az erdélyi róm. kath. Státusnak a magyarországi kath.
egyház autonomiája érdekében. *) Császári é.s Apostoli Királyi Felség!
Legkegyelmesebb Urunk, Királyunk !
Az erdélyi római katholikus Státus már évszázak óta teljesíti magyar hazafias és katholikus va lásos köte-lességeit az egyház világi vonatkozású közügyeinek inté-zésében. E hosszú idő alatt meggyőző tanúságot tévén arról, hogy a világi elemnek e közügyek intézésébe való be vonása az egyházat nehéz napokban támogatni, az összetartozás érzetet minden időkben emelni és a hazafias és vallásos kultura ápolásával az állam polgáraiban a Trón és Haza iránt való hűséget öregbíteni alkalmas is, képes is.
*) Azon előterjesztésben, melyet az igazgatótanács az erd. róm.
katb. status autonómiájának érdekében az idei rendkívüli statusgyü-lés elé tett, valamint azon átiratban, melyet a statusgyüstatusgyü-lés alapján az idézett előterjesztés a berezeg prímáshoz intézett, hivatkozás történik azon felségfolyamodványra, melyet az igazgatótanács az 1896. évi sta-tusgyülés jegyzőkönyvének VI. pontja alatt foglalt határozat alapján ő cs. és ap. kir. felségéhez terjesztett. Ezen folyamodványról a maga egészében a nagy közönségnek eddig nem volt tudomása.
Most azonban a rátörtént sokszori hivatkozás után czélszerünek véljük azt egész terjedelmében szöveg szerint közölni.
Tudatában az egyházi autonomia ez áldásos és magas hivatásának, mindig hálás szivvel gondolunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek legmagasabb kegyelmére, a melylyel neküuk, az e r d é h i részek római katholikus hí-veinek, ősi Önkormányzatunkat uj életre kelteni és meg-erősiteni, a többi Magyarországi katholikus biveinek pedig m á r huszonnyolcz évvel ezelőtt az önkormányzati szer-vezkedést lehetővé tenni méltóztatott.
Az azóta lefolyt éveknek minden napja arról győ-zött meg, hogy a mi nekünk egyházi önkormányzatunk révén üdvös és hasznos vala, az üdvös és hasznos lesz Magyarország összes katholikus híveinek is, s hogy most, Felségednek bölcsr és áldást osztó uralkodása alatt, az állami és társadalmi béke napjaiban van az ideje, hogy megszerezzük kathoLkus társadalmunknak, a mely a Ki-rályi Trónnak és a Magyar Hadának mindenkor leghűsé-gesebb támasza volt és iesz. azt a biztos szervezetet, a mely a katholikus társadalm-it tömöriteni, erősiteni, s ha-zafias és vallásos kötelességei teljesítésére balsorsban és válságos időkben is alkalmassá tenni képes leend.
Császári és Apostoli Királyi Felségednek magyar kormánya ugyan a közelmúltban is biztató Ígéretet tett az országos magyar katholikus autonomia megalakítására, de mi a szeretet és érdeklődés aggodalmával látjuk eltelni a napokat, a melyeket a jó Isten munkára rendelt a nélkül, hogy a katholikus autonomia megalkotásának nagy- munkája megkezdetett volna.
Ez a hazafias aggódó érdeklődés és a hitbeli testvéri szeretet készteti az erdelyi római katholikus Státust és annak megbízásából az igazgatótanácsot, hogy Császári és Apostoli Királyi Felséged Trónjának zsámolyához járul-junk és mint Koronás Királyunktól és Legfőbb Kegyu-runktól bizalomteljesen kérjük, hogy sokféle uralkodói gondjai között leghűségesebb magyar katholikus alatt-valóinak közös óhajtásáról megemlékezni és az országos magyar katholikus autonomiát hatalmas királyi szavával legkegyelmesebben megteremteni méltóztassék.
Kolozsvár, 1897. évi Böjtmás hava 15-ik napján.
