Az utóbbi évtizedekben Magyarországon a szerzetesrendek múltja iránt meg-élénkült érdeklődésnek köszönhetően a pálos rend története is előtérbe került.
Az irodalomtörténet és a régészet, valamint kiemelten a gazdaságtörténet1 ku-tatói nagyon sokat tettek ez idő alatt, hogy a rend történetéről árnyaltabb képet alkothassunk. A nagyobb összefüggések feltárása azonban nagyobb hiá-nyokra is fényt vet, és újabb kérdések felvetésére ösztönzi a kutatókat. A 15.
és a 16. századi pálosok írásbeliségének vizsgálata során vált világossá,2 hogy a rendi élet szinte minden részletét meghatározó alkotmány, azaz a consti-tutiones ordinis szövegének egésze még nem áll modern kiadásban a kutatás rendelkezésére.3 A rendi konstitúciók4 beható ismerete nélkül sok területen csak homályos kép rajzolódhat ki a magyar szerzetesi múlt e nagyon fontos és méltatlanul elfeledett részletéről. Jelen munkával elsődleges célunk, hogy a 16. században hatályban lévő pálos rendi konstitúciók szövegét a közreadó Gyöngyösi Gergely magyarázataival (declarationes) kiegészítve, kritikai ki-adásban bocsássuk közre. Gyöngyösi természetesen nem nyúlhatott és nem is nyúlt hozzá a készen kapott alkotmányhoz, önkényesen nem is rendezgethette az egyes cikkelyeket, csak magyarázataiból derül ki, hogy mennyire és milyen mélyen értette meg, tette magáévá rendje írott hagyományát úgy is, mint a jövő zálogát.
A pálos rend megújítása és a szerzetesi fegyelem megszilárdítása iránti igény a 16. század első felében lett érzékelhető a fennmaradt irodalmi emlé-kekben. E törekvés legegyértelműbb kifejeződését a rendi statútumok (most már nyomtatott formában megvalósuló) közrebocsátásában és aDeclarationes constitutionum, azaz a statútumkönyv magyarázatokkal ellátott kiadásában érhetjük tetten: e nagy munkát Rómában, a Monte Celión található Santo Stefano Rotondo templom melletti pálos kolostor perjele, Gyöngyösi Gergely végezte el 1513 és 1520 között. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a rendi alkotmányos reform és részben rendje múltjának gondos feltárása5 egyaránt
1 Hervay L. Ferenc OCist elsőként szerzett nagy érdemeket a pálos források közzété-tele terén és ezáltal hathatósan mozdította elő a kritikai igényű rendtörténeti kutatásokat.
Német nyelvterületen Kaspar Elm, Lorenz Weinrich, Maria-Elisabeth Brunert és Elmar L.
Kuhn úttörő kutatásai révén lassan-lassan a német tudományos közgondolkodás számára is komoly tartalommal telítődött a Paulinerorden név.
2 Vö.Sarbak2001.
3 Stanisłav Świdziński kiadása a konstitúciók 17. századi állapotát tükrözi, sajnos sok hibával (Świdzińskiconst. ed. 1973).
4 A ’rendi konstitúciók’ elnevezés alatt a pálos rendi alkotmányt, a pálos rendi statú-tumokat értjük. Az egyes fejezeteket Gyöngyösi Gergelyrubricanévvel illeti, ezt magyarul vagy rubrikának vagy törvénycikkelynek mondjuk. – A szerzetesekre érvényes kánoni sza-bályokról vö.Erdő1998, 214–216.
5 Számunkra ez a rendtörténetet jelenti, azonban Gyöngyösi és kortársai számára a múlt elsősorban (de azért nem kizárólagosan) a jelen szerzetesei elé állítandó példatár volt,
az ő nevéhez kötődik. A rendi alkotmányhoz fűzött magyarázatok forrása nagyjából ugyanaz a kör, amelyből évekkel később Gyöngyösi rendtörténete, a Vitae fratrum is meríthette és sok vonatkozásban merítette is adatait. A pálosok, a többi rendhez és egyházmegyéhez hasonlóan, ekkoriban (azaz a 15. század végén és a 16. század első felében) kezdték liturgikus könyveiket nyomtatásban is kiadni.
