Krisztusban szeretett testvéreink !
Apostoli királyunk legfelsőbb elhatározása megadta az alkalmat országos autonomiák szervezésére.
Önmaga s hivei iránti legszentebb kötelességét tel-jesiti a lelkészkedö papság, ha a magyarországi katho-likus egyház történetében beállott eme jelentőségteljes fordulai kapcsán kifejezésre j u t t a t j a irányelveit azon hatáskörre nézve, melylyel a megalakítandó autonomiát fölruháztatni kívánja.
A csanádi egyházmegye aluljegyzett esperesi kerü-leteinek papsága komoly tanácskozmányok után elért idevonatkozó megállapodásait a következőkben ajánlja szeretett pályatársainak nagybecsű figyelmébe :
Katholikus autonomiánk nem lehet a már létező protestáns avagy görög-keleti autonomiánk egyszerű után-zata, mivel a katholikus egyház lényegesen különbözik az emiitett vallásfelekezetektől ugy szervezet, mint azon viszony tekintetében, mely közte és a magyar állam és annak koronás feje, az apostoli király közt nyolcz év-századon át kifejlődött.
Az autonómiának, hogy katholikus legyen, első sorban alkalmazkodnia kell a kath. egyház szervezetéhez.
Ezen alaptételből önkényt következik, hogy az autonomia illetékességéhez nem tartozik az egyházi hierarchiát illető rendi és joghatósági hatalom (potestas ordinis et juris-dictionis) határainak taglalása avagy megállapítása, nem tartoznak oda a hittani, egyházkormányzási, liturgiái, egyházfegyelmi ügyek. Az autonomia megalakításánál nem hagyható nyílt kérdésnek az egyházi hierarchia intézke-dési jogköre, mivel azzal az egyházi és világi elem közt az állandó egyenetlenség magva eleve elhintetnék, az autonomia nem az egyház oltalmára, hanem elnyomására szolgálna.
Kívánjuk azért, hogy az autonomia tartalmát képező ügykör tüzetesen megállapittassék, másrészt a sok tekin-tetben hiányos és hézagos 1869-diki választási módozat, a választási jognak szűkebb körre való szorítása mellett, olykép alakíttassák át, hogy az autonomiai kongresszu-son s az autonomia egyéb szerveiben az egyháziak a világiakkal egyenlő számarányban legyenek képviselve.
si ecclesia ei sufficere non potuerit, proprio artificiolo vei agricultura, exemplo Apostoli, qui de laboré manuum vivebat, sibi necessaria inveniat . . .
77 RELIGIO.
A főkegyúri jogot, mint olyat, melyet dicső emlékű királyaink az egyház iránt tanúsított jótéteményeikkel szereztek s a magyar közjog oltalma alatt teljes joggal birtokolnak, sértetlenül föntartani kívánjuk. Miért is az autonomia számára a főkegyúri j o g gyakorlata körül igénybe veendő befolyást nem t a r t j u k azon fokig fejleszt-hetőnek, a hol az származásának jellegét avagy korlátait már elveszítené. E szempontból lesz főkép azon kérdés elbírálandó, minő befolyás adassék az autonómiának a királyi adományozástól f ü g g ő főpapi és egyéb javadal-makra való kijelölésnél.
Az autonomia fogalma hozza magával annak az egész vonalon való szervezését, vagyis az egyházközségin kívül fokozatos kerületi, egyházmegyei s országos köz-ponti autonom szervezet fölállítását. — E szervezet föla-data lesz fokozatos hatósági minőségben teljesíteni az autonomia funkcziót. — Különös jelentőséget tulajdonítunk az autonomia központi képviseletének, a mely egyrészt az állam és a felekezetekkel szemben az egyháznak az utóbbiakkal egyenrangú jogszerű önállását fogja kifeje-zésre juttatni, másrészt az autonomia keretén belül hivatva lesz számos nagyfontosságú, elintézésre, rendezésre, ú j j á -alakításra váró ügyekben kezdeményezőleg föllépni.
A katholikus alapok és az azokkal szoros kapcso-latban lévő felsőbb és középiskolákra nézve, a mi illeti a dicső emlékű Pázmány Péter által alapított egyetemet, annak mostani visszás helyzetéből való kiemelésre az egyedüli utat abban látjuk, hogy a katholikusoknak egye-tem alapítására és fölállítására vonatkozó joguk elismer-tetvén a katholikus egyetemi alap az autonómiának eme j o g g a l való élhetés czéljaira kiadassék.