Császári és Apostoli Királyi Felsegednek legaláza-tosabb szolgái :
Az erdélyi római katholikus Sátus igazgatótanácsa.
A k o n g r e s s z u s által követendő irányelvek.
(Folytatás.)
Minthogy a kegyúri jog általános megszüntetése, kötelező megváltása, az egyházközségekre való átruházása oly nehézségekbe ütköznek, melyek nálunk is ugy, mint Austriában, egyelőre alig, vagy éppen nem legyőzhetők : azért azt jelen vitás, bizonytalan állapota, terjedelme, s ebből folyó sok visszásság és sérelmek miatt mindenek-előtt rendezni kell.
Ennek sikeres foganatosítása végett két fontos kér-dést kell megoldani.
1. Kit illet a kegyúri viszony szabályozása?
2. Minő szempontok irányadók e szabályozásnál?
Az első kérdésre már megfeleltem, hogy t. i. a leg-főbb kegyúr hatáskörebe esik a patronátus szabályozása ;
*) L. A főkegyur hatáskörét 6. és 7. lap.
RELIGIO. 193 ki ebbeli jogát régi időkben az országgyűlésen, az ujabb
korban saját kormányközegei által, rendeleti uton gyako-rolta. De mivel a mai államnak az egyházhoz való vi-szonya teljesen megváltozott, az felekezetnélkülivé vált:
egyedül az autonomia lehet hivatva a kegyúri viszony szabályozására, melyet a legfőbb kegyúr azzal megbizand.
A második kérdést illetőleg, minő szempontból kell kiindulni a patronátus szabályozásánál ? azt válaszolom, hogy az nem lehet más, mint azon szempont, mely a törvényhozót a kegyúri intézmény megalkotásánál vezette, hogy t. i. az egyház-alapitók és föntartók iránt kegyele-tet és bálát tanúsítson; a laikus elemnek buzgalmát s érdeklődését az egyházi ügyek iránt folyton ébren tartsa, midőn n e l i befolyást enged az egyház legfontosabb ügyeire, az egyházi hivatalok betöltésére. S mivel ezen okok még most is fönállanak: azért a kegyúri viszony-ban csak oly változásokat szabad tenni, melyek a meg-változott időviszonyokban találják igazolásukat.
E b b ő l k ö v e t k e z i k :
aj A patronatus elvben — in principio — föntartandó b) A szabályozás megelősze az autonom hitközségek szervezését; mert különben a szervezet oly keret lenne, melynek terjedek ét a beillesztendő tárgyak hiánya miatt kitölteni nem lehetne. Hisz mindenekelőtt hitelesen meg-állapitandók a patrónus jogai és kötelességei, hogy tudni lehessen, váljon tényleg képes-e azokat gyakorolni, illetve teljesíteni ; és hogy lehetséges vagy szükséges-e azokat az autonom hitközségre átruházni.
A patronatus szabályozása előtt tisztában kell lenni:
a) Mi az illető kegyuraság jogi alapja.
b) Milyen a kegyúri jogosítványoknak és kötelezett-ségeknek jelen állapota és terjedelme.
Ehhez feltétlenül szükséges a kegyúri jogosítványok-nak és kötelezettségeknek hiteles összeírása. Ennek egy része már teljesítve van a kongrua-összeirás által, meny-nyiben a kegyúri kötelezettségeknek a lelkészi jövede-lemre vonatkozó része már fel van tüntetve.*)
Hátra van tehát a kegyúri teherviselés azon részé-nek hiteles kimutatása, mely az egyházi épületek föntar-tására vonatkozik.
Az összeírásban fel kell sorolni: A kegyúr (kegy-urak) által készpénzben, iparos munkában teljesített szol-gáltatásokat, s a megváltási tőkéket.
