A harmadik pillér: a különleges megbízottak munkássága

Az élelemhez való jog érvényesülése szempontjából az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2000-ben létrehozta a különleges megbízotti státuszt.²⁵⁶ A különleges megbízott egy független szakértő, akit az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa jelöl e posztra – miután 2006-ban az Emberi Jogi Bizottságot 2006-ben felváltotta az Emberi Jogi Tanács²⁵⁷ – és feladata, hogy vizsgálódjon és jelentéseket tegyen az adott témakörrel, illetőleg országgal kapcsolatban.

254 Ute Hausmann: The hungry challenging the global elite. Extraterritorial state obligations under the Human Right to Food. In: Otto Hospes – Bernd van der Meulen (eds.): Fed up with the right to food? The Netherlands’ policies and practices regarding the human right to adequate food. Wageningen Academic Publishers, The Netherlands, 2009. 138. p

255 Uo.

256 A különleges megbízottak feladatait és jogállását lásd bővebben: Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights: Seventeen Frequently Asked Questions about United Nations Special Rapporteurs. No. 27. http://www.ohchr.org/Documents/Publications/FactSheet27en.pdf

257 Az ENSZ 2006. március 15-i Közgyűlésén hozta létre az új Emberi Jogi Tanácsot, amely a korábbi ENSZ Emberi Jogok Bizottságát helyettesíti. Az Emberi Jogok Bizottságának reformját – hosszú vitákat követően – a 60/251. ENSZ Közgyűlési határozata (2006. április 3.) valósította meg, mely átalakította és át is nevezte a testületet, így született meg az Emberi Jogi Tanács. A/res/60/251, 3 April 2006, 3 April 2006, Human Rights Council, Section 6. A reform célja az Emberi Jogok Bizottsága működése hiányosságainak kiküszöbölése volt.

Ezen belül hangsúlyos szerepet kívántak adni az egyetemesség és pártatlanság következetesebb érvényesítésének, a kettős standardok elkerülésének. Az Emberi Jogi Tanácsnak különbségtétel nélkül és igazságos, egyenlő módon kell eljárnia az egyes tagállamok vonatkozásában, hogy ezáltal is elkerülhetővé váljon az emberi jogok átpolitizálása. Hoffmann Tamás – Kajtár Gábor – Kardos Gábor – Kende Tamás – Lattmann Tamás – Mink Júlia – Molnár Tamás – Nagy Boldizsár – Schenk Borbála – Sonnevend Pál: Nemzetközi jog, szerkesztette: Kardos Gábor – Lattmann Tamás, ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 2010. 208. p.

A 2005. évi reform következményeként megszűnt anti-diszkriminációs és kisebbségvédelmi albizottság helyett immár az Emberi Jogi Tanács tizennyolc fős ún. tanácsadó bizottságának (Human Rights Council Advisory Committee / Comité consultatif du Conseil des droits de l’homme) öt-öt tagja alkotja a „beadványok” és a

„helyzetek” munkacsoportját (Working Group on Communications és Working Group on Situations), és ők

69

A különleges megbízott feladatait különböző módon látja el. Legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy figyelemmel kísérje az élelemhez való jog érvényesülését a világban és azonosítsa az élelemhez való jog trendjeit, továbbá ország látogatásokat tesz, amelyekről jelentéseket készít.

Az élelemhez való jog első különleges megbízottja, Jean Ziegler volt, akinek a mandátumát 2000 áprilisában az Emberi Jogi Bizottság adta.²⁵⁸ E pozíciót 2006-ban külön megerősítette az Emberi Jogi Tanács,²⁵⁹ valamint ekkor az ENSZ szervei által valamennyi korábbi, az élelemhez való joggal kapcsolatos határozata megerősítésre került.²⁶⁰ 2008-tól helyét Olivier de Schutter²⁶¹ vette át, 2014 óta pedig Hilal Elver látja el az élelemhez való jog különleges megbízottjának szerepét.

Az ENSZ emberi jogok előmozdításáért és védelmezéséért felelős albizottsága (Sub-Commission on the Promotion and Protection of Human Rights)²⁶² ugyancsak megbízásokat adott az élelemhez való jog területén: Asbjørn Eide²⁶³ az élelemhez való jog ENSZ különleges megbízottjának lett kinevezve.²⁶⁴

Az ENSZ különleges megbízott jelentéseket készít az élelemhez való jog helyzetéről, amely jelentések és tevékenység jelentős mértékben hozzájárult az élelemhez való jog fejlődésében.²⁶⁵

végzik a korábbi 1503-as eljárás²⁵⁷ helyébe lépett ún. panaszeljárást (Complaint Procedure). Kovács Péter:

Nemzetközi közjog, 2., átdolgozott kiadás, Osiris kiadó, Budapest, 2011. 320. p.

258Commission on Human Rights Resolution 2000/10, 17 April 2000, Section 10.

259A/HRC/RES/6/2, 27 September 2007, Human Rights Council Resolution., Section 2, Mandate of the Special Rapporteur on the right to food. A megbízatásnak egy korábbi, az Emberi Jogi Bizottság által készített leírását lásd: Commission on Human Rights Resolutions 2000/10, 17 April 2000, Sections 8 – 12, and 2001/25, 20 April 2001, Section 11.

260A/HRC/RES/7/14, 27 March 2008, Human Rights Council Resolution.