Fontos esemény lehetett a rend életében, amikor 1511-ben megjelent a budaszentlőrinci Mirákulumok könyve – az első nem liturgikus kiadvány – Hadnagy Bálint szerkesztésében; e kis „szöveggyűjtemény” felbecsülhetetlen értékű tanúja a pálos rend történetének, a rendi vezetők törekvéseinek a 16. század első évtizedében.1 Előre kell bocsátani, hogy ebben a korban a szerzetesi életet szabályozó irodalom az általános irodalom szerves részét ké-pezte, mivel nem a tartalom, hanem a mondanivaló nyelvi megformáltsága volt az igényes irodalmi kifejezés feltétele.
ADeclarationes constitutionum kritikai igényű közreadásában nem mond-hatunk le Gyöngyösi legfontosabb forrásainak vagy forráscsoportjainak az azonosításáról. Célunk elsősorban a Corpus Iuris Canonici két kötetében fellel-hető kánonjogi források2 tisztázása volt. Emellett a korabeli szerzetesi alkot-mányok világában kell kijelölnünk Gyöngyösi helyét: mennyire volt modern és milyen rálátással rendelkezett a kortárs szerzetesi irodalomra? A teljes De-clarationes constitutionumot – meglátásunk szerint – az eddigi kutatás még nem dolgozta fel, bár Zákonyi Mihály, Mályusz Elemér és Hervay L. Ferenc elolvasták és saját szempontjaik szerint idéztek is belőle.3
Az örvendetesen bővülő pálos liturgikus kutatások számára a Declaratio-nes constitutionum számos liturgikus vonatkozása – meglátásunk szerint – sok értékes adalékot tud nyújtani. Ezek egyrészt komoly segítséget jelenthet-nek a pálos liturgikus gyakorlat pontosabb rögzítésére, másrészt pedig a szer-könyvek néhány rubrikája érdekes keletkezéstörténetébe is bepillanthatunk. A
hogy életüket erényekkel ékesítve éljék. E téren sem volt újító Gyöngyösi, és már sokkal korábban, az ágostonos remete Jordan von Quedlinburg (†1370/80) hatalmas műve, a Li-ber vitasfratrumsem történeti, hanem „építő” célzattal készült, vö.Elm1960, 383; „. . . sed potius ut ex gestis praeteritorum aedificationem parerem futurorum.” Liber vitasfratrum, Prologus, lin. 30–31 (p. 4). – Gyöngyösi célja a régi határozatok összeszerkesztése és „in perpetuum” megőrzése, nem pedig újak alkotása: „huiusmodi constitutiones et ordinationes paucas, non ex novo editas aut inventas, sed ex diversis particulariter recollectas unanimi-ter et concordiunanimi-ter statuimus in nostro ordine in perpetuum et inviolabiliunanimi-ter observandas”
(Gyöngyösidecl. const., prol.Textus quintus).
1 Miracula1511/2003, vö.Knapp1983,Knapp1996;Sarbak2005.
2 ADecretum Gratianiés aDecretalium collectiones címen E. Richter és E. Friedberg által kiadott gyűjtemények.
3 Zákonyi 1911,Mályusz1945,Mályusz1971, Hervay pedigGyöngyösivitae ki-adásában hivatkozott több alkalommal aDeclarationes constitutionumra. – A lengyel pálos, Polycarpus Sawicki is többször hivatkozik aDeclarationes constitutionumra, vö. Sawicki 1938, 137–158 (De missa conventuali in ordine S. Pauli I. Eremitae).
Declarationes constitutionumban megfogalmazott előírások és a szerkönyvek által közvetített tényleges gyakorlat közti megfelelések vagy eltérések elemzése nyomán egy széles forrásbázis talaján a kolostori liturgikus élet valósághűbb képe bontakozhatna ki.
