éle-tében. cselekedve és tanitva, saját példájával t a n i t o t t bennünket arra, hogy hiven szeressük
ha-zánkat. Meg is van bennünk az akarat, de sok-szor hiányzik az erő, hogy t e t t e k b e n is meg-mutassuk.
Sz. Királyunk, ki földi életében megmutatta, { mennyire össze lehet egyeztetni a vallást, a hit szeretetét a hazaszeretettel, legyen eszményképünk a jövőben, akkor a magyar társadalom boldog-ságával fölvirad szt. István országának boldog- j sága.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS.
Gyulafehérvár, aug. 14. Gr Majláth Gusztáv Károly megyés püspök ur elnöki megnyitója. —
Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! (Mindörökké.
Amen !)
E szentséges név erejében s oltalma alá helyezkedve, megnyitom e státusgyülést.
Mielőtt azonban a mai napra kitűzött tárgysorozatra áttérnénk, engedjék meg, hogy a kegyeletnek, a hálának a szeretetnek adóját leróhassam azon férfiú iránt, a ki 15 éven át a státusgyülés elnöke volt s erdélyi egyház-megyéjét fáradságot nem ismerő buzgalommal kormányozta.
Nem lehet feladatom e megnyitó beszéd szük keretébe illeszteni Istenben boldogult elődömnek életrajzát, nem annak alkotásait, munkában, szenvedésekben oly gazdag életét. Hivatottabbak erre azok, a kik hosszú munkában eltöltött életének szemtanúi, jótéteményeinek részesei, pél-dás papi életének szemlélői voltak. Nekem csak igen rövid időre jutott a szerencse, hogy az ő közéletében lehettem. De ezért is áldom az isteni gondviselést, nemcsak azért, mert Istenben boldogult elődöm aggkorában, leg-alább annak utolsó heteiben sikerült a reá nehezedő nagy terhet valamennyire megkönnyíteni, nemcsak azért, mert mint hiszem s remélem, sikerült őt életének utolsó hetei ben megvigasztalnom, hanem főleg azon tanulság miatt, melyet^ a vele való ezen rövid érintkezésből is merítettem.
Mondhatom, sohasem távoztam tőle anélkül, hogy magamat jobbnak ne éreztem volna. Látni azt az isteni akaratban való teljes megnyugvást, melylyel az aggkor-nak súlyos törődöttségét elviselte, látni azt a ruganyos, vidám kedélyhangulatot, melylyel nagy és sokszoros fáradalmai és fájdalmai közt másra nem gondolt akkor sem, mint egyházmegyéjéDek papjaira, hiveire, azoknak javára, látni ezt a magáról való megfeledkezést a fájdal-mak közt, csakhogy másokra gondolhasson — tanulság volt reám nézve. De tanulság volt reám nézve látni azt az elhagyatottságot is, melyben Erdély püspöke végnap-jait töltötte. íme, hova oszlik az emberi nagyság és mél-tóság, ime mily balga dolog az, ha mi papok másba helyezzük bizalmunkat, reményünket, mint egyedül az irgalmas Isten végtelen kegyelmébe. Azt hiszem, ez könnvitette és enyhitette Istenben boldogult szeretett elő-dömnek is utolsó napjait. Az Isteu kegyelme szüntelen
vele volt ; erre gondolt, ez vigasztalta, mert egyebe sem volt.
Mélyen tisztelt státusgyülés! Azt hiszem, hogy nincs köztünk egy is, kinek alkalma nem volt a boldogulttal érintkezni, a ki ment volna attól a varázstól, melyet az ő jó szive mindenkire gyakorolt. Mindenki á t j volt hatva, hogy ez egy igazán tőről metszett becsületes jellem (Éljenzés.), egy igazán nagy s nemes lélek. Azt hiszem, hogy mindnyájunk érzelmének adok kifejezést akkor, mikor indítványozom, hogy a jelen ülés folyamán érdemeit jegy-zőkönyvbe iktassuk, hálánkat, tiszteletünket iránta lerójjuk.
( É l j e n ! Éljen!) De ne elégedjüuk meg ezzel, hanem legyen a mi kegyeletünk és hálánk változatlan, tettekben nyilvánuló és ne felejtsük el egyházunk ezen tiszteletre-méltó nemes alakját. Emlékezzünk meg róla
áldozataink-115 RELIGIO.
ban mi papok, imáikban a világiak. Ily módon számit-hatunk az ő közbenjárására és áldására. Meg fogja áldani felülről a munkát, melyet ő kezdett, midőn e rendkivüli státusgyülést egybehívta, a mely hivatva van meghatározni azon álláspontot, melyet az erd. kath. státus az országos autonomiai mozgalommal szemben elfoglal.
