NEOWEBERIÁNUS ELMÉLETEK
4. Erik Olin Wright: Általános keretrendszer az osztálystruktúra elemzéséhez 1osztálystruktúra elemzéséhez1
4.16.1. Empirikus eredmények: Attitűdök
Az 5. táblázat az osztályhelyzet szerint mutatja be az osztálytudat-skálán mért középértékeket az Egyesült Államokban és Svédországban. Ezekből az eredményekből számos általánosítást vonhatunk le.
Az eltérések általános mintája. Az eltéréseknek az 5. táblázatban átlagokban kifejezett általános mintája (nem az átlagok tényleges értéke, hanem az átlagok mintázata) eléggé hasonló az Egyesült Államokban és Svédországban. A táblázat mindkét országban alapvetően a tőkés osztály és a munkásosztály között polarizálódik (egyik táblázatban sincs jelentős különbség a proletárok és a félképesített munkások között).55 A táblázat proletár-sarkától a szakértő-vezető sarok felé haladva a skálaértékek mindkét országban csökkenő mértékben munkásosztálypártiak, végül pedig tőkéspártiak. A jövedelemeredményekhez hasonlóan az attitűdskála középértékei közel monoton módon változnak a táblázat minden dimenziója mentén. A kispolgárságtól az önálló vállalkozók közötti igazi tőkésosztály felé haladva pedig a középértékek mindkét országban egyre tőkéspártibbá válnak.56
55Az Egyesült Államokban a szakértő vezetők valamivel tőkéspártibbak, mint maga a polgárság, de a különbség nem elég nagy ahhoz, hogy lényegileg egyenlően polarizáltként kezeljük őket a munkásosztály tekintetében. Ne feledjük, hogy ebben a kontextusban a legtöbb válaszadó az általam „polgárság‖-nak nevezett kategóriában még mindig meglehetősen szerény mértékben tőkés. Ezeknek a tőkéseknek 83 százaléka ötvennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. A szakértő vezetőknek azonban csak 8 százaléka dolgozik ötvennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásnak. Várható, hogy ha lenne adatunk a nagytőkések mintájáról, az eredmények némileg eltérnének.
56Ellenvethetnénk, hogy ezek az eredmények olyan más változók képződményei lehetnek, amelyek nem szerepelnek az elemzésben. Például az osztálykategóriák nemek szerinti összetétele hihetően magyarázhatná a táblázat rovatai között megfigyelt mintákat. Egy sor lehetséges zavaró változót – életkor, nem, osztályeredet, szakszervezeti tagság, jövedelem kontrollálva elemeztem az 5. táblázatbeli eredményeket, és bár néhány részletet befolyásolnak ezek a „kontrollok‖, az alapvető minták érintetlenek maradnak. E többváltozós elemzés tárgyalását lásd Wright: Classes, 7. fejezet.
ELMÉLETEK
5. táblázat: Osztálytudat az osztálystruktúrabeli helyzet szerint
Megjegyzés: A táblázatban a munkásosztály tudat skálán mért átlagok szerepelnek. A skála értékei +-6-tól (minden elemben munkásosztály-párti) - 6-ig (minden elemben tőkéspárti) terjednek.
Forrás: Összehasonlító kutatás az osztálystruktúráról és osztálytudatról.
A polarizáció mértéke. Bár az attitűdbeli különbségek mintázata a két országban hasonló, a közös mintán belüli polarizáció mértéke drámai mértékben eltér. Az Egyesült Államokban a-tőkésosztály és a munkásosztály közötti különbség a skálán valamivel több 2 pontnál; Svédországban a különbség 4,6 pont. (E különbségek eltérése a 0,01 szinten statisztikailag szignifikáns.) Az adatok azt mutatják, hogy a tőkésosztályon belül alapvetően nemzetközi konszenzus van az osztályalapú attitűdök tekintetében, a munkásosztályon belül viszont nincs ilyen konszenzus: ezen a skálán a svéd és amerikai munkások majdnem annyira különböznek, mint az egyesült államokbeli munkások és tőkések.
Osztályszövetségek. Az osztályszövetségeknek az 5. táblázatbeli osztálytudat-mintákból következő mintája – az a mód, ahogyan az osztálystruktúra tartománya átalakul osztályképződményekké – a két országban jelentősen eltér. Svédországban a bérből élők egyetlen hangsúlyosan tőkéspárti ideológiai pozíciójú kategóriája a szakértő vezetőké; az Egyesült Államokban a tőkéspárti pozíciók jobban benyúlnak a bérből élő népességbe. Az Egyesült Államokban csak a táblázat jobb alsó sarkában levő három rovat tekinthető a munkásosztály-koalíció részének;
ELMÉLETEK
Svédországban a koalíció kiterjed minden képesítés nélküli, valamint nem vezető beosztású bérből élőre, és legalábbis kis mértékben magában foglal „félképesített‖ vezetőket és félképesített alsóbb szintű vezetőket is. Ha ezeket az eredményeket átfordítjuk a munkaerő-állomány 2. táblázatbeli arányaira, akkor az Egyesült Államokban a munkaerő mintegy 30 százaléka tartozik a polgári koalíción belüli osztálykategóriákba, ezzel szemben Svédországban ennek megfelelője csak 10 százalék. Hasonlóképpen Svédországban a munkaerő-állomány 73-80 százaléka (attól függően, hogy a koalícióba tartoznak-e a félképesített vezetők és felettesek) tartozik a munkásosztály-koalíción belüli osztályokba, ezzel szemben az Egyesült Államokban a munkaerő-állománynak csak 58 százaléka tartozik a munkásosztály-koalícióba.57 Az Egyesült Államokban tehát a munkásosztály-koalíció nemcsak kevésbé alkot ideológiailag a polgársággal ellentétes pólust, mint Svédországban, hanem sokkal kisebb is.
