Gyulafehérvár. Az erdélyi egyházmegye gyásza. —
(Folytatás.)
Az 1848. év nagyobb és íontosabb feladatot juttat az egyházmegyében már ismert és jó hírnévnek örvendő Lönhartnak. A Kovács Miklós püspök által egybehívott kath. státusgyülésen mint egyházi képviselő vett részt s azon 26 tagu bizottságnak, mely a státusgyülések rend-szeres munka-programmjának elkészítésére választatott, ő is tapja volt. Mivel azonban a forradalmi eszmék már Kolozsvártt terjengtek, a státusgyülés feloszlott s Ko-vács Miklós visszatért Fejérvárra. Lönhart is vele jött,
hogy a szabadságharcz viharos napjaiban főpásztorának hü őre és gyámola legyen. Ez volt ama nagy napokban köte-lessége. Nem köthetett oldalára kardot, nem szállhatott a harczi sikra ; de magyar volt minden izében, lelkes ma-g y a r minden ma-gondolkozásában, minden szavában és tetté-ben. Pedig eredetére nem magyar; ő is azok közzé tar-tozik, a kiket a magyar föld csodálatos ereje, a nemzeti
hagyományok átalakító hatása tett szívvel-lélekkel ma-gyarrá.
Az agg püspök Lönhartnak hűséges odaadását és munkásságát elismeréssel kisérte. 1852-ben titkárává és szentszéki ülnökké nevezte ki. Nemsokára rá még ugyan-ezen év október 15-én Kovács Miklós meghalt s a meg-előző évben „cum iure successions" kinevezett segéd-püspök, Haynald Lajos ült az ősrégi erdélyi püspöki székbe.
Haynaldnak elismerő szavaiból tudjuk, hogy Lön-h a r t neki valósággal jobb keze volt. Haynald idegen egyházmegyéből jővén közénk, természetesen nem bírha-tott egyházmegyénk specziális viszonyainak kellő ismere-tével. Lönhart, ki már 8 év óta működött a püspöki irodában, teljes tájékozottsággal állott a nagynevű fő-pásztor rendelkezésére és segítségére. Állandóan püspöké-nek oldala mellett volt, vele dolgozott, fáradott. S ezen nagy munkásságot Haynald kellőleg tudta méltányolni.
Már 1854-ben a püspöki iroda igazgatásat Lönhartra bízza, négy évvel rá pedig oldalkanonokjává nevezi ki s a városunkban ő általa alapított apácza-zárda és leány-iskola élére állítja.
Az 1859. évben Haynald Rómába utazott. Kedves oldalkanonokját is magával vitte, ki mint pápai praelatus tér vissza az örök városból. 1862-ben ismét Rómába ki-séri püspökét.
De Haynaldra Erdélyben nehéz napok várakoztak, napok, melyek számtalan keserűséget okoztak neki s végre is az erdélyi püspöki székről való leköszönésével végződ-tek. A nagy püspök -szeretett egyházmegyéjét elhagyta, mert hazáját még inkább szerette.
Lönhart érezte legjobban ezt a súlyos veszteséget.
Bánatos lelke a munkásságban keresett és talált üditő balzsamot az égő sebre. Munkássága 1864-ben u j és ne-héz tért nyert, midőn az áldott lelkű Kedves István kolozsvári apát-plebános elhunyta után a kolozsvári egy-házközség bizalma s Ráduly János nagyprépost és káp-talani helynök kinevezése a tekintélyes kolozsvári plébánia lelki gondozását reá ruházta. Keserű Mózes fehérvári olvasó kanonok s a guberniumnál előadó iktatta be Lön-hartot nagy ünnepiességgel 1864. november 1-én plébá-niájába.
Többé-kevésbé tudjuk, hogy a kolozsvári plébános-nak előkelő, sőt vezető szerepet kell vinnie nemcsak az egyház, de egyúttal a város ügyeiben s a társadalmi élet-ben egyaránt. Lönhart itt is egész ember volt a szó leg-szorosabb és legnemesebb értelmében. Már beköszöntő beszédjében jelzi a nagy munkát, melynek megoldását e plébániával együtt vállaira vevé s egy atya szeretetével, egy pásztor bölcseségével, egy vezér akaraterejével kéré és buzditá híveit támogatásra, szellemi és anyagi közre-működésre e nagy műben. Mint az egyházi feltétlen ön-kormányzat hive, az egyházi képviselőtestületet a megálla-pított szabályzat utasítása szerint kiegészítette és kibőví-tette. Ezután egész gondját a templomnak, a középkori építészet ezen magasztos emlékmüvének kijavítására és feldíszítésére fordította. S a templomot gyönyörűen restau-ráltatta. Alatta épült a kőkerti róm. kath. iskola, javultak a tanügyi állapotok, szilárdult a kath. hitélet, minek elég ékes hirdetői azon alapítványok, melyeket Lönhart buzgó lelkipásztorkodása alatt egyes jobb mcdu hivek tettek.
Az elősorolt adatok csak a nagy faóriások, de hát az apró bokrokat — a szerény, kis növények, ez a csendben és feltűnés nélkül folyt mindennapi kötelességteljesítés —•
ki tudná elészámlálni, ki tudná megmérni, mennyi lelki-erő árán történt meg ?
Még 1865. deczember havában kinevezte ő felsége Lönhart Ferencz, kolozsvári plébánost, a bold. Szűzről nevezett salamoni cz. apátságra, a melynek jelvényeivel való felruházás 1866. márczius 13-án történt. 1875. febr.
havában tudomására jutott a kolozsvári egyházmegye közgyűlésének, hogy ő felsége Lönhartot a fehérvári káptalan nagyprépostjává kegyeskedett kinevezni. A lelkipásztorá-ban kitüntetett hitközség valóságos lelkesedéssel üdvözölte szeretett lelkészét az u j méltóságában, báró Jósika Lajos tolmácsolván ékes szavakkal a közérzületet. Az u j nagyprépost 1875. április 4-én választatta meg utódját és
RELIGIO. 53 ugyanez év május 2-án búcsúzott el meleg szavakkal és
könyes szemekkel szeretett híveitől, a kik viszont nem lanyhább hévvel ragaszkodtak azután is volt plébánosuk-hoz, a ki köztük tetőzte be alapját azon bokros érdemek-nek, melyek őt később az egyházfejedelmek diszes sorába emelték.
1875. január havában foglalta el Lönhart a nagy-préposti széket. Ezen magas állás, mely másnak vállaira alig viselhető teherként nehezedett volna, nála csak előbbi életének folytatásaként tünt fel. A nagypréposti, ügy-hallgatói, püspökhelyettesi nagy fáradságot és sok tapasztalatot igénylő teendők előtte mind ismertek, mind tapasztalatból elsajátítottak valának. A legnagyobb lelke-sedéssel és ügyszeretettel lépett u j hivatásának ösvényére s a nála sajátos fáradhatlan szorgalommal teljesité ennek bokros teendőit hosszas éveken át.
Nagynevű Fogarassy Mihály püspökünk, ki nagy-prépostjában az állandó tevékenységet és korrekt papi szellemet figyelemmel és elismeréssel kisérte, három évi bű szolgálata után jutalmul és buzdításul megszerezte neki a skardoi cz. püspökséget 1878-ban s midőn az aggkor fáradalmai és terhei már rohamosan közeledtek, püspökké szenteltette fel. Haynald Lajos, kalocsai érsek szentelte fel 1881. junius5-én pünkösd elsőnapján. Ezen uj hivatalnak nem fényét, nem méltóságát, hanem kötelességeit őrzé és karolá fel Lönhart. Alig érkezett Kalocsáról vissza Fehérvárra, már megkezdé terhes bérmautját az egyházmegyében s
bejárta a bányavidéket, Brassót és Szebent.
1882. márczius 22-én halt el Fogarassy Mihály s a káptalan Lönhart Ferenczet választá közakarattal hely-nökké. E fontos tisztet azonban csak rövid bét napig
A i h e t t e , mert az isteni Gondviselés ugy akará, hogy a királyi kegy őt az erdélyi ősi püspöki székre emelje.
(Vége köv.) Berlin. Windhorst. —
Windhorst Lajos emlékére Németország fővárosában templom épült. A templom Windhorst védőszentjének tiszteletére van szentelve : Ludwigs-Kirche, Lajos-temp-lom. Nem régen volt a íölszentelése. Windhorst szellemé-nek örököse, Lieber képviselő a fölszentelésen emlékbe-szédet mondott, melyben leirta Windhorstot mint katholi-kust. Szabad legyen e beszédet főbb vonásaiban ismertetni.
