Budapest, julius 30. A műemlékek országos bizott-sága legutóbb tartott ülésén több érdekes műemlék ügyét tárgyalta.
így a pozsonyi Clarissa-torony helyreállítási munká-latainak megkezdéseül róla a csúfos rézsisakot, mely szél-vihar idején az egész emlék fenmaradását veszélyezteti, el fogják távolítani s egyelőre ideiglenes tetővel látják el. Ez a torony nemcsak Pozsony városának dísze, hanem az összes hazai építészeti emlékek között kiváló helyet fog-lal el ötszögü idománál és jellemzően szép alkotásánál fogva. Csak nemrég avatták föl Pozsonyban ő felsége jelenlétében a ferenczrendiek stílszerűen helyreállított tornyát, melynek konzerválása után most a Clarissák t o r -nyára kerül a sor.
A csütörtökhelyi kettős kápolna stílszerű restaurá-lásának munkálatait a bizottság ajánlatára a kultuszmi-niszter megbízásából Steinhaus László fogja még az idén megindítani. E ritka becsű műemlék fentartása és helyre-állítása czéljából Gmitter Alfonz minorita házfőnök évek óta országszerte buzgón gyűjtött adományokat ugy, hogy a restauráczióhoz immár hozzá lehet fogni.
Az aracsi (Torontálmegye) régi benczés apátsági templom romjait, melyek jelen állapotukban is igen be-cses adatokat szolgáltatnak árpádkori (XIII. századbeli) építkezésünk történetéhez, a bizottság intézkedéséből Stehlo Ottó műépítész felmérte és Torontálmegye kíván-ságához képest elkészítette a romok konzerválására vonat-kozó költségvetést is. A megye bizonyára nagy szolgála-tot tesz a hazai műtörténelemnek, ha e romokat mintegy 1200 frt költséggel járó biztosító munkálatokkal megóvja a pusztulástól, mint ez pár év előtt a műemlékek orszá-gos bizottsága utján a zsámbéki régi prépostsági templom romjaival történt.
A kusalyi részben romban lévő ref. templom helyre-állítására, illetve kiépitésére vonatkozó tervezetet és költ-ségvetést a bizottság elfogadta. Most már a tulajdonos
egyházközség buzgóságától és áldozatkészségétől függ, hogy ez a félig rom templom a kiépítés által műemléki jelleget nyerjen.
A kisbényi (Esztergom m.) régi premontrei prépost-sági templomnak, mely a XIII, század első felében épült, megrongált falait Gzigler Győző építész tervei szerint alaposan átjavítják, valamint két tornyának roskadozó pilléreit ujjá építik. Ezt az árpádkori műemlékünket leg-utóbb 1862-ben — műemlékek országos bizottsága még nem lévén— — avatatlan kezek kivetkőztették eredeti mivoltából. Nagyon sok pénz kellene stilszerű helyreállí-tásához ugy, hogy ezúttal csak a legsürgősebb munkála-tok végzésére és az épület jelen alakjában való további konzerválására szorítkozhatnak. A költségeket a templom saját vagyonából fedezik.
6 8
RELIGIO.
Gyulafehérvár. L. J. Chr.! Gustavus Carolus e romitibus Majlath de Székhely Dei miseratione et Aposto-licae Sedis gratia Episcopus Transsylvaniensis, domus pro-cerum regni membrum haereditarium, ss. Theologiae Magister, omnium Scholarum et Institutorum Romano-Catholicorum per Transsylvaniam supremus Director, status Rom. Cath. Transsylvaniensis et Senatus dirigentis Dioecesani Praeses.
Venerabili Clero tam saeculari, quam regulari Dioe-oesis Transsylvaniensis Salutem a Domino sempiternam!
Venerabiles Fratres et Filii in Christo dilectissimi ! Adfuistus nuper, Fratres dilectissimi, in urbe et resi-dentia Nostra episcopali ; ingenti animi solatio vidi vos tanto numero congregatos circa tumbam defuncti Vestri et mei Praesulis et Patris, et cum luctu magno multis-que simul mecum lacrymis terrae mandastis Eum, qui per longam temporis seriem maxima sollicitudine Vobis praefuit rexitque Transsylvaniae Ecclesiam.