4.17. 17. Értelmezések
Ezekből az eredményekből több általános következtetést is levonhatunk. Először: az adatok szisztematikusan konzisztensek az osztálynak a kizsákmányolási viszonyok alapján történő, felvetett rekonceptualizálásával. Az e változók közötti alapvetően monoton összefüggés és az osztálytipológia kizsákmányolási dimenziói mentén levő helyzet a jövedelem és az attitűdök elemzésében is hihetővé teszik a koncepciót.
Másodszor: az adatok alátámasztják azt a tézist, hogy az osztálytudat általános mintáját az osztályviszonyok mögöttes struktúrája alakítja. A Svédország és az Egyesült Államok közötti jelentős politikai különbségek ellenére az osztálystruktúrát az osztálytudattal összekötő alapvető minta nagyon hasonló a két országban:
mindkettő a kizsákmányolás három dimenziója mentén polarizálódik, és az osztálytudat-skálán e dimenziók mentén haladva az értékek alapvetően monoton módon változnak.
Végül: bár az osztálytudat általános mintázatát strukturálisan az osztályviszonyok határozzák meg, egy adott társadalomban a munkásöntudat szintjét és a kérdéses osztályviszonyokra épülő osztálykoalíciók jellegét az a szervezeti és politikai gyakorlat alakítja, amely az osztályharc történetét jellemzi. Minden reformizmusa és minden olyan törekvése ellenére, hogy a svéd társadalomban stabil osztálykompromisszumot építsen ki, a Svéd Szociáldemokrata Párt és a hozzá kapcsolódó svéd munkásmozgalom olyan stratégiákat alkalmazott, amelyek megerősítik a munkásöntudat bizonyos vonatkozásait. A hatalom és tulajdon kérdése gyakran áll a politikai ügyrend középpontjában, a szociáldemokrata állami politika hajlamos támogatni a kapitalisztikusan kizsákmányolt bérből élők anyagi érdekeit, és legalább a munkásmozgalom és a Szociáldemokrata Párt radikális szárnya életben tartja a létező társadalmi struktúra alternatíváinak vízióját.
A svéd esettel szemben a politikai pártok és szakszervezetek az Egyesült Államokban olyan gyakorlatot folytattak, amellyel – akarva-akaratlanul – aláásták a munkásöntudatot. A Demokrata Párt szisztematikusan elterelte a politikai eszmecserét az osztálynyelvről. Bár persze vannak kivételek, az általános tendencia az volt, hogy nem osztály jellegű módon szervezzék a társadalmi konfliktusokat, és hangsúlyozzák a hatalom és tulajdon problémájának kezeléséhez kapcsolódó alternatívák rendkívül korlátozott körét. Az állami szociálpolitika inkább fokozta, mint csökkentette a bérből élők osztályalapú megosztottságát. A munkásmozgalom azon törekvésének eredménytelensége, hogy szakszervezetekbe gyűjtse az ipari fizikai munkások nagy részét is, nem beszélve a „fehérgalléros‖ alkalmazottakról, azt jelentette, hogy a kizsákmányolás-alapú érdekek eltérése a bérből élők között a tőkével szembeni közös érdekeikhez viszonyítva nagyok. Ennek eredményeként – ahogyan azt az 1984-es elnökválasztási kampány retorikája is tükrözte – a munkásmozgalmat az Egyesült Államokban inkább „speciális érdekű‖ csoportnak tekintik, mint a bérből élők általános gazdasági érdekeinek képviselőjeként.
E politikai-stratégiai, illetve párt- és szakszervezeti ideológiák közötti különbségnek az az egyenes következménye, hogy Svédországban az osztályt jóval fontosabbnak tartják, mint az Egyesült Államokban: az osztályhelyzet és az osztálytapasztalatok nagyobb hatást gyakorolnak az osztálytudatra; az osztályok ideológiailag polarizáltabbak; és az erre a polarizáltabb ideológiai tartományra épülő munkásosztály-koalíció maga is sokkal nagyobb.
