Másnap reggel Gábor az ő egyszerű barát ruhájában csakugyan el is indult, de nem Pozsonynak vette útját, hanem nagy kerülőt tett és már késő délután volt, amikor Pogrányba ért és betoppant Barkóékhoz.
Itt nagyon szomorú hangulatot talált. Juci néni éppen aznap mondotta el a hu-gainak azt a szigorú fogadást, amit Imre kívánságára a vőlegényeik becsületszó alatt megfogadtak.
Ettől a két menyasszony nagyon elszontyolodott és búnak eresztette a fejét.
Még az erős lelkű Juci néni is komor képpel fogadta Gábor barátot.
Bizony nagyon szükséges volt, hogy Gábor barát idejőjjön és ezt a nagyon kel-lemetlen vendéget, a bánatot és a csüggedést kizavarja a házból. Hozzá is fogott azonnal.
– Kedves hugaim! Hova lett az öröm a kedves arcotokról? Hiszen úgy néztek rám, mintha csak a csibe megette volna a kenyereteket. Pedig hát nem ette meg.
A bánkódásra és a szomorúságra nektek semmi okotok nincsen. A mátkáitok szerencsésen eljutottak az ujvári várba. És láttátok volna csak, hogy milyen meg-becsüléssel fogadták őket! Tegnapelőtt pedig Kamocsán megünnepeltük az Imre kézfogóját. György és Pál is ott voltak. Gyönyörű szép ünnepség volt az. Mind-ezeken csak örülnötök kell, nemhogy búslakodtok.
– Vagy azon aggódtok, hogy csatába mennek? Azt előre tudtátok. Okos leá-nyok vagytok és kurucoknak vagytok a mátkái. Legyen erős a lelketek. Attól fél-tek talán, hogy a csatában bajuk eshetik? Erre ne is gondoljatok. Ötödik éve jár-ják ők már a csatákat és semmi bajuk sem esett. Kivágjár-ják ezek magukat min-den veszedelemből! És most még erősebbek lesznek, mert velük vannak a ti lel-keitek is.
– Vagy azt fájdítjátok, hogy levelet se írhattok nekik? Hát még ez is baj? Hi-szen írhattok Imrének, amennyit csak akartok. És Imrében lesz annyi testvéri szeretet, hogy megmondja Györgynek és Pálnak, hogy mit írtatok. Mire való a Mátyás? Vasárnap kora reggel kapjon fel a Hattyúra és kocogjon be Ujvárba.
Vigye a leveleket. Estére itt is lehet a válasszal. Azután, ha magatokba lesztek és kerülgetne a bánat, dúdoljátok ezt a nótát:
XIII. FEJEZET
A gólya madárnak de hosszú a lába!
Kuruc az én babám, elment a csatába!
De a jó Isten majd megkönyörül rajtunk!
Visszajön a babám, lakodalmat tartunk!
A napok, a hetek, évek is eljárnak, Egyszer csak vége lesz a hosszú csatának, Megveri a babám az egész világot!
Visszajön a babám, hoz az boldogságot!
És Gábor el is énekelte nekik ezt a nótát. És az ő bátorító szavaira Klárika és Katica úgy felvidultak, hogy talán meg is ölelték volna Gábort, hogyha barátcsuha nem lett volna rajta.
Nagy lélekbúvár volt ez a Gábor. Milyen gyorsan ki tudta zavarni a bánatot a szerelmes leányok szivéből! És milyen gyorsan tudta helyébe elszállásolni a bá-torságot és a bizakodó reményt.
Ezek a leányok most napokig fogják írni a levelet a bátyjuknak és közbe-köz-be énekelni fogják ezt a nótát. És mindig a fülükközbe-köz-be fog csengeni, hogy „Visszajön a babám...“
Juci néni csak bámult azon, hogy Gábor hogyan tudta felvidítani a hugait. Gá-bornak pedig örült a lelke, amikor a két szép leány kiment és a verandán már énekelte is a nótát: „A gólya madárnak de hosszú a lába, kuruc az én babám el-ment a csatába...“
Az is kedvére volt Gábornak, hogy egyedül maradt Juci nénivel, mert ő hozzá nagyon komoly szavai voltak.
– Judit kisasszony, a barátaim nem tudják, hogy én idejöttem, nem is akarom, hogy ezt megtudják. Legyen szíves ezt a hugainak is megmondani. Csak azért jöt-tem ide, hogy a hugait megvigasztaljam, mert gondoltam, hogy búslakodnak, de azért is jöttem, hogy a dolgok állásáról és a teendőkről tájékoztassam kegyedet.
