Gazdasági és politikai tényezők

Gazdasági és politikai tényező például a szélsőséges szabadkereskedelmi, az állami szabályozásoktól mentes gazdaságpolitika alkalmazása, amely melynek következében súlyos élelmiszer-elosztási anomáliák keletkeznek szerte a világban a teljes nélkülözéstől, az erkölcsileg is elítélendő élelmiszer-pazarlásig. A további gazdasági-politikai kauzák a külföldi adósság spirálokban, a mezőgazdasági inputok (termőföld, vetőmag, gépek) elérhetőségének hiányában, a korrupcióban, a háborúkban és a biotechnológia mértéktelen felhasználásában keresendők.

Egyes elemzések szerint a jelenlegi élelmiszerválság a mezőgazdasági és élelmiszeráruk körüli megnövekedett spekuláció és korrupció következménye. Ezzel ellentétes állásponton van Thierry Pouch, aki a mezőgazdasági termékek körül kialakult pénzügyi spekulációt⁸⁴ inkább a már

természetjog. De iurisprudentia et iure publico. Jog- és politikatudományi folyóirat. www.dieip.hu. 2010/3–4.

szám.

82 A Katolikus Egyház Cor Unum Pápai Tanácsának egy, kifejezetten az éhezésről szóló kiadványában az éhezés kialakulásának okait három fő kategória (gazdasági, társadalmi és politikai) köré csoportosítja, amelyek minden egyes alcsoportja egyenként is súlyos élelmezési válságot képes kialakítani. Éhezés a világban – Kihívás mindannyiunk számára: a szolidáris fejlődés. (Ford. Somorjai Ádám OSB) Római Dokumentumok XVII, Cor Unum Pápai Tanács. Budapest, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 2002. 10–27. p.

83 Claire de Menezes – Susan Thurstans – Pamela Fergusson – Nynke Nutma: Hunger and HIV- From Food Crisis to Integrated Care, ACF International Network, London, 2007.

84 Erre vonatkozólag indult meg egy olyanfajta törekvés az EU-ban, miszerint élelmiszer alapanyagot tilos a tőzsdére bevinni

30

kialakult élelmezési válság és a mezőgazdasági termékek árának emelkedésére ható és azt súlyosbító tényezőként határozta meg.⁸⁵

Az élelmezésbiztonsági krízist az „éhezésekirodalma” szerint – többek között – a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet erőszakos kereskedelmi liberalizációjával⁸⁶ okozta, melyet rákényszerített a fejlődő országokra, ezáltal a fenntartható élelmiszerpiaci árakat és a helyi élelmiszertermelést szinte teljesen felszámolta. Ennek hatására egyre többen veszítették el megélhetésüket, egyre többen szegényednek el és válnak éhezővé.⁸⁷ Erre a problémára reagálva a FAO 2008-as konferenciáján Florence Egal azt hangsúlyozta, hogy az élelmezési krízis elleni küzdelemnek nemcsak tűzoltásszerű programokból kellene állnia, hanem hosszú távra szóló akcióprogramokat is meg kellene határozni. Ehhez meg kellene érteni a helyi szinten működő rendszereket, és a helyi adottságokhoz igazodó, fenntartható termelési struktúrákat kellene kialakítani.⁸⁸

A mezőgazdasági liberalizáció hatására az élelmezésbiztonság államilag szabályozott rendszerének gyors leépítése, az árak emelkedése,⁸⁹ a magánkereskedő-szektor kudarca és a jövedelmek stagnálása olyan helyzetet teremtett a világban, melynek során a szegénység emelkedett és a társadalom ellenálló képessége összeomlott. A liberalizáció során magánkézbe került a mezőgazdasági termékek kereskedelmének szabályozása és ennek egész intézményrendszere.⁹⁰ (Ezen gazdasági paradigma ellensúlyozására jelent meg az élelmiszer-önrendelkezés igénye, melynek bővebb kifejtésére a későbbiekben kerül sor.)

Az élelmezési válság kialakulásához vezetett az is, hogy a kistermelők gyakran nem kaphattak hitelt termelési befektetéseik céljára. Emellett a fejlődő országok és a nemzetközi pénzügyi intézmények nem fektettek be a mezőgazdaságba. A legszegényebb országok átlagosan bevételeik 15%-át költik adósságok visszafizetésére, ahelyett, hogy ezt a pénzt az élelmezési biztonságukra költenék.

85 Pallaga Viktória: Konferencia az Élelmezési Világnap alkalmából. Vidékfejlesztési Minisztérium, 2008-11-04.

www.vm.gov.hu/main.php?folderID=2327&articleID=13315&ctag=articlelist&iid=1, (2010-09-13.)

86 A WTO termékforgalmi szabályozásáról és sajátos jogértelmezési technikájáról bővebben lásd Palásti Gábor:

A környezet védelme a termékek forgalmának globális szabályozási rendszerében In. Fazekas Judit – Palásti Gábor (szerk.): Globalizáció – Piacliberalizáció: A világméretű globalizáció megvalósításának jogi eszközrendszere, a piacliberalizációs szabályozás korlátai. Novotni Kiadó. 2004. 319–394. p.