A penitenciatartással kapcsolatos részek a konstitúciókkal egy kódexben, a számozott rubrikák után foglalnak helyet: a pálosok, hasonlóan más szerzet-beli társaikhoz, egy nagy egységnek, összetartozónak tekintették e szövegeket.
Ezek közléséről nem, behatóbb elemzésükről e dolgozatban azonban lemon-dunk.
Gyöngyösi munkamódszere reményeink szerint a tárgyalás során már köz-vetlen forrásainak bemutatása révén is valamelyest előtűnik. Ez a korszerű munkamódszer és forráskezelés egyben bizonyíték is arra, hogy „modern” szer-zetesi vezető lehetett: komoly, felelősségteljes és a jövőbe tekintő tagja rendjé-nek. Nem rajta múlott, hogy halála után a pálos rend sorsa másképp alakult.
Mintáit egyrészt hűen követte (a korabeli szokások ismeretében nem is vár-hattunk tőle mást), másrészt pedig egyedi megoldásának tűnik, ahogyan a konstitúciók rubrikáihoz saját, terjedelemben sokkal hosszabb magyarázatait hozzáfűzte.
A domonkosok és az ágostonos remeték konstitúcióihoz illesztett kiegészí-tésekben (Additiones) a káptalani határozatokon van a hangsúly, amelyek nem kifejtő magyarázatok (declarationes), hanem tényleges kiegészítések, hozzáté-telek. Gyöngyösi alapvetően kánonjogi beállítottságú magyarázatai azonban a kortársakkal való összehasonlításban minőségi többletet jelentenek. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, vajon hol vannak rögzítve a pálosadditiones, az újabbrubricae, amelyek szervesen tagolódnak a konstitúciók szövegegyüt-tesébe? Úgy tűnik, hogy Gyöngyösi korára a korábbi káptalanok határozatai már beépültek a törvényszövegbe, neki már egy évszázados múltra visszate-kintő, a régiség tekintélyével megerősített rendi konstitúciót kellett magyaráz-nia. Ebben a korban már nem tudunk egy „alapkonstitúciós” szövegállapotot megragadni, mivel a káptalani gyűléseken jogerőre emelkedett hozzátételek a törvény szerves részei, azaz a declarationes tárgyai lettek.
A szerzetesiregulák és alkotmányok nélkül egyetlen szerzetesrend kolostori és kolostoron kívüli életét sem lehet mélyebben megérteni.1 A rendi káptala-nokon hozott rendelkezésekből, törvényekből ismerhető meg a rend szervezeti felépítése, belső és külső kapcsolatrendszere,2 azaz viszonyulása egyházi,
po-1Némi megszorítással kell élnünk: a karthauziak a Guigo, Chartreuse perjele által 1125-ben írásban lefektetett szokásokat (consuetudines) követik, amelyekhez később liturgikus előírásokat és statútumokat csatoltak; ez utóbbiakat nevezhetnők karthauzi regulának, vö.
s. v. ’Certosini’, DIP 2 (1973) 794–796. A regulák, konstitúciók és statútumok változatos kapcsolatairól vö.Melville2005.
2 A pálos szerzetesek belső és külső, egyházi és világi kapcsolatrendszerébe részletes betekintést a rendi formuláskönyvek engednek, vö.Formularium maius 2013.