Ez a háború még évekig is eltarthat és ahogy a dolgok most állanak, – attól lehet tartanunk, hogy Rákóczi ügye el fog bukni és a sors újra a földhöz sújtja a ma-gyar nemzetet. De azért a világ nem fog összeomlani és idők multával a mama-gyar nemzet újra talpra állhat. Mert csak az a nemzet hal meg, amelyik kétségbe esik, elcsügged és tovább élni nem akar.
– A kegyed hugai még fiatalok és tapasztalatlanok. Őket könnyen letörheti a bánat és karmaiba kerítheti a csüggedés. De kegyed már keresztül ment a szen-vedések iskoláján és erős lélekkel járta meg azt. Kegyednek törhetlen, erős hit-tel kell abban hinnie, hogy a zivataros idők elmúlnak s azután a hugai boldogok lesznek. Ezt az erős hitet kell a hugai szivében is ápolnia és fenntartania.
– És ha azt látná, hogy a bánattal önmaguk nem tudnak megküzdeni, – és ha az elcsüggedés fojtogatja őket: akkor a saját erős hitével és lelki erejével emelje föl és erősítse meg a lelküket. Olyan szép feladat ez kegyednek, mint aminő szép volt az, hogy a kis tehetetlen árvákat felnevelte. Erős hit és erős akarat is kell hozzá és hiszem, hogy ez mind a kettő meg van kegyed lelkében.
– És azután csak hagyja a hugait, hogy írják a leveleket Imréhez, amennyit csak akarnak. Ez el fogja foglalni őket. De különösen munkával kell
foglalkoz-tatnia őket. Két menyasszony van a háznál, annak kiházasításához sok minden fog kelleni. Ezt a sok mindent teremtsék elő a várakozás évei alatt. Sok dunna és vánkos fog kelleni és sok fehérnemű és asztalnemű. Ezeket mind szépen elké-szíthetik. Neveljen sok ludat, hogy elegendő toll legyen. Vessen több kendert és lent, hogy elegendő vásznat lehessen előállítani. És neveljen sok háziállatot, hogy ha majd a két kedves galambja kirepül, nekik is jusson és itt is maradjon.
– Ezeket nekem, mint családjuk jóbarátjának, jogom és kötelességem is volt kegyednek elmondanom.
Juci néni nagy figyelemmel hallgatta Gábor tanácsait. Eddig is sokat tartott Gáborról, – de egész teljességében csak most ismerte fel a Gábor barátságának nagy értékét. Meghatva válaszolt:
– Szívesen fogadom és nagyon köszönöm a jó tanácsait. Tudom, hogy a hugaim lelkileg még gyöngék, azért nekem kell erősnek lennem és igyekezni fogok az len-ni. Okos szavai megszilárdították bennem az akaratot. Bizony nagyon jól tette, hogy eljött hozzánk. Gábor kezet csókolt Juci néninek és így felelt:
– Most már megyek, csak Mátyásnak akarom megmondani, hogy hogyan jár-jon a levelekkel és ne mondja el, hogy én itt voltam. Azután átmegyek Cilly úrék-hoz és szállást kérek náluk éjszakára. Arra is megkérem őket, hogy hívják meg kegyeteket vacsorára. Kegyetek pedig jőjjenek át. A vacsoránál fogom majd Im-rének kamocsai esetét és az eljegyzését elmondani.
Mátyás kéznél volt, Gábor kioktatta őt, hogyha Ujvárba megy, a lovát ne kösse be a Kaparás korcsmába, hanem egyenesen a Kisfél-sorra a 6. számú házba men-jen Csölle Mátéhoz. Ott hagyja a lovát és kérje meg Csölle Máté gazda urat, az majd elkalauzolja a várban és elvezeti az Imre úrhoz.
Amint Klárika és Katica meglátták, hogy Gábor barát a Mátyással beszélget:
odaszaladtak hozzá és egy virágcsokorral kedveskedtek neki. És mind a két leány olyan vidám volt, mint a mezei pacsirta.
Cillyék nagyon szívesen fogadták Gábor barátot, ez pedig a vacsoránál töviről hegyire elmondotta Imre és Boriska történetét. Mindent elmondott, még azt is, hogy a kamocsai leányok virágos láncokkal zárták el előlük az utat. Csak azt az egyet hallgatta el, hogy ő sorjában megölelte a hat szép leányt.
Másnap elindult Pozsonyba. Odaérkezve, mindjárt kihallgatásra jelentkezett.
A hercegprímás délutánra rendelte őt magához.
