Az élelemhez való jog az emberi jogok regionális szintjén

Bár a soron következő egyezményeket nem az ENSZ égisze alatt kötötték az államok, témánk szempontjából szükségesnek tartom az élelemhez való jog regionális szinten való elismerésének vizsgálatát. Ugyanis a megfelelő élelemhez való jog nemcsak a – már ismertetett – univerzális nemzetközi emberi jogvédelmi rendszerben, hanem a regionális emberi jogi jogvédelmi rendszerbe is beágyazódott. A globális emberi jogi rendszerek létrejötte óta a világ számos részén szükségét érezték annak, hogy regionális emberi jogi rendszereket is létrehozzanak, párhuzamosan a globális rendszerrel, amely jobban figyelembe veszi az adott régió sajátos szükségleteit, történelmi hátterét, értékeit és kultúráját.

3.4.1.4.1. Az Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartája

Az Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartáját¹⁹² az Afrikai Egységszervezet (Organisation of African Unity, rövidítve: OAU) fogadta el 1981-ben, és 1986-ban lépett hatályba. A megfelelő 26., 28., 46., 51., 72. cikkek; a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló egyezmény (negyedik genfi egyezmény, 1949. augusztus 12., Magyarországon kihirdette: 1954. évi 32. tvr.) 15., 23., 49., 50., 55., 59., 76., 87., 89., 100., 108., 127. cikkei; az 1949. augusztus 12-én kötött genfi egyezményeket kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (I. jegyzőkönyv, 1977. június 8., Magyarországon kihirdette: 1989. évi 20. tvr.) 54., 69., 70. cikkek; az 1949. augusztus 12-én kötött genfi egyezményeket kiegészítő és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (II. jegyzőkönyv) 5., 14., 18. cikkek.

191 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m. 62. p. 120. lábjegyzet

192OAU Doc. CAB/LEG/67/3 rev. 5, 21 I.L.M. 58, June 1981, African Charter on Human and Peoples’

Rights.

56

élelemhez való jog kifejezetten nem került ugyan elismerésre a kartában, ám a 21. cikk kimondja, hogy „minden ember szabadon rendelkezik vagyonával és természeti erőforrásaival.”¹⁹³ Ugyanakkor az ember és népek jogainak afrikai kartájához csatolt jegyzőkönyv a nők jogairól már kifejezetten elismeri a nők élelmezésbiztonsághoz való jogát.¹⁹⁴

1990-ben az OAU elfogadta az Afrikai Kartát a gyermekek jogairól és jólétéről,¹⁹⁵ amely a 14. és a 20.

cikkelyeiben rendelkezik a megfelelő élelemhez való jogról. 2009-ben az Afrikai Unió által elfogadott Kampalai egyezményben¹⁹⁶ a részes államok elkötelezték magukat, hogy az országon belül lakhelyükről elűzött emberek számára megfelelő humanitárius segítséget nyújtanak, ideértve az élelmet és a vizet.¹⁹⁷ Emellett a fegyveres csoportok tagjainak tilos megtagadni az országon belül lakhelyükről elűzött embereknek a jogát a megfelelő körülmények közötti, méltóságteljes élethez, a biztonsághoz, a higiéniához, az élelemhez, a vízhez, az egészséghez és a menedékhez.¹⁹⁸

Az Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartája létrehozta az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bizottságát az emberi jogok védelme és elősegítése érdekében, valamint, hogy segítse a Karta értelmezését.¹⁹⁹ A 62. cikk létrehozott egy jelentéstételi eljárást, amely a részes államokra olyan kötelezettséget ró, hogy kétévente nyújtsák be az országjelentésüket a Kartában foglalt jogok végrehajtásáról.²⁰⁰ A Karta 1998-as kiegészítő jegyzőkönyve felállította az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bíróságát. A Bíróság jogilag kötelező érvényű döntéseket hozhat,²⁰¹ és a joghatóságába tartozik valamennyi, az Afrikai Karta által elismert emberi jogot érintő jogvita

193„all peoples shall freely dispose of their wealth and natural resources”

194Additional Protocol to the African Charter on Human and Peoples’ Rights and the Rights of Women in Africa, 11 July 2003, Article 15. Hatályba lépett 2005-ben.

