Augustus császár halálának 2000. évfordulójára
3.16. Elrendelte, hogy a szenátusi ülések előtt minden szenátor áldozzon „annak az istennek az oltáránál, akinek a templomában a szenátus éppen ülésezik” (35, 3)
3.17. „A színházban csak a Vesta-szüzeknek adott külön helyet, a praetor szé-kével szemben” (44, 3).
16 Vö. Carter 1982, 116.
17 Vö. Carter 1982, 129–131.
18 Vö. Dietmar Kienast: Augustus. Prinzeps und Monarch. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1982, 188–189.
27 3.18. Bár tudta, hogy a provinciákban a helytartók templomot emelnek a tiszte-letére, ő nem fogadta el ezt a megtiszteltetést, csak Róma istennővel közösen. Ró-mában még ezt is elutasította, sőt beolvasztotta azokat az ezüstszobrokat, amelye-ket régebben állítottak a tiszteletére (52).19
3.19. Amikor a szenátusban Valerius Messala a szenátorok megbízásából tol-mácsolta neki, hogy a szenátus a haza atyja (pater patriae) címmel tünteti ki, ezt válaszolta: „Minden imádságom meghallgatásra lelt, atyák és összeírtak. Mi mást kérhetnék a halhatatlan Istenektől, mint azt, hogy ez az egyetértésetek kísérjen éle-tem végéig” (58,2). M. Valerius Messala Corvinus köztársaságpárti államférfi, aki kezdetben Antonius pártján áll, majd később átpártolt Augustushoz.20
3.20. „Sok mendemonda szólt egy titkos lakomáról is, amelyet mindenki csak dódekatheosznak, a tizenkét isten asztaltársaságának hívott. A vendégek isteneknek és istennőknek öltözve hevertek az asztalnál, maga Augustus Apollo-jelmezben”
(70, 1). Ez a hírhedt lakoma valószínűleg Kr. e. 39–38-ban zajlott le, amikor a ga-bonaszállítások akadoztak. A 12 isten valószínűleg a tizenkét olümposzi isten volt:
Iuno, Vesta, Minerva, Ceres, Diana, Venus, Mars, Mercurius, Iuppiter, Neptunus, Vulcanus és Apollo, akinek kellékeit maga Augustus öltötte magára.21
4. A 90. fejezettel kezdődik a vallás kategóriája. Suetonius ezzel a mondattal vezeti be: Circa religiones talem accepimus – „A vallásokhoz így viszonyult forrá-saink szerint.” A mennydörgéstől és a villámlástól nagyon félt Augustus. Egy bor-júfóka bőrét cipelte magával talizmánként (90).
4.1. „Erősen foglalkoztatták mind saját álmai, mind amit mások álmodtak róla.
… Tavasszal gyakran lepték meg félelmetes, soha be nem teljesülő, hiú álmok; az év többi részében ritkábban álmodott, de ezek többnyire be is teljesültek” (91, 1).
4.2. „Szilárdan hitt bizonyos szerencsés és baljós előjelekben. Rossz jelnek te-kintette, ha reggel fordítva adták rá a cipőjét. Ha hosszabb tengeri vagy szárazföldi útra kelt, és az indulás napján bő harmat hullott, abban jó előjelet látott: útja sikeres lesz és mielőbb hazatér” (92, 1).
4.3. Az idegen szertartások közül az ősieket és a Rómában elfogadottakat tisz-telte, a többit megvetette (93).22
4.4. Vallásokkal kapcsolatban a rómaiak, így Suetonius is, nagy jelentőséget tu-lajdonítottak az előjeleknek. Mint fentebb láttuk, ezeket az istenek üzenetének te-kintették. Ezért írja Suetonius a következőket: „helyénvalónak tartom elmondani azt is, hogy születése előtt, születése napján és azután is miféle események jelezték
19 Vö. Thomas Pekáry: Statuae meae … argenteae steterunt in urbe XXC circiter, quae ipse sustuli.
Interpretationen zu res gestae divi Augusti 24 (1975). In Thomas Pekáry: Ausgewählte kleine Schriften.
Herausgegeben von Hans-Joachim Drexhage. Scripta Mercaturae Verlag St. Katharinen 1994, 132–144.
20 Vö. Cartel 1982, 180.
21 Vö. Carter 1982, 191–192.
22 Lásd erről: Jacques Gascou: Suétone historien. École française de Rome 1984, 731.
28
előre eljövendő nagyságát, és biztattak jó reménnyel, hogy a szerencse egész életé-re mellé szegődik” (94, 1).
