Fordítási kompetencia és kommunikatív kompetencia

A kommunikatív kompetencia meghatározása a 20. század hatvanas éveitől kezdve foglalkoztatta az alkalmazott nyelvészet és nyelvpedagógia úttörőit. Celce-Murcia és kollégái 1995-ben készült tanulmányukban a következő öt alkompetenciát java-solják: nyelvi, szociokulturális, stratégiai, diskurzus- és beszédaktusokra vonatkozó kompetencia. Bár napjainkban leginkább a 2002-ben kiadott Közös európai referen-ciakeret a hivatkozási alap, jelen tanulmány alapjául az 1995-ös bővített modellt veszem, mivel véleményem szerint az öt alkompetencia segítségével világosan és kellő részletességgel írható le, hogyan fejleszthetik a fordítási feladatok a nyelvtanuló stratégiai kompetenciáját. Az egyes alkompetenciák ismertetését a fordítási kompe-tenciákhoz köthető ismeretek, készségek leírása egészíti majd ki.

A nyelvi kompetencia az idegen nyelvi kommunikáció első lépcsőjének tekinthető, és az idegen nyelv szókincsének és nyelvtani rendszerének ismeretét, és egyéb olyan kompetenciákat foglal magába, amelyek alapelemei az idegen nyelven történő szó-beli vagy írásszó-beli kommunikáció megvalósulásának. Bár a kommunikáció legalap-vetőbb alkotóeleme a nyelvi kompetencia, a sikeres kommunikáció a fenti kompe-tenciák összjátékával valósul meg. A nyelvi kompetencia az idegennyelv-órák keretében további készségekre lebontva jelenik meg: ilyen a beszéd- és íráskészség, valamint a hallott és írott szöveg értése (lásd például Holló–Kontráné–Timár 1996).

A nyelvi kompetencia a fordítási kompetencia modelljében is megjelenik, mivel azonban ott két nyelv közti közvetítés a kommunikációs cél, az anyanyelvi kompe-tencia is fontos szerepet játszik a feladatok megoldásában. Az anyanyelv tudatos használata, rendszerének ismerete, illetve az anyanyelv és az idegen nyelv közti azo-nosságok és különbségek tudatosítása és a kontrasztív megfigyelések gyűjtése mind részei a fordítási modell nyelvi komponensének. Az elmúlt évtizedekben általánossá vált kommunikatív nyelvoktatásban jellemzően az idegen nyelv dominál az órákon, a fordítási kompetencia nyelvi része azonban az anyanyelv fontosságát is hangsú-lyozza, ezért hozzáadott értéket jelenthetnek a fordítási feladatok a nyelvórán. To-vábbi előnyként említhető, hogy a fordítási feladatok aktivizálják a más tanórákon

tanult anyagot, és arra késztetik a nyelvtanulót, hogy összefüggést keressen a külön-böző tanórákon tanultak közt, ami nagyban segítheti a tanultak elmélyítését, és mo-tiváló hatással is lehet.

A kommunikatív kompetencia modell következő eleme a szociokulturális kompe-tencia, amely képessé teszi az idegen nyelv használóját üzenetének megfelelő formá-ban történő kifejezésére a kommunikációs helyzet adott társadalmi és kulturális kon-textusában. A kommunikáció sikeréhez szükséges a szituáció és a résztvevők változóinak ismerete, a megfelelő stílus kiválasztása, a kulturális tudatosság, a kü-lönbségek és hasonlóságok megértése, és a nem verbális kommunikáció jeleinek értel-mezése. A kompetencia alapja a másik kultúra irányában nyitott hozzáállás, amelyet Byram (1997) interkulturális kommunikatív kompetenciának hív, és a nyelvi elemek jelentése során nagy fontosságot tulajdonít neki. A készség a nyelvórák keretében is fejleszthető, Holló (2008) Értsünk szót! című könyvében részletesen kidolgozott fel-adatokat is találunk az interkulturális kommunikatív kompetencia fejlesztésére.

A fordítási kompetencia modelljében a kultúrák közti közvetítés képességét is inter-kulturális kompetenciának hívják, ám ez a kompetencia a fordítás szemszögéből tekint a kultúrák közti kommunikációra. A készség szociolingvisztikai és szöveghez kapcsolódó dimenzióra bontható. Az előbbi a szöveg funkciójának és jelentésének értelmezését, a forrás- és célnyelv interakciós szabályai közti különbségek ismeretét és a megfelelő regiszter kiválasztását feltételezi. Az utóbbi a fordítandó szöveg üze-netének értelmezését, az esetleges értési problémák megoldását és a célnyelvi szö-veg megformálásának stratégiáit jelenti.

