X. Bibliográfia
3.2.2. A megfelelő minőségű élelemhez való jog kihívásai
A 20. század második felétől a környezet állapota drámai módon megváltozott, nagymértékben leromlott. Ezen drámai leromlás főként gazdasági, társadalmi és környezeti okoknak tudható be, melynek következtében a megfelelő minőségű élelmiszer biztosításának a kérdése is egyre nagyobb hangsúlyt kap manapság, hiszen ezek az okok számos okozatot váltanak ki. Ilyen okozatok többek között a civilizációs betegségek megjelenésének és terjedésének rohamtempóban való növekedése, a környezeti állapot leromlása, az élelem tápanyagtartalmának csökkenése.103
3.2.1.1. Társadalmi és környezeti tényezők
A társadalom átalakulásával, melyben az életfenntartáson túlmenő életcéllá nőtte ki magát a személyes és szakmai önmegvalósítás igénye, egyre kisebb hangsúlyt fektetünk a mindennapokban az élelem előállítására, legtöbbször egy hosszú értékesítési lánc végén, a kisebb-nagyobb üzletekben vásároljuk meg a napi táplálékunk nyersanyagait vagy félkész alapanyagait.104 Mivel a napi élelmiszerfogyasztásunk alapanyagainak megtermelésénél, előállításánál nem vagyunk
103 Így például míg 1942-ben egy kilogramm burgonya vastartalma 110 mg körül mozgott, ez a tápanyagtartalom ma 5(!) mg-ra csökkent.
104 Természetesen nem általánosíthatunk e témában sem, hiszen vannak olyan teljes mértékben, vagy részlegesen önellátásra berendezkedett közösségek, amelyek tagjai saját maguk termelik meg a táplálékukat.
Környezeti okok
• Klímaváltozás
• Korlátozottan rendelkezésre álló termőföld
• Biotechnológia alkalmazása Társadalmi
okok
• Túlnépesedés
• Szegénység
• Betegségek
• Kulturális tényezők
• Emberi tényezők
Gazdasági-politikai okok
• Deregulációs kereskedelmi politika
• Növekvő élelmiszerárak
• Országok adósság spiráljai
• Spekuláció
• Élelmezési alapanyagok ipari célú felhasználása (pl. bioüzemanyag)
35
jelen, ezért szükségszerűen az élelmiszeriparra vagyunk rászorulva, legyen az helyi kistermelő vagy multinacionális cég, amelyekkel szemben valamiféle bizalomnak is fenn kell állnia. Ennek a vásárlói bizalomnak az erősítése ugyanakkor magának az élelmiszeriparnak, illetve az élelmiszerkereskedelemnek is „jól felfogott érdeke”, mert csak ezáltal képes a gazdasági nyereségét növelni.
Azonban a tömeges, sokszor kontinenseken átívelő fogyasztói igények kielégítése, továbbá a gazdasági racionalizáció miatt előtérbe kerülő intenzív növénytermesztési és állattartási technológiák alkalmazása nagymértékben rontja a környezet minőségét, illetve az élelmiszerbiztonsági kockázat is sokkal magasabb szinten van jelen.
A környezetszennyezés hatására felfokozódott időjárási szélsőségek komoly kihívást jelentenek az élelmiszerbiztonság szempontjából is. A fenti körülményeknek megfelelvén, még több mesterséges eszköz (mint pl. növényvédő szer, műtrágya, szárazságtűrő vagy rovar rezisztens GM-vetőmagok) szükséges a folyamatosan növekvő fogyasztói igények kielégítéséhez. Ezek azonban további kockázatokat generálnak, így a kémiai szennyeződésekkel is jobban kell ez esetben számolni, úgy mint az alkalmazott növényvédő szerrel egyre csak ellenállóbb kártevők és baktériumok mikrobiológiai szennyezésével.
A környezet ipari mértékű használata a mezőgazdaság élelmiszertermelő képességének csökkenéséhez vezet. Ez azonban világméretű éhínség fenyegetését vetíti előre: az ilyen körülmények között megtermelt élelmiszer mennyisége és beltartalmi értéke (minősége) egyre csak csökken, ami szükségszerűen együtt jár az élelmiszerárak drasztikus növekedésével. Mindez a gazdagabb országokban is aránytalanul sújtja a lakosság szegényebb rétegeit, sőt még a fizetőképes fogyasztók között is növeli a rosszul tápláltságot, illetve számos civilizációs betegség kialakulását is indukálja.105
3.2.1.2. Gazdasági tényezők
1945 után az USA-ban megindult iparszerű élelmiszer tömegtermelésnek alapvetően három fő oka volt. Egyrészt, hogy enyhítsék a kontinensközi élelmiszerhiányból származó szociális problémákat. Másrészt, hogy a háborúban kifejlesztett óriási technikai és vegyipari kapacitásaikat hasznosítsák. Harmadrészt pedig, hogy a fizetőképes élelmiszerpiac lezárásával és a piaci árak
105Kondorosi Ferenc: A klímaváltozás emberi jogi aspektusai: In Debreceni Jogi Műhely 2012/4. szám, http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2012/a_klimavaltozas_emberi_jogi_aspektusai/ (2015-3-31.)
