A Declarationes constitutionum felépítése

Nyilvánvaló, hogy a rendi alkotmány mint jogi szövegek gyűjteménye nem te-kinthető abban az értelemben Gyöngyösi Gergely önálló művének, mint aho-gyan egy irodalmi vagy tudományos mű általában egy-egy szerzőhöz köthető.

Gyöngyösi az alkotmány kéziratos anyagát elődeitől megörökölte, fiatal korá-ban, novíciusként jól megismerte, és megtanult a rendelkezései szerint pálos szerzetesként élni.

A mű címe teljesen beleillik a korabeli világi és egyházi címadási gyakor-latba,⁴ ez utóbbin belül a szerzetesi irodalom megszokott, kötelezően

alkalma-nostri ordinis tam in Hungaria et Germania quam in Sclawonia existentium capsas seu scrinia et arcas indagaram, et variarum litterarum tenores perlegeram unumInventarium omnium privilegiorum et vitas fratrum et praesertim generalium cum aliquibus emergen-tibus negotiis elucubraram . . . ”Gyöngyösivitae, prol.(p. 33:7–12), vö.Sarbak1996. A Vitae fratrumhoz szolgált előtanulmányként és forrásul a vélhetőleg csak pro domo hasz-nálatra szánt, imént említett regesztagyűjtemény: Inventarium privilegiorum omnium et singularum domorum ordinis heremitarum sancti Pauli primi heremite, amit ma Budapes-ten, az Egyetemi Könyvtárban őriznek (Cod. Lat. 115 ’Liber viridis’ f. 1–89), bővebben vö.

Sarbak1989. – A Vitae fratrum prológusa minden olyan kelléket tartalmaz, amelyek a nyilvánosságra hozatal, azaz egy nyomtatott kiadás irányába mutatnak. Ennek elmaradását talán a mű befejezetlensége és Gyöngyösinek a munkából való kiválása (halála miatt vagy már előzőleg?) magyarázza.

1 Gyöngyösidecl. const.f. 170 (ELTE Egyetemi Könyvtár, RMK III. 193).

2 Vö.Gyöngyösidecl. const.Rubrica 1 e, f. 67.

3Vö.Fumagalli1893,FumagalliBlado. – Dalloul Zaynab köszönettel vett 2013 őszi ezirányú római kutatásai sem vezettek eredményre.

4 Néhány találomra kiragadott példa a korabeli címadásra: Sebastian Brant: Ex-positiones siue declarationes omnium titulorum iuris tam ciuilis quam canonici. Papiae 1520;Constitutiones dominii Mediolanensis. Quibus praeter ordines, seu decreta, &

consti-zandó fordulatai szerint épül föl, amelyek alkalmazása az előfeltétele annak, hogy műfajában mint hiteles és szakszerű kiadványt kezeljék. Forrásai néven nevezése – a káptalani gyűlések határozatai, a rendnek juttatott különféle kiváltságok, a kánoni jog széleskörű alkalmazása¹ – szintén a hitelességet tá-masztja alá. Hasonló címekkel találkozunk a többi rend kiadványain is, némi túlzással akár azt is lehetne mondani, hogy Gyöngyösinek csupán a változó részeket kellett kicserélnie.

A rendi statútumkönyvet négy nagyobb részre lehet bontani.

A kötetet a prológus vezeti be, amelyet Gyöngyösi öttextusra osztott fel és atextusokon átívelően az ábécé betűivel folyamatosan jelölte adeclaratióit, a-tól n-ig. Ha azonban az utolsó magyarázandó szövegegységet is ellátnánk hivatkozással,² akkor o-ig terjedne a sor, azaz 14 elkülönített jegyzetben kö-zölte mondandóját. Gyöngyösi Declarationes constitutionum című munkája nélkülözi az ajánlást (dedicatio), nem közli a Szent Ágostonnak tulajdoní-tott regulát, ehelyett az imént említett, ötös felosztású, prológusnak nevezett bevezetéssel kezdődik.³ E prológus a legkorábbi pálos hagyományban már megtalálható: az 1365–1381 között készült konstitúció-kéziratban is megvan, amelyet a St. Paul im Lavanttal bencés kolostor könyvtárában őriznek.⁴Ezen kívül 1505-ben, a Vincentius Bandellus által kiadott domonkos⁵ és a Johann von Staupitz ágostonos remete által valószínűleg 1505-ban, Milánóban meg-jelentetett rendi alkotmányok⁶prológusai is ezt a szöveget, vagyis Humbertus de Romanis fogalmazatát⁷ vették (elég nagy szabadsággal) alapul. A Decla-rationes constitutionumból látható, hogy mindkét művet ismerte Gyöngyösi.

