Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma

Az élelmiszer-önrendelkezés „jog arra, hogy emberek, régiók, államok vagy azok uniója maguk határozzák meg mezőgazdasági és élelmiszer politikájukat úgy, hogy közben ne árasszák el dömpingáruval más nemzetek

two Covenants.” The Human Rights Committee, 13 March 1984, General Comment 12, The right to self-determination of peoples (Article 1), Section 1.

532A/57/356, 27 August 2002, J. Ziegler, Report of the Special Rapporteur on the right to food to the General Assembly, Chapter III.Atermőföldtulajdon megszerzésének alkotmányossági összefüggéseiről lásd: Téglási András: A termőföldtulajdon alkotmányjogi aspektusai. In Szécsi Gábor (szerk.): De iuris peritorum meritis 7.

Studia in honorem Endre Tanka. Kiadja a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara.

Budapest, 2010. 107 – 114. p.; Téglási András: Termőföldvédelem az Alkotmánybíróság gyakorlatában és az Alaptörvényben. in: Korom Ágoston (szerk.): Az új magyar földforgalmi szabályozás az uniós jogban.

Konferenciakötet. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2013. 93 – 107. p.; Téglási András: The constitutional protection of agricultural land in Hungary with special respect to the expiring moratorium of land acquisition in 2014. Jogelméleti Szemle 2014/1. szám, 155 – 175. p.; Téglási András: A földtulajdon alaptörvényi védelme a 2014-ben lejáró moratórium tükrében. Jogtudományi Közlöny 2012/11. szám. 449–460.

p.

533A/59/385, 27 September 2004, J. Ziegler, Report of the Special Rapporteur on the right to food to the General Assembly, Chapter IV.

534Lásd pl. A/RES/61/295, 2 October 2007, United Nations Declaration on the Rights of Indigenous Peoples;

A/HRC/RES/7/14, 27 March 2008, Human Rights Council Resolution, Section 12; A/RES/62/164, 13 March 2008, General Assembly Resolution, Section 12; A/CONF.151/26/Rev.1 (Vol.1.), Rio de Janeiro, 3-14 June 1992, Agenda 21, Chapter 26: Recognising and strengthening the role of indigenous people and their communities; The voluntary guidelines to support the progressive realisation of the right to adequate food in the context of national food security, adopted by the 127th session of the FAO Council, November 2004, preamble, Section 8.1; A/60/2005, 12 September 2005, J. Ziegler, Report of the Special Rapporteur on the right to food to the General Assembly, Chapter III. Lásd még: L. Knuth, The right to food and indigenous people, how can the right to food help indigenous people? Rome: FAO, 2009, különösen: Section 1.3.1.

535A/58/330, 28 August 2003, J. Ziegler, Report of the Special Rapporteur on the right to food to the General Assembly, különösen: Section 22; A/CONF.177/20, Beijing, China, 4-15 September 1995, Report of the fourth world conference of women; A/HRC/RES/7/14, 27 March 2008, Human Rights Council Resolution, Sections 4-5.

536 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m. 62. p.

150

piacát.”⁵³⁷ A világon az első élelmiszer-önrendelkezést alkotmányos szinten is deklaráló ország Ecuador volt, 2008-ban. Azóta mindmáig öt további ország alkotmánya, köztük Venezuela, Mali, Bolívia, Nepál és Szenegál foglalta az alkotmányába az élelmiszer-önrendelkezés kérdését.

Az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját a ViaCampesina dolgozta ki még 1996-ban, amely a WTO gazdaságpolitikájának ellensúlyaként jelent meg.⁵³⁸ Azonban fontos leszögezni, hogy az élelmiszer-önrendelkezés nem a nemzetközi szabad kereskedelmet utasítja el, hanem arra mutat rá, hogy ez nem kedvez a kistermelőknek,⁵³⁹

Az élelmiszer-önrendelkezés azt jelenti, hogy az embereknek, közösségeknek, államoknak és népeknek legyen joga önállóan dönteni saját mezőgazdasági, élelmezési és termőfölddel kapcsolatos szabályozásukról úgy, hogy mindez ökológiai, társadalmi, gazdasági és kulturális körülményeiknek is megfeleljen.⁵⁴⁰ Ez nem járhat azzal, hogy más országok piacait dömpingáruval árasztják el.⁵⁴¹

537 Simonyi Borbála – Varga Géza: Élelmiszer-önrendelkezés. Védegylet, Bp. 2008.1. p.

538 2007. Február 27-én elfogadott Nyéléni Nyilatkozat a következőképp határozza meg az élelmiszer-önrendelkezés fogalmát:„Az élelmiszer-élelmiszer-önrendelkezés a népek joga az ökológiailag megfelelő és fenntartható módon előállított, egészséges és kulturálisan megfelelő élelmiszerhez, valamint ahhoz, hogy meghatározzák a saját élelmiszer- és mezőgazdasági rendszereiket.

Azokat helyezi az élelmiszerrendszerek és szabályozás középpontjába, akik termelik, elosztják és elfogyasztják az élelmet, és nem a piacok és vállalatok követeléseit.

Védi a jövő generációk érdekeit. Stratégiát kínál arra, hogyan bontsuk le a jelenlegi vállalatok által uralt kereskedelmi és élelmiszer rendszert és iránymutatást ad a helyi termelők által meghatározott élelmiszer, gazdálkodási, legeltetési és halászati rendszerek kialakítására vonatkozóan. Az élelmiszer-önrendelkezés a helyi és nemzeti gazdaságokat és piacokat helyezi előtérbe és erősíti a paraszti és családi gazdálkodáshoz kötődő mezőgazdaságot, a kézműves halász, extenzív, hagyományos legeltetési rendszereket és élelmiszertermelést, elosztást és fogyasztást, a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság alapján állva. Az élelmiszer-önrendelkezés elősegíti az átlátható kereskedelmet, amely méltányos jövedelmet biztosít minden nép számára és biztosítja a fogyasztók számára az élelmiszerük és táplálkozásuk feletti ellenőrzést. Biztosítja, hogy a földeink, területeink, vizeink, vetőmagvaink, állatállományunk és biodiverzitásunk használati és rendelkezési jogai azok kezében legyenek, akik részt veszünk az élelmiszer előállításában. Az élelmiszer-önrendelkezés új, elnyomástól és nemi, nemzetközi, faji, osztály, és generációk közötti egyenlőtlenségtől mentes társadalmi viszonyokat foglal magában.http://www.nyeleni.org/spip.php?article344 (2014-03-12.)

539 Tanka Endre: Az értékalapú földpolitika intézményi érvényesítése. In Magyar nemzetstratégia. Püski, 2008.

428–431. p.

540„Élelmiszerfüggetlenségről akkor beszélünk, ha az emberek meghatározott csoportja képes a számára szükséges élelemmennyiség előállítására – mely sokkal inkább az állami szuverenitás elvének gyakorlati megvalósulását jelenti mintsem emberi jogi kérdések felvetését. Az élelmiszerfüggetlenséghez való jogot több amerikai állam is például Bolívia Ekvádor és a Venezuelai alkotmány és tartalmazzák azonban álláspontom szerint nem jelenthető ki hogy jelenleg ezen jogosultság létezése tekintetében volna a nemzetközi jogban belül.”Szemesi Sándor:Az élelemhez való jog koncepciója a nemzetközi jogban. Pro Futoro – a jövő nemzedékek joga. 2013/2. 90. p.

541 Az élelmiszer-önrendelkezés főbb pillérei: A tápláló, egészséges, biztonságos és kulturálisan is megfelelő élelemhez való jog. Az élelem alapvető szükséglet – az élelmiszer-önrendelkezés elutasítja azt az elképzelést, amely szerint az élelem csupán egy árucikk vagy az agrobiznisz része.

151

Az élelmiszer-önrendelkezéssel összhangban a Cor Unum pápai tanács megállapította, hogy „[a]z éhezés csak a helyi táplálkozás biztonságának megteremtésével számolható fel, amelynek alapvető kritériuma a lokális termelést hasznosító programok és a termelőket védő hatékony törvényhozás létrehozása, továbbá a nemzetközi kereskedelmi stabilitás és igazságosság előmozdítása. A helyi termelők akkor élvezhetnek elsőbbséget, ha megteremtődik a helyi mezőgazdasági piacok jobb ismeretén és irányításán alapuló gazdasági és társadalmi környezet (technikai képzések fejlesztése, helyi jövedelmek biztosítása, a fejlődő országok közötti összehangolt munka, paraszti érdekszervezetek létrehozása stb.). A cserefolyamatoknak ugyanakkor az igazságosság mellett az emberi jogokat és kötelességeket is figyelembe kellene vennie.”⁵⁴²