litikai és természeti1 környezetéhez. A rend spiritualitását alakító és tükröző liturgiára is találunk e törvényekben fontos irányelveket, a liturgia részlete-ire vonatkozóan pedig elsőrendű forrásainkat a miséhez és a zsolozsmához használt szerkönyvek jelentik.2 A rendi utánpótlás nevelésével,3 a szerzetesek olvasmányaival, a művelődéssel és tanulmányokkal kapcsolatos nézetek válto-zása is megfigyelhető a viszonylag száraz rendelkezésekben. A törvényszövegek és a hozzájuk fűzött magyarázatok elemzése során a pálos rend életét belülről tudjuk nyomon követni, úgy látjuk őket, ahogyan ők akarták életüket alakí-tani. Ennek sikeressége sokszor nem a szerzeteseken múlott csupán, hanem a történelmi körülmények szerencsés vagy balsorsú összjátékán. E szövegek tanulmányozása segíthet a tárgyi, azaz régészeti és építészeti, művészettör-téneti és írott emlékek hiteles értelmezésében is. Nem véletlen, hogy a re-gulának, amelynek tekintélyt részben szerzője, részben pedig tiszteletreméltó régisége kölcsönzött, és a konstitúciókat tartalmazó kódexeknek minden egyes kolostorban kéznél kellett lenniök.4Erre egykorú pálos rendeletek hívják fel a figyelmet, mivel a szerzetesi élet (a lehetőségek szerinti) egységességének biz-tosítása központi kérdés volt. E köteteknek hosszú időn keresztül használatban kellett maradniuk a liturgikus könyvekhez hasonlóan. Sok, elenyészett kötet emlékét csak a könyvjegyzékek őrizték meg. A horvátországi Lepoglaván, a pálos kolostor könyvtárában az 1733-ban felvett jegyzék szerint megtalálható volt a rend egy régi breviáriuma mellett a korabeli konstitúciók egy példá-nya a hozzátartozó glosszákkal. A szövegezésből arra gondolhatunk inkább, hogy nyomtatvány – mégpedig aDeclarationes constitutionumGyöngyösi féle kiadása – rejtőzik a „primaevae Constitutiones et Rubricellae cum glossis su-per iisdem constitutionibus” elnevezés mögött, semmint egy régi kézirat.5 E
1Belényesy Károly vizsgálatai érvényesítették sikerrel ezt az új szempontot,Belényesy 2004 ésBelényesy2007.
2 Nagy utat járt be a pálos liturgia kutatásaHóman 1914 óta, elég legyen utalni a teljesség igénye nélkül a következő dolgozatokra és a bennük fellelhető gazdag bibliográfi-ára:Török1977,Török1999/2000,Szendrei2004/2005,Dobszay2006/2007,Gilányi 2009,Józsa2009 ésSzoliva2013. Ezek tágabb keretek között, nagyobb összehasonlításban helyezik el a pálos liturgiát a maga történetiségében. A liturgikus kutatásokhoz tanulságos még:Földváry2012/2013.
3 Vö.Gregorius Coelius Pannonius1537.
4 Az általános perjelnek magánál kellett tartania a legfontosabb könyveket: „Debet quoque secum habere regulam et constitutiones atque privilegia ordinis.”Gyöngyösidir.
c. 1 (primo). A vikáriusoknak és a kolostori perjeleknek a határozatokat tartalmilag is is-merniök kellett: „Nemo sit, qui nesciat constitutiones.”Gyöngyösidir.c. 5. – Az előírások és a valóság alkalmasint laza kapcsolatára utal, hogy 1714-ben (tehát az általunk már nem vizsgált korszakban) a felsőelefánti káptalanon (augusztus 20-án) előírták, hogy minden egyes kolostornak egy könyvet kell vezetni a gazdasági ügyeikről, egy másikat a rendi ha-tározatokról és egy harmadikat a rend és kolostoruk történetéről, vö.Kisbán1940, 138.
