A földi javak a szerzetesek életében

Mit jelent az anyagi javakat illetően a világról való lemondás a kolostori élet kezdetén? Mindenekelőtt a pálosok által követettRegula meghatározó szöve-gére kell egy pillantást vetnünk. „Ne mondjatok semmit a magatokénak”: e nagyon fontos, sarkalatos gondolat a regula elején, tehát kiemelt helyen ol-vasható.³ Amellett, hogy a rend egésze rendelkezhetett ugyan tulajdonnal,⁴ természetes, hogy az egyes szerzetes esetében a magántulajdon kérdése, vagyis tiltása, büntetése, a rendi konstitúciókban többször is előkerül. Azt a helyet érdemes idéznünk, ahonnan Gyöngyösi értelmezéséből kitűnik a magántulaj-don kérdésében követett szigor: még a pápa – III. Ince (1198–1216) – sem rendelheti el, hogy a szerzetesnek magánvagyona legyen.⁵ A rubrika arról be-szél, hogy senkinek sem lehet saját ládája, hogy abban pénzt tároljon, azon-ban a vikárius vagy a perjel saját kolostorának ládikáját biztonsági okokból

1Vö.Gyöngyösidecl. const.Rubrica 64 (De modo professionis faciende tam a fratri-bus presbyteris, quam conversis).

2 Gyöngyösidecl. const.Rubrica ultima.

3 „Et non dicatis aliquid proprium, sed sint vobis omnia communia, et distribuatur unicuique vestrum a praeposito vestro victus et tegumentum, non aequaliter omnibus, quia non aequaliter valetis omnes, sed potius unicuique sicut cuique opus fuerit.” Aug.reg.I,3 (Verheijen1967, I,418). – A szerzetesek számára tilos a magántulajdon: X 3.35.2, X 3.35.6 (Friedberg II,596–597, 599–600).

4Az általános rendi tulajdon engedélyezése a ferences rend minden egyes tagja számára:

Extrav. Io. XXII. 14.3 és 4. – A középkori tulajdonlásról általában:Goertz1982.

5 Gyöngyösi decl. const. Rubrica 65 b: „In capite Cum ad monasterium »De statu monachorum« in fine, sic dicit Innocentius tertius:Nec estimet abbas, quod super habenda proprietate possit cum aliquo monacho dispensare. [. . . ] Ita habes hic, quod papa in multis preter articulos fidei dispensare non potest, scilicet ut monachus proprium habeat et in voto continentie,quia abdicatio proprietatis sicut et custodia castitatis adeo est annexa re-gule monachali, ut contra eam nec summus pontifex possit licentiam indulgere.” A kurzívval szedett részek forrása: X 3.35.6., a közrefogott glossza Bernardus Parmensis magyarázata a hivatkozott részen kívüliProprietatis szóhoz.

magánál tarthatja.¹ A rend a tulajdonát képező tárgyakat azonban saját tag-jai számára hosszú ideig tartó – gyakorlatilag élethossziglani – használatra átengedheti, erről egyértelműen nyilatkoznak a kánonok.²

A magántulajdonnal kapcsolatos szigor nyomai – és ezen nem lehet cso-dálkozni – már a rend kialakulásának századában fellelhetők. AVitae fratrum prológusában (tehát mielőtt a rendtörténet tárgyalásába kezdett volna) utal Gyöngyösi az ágostoni regulára, hogy senki se merjen valamit is a magáénak mondani.³ A század végén, 1297. október 18-án kelt András, egri püspök-nek (1275–1305) az egyházmegyéjében élő remetékpüspök-nek adott és levélbe foglalt regulája. A szöveget fontosnak találta Gyöngyösi, mert Vitae fratrumába és a rendi Constitutionesbe is beillesztette a 17. rubrikához fűzött magyaráza-taiba. Így ír a püspök:

„Ugyanígy egyetlen testvérnek sem szabad perjelének engedélye nélkül valamit is elfogadni vagy adományozni, kölcsönvenni vagy kölcsönadni, mert ha adományoztak vagy elfogadtak, kölcsönvet-tek vagy kölcsönadtak valamit engedély nélkül, akkor a káptala-non vádolják meg magukat, vagy a többi testvér vádolja meg őket és szigorúan ostorozzák meg őket.”⁴

Pár mondattal később ugyanebben a levélben ezt olvassuk:

„Ugyanígy, ha valakiről úgy találják, hogy magántulajdona van, akkor a káptalanon súlyosan feddjék meg, és negyven napon át kenyéren és vízen böjtöljön, és ha a magántulajdon vétke miatt rá kirótt penitenciát nem akarná megtartani, akkor közösítsék ki és dobják ki a kolostorból.”⁵

1Gyöngyösidecl. const.Rubrica 65: „Item quod nullus vicariorum, priorum aut subdi-torum ladulam propriam vel flasculam possint habere sub pena excommunicationis. Quili-bet tamen vicarius aut prior potest secum ferre ladulam domus sue pro necessariis eiusdem domus conservandis.” A „ladulam propriam” kifejezéshez Gyöngyösi egy hosszabb értelme-zést fűzött, aminek gerincét Iacobus Traiectanus egy „contra proprietarios” tartott szermója képezi.