Nemkülönben felsorolandók azon épületek, melyekre a kegyúri teherviselés kiterjed ; jelesen csupán csak a plébániatemplom- és lakházra, vagy a mellék- és gazda-sági épületekre, az iskola- s a tanitólakásra is terjed-e az ki ?
Hasonlóképpen részletesen ki kell mutatni, váljon az építési teher pusztán csak a nevezett épületek jó kar-ban tartására, kijavítására szoritkozik-e ? vagy pedig az esetleg szükségessé vált megnagyobbitásukhoz, újból való felépítésűkhez is köteles-e hozzájárulni a kegyúr?
Végül mennyire rug évenkint a kegyúr (kegyurak) építési teherviselésének összes költsége? Mennyi esik ebből az egyes plébániákra ? vagy ha ez évenkint nem egyenlő, 5 vagy 10 éves átlagban.
L. Az összeírás „A" és „B" füzetének A) í . 3. és A) XII. I.
Minthogy azonban a kegyurak építési teherviselé-sére nagy befolyással van a kegvuralt plebánia-egyházak vagyon-állapota, mivel azok egyházi és hazai tör.ényeink értelmében első sorban tartoznak az építési terhekhez hozzájárulni, és csak azoknak vagyonhiánya, vagy elég-telensége esetén következnek a kegyurak ; azért szüksé-ges, hogy az építési terhek összeírásánál a plébánia és fiókegyházak vagyonállapota, s évi jövedelmeik is
kimu-tattassanak. (Folytatjuk.)
IRODALOM.
— Előfizetési f e l h i v á s a „Reménységünk" második évfolyamára. — Isten kegyelméből — nem tagadjuk, sok küzdelem és sok áldozat árán — útnak indítottuk az első évfolyam 12-ik, vagyis utolsó füzetét. Bizalommal várjuk
a t. olvasóink ítéletét. Az oltárszekrény nem ismert", vagy elfeledett dicső és jóságos Királyának állottunk szolgála-tában. Öt ismertté tenni, nemes és szentséges tulajdonait fennen hirdetni és a halhatatlan lelkeket az 0 szelíd uralma alá hajtani volt a legfőbb törekvésünk. A mit tettünk és áldoztunk, az 0 szent ügyéért tettük és áldoz-tuk s a mit elérnünk sikerült, készségesen elismerjük, hogy 0 általa sikerült. Az eddigi törekvéssel nem hagyunk fel, tovább küzdünk. Minden csepp vérünkkel rajta leszünk, hogy mentől többen boruljanak le a sokféleképen meg-bántott és megvetett szent Ostya előtt, hogy imádásukkal megengeszteljék és kárpótolják a hallatlan gonoszsággal megsértett szentségi Jézust. Az ez irányban folytatott küzdelem és a tagadhatatlan siker csak inkább felköl-tötte tetterőnket és megaczélozta akaratunkat. Tovább küzdünk, hadd virradjon fel minél előbb a Lgméltóságo-sabb Oltáriszentség százada! Előfizetést hirdetünk a „Re-ménységünk" második évfolyamára.
Az előfizetési dij marad a régi : egész évre 80 kr.
Szabadjon remélnünk, hogy az eddigi előfizetőink közül senki sem lép vissza.
Hogy vállalatunk fenn maradhasson és hogy rendel-tetését mentől inkább betölthesse, kérve-kérjük minden egyes előfizetőnket és olvasónkat, hogy mindaddig meg ne nyugodjék, mig a „Reménységünk" nek legalább 2—3 uj előfizetőt nem szerzett.
Az u j előfizetőket pedig arra kérjük, hogy legalább egy hónapon belül jelentkezzenek, hogy tudjuk magunkat tájékozni, hány példányban kell a füzeteket nyomatni.
Ajánljuk az u j előfizetőknek, hogy az első évfolya-mot is rendeljék meg, mert abban van letéve az egyház-nak a legméltóságosabb Oltári-szentségre vonatkozó alap-vető tanítása és sok-sok hasznos és szükséges ismeret. Az u j előfizetők az első évfolyamot kedvezménykép 60 kraj-czárért bérmentve kapják.
