Kitaszitva.
Audrey nyugtalan, zavaros alvásból ébredt. Nyugtalan lába rugdalózott, s közben fájdalmasan megütötte a vállát. Puszta deszkán feküdt, a lehető legvékonyabb takaróval takarózott, - feje, lába, mindene fájt.
A cella ajtajában megfordult a kulcs, annak a zajára ébredt. A felügyelőnő volt, aki bejött, hogy a fürdő-szobába vezesse. Kissé fölfrissülten tért vissza cellájába. Ott kávé, kenyér és vaj várta. Éppen végzett a reggelijével, amikor az ajtó ujból kinyilt. Fölpillantott, - tekintete Dick Shannon komoly szemébe ütközött. Dick bólintott feléje.
- Szükségem van önre - mondta.
Audrey megdöbbent.
- Szóval megyek a... megyek a biró elé? - rebegte.
- Még nem - felelte Dick. - Attól tartok, hogy esetleg biró elé is kerül, hacsak - -
Audrey türelmetlen kézlegyintéssel kergette el a célzást. Az éjszaka csöndjében végképpen elintézte ő ezt az egész ügyet.
A férfinak megesett a szive rajta. Nagyon jól tudta, hogy a lány ártatlan, s aznap reggel ki-küldött egy embert a Sussex-grófságba, hogy vizsgálja ki az ügyet, amely - ugy vélte - nem is vitás.
- Itt van valaki, akit, ugy gondolom, ismer - mondta, és kinyitva az ajtót, betuszkolta a lányt egy szobába.
Ketten voltak ott: Dora Elton meg a férje. Audrey nagyot nézett. Tenyerébe vágta a körmét, hogy el ne szólja magát. Csodálatosan sikerült neki.
- Ismeri ezt a lányt? - kérdezte Shannon.
Dora a fejét rázta.
- Nem. Most látom - először - mondta ártatlanul. - Ismered, Martin?
A szikár-arcu férfi hasonló nyomatékossággal felelt:
- Soha életemben nem láttam.
- Ugy gondolom, önnek huga.
Dora mosolygott.
- Minő képtelenség! - mondta. - Nekem egyetlen nővérem van, és az Ausztráliában él.
- Tud ön arról, hogy az édesanyja is, a huga is Fontwellben élt?
- Az én anyám soha nem élt Fontwellben - felelte Dora nyugodtan, és Audrey minden ön-uralma ellenére is összerezzent. - Ismerek olyanokat, akik Fontwellben éltek, de azok, azok - mondta vállát vonogatva - a gyámoltjaim voltak. Segitettem az asszonyon egyszer-kétszer. Ha ez a lánya, nekem tökéletesen ismeretlen.
Az egész idő alatt, amig beszélt, tekintetét Audreyre szögezte, és a lány ugy vélte, hogy néma kérést olvas ebből a tekintetből. Egy gondolatvillanásra megértette, hogy az, amit Dora most mondott, igaz is lehetett volna. Dora szinpadi nevén ment férjhez, és semmi lehetetlenség nem volt abban, hogy a szomszédok egyike sem azonositja mrs Bedford lányával, mert hiszen soha nem látogatta meg a Tyúk-tanyát, Audrey anyja pedig abból a zárkózott ember-fajtából való
- Amit mrs Elton mond, teljesen igaz - mondta nyugodtan. - Nem ismerem őt, ő sem ismer engem.
Dick Shannon kinyitotta az ajtót, és a lány visszament a várakozó felügyelőnőhöz. Mikor Audrey eltávozott, Shannon szembe nézett az Elton-párral.
- Nem tudom, meddig tartja fönn a lány ezt az állitását - mondta. - De ha elejétől végig ragaszkodik ehhez a meséhez, akkor börtönbe kerül, Elton.
Határozott hangon beszélt.
- Én pedig mondok önöknek valamit. Ha ez a gyermek börtönbe kerül, ha önök engedik, hogy föláldozza magát, akkor én sem éjjel, sem nappal nem nyugszom mindaddig, amig mindakettőjüket bünvád alá nem juttatom.