2 „Non licet aliquid habere hiis, qui suis renunciant et communiter vivere spondent.”

C 12.1.11 és X 3.35.2.

3„Nec quispiam eorum de his, quae possidebant, aliquid suum esse dicebat, sed erant il-lis omnia communia, et distribuebatur singuil-lis, prout cuique opus erat.”Gyöngyösivitae, prol.(p. 34:15–18). Cf. Augustinus, ep. 211 (CSEL 57,359).

4„Item nulli fratri aliquid sine licentia sui prioris accipere vel dare, mutuare aut accomo-dare liceat, quod si dederint vel acceperint, mutuaverint vel accomodaverint sine licentia, in capitulo se proclament, vel ab aliis fratribus proclamentur, et fortiter disciplinentur.”

Gyöngyösivitae c. 17 (p. 54:4–8). – A szerzetes az engedelmesség jegyében „sine licentia”

szinte semmit sem fogadhat el, ami a kolostoron kívülről jön, vö.ibidem, lin. 28–29.

5„Item si aliquis proprietarius inventus fuerit, in capitulo graviter puniatur, et quadra-ginta diebus ieiunet in pane et aqua, et si pro proprietatis culpa paenitentiam sibi iniunctam

Amikor 1300-ban az Esztergomból származó Lőrincet választották meg a rend a vezetőjének (ő kezdte el Budaszentlőrincet építeni), akkor Gyöngyösi a róla készített jellemzésében érdemesnek tartja megemlíteni, hogy nem akart ét-kezésben és ruházkodásban eltérni társaitól, és leginkább attól tartott, hogy magas hivatala ne adjon neki lehetőséget a szegényes élet (vita pauper) elha-gyására, mert akkor elveszti az igaz szerzetesnek ígért jutalmat. Vagyis az igaz szerzetes amonachus pauper.¹ 1330-ban választották meg legfőbb rendi veze-tőnek Miklóst, akiről azt jegyezte fel a rendi krónikás, hogy a pénzt tartotta minden baj gyökerének.²

II. Péter általános perjel pedig, mikor Nagy Lajos király megalapította a nosztrai kolostort 1352-ben, a gazdag adományokat visszautasította, mond-ván, hogy a gazdagság akadályt jelent átmenni a szűk kapun.³ A jámbornak mondott Ferenc általános perjelről (hivatalban 1431-től) az előzőektől némi-képp eltérő vonást jegyzett fel a rendi krónikás. Ferenc alázatos, magát nem sokra tartó és engedelmes szerzetes volt, aki a „szegényekkel és az egyszerű emberekkel szívesebben társalkodott, mint a gazdagokkal és kérkedőkkel”.⁴ Feltehetően ő is magas fokon gyakorolta aproprium-nélküliség erényét hason-lóan Benedek általános perjelhez (hivatalában 1492-től), aki „mindig inkább akart Istennel szegény lenni, mint nélküle gazdag”.⁵

A 15. század második felének kiemelkedő általános perjele, aki két alka-lommal is viselte e tisztséget, Szombathelyi Tamás volt. Keményen fellépett a magántulajdon vétsége ellen: az infirmariában töltött idő alatt átvizsgálta beteg társa celláját, vajon talál-e valami rejtegetnivalót.⁶ Eljárása teljesen

tenere noluerit, excommunicetur et de claustro eiiciatur.”Gyöngyösivitaec. 17 (p. 54:29–

32). – A kolostorból való kiűzésre és a monasztikus fegyelemnek megfelelő bűnbánat utáni visszafogadásra, vö. X 3.35.6.

1 „Unum vero, quam (Laurentius) maxime pavebat prae caeteris, ne occasione suae administrationis pauperem vitam, quam professus erat, desereret, et monachi praemium perderet.”Gyöngyösivitaec. 18 (p. 57:8–10).

2 „. . . sciens avaritiam esse radicem omnium malorum et vitiorum.” Gyöngyösivitae c. 22 (p. 62:10–13).