36
leszorításával az elsősorban mezőgazdasági termelésből élő, kulcsfontosságú nyersanyagforrásokkal rendelkező „harmadik országok” bevételeit korlátozzák.106
Az iparszerűen termelő mezőgazdaság a szintetikus kemizáció alkalmazásával, a vidék, a táj értékeinek mellőzésével, a nagyterületű monokultúrás növénytermesztés és a nagy létszámú, szakosított állattartás erőltetésével veszélyezteti a megfelelő minőségű élelmiszer megteremtését.107 Márai Gézával egyetértve, valóban megfigyelhető az a tendencia, hogy az ipari módon megtermelt nyersanyagok nagy víztartalmúak, nehezen tárolhatók és jelentős veszteségekkel szállíthatók, nagy a szintetikus maradványtartalmuk, viszont lecsökkent a tápláló- és hatóanyag-összetételük (pl.
vitaminok, ásványi anyagok), továbbá leromlott az élvezeti értékük (gyenge íz-, illat-, és állaghatások stb.), 108 amelynek következtében az élelmiszerbiztonsági intézményi rendszerek fontossága egyre csak felértékelődik. A mezőgazdasági tömegtermelés eredményeképpen egyre ellehetetlenül a vidék megtartó ereje és az életlehetőség, az ipari szintű tömegtermelés pedig súlyosan károsította a természeti és környezeti értékeket, az egészség színvonalát.109
Az ipari élelmiszergyártás kialakítása miatt egyre nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni az élelmiszerbiztonsági követelményekre, ugyanis a világpiacon a rendelkezésre álló óriási mennyiségű élelmiszer-nyersanyagból a tömeg-forgalmazásra és fogyasztásra alkalmas, a nemzetközi, uniformizált igényeket kielégítő, profi kiszerelésű élelmiszerek kerülnek előállításra.
A globális ipari élelmiszergyártás módszereinek jellemzői a magasfokú feldolgozottság (így az eredeti élelmiszer jellegének eltüntetése, az alkotórészekig lebontott alapanyag újra felépítése, hosszantartósítás, a jellegzetesség mesterséges adalékolása stb.), valamint a látványos, de annál környezetterhelőbb és sokszor félrevezető csomagolás alkalmazása.110 Az ipari élelmiszergyártás eredményeképpen az eredeti élelmiszer-nyersanyagok, a nemzeti és tájadottsági jellegek teljesen eltűnnek, mesterséges, erősen adalékolt és tartósított élelmiszerek előállítása, amelyek a világ minden táján szinte egyformán, globalizáltan kerülnek legyártásra.111
Ahogy egyre tömegesebb mértékben jelenik meg az „egészséges”, vagyis a környezetileg112 és
106 Nagy Bálint: Élelmiszer-biztonság mint egészség megelőzési és nemzetvédelmi kérdés. Agrárunió, No. 3 (2008) 41–43. p.
107 Márai Géza: A termőföld minősége és a táplálék értéke. In. Tanka Endre (szerk.): A magyar föld sorsa.
Agroinform Kiadó, Budapest, 2014, 215. p.
108 Uo.
109Márai Géza: A termőföld minősége és a táplálék értéke. i.m. 216. p.
110 Uo.
111 Uo.
112 Lásd ehhez a vegyszer- és adalékanyag-mentes bio élelmiszereket.
37
társadalmilag113 is jobb körülmények között megtermelt, vagy előállított élelmiszerek iránti igény, az élelmiszeripar is rá van kényszerítve az ilyen típusú fogyasztói igények kielégítésére. Ezért szükségesnek tartom a fogyasztói igények környezettudatosabb formálását, az egyszerű gazdasági szempontok figyelembe vétele helyett. Az élelmiszer-adalékipar teszi lehetővé az iparszerűen termelő mezőgazdaságot és az ipari élelmiszergyártást.114 Ezt úgy valósították meg, hogy a természetes tulajdonságaiktól megfosztott iparszerű élelmiszerek csak úgy kerülhetnek a tömegforgalmazásba és tömegfogyasztásba, hogy a mesterséges adalékanyagokkal látszólag visszaadják ezeket a tulajdonságokat. Ezeknek a „jótékony hatásait” pedig a reklámok sugallják a fogyasztók részére. Az adalékipar sikerét a soha nem látott választékú és mennyiségű adalékok globális alkalmazása bizonyítja, amelyből éves szinten egy átlagember mintegy 3,5 kg-ot fogyaszt el. Mindez a fogyasztók félrevezetésével, megtévesztésével és sokszor az egészségük veszélyeztetésével jár együtt, tehát a természetes minőség igénye nem érvényesíthető.115
Ezért is van kivételesen nagy szerepe az állami szabályozásnak és a hatósági ellenőrzéseknek az élelmiszer előállítás, a reklámozás és a kereskedelem terén, tehát addig, amíg az adott termék megvásárlására és elfogyasztására vonatkozó döntés megszületik az emberben.