- Ugy látszik, ön megfeledkezik arról, hogy kikkel beszél - mondta Dora, és szemében fény szikrázott.
- Tudom, hogy két csontig-velőig lelkiismeretlen, csontig-velőig romlott, csontig-velőig lelketlen emberrel beszélek - mondta Dick. - Elmehetnek!
* Lacy Marshalt a reggeliző-szobájában ült.
Egy ujság volt föltámasztva előtte. A homlokát fölráncolta, ugy bámult az ujságra. Ismételten azt a fényképet fürkészte, amelyet egy vállalkozó fotoriporter vett föl. A kép lányt ábrázolt, amint a bérautóról leszáll. A háttérben kiváncsi nézők képe mosódott el. Egyik oldalán rendőr állt mellette, a másikon pedig széles-vállu felügyelőnő. Afféle felvétel volt, aminőt az ujság-olvasó emberek százával láttak már. Pillanatfölvétel egy vádlottról, akit a biróság elé visznek.
Nem is kellett ezt a fölvételt összehasonlitania azzal a fényképpel, amely a zsebében volt. A fogoly neve ugyis elmondott volna neki mindent, a fénykép nélkül is.
Tonger besurrant az ajtón.
- Csöngetett, nemde, Lacy? - kérdezte.
- Tiz perccel ezelőtt csöngettem. És most már utolszor mondom neked, hogy vesd ki az eszedből ezt a folytonos Lacyzásodat. Az én türelmemnek is van határa, barátom.
A kis emberke vidáman összeütögette a két kezét.
- Hirt kaptam ma a lányomról - mondta. - Nagyon jól megy a dolga Amerikában. Pompás gyermek az, Lacy.
- Igen? - Lacy Marshalt ujra az ujságjába nézett.
- Pénzt keres, - mindig a legjobb szállókból ir. Soha nem gondoltam, hogy a dolgok ilyen jóra fordulnak.
Lacy összehajtogatta ujságját és a padlóra dobta.
- Mrs Elton öt perc mulva itt lesz - mondta. - A baromfi-udvaron át a hátsó kapuhoz fog jönni.
Várakozz rá és vezesd a melegházon át a könyvtárba. Mikor csöngetek érted, vezesd ki ugyanazon az uton.
Tonger vigyorgott.
- Micsoda leány-bolonditó ifju! - mondta csodálattal.
Lacy az ajtó felé kapta fejét.
Nem telt még el öt perc, mikor Dora Elton kinyitotta a nehéz hátsó kaput és, áthaladva az udvaron, fölment a vaslépcsőkön a melegházba, abba az üvegfüggelékbe, amely az épület végén kinyult a konyha és a mosókonyha fölött. Feketébe volt öltözve és erősen elfátyolozva.
Tonger az idegesség jeleit vette észre rajta, mikor kinyitotta előtte a melegház ajtaját.
- Reggelire jött? - kérdezte barátságosan.
Dora sokkal jobban hozzászokott a bizalmaskodásához, hogysem rossz néven vette volna tőle.
- Hol van mr Marshalt?
- A könyvtárban, - olvassa a Lányok Mulattatóját - huncutkodott Tonger.
Lacy pedig semmi egyebet sem olvasott, mint a kandalló tüzét betüzte, mikor Dora benyitott.
- Rettentő nehéz volt eljutnom ide - mondta. - Nem lett volna jókor ma délután is? Mindenféle hazugságot kellett kieszelnem Martin előtt. Meg sem csókolsz.
Marshalt lehajolt és ajkával surolta Dora arcát.
- Micsoda csók ez! - csufolódott Dora. - Nos?
- Ez az ékszerrablás - mondta lomhán a férfi. - Egy lány is bele van keverve. Ugy hallottam, a rendőrségnek az a benyomása, hogy hugod az a lány?
Dora hallgatott.
- Tudom jól, hogy görbe uton jártok - folytatta a férfi. - Stanford régi ismerősöm Délafrikából, ő is benne van a bandában. De ez a lány, ez is benne van?
- Tudhatod, mennyire benne van - felelte Dora sértődötten. Végre is nem azért jött egynémely kockázat árán a Portmann-térre, hogy Audreyről vitázzon. És a kockázat gondolatára eszébe jutott...