Mielőtt ennek tárgyalásába bocsátkoznánk, engedjék meg, hogy egész röviden kifejthessem azt, általában jogo-sultnak tartom-e az országos autonomiai mozgalmat, s ha igen, miért ? Másodszor, melyek azon nehézségek, melyek szerintem veszélyeztetik az autonomia sikerét?
Lehet, hogy talán tévedek, de ez az én egyéni né-zetem, melyet szívesen alávetek a nagyméltóságú püspöki kar határozatának.
Jogosulte az autonomiai mozgalom ? En annak t a r -tom 3 okból :
1. 1848. után, miután megszűnt a kath. vallás állam-vallás lenni és a bevett állam-vallásfelekezetek mind egyen-j o g ú a k lettek, a felekezetek lassan kivívták maguknak a szabadságot, az önállóságot egyházi ü g y e i k b e n ; csak mi maradtunk el. (Helyeslés. Igaz ! Ugy van !)
2. Miután az egyházpolitika gyászos ideje ránk következett, megfosztattunk azon támasztól, melyet azelőtt az államtól remélhettünk, mert a magát felekezetlennek valló államtól nem várhatunk segélyt, oltalmat, támogatást. (Elénk helyeslés!) E z a másik ok, a miért j o g o -sultnak tartom a mozgalmat.
A harmadik pedig az, szűnjék meg végleg az a közönyösség, a mely a mai világi híveinket az egyház életével szemben eddig — sajnos ! — eltöltötte. (Igaz !) Ne tekintsük az egyház ügyét kizárólag a papok ügyének, Közös az mindnyájunkkal ! Legyen tehát része minden-kinek a munkában, de legyen az érdemekben is.
Már most minő nehézségeket látok ezen magában véve jogosult mozgalom sikere elé gördülni ?
Az egyik nehézség magában szentegyházunk szer-vezetében van. Az anyaszentegyház törvényei szerint a püspöké a korlátlan rendelkezés és a hatalom nemcsak a szorosan vett dogmatikus egyházi ügyekben, hanem az u.
n. világi vonatkozásuakban is, a vagyon kezelésben is, ugy hogy az egyház kánonjai azt mondják a püspökre : megfeledkezik a hivatásáról, ki e hatalmáról lemond, azt másokra átruházza.
E nehézség vájjon eloszlatható-e? Szerintem i g e n ! E r r e mutat a herczegprimás levele is, melylyel a
válasz-tásokat a kongresszusra bevezette. Körvonalozza ebben, hogy mily jogokat engedhetne át a püspöki kar a vilá giaknak is ?
A világiak, a hivők nem fogják soha maguknak vindikálni azt, hogy ők kormányozzanak. Ok a püspöknek pusztán segítségére akarnak lenui. Vállvetve a püspökkel akarják az egyház érdekeit előmozdítani. Hiszem, hogy Szentséges Atyánk bölcsesége, a mely már annyiszor meg-találta a módot, hogy az egyház törvényeit össze tudja egyeztetni a korszellem kívánalmaival, a jelen idők szük-ségleteivel, — meg fogja találni a módot, hogy az egyházba az egyházszervezetnek épségben tartása mellett az autonomiai szervezkedés beilleszthető legyen.
A másik nehézség az volna, hogyha a mi híveink, a világi hivők ugy fognák fel e mozgalmat, mint egy eszközt arra, hogy a püspöki hatalom túlkapásainak eleje vétessék. Méltóztassanak azonban elhinni, hogy a püspök hatalma az egyházra sohasem káros ! Nem a magam érdekében beszélek, hanem az egyháznak előttem fekvő történetéből. S hogy ez ne történjék, arra egy módot tudok és látok szemeim előtt. Sohasem fog az beköve!-kezni, hogy a mi híveink ellenünk, papok ellen fordulnak, ha a papság hivatása magaslatán van (Elénk éljenzés !), ha látják, hogy feláldozzák egészségüket, életüket,
vagyo-n u k a t és mivagyo-ndevagyo-n tehetségüket az egyház bevagyo-nső érdekeiért, a hivek lelki üdveért, (Hosszantartó éljenzés és taps.),
ha látják a hivők ezt, akkor nem lesz ellenkező állás-p o n t j u k a állás-paállás-pok és a állás-püsállás-pöki karral szemben, hanem mint engedelmes fiuk fognak e vezetők alá sorakozni.