Me quidem per discessum ejus, cuius eram interim adiutor, vehementer commotum summoque dolore affectum fuisse aperte fateor, perdidi enim virum multorum anno-rum experientia excultum, et lubentissimo animo
elegis-«em multis adhuc annis qua socius et discipulus ipsi assistere, quam tanto in ipso congesto Thesauro praema-ture privari. Sed et vos haud minore dolore affectos per-suasum habeo ; perdidistis enim patrem vestri multum sollicitum ; perdidistis pastorem, qui infirmo licet corpore, munere suo constanti usque ad ultimum halitum labore perfunctus, viribus exhaustus, senio confectus, internis attritus doloribus, velut miles in pugna corruit, agonia
•enim quattuor dierum non in otio, sed in curis pastorali-bus eum invasit.
Certe memores fuistis Eius una cum fidelibus vestris, et pro vestra erga defunctum patrem filiali affectione, animae eius iuvamen affere tum privatis precibus, tum
sacro solemni ritu peracto studuistis.
Ne tarnen cito luctum deposuisse videamur, et me pro aeterna eius requie minus sollicitum existimetis, vobis iniungendum statui, ut pro defuncto Praesule nostro unum saltern sacrum praesentibus vestris fidelibus, quo primum licuerit, ex praescripto Deo offeratis.
Modo vero, per summum animarum pastorem Jesum Christum et Suum in terris Vicarium Leonem XIII.
an-nuente Augustissimo Rege Nostro Apostolico Francisco Josepho pastor fidelium Transsylvaniae constitutus, illuc imprimis toto corde me converto, unde omnis virtus, om-nis gratia, omne gaudium spiritus et solatium velut ab immenso fonte promanat, ad Cor scilicet amantissimum Divini Salvatoris, ut mei indignissimi misereatur, mihique donare cor sapientia, scientia, fortitudine, amore Dei ple-num largiri dignetur, ut cum tali corde inter vos com-parere, in medio vestri vivere ad ultimum vitae halitum
mihi contingat.
De vobis cogitans, Fratres dilectissimi, aperte fateor, vos mihi charissimos factos esse, et me cum divo Paulo velle fieri „parvulum in medio vestri, tamquam si nutrix foveat filios suos." (1. Tkess. 2, 7.) Me velle fieri infirmis infirmum et omnibus omnia, ut omnes faciam salvos.
Vellern summopere dicere posse cum Christo: „Ego cognosco (oves) meas, et cognoscunt me meae" (Joa. X.
14.) vellem nosse omnes et singulos nominetenus et om-nibus me impendere et superimpendere. Ast, cum hoc vires excedat humanas, saltern quoad vos, viri fratres, id attingere liceat. Ideo sic me habete, sicut amicum et fratrem vestrum, et domum meam et cor meum vobis quocunque tempore apertum esse ne dubitetis.
Vellem dicere posse aliquando ante Judicem divi-num constitutus : „Pater sancte, quos dedisti mihi, custo-divi, et nemo ex eis periit." (Joa. 17, 12.) Sed et illud boni pastoris munus implere optarem, quod primum om-nium censeo, ducere scilicet oves meas ad pascua bona, eisque praeire, protegere a lupis, nam et vos ipsi id mihi cum cantici verbis inclamatis : „Tu nos pasce, nos tuere, tu nos bona fac videre in terra viventium."
Quid mei valeant humeri, quid ferre recusent, non-dum scio, id tamen perspectum habeo, opus esse, ut sa-cerdotibus maxime meis pascua optima et maxime neces-saria demonstrem eosque illuc perducam.
E x omnibus mediis ad sacerdotalem spiritum resu-scitandum et fovendum aptis, nullum aptius mihi patet, quam quod ille ipse, qui via, Veritas et vita est nobis demonstravit.
Ipse elegit solitudinem per 30 annos in domo Na-zarethána ; postmodum „ductus est in desertum a Spiritu"
(Math. 4, 1.) et in tribus vitae suae apostolicae annis fere qualibet nocte secessit ad montem et erat „pernoctans in oratione Dei" (Luc. 6, 12.) Juxta verba divinitus data in Vet. Testamento : „ducam earn in solitudinem, et ibi loquar ad cor eius" (Os. 2, 14.) etiam apostolos suos ad id adegit, ut missionibus perfunctis se colligerent, quasi ad vitam apostolicam reformandam.
Quidquid praeterea magnum per Ecclesiae Doctores, Antistites, Sacerdotes virosque praeclaros illis temporibus actum in Ecclesia Dei, in solitudine fuit conceptum at-que operi mandatum. „Non enim in commotione Domi-nus" (HI. Reg. 19, 11.), sed in solitudine mentis et cor-poris, inter Deum et animam solam, divina perficiuntur consilia.