Valamint a lefolyt évben több képmelléklettel• ked-veskedtünk, ugy az idén is több szép imaszöveget kül-dünk szét a ^füzetekkel.
Az előfizetést (1897-ik évi októbertől 1898 iki októ-berig 80 kr.) utalványon a szerkesztő nevére, Váczra kell küldeni.
Kelt Váczon, 1897. szeptember hónap.
Varga Mihály, a „Reménységünk" szerkesztője,
székesegyházi karkáplán.
194 RELIGIO.
V E G Y E S E K .
-f- A k é t felkÖSZÖntŐ, mely tegnap este Budavárá-ban, a magyar királyok palotájában elhangzott, ugy a mint ott a két felköszöntőt Vilmos esászár betetőzte, világraszóló esemény, és oly világos mint a nap, ugy hogy azt magyarázni nem kell. Álljon itt e Magyarország tör-ténetében korszakot jelző két beszéd szószerinti szövegében annál is inkább, mert Vilmos császár beszédében a kereszt dicsőségének emlegetésével a szabadelvű dechristianizáczió aranyborjú bálványa porba van sújtva:
0 felsége a mi királyunk igy szólott:
Benső örömmel eltelve a látogatástól, a melyet Felséged leróni oly kegyes volt, különös megelégedésemre válik, hogy Felségedet ezúttal magyar székesfővárosomban üd-vözölhetem. Üdvözlöm Felségedben a hü barátot és szö-vetségest, a kitartó munkatársat a béke nagy munkájában, a melynek legjobb erőink mindenkor szentelve legyenek, s meg levén győződve az érzelmek egyformaságáról, a melyek bennünket e magasztos föladatnál vezérelnek, Felséged egészségére ürítem poharamat e kiáltással:
Vilmos császár ő felsége sokáig éljen!
Vilmos császár párját ritkitó eloqueutiával ezt vála-szolta :
A legmélyebb hála érzelmeivel fogadom Felségednek oly szives üdvözletét. Hála. Felséged meghivasának, mó-domban volt meglátogatni e^t a gyönyörű várost, a melynek nagyszerű vendéglátása szinte elbóditott. Von-zalmas érdeklődessel kisérjük odahaza a lovagias magyar nép történetét, a melynek hazaszeretete 'iözmondásossá vált, a mely küzdelmes mul jaban nem habozott életét és vérét áldozni a kereszt védelmére. Olyan nevek, mint a minő Zrínyi és Sziget, ma is megdobogtatják minden német ifjúnak a szivét. Vonzalmas bámulattal kísértük az ezred éves születésnap ünnepét, a melyet a hű magyar nép szeretett királya köré gyülekezve, meglepő nagyszerűség-gel ünnepelt. A büszke műemlékek tanúságot tesznek műérzékéről, mig a Vaskapu bilincseinek széttörése u j utakat nyitott a kereskedelemnek és forgalomnak s Magyarországot besorozta egyenlő joggal a nagy kul-túrnépek közé. De a mi rám Magyarországon való tartózkodásom, kivált pedig budapesti fogadta'ásom alatt a legmélyebb hatást tette : az a magyarnak lel-kes odaadása Felséged fenkölt személye iránt. De nemcsak itt, hanem Európában s különösen az én népem-ben is ugyanez a lelkesedés lángol Felségedért, a mely-nek én is részeséül bátorkodom magamat vallani, a mi-dőn fiu módjára, atyai barátomként tekintik föl Felsé-gedre. Hála Felséged bölcseségének, népeink üdvére kötött szövetségünk szilárdul áll és fölbonthatatlanul s régóta őrzi és ezentúl is őrizni fogja Európa békéjét. A Felsé-gedért való lelkes odaadás, bizonyos vagyok benne, ma is ugy lobog Árpád fiainak szivében, mint hajdanában, a mikor Felséged nagy ősanyja felé kiáltották: „Moriamur pro rege nostro!" Ezeket az érzelmeket kifejezve, mindazt,
a mit mi Felségedért érezünk, gondolunk és kérünk, abban a kiáltásban foglaljuk össze, a melyet minden magyar ember utolsó lehelletéig hangoztat: (magyar nyel-ven:) Éljen a királyi
— A püspöki konferencziára a meghivók f. hó 28-ára szétküldettek.