A vallás és tanulmányi alapok s a tanulmányi alap-ból föntartott közoktatási intézetek katholikus jellegét minden kétségen felül állónak tudjuk. Igazaink tudatában azt a törekvést, mely ezen alapok és intézetek jellegének u j a b b vizsgálása czimén a kétségtelen igazságot homályba állítaná, a leghatározottabban elitéljük és visszautasítjuk.
Másrészt nem téveszthetjük szem elől, hogy az emiitett alapok és intézetek jövő sorsának alakulása szoro-san összefügg az alapok háztartási viszonyaival. Köztu-domású, hogy az alapok nem rendelkeznek fölösleggel, czéljaik elérésére elégtelenek, u j a b b s igen tetemes áldo-zatokat követelnek. Ezen áldozatok első várományosa a nagyméltóságú püspöki kar lévén, a püspöki kart t a r t j u k első sorban illetékesnek arra, hogy az alapok mikénti intézése tekintetében határozatot hozzon. Részünkről tel-jes bizalommal környezzük és követjük főpásztorainkat, eleve kijelentve megnyugvásunkat hozandó határozataikban.
Reményteljes várakozással az autonomia hatáskörébe utalandónak véljük népiskoláink közigazgatását. Jelenben sajnálkozva és élénken érezzük e téren egy, az összes egyházmegyékre kiterjedő oly központi organizmus hiá-nyát, a mely tetterős inicziativa mellett egységesen mun-kálná iskolaügyünk fokozatos fejlesztését. E hiánynak, valamint azon körülménynek, hogy iskoláink katholikus jellege sokak által koczkán forgónak tekintetik, kell tulajdonitanunk a katholikus iskolaügynek az ország több részében tapasztalható pangását Bizalommal hisszük, hogy nagyszámú jeles katholikus tanférfiaink az autonomia
keretén erőt fognak nyerni tehetségük czéltudatos gyümölcsöztetésére s az iskolaügynek ennek folytán remél-hető föllendülése elüzendi az államosítás gyakran fölidé"
zett rémképeit.
Rendkivül horderőt kell tulajdonitanunk a katholi-kus hitoktatás fölkarolásának, ettől remélvén a jövő nem-zedék vallásosságának biztosítását. Az autonomiához fog tartozni a sokszor föltornyosuló technikai akadályok elhárítása által főpásztorainknak lehetővé tenni, hogy a hitoktatókat, a lelkipásztoroskodás eme kiváló munkásait, minél nagyobb számban küldhessék a tanuló ifjúság val-láserkölcsi kiképzésére.
Kapcsolatos, részben rokontermészetű az ískola-ügygyel az iskolai és egyházi kisebb alkalmazottak, a t a n h ó k és kántorok javadalmazási, önképzési, fegyelmi és nyugdijügye. Elodázhatlan kötelessegnek t a r t j u k erre mun-katársaink jogos érdekeinek legmelegebb fölkarolást, hogy ilykép biztosittassék az általuk viselt hivatalok pontos, egyben ügyszeretet által lelkesített buzgó betöltése.
A teendők hosszú sorozatát nyitja meg az autono-mia előtt a magánkegyuri viszony és a papi illetmények rendezése. U g y a kegyuraság, mint némely papi illetmé-nyek oly korszakban illeszkedtek az egyházi életbe; a mikor a mostanitól lényegesen különböző gazdasági rend-szer uralkodott. Nem csodálható tehát, ha lépten-nyomon tapasztaljuk az összeütközést a tételes egyházjogi szabá-lyok és a gyakorlati élet követelményei között. Szüksé-ges ennélfogva az idejét multa intézmények javítása avagy átalakítása annyival inkább, mivel a korszerű újítások elmulasztása esetében az egyházi gazdasági életben is be-látható időn belül jelentkezni fognak ama konvulziók, melyek jelenben a magyar társadalmat izgatottságban tartják.