5 „1733: Praeter haec documenta litteralia in bibliotheca eiusdem conventus repertus est Libellus in folio quarto per Gregorium Gyöngyösinum ordinis nostri generalem manu
bejegyzés szerint – és ezt nem hagyhatjuk említés nélkül – a könyvtárban megvolt még Gyöngyösi Libellusa saját kézírásával lejegyezve: ilyen címmel azonban Gyöngyösi mű nem ismeretes.1 Nagy veszteség, hogy ezek a kötetek elkallódtak, mivel a rendi törvényalkotás – úgy tűnik – megszakítatlan folya-matára, a rendeletek terjedésére és az egyes példányok hosszú időn átívelő használatára elsőrendű tanúk lennének.2 Sajnos a kolostorok pusztulásával a kéziratok és a korai nyomtatott könyvek is többnyire elenyésztek. Ezért kell nagyon szerencsésnek tartanunk a pálosokat, mivel a 16. század húszas éveiből nemcsak konstitúcióik maradtak ránk nyomtatásban, hanem a tudós általá-nos perjel Gyöngyösi Gergely szerzette törvénymagyarázatok is. Ezért is lett a nyomtatásban megjelent rendi törvényköny címe:Declarationes constitutio-num. Dolgozatunkban tehát e mű3kritikai kiadását adjuk közre egy bevezető tanulmány kíséretében, amelyben kísérletet teszünk Gyöngyösi munkájának elhelyezésére a korabeli általános szerzetesi irodalomban, alapvető forrásainak meghatározására és munkájának értékelésére.
propria conscriptus. Repertum est etiam ibidem antiquum breviarium ordinis nostri, item primaevae Constitutiones et Rubricellae cum glossis super iisdem constitutionibus . . . ” Az ELTE Egyetemi Könyvtár (Budapest)Ab 153.jelzetű kéziratából idézi:DAPIV, 196. Kis-bán Emil a Magyar Könyvszemle 1878-as cikkére hivatkozva állítja, hogy 1755-ben volt a Declarationes constitutionumból példány Lepoglaván,Kisbán1940, 340 (75. jegyzet). – Az antiquum breviarium lehet akár kézirat, akár (ős)nyomtatvány is.
1 Talán arról a Vitae fratrum példányról (Ab 151/b) van szó, amelyet a II. József-féle abolíciónak „köszönhetően” az ELTE Egyetemi Könyvtárában (Budapest) a második világháború végéig őriztek, és azóta lappang?
2Az előző korok gyakorlatára maga Gyöngyösi is félreérthetetlenül utal: „Insuper multa generalia capitula hactenus eas [scil. constitutiones] publicaverunt et in dies publicant.”
Gyöngyösidecl. const., prol.Textus secundus, d. A publicare ebben a szövegkörnyezet-ben azokra a káptalani határozatokra vonatkozik, amelyeket folyamatosan és előírásszerűen tettek ’közhírré’ a rend kolostoraiban.
3Gyöngyösi eredeti kézirata híján a budapesti Egyetemi Könyvtárban, az RMK III. 193.
jelzeten őrzött példányt (amely egykor a lepoglavai pálos kolostor könyvtárában volt) vet-tük alapul, a néhány helyen előforduló rongálódás, szennyeződés vagy éppen utólagos, tintával történő javítás miatt olvashatatlanná vált helyeket a könyvtár másik példányá-val (RMK III. 999) és a jasna górai kolostor példányápéldányá-val vetettük egybe (VI B 19 Theca 8;
Nr. 1750/52, Sign. VI B 8–8b). – A csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban található példány (RMK III. 237) csonka:Muckenhaupt2009, 11. sz. (p. 64).
2. fejezet
Gyöngyösi Gergely
2.1. Újabb életrajzi adatok a Decalogus krakkói, 1532. évi kiadása alapján
Gyöngyösi Gergely életrajzának rövid, teljességre nem törekvő, pusztán átte-kintő ismertetéséről nem mondhatunk le, mivel az utóbbi években olyan ada-tokat sikerült feltárnom, amelyek eredményeképpen a korábbiaknál teljesebb és pontosabb képet alkothatunk szerzőnkről.1 Az életrajz sokáig biztosnak vélt sarokpontjait éppen saját művei alapján kell újra kijelölnünk.2
A szakirodalomból ismert és eddig is helyesnek bizonyult adatokat most nem megismételve meg kell állapítanunk, hogy Gyöngyösi Gergely nem azonos Gregorius Coelius Pannoniusszal, sem Coelius (Bánffy) Gergellyel.3 Életmű-vük egyértelműen elkülöníthető egymástól, mert Gyöngyösi halálának termi-nus ante quem-je biztonsággal megállapítható.
