Az eljárás fajtái

Az Ákr. meghatározza a kérelemre indult eljárás fajtáit. Eszerint a kérelem

• automatikus döntéshozatali eljárásban,

• sommás eljárásban vagy

• teljes eljárásban bírálható el.

A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosítások hatósági eljárást érintő változásai nyomán az Ákr. az eljárás három szintjét alakította ki:

• főszabály szerint minden kérelemre indult eljárás sommás vagy automatikus döntés-hozatali eljárásként indul,

• amennyiben az eljárást nem lehet a fenti két módon lefolytatni, a hatóság függő hatályú döntést hoz,

• a függő hatályú döntés kizártsága esetén teljes eljárás lefolytatására kerül sor, annak jogkövetkezményeivel, amely során nyolc napon belül meg kell hozni a teljes eljárást megalapozó, kikényszerítő döntéseket. (Ákr. indokolása)

86 Hatósági jogalkalmazás a közigazgatásban

7.2.1. Az automatikus döntéshozatali eljárás

A törvény indokolása szerint alapvetően két eljárásfajtát különböztetünk meg, a sommás és a teljes eljárást. Az automatikus döntéshozatal „a sommás eljárás kvázi speciális módo-zata”. Közös sajátosságuk, hogy egyszerű megítélésű ügyekben alkalmazhatók.

Az automatikus döntéshozatali eljárásban a hatóság rendelkezésére állnak a szükséges információk. Ez az eljárásfajta akkor alkalmazható, ha

• azt törvény vagy kormányrendelet megengedi,

• a hatóság részére a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésére áll,

• a döntés meghozatala mérlegelést nem igényel, és

• nincs ellenérdekű ügyfél.

Az eljárás lefolytatásához a négy feltétel együttes megléte szükséges. Ezt az eljárásfajtát az Eüsztv. intézményesítette. Az eljárást az elektronikus ügyintézést biztosító szerv folytatja le a 2017. január 1-jét követően induló ügyekben. A döntés kizárólag az eljáró szerv rendel-kezésére álló, valamint automatikus információ után szerzett adatokon alapul. A hatóság

„emberi közbeavatkozás nélkül hozza meg a döntését és közli az ügyféllel”. (Eüsztv. 11. §) Az automatizált döntéshozatal során hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.

7.2.2. A sommás eljárás

Sommás az eljárás, amikor az „egyszerű megítélésű ügyekben” a szigorú és egyértelmű kö-vetelmények fennállása esetén a hatóság gyors eljárásban hozza meg a döntését. A „teljes”

(eljárás) jelző használata a sommás eljárással való viszonyt, illetve értelmezést hivatott megvilágítani. A sommás eljárás az ügyek intézését széles körben teszi lehetővé, ha a tör-vényben meghatározott feltételek teljesülnek. Törvény azonban egyes hatósági ügyekben kizárhatja a sommás eljárás alkalmazását.

Sommás eljárásban a hatóság azonnal, de legfeljebb 8 napon belül meghozza dön-tését, ha

• az előterjesztett kérelem és mellékletei hiánytalanok, valamint

• a tényállás a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján tisztázott, és

• nincs ellenérdekű ügyfél.

A tisztázott tényállás fogalmi körébe az is beletartozik, hogy a hatóság rendelkezik azokkal az adatokkal is, amelyek szolgáltatására az ügyfél nem kötelezhető. Ha bármely feltétel hiányzik, sommás eljárást nem lehet lefolytatni.

A szabályozás sajátos eleme az a rendelkezés, amely szerint az automatikus döntés-hozatali eljárásban és a sommás eljárásban hozott döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél indokolási kötelezettség nélkül kérheti a hatóságtól, hogy kérelmét a döntéshozó ismételten, teljes eljárásban bírálja el.

A kérelem – tartalmát tekintve – jogorvoslati eljárás kezdeményezésére irányul.