- Egy férfi figyelte a ház hátsó frontját, mikor a baromfi-udvar felől bejöttem - mondta Dora. - Ott láttam a hátsó kapunál. Mikor észrevett, odább sétált.
- Figyelte a házat? - kérdezte Marshalt hitetlenkedve. - Miféle ember?
- Uri-embernek látszott. Éppen csak az arcát láttam, - igen vékony és kifinomodott. Sántitott...
Lacy lépett egyet Dora felé és megszoritotta a vállát. Arca szürke volt, az ajka remegett. Egy pillanatra nem jutott szóhoz. Aztán rákiáltott Dorára:
- Hazudsz! Rám akarsz kötni valakit!
Dora rémülten próbált kimenekülni a kezéből.
- Lacy! Mi bajod van?
A férfi egy mozdulattal elnémitotta.
- Ideges vagyok és fölizgattál - hebegte. - Mondd tovább, amit mondani akartál. Az a lány a hugod? Tudni akarom.
- Fél-testvérem - mondta Dora halkan.
Lacy félbeszakitotta járását.
- Az akarod mondani... más az apja?
Dora bólintott.
A férfi olyan sokáig nem felelt, hogy Dora kezdett félni.
- Börtönbe megy, holtbizonyos... és téged födöz, nemde? - Nevetett, de a nevetésében nem érződött jókedv. - Ez a legjobb, - én várhatok - mondta.
*
Egy hónappal később, meleg, napsugaras márciusi reggelen, sápadt lány állt a széles vádlottak padja előtt, mellette pedig egy szögletes-vállu belga, - előbb a belga ügyében mondtak itéletet.
Az ügy vége felé Shannon Dick, akinek fájt a szive és nem birta tovább nézni a megtorlás ünnepélyes gépezetét, amely ilyen gyönge teremtést készült megőrölni, ismerős alakot látott belerogyva a tanuk padjába.
- Nos, Slick a teremben volt?
- Igen, - mondta a másik óvatosan. - De a jó detektiv illuziója eloszlott, és a nagy kalitka nyilván éhes volt. Elvonultam. Ugy látszik, némely embernek semmiféle gyöngéd érzelmei sincsenek. Stanfordot láttam a rossz szellemek között.
Shannon leült melléje.
- Mit gondol?
- Az ügyről? Szegény kis Donquijote kisasszony le fog sétálni. - Jelentősen mutatott a folyosó tégláira.
- Attól tartok, hogy igen - mondta Shannon rövid szünet után és sóhajtott.
- De hát azért nem fogják megkaparintani - tünődött a ravasz férfiu. - Szakasztott ugy fog följönni, ahogyan lement, - édesen. Az ilyen fajta nem savanyodik meg egy könnyen. Mondja Shannon, hallott ön valaha egy Malpas nevü emberről?
Dick, aki más valamin gondolkozott, fölriadt.
- Igen. Öreg különc, a Portman-téren lakik, - de miért kérdi?
Slick szeliden nevetett.
- Valamiképpen benne van a dologban - mondta. - Detektiv-minőségemben beszélek. Ez az ügy ugyancsak hirtelenül végződött.
Most rendőr intett Shannonnak, és Dick jókor besurrant a terembe, hogy meghallja az itéletet.
- Hány éves? - kérdezte a biró. Toll a kezében átnézett szemüvege fölött, és várt.
- Tizenkilenc, uram.
Ezt Shannon mondta.
- És annyit kivánnék kijelenteni, - folytatta - hogy a rendőrség a bizonyiték dacára tökéletesen meg van győződve arról, hogy ez a lány ártatlan áldozata másoknak, akik nincsenek ő rizet-ben.
A biró fejét rázta.
- A bizonyiték nem türi meg ezt a felfogást. Elég szomoru, ezt a fiatal lányt ilyen helyzetben látni, és vétenék a társadalom iránt való kötelességem ellen, ha nem itélkeznék szigoruan egy ilyen veszedelmes teremtés fölött. Audrey Bedford, ön tizenkét hónapi, nehéz munkával sulyosbitott börtönbe fog menni.