Születési évét, 1472-t maga Gyöngyösi adja megVitae fratrumcímű rend-történeti művében: „In illo autem tempore ego frater Gregorius Gengyesinus puer eram duorum annorum.”4A szövegben a kronológiai fogódzót az
ugyan-1 Kandidátusi disszertációm (Középkori pálos írásbeliség, 1994) érintette Gyöngyösi Gergely életrajzát (p. 6–9)akkori tudásom alapján. Az új eredményeket e dolgozatban a régi és megbízható adatok megismétlése nélkül foglalom össze.
2 Vö. Sarbak 2010. Korábbi kísérletem (Sarbak 1984) a Gyöngyösi életrajz fel-vázolására ezzel nagyobb részt meghaladottá vált. – A kutatás mai állapotát tükröző szócikkünk: Gyöngyösi, Gregor, in: BBKL 2012, Bd. 33 (Ergänzungen 20) Sp. 571–574 (http://www.bbkl.de/g/gyoengyoesi_g.shtml; 2013. október 12).
3 Vö.Sarbak1996, 83–84.
4 Gyöngyösi vitae c. 60 (p. 124:36–37), l. Zákonyi 1911, 777, Kisbán1940, 338. – AVitae fratrumra történő hivatkozásoknál a fejezetszám mellett az oldalszámot és a sor-számot is feltüntetem. A latin szövegeket általában a korabeli gyakorlatnak megfelelően írom át, ettől csak a Vitae fratrum esetében térek el, ahol (többnyire) Hervay 1988-ban napvilágot látott kiadását (Gyöngyösi vitae) követem. A részletekre vonatkozóan vö. a latin szöveg kiadási elveiről: p. 102, 6. fejezet.
abban a bekezdésben korábban említett, Mátyás király 1474 őszi, sziléziai harcaira való utalás jelenti.1 A szövegkörnyezetből tehát könnyen megálla-pítható, hogy Gyöngyösi Gergely (legyünk óvatosak: a legnagyobb valószí-nűséggel) 1472-ben látta meg a napvilágot, Gyöngyösön. Ezt tartalmazza a következőkben ismertetendő (verstanilag nem éppen kifogástalan) epigramma hatodik sora: „Gyengyes ab oppido prognatus Gregorius”.
Gyöngyösi halála idejének megállapítására aDecalogus második kiadását használjuk forrásként.
Gyöngyösinek rendje névadó szentjéről, Remete Szent Pálról Decalogus címen Rómában írott műve először ott is jelent meg 1516-ban,2 majd má-sodjára Krakkóban 1532-ben.3 Csak a teljes cím ismeretében tudható, hogy nem a Tízparancsolat kifejtéséről írt értekezések hosszú sorát gyarapította Gyöngyösi Gergely, hanem rendjük névadó szentjéről, Remete Szent Pálról állított össze tíz szermót, amelyek alapját római templomukban, a Santo Ste-fano Rotondóban elmondott prédikációi alkothatták.4 Ezekben a beszédekben
1„Rex Mathias cum exercitibus suis invasit et spoliavit regni Poloniae magnam partem.”
Gyöngyösivitae c. 60 (p. 124:33–34).
2 Gyöngyösidecal.1516, vö.Sarbak1985.
3Gyöngyösidecal.1532 azaz: „Decalogus de beato Paulo primo heremita comportatus per reverendum patrem fratremGregorium de Gyengyes protunc priorem sancti Stephani rotundi in Urbecum annotationibus in margine adiectis.” – A „gy” betűs írásmód itt már következetesen érvényesül, szemben a korábbi évek nyomtatványainak összevisszaságával.