(Egyébiránt az ügyfél fellépése életszerűtlen és értelmetlen lenne.) A törvény indokolása szerint a saját hatáskörben lefolytatott eljárás egyrészt arra hivatott, hogy a bíróságok előtt

ténykérdések vizsgálatára ne kerüljön sor, másrészt alkalmas lehet „az esetleges hibák, visszásságok kijavítására, orvoslására”.

Ha az ügyfél a hatóság felhívása nélkül terjeszt elő bizonyítékot, vagy tesz bizonyí-tási indítványt, a hatóság ezt teljes eljárás lefolytatása iránti kérelemnek tekinti, és teljes eljárásban bírálja el.

7.2.3. A függő hatályú döntés

Gyakorlati tapasztalatok alapján a törvényalkotó úgy ítélte meg, hogy a teljes eljárásra való eredményes áttérést a függő hatályú döntés intézményesítésével is indokolt elősegíteni.

A függő hatályú döntés a hatóság jogszerű hallgatására épít. Másik oldalról közelítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a cél a határidőben meghozandó döntés kikényszerítése.

A hatóság az eljárás megindításától számított nyolc napon belül függő hatályú döntést hoz.

Bár a döntés meghozatalára rendelkezésre álló határidő a sommás eljárásban és a függő hatályú döntéshozatalban azonos, egyaránt nyolc nap, a szabályozás egyértelművé teszi, hogy a sommás eljárás elsőbbséget élvez.

A törvény meghatározza a függő hatályú döntés kötelező tartalmi elemeit. A hatóság rendelkezik arról, hogy az ügyfelet megilleti az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy a közigazgatási hatósági eljárásokért, illetve az igazgatási jellegű szolgáltatások igény-bevételéért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeg, ennek hiányában a hatóság a kérelmező ügyfélnek megfizet tízezer forintot,

• az ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól,

• a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti.

A törvény felsorolja azokat az eseteket, amikor a kérelmezett jog gyakorlásáról nem kell rendelkezni: a hatósági bizonyítvány, a hatósági igazolvány kiállítása, a hatósági nyilván-tartásba való bejegyzés, törlés és módosítás esetén, azokban az eljárásokban, amelyekben a fizetendő összeg a hatóság mérlegelésétől vagy a tényállás tisztázásától függ, ha jog-szabály hatósági szerződés kötését teszi lehetővé vagy írja elő, illetve ha törvény ekként rendelkezik.

A függő hatály azt jelenti, hogy a döntéshez akkor kapcsolódik joghatás, ha az ügyre irányadó határidő elteltével a hatóság az ügy érdemében nem döntött, és az eljárást nem szüntette meg.

A hatóság legkésőbb az eljárás

• szünetelése,

• felfüggesztése vagy

• függőben tartása

időtartamának végét követő nyolcadik napon függő hatályú döntést hoz, amelyben ren-delkezik az eljárás folytatásáról és az időpontról. A függő hatályú döntésben az ahhoz kapcsolódó joghatás beálltának időpontját a hatóság naptári dátum szerint határozza meg.

A törvény indokolása alapján a függő hatályú döntés alkalmazhatóságát „az ügyféli érdek és az ügyfélnek biztosított jog által érintett közérdek összemérése alapján kell el-dönteni”. Erre tekintettel az Ákr. meghatározza, hogy nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, ha, a döntést központi hivatal kivételével, a központi államigazgatási szerv

88 Hatósági jogalkalmazás a közigazgatásban

vagy a Magyar Nemzeti Bank hozta, vagy az ügy tárgya honvédelmi és katonai, továbbá nemzetbiztonsági célú építmény.

7.2.4. A teljes eljárás

A teljes eljárás a tradicionális, klasszikus procedúra, amelyben – ügytől függően – vala-mennyi eljárási cselekmény megvalósulhat. Erre akkor kerül sor, ha

• automatikus döntéshozatali eljárás vagy sommás eljárás lefolytatására nem került sor, és

• a függő hatályú döntéshozatal kizárt.

A teljes eljárás keretében az eljáró hatóság

• szükség esetén szakhatóság közreműködését veszi igénybe,

• rendelkezik az eljárás – felfüggesztéséről – függőben tartásáról vagy – szüneