Az élethez és emberi méltósághoz való joggal kapcsolatos tartalmi összefüggések

Általános Kommentárban foglaltakat, miképpen kimondta, hogy „[a]z élelemhez, illetve a vízhez való jog lényeges szerepet tölt be más jogok, elsősorban és mindenekfelett az élethez való jog érvényesítésében. Ezért

423 Juhász Gábor: Gazdasági globalizáció, a jóléti államok modernizációja és a szociális jogok védelme. Állam-és Jogtudomány. L. évfolyam 2009, 307-327, 314. p.

424 A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 6. cikke – az Emberi Jogi Bizottság szerint – magában foglalja a részes államok azon kötelezettségét, hogy megtegyenek minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy csökkentsék a kiskorúak halálozását és növeljék a várható élettartamot, különösen olyan intézkedésekkel, amelyek megakadályozzák az alultápláltságot és a járványokat. „Take all possible measures to reduce infant mortality and to increase life expectancy, especially in adopting measures to eliminate malnutrition and epidemics.” UN Human Rights Committee, 30 April 1982, General Comment 6: Article 6, Right to Life, Section 5.

425 Másfelől az elsőgenerációs jogok második nagy csoportjának, a politikai jogoknak a kapcsolata sem elhanyagolható az élelemhez való joggal összefüggésben. Így néhány gondolat erejéig szükséges az egyes első generációs szabadságjogok vizsgálatát követően áttekinteni a politikai jogokkal való rendszerkapcsolatokat, így az élelemhez való jog, gyülekezési joghoz, valamint a népszavazáshoz való joghoz. Álláspontom szerint a gyülekezési jog gyakorlásának legitim korlátját képezheti az élelemhez való jog érvényesítésének az ellehetetlenítése, olyan módon hogy a gyülekezés maga ellehetetleníteni az élelmiszerhez való hozzáférést. Így amennyiben 1990-ben a taxisblokád idején a tüntetők nem biztosították volna az élelmiszerszállítást végző gépjárműveket áthaladását a blokádon, felmerülhetett volna az élelemhez való jognak a sérelme. (A népszuverenitást biztosító közvetlen hatalom gyakorlás kérdéseinek élelemhez való joggal való összefüggéseit az élelmiszer-önrendelkezésről szóló alfejezetben vetem vizsgálat alá).

117

szükséges, hogy megérlelődjön az a közösségi tudat, amely az élelemhez és a vízhez való jogot minden mérlegelés és megkülönböztetés nélkül valamennyi emberi lény egyetemes jogának fogja fel.”⁴²⁶

Az élelemhez való jognak az élethez és emberi méltósághoz való joggal való kapcsolata – e jogok szubszidiaritásából eredően is – az egyik legszorosabb, hiszen ha egy személy nem képes a megfelelő élelemhez hozzájutni, úgy az éhség, a rosszultápláltság következtében, akár annak következményeibe bele is halhat.⁴²⁷

Az élethez és emberi méltósághoz való jogot több aspektusból is érinti az élelemhez való jog korlátozása, valamint nem megfelelő biztosítása, hiszen egy éhező ember az teljesen kiszolgáltatott és emberi méltóságában sértett is egyúttal.⁴²⁸

Az Alkotmánybíróság a 42/2000. (XI. 8.) AB határozatban kimondta, hogy a megélhetési minimum alkotmányos alapkövetelményeként meghatározott emberi élethez és méltósághoz való jog védelmében az állam az emberi lét feltételeiről köteles gondoskodni. A 37/2011. (V. 10.) AB határozat azt is megfogalmazta, hogy az államnak „be kell avatkoznia, ha az egyén nem képes a maga számára az anyagi értelemben vett méltó életet biztosítani, és az anyagi létminimum alatt él, vagyis az emberi méltóságnak van egy ellátási igényt megalapozó funkciója is”.

A hajléktalanok esetében, akik élelmiszermaradékok után kutatnak, guberálnak a szemétben, ismételten felmerül az emberi méltósághoz való jog kapcsán az élelemhez való jog kérdése, ugyanis amennyiben ezeknek a személyeknek ez az egyetlen fizikai hozzáférése az élelemhez, úgy annak megtagadása sértené az élelemhez való jogot. A 176/2011. (XII. 29.) AB határozatban a guberálás szabálysértéssé minősítésével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság hajléktalanok kriminalizációját megvalósító, speciálisan őket sújtó szabálysértési vagy büntetőjogi tényállásokról foglalt állást, melynek során megerősítette, hogy […] a szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához, az emberhez méltó élethez. [32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 254.]” Az Alkotmánybíróság

426 XVI. Benedek pápa enciklikája a püspököknek, papoknak és diakónusoknak az Istennek szentelt személyeknek, a krisztushívő laikusoknak és minden jóakaratú embernek. Az ember teljes értékű fejlődéséről a szeretetben és az igazságban. 27. pont. http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=397

427 Az élethez való jog és az élelemhez való jog szoros kapcsolatáról lásd Jack Donelly: Universal Human Right in Theory and Practice. Cornell University Press, Ithaca and London.2013. 44.p.