A budapesti példány leírása:Klinda2001, 252. – A tartalomjegyzék: „Contenta in hoc li-bello. Epistola preliminaris ad reverendum patrem fratrem Stanislaum (Szaniszló, a lengyel pálos provincia tartományi perjele) ordinis fratrum eremitarum sancti Pauli primi heremite in Regno Polonie, provincialem dignissimum. Epigramma commendativum autoris et ope-ris. Vita sancti Pauli primi heremite a beato Iheronimo ex relatu sancti Anthonii magni conscripta et in lucem edita. Miracula ex multis pauca meritis beatissimi Pauli primi he-remite ad sacras reliquias eiusdem et alias facta.” Ez a mirákulum-irodalomban is szinte kötelező toposz, hogy az összes megtörtént esetet hiánytalanul felsorolni nem, belőlük csak válogatást lehet készíteni. Hadnagy Bálint is ezt a gondolatot fogalmazta meg a budaszent-lőrinci mirákulumokhoz írt prológusában: „hec miracula de infinitis, ut ita loquar, pauca, que Dominus est dignatus ostendere meritis sanctissimi confessoris sui Pauli primi heremite . . . ”,Miracula 1511/2003, 58.
4 Ad lectorem
Obitus et vite primi Pauli heremite
Ut scias breviter, hec inspice metra solerter.
Anno centeno et septuagesimo trino
Post incarnatum Christum de Virgine natum Thebaide genitus Paulus heremicola primus.
Hic sextumdecimum cum pervenisset ad annum, Mundum reliquit, heremi secreta petivit.
Cui terdenis cum septem insuper annis
Palma dedit victum corporis pariter et amictum, Celitus hic manna pastus annis sexaginta Domino mittente cottidie corvo ferente.
Post hoc ducentos octuaginta sex quoque annos
a rómaiak számára ismeretlen, távoli szerzetesrendet mutatta be sokoldalúan;
feltételezhetjük, hogy e kiadványt utódai is haszonnal forgatták. Az 1532-es, második kiadásban található, a könyvet ajánló epigramma – In operis com-mendationem epigramma – fontos megállapításokat tartalmaz Gyöngyösiről.
Az epigramma szerzője egy számunkra már ismeretlen pálos lehetett, aki a versszerkesztésben csak éppen valamennyire jeleskedett, ám értékes ada-tai miatt csekély verselő képességét kevésbé illik emlegetni. Íme a számunkra fontos részlet:1
Ecce tibi recte vivendi dogmata tradit:
Maxima qui fratrum gloria Paulinorum:
Pater reverendus: Hunorum generosa propago:
Gyengyes ab oppido prognatus Gregorius.
Gentis qui patrie: fuit summum decus ipse sue:
Acre cui sophie: dederat Deus donum.
Perlege: nec pigeat voluisse subinde libellum:
Quo reddi poteris doctior et melior.
Illum etiam: qui te tanta beat utilitate:
Opta perpetuos felicitari dies.
E második kiadásban található az 1531. december 2-án kelt előszó (epistola preliminaris), amelyben – jelenlegi ismereteink szerint – először olvasható nyomtatásban Gyöngyösiről, hogy ő volt a remeték boldog emlékezetű néhai általános perjele:
„felicis recordationis reverendus pater frater Gregorius de Gyen-gyes ordinis fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite etc.
condam prior generalis”.2
Gyöngyösi halálozási dátumának elsőcorrectióját az jelentette, hogy az 1532-es évszámot kezdtük el mindenütt feltüntetni éppen a Decalogus most tár-gyalt második, azaz 1532. évi krakkói megjelenése miatt. E correctiót most már újabbcorrectiónak kell követnie, mert Gyöngyösi a pontos időmegjelölés-sel ellátott epistola preliminaris szerint legkésőbb 1531. december 2-a előtt,
Gyöngyösi halálozási dátumának elsőcorrectióját az jelentette, hogy az 1532-es évszámot kezdtük el mindenütt feltüntetni éppen a Decalogus most tár-gyalt második, azaz 1532. évi krakkói megjelenése miatt. E correctiót most már újabbcorrectiónak kell követnie, mert Gyöngyösi a pontos időmegjelölés-sel ellátott epistola preliminaris szerint legkésőbb 1531. december 2-a előtt,