Perspectum erat hoc ab antiquissimis temporibus Ecclesiae Pontificibus : sacerdotem solummodo in sacris exercitiis posse exuere veterem hominem cum vitiis et concupiscentiis suis, et induere novum hominem ad exem-plar Jesu Christi summi pastoris Nostri; ideo Praesules in omnibus orbis catholici partibus sacro canone urgent hune secessum annuum et novissimis temperibus etiam in Hungaria in omnibus fere dioecesibus hie usus necessa-rius asservatur non exiguo fructu virorum ecclesiastico-rum. Urgent hunc usum sanctissimum ob earn quoque causam, ut in pugna pro Ecclesiae iuribus vindicandis victores prodeant. Licet enim, viri fratres, „non sit con-silium, non sit prudentia adversus Dominum" (Prov. 21.), Deus nostram quoque cooperationem ad salvandos nos ex ore leonum exigit ; at sine Deo adiuvante frustranea sunt nostra conamina, iuvamen vero hoc vix Deus conce-det viris, sacerdotali spiritue gratia sanctificante carenti-bus, facile enim dixerit „non est mihi voluntas in vobis"
KJELÍGHO. 69
— 9icut révéra, experientia testante labor ingens multo-rum frustraneus hucusque inventus est.
Auxilium Dei per vitam piam et sanctam acquiren-dum. Preces et orationes sacerdotum inter vestibulum et altare fusae, tunc solum exaudientur, si ex corde casto, innocenti, impolluto provenerint ; solum per hostiam pu-ram, sanctam, immaculatam flectitur Deus.
Quapropter fratres dilectissimi, ne miremini si et ego hoc utar exercitiorum medio, quo ipse ego, me sum-mo esum-moluments quotannis excultum gratissisum-mo erga Deum animo fateor.
E t licet paucis tantum diebus vobis praesim, liben-ter omnia impendam, ut vobis hoc pascuum maxime sa-lutare aperiam. Annuntio igitur vobis, viri fratres, et sciens de vestro desiderio esiam libenter annuntio exer-citia spiritualia trium dierum inchoatum iri men se Augusto currentis anni, die 23-a, vespere hora 5-a.
E t cum sciam, multos ex vobis occupatos in labo-ribus agrestibus, neminem de vobis quacunque vi trahere ad id opus salntare intendő ; veniat, qui facilius venire potest, sed adsit statuta hora.
Valde tamen vos rogo ut, quicumque adesse deside-rat, hoc mature saltern ad 15-am Augusti diem cum spi-rituali seminarii nostri Directore D. Eduardo Steiniczer per litteras communicet, ut de sustentatione providere valeamus. Nil secum afferant, nisi breviárium, quod hic in choro recitabitur, et si habent, librum Thomae Kemp.
„De imitatione Christi", et quaedam pro iter facientibus necessaria.
De sustentatione ne solliciti sitis, quia pastoris est, oves suas ducere ad pascua convenientia. Quando quis in urbe nostra advenerit, sistat se Directori Spirituali Semi-narii maioris, qui locum habitationis assignabit, sive in maiori, sive in minori seminario ; lubet enim, ut exteri in seminario locum occupent, et communi mensa utantur.
Apud eundem D. Spirituálém accipient fasciculum, in quo ordo diurnus exercitiorum tempore stricte servandus, com-municabitur. Accedite ergo, fratres dilectissimi, quicum-que absquicum-que detrimento parochiae vei laborum agrestium accedere potestis, sed advenite sola illa intentione, hos très dies in silentio et solitudine soli cum solo Deo con-versandi salutique propriae animae unice incumbendi.
Solum tunc fiet, quod propheta de simili occasione prae-dixit „Insiliet in te spiritus Domini et mutaberis in virum alium" (I. Reg. 10, 6.) quod faxit Deus misericors, et Christus Summus Pontifex Noster.
Albae-Carolinae, die VII-o Julii 1897.
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A ,
Ennek az uj rovatnak czélja a mellett küzdeni, liogy tervbe vett uj autonomiai intézményünk, menten a két véglet irányá-ban kifejlődhető túlzásoktól, azon az aranyközéputon haladva fejlődjék ki, melyen azt Yaszary Kolos bibornok hgprimás és a püspöki kar bölcsesége vezetni szándékozik, hogy igy az minden izében igazán katholikus, kor-, helyzet- és szükség-szerű legyen, X I I I . Leo pápa minden j ó t uj életre keltő
szelle-mében.
Lubrich Ágost „Programmera.