Az élelmiszer-önrendelkezés elérése érdekében hazánkban az önellátás elsőbbsége alapján az élelmiszertermelésnek és forgalmazásnak a „belülről kifelé” vezető utat kell bejárnia. Az új sorrend a helyi, a regionális, az országos igények kielégítése és csak az árufelesleg kerülhet kivitelre. Mivel a kellő mennyiségű, egészséges, biztonságos élelmiszer előállítása (a föld értékével együtt) felértékelődik, a mezőgazdasági munka társadalmi presztízse, szükségképp és rohamosan

Az élelem előállítóinak értékelése. Az élelmiszer-önrendelkezés értékeli és támogatja mindazon parasztok, kistermelők munkáját és jogait, akik megtermelik és előállítják az élelmet; ugyanakkor elutasítja azokat a politikákat, tevékenységeket, programokat, amelyek veszélybe sodorják megélhetésüket és fennmaradásukat.

fogyasztókat, az élelemmel kapcsolatos döntéshozás középpontjába az élelem előállítóit és a fogyasztókat helyezi. Megvédi a termelőt az élelmiszer dömpingtől a helyi piacokon. Megvédi a fogyasztót a rossz/gyenge minőségű és az egészségtelen, valamint a génmódosított élelmiszerektől. Elutasítja az olyan kormányzati struktúrákat, egyezményeket és gyakorlatot, amelyek előtérbe helyezik a fenntarthatatlan és méltánytalan nemzetközi kereskedelmet, és hatalmat biztosítanak távoli és ellenőrizhetetlen vállalatok számára.

Az erőforrások helyi ellenőrzése. Az élelmiszer-önrendelkezés a területek, a termőföldek, a legelők, a vizek feletti ellenőrzést a helyi élelem-előállítók kezébe helyezi, és tiszteletben tartja jogaikat. Ezeket az erőforrásokat ők szociális és környezeti szempontból fenntartható módon használhatják és oszthatják meg, miközben megőrzik a sokféleséget. Elutasítja ugyanakkor a természeti erőforrások törvényeken, üzleti szerződéseken vagy szellemi tulajdonjogi rendszereken keresztüli privatizálását.

A helyi tudás és képességek szerepe. Az élelmiszer-önrendelkezés az élelem előállítóinak képességeire és helyi tudására épül. Ellenzi ugyanakkor azokat a technológiákat, amelyek mindezt fenyegetik, aláássák (pl.

géntechnológia).

Együttműködés a természettel. Az élelmiszer-önrendelkezés a természet ajándékait diverz, alacsony energiaigényű agrokológiai módszerekkel használja fel, melyek maximálják az ökoszisztéma szolgáltatások hatásait, növelik a rugalmasságot (reziliencia) és az alkalmazkodó képességet, különösen az éghajlatváltozás fényében. Bolygónk gyógyítására törekszik, hogy bolygónk is gyógyítani tudjon minket. Elutasítja ugyanakkor azokat a módszereket, amelyek károsítják a hasznos ökoszisztéma szolgáltatásokat, amelyek energia-intenzív monokultúráktól, nagyüzemi állatfarmoktól és egyéb iparszerű termelési módszerektől függenek, melyek károsítják környezetünket és szerepet játszanak az éghajlatváltozásban.

http://www.mtvsz.hu/dynamic/gmo/genmodositas_elemiszeronrendelkezespdf.pdf

542Éhezés a világban – Kihívás mindannyiunk számára: a szolidáris fejlődés. i.m. 52–53. p.

152

gyökeres értékrendi változáson megy át: a társadalom kénytelen lesz megbecsülni, anyagi-erkölcsi ellenszolgáltatásban részesíteni az őt szolgáló élelmiszer-előállítást és annak hazai termelőjét.⁵⁴³ Ennek a problémának megoldása lehet az iparszerű tömegtermeléstől való átállás a piacképes, magas minőségű, egészséges termékek előállítására, melyre csak a korszerűen gépesített, a biológiai törvényeknek és a tájegységi adottságoknak alárendelt családi kis- és középbirtok rendszer alkalmas.⁵⁴⁴

Álláspontom szerint az élelmiszer-önrendelkezés az élelemhez való jog objektív intézményvédelmi oldalának a részét képezi.⁵⁴⁵

5.3.2.2. Az élelmiszer-önrendelkezés a közvetlen demokrácia relációjában – GMO