Szónok azon kezdé, hogy szent alkalommal szent helyen nem szabad Windhorstról mint politikusról
be-szélnie, habár ő e téren a legnagyobb emberek közé tartozik s korunk legnagyobb parlamenti férfiainak egyike
minden tekintetben. Voltak csodálói között szerencsétlen-ségére olyanok is, kik azt mondták róla, a mit Midásról beszél a rege : hogy minden, a mit érintett, aranynyá változott keze tapintása alatt. Azt mondták Windhorstról némelyek, hogy az ő katholikussága is politikai ügygyé változott. Pedig ellenkezőleg áll a dolog.
Szónok képesnek érzi magát bebizonyítására annak, hogy Windhorst egyike vala századunk legjobb,
legna-gyobb katholikus férfiainak, ki minden erejét és képessé-gét — pedig ezek nagyok voltak — valamint összes politikai működését Isten egyházának szolgálatára szen-telte.
Windhorst nyíltan vallotta mindig — a mi nap-jainkban világinál szokatlanság, — hogy a ker. bit Isten becses adománya lelkünk számára, s hogy az embernek életében hitével lelkikincseket kell szereznie, mert a ke-resztény emberben szerinte, igaz, munkás élő hitnek kell ragyogni.
Szónok elismeréssel és hálával hirdeti, hogy Wind-horstot a katholiczizmus létének Németországban éveken át teljesített védelmezésében Németország magas szellemű püspöki kara és más fáradhatatlan férfiak buzgón támo-gatták. Lehetetlen azonban megtagadni Windhorsttól, hogy ő a legelső volt az elsők között s oszlopa volt a kath. hitnek, melytől lelke egészen át volt hatva. Magán érdekeit egészen alárendelte a bit és az egyház szolgála-tának s habár mint gyakorló ügyvéd rendkívüli eszessége és hatalmas tolla által kincseket szerezhetett volna össze, lemondott mindenről s centrumpárti vezérséget nem akarta felcserélni semmiféle kincsforrással.
Emiitette szónok Windhorst tántoríthatatlan igaz-ságosságát is mindenkivel szemben, különösen a másval-lásuakkal szemben. 0 mindenben Isten dicsőségét kereste és főczélja a kath. hit java volt. Szónok igy végzi em-lékbeszédét :
„E férfiúnak emlékezetét három templom őrzi : Szűz Mária temploma : Hannoverben, szent Lajos temploma, melyet ma avatunk fel itt Berlinben, és — a legnagyobb templom az a lelki monumentális épület, a német katho-likus nép egyesülete, a mely a másik két templommal együtt mindenha hirdetni fogja a szent hit legyőzhetetlen harczosának dicsőségét."
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A ,
Ennek az iij rovatnak czélja a mellett küzdeni, hogy tervbe vett uj autonomiai intézményünk, menten a két véglet irányá-ban kifejlődhető túlzásoktól, azon az aranyközéputon haladva fejlődjék ki, melyen azt Vaszary Kolos bibornok hgprimás
és a püspöki kar bölcsesége vezetni szándékozik, hogy igy az minden izében igazán katholikus, kor-, helyzet- és szükség-szerű legyen, X I I I . Leo pápa minden j ó t uj életre keltő
szelle-mében.
Az e l s ő é r d e m l e g e s hozzászólás
az 1871-iki autonomiai tervezethez a derék „Váczi Közlöny ben jelent meg „Herczegprimás és autonomia" czim alatt Mi később fogjuk előterjeszteni az 1871-iki elaboratumra vonatkozó észrevételeinket. Addig is ajánljuk a váczi szózatot, a mely itt szó szerint következik országos figye-lembe :
Az első katholikus kongresszus 1871-ik évi márczius 29-én elfogadott szervezeti javaslatának 11. és 29. §§-ai szerint, a primás lenne az „országos katholikus gyűlés"-nek és az „igazgató tanács'-nak elnöke.
Ez ugyan önként értetődő intézkedés, de korántsem elegendő, hogy a tervezett autonomia egyházunknak a kollegiális fórumokat lehetőleg kerülő ős-szervezetébe ne ütközzék. Ama javaslat t. i. az igazgató tanácsra oly
»
54 RELIGIO sarkalatos fontosságú jogokat ruház, hogy ez a katholikus egyháznak episcopalis rendszerével össze nem egyeztethető.
Sokkal inkább felelne meg a katholikus szellemnek, ha a berczegprimás elnöki hatásköre s érdemleges intézkedő jogai a lehetőség legszélső határáig kiterjesztetnének s ezzel az önkormányzat kollegiális fórumainak káros túltengése is okszerűen ellensúlyoztatnék.
Tartozunk mi magyarországi katholikusok különben is a Szent-István felállította ősrégi primási széknek némi kárpótlással azért a nagy veszteségért, melyet az közjogi állás és politikai előjogok tekintetében, alkotmányunk fejlődése folytán szenvedett.
A herczegprimás (az 1751-ik évi törvény szériát is) az országnak főtitkára és kauczellárja ; tagja volt ő a m.
k. helytartótanácsnak és itélő birája a kir. hétszemélyes táblának. Jogában állott továbbá a prímásnak a királyi táblához két ülnököt kinevezni, nemesi rangot adományozni, a pénzverésre felügyelni stb.
Mindezeknek és egyéb itt elő nem sorolt primási előjogoknak elvesztése következtéban, maga az egyház is kárt vallott; ennek érdekeit mozdítaná elő tehát a közelebb megalakuló második katholikus kongresszus, ha az emii-tett javaslattól eltérve, inkább csak a gazdászati ügyeket bizná az igazgató tanácsra, annak egyéb hatáskörét pedig a herczegprimásra ruházná.
FőJ eg a felsőbb egyházi javadalmak betöltésénél a kandidálást — a püspöki kar meghallgatása után — a herczegprimásnak egyedül kellene teljesítenie. Neki kel-lene továbbá a fegyelmi eljárást azokra a panaszokra nézve elrendelnie, melyek a tanárok, tanítók, vagy az önkormányzati tisztviselők ellen, hivatali viszonylatai keretében merülnek föl.
Szóval, — ne feledkezzünk el az önkormányzat meg-alkotása folytán keletkező centrifugális erőknek, kellő központi centripetális hatalom általi ellensúlyozásáról ; ezt azonban nem az állam keretében, hanem anyaszentegy-házunk kebelében kell megkisérlenünk.
Választási mozgalmak, j e l ö l é s e k ,
Lubrich Ágost „Programm"-ja. Lapunk előbbi számában megemlékeztünk Lubrich egyetemi tanárnak választóihoz intézett programmjáról, mely julius 10. dá-tummal hagyta el a sajtót. A tudós tanár jogi és törté-nelmi alapon tárgyalja a megvalósítandó autonomia szer-vezetét, fősúlyt fektetvén mindig arra, hogy isteni tanai-ban sértetlenül maradjon meg a Krisztustól alapitott
ársulat, mely csak igy lehet katholikus anyaszentegyház.
A változhatlan, „ne nyúlj hozzám" ügyein kívül oly dolgai és viszonyai is vannak a kath. egyháznak, amelyek amazok sérelme nélkül szabadon vonhatók a tágasabb, vagy hogy ugy mondjam, a másodautonomia hatáskörébe, vagyis a papság és hivek közös cselekvé-sének, buzgalmának eugedhetők át. Ilyenek a nem éppen találóan nevezett világi-vonatkozású ügyek nevezetesen : 1) az egyhá?i állások, tisztségek, méltóságok betöltése, amelyre a kath. papságnak s a világi híveknek közös befolyásuk lehet ; 2) a kath. egyház vagyoni állása vagyis a kath. egyház alapitványai, javai, amelyek kezelésére és ellenőrzésére az autonómiának kellő befolyás nyújtható ;
3) a kath. köznevelés, a mely a kath. család és társa-dalom igen fontos érdekét és jogát képezi s igen tágas munkakört nyújt a papság és a világiak lelkesedésének, buzgalmának, jogérzetének s haladási törekvésének.
íme, az egyházi élet ezen ágai képezik a kath.
autonomia tárgyait. Elég nagy munkatér mind az egy-ház, mind a haza javának előmozdítására!
Az érintettekből önként világos, először, hogy nem megteremtéséről van szó a kath. autonómiának; mert hiszen az soha sem hiányzott a kath. egyházban, hanem igenis az imént felsorolt ügyeknek az uj kormányrend-szer beálltával elkerülhetetlenné vált újjákormányrend-szervezéséről;
másodszor, hogy milyen lehet és nem lehet a kath. autono-mia. Nem lehet nevezetesen olyan, mint prot. atyánkfiaié.
Nem lehet olyan, mert merőben ellenkező elven sarkai-lik. Mig t. i. a protestantizmusa szabad vizsgálás és egyetemes papság elvén alapszik, a kath. vallás a tanitó-egyház isteni tekintélyére és a kath. papság kizárólagos apostoli küldetésére van építve. A protestantizmus kezébe adván a népnek a bibliát, ezt mondja: „Ti királyi papság vagytok", s ezen elv alapján bevi-îzi a népet a szen-télybe, papi hivatást ruház rá s ezzel megszünteti az evangeliomi papságot, meg annak Krisztus adta elöljá-róságát a lelkek üdve és a vallás tanai fölött, meg tanítói tisztjét, itélő- és fenhatósági joggal ruházza azt fel a vallási tanokban és tanácsokban a papsággal szem-közt^ és papság fölött ; úgyhogy a hivek a prédikáczió alatt vitatkozásba is ereszkedhetnek a szónokkal. Itt kiki önmagának papja, alanyi felfogása szerint magyarázza az irást, s a prédikátor csak az ő megbízottja : papirend tulajdonkép nincsen.
A katholiczizmusban ellenben, mint a szentírásból tudjuk, külön apostoli papságot állit fel az Ur, amely-nek örök feladata az evangeliomot egyedül hivatalosan
és küldetésszerüen hirdetni, annak ep fenmaradásán őrködni, a hivek lelkét tévelyektől, bűnöktől őrizni, a hivőnyáj s Isten között közvetítőnek lenni, a nyájért szünet nélkül imádkozván és áldozván. Nálunk a hivőnép a lelki dolgokat illetőleg nem ítél, a papság fölött nem bíráskodik, a tanítói, törvényhozói és kormányzói hatalmat nem birja s nem is bírhatja. A kath. ön-kormányzat tehát nem lehet olyan, mint protestáns atyánkfiaié.
*
* *
Ezek után most már az a kérdés vár megfejtésre, hogyan gyakorolja a kath. egyházi autonomia ezen vi-lági-vonatkozású ügyekre való jogosítványát.
Hogy ezt megállapíthassuk, ismernünk kell : 1. az állam viszonyát az egyházhoz 1848 ig és 2. a főkegyúri j o g o t ; mert kath. egyházunk jogállása a felelős kormány-rendszer behozataláig az európai keresztény közjogon és a király apostoli jogkiváltságán alapult.
Ami az állam viszonyát az egyházhoz illeti hazánk-ban a kath. vallás 1848-ig államvallás volt. Ez annyit jelent, hogy az állam ezt a vallást egyedül igaznak ismervén, annak elveit követte mindennemű intézményei-ben, törvényhozásában, az egyházi törvények megtartását
polgári kötelestégnek ismerte s polgári büntetésekkel is érvényt szerzett azoknak, az egyházi törvényhozást a
55 vallás érdekében ki is egészítette, szóval az állami és
egyházi törvényhozás párhuzamosan működött közre az egyházi élet szabályozásában és előmozdításában, mint azt különösen Kovachich Márton kétkötetes müvéből (Codex juris decretalis ecclesiae Hungaricae: Pestini, 1815.) láthatni. Tengernyi adataink vannak erre szent Istvántól kezdve I. Ferdinandig.
De jól kell megjegyeznünk, hogy ezen intézkedé-seiben az országgyűlésnek csak az egyházi törvényekkel megegyezőleg, a jelenlevő papság beleegyezésével volt szabad eljárni. Az ily módon nyilatkozó pártfogói jogot az egyház csak hálával fogadhatta és fogadná ma is, s nem tekinthette azt idegen hatalom beavatkozásának. A törvényeket az egyházi hatalom hozzájárultával hozták;
de a világiaknak egyházi szabályok alkotására, ha legjobb szándékkal is irányuló kísérleteit mindenkor visszautasí-totta az országgyűlés papsága.
E történeti tényt nagyon szem előtt kell tartanunk ma, midőn az ellentibor egyre azt hangoztatja, hogy az országgyűlésnek mindenha joga volt egyházi törvényeket alkotni; de a kath. autonomia meg akarja attól fosztani, miért is egész törekvése államellenes. Erre az az egyszerű felelet, hogy az állam ma is hozhat az egyház javára
törvényeket, de csak karöltve az egyházzal ; de az egyház törvényei eller ére törvényeket alkotni az államnak nem volt joga soha, következésképen nem is lehetséges, hogy azt az egyház attól, amije nincs, megfoszsza. Még a reformáczió után sem változott az állam rajzoltam viszonya
az egyházhoz; az egyház tovább is államegyház maradt, s az állam hivatása volt annak javát előmozdítani. — A reformáczió után egész 1848-ig azonban nemannyira az országgyűlés, mint inkább a király gyakorolta azt a befolyást az egyházi ügyekbe, még pedig az udvari kanczellária és a helytartótanács által.
Ennyi elég a kath. egyház jogállásáról amennyiben az az európai keresztény közjogon sarkallott.