195OAU Doc. CAB/LEG/24.9/49, July 1990, African Charter on the Rights and Welfare of the Child.

Hatályba lépett 1999-ben.

196African Union Convention for the Protection and Assistance of Internally Displaced Persons in Africa (Kampala Convention), 22 October 2009.

197African Union Convention for the Protection and Assistance of Internally Displaced Persons in Africa (Kampala Convention), 22 October 2009, Article 9 (2) (b).

198 „shall be prohibited from denying internally displaced persons the right to live in satisfactory conditions of dignity, security, sanitation, food, water, health and shelter…” African Union Convention for the Protection and Assistance of Internally Displaced Persons in Africa (Kampala Convention). 22 October 2009, Article 7 (5) (c).

199 OAU Doc. CAB/LEG/67/3 rev. 5, 21 I.L.M. 58, June 1981, African Charter on Human and Peoples’

Rights, part II. Thomas Buergenthal: Nemzetközi emberi jogok. Helikon Kiadó, 2001. 198. p.

200Lásd az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bizottságának honlapját, amelyen valamennyi periodikus riport megtalálható: www.achpr.org.

201 Additional Protocol to the African Charter on Human and Peoples’ Rights on the establishment of an African Court on Human and Peoples’ Rights, 10 June 1998, Article 28-30.

57

eldöntése, továbbá bármely más releváns – az érintett államok által ratifikált – emberi jogi jogintézmény.²⁰²

A Bizottság, a részes államok és az afrikai kormányközi szervezetek is kezdeményezhetnek eljárást a Bíróságon.²⁰³ A részes államok emellett elfogadhatják a Bíróság kompetenciáját magánszemélyek vagy NGO-k által benyújtott ügyek esetében is.²⁰⁴ A Bíróság joghatósága így kiterjed a gazdasági, szociális és kulturális jogokra is, így valószínűsíthetően az élelemhez való jogra is, ami egy olyan fejlemény, amelyet az élelemhez való jog különleges megbízottja is méltatott.²⁰⁵

3.4.1.4.2. Az Emberi Jogok Ázsiai Kartája

Ázsia az egyedüli olyan régió a világon, amelynek nincs a kormányaik által széleskörűen elfogadott regionális emberi jogi egyezménye. Ugyanakkor számos nem-kormányzati kezdeményezés látott napvilágot az emberi jogok regionális elismerésének ösztönzésére.²⁰⁶ Így például az NGO-k és magánszemélyek egy nagyobb csoportja létrehozta az Emberi Jogok Ázsiai Kartáját, egyebek közt azzal a célzattal, hogy elmélyítse az eszmecserét az emberi jogokról.²⁰⁷ A Karta 7.1. cikke elismeri az élelemhez való jogot, és a 14.2. cikkében hangsúlyozza, hogy „az önkényes letartóztatás, őrizetbe vétel, szabadságvesztés, gyógykezelés, kínzás, kegyetlen és embertelen büntetés általános jelenségnek számít Ázsia számos területén. Az őrizetbe vett illetve fogvatartott személyek gyakran kényszerülnek nem higiénikus körülmények közötti létre, megtagadják tőlük a megfelelő élelmet és egészségügyi ellátást, és gyakran akadályoztatva vannak abban, hogy a családjaikkal kommunikálhassanak illetve támogatást kaphassanak tőlük.”²⁰⁸

3.4.1.4.3. Az Emberi Jogok Arab Kartája

202 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m. 68. p.

203 Additional Protocol to the African Charter on Human and Peoples’ Rights on the establishment of an African Court on Human and Peoples’ Rights, June 1998, Article 3.