Gábor jelentette, hogy mit végzett Verebélyen a nemesi széknél, azután Érsek-ujvárott az úri szék előtt elintézett fontosabb ügyeket sorolta fel. Jelentette, hogy két község között határvillongás van, ott határjárásra lesz szükség, egy másik köz-ség egy darab uradalmi rétet foglalt el, ott repozíció történik, a harmadik közköz-ség meg nagyobb fajzási jogot követel. A dézsma rendesen folyik és a többi.
A hercegprímás megszakítás nélkül hallgatta ezt a hivatalos jelentést és amikor Gábor a vegére ért: azt kérdezte tőle, hogy micsoda nevezetesebb dolgok történtek?
Erre Gábor elmondott egy csomó olyan ujságot, amiről gondolta, hogy a her-cegprímást érdekli. Csak a barátairól nem szólt egy szót sem.
Várta, hogy ugyan a hercegprímás emlékszik-e még reájuk és érdeklődik-e irántuk? Nem kellett sokáig várnia, mert a hercegprímás csakhamar ezt kérdezte:
– És mi történt azzal a két kuruccal, akik Pereszlénynél megsebesültek? Hogy is hívják őket? Ahá már tudom, az egyiknek a neve Ozoróvszky, a másiké Beretz-ky. Ugye jól emlékezem?
– Kegyelmes uram. Azóta sok érdekes dolog történt velük. Nagyon hosszadal-mas dolog volna mind elmondanom.
– Csak mond el. Most meghallgathatlak.
És Gábor barát érdekesen, kellemes előadással egymásután elmondotta Barkó Imre kamocsai hőstettét, találkozását és szerelmét Egyed Boriskával, nem hagy-va ki a patkót. Utána azt, hogy Ozoróvszky és Beretzky hogyan töltöttek el két hetet Pogrányban, – hogy hogyan ismerkedtek meg és szerették meg egymást a két Barkó kisasszonnyal, Klárival és Katinkával. Utána Barkó Imre izgató rend-csinálását és a kamocsai kézfogót beszélte el. Nem hagyott ki semmit a Manyák-né szereplését sem, a szerenádot sem, a nótákat sem s a kamocsai fehér ruhás leányokat sem. Csak azt hallgatta el, hogy a hat kamocsai szép leányt bizony ő egymásután, sorba megölelte.
A hercegprímás nagy érdeklődéssel hallgatta végig Gábor érdekes elbeszélé-sét, amely mindvégig lekötötte a figyelmét. Látta, hogy egy regény bontakozik ki előtte, amely nincsen kigondolva és megírva, hanem a valóságban történik s azt a legnagyobb regényíró, maga az élet komponálja. Hiszen a regény egyik fősze-replője maga ez a barát, aki elbeszéli neki. És hogy az egész elbeszélés mennyire megragadta az érdeklődését: az kitünt rövid közbeszólásaiból s kérdéseiből.
– Ugyan miféle emberek ezek a te barátaid? És milyenek azok a leányok, akik-be akik-beleszerettek?
És Gábor elmondotta a három barátja származását, nevelkedését, kalandos élettörténetét, alakját és jellemét.
A három leányt Klárit, Katinkát és Boriskát pedig olyan élethíven és vonzóan rajzolta meg, hogy a hercegprímás el volt ragadtatva tőlük.
Befejezésül minden kérdés és biztatás nélkül elmondotta, hogy három jó barátja most el fog szakadni egymástól s hogy miben állapodtak meg és hogy ő most egye-nesen Pogrányból jött. Oda pedig azért ment, hogy a két búslakodó menyasszonyt megvigasztalja. Még azt a vigasztaló nótát is elmondotta, amire azért tanította meg őket, hogy folyton a fülükbe csengjenek ezek a szavak: „Visszajön a babám...“
Utoljára pedig azt beszélte el, hogy milyen tanácsokkal látta el Judit kisasszonyt.
– Látod te barát, – mondotta Ő Eminentiája, – azt okosan tetted, hogy a szo-morkodó menyasszonyokat megvigasztaltad és azt is jól tetted, hogy Judit kis-asszonyt megokosítottad. Ugye ez az a Juci néni? ez az a sárkány?
Ebből a kérdésből is látta Gábor, hogy a hercegprímás mennyire megjegyezte magának, amit neki az előző audiencián elbeszélt.
Még inkább látta az érdeklődését abból, hogy Ő Eminentiája megparancsol-ta neki, hogyha valami érdekeset megtud barámegparancsol-tairól: jelentse neki, mert most már még inkább érdekli őt a három kuruc további sorsa és kiváncsi arra is, hogy a három szerelmes pár összekerül-e?
Boldog érzéssel távozott Gábor. Érezte, hogy ő és a barátai ujból tért hódítot-tak a hercegprímás érdeklődésében és jóindulatában.