— Angolországban mult kedden országos nagy ün-nepet tartottak a katholikusok, Ramsgate mellett, szabad ég alatt, ünnepelve azt a nagy eseményt, hogy sz. Ágos-ton benczés apát nagy szent Gergely pápa megbízásából Anglia földjére tette a lábát, avval a szándékkal, hogy Angliában a keresztény czivilizáczió alapjait a kereszt kitűzésével lerakja. Tizenhárom század telt le azóta. 18 püspök, valamennyi káptalan és szerzetes rend egész Anglia területéről jelent meg az ünnepélyen, mely sza-bad ég alatt Vaughan és Perraud bibornokok pontifiká-lása mellett rendkívül fényes és hatásos volt. Másnap a 18 katholikus püspök a canterburyi anglikán székesegy-házba mentek, mely hajdan katholikus főszékesegyház, Anglia prímásainak kathedralisa vala. Az anglikán dékán, Farrar, nagy tisztelettel fogadta a katholikus püspököket és őket elvezette sz. Ágoston apát és Becket Tamás ér-sek vértanú sírjához, a hol Angolország főpapjai lebo-rulva imádkoztak és csókjaikkal halmozták el a szert emlékeket.
— Milyennek nem kell lenni a katholikus auto-nómiának, megmondja a budapesti „Prot. egyh. és isk.
Lap" 38. számában egy vezérczikk, mely a protestáns vallás szervezetét következőleg mutatja be „Világiak az egyházi életben" czim a l a t t : „A protestantismus demokra-tikus egyház. Nem ismer áldozárságot (sacerdocium) és hierarchiát az egyházban. A papságot csak hivatali tiszt-ségnek (officium) és nem rendi kiváltságnak tartja. Jogot, hatalmat megoszt a papi és világi elem között. A pari-tásnak hódol s buzgó világi tagjaiból tanácsosokat, gond-nokokat vagy felügyelőket állit az egyház élére. Papok, és világiak együtt alkotják az egyházat: együtt hozzák a törvényeket, együtt kormányoznak és együtt biráskodnak s minden jogot és hatalmat együtt gyakorolnak az egy-házban." A ki a sacerdotium, a hierarchia lerontásán és a laikus elemnek paritásossá tevésén dolgozik, az a kath.
egyháznak Istentől lerakott alapjait bontogatja s a vallási nihilizmus útját egyengető protestáns elvet csempészi be a katholikus egyházba.
f Mély r é s z v é t t e l vettük a következő gyászhírt : A pozsonyi társas káptalan szomorodott szívvel jelenti nagyságos és főtisztelendő Mezey JRudolf urnák, pozsonyi kanonoknak, f. hó 15-én este 8 órakor, a szentségek áhí-tatos fölvétele után, életkora 62-ik, áldozárságának 39-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytát. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 17-én délelőtti 9 órakor fog érette a helybeli főtemplomban a Mindenhatónak bemutatattni ; hült tetemei pedig ugyanazon nap délelőtt 11 órakor fognak a Sz. Andrásról czimzett sirkerti kápolnából ugyan-azon temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Pozsony, 1897. szeptember 15-én. A. Ö. V. F. N.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1897. Nagy Sándor könyvnyomdájából. (Papnövelde-utcza 8. sZ.'í
Megjelenik e lap heten-ként kétszer : ssordán es szombaton.
Előfizetési dij:
félévre helyben s posta-küldéssel 5 frt.
Szerkesztő lakása :