A második részben a prologus után következnek az egytől hetvenhétig számozott rubrikák, amelyeket a rubrica ultimaként jelzett hetvennyolcadik tesz teljessé. Rubricának nevezi Gyöngyösi a rendi törvénycikkeket, amelye-ket a kisebb betűvel szedett magyarázatok (declarationes) követnek; ez utób-biak tekinthetők saját szellemi termékeinek, természetesen a szó középkori,

tutionum declarationes, ab excellentiss. senatu dita, & hactenus non impressa accesserunt.

Mediolani 1574; a domonkos konstitúciók: In hoc volumine continentur infrascripta. Re-gula beati Augustini episcopi. Constitutiones fratrum Ordinis predicatorum. Declarationes super Constitutiones edite per . . . Vincentium de Castronouo. Constitutiones monialium ordinis predicatorum. Quedam rubrice communes. Regula & priuilegia fratrum & sororum de penitentia b. Dominici . . . 1505 die X Maii. Mediolani 1505 die VIII mensis Maii.

1 Declarationes constitutionum ordinis fratrum heremitarum Sancti Pauli primi here-mite etc. super passus obscuros earundem, partim ex actis capitulorum generalium, partim veroex privilegiis ordiniseiusdem et iure canonicorecollecte.

2 A hivatkozások betűjele olykor lemaradt, ezeket hegyes zárójel között pótoltuk.

3 „Textus primus, . . . secundus, . . . tertius, . . . quartus, . . . quintus prologi.”

4Máig alapvető megállapítások az egykori Grünwald – Viridis silva – pálos kolostorának kéziratairól és a könyvtár sorsáról:Elm1972.

5 Vö. p. 89, 5.2.1. fejezet.

6 Vö. p. 95, 1. jegyzet.

7 Vö.Humb. Rom.exp. const.

mai felfogásunktól erősen eltérő értelmében. A főszövegben, tehát az egyes rubricákban az alaposabb kifejtésre kiválasztott szavakat vagy kifejezéseket az ábécé betűivel jelölte meg Gyöngyösi, az olvasó ezek segítségével keres-heti meg a római perjelnek a kérdéses helyhez fűzött magyarázatát. Túl sok kommentár feltorlódása esetén az ábécé betűi a korban szokásos módon ket-tőződnek, tehát mindent egyértelműen meg lehet találni. A műben a tartalmi tájékozódást, a párhuzamos helyek meglelését a gazdagon alkalmazott belső utalások hathatósan segítik.¹ A kommentár-részben, a gyakran idézett jogi és patrisztikus tekintélyek után sorakoznak Gyöngyösi saját szerzőségű szövegré-szei, amelyeket jellemzően az „Accipe documenta” fordulat vezet be. Néhány visszatérő, figyelemfelkeltő elem tipográfiailag jól észrevehető módon (a címfo-kozat betűivel) ki van emelve: „Si queris” (Rubrica 5 b); „Quereres” (Rubrica 3 a); „Queritur” (Rubrica 19 decl. un.); „Pro quo nota” (Rubrica 56 a); „Ca-sus” (Rubrica 57 a); „Nota quod” (Rubrica 57 b). A folyó szövegben a „Circa”,

„Scias quod”, „Si queris”, kiegészülve az „Accipe documenta” vagy „Adde”² formulával a tartalmilag fontosabbnak ítélt helyeken gyakran előfordul. Maga Gyöngyösi tud ezeken a helyeken mintegy a saját maga által megfogalmazott véleményével előlépni, mivel ezt az eljárást a declarationes műfaja megen-gedi, amint erre a többi szerzetesrend irodalmában is sok példát találunk. A forráskezelésbe és -értelmezésbe való bepillantás Gyöngyösi és a vele szoros kapcsolatban álló budaszentlőrinci rendi vezetés gondolkodását tárja a késői olvasó elé. Az imént említett saját fogalmazású részek alapos vizsgálatakor azonban kiderül, hogy az eredetiséget itt is a középkorban és a 16. században gyakorolt módon kell szerzőnkön számon kérni: ami sokszor nem más mint idézetek és különféle allúziók keveréke és szabad átfogalmazása Gyöngyösi szerkesztésében.

A domonkosok régi konstitúciós kézirataiban az Additiones ténylegesen mint a főszöveghez fűzött, folyamatosan haladó szövegegységek jelennek meg.

A pálos kéziratokban semmiféle utólag hozzáfűzött additiós vagy declaratiós részletet sem találunk, tehát az 1520-ban kiadott Declarationes constitutio-numban alkalmazott kommentálási forma Gyöngyösi saját, a kiadványban következetesen végigvitt korszerű, azaz „modern” leleményének tekintendő.