A magán-kegyuraság általános megszüntetését jogi s pénzügyi szempontból kivihetetlennek t a r t j u k . Ellenben szükségét érezzük a gyors eljárási mód megállapításának oly esetekben, midőn a kegyúri birtok földarabolása a megváltást kívánatossá teszi. Szabályozandó a hozzájárulás kérdése, az eljárás a késedelmező kegyurakkal szemben, az illetékesség vitás kegyúri ügyekben. Az autonomia föladata leend ezen ügyek rendezése körül részint saját hatáskörében, részint törvényhozási intézkedések szorgal-mazása által eljárni, valamint azon visszás állapotok meg-szüntetésére is közreműködni, mely szerint katholikus lel-készek választásába a viszonosság elvének nagy sérelmé-vel más vallásúak is befolynak.
A párbér megváltására és némely lelkészi illetmény szabályozására az autonómiától várjuk a kezdeményezést azon elv szem előtt tartása mellett, hogy az alsó nép-osztály lehetőleg mentesittessék az egyházi terhektől.
Az egyházközségi adó, a hol annak behozatala elo-dázhatatlan szükséget képez, olykép korlátozandó, hogy a hivek a jogtalan és tulcsigázott kivetések ellenében hat-hatós és gyors védelmet nyerjenek.
Az autonomia egyik legfontosabb teendőjének tart-juk a lelkészi kongrua rendezésének szorgalmazását oly tüzetes megállapodások kíséretében, melyek biztosítékot nyújtanak, hogy ezen ügy a legrövidebb idő alatt meg-oldást nyer.
78 KJEL1GU0.
Az autonomia hatáskörébe utalandcnak tartjuk az egyházközségi vagyon kezelését s az egyház által eddig-elé kezelt alapitványok ellenőrzését, bizalommal remélve a világiak közreműködésétől a jótékony czélu adományok és alapitványok fokozódását és gyarapodását.
Fájdalommal vettük tudomásul, hogy görög-katho-likus testvéreink körében szeparatisztikus törekvések jelent-keznek. Ezekkel szemben hangsúlyozni kivánjuk, hogy gör.-kath. testvéreinket szertartási és egyházfegyelmi joguk épségben tartása mellett, az ezen jogokat egyáltalában nem érintő, annál kevésbbé sértő országos autonomia keretébe tartozandóknak tudjuk, mivel ők velünk együtt egyenlő jogú és kötelezettségű tagjai az osztatlan római katholikus egyháznak s mivel az országos autonómiában nemzetiségek vagy szertartások szerinti különválasztást jogosnak el nem ismerhetünk. Álláspontunk igazolásául csupán utalunk ama tapasztalati tényre, hogy görög-katholikus testvéreink az eredetileg latin szertartású egy-házi javakból eredt katholikus alapok jótéteményeit nagy mértékben élvezik, azokról külön autonom, jogok czimén soha le nem mondottak, sem pedig azok tőlük e czimen soha el nem vonattak.
Irányelveinket a most vázolt rövid indokolásunk után 12 pontban foglalva össze, kivánjuk :
1. A választási szabályzat módositásait olykép, hogy a választói jognak szűkebb körre szorítása mellett az egyháziak a világiakkal egyenlő számarányban legyenek a kongresszuson képviselve.
I. Az autonómiának egyházközségi, kerületi, egyház-megyei és országos központi közegekkel való szervezését.
3. A főkegyúri jog csonkitatlan föntartása mellett a királyi adományozástól függő egyházi javadalmak betöl-tésénél az autonomia számára méltányos befolyás bizto-sítását.
4. Azon jog biztositása mellett, hogy a kath. egy-ház egyetemet állithat föl, e czélra a budapesti egyetemi alap kiadását, s vallás és tanulmányi alapokra, a tanul-mányi alapból föntartott intézetekre nézve a katholikus egyház jogainak föntartása mellett a részletes megállapo-dásokra a püspöki kart jelentvén ki illetékesnek és hiva-tottnak.
5. A katholikus népiskolák és azokkal kapcsolatos intézeteknek az autonomia körébe való utalását és a hit-oktatói állásoknak, országszerte való szervezését.
6. A kisebb egyházi és az iskolai alkalmazottak, a kántorok és tanitók javadalmi, fegyelmi, nyugdíjügyének az autonomia keretében való szabályozását.
7. A magán kegyúri viszony összes vonatkozásaiban való rendezését olykép, hogy katholikus lelkész választá-sába más vallásúak be ne folyjanak.
8. A papi kongrua ügy mielőbbi megoldását.
9. A párbér megváltását és a többi lelkészi illetmé-nyek rendezését.
10. Az egyházközségi adóknak korlátozás melletti rendezését.
I I . Azf egyházközségi vagyon kezelésének és az egy-ház által eddig kezelt alapitványok ellenőrzésének az autonomia hatáskörébe való utalását.
12. Az összes görög szertartású katholikusok teljes szolidaritását az országos autonómiában.
Fölsorolt kívánalmaink fölállításában iparkodtunk kellő figyelembe venni az egyház gyakorlati életszükség-leteit, másrészt szem előtt tartani azt a mérsékletet, mely szükségesnek mutatkozik, ha nem akarunk széttépni min-den szálat, mely a római katholikus egyházat az apostoli király fölkent személyéhez, a magyar közjoghoz s a ma-gyar államiság épületéhez ugy az egyház, mint a haza közös javára odafüzi.
Intő példaként állanak előttünk az 1870. évi kon-gresszuson szerzett tapasztalatok, melyek arról tanúskod-nak, hogy az igények tulcsigázása az autonomia meg-hiúsítására vezet. Meddő vitatkozásokban volt már részünk az első kongresszuson a nélkül, hogy azok az ügyet előbbre vitték volna.
Huszonhét évi sivár pangás után nagy felelősség háramlik jelenleg a lelkészkedő papságra, mely elsősor-ban van hivatva a választások intézésére : tőlük függ, fenn akarják-e tartani akár közönbösség, akár pedig pártos-kodások által a mostani áldatlan helyzetet, avagy ráaka-runk-e lépni a tetterős belterjes munkálkodás terére ? A maradást javasolhatja az egyház érdekei iránti hidegség, előidézheti a pártszenvedélyt de a bátor előrelépést paran-csolja a kötelességérzet, mely elénk írja, hogy jogainkat tételes intézményekkel kell körülbástyáznunk és életképes működésre alkalmasakká tennünk.
Testvéri bizalommal ajánljuk pontozatainkat főtisz-telendő paptársaink nagybecsű figyelmébe, kérve őket, hogy azokat elfogadni, elfogadásra szélesebb körökben, különösen pedig jelöltjeiknek ajánlani s igy buzgalmuk-kal azoknak erőt adni és ha Isten ugy akarja, érvén}t szerezni szíveskedjenek.
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A .
Ennek az uj rovatnak czé)ja a mellett küzdeni, hogy tervbe vett uj autonomiai intézményünk, menten a két véglet irányá-ban kifejlődhető túlzásoktól, azon az aranyközéputon haladva fejlődjék ki, melyen azt Yaszary Kolos bibornok hgprimás és a püspöki kar bölcsesége vezetni szándékozik, hogy igy az minden izében igazán katholikus, kor-, helyzet- és szükség-szerű legyen, X I I I . Leo pápa minden j ó t uj életre keltő
szelle-mében.
Lubrich Ágost sProgrammu-ja.
Észre is vették azonnal az 1848-ki országgyűlésen jelen volt püspökök s némely világi katholikusok, hogy az u j kormányrendszer behozatalával a kath. egyház viszonyának az államhoz változni kell, s módját keresték annak, hogy ezen az állam érdekeire s a katholiczizmus szabadságára veszélyes politikai és egyházi ellentéteknek véget vessenek ; márczius 20-ki tanácskozásukban kimon-dották, hogy az apostoli király az egyháztól kapott, személyéhez kötött főkegyúri jogának gyakorlását a fele-lős minisztériumnak át nem adhatja ; hanem ha nem gyakorolhatja azt tovább függetlenül, mint esküje köte-lezi, az egyház jogainak és javának védelmére, akkor vissza kell annak szállani azon egyházra, amely azt
pie-79 RELIGIO.
tásból és legszentebb érdekeinek megvédése czéljából a koronának adta ; és ez esetben azt kérik ő fölségétől, bogy megtartván átruházhatlan főkegyúri jogát, azt egy vegyes egyházi bizottság által engedje gyakoroltatni, vagyis az 1790-ki törvény erejénél fogva a kath. egyház-nak önkormányzatot fcdni, amelyet a felekezetek már fégóta élveznek.
Ezen óhaját a püspöki kar egy alázatos feliratban ő felsége elé terjesztette. Eredménye az lett, hogy az országgyűlés megalkotta az 1848-ki 3. törvényczikket, amely szerint ő felsége csupán a főpapok miniszteri ellenjegyzés melletti kinevezésének jogát tartotta fen magának ; a kath. egyházi és iskolai s alapítványi ügyek pedig a minisztérium hatáskörébe kerültek, még pedig úgy, hogy még azt a józan minimális kikötést sem tették, hogy azokat kath. közegek kezeljék ; mig a protestánsok elég eszesek valának, és joggal, törvénybe iktattatni, hogy territoriális rendszerüknek megfelelően elismerik, liogy
kath. fejedelemnek is van legfőbb egyházi hatalma, fel-ségi joga egyházukban, de azt prot. vallásuakkal köteles gyakoroltatni.
A püspökök jogos kivánalmai megtagadtatván, a 20. törvényczikkely 2. §-a alapján az országgyűléshez
intéztek kérvényt. E §. ugyanis, amelyet a debreczeni szu-perintendenczia csakis a katholikus kiváltságok megszün-tetése végett kéretett beiktatni, igy szól: „E hazában törvényesen bevett minden felekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg. E törvény a felekezeteknek egymásközti viszonyát rendezi, az államhoz való viszonyuk pedig az eddigi marad.
De az egyenlőség itt lefektetett elvében a kath. autono-mia iránti jogos követelés is le van téve. Ugyanis az állam előtt a vallások és egyházak teljesen egyenlők levén, azok, következéskép a kath. egyház viszonyának az állam-hoz szintén egyenlőnek kell lenni, s ezen létesítendő u j viszonyának törvényileg biztosíttatni mint ahogy azt a protestantizmusnak az 1791-ki t.-cz., a görög nemegye-sültekre nézve pedig az 1848-ki 20. t.-cz. 8. §-a biztosítja.
Mivel tehát az 1848-ki törvényhozás nem szabadí-totta fel a katholikusokat : az országgyűlésen levő püs-pökök és több világi katholikus a 20. t.-cz. alapjára állva, ápril. 6 án kérvényt intéztek az országgyűléshez, amelynek elég lesz ezen első pontját idézni : „Valamint minden be-vett vallás egyházának a polgári hatalom irányában való viszonyai egyedül törvény által vannak meghatározva : ugy a kath. egyháznak a polgári hatalom irányában való viszonya is a szabadság és függetlenség alapján hasonlóan törvény által rendeztessék, s minden ellenkező gyakorlat s rendelet megszüntettessék." Ápril. 7-én Rónay János csanádmegyei követ nyújtotta be a kérvényt. Ennek fel-olvastával Deák Ftrencz sajnálatát fejezte ki, hogy a kérvényt korábban nem adták be, hogy részletesebben lehetett volna róla szólani; „mert van abban, mondja, olyan, amit félre tenni nem lehet, nem szabad ; de mivel a legszámosabb felekezet ügyeiről van szó, igy is kell azt tanácskozás és határozás tárgyává tenni."
Ezt az indítványt elfogadták ugyan, de meghiúsí-tották. Ugyanis sz nap 6 órakor a rendek kerületi ülé-sében Kossuth Lajos azt kérdezte, bevégezhetik-e a
tár-gyakat 10 ig, amidőn ő felsége Pozsonyba érkezik. Beöthy Ödön indítványára elfogadták, hogy többé semmi uj tár-gyat nem vesznek föl. Ellenben Madarász L. indítványára Kossuth azt ajánlja, hogy a kérvény ügyében még az nap 10 órakor értekezletet tartsanak. Itt a kérvényt mint elkésettet egyszerűen félre tették ; pedig mikor Kossuth a 20. t.-czikket benyujtá, azt rögtön elfogadták; az ezen t.-czikkből legtermészetesebben folyó pótjavaslat elfoga-dására azonban már nem volt elég egy pillanat, hanem
(sti 10 órára, értekezletre kellett azt utasítani. (?) Ez annál jellemzőbb, mert kimondták, hogy több u j tárgyat nem vesznek föl, s mégis ápril. 8-án a szerb küldöttséget a kerületi ülés elé bocsátották, szólani engedték és kisü-tötték, hogy az nem késett el, és a szerbek a 20 t.-cz.