A kommunikatív kompetencia modell harmadik eleme a stratégiai kompetencia, amely a kommunikációs problémák áthidalására bevetett stratégiák összességét je-lenti. A stratégiák irányulhatnak a nyelvhasználó nyelvtudásbeli hiányosságainak elfedésére (elkerülési stratégiák), hiányosságok kompenzálására, időnyerésre, a saját megnyilvánulás módosítására vagy a kommunikációs folyamat fenntartására, folyta-tására. A kommunikációs stratégiákat a kommunikáció természetes velejáróinak te-kinthetjük, és az anyanyelvi kommunikációban is fontos szerepet játszanak, például az egyik fél számára ismeretlen szavak körülírásakor vagy a kommunikációs partner által nehezen érthető megnyilvánulás jelentésének tisztázásakor. A stratégiák na-gyobb jelentőséggel bírnak a szóbeli, mint az írásbeli kommunikációban. Közvetlen alkalmazásuk tehát nem jellemző az írásban végzett fordításoknál, hiszen itt a fordí-tó a nyelvi problémákat információkereső stratégiákkal igyekszik áthidalni.

A diskurzus vagy szövegek létrehozásával kapcsolatos kompetenciát Celce-Murcia és kollégái a következőképpen határozzák meg (1995: 13, a definíciók szerző fordí-tásai): „A diskurzuskompetencia szavak, szószerkezetek, mondatok és megnyilvá-nulások kiválasztását, sorba rendezését foglalja magában egy egységes beszédmeg-nyilvánulás vagy írott szöveg létrehozásának céljából.” A szövegek létrehozásának készségéhez tartoznak a szövegkohéziós elemek (pl. utalások, kötőszavak), a deixis

(pl. személyes névmások, hely- és időhatározók), a szövegkoherencia (a szöveg egy-ségeinek összefüggése), a szöveg műfajának sajátosságai, illetve szóbeli kommuni-káció esetén a párbeszéd szerkezetének helyes alkalmazása. A fordítási kompetencia modellben a nyelvi és interkulturális komponens részeként jelennek meg a szöveg-hez kapcsolódó készségek. A szövegek fenti jegyei a nyelvtanulók anyanyelvészöveg-hez kapcsolódóan már a nyelvtanórákról ismerősek, az íráskészséget, fogalmazást gya-korló feladatok kapcsán pedig mind magyarul, mind az idegen nyelven megtapasz-talhatták a diákok, hogyan jelennek meg a fentiek egy-egy szöveg megalkotásakor.

A kommunikatív kompetencia és a fordítási kompetencia összevetésekor alapul vett Gambier-féle fordítói profil (2009) nem ír le külön diskurzuskompetenciát, más for-dítási kompetencia modellekben azonban külön készségnek számít a szövegalkotás (pl. Kelly 2005). Ez a készség a nyelvek és kultúrák közti különbségek megértésé-nek és a közvetítés készségémegértésé-nek igen magas szintjét feltételezi. Egy szöveg érthető-sége, különösen, ha idegen nyelvről fordított szövegről van szó, nagy mértékben függ a szerző vagy fordító diskurzuskompetenciájának szintjétől.

Az utolsó, Austin (1990) beszédaktus-elméletére utaló alkompetencia, a beszédak-tusokra vonatkozó kompetencia, amely Celce-Murcia és szerzőtársai tanulmányá-ban újdonság a korábbi modellekhez képest: „a kommunikációs szándék átvitelének és megértésének készsége, vagyis a szándék nyelvi formába öntése, a beszélő által ismert verbális sémák alapján, amelyek illokúciós erővel bírnak” (1995: 17), tehát a beszélő szándékában álló cselekvésre utalnak. A szerzők megjegyzik, hogy a kom-petencia a beszélt nyelvi megnyilvánulásokra jellemző, és írott nyelvi megfelelője-ként javasolják a retorikai kompetenciát, amely az írásbeli műfajokra jellemző for-dulatokat és lexikai egységeket elemzi. A fordítási kompetencia szempontjából igen fontos ez az elem, hiszen a sikeres közvetítés egyik alapeleme a forrásnyelvi szöveg funkciójának, kommunikációs szándékának felismerése és pontos közvetítése.

A fent leírt fordítói modellben ezeket a készségeket az interkulturális kompetencia foglalja magába.

A fenti fejezetben a nyelvtanulás céljaként megjelölt kommunikatív kompetencia egyik modelljét írtam le, és elemeit egybevetettem a fordítási kompetencia modell-jének részeivel. Az összehasonlításból kiderült, hogy a kommunikatív kompetencia öt alkompetenciája összefüggésben van a fordítási kompetencia modell hat készsége közül az első néggyel: a nyelvi, interkulturális, információkereső, és tematikus kom-petenciával. A fennmaradó két terület, a szolgáltatói és műszaki-technikai kompe-tencia az első fejezetben leírtak szerint szintén megjelenhet a nyelvórán, ám mivel ezek szorosabban kötődnek a hivatásos fordítók világához, nem meglepő, hogy ke-vésbé hozhatók közvetlen összefüggésbe az iskolai nyelvtanulással. Az órai fordítá-si feladatok célja a diákok kommunikatív kompetenciájának fejlesztése a nyelvi köz-vetítésre fókuszáló feladatok segítségével, nem pedig hivatásos fordítók képzése a fordítási piac számára. Ez utóbbi külön módszertannal rendelkezik, és szakképzett oktatók végzik, felsőoktatási keretek közt, elsősorban a mesterképzés szintjén.