4.5. Valamikor régen villámcsapás érte a városfalat szülővárosában, Velitrae-ben. Ezt az égi jelet úgy magyarázták, hogy a város egyik polgára magához ragadja a legfőbb hatalmat: később beigazolódott, hogy ez Augustus hatalmának volt az előhírnöke (94, 2).
4.6. Octavianus anyja egyszer elaludt Apollo szentélyében. Ekkor egy kígyó siklott az ágyába. Aitia felébredve elvégezte a tisztító szertartást, mintha férjével hált volna. Testén nyomban egy kígyójel jelentkezett. Ezután 10 hónapra megszü-letett Agusutus. Emiatt Apollo fiának tartották (94, 4). Többek között ez is oka an-nak, hogy valláspolitikájában Apollo fontos szerepet játszott.
4.7. Egyszer az ifjú Augustus egy ligetben reggelizett. Az égből hirtelen lecsa-pott egy sas, és elragadta kenyerét. Magasra szállt vele, utána visszahozta neki a kenyeret. Ez eljövendő nagyságát jelezte (94, 7).
4.8. Octavianus egyszer Agrippa kíséretében elment Theogenész csillagászhoz.
Mikor Octavianus elmondta neki születése időpontját, az asztrológus felugrott, és az isteneknek kijáró tiszteletben részesítette (94, 12).
4.9. De halálát is előjelek tudatták előre. A Mars-mezőn, amikor a tisztító szer-tartást végezte, egy sas keringett a feje felett, majd átrepült a szomszédos templom-ra, és letelepedett Agrippa nevének első betűje fölé. Augustus ezt úgy értelmezte, hogy hamarosan meg fog halni (97, 1).
4.10. Közeli halálát jelezte az is, hogy szobra feliratáról egy villámcsapás leol-vasztotta nevének, a Caesar névnek első betűjét, a C-t. Mivel a C betű százat is je-lent, ezt úgy értelmezték, hogy csak száz napja van hátra, azután az istenek sorába kerül. A Caesar név megmaradt része, az aesar ugyanis etruszk nyelven istent je-lent (97, 2).
4.11. Ugyanabban a szobában halt meg, ahol apja, 14. augustus 19-én, a nap ki-lencedik órájában, 35 nappal 76. születésnapja előtt (100, 1).
4.12. Végrendeletét a Vesta-szüzek hozták elő. Ebben első örökösének Tiberiust és Liviát jelölte meg. A végrendelettel együtt három tekercset is előhoztak. Egyik a temetésére vonatkozó utasításokat tartalmazta, a másik tettei felsorolását,23 a har-madik a legfontosabb adatokat a birodalom állapotáról: hol mekkora haderő állo-másozik, és mennyi pénz van az államkincstárban (101, 1, 2, 4).
4.13. A fenti felsorolásból egyértelműen kitűnik, hogy az előjeleket Augustus császár és az életrajzíró Suetonius is komolyan vették.24 Számukra minden lehetett előjel: álmok, égi jelenségek, egy esőcsepp, egy tüsszentés, egy megbotlás, egy név, egy véletlenül kimondott szó vagy mondat. A mérvadó római vallástörténetek
23 Ez az ún. Res gestae divi Augusti; vö. Wilhelm Fürst: Suetons Verhältnis zu der Denkschrift des Augustus.
Druck von Brügel und Sohn, Ansbach 1904.
24 Howatson 1990, 394.
29 külön is hangsúlyozzák ezt. Danielle Porte ezt írja: „Az istenek bőkezűen árasztották a figyelmeztetések mindenféle nemét (omina vagy prodigia)”;25 Yves Lehmann is megállapítja: „A gyakorlatias rómaiak állandóan keresik azokat a jele-ket, amelyek képesek feltárni számukra az istenek akaratát.”26 Andrew Wallace-Hadrill is helyesen jár el, amikor kijelenti: ”Maga Suetonius nyilvánvalóan komo-lyan vette az előjelzéseket. De még ennél is fontosabb, hogy arra is rávilágít, hogy milyen komolyan vették mások is a társadalom minden rétegében, és hogy ez mi-lyen mémi-lyen be volt ágyazódva a császárkori kultúrába.”27
5. A szakirodalomban sokan keresik a választ arra a kérdésre, hogy miért szerepel a