Az imént ismertetett, élelmiszerminőséget lerontó tényezőket és kapcsolataikat az alábbi ábrával kívánom szemléletesebbé tenni:
113 Ilyenek az úgynevezett fair trade termékek, valamint az UTZ jelöléssel ellátott termékek, amelyek azt jelölik, hogy az adott terméket a származási országban nem a munkavállalók alacsony bérezésével, valamint olcsó – fejlett országokban erősen elítélt és tiltott – gyermekmunkával állították el.
114 Ilyen adalékanyagok például a színezékek, a tartósítószerek, az antioxidánsok, a sűrítőanyagok, az emulgeálószerek, a savanyúanyagok, az aromák és ízfokozók, a csomósodást és lesülést pótlók, az édesítőszerek és cukorhelyettesítők. Ezeknek az adalékanyagoknak az igénybevételével lehetséges az egész világon ugyanazt az epres-joghurtot megvásárolni. Ennek alapja ugyanis egy Ausztráliában honos fenyőféle fűrészporából kivont
„eper-azonos” aroma felhasználása.
115 Márai Géza: A termőföld minősége és a táplálék értéke. i.m. 216. p.
38 3.3. Éhínségelméleti paradigmák
A tudományos élet többféle megközelítésből vizsgálja az éhínség problematikáját. A közgazdaságtan, a politológia és a szociológia tudományos képviselői tömegében kutatják az éhínség okait és lehetséges megoldásai, működésben tartva egy olyan diskurzust, amely az elmúlt évtizedekben sikeresen formálta át a hivatalos intézmények, illetve a nemzetközi közösség nézőpontját is. Minthogy a nemzetközi szervezetek szakemberei a probléma megoldását intézményesített nézetek alapján gondolják el, hatalmas jelentősége van az éhező milliókra nézve, hogy aktuálisan milyen paradigma uralkodik a velük foglalkozók köreiben.116
A közgazdasági irodalomban az éhezés okait két nagy elmélet rendszer köré építik. Az első elméletrendszer az éhínségek okozói között legfőképpen az összevont élelmiszer-kínálat csökkenését, illetve elégtelenségét veszi alapul (FAD –Food Availability Decline). Ez voltaképpen a malthusi populációs elmélet. A másik pedig a szegénységet és ezen belül az élelmiszerhez való
116 Selmeczi Anna: Az éhezéselméleti diskurzus alakulása. In Kül-Világ. A nemzetközi kapcsolatok folyóirata.
2006/3-4. 21-39. p. 21. p
39
hozzáférést vizsgálja (FED – Food Entitlement Decline), mint az éhínségek kiváltóját, amelynek elméleti alapjait Amartya Sen fektette le.117
E tradicionális éhínségelméletek mellett az utóbbi évtizedekben új elméletek is napvilágot láttak, mint az „új változós éhínség” (NVF – New Variant Famine), amely az élelmezési válságot az AIDS-vírus következményeinek tekinti. Az NVF szerint az AIDS-AIDS-víruskövetkeztében átalakul az egész éhezés szerkezete: átalakul a társadalom demográfiai szerkezete, az idősek feladata a gyermekek és az árvák felnevelése; megváltozik a mezőgazdaság termelési szerkezete és a lakosság élelmiszerfogyasztási szokásai; jelentősen megemelkednek a családok egészségügyi kiadásai, csökkennek a jövedelmek; átalakulnak a tradicionális válságkezelési stratégiák.118
A másik újkeletű hipotézis az éhínséget a mezőgazdasági liberalizáció következményének tartja. A Világbank 1980-as években nyújtott szerkezet-átalakító hiteleinek köszönhetően a fejlődő országok mezőgazdasága jelentős átalakításon ment keresztül. Korábban a mezőgazdaság állami támogatása és szabályozása – így pl. az élelmiszerek árának központi támogatása, a mezőgazdasági inputok árának szabályozása és szubvenciója, valamint a mezőgazdasági termékpiacok állami központosítása – rendkívül fontos szerepet töltött be az országok élelmezésbiztonságában.119 A mezőgazdasági liberalizáció következtében az államilag szabályozott rendszerek gyors leépítése, az árak emelkedése, a magánkereskedő-szektor kudarca végső soron óriási mértékű éhínségekhez vezetett az afrikai országokban.
A következő alfejezetben a malthusi populációs elmélet, a jogosultsági paradigmák közül pedig, a nemzetközi segélyezési és emberi jogi megközelítéseket veszem górcső alá.