(Éljenzés !)
De még egyet kell pótolni. Beszélünk autonómiáról és talán egészen tisztában sem vagyunk annak fogal-mával. Nem lehet az egyéb, mint az egyház, a k a t h . egyház önkormányzata, vagyis hogy az egyház a neki adott szervezetnek megfelelőleg minden idegen elem kizárásával a saját ügyeit maga intézze. Az autonomia fogalmában tehát bent van a szabadság fogalma. Kívánja a magyar katholiczizmus is az egyház szabadságát. Nagyon jól tudjuk^ hogy milyen irányban követeljük azt. E szabad ságot követeljük az egyházi kinevezéseknél, hogy az egyházi kinevezés, a magas méltóság adományozása ne politikai érdemek jutalma (Helyes ! Igaz ! Ugyvan ;), hanem egyházi érdemek elismerése legyen ! Kívánjuk ezt a szabadságot a tanításban, hogy az egyház minden gáto-lás és minden beleszógáto-lás nélkül szabadon gyakorolhassa azon hivatását, melyet isteni mesterétől nyert, midőn m o n d t a : „Elmenvén tanítsatok!" Nem azt mondta, h o g y :
„Kérjetek engedelmet és tanítsatok," hanem hogy : E n adom a hatalmat nektek a tanításra. Szabadságot kér a katholiczizmus a vagyonkezelésben, hogy az alapító szándékának megfelelőleg a vagyon oda fordittasék, a hol igazán egyházi czélokra szolgálhat.
Végül szabadságot minden ágában az isteni tisz-teletnek, az egyházi élet- és fegyelemnek.
Ezekben röviden körvonaloztam volna az én állás-pontomat az országos autonomiai mozgalommal szemben, melyet jogosultnak és kívánatosnak tartok. (Éljenzés.)
Most már nincs más hátra, minthogy az erdélyi autonómiáról szóljak röviden. Merészség volna tőlem belebocsátkozni e kérdésbe, a mikor alig jöttem ide s a viszonyokat alig ismerem. Nem tudom még, mennyi-ben válik áldásossá az egyházi életre az autonomia. De, a mint eddig is tapasztaltam, az autonomia üdvös mun-kásságot fejt ki Erdélyben és kívánatosnak tartom, hogy az fentartassék. Mint minden emberi mű, tökéletlen ; nem mondom, lTogy az nem módosulhat, de azt hiszem, hogy az autonomia a püspöknek az alapítványok kezelésében, az iskolák feletti felügyelet gyakorlásában igenis segítsé-gére lehet.
A magam részéről nem kívánok egyebet, mélyen tisztelt uraim ! szeretett papjaim és hiveim, minthogy ne tartsanak engem idegennek körükben. (Hosszas éljenzés )
116 tUSLlttiO.
Mióta a Szentlélek Ur Isten eljegyzett engem az erdélyi egyházmegyének s a felszentelő érsek e jegygyűrűt ujjamra tette, szemem előtt volt és van az én jegyesem: Az er-délyi egyházmegye. (Éljen ! Éljen !) Ezé szivem minden dobbanása, vele élek, vele gondolkozom s ha kell, szen-vedek is. Legyenek arról meggyőződve, hogy én sem tartom önöket idegeneknek, hanem barátaimnak. (Hosz-szantartó éljenzés \)
Ezzel a státus közgyűlését megnyitottnak nyilvá-nítom !
KATH. NEVELÉS- és TANITÁSÜGY.
A róm. kath. népiskolák uj tanterve é s s z e r v e z e t i szabályzatára é s z r e v é t e l e k .
Döbrössy Alajos pécsi tanitólcépső-intézeti igazgatótól.
(Vége.)