3„Huius tempore per serenissimum regem Ludovicum claustrum de Nozthre fundatum est. Quod quidem licet benignissimus et munificentissimus princeps amplioribus bonis do-tare voluerat. Tamen frater Nicolaus vicarius primus eiusdem loci accepdo-tare renuit assignans hanc causam, oneratos videlicet non posse facile intrare per angustam portam. Ob hanc etiam causam magnas et sumptuosas impensas in monasterium fieri prohibebat. Proinde dictum claustrum aedificatum est de lapidibus cuiusdam castri Nozthre vocati de prope existentis.”Gyöngyösivitaec. 27 (p. 68:4–11).

4 „Cum pauperibus et simplicibus libentius quam cum divitibus et ostentatoribus col-loquebatur.”Gyöngyösivitaec. 44 (p. 90:2–3).

5 „Semper maluit pauper esse cum Deo, quam dives sine eo.” Gyöngyösi vitae c. 70 (p. 148:1–2). – További, most nem részletezett példa aVitae fratrumban: Albertus Thar-ispan (c. 72).

6 „1478-ban ugyanez a Tamás testvér, általános perjel a definitor atyákkal együtt el-rendelte, hogy a beteg testvéreket vezessék az infirmáriába, majd pedig celláik minden

jogszerű volt, hiszen IX. Gergely egyik dekretálisa előírta: „Mindazonáltal az apát és a perjel gyakran vizsgálják meg és gondosan kémleljék ki, hogy a testvérek közül senki se birtokoljon magántulajdont.”¹ Egyébként a rendi vizitátor kötelességei közé tartozott, hogy aproprium, proprietasfelől is nyo-mozzon útja során.

1502-ben Budaszentlőrincen lett exemplum, azaz épületes példa az, ami egy suszterral történt. A jó mesterember munkája béréből magának vissza-visszatartott valamit és így lassanként húsz aranyforintra tett szert; emellett részeges volt és szerzetesnek fölöttébb lanyha, egy idő után démonok kezdték gyötörni, mire meggyónt és visszaadta a pénzt. A szerzetes olvasókra gondolva azexemplum tömören összegzett tanulsága: „Meneküljetek a magántulajdon-tól, mert az az ördög mérge.”²

Messziről, a római pálos kolostorból is érkezett magyar földre intő példa 1520 körül:

„Ugyanakkor Rómában egy bizonyos Lukács testvérről, aki min-denki számára szent életűnek és az emberekkel való kapcsolataiban tisztességesnek tűnt, halála után kiderült, hogy magántulajdonnal rendelkezett, ugyanis cellája falában elrejtve 60 aranydukátot ta-láltak. Tetemét kiásták, és amint megérdemelte, a szemétdombon temették el.”³

Komoly súlyú figyelmeztetés volt ez az élőknek, hogy mindenki számoljon az-zal, hogy haláluk után a cella kitakarításakor mindent alaposan szemügyre vesznek, titkon semmi nem marad.⁴ Az eljárás, és részben a megfogalmazás

zeg-zugát, ágyukat és azon kívül is vizsgálják át, hátha valamit a sajátjukként rejtettek el.

Miután megtalálták az elrejtett dolgot, kérdezzék meg ezeket a testvéreket, vajon tudtukkal volt-e ez a sajátjuk, és azután buzdítsák őket a bűnbánattartásra.” („Anno Domini 1478 idem frater Thomas generalis statuit cum patribus deffinitoribus, ut fratres infirmi ducan-tur ad infirmarias, et postea cellae eorum rimenducan-tur per omnes angulos tam in lecto quam extra, si forte fuisset aliquid proprii absconditum. Quo reperto interrogentur fratres tales, an cum scitu eorum fuerat huiusmodi proprium, et postea cohortentur ad paenitentiam peragendam.”Gyöngyösivitaec. 62 [p. 131:26–31]). Vö.Kisbán1940, 117.

1 „Abbas tamen et prior frequenter inquirant et diligenter explorent, ne quis fratrum proprium possit habere.” X 3.35.6. – A sok tekintetben példaadó ágostonos remeték kon-stitúciója a 16. század elejéről az ilyesfajta „cellakutatásról” a 24. fejezetben beszél, hogy a perjel két vagy három fráter társaságában köteles tájékozódni, vajon cellájukban nem rejtettek-e el valami tiltott dolgot a testvérek, vö.ConstErAugc. 13., 35.

2 „Fugite proprietatem, quia venenum diaboli est.” Gyöngyösivitaec. 89 (p. 186:6).

3 „Eodem tempore quidam frater Lucas Romae, qui videbatur ab omnibus sanctae vi-tae et honesvi-tae conversationis, repertus est post mortem proprietarius. Nam in pariete suae cellae invenerunt LX ducatos in auro absconditos. Et sic exhumatus in sterquilinio sepultus est, sicut merebatur.” Gyöngyösivitae c. 82 (p. 174:26–29).