428 Sajó András mindezt a másik oldalról világította meg és arra a következtetésre jutott, hogy „az emberi méltósághoz, a saját méltóságomhoz is hozzátartozik, hogy ne hagyjam az éhezőt elpusztulni, a beteget szenvedni, sőt az is, hogy egyáltalán ne kelljen éhezőt vagy segítség nélküli elmebeteget látnom. (ezen méltóságigényt aligha elégíti ki, hogyha a koldusokat kitiltják, láthatatlanná teszik, vagy az elmebetegeket lehetetlen körülmények közé bezárják.” Sajó András: Szociális jog és kölcsönös öngyilkossági ígéret. 36. évf.

1995. 10. szám. 10-11. p

118

kimondta, hogy „[a] rendelkezésre álló közös javak és a költségvetés teherbíró képessége azonban behatárolja a szociális szolgáltatás mértékét. Emellett mindig vannak – rendszerint testileg és szellemileg végsőkig leépült – rászorulók, akik különféle okokból nem veszik igénybe a szociális ellátórendszer szolgáltatásait. Ilyen esetekben a létminimum alatt élők arra kényszerülhetnek, hogy megélhetésükről maguk gondoskodjanak, adott esetben az elhagyott, eldobott tárgyak kiválogatásával, felhasználásával. A guberálási tevékenység többnyire az életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére irányuló, mások jogait és a közrendet nem sértő kényszerű cselekvés, amelynek a társadalomra való veszélyessége nem állapítható meg. Ezért az a rendeleti szabály, amely pénzbírsággal (és annak meg nem fizetése esetén a személyi szabadságot korlátozó közérdekű munka és elzárás kiszabásával) fenyegeti a guberálókat, súlyosan veszélyezteti az érintett magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók létfenntartását.”⁴²⁹

Az Alaptörvény II. cikk (1) bekezdésének második mondata kimondja, hogy „[m]inden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Az élethez és emberi méltósághoz való jog terén ma már elsősorban nem a halálbüntetés, az abortusz vagy az eutanázia megengedhetősége az elsődleges kérdés, hiszen ezek alkotmányos keretek közé szorítása – többé-kevésbé – minden modern demokratikus országban megtörtént.⁴³⁰ Az élethez való joggal összefüggésben hiába sikerült elérni az ún. pro life mozgalmaknak⁴³¹ az abortusz korlátok közé szorítását a magzati élet védelme érdekében, ha ugyanakkor az anya – és ez által a magzat – nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz.⁴³²

A csecsemő nagyon súlyos megbetegedéssel, illetőleg fogyatékossággal is születhet, amennyiben az édesanya terhessége alatt akár relatív értelemben, akár abszolút értelemben éhezett, vagy nem

429176/2011. (XII. 29.) AB határozat

430 2016-ban Lengyelországban ismét felmerült az abortusz lehetőségének a teljes betiltása, ami alapján sem a magzat súlyos betegsége miatt, sem akkor, ha a terhesség bűncselekmény elkövetésének következménye.

431 Az abortusz jogi szabályozásának megítélésében Európában, a második világháborút követően két meggyőződés állt szembe egymással: a „pro choice” (választás pártiak), a nő önrendelkezési jogának adnak elsőbbséget, a „pro life” (életvédők) a méhmagzat életjogának. Az életvédő álláspont képviselői a magyar jogirodalomban pl. Jobbágyi Gábor: A méhmagzat Életjoga. Szent István Társulat, Bp. 1997; Hámori Antal: A magzat élethez való joga. Logod, Bp. 2000. A két álláspont ütköztetését lásd Kis János: Az abortuszról. Érvek és ellenérvek. Cserépfalvi Kiadó, Bp. 1992.

432 Ha csecsemőkorban, különösen az első hónapokban, elégtelen a táplálkozás, akkor a későbbi normális táplálás ellenére kisebb lesz a testhossz, továbbá helyreállíthatatlanul károsodik az agy és az idegrendszer: a normálisnál kisebb lesz a súlya, kisebb lesz a sejtszám és lemarad az idegrostok fejlődése is. Gács Gábor: A csecsemőkori éhezés késői következményei (Bo Vahlquist előadása) Magyar tudomány, 1973. [(18. (80.) köt.)] 1.

sz. 54–55. p.A magzatkori éhezésről és következményeiről lásd bővebben: Heim Tibor – Szelényi Zoltán: A szüléstől tartó éhezés hatása a fejlődő szervezet hőszabályozására. Gyermekgyógyászat: gyermek- és ifjúság-egészségügyi szaklap, 1965. (16. évf. ) 7. sz. 212–220. p.

119

táplálkozott megfelelően. A fogyatékossággal született gyermeknek az orvossal szemben támasztott kártérítési igénye tekintetében a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. PJE. számú jogegységi határozatban megállapította, hogy a fogyatékos gyermek saját jogán kártérítést nem igényelhet.

Érdekes kérdést vethetne fel a kérdés abban az esetben, ha az anya hibájából károsodott a magzat, hogy ez esetben a megszületett fogyatékos gyermeknek lehet-e kártérítési igénye a szülők felé?

Az élelemhez való jog minőségi oldala – vagyis, hogy minden embernek alanyi joga van a biztonságos élelemhez – az emberi méltósághoz való alapjogból azért is következik, mert e jognak fontos alkotóelemét jelenti a személyek testi integritáshoz való joga is, amely megköveteli, hogy a termékek és szolgáltatások a fogyasztók életét, egészségét, testi épségét ne veszélyeztessék.⁴³³