204 Additional Protocol to the African Charter on Human and Peoples’ Rights on the establishment of an African Court on Human and Peoples’ Rights, June 1998, Article 34 (6) 3.

205 E/CN.4/2002/58, 10 January 2002, J. Ziegler, Report of the Special Rapporteur on the right to food, Section 64.

206 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m. 68. p.

207 Asian Human Rights Charter, a peoples’ Charter, declared in Kwangju, South Korea, 17 May 1998, preface.

208 „arbitrary arrests, detention, imprisonment, ill-treatment, torture, cruel and inhuman punishment are common occurrences in many parts of Asia. Detainees and prisoners are often forced to live in unhygienic conditions, are denied adequate food and healthcare and are prevented from having communication with, and support from, their families.”

58

Az arab világban számos emberi jogi jogintézmény került elfogadásra az elmúlt évtizedekben. Az Iszlám Emberi Jogok kairói Nyilatkozata²⁰⁹1990-ben került elfogadásra, és az ENSZ – a Nyilatkozaton alapuló – emberi jogi mechanizmusára adott reakcióként is felfogható.²¹⁰ A muszlim országok egy része ugyanis úgy érezte, hogy nem vonták be őket kellőképpen a Nyilatkozat megalkotásába, ezért elfogadták az ő saját emberi jogi deklarációjukat.²¹¹ A megfelelő élelemhez való jog elismerésre kerül fegyveres konfliktus esetén, gyermekek számára, és minden egyén számára a 3., a 7. és a 17. cikkekben. A nyilatkozat elődjének tekinthető Emberi Jogok Egyetemes Iszlám Nyilatkozata is elismerte a megfelelő élelemhez való jogot.²¹² Mindkét nyilatkozatot hevesen kritizálták azért, mert megerősíti, hogy a Shari’ah jog az egyenlő jogforrás.²¹³

2004-ben az Arab Államok Ligája elfogadta, az Emberi Jogok Arab Kartáját,²¹⁴ amelyben a legfontosabb ENSZ emberi jogi egyezményeket és a Kairói Nyilatkozatot erősítették meg.²¹⁵ Az élelemhez való jog a 38. cikkben kerül elismerésre, a 39. cikk pedig deklarálja az egészséghez való jogot, amely a részes államokra azt a kötelezettséget rója, hogy tegyenek lépéseket a mindenki számára biztosítandó alapvető táplálkozásra és a biztonságos ivóvízre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megalkotása érdekében.²¹⁶ Mindezek mellett a Karta preambuluma hangsúlyozza az önrendelkezéshez való jogot, a 3. cikk (3) bekezdése elismeri a férfiak és nők közötti egyenjogúságot, a 34. cikk (3) bekezdése pedig a gyermekek számára biztosítandó különleges védelmet. A Karta végrehajtását egy bizottság felügyeli, országjelentések alapján.

3.4.1.4.4. Az Amerikai Államok Szervezetének Kartája

Az Amerikai Államok Szervezete (Organisation of American States, rövidítve: OAS) által 1948-ban elfogadott, az Amerikai Államok Szervezetének Kartája a 34. cikkében alapvető célkitűzésként említi a megfelelő táplálkozást, a vidéki élet modernizálását, valamint a

209 Cairo Declaration on Human Rights in Islam, 1990. augusztus 5., elfogadva a külügyminiszterek 19. iszlám konferenciáján.

210 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m.69. p.

211 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m.69. p.

212 Universal Islamic Declaration of Human Rights, 1981. szeptember 19., elfogadta az Iszlám Tanács (Islamic Council) XVIII. cikk

213 Lásd pl. a Kairói Nyilatkozat 24-25. cikkeit

214 Arab Charter on Human Rights, May 22, 2004, League of Arab States. Lásd még: M. Amin Al-Midani, M.

Cabanettes (translation) and S.M. Akram (revision), Arab Charter on Human Rights 2004, Boston University International Law Journal, Volume 24, Fall 2006, Number 2, pp. 147-164.