8. §-ában megkapták, amit egyházuk és nemzetiségűk érdekében kértek volt.
A kérvény mellőzése után másnap a püspökök és mind a két tábla sok kath. tagja tanácskozásra jővén össze, azon tervben állapodtak meg, hogy a kath. egy-házi és iskolai vagyon kezelése ő felsége jogának sértet-len fenmaradáía mellett egyházközségi, esperes-kerületi és központi székesegyházi bizottságokra bizassék, s ennek eszközlése végett mennél több katholikus aláírásával ellátott országos kérvény terjesztessék a jövő ország-gyűléshez.
Ezzel megkezdődött a szélesebb autonomiai mozga-lom. De a törvény gyanúsításoknak volt kitéve, s a népet több helyen visszaijesztették az aláírástól.
P á r holnap múlva azonban maga Horváth Mihály kultuszminiszter is kezébe vette az ügyet s augusztus 20-ára Pestre kath. közgyűlést hirdetett az autonomia megalkotása czéljából. „A kath. egyház súlyos, lealázó gyámság alá volt helyezve, mondja, kell, hogy
vissza-nyerje autonómiáját, önkormányzati jogát. Az ország kormánya illetetlenül fenn akarja és fogja tartani minden, tehát a kath. vallásnak is az utolsó országgyűlésen (1848.
20. t.-cz.) biztosított szabadságát*.
A gyűlés azonban a közbejött zavarok miatt nem volt megtartható, s az autonomiai mozgalomnak vége lett.
*
* *
Csak 1865-ben és 1866-ban kezdett ismét az auto-nomia eszméje fölszinre kerülni, midőn a magyar püs-pöki kar folyamodványt terjesztett föl, de sikertelenül, ő felsége elé, amelyben a kath. alapokat egy vegyes-bizottság kezelésébe kérte kiadatni.
Szerencsésebb volt Erdély katholikusainak 1866-ban megírdult mozgalira, amely nemcsak visszaállitotta régi autonómiáját, hanem alkalmul szolgált a magyarországi kath. autonomiai szervezkedés megindítására is. Időszerű lesz e mozgalom főmozzanatait megismerni, mert ezek tanulságul szolgálnak arra, mily okszerűtlen eljárás lenne részünkről a kath. autonomia szervezésében nem
gyakor-lati irányt követni, hanem nagy elvi kérdésekről való vitálódzással Ingerültséget, elkeseredést a siker főfeltétét tevő egyetértés helyett visszavonást, háborút és szent ügyünk bukását idézni elő az ellenfél nem csekély kár-örömére.
Erdély kath. autonómiáját üldözés hozta létre. Tud-nunk kell ugyanis, hogy Erdélyben a reformáczió elter-jedésével a katholikusokat a vallási jogegyenlőséget biz-tosító törvények daczára minden tekintetben elnyomták ; püspökük nem lehetett, káptalanjokat eltörölték a
szer-80 RELIGIO.
zeteseket kiűzték, javaikat elkobozták. Ekkor a kath.
hivek maguk kényszerültek gondoskodni vallásukról s megalkották a Katholikus Státus-gyűlést, amelynek Isten után leginkább köszönhetni, hogy Erdélyben a katholi-czizmus az üldözés daczára is u j életre kelt. A Státus-gyűlés első szervezetéről elég annyit tudnunk, hogy hatáskörébe mindazon tárgyak tartoztak, amelyek fön-tebb mint a papság és hivek közös cselekvésének és buzgalmának átengedhető ügyek vannak felsorolva. A Státus-gyűlés hatáskörét azonban 1867-ben Mária Terézia az úgynevezett Catholica Commissio felállításával
hivek maguk kényszerültek gondoskodni vallásukról s megalkották a Katholikus Státus-gyűlést, amelynek Isten után leginkább köszönhetni, hogy Erdélyben a katholi-czizmus az üldözés daczára is u j életre kelt. A Státus-gyűlés első szervezetéről elég annyit tudnunk, hogy hatáskörébe mindazon tárgyak tartoztak, amelyek fön-tebb mint a papság és hivek közös cselekvésének és buzgalmának átengedhető ügyek vannak felsorolva. A Státus-gyűlés hatáskörét azonban 1867-ben Mária Terézia az úgynevezett Catholica Commissio felállításával