87 Simonyi Borbála – Varga Géza: Élelmiszer-önrendelkezés. Védegylet, Bp. 2008. 1. p.

88 Pallaga Viktória: Konferencia az Élelmezési Világnap alkalmából. i.m.

89 Bővebben lásd: Kitta Gergely–Schultz Gábor: Agrárpolitika az élelmiszer árak szorításában. In G. Fodor Gábor és Stumpf István (szerk.) Végjáték – A 2. Gyurcsány-kormány második éve. Századvég Kiadó, 2008.

435–454. p. és Tunyoginé Nechay Veronika (szerk.) Hazai és nemzetközi élelmiszerárak összehasonlítása néhány fontosabb termékpályán. Agrárgazdasági Kutató Intézet (2006).

90 Bővebben lásd: Karsai Gábor: Az élelmiszer-kereskedelem privatizációja. Közgazdasági Szemle, Vol. 43.

(2000) No. július–augusztus 565–584. p.

31

Másrészről pedig csupán a népesség csekély része birtokolhatja a megművelhető földterületek nagy részét.⁹¹

Az élelmiszerek növekvő ára destabilizáló erőként hat a világgazdaságra, és már több országban is zavargásokhoz vezetett.⁹² A Világbank vizsgálatai szerint több mint 1,2 milliárd ember él napi 1 dolláros jövedelemszint alatt: ők nem juthatnak sem tiszta vízhez, sem megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Elemzései szerint a felfelé tartó élelmiszerárak a fejlődő országokban több mint 100 millió embert taszíthatnak még súlyosabb szegénységbe. Az emelkedő élelmiszerárak és az élelmiszerhiány miatt egyre sürgetőbb szükség van az integrált politikai válaszlépésekre és az élelmiszerproblémák kezelését szolgáló átfogó stratégiákra.⁹³

Az éhezést kiváltó gazdasági okok közé sorolandó a Cor Unum Pápai Tanács szerint a szakértelem hiánya, a kedvező szolgáltatásra képtelen struktúrák, az egyes személyek bűne, a szeretet hiánya, a fejletlen országok eladósodása és a gazdasági válságokat követő strukturális átalakulás programjai is, melyek még a jól működő, eredményes szektorokat is súlyosabb válsághelyzetbe hozzák.

Harmadik kiváltó tényezőként pedig a politikai hatalomgyakorlást nevezi meg a Katolikus Egyház. A 20. században – sajnos – számtalan éhezést kiváltó emberség elleni bűncselekmény valósult meg.

1932–1933 között Sztálin rendszeresen megfosztotta az ukrán parasztokat az élelemtől, ami körülbelül nyolcmillió ember halálát okozta. Ezt a hosszú ideig ismeretlen bűntényt (holodomor, amely szó szerint éhhalált jelent⁹⁴) csak a 2000-es évek elején tárták fel, amikor megnyitották a Kreml levéltárát.⁹⁵ Ide sorolható Bosznia, különösen Szarajevó körülzárása, melynek során még a humanitárius segélyeket is lefoglalták, valamint Etiópiában a népesség áttelepítése abból a célból,

91 Például Brazíliában a földbirtokosok 1%-a birtokolja a megművelhető földterület közel felét, míg 4,5 millió földműves családnak még hozzáférése sincs semmilyen földterülethez. Tiba Zoltán: Éhezés és éhínségek.

Elméletek, hipotézisek és a nemzetközi jog összefüggései. Acta Humana, No. 3–4 (2006) 89–104. p.

92 2010-ben Mozambik utcáin a meredeken emelkedő élelmiszerárak miatt kitört zavargások 13 halálos áldozattal jártak. Hasonlóan feszült a helyzet Egyiptomban és Szerbiában is. A pusztító árvizek közel 10 millió pakisztánit tettek hajléktalanná (John Carey: A common link among fire, floods, food riots: extreme weather.

http://www.greenjustice.org.gr/en/environment/view/a-common-link-among-fire-floods-food-riots-extreme-weather.html (2016-11-27.)

93 Az Európai Parlament 2008. május 22-i állásfoglalása az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről.

94 Azt, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztába ezzel a kifejezéssel, az Országos Választási Bizottság és a döntését felülvizsgáló Alkotmánybíróság is elismerte. Indítványozók 2010-ben egy olyan kérdés hitelesítését kérték az Országos Választási Bizottságtól, amelyben szerepelt a „Holodomor” kifejezés. Az OVB szerint azonban a választópolgároktól nem várható el, hogy tisztában legyenek a „Holodomor” kifejezés pontos jelentésével, ezáltal nem lennének ismereteik azzal kapcsolatban, hogy egy eredményes népszavazás esetén pontosan milyen kérdés támogatásáról vagy elvetéséről döntenének, így a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének. (Lásd: 255/2010. (III. 31.) OVB határozat, 84/2011. (XI. 10.) AB határozat)

95Hartyányi Jaroszlava: Az 1932-1933-as Ukrajnai Éhínség. Az ukránok ellen elkövetett népirtás.

http://www.mfa.gov.ua/hungary/hun/publication/content/20720.htm (2012–02–09.)