A fordítási feladatok elméleti háttere

Daniel Gile (2009) a fordítás oktatásáról szóló könyvében tágan értelmezi a fordítás fogalmát. Meghatározása szerint a nagy kezdőbetűvel írt Fordítás (Translation) ma-gába foglalja az írásbeli és szóbeli közvetítést egyaránt. A jelen tanulmányban terje-delmi okok miatt csak az egyik tevékenység, tehát a köznapi értelemben vett fordítás (írásbeli nyelvi közvetítés) végzéséhez szükséges kompetenciákra és nyelvórai gya-korlásukra térünk ki.

1.1. A fordítási kompetencia modellje

A tanulmány a fordítási kompetencia következő meghatározását veszi alapul: „azon tudás, képességek és attitűdök összessége, amelyre egy szöveg lefordításához szük-ség lehet” (PACTE 2002: 43). A meghatározás feltételezi két nyelv, az anyanyelv és egy idegen nyelv ismeretét. A fordítási kompetencia meghatározásával foglalkozó szakirodalom (melyről Pym 2003-as cikkében találhatunk egy áttekintést) különbö-ző részkészségekre bontva tárgyalja a fordítási kompetenciát. A jelen tanulmány egy későbbi, a technikai fejlődést is figyelembe véve leírt, a hivatásos fordítók kompe-tenciáit számba vevő modellt hasonlít össze a nyelvpedagógiában kiindulási pont-nak tekintett kommunikatív kompetencia modelljével.

A fordítási kompetencia a következő hat alkompetenciából áll össze (Gambier 2009):

– nyelvi kompetencia (language competence),

– interkulturális kompetencia (intercultural competence),

– információkereső kompetencia (information mining competence), – tematikus kompetencia (thematic competence),

– fordítói szolgáltatások nyújtása (translator service provision competence), – műszaki-technikai kompetencia (technological competence/mastery of tools).

A nyelvi kompetencia alapját képezi a fordítási készségnek. A modell ismertetésé-nek már a kezdetén meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nyelvi kompetencia itt két nyelvet foglal magában: egyrészt az anyanyelvet, másrészt az idegen nyelvet (míg a nyelvtanításban alapul vett kommunikatív kompetencia modellek nagyrészt az idegen

nyelvre fókuszálnak). A jelen tanulmányban a fordítástudományban gyakran alkal-mazott A-nyelv és B-nyelv, valamint forrás-és célnyelv kifejezéseket fogom használ-ni. Az előbbi a nyelvek ismeretének szempontjából közelíti meg a témát, az A-nyelv a diák anyanyelve, a B-nyelv pedig az idegen nyelv, amiről, és amire fordítani tud.

A sikeres közvetítéshez a fordítónak mindkettőt jól kell értenie, és tudatosan kell használnia. Az utóbbi megkülönböztetésben a forrásnyelv a lefordítandó, eredeti szö-veg nyelve (ez természetesen lehet a fordító A-, illetve B-nyelve is), a célnyelv pedig amire fordítunk.

A nyelvi kompetencián belül kiemelt szerephez jut a szövegértés és szövegalkotás készsége. A fordítás folyamatának két pólusa a forrásnyelvi szöveg, tehát a lefordí-tandó szöveg és a célnyelvi szöveg, amely a lefordított szöveget jelenti. A folyamat lényege a forrásszöveg megértése és értelmezése, majd a célszöveg megalkotása.

A célszöveg sikeres megalkotását jól szolgálhatják a nyelvórákon tanult nyelvtan, szókincs és az idegen nyelv használatához kötődő szabályok.

Szoros kapcsolatban áll a nyelvi készségekkel az interkulturális kompetencia, amely két részre oszlik a modellben: szociolingvisztikai kompetenciára, melynek segítségével a fordító a szövegnek az adott kultúrán belüli funkcióját helyesen isme-ri fel, és szöveghez kapcsolódó kompetenciára, amely a két nyelv eltérő szövegkon-vencióira vonatkozó tudatosság. Idetartozik még a két nyelvhez kapcsolódó kultúra (kultúrák) alapos ismerete, amely a nyelvi résznél említett megértést és értelmezést segíti, illetve alapja a célnyelvi eszközök megválasztásának.