Gyöngyösi magyarázataiban az érdemi, ténylegesen „magyarázó” megálla-pításokat mindig sok jogi – világi vagy egyházi – locus hitelesíti, és elég sok, más jellegű forrásból vett idézet is támogatja a mondanivaló helyes, a szerző-jük által kívánt értelmezését. Ezzel az eljárással azonban Gyöngyösi magányo-san áll koradeclarationes constitutionum irodalmában. Ha ez így van, akkor

1Például: „de quibus dictum est rubrica I diffuse”, vagy „vide in rubrica III circa litteras e f g h i k l m n”.

2 Természetesen ezek jól ismert és a korabeli irodalomban általánosan használt fordu-latok voltak.

mindenképpen érdekes és jellemző, hogy aDeclarationes constitutionum kivo-natának tekinthetőMedulla¹ (az 1630-as évekből), már csak az idézetektől és hivatkozásoktól megtisztított declarationes részeket örökíti tovább. A tudo-mányos apparátusra ezek szerint keveseknek volt szüksége; ezen igazából nem is kell csodálkoznunk. Ellenkező esetben talán több, forráshelyekkel ellátott rendi alkotmány-magyarázat maradhatott volna ránk a viharos évszázadok ellenére is. Gyöngyösi teljesítménye tényleg egyedülálló.

A befejező, harmadik rész aPenitentie sorozatát öleli föl; e szövegek nem kaptak alcímeik elé sorszámmal ellátott rubrika megnevezést, pedig felépíté-sük és közléfelépíté-sük jellege szervesen illeszkedik a rendi törvénykönyv rendszeré-hez. A második és a harmadik részben is az ábécé betűi utalnak a rubrica szövegét követődeclaratióra; ahol elfogynak a betűk, ott kettőzve folytatód-nak.

E három, egymástól jól elkülöníthető egységhez kapcsolódik szintén a kor szokásainak megfelelően a – témák szerinti keresést megkönnyítendő – terje-delmes és eléggé részletes Tabula, amely természetesen nemcsak a rubricán belül, hanem adeclaratiók anyagában is segít eligazodni.²

Összefoglalásképpen meg kell állapítanunk, hogy a liturgia, a spiritualitás és a kolostori élet minden fontos területén a követendő szerzetesi hagyomány megállapításának minden kétséget kizárólag legfontosabb módja a rendi alkot-mányban való rögzítés. A premontreiek, a domonkosok, az ágostonos remeték és a pálosok alkotmányai sok vonatkozásban egyeznek, egymásnak kölcsönö-sen szolgálhatnak forrásként. E szövegek és részleteik folyamatosan mozogtak a rendek között, az eltérések a közös gyökerektől az értelmezésben adják meg az egyes rendekre jellemző sajátos vonásokat. Ezek a különbségek azonosít-ják a rendeket. A szerzetesek kiterjedt irodalma úgy a középkorban mint az újkorban egy hatalmas társadalmi csoport közös „kulturális” java volt. A rendi alkotmány ismerete alkotmányszerűen elő volt írva, ezért minden ko-lostorban (legalábbis a nagyobbakban) kellett lennie nyomtatott vagy kézzel

1Weinrich2008, IX–XII. – Itt kell megjegyeznünk, hogy Gregorius Teretius 1649-ben mint a novíciusok magisztere „in Polonia” magától értetődő természetességgel úgy fogal-mazza meg műve címét, hogy az „iuxta constitutiones eiusdem ordinis conscriptum” készült, ami akkoriban csak a Gyöngyösi-féleDeclarationes constitutionumlehetett. Apraefatióban név szerint is hivatkozik Gyöngyösire, amikor a „spiritualia breviloquia” kifejezéssel Gyön-gyösi Epitoma című könyvére utal,Teretiusdir.1649, f. A₃r. Vagyis Gyöngyösi neve és a nevéhez kötött művei a rendi köztudatban tovább éltek.

2Címe: „Tabula generalis Constitutionum fratrum heremitarum sancti Pauli primi he-remite per alphabeti formulam ordinata.” Az első tétel: „Absentes non debent accusari, Rubrica terciadecima d e”, és az utolsó: „Christus fugit in Egiptum cum Maria matre, Rubrica vigesima”. – Mind a budapesti, mind pedig a jasna górai példányban fellelhetők a szokásos használói kézírásos kiegészítések, és a kötetek kopottas állapota mellett ezek is bizonyítják e kiadványok hosszabb időn át tartó használatát. – E tabulák és registrumok nyújtotta lehetőségek sokrétű kiaknázásáról elsősorban a szermók világában vö. Bárczi 2007, 569–594.

írott példánynak. Ezt a rendelkezést aVitae fratrum adatai szerint a pálosok nagyjában-egészében be is tartották.