Az 1868. XXXVIII. t.-cz. keretében készült püs-pöki rendtartás, a magyarországi latin- és görögszertar-tásu róm. kath. népiskolák bel- és külszervezetének szabá-lyozására szolgál, és különös súlyt fektet arra, hogy a
tanítói egyletek, mint a tanügy fejlődésének, és a tanítók önképzésének mindenkor hatalmas tényezői fel karoltassa-nak. A tanítói egyletek, és körök horderejét, és czélsze-rüségét bizonyítani fölösleges. Én csak Szentséges Atyánkra akarok hivatkozni, akinek szavát nemcsak azért hallgatjuk, mert abból csupa bölcseség és szeretet áradozik, hanem hogy azt elménkbe, és szivünkbe véssük, hogy annak engedelmeskedjünk, „Maxime vero studia vestra in pue-rorum, atque ado lescentium institutione fixa, et locata esse volumus" — vagyis kiváló gondot fordítsunk az ifjúság valláserkölcsi nevelésére, é3 aztán buzdít, hogy sorakozzunk és egyesüljünk körökben, és egyesületekben,
^opportunum censemus, ut sodalitates, seu confraterni-tates laicae in pristinum decus- revirescant." (XIII. Leo.
„Insignes Deo." és „Constanti Hungarorum." enc. 1893.
szep. 2. 1896. máj. 1.)
En különös fontosságot tulajdonitok a tanítói egyle-teknek azért is, mert a közszellemet ápolják, arra jóté-konyan hatnak, és ezen jótékony befolyás az egylet tag-j a i t szent hangulatba hozza, őket nemes versenyre ösztönzi,
a tanitónevelői tulajdonok fejlesztésére kitartást, és kedvet nyújt, a tanítók valódi hivatásának kölcsönös tökéletesí-tésében pedig hatalmas eszközül szolgál. Csak nem igen régen, és az egész országban oly lelkes mozgalom indult meg, és oly lázas tevékenység fejtetett ki a kath. egyleti élet terén, hogy még azon tanférfiak is, kik eddig
bizal-matlansággal viseltettek az országos tanítói gyűlések iránt, ma már nyíltan bevalják azok szükségességét, és a kath. tanügy biztosítására, magasztosan emelkedett szóza-tokban nyilvánítják ebbeli meggyőződésüket. Azért nem lehet nem kárhoztatnom azon egykedvűséget, mely által az egyesülésre irányult komoly törekvés hajótörést szen-ved, a tanítói gyűlések alapfeltételei, lételemei iránti
•érdeklődés lanyhul, s kevés kilátás mutatkozik arra, hogy j azon vidéki egyletek, melyek magukról életjelt sem adnak, — eddigi tétlenségükből uj élefre, es tevékeny j munkásságra ébredjenek. Az idők és elvek mai hullám- !
zásában mi sem nyújthat menedéket hazánk kath. népis-kolai tanügyének megmentésére, mint a komoly szervez-kedés a küzderőknek egyesítése, és a védelemre való készentartása azon veszedelmes ellentáborral szemben, hol az elkeseredésig, és nem is igen válogatott eszközökkel küzdenek az iskoláért, azon helyes meggyőződésben, hogy a kié az iskola, azé a jövő is, és ahol a győzelem biztos sikerét a tömör és tervszerű egyesülésben keresik. A nemzeti közművelődés tágas mezején a népiskolai tanügy a leglényegesebb tényező, és azért ennek fontosságát a tanítók kölcsönösen hivatvák a nemzettel megértetni.
Hiszem, és vallom, hogy a magyarországi katholikus tanítóknak a millenium alkalmából Budapesten tartott első nagygyűlésén, mint a szervezési osztály b) csoportja előadójának, és helyettes elnökének egyhangúlag elfo-gadott következő határozati javaslatom: „Mondja ki a magyar kath. tanítók nagygyűlése, hogy a kath. népok-tatási állandó bizottság felállítását és szervezését kath, népiskolai tanügyünk egységes elvek szerinti vezetése és irányítása szempontjából múlhatatlanul szükségesnek t a r t j a ; miért is a mindig együtt maradó állandó
bizott-ságot azonnal megválasztja és szervezi; azonkívül melegen ajánlja, hogy az állandó bizottság felállításával kapcso-latban, a kath. tanitók egyleti életének fejlesztése és fel-virágoztatása országszerte m egindittassék ; hogy ezen egyletekben a keresztény felfogás és hitelvek érvényesü-lése által az áldásos közszellem és összetartás uralkodjék, s ilyképen kath. népiskolai tanügyünk és édes magyar hazánk jövőjének, boldogságának alapjai megszilárdul-janak." — közös érdeklődéssel, és Isten támogató segít-ségével, — áldásos gyümölcsöket fog teremni. Nagy és nehéz feladat, de kivihető akkor, ha tanítóink össze tar-tanak, az egyleti értekezleteken többször találkoznak, és egymással eszmét cserélnek.