A célnyelvi szöveg megalkotásakor a fordító – hivatásos és diák egyaránt – segéd-eszközökre: szótárakra, szakkönyvekre és manapság leginkább az internetre tá-maszkodik. Ezek használata jelenti az információkereső kompetenciát. A nyelvi kompetencia tehát nem úgy értendő, hogy mindkét nyelv építőelemeinek a megértés és az alkalmazás szintjén is spontán rendelkezésre kell állniuk – persze hasznos és dicséretes, ha ez nagyrészt így van. Ám épp olyan fontos, hogy a fordító gyorsan és hatékonyan tudjon keresni a meglevő információforrásokban. Maradva a legegysze-rűbb példánál, a hagyományos kétnyelvű szótárak használatát is meg kell tanulni, hiszen a keresési stratégiák, és a találatok elbírálásának hiányosságai helytelen meg-oldásokhoz vezethetnek. Az internetes keresés lehetőségei is messze túlmutatnak a Google keresőmotorjának használatán: számos adatbázis, korpuszalapú szótár és más tudástár áll rendelkezésre az interneten. Ezen források hasznosítása és helyes használata lényeges és tanulható/tanítható készség.

A negyedik kulcskészség a tematikai kompetencia, amely a megértést és az értel-mezést támogatja. Ez a rész a nyelven kívüli elemeket jelenti, azt a háttértudást, ál-talános műveltséget, amely lehetővé teszi a szöveg minden rétegének megértését, illetve kutatómunka végzését a kevéssé ismert területeken. A fordítás gyakran isme-retlen területekre vezeti a fordítót. Egyszerű példa erre egy külföldi recept lefordítá-sa, amely a fordító számára ismeretlen hozzávalókat tartalmazhat. Okos stratégia

ilyen esetben már lefordított receptekben böngészni, vagy lexikonokban, a Wikipé-dián utánanézni, hogy hívják nálunk az adott élelmiszert. Ez a kutatói kedv és kí-váncsiság alapvető tartozéka a fordítói munkának. Minél szívesebben nyújtogatja a nyelvhasználó tematikai kompetenciájának határait, annál jobb eséllyel alkot majd minőségi fordításokat.

Az ötödik készség a fordítási szolgáltatások nyújtása, amely a közoktatásban ke-vésbé releváns az idegennyelv-órákon. Ez a készség a fordító piaci ismereteit, túlélé-sét és sikerét támogatja. Magában foglalja a tárgyalási, készségeket, az etikus munka-végzést, a jártasságot a pénzügyekben és vállalkozásban. Egy találkozás, beszélgetés a piacon dolgozó fordítóval vagy tolmáccsal azonban igen motiváló és érdekes ta-pasztalat lehet a nyelvtanuló számára, ilyen módon ismerkedhet meg a kompetencia-modell ezen részével. A témáról bővebben A modern fordító és tolmács című tanul-mánykötetben olvashatunk (Horváth 2015).

A hatodik és egyben utolsó készség a műszaki-technikai kompetencia, amely a fordított dokumentumok elkészítésével, kezelésével és tárolásával kapcsolatos kész-ségeket öleli fel. A nyelvórára készülő fordításokat a diákok kézzel, esetleg szöveg-szerkesztő segítségével írják. A fordítás elkészítése során otthon biztosan igénybe veszik az internet adta lehetőségeket szókincs és háttér-információ keresésekor.

A piacon dolgozó fordítók célnyelvi szövegeik megalkotásakor azonban már több-nyire úgynevezett fordítástámogató eszközökkel (az angol szakkifejezéssel: CAT tools) dolgoznak. Ezek az eszközök nagyrészt előre mondatokra tagolják a forrás-szöveget, és két oszlopot mutatnak: a forrásszöveget és a kezdetben üres, célnyelvi szövegnek szánt oszlopot, ahova a fordító mondatonként beírhatja, majd később még szerkesztheti, javíthatja fordítását. A szoftverekben készíthet a fordító saját szótára-kat és fordítómemóriát, amely tárolja az összes addig lefordított szöveget, és ismét-lődések esetén előhívja azt.

A piaci szereplőkkel való találkozáshoz hasonlóan érdekes és motiváló lehet a diá-kok számára, ha megismerkednek egy ilyen szoftverrel (a leggyakrabban használtak közt van a MemoQ és SDL Studio), bár a kompetencia prioritása nem mondható magasnak a nyelvtanulók szempontjából. A közoktatásban résztvevők korosztálya azonban már a digitális bennszülöttek generációja, így az idegen nyelvek hétköznapi használatához kötődő technikai eszközök megismerése szintén komoly motiváció forrásává válhat.