261De Schuttert 2008. március 26-án nevezte ki az Emberi Jogok Bizottsága, a megbízatását pedig újabb 3 évvel meghosszabbították 2010 áprilisában A/HRC/RES/13/4, 14April 2010, Human Rights Council Resolution.

262Elnevezése 1999-ig a Diszkrimináció Megelőzésével és a Kisebbségek Védelmével Foglalkozó Albizottság volt (Sub-Commission on the Prevention of Discrimination and Protection of Minorities). Lásd: Az ENSZ kisebbségi kézikönyve, Fordította és a magyar kiadást szerkesztette Böszörményi Jenő, Budapest, 2004 pp. 8.

http://docplayer.hu/979674-Az-ensz-kisebbsegi-kezikonyve.html (2015-10-15) Ezt az albizottságot – amely az Emberi Jogok Bizottságának munkáját segíti 1947-től – 1999-től az emberi jogok védelmével és előmozdításával foglalkozó bizottságnak nevezték. Hoffmann Tamás – Kajtár Gábor – Kardos Gábor – Kende Tamás – Lattmann Tamás – Mink Júlia – Molnár Tamás – Nagy Boldizsár – Schenk Borbála – Sonnevend Pál:

Nemzetközi jog, szerkesztette: Kardos Gábor – Lattmann Tamás, ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 2010. 207. p.

263E/CN.4/Sub.2/1999/12, 28 June 1999, Updated study on the right to food, submitted by Mr A. Eide in accordance with Sub-Commission decision 1998/106.

264Reports submitted by Mr El Hadji Guissé: E/CN.4/Sub.2/1998/7, 10 June 1998; E/CN.4/Sub2/2004/20, 14 July 2004; E/CN.4/Sub.2/2005/25, 11 July 2005.

265 Lásd a leglényegesebb dokumentumok között:

www.unhchr.ch/huridocda/huridoca.nsf/FramePage/Subject+food+En?OpenDocument)

70 IV. Az élelemhez való jog alapjogi dogmatikája

E fejezetben az élelemhez való jogot az alapjogok dogmatikáján keresztül igyekszem bemutatni.

Így első körben az élelemhez való jogot az alapjogok fogalmainak rendszerében próbálom meg elhelyezni, majd ezt követően megkísérelem az élelemhez való jog elhelyezését az emberi jogok rendszerén belül keletkezése, valamint a joggyakorlás jellege, valamint az állami szerepvállalás jellege alapján. Ezt követően, az élelemhez való jogot megpróbálom elhelyezni az alapjogok rendszerében, így az emberi jogi generációk között, az egyéni és kollektívan is gyakorolható jogok között, valamint azt szeretném megvizsgálni, hogy van-e az élelemhez való jognak polgári és politikai jogi jellege és amennyiben igen, akkor ezek a jegyek mennyire hangsúlyosak a vizsgált alapjog tekintetében.

A harmadik alfejezetben vizsgálat alá veszem, hogy kik az élelemhez való jog alanyai és címzettjei.

Ezt követően pedig az élelemhez való jog alapjogi tartalmának tisztázására teszek kísérletet.

Tekintettel arra, hogy az alapjogok alkotmányjogi lényegükből fakadóan az egyén és az állam relációjában hivatottak meghatározni jogokat az egyén részére és ezzel szemben az állam részéről aktív és passzív kötelezettségek teljesítését – e fejezet ötödik alfejezetében kitérek arra, hogy milyen kötelezettségek kerülnek előtérbe az élelemhez való jog érvényesülése kapcsán.

4.1. Az élelemhez való jog alkotmányos védelmének szintje

Az élelemhez való jog alapjogi dogmatikai elhelyezése kapcsán elsőként az alkotmányos védelem és az alanyi jog kapcsolatából létrejövő kategóriákban kísérelem meg elhelyezni az élelemhez való jogot. E körben szükségesnek tartom leszögezni, hogy a dolgozat eme részében nem az alapjogi kategóriák dogmatikai meghatározására vállalkozom, hanem egyszerűen a hazai alapjogi irodalomban használt fogalomrendszerekben kívánom az élelemhez való jogot elhelyezni.

Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában az alapjogokat érvényesíthetőségükre tekintettel négy nagy csoportba sorolta. A klasszikus alapjogokat (alkotmányos alanyi jogokat) elkülönítette a szociális jogoktól, magától a környezethez való jogtól, valamint az államcéloktól.²⁶⁶ Schanda Balázs és Balogh Zsolt az alkotmányos védelem és az alanyi jogi jogosultság szempontjából négy csoportot különböztet meg, így az alapjogok csoportját, az alapjognak nem minősülő alkotmányos jogok csoportját, az államcélokat, és legvégül pedig az egyéb jogok csoportját, amelyeket törvények és más jogszabályok biztosítanak, de az alkotmányra nem vezethetőek

266 Sári János-Somody Bernadett: Alapjogok. Alkotmánytan II. Osiris, Bp. 45. p.

71

vissza.²⁶⁷ A dolgozatom e fejezetében kitűzött kategorizálási kísérletnek a folyamataként elsőkörben összevetettem, hogy az alkotmányjog tudomány egyes képviselői – a teljesség igénye nélkül – mit értenek alapjog, alapvető jog, emberi jog, államcél fogalmak alatt és ezek közé mennyiben lehet beilleszteni az élelemhez való jogot.