Ez a régi állapot 1848-ban az u j államrendszer felavatásával megváltozott. Az állam megszakította a
keresztény közjog szellemének folytonosságát ; kivetkőzött nemcsak katholikus, hanem keresztény jellegéből is, midőn megalkotá az 1848-ki 3. és 20. s az 1868-ki 38. és 53.
törvényezikkeket. Ezek következtében ma már az apostoli király felelős kormány ellenjegyzésének, a kormány pedig a törvényhozás határozatainak van alárendelve intézkedé-seiben. S mivel az államrendszer felekezetlen, azért a kormányt semmi felekezeti érdek nem korlátozza; a tör-vényhozás pedig hivatottnak véli magát arra, hogy a felekezetek belső és vallási ügyeibe is intézkedjék, de amely intézkedés persze csakis a katholikusokra vonatko-zik, mivelhogy a többi felekezeteket védi autonomiájok.
Nem tartozik ide kimutatni, hogy a felekezetlen állam képtelenség, de egy megjegyzést mégis kell tennem.
A mai kormányok rendszerint azonosítják magokat az állammal, képzelvén XIV. Lajossal: az állam én vagyok.
De áilam alatt nem kormányt kell értenünk, sem pusztán jogi intézményt, aminővel a szellemi szunnyadásban tengő népek megelégedhetnek, "hanem embereknek rendeltetésök könnyebb elérhetése végett a természettől rendelt, de szabadon szervezett legmagasabb egyesületét, magát a népet, minden életfeladataival és szükségleteivel, t e h á t : a jogi intézménynyel, a tudománynyal vagy iskolával és az egyházzal. E három alapelem okvetlenül szükséges az ember rendeltetése igényelte életére. Ezeket az államnak mint épen e rendeltetés eszközölhetése végett alakult legfőbb intézménynek mindenki számára biztosítni kell.
Igy az állam nem önczél, hanem az egyesek önczéljának elérésére szolgáló eszköz. Mihelyt e három alapelem vala-melyikét a többinek károsításával, vagy elnyomásával mindenhatóvá teszik; ahol az egyik elem a másiknak területét nem tiszteli : ott nincs szabadság, nincs kedvező talaja az emberi rendeltetés munkálásának. Az államnak kötelessége mind a három elemet tehetsége szerint összhangzóan gondozni, tehát az egyházi életet is minden felekezetnél előmozdítani. A felekezetlen államnak pedig vagy egy vallással sem szabad törődni, vagy mindnyáját egyenlően támogatni ; de részrehajló nem lehet, mert ellentétbe jut eszméjével. Ámde a mi felekezetlen álla-munk semmibe sem veszi a kath. egyház jogait. Az idéz-tem törvényezikkek ugyanis azt a visszásságot szülték, hogy az állam feje, a király, az ő apostoli jogaival katho-likus maradt; az állam pedig az ő felelős kormányával és törvényhozásávál felekezetlenné lett. Ámde ezen visszás-ságnak szükségkép zavarólag kell hatni a kormányzás azon ágaira, amelyek az apostoli király főkegyjogainál fogva a katholikusok érdekeit illetik ; összeütközésbe hoz-hatja a polgár kötelességeit a lelkiösmerettel, viszályt idézhet elő a felekezetek közt s igy a nemzet minden-nemű fejlődésére zsibbasztólag hathat.
Valóban megfoghatlan gondolkodás és rossz szándék szülöttjének kell bélyegeznünk azt a követelést, hogy a kath. egyházat magától ellökő felekezetlen állam nevezze ki annak tisztviselőit s kezelje vagyonát s igazgassa
iskoláit ! (Folytatjuk.) Az autonomia irodalma. Az autonomia ügyében
meg-indult mozgalom az irodalomban is mozgalmat idézett elő, több erre vonatkozó munka jelent meg rövid idő alatt.
Szemnecz Emilnek, a „M. Állam" szerkesztőjének,
70 n J ü L í u i u munkája messzire kimagaslik mindegyik fölött előadásá-nak érdekességével és világosságával, tartalmáelőadásá-nak és álláspontjának korrektségével, kath. meggyőződésének tisztaságával és erejével. A szép munkát az érdekeltek-nek, különösen a ft. lelkészkedő papságnak szives figyel-mébe ajánljuk.
A munka behatóan ismerteti az autonomiai moz galmakat s az u j kongresszusra valósággal kézikönyvül f o g szolgálni. Bolti ára postai küldéssel 4 írt, megrendelhető a szerzőnél: Budapest, IV., Zöldfa-u. 43. sz.