4.18. 18. Következtetés
57Ezek a becslések az alábbi, 5. táblázatból származó összesítéseken alapulnak: Svéd polgári koalíció = 1., 2., 4., 5., 7., 8., 10. rovat – svéd munkásosztály-koalíció = 6., 9., 10., 11., 12. rovat (alsó becslés), valamint 7., 8. rovat (felső becslés) – amerikai munkásosztály-koalíció = 9., 11., 12. rovat. Megjegyzendő: a kispolgárság (3. kategória) egyik országban sem része egyik koalíciónak sem.
ELMÉLETEK
A tanulmányban felvetett javaslat lényege az, hogy az osztály fogalma szisztematikusan alapja legyen a kizsákmányolási formák problémájának. Korábbi munkámban – és sok marxista munkájában – az osztály fogalma gyakorlatilag eltolódott egy kizsákmányolás-központú fogalomról egy uralomközpontú fogalomra. Bár a kizsákmányolás az osztályról folyó vita háttérkontextusának része maradt, nem kapcsolódott módszeresen a tényleges osztálytérképek kifejtésébe. Ma úgy vélem, hogy ez az eltolódás aláaknázza az osztályfogalom koherenciáját, ezért következetes kizsákmányolásközpontú konceptualizálásnak kell felváltania.
Ha e tanulmány érvei meggyőzőek, akkor az általam kifejtett specifikus kizsákmányolás-központú osztályfogalomnak több jelentős előnye is van korábbi osztály-megközelítésemmel szemben (és tovább lépve, más létező osztályfogalmakkal szemben is). Először: a kizsákmányolás-központú fogalom – a kapitalista társadalmakban és a különféle nem kapitalista társadalmakban egyaránt – sokkal koherensebb és izgalmasabb lehetőséget nyújt a „középosztály" osztályhelyzeteinek megértéséhez, mint az alternatív fogalmak. A középosztály többé nem „maradék‖ kategória vagy a polarizált osztályok térképének viszonylag ad hoc jellegű módosítása. Ehelyett a középosztályokat ugyanazok a viszonyok definiálják, amelyek magukat a polarizált osztályokat határozzák meg; a különbség csupán abban áll, hogy ezek a viszonyok strukturálisan milyen módon kombinálódnak egy adott társadalom konkrét intézményi formáiban.
Másodszor: a kizsákmányolás-központú fogalom sokkal koherensebb módot kínál az osztálystruktúrák típusai közötti minőségi különbségek leírásához, mint az alternatív fogalmak. Egy adott társadalom osztályviszonyainak megállapításához használt elvont kritériumok minőségileg eltérő társadalmak esetében is konzisztensek, mégis lehetővé teszik, hogy konkrétan egy adott társadalom osztálystruktúráit vizsgáljuk. Tehát a fogalom elkerüli azt az ad hoc jelleget, amelytől nem mentes a többi osztályfogalom többsége, amikor történetileg eltérő típusú társadalmakon haladnak végig.
Harmadszor: a kizsákmányolás-központú fogalom szisztematikusabban materialista, mint az uralomkoncepciók.
Az osztályokat a termelőerők aspektusai fölötti valóságos birtoklási mintákból származtatjuk. A kizsákmányolás különböző osztályokat meghatározó eltérő fajtái mind kapcsolódnak a termelőerők e különböző aspektusainak minőségi jellemzőihez.
Negyedszer: a kizsákmányolás-központú fogalom történetibb osztályfogalmat kínál, mint az uralomközpontú koncepciók. A korszakalkotó társadalmi változásnak a termelőerők adnak egyedi jelleget.58 Mivel a tanulmányban tárgyalt keretrendszerben az osztálykizsákmányolás-kapcsolatot specifikus termelőerők tekintetében definiáljuk, a szóban forgó termelőerők fejlődése határozza meg az osztályviszony-rendszerek történelmi pályáját. Az1. és 3. táblázatban szereplő társadalomformák sorrendje tehát nem önkényes, hanem egy fejlődési tendenciát határoz meg az osztálystruktúrákban.
Ötödször: a tanulmányban kifejtett osztályfogalom különösen hangsúlyos kritikai jelleggel bír. A kizsákmányolás Roemertől származó definíciója is magában foglalja a valamely létező társadalmi struktúrában immanens alternatív társadalomformák elképzelését. A lehetséges társadalomformák elemzésének történeti jellegéből pedig az következik, hogy az osztályfogalomnak ez a kritikai jellege nem tisztán morális vagy utópikus alappal rendelkezik. A kizsákmányolás minőségileg eltérő, javakon alapuló formái szerint definiált osztály módot adott a társadalmon belüli osztályviszonyok jellegének és a kérdéses viszonyok által nyújtott immanens átalakulási lehetőség leírására is.
Végül: a kizsákmányolás-központú fogalom sokkal egyértelműbb kapcsolatot biztosít az érdekek problémájával, mint az uralomalapú koncepciók. Ez pedig alapot ad az osztálystruktúrák objektív jellemzői és az osztályképződés, az osztályszövetségek és az osztályharc problémája közötti összefüggés módszeresebb empirikus elemzéséhez.
Szalai Éva fordítása