Az 1. ábra egy folyamatban levő fordítás képét mutatja a fordítástámogató szoftver-ben. A bal oldali nagy oszlop a forrásszöveg, a mellette látható oszlop a célnyelvi szöveg. A képernyő jobb felső felében a szótárat láthatjuk (amelyet a szoftverben terminológiai adatbázisnak hívnak), alul pedig a fordított dokumentumra vonatkozó információt.

A fenti bekezdésben leírt eszközök természetesen a műszaki-technikai kompetencia kezdőtől hivatásosig terjedő skálájának az utóbbi végletét képviselik. A kezdők

szempontjából nézve a számítástechnika-órákon (jó esetben) elsajátított szövegszer-kesztési, keresési és dokumentumtárolási alapismeretek is nagyon lényegesek a for-dítási kompetencia fejlesztésének szempontjából. A dokumentumok rendszerezése és a már begyűjtött információk tárolása a fordítók számára is alapvető fontosságú.

A fenti leírás is azt mutatja, hogy a fordítási kompetencia igen sokrétű. A nyelvi, interkulturális, információkereső és tematikai kompetencia jól köthető az idegen nyelv fókuszában álló kommunikatív kompetencia fejlesztéséhez, míg a szolgáltatói és műszaki kompetencia szintén tartalmaz több, az iskolai tárgyakhoz (társadalmi ismeretek, számítástechnika) kapcsolódó elemet.

1. ábra:

Fordítástámogató szoftver felhasználói felülete

1.2. A fordítás folyamata

A 2. ábra a fordítás folyamatát mutatja be (Gile 2009: 102, a szerző fordítása).

A nyelvtanár a fordítási feladatok bevezetése előtt a modell lépései szerint át tudja gondolni, hogyan és mikor végezzenek fordítási feladatot, és mivel támogathatja diákjait a fordítás önállóan végzett részében. A fordítás kiindulási pontja a teljes szöveg elolvasása és értelmezése. A folyamat modelljében ezen az előkészületen már átesett a fordító, és elkezdi átültetni a forrásszöveget a célnyelvre.

A folyamat bemeneténél a fordítási egységet (translation unit) találjuk, ez legtöbb szöveg esetében a cím, majd egymást követő mondatok. A fordítandó mondatot a fordító ismét elolvassa, értelmezi, majd hipotézist alkot (jelentés hipotézis) annak jelentéséről. Ha feltevését hihetőnek ítéli, megformálja a fordítási egységet a célnyel-ven. A célnyelvi megformálást az elfogadhatóság és szöveghűség szempontjából is

ellenőrzi. A szöveghűség annak biztosítása, hogy a szerző eredeti üzenetét eljuttatja az olvasónak, az elfogadhatóság pedig a célnyelvi megformálás színvonalára vonat-kozik. Az ellenőrzés fázisaiban fennáll a lehetőség, hogy a fordító visszatérjen egy korábbi lépéshez, és módosítsa az értelmezést vagy a célnyelvi megformálást. Ha a célnyelvre lefordított fordítási egység megállja a helyét az ellenőrzési fázisokban, a fordító továbblép a következő fordítási egységhez.

2. ábra

Gile (2009: 102) ábrája a fordítás folyamatáról

Az ellenőrzés mondatok feletti szintje a teljes szöveg következetességének, össze-függésének és stílusának értékelése, ezt mutatja a modellben a teljes folyamat ellen-őrzése. A sikeres fordítás folyamatát Gile modelljében még két forrás támogatja: a fordító nyelvtudása és nyelven kívüli ismeretei, műveltsége. Ez a tanulmány elején ismertetett modellben a nyelvi, interkulturális és tematikai kompetenciát fedi le.

hihető?

fordítási egység

jelentés hipotézis

nyelvi tudás és nyelven kívüli tudásbázis (háttérismeretek)

ad hoc ismeretszerzés célnyelvi megformálás

elfogadható?

szöveghű?

elfogadható?

szöveghű?

következő fordítási egység a teljes folyamat ellenőrzése

nem igen

nem nem

igen igen

A modell szerint a fordítás folyamatát kíséri az ad hoc ismeretszerzés is, amely a kom-petenciák modelljében elsősorban az információkeresés során valósul meg, amelynek eredményeképp a fordító új nyelvi és egyéb tartalmi információkat tanul meg.

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a fordítás komplex folyamat, amely több idegen nyelv tudásához kötődő, de attól független készségre is támaszkodik, illetve fejleszti azokat. A fordítási feladatok bevonása az idegen nyelvek oktatásába tehát komoly előnyökkel járhat a tanulók számára, akik készségeik fejlesztése mellett egy, a mindennapokban használt tevékenységben is gyakorlatot szerezhetnek.