4A Thomas Celanensisnek tulajdonítottDies iraekezdetű sequentia (in officio mortuo-rum) hatodik versszaka is erre a toposzra figyelmeztet: „Iudex ergo cum censebit, | quicquid latet apparebit; | nil inultum remanebit.” AH 54,269.

forrása egyaránt a Gyöngyösi által jól ismert és alaposan kiaknázott kánon-jogi locus, IX. Gergely dekretális levele a szerzetesek jogállásáról: de statu monachorum.¹

Gyöngyösi GergelyEpitoma című munkája negyedik fejezetében arról be-szél, hogy a prelátusnak, tehát a rendi vezetőnek személyes példájával és beszédével kell tanítania a rábízottakat. A prelátus, akár egy kolostor perjele, akár a rend legfőbb vezetője, tartozik a tolvajokat, gyilkosokat, szentségtö-rőket, engedetleneket, magántulajdonnal rendelkezőket és a fajtalankodókat üldözni: vagyis a súlyos erkölcsi visszásságok között szerepel aproprietarius.² A javak hanyag kezelése előkerül még az egyház vagy az oltár kapcsán: „Si quis ecclesie vel altaris ornamenta negligenter tractaverit.”³Az oltár ékei közé tartoznak Gyöngyösi felsorolásában acodices is. A következő könnyebb vétek:

„Si quis vestes suas vel libros statuto loco honeste non posuerit vel negligenter tractaverit.”⁴ A ruhák elhelyezését illetően Gyöngyösi a továbbiakban termé-szetesen az Augustinusnak tulajdonított regulát idézi. A felolvasásra szolgáló könyvnek mindig kéznél kellett (volna elvileg) lennie: „Si liber, in quo legen-dum est, cuiusquam negligentia defuerit . . . ”⁵

A felhozott esetekből látható, hogy a kánonjogi gyűjtemények a bennük felhalmozott patrisztikus idézethalmazzal szinte kimeríthetetlen példatárnak és bizonyító anyagnak bizonyultak általában a későközépkor szerzetese, köz-tük Gyöngyösi Gergely számára is. Jogi idézet azonban nemcsak jogi szöveg-ben fordul elő: a Vitae fratrumban több, félreérthetetlen kánonjogi utalást találunk; ezen túlmenően pedig a mai felfogásunk szerint kétségtelenül szép-irodalomnak minősülő helyen, vagyis a mű prológusában Szent Ágostontólés oklevélből vett idézet keveredik egymással.

Természetes, hogy a pálosok Gyöngyösi Gergely utáni történelmében is mindig központi helyen szerepelt a tulajdon kérdése, enélkül a rendi fegyelem megszilárdítása érdekében hozott előírások nem képzelhetők el. Pusztán a fo-lyamatosság érzékeltetésére álljon itt néhány példa: Péter vikárius kérésére Károly főherceg 1570-ben hozott rendelkezése alapján zálogtárgyat csak az általános perjel engedélyével adhat pálos.⁶ Rudolf Biel, hajdani római stu-dens, lepoglavai tartózkodását követően Németországba ment, ahol a rajnai tartomány kormányzója lett, majd 1628-ban Máriavölgyben megválasztották általános perjelnek; sokat fáradt a tanulmányok és a rendi fegyelem

érdeké-1 „Quodsi proprietas apud quemquam inventa fuerit in morte, ipsa cum eo in signum perditionis extra monasterium in sterquilinio subterretur . . . ” X 3.35.6 (Friedberg II,599–

600).

2 „Ut praelatus exemplo et verbo doceat sibi subiectos.”Gyöngyösiepit.c. IV.

3 Gyöngyösidecl. const., penitencie <81>De levi culpa, p.

4 Gyöngyösidecl. const., penitencie <81>De levi culpa, p.

5 Gyöngyösidecl. const., penitencie <81>De levi culpa, p.

6 Kisbán1938, 194.

ben, valamint a gregorián ének elterjesztésén. A magántulajdon tilalma el-len vétőket a korábbi szokásokat megtartva nem megszentelt földben, hanem csak profán helyen engedte elföldelni, vélhetően a föntebb már idézett dek-retális szellemében.¹ Stassewsky Miklós szigorú kormányzása idején (1638), aproprium hagyományos értelmezésének megfelelően még a fölöslegessé vált ruhaneműt – mint quasi magántulajdont – sem tűrte meg szerzeteseinél.² A 17. század végén az 1696. évi nagykáptalan határozata feltehetően az idők folyamán lassan kialakult és bevett gyakorlatot szentesíti: egy császári arany értékéig lehetett már pénzt birtokolni.³