215 Lásd az Emberi Jogok Arab Kartájának preambulumát.

216 The obligation for Member States to take measures that include the ‘Provision of the basic nutrition and safe drinking water for all.’

59

földreformot, egyebek közt az egyenlő esélyek, a szegénység felszámolása valamint a vagyon és a jövedelem egyenlő elosztásának elősegítése érdekében.²¹⁷

Az 1969-ben az OAS által elfogadott Emberi Jogok Amerikai Egyezménye (1978-ban lépett hatályba) a polgári és politikai jogokra helyezi a hangsúlyt, és nem megy tovább, minthogy arra kötelezze az államokat, hogy garantálják a gazdasági, szociális és kulturális jogok progresszív fejlődését.²¹⁸ Az Egyezmény eredeti szövege az élelemhez való jogról kifejezetten nem rendelkezik, ugyanakkor az 1988-ban San Salvadorban elfogadott kiegészítő jegyzőkönyv – amely már szabályozza a gazdasági, szociális és kulturális jogokat – a 12. cikkében elismeri a megfelelő élelemhez való jogot. A kiegészítő jegyzőkönyv magában foglal egy monitoring eljárást, ami a részes államokra rendszeres jelentéstételi kötelezettséget ró a jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozólag.

3.4.1.4.5. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Európai Szociális Karta

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a hozzá tartozó kiegészítő jegyzőkönyv egyike sem említi meg az élelemhez való jogot. E jogforrások és az őket értelmező strasbourgi bírósági gyakorlat mind ez idáig nem rögzítik az élelemhez való jogot, mint minden embert megillető alapvető jogot. Az utóbbi bírósági határozatok az „élelmet” mindig a jogellenes fogvatartás körülményeivel hozzák összefüggésbe.²¹⁹

Az 1961-ben elfogadott Európai Szociális Karta sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kifejezetten elismerné az élelemhez való jogot, noha a 8. cikkében a dolgozó nőknek biztosítja a jogot arra, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésükre kisgyermekeik gondozására. A kisdedek gondozásába pedig implicite beletartozik a szoptatás, táplálás is.²²⁰ Emellett Bart Wernaart szerint, a Karta számos további rendelkezése is hozzájárulhat az élelemhez való jog érvényre juttatásához, mint például a 3. cikk szerinti biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog, a 4. cikk szerinti méltányos díjazáshoz való jog, a 11. cikk szerinti egészség védelméhez való jog, a 12. cikk

217 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m. 69-70. p.

218 The American Convention on Human Rights, 1969. november 22., elfogadva az Emberi Jogok Amerikaközi Szakosított Konferenciáján.

219 Ha egy tagállam azzal sérti meg az Egyezmény 3. cikke szerinti kínzás és embertelen bánásmód tilalmát, hogy a fogvatartottak számára vagy nem biztosították a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet, vagy az éhségsztrájkoló fogvatartottakat akaratuk ellenére evésre kényszerítették. Lásd:

Bitiyeva and X v. Russia (N^o 57953/00 és 37392/03) Judgement 21.6.2007 [Section I];

Ciorap v. Moldova (N^o 12066/02) Judgment 19.6.2007 [Section IV].

220 Bart Wernaart: The Enforceability of the Human Right to Adequate Food. i.m. 71. p.

60

szerinti társadalombiztosításhoz való jog, a 13. cikk szerinti szociális és egészségügyi segítségre való jog, valamint a 14. cikk szerinti szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga.²²¹

A fent említettek mellett sem a Lisszaboni Szerződés, sem az Európai Unió Alapjogi Chartája nem mondja ki kifejezetten az élelemhez való jogot, az Európai Parlament azonban – több állásfoglalásában is – épp ezekből az egyezményekből vezeti le ezt a jogosultságot.²²²