Tagadhatlan, hogy mindezekből akár a korkérdések megvitatását, akár az egyházmegyei hatóság által kitűzött tételek kidolgozását, vagy próbatanitások tartását tekin-tem is, számtalan előny háramlik a népiskolákra és a tanügy napszámosaira — a tanítókra.
Ami a reszleteket illeti, megjegyzem, hogy : az iskola főtanács tagjai közé, a dolog természetéből folyólag szak-férfiak is kinevezendők s ha a megye székhelyén tanitó-képző-intézet van, akkor ezen intezetnek a főtanácsban mindenesetre képviselve kell lenni, annál is inkább, mert ezen főtanács a tanitó- és tanítóképző intézeti tanárok kinevezésénél a főpásztornak javaslatot tesz, ezen intézetek működését ellenőrzi, s az intézeti rendszabályok értelmé-ben az eléje utasított ügyekértelmé-ben intézkedik, vagy véle-ményt ad. A főtanács, és főtanfelügyelő elnevezések, nézetem szerint nem megfelelők, és átvannak véve az állami utasításokból; az első helyett egyházmegyei hatóságot, a második helyett egyhmázm. tanfelügyelőt indítványozok.
Az úgynevezett főtanács szervezete és hatásköre, a tan-felügyelőség, segédtanfelügyelő, ezek működése, és hatás-köre, a kath. népiskolai ügy fellendülését czélzó egyéb intézkedések, teljes elismerésemet érdemlik. Az iskola-látogatók és tankerületi szakfelügyelők intézményéről már ily elismeréssel nem nyilatkozhatom, valamint az egyház-kerületi tanfelügyelőkről sem, kiknek szerepét az
iskola-117 RELIGIO.
látogatók, és szakfelügyelők mellett egészen fölösleges-nek tartom. Az iskolaszékek szervezete, és hatásköre ujat nem tartalmaz, legfölebb, hogy a kisdedovodákra is ki-terjeszkedik. A helyi tanfelügyeletre vonatkozólag örömmel üdvözlöm a tervezetben különösen azon intézkedést, mely a katechézist sürgeti, és az illető hitoktatók szigorú kö-telességévé teszi a hittani órák betartását. A tanitók szolgálati szabályzata és minősítése igen szép, és a gyakorlati élet követelményeihez alkalmazott. Szép, ha valaki a magyarosodás, a közhasznú intézmények ter-jesztése, vagy a paedagogiai irodalom terén szerez érde-meket, de mégis legszebb és legnagyobb érdem, ha valakinek jó iskolája van : azért mindenek felett azon tanitók léptetendők elő, kiknek iskolája rendben van, s taneredmény tekintetében is dicséretet érdemelnek. Ebből a szempontból, és hogy az önképzés tápot nyerjen, nagyon czélszerünek tartom a „gyakorlati szakvizsgálatok" beho-zatalát, de nem látom megakadályozva azon igen hátrányos és ma már napirenden levő „helyváltoztatást," különösen a tanév tartama alatt. Hasznos szolgálat tétetnék a
tan-ügynek, ha a tervezet erre is kiterjeszkedve, módot nyújtana ezen visszaélés meggátlására az által, hogy szakvizsgálatot csak azok tehetnek, kik állomásaikon egy egész tanévet megszakítás nélkül töltöttek, s a törvényes 3 év után, midőn a szakvizsgára jelentkezniök kell, leg-fölebb három állomáson voltak alkalmazva. A szakvizsgálat tárgyai közül a zene és ének kihagyandó, mert ez elvonná az illetőket eredeti czéljuktól ; a gyakorlati szakvizsgáló
bizottság tagjai közé pedig a képezdei tanárok közül az igazgató, esetleg mások is, és a gyakorló-iskolai tanitó felveendők, mert ezek ismerik legjobban volt tanítványaikat, és mondhatnak ítéletet azok készültsége felett. Meg kell még említenem a fegyelmi eljárást, és bíráskodást is, mely a kath. iskolákban működő tanitók ügyeiben foga-natosítandó, és mint látom a tanítói tekintély, és a népoktatásügy méltósága, a kifejezésre jutott rendelkezések által minden irányban megóva van. Hogy a népiskolai
törvények és ezzel kapcsolatban a kisdedóvásról szólók, valamint ezen szakmákba vágó utasítások és szabályrende-letek hasonlóképpen a tervezethez csatoltatnak, ez csak helyeselni tudom, habűr részemről még igen gyakorlati-nak tartanám, ha a kilátásba helyezett törvénykivonatok és döntvények között, a tanítójelöltek és tanitók hadkö-telezettségére vonatkozó rendelkezések, és kiváltságok is helyet foglalnának.
Annyi bizonyos, hogy az előttünk fekvő tervezet haladást jelez a kath. népiskolai tanügy terén, és ennél-fogva, habár kifogásaim vannak is ellene, melyeket rész-ben már ki is fejtettem, többeket pedig, különösen a lényegtelenebbeket, — el is hallgattam, azt lelkem mélyé-ből üdvözlöm, és örvendek annak, hogy népiskolai
tan-ügyünk monumentális épületéhez az első kapavágás megtörtént. Végül intézkedni kell az iránt is, hogy ezen tervezetet minden kath. tanitó, tanítónő és iskola igyen jnegkaphassa.
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A ,
Ennek az uj rovatnak czélja a mellett küzdeni, hogy tervbe vett uj autonomiai intézményünk, menten a két véglet irányá-ban kifejlődhető túlzásoktól, azon az aranyközéputon haladva fejlődjék ki, melyen azt Vaszary Kolos bibornok hgprimás és a püspöki kar bölcsesége vezetni szándékozik, hogy igy az minden izében igazán katholikus, kor-, helyzet- és szükség-szerű legyen, X I I I . Leo pápa minden j ó t uj életre keltő
szelle-mében.
A csanádi pontok.
A csanádi papság tizenkét pontozatához több újság hozzászólt és kifejtette véleményét.
Az „Esztergom" és a „Váczi Közlöny" czikkei meg-érdemlik, hogy országos figyelemben részesüljenek.
Az „Esztergom" igy ír :
Manap, midőn mindenütt a választói jog kiterjesz-tésén dolgoznak, nagyon helytelen intézkedésnek tartanok, ha éppen a katholikus egyház retrograd irányban ha-ladna ily fontos kérdésben. Többet erről nem szólhatunk, mert arról a csanádi pontok hallgatnak, mily irányban tartják megszoritandónak a választói képességet. Mi e tekintetben a választási szabályzatot helyesnek tartjuk azért, mert az az általános választói jog alapjára helyez-kedik. De helyesnek tartjuk amaz intézkedését is, mely szerint a szervező gyűlésben az egyháziak egy harmadát, a világiak két harmadát teszik az összes tagoknak. Mi itt semmiféle majorizálástól nem íélünk. Az a buzgó katho-likus világi épp ugy jót akar egyházának, mint a pap, sőt lehet itt-ott még jobbat. De nem is volna tanácsos tápot adni annak a balhiedelemnek vagy rágalomnak, hogy a papság az autonomiát is csak a saját hatalmának öregbítésére akarja felhasználni. Azonkívül a papi képvi-selők számának fölemelése vagy pedig a világiakénak leszállítása könnyen szolgáltathatta okot bizalmatlanságra is a világi elem részéről, ha pedig ez egyszer helyt fog-lalna, egyszer s mindenkorra megbénítaná a kongresszus-nak sikeres működését. E tekintetben tehát nem óhajtunk semmiféle változást. Van azonban a szabályzatnak sok oly intézkedése, mely módosításra szorul, sok hiánya, mely pótlandó, de ezek fölsorolása czikkünk keretébe nem tartozik.
Helyesnek tartjuk azonban azt, amit a népiskolák közigazgatásáról, a tanitók, kántorok javadalmazásáról, önképzési, fegyelmi és nyugdíj ügyéről mondanak. To-vábbá magunk is azt hiszszük, hogy a magán kegyuraság jogi és pénzügyi szempontból általánosan be nem
szün-tethető, amint másrészt kétségbe nem vonható, hogy ugy e körül, valamint a lelkészi illetmények és a párbér kö-rül sok a rendezni való. A világi katholikusokat csak szo-rosabb viszonyba hozzuk az egyházhoz, ha számukra az egyházközségi'vagyon kezelésénél kellő befolyást
szün-tethető, amint másrészt kétségbe nem vonható, hogy ugy e körül, valamint a lelkészi illetmények és a párbér kö-rül sok a rendezni való. A világi katholikusokat csak szo-rosabb viszonyba hozzuk az egyházhoz, ha számukra az egyházközségi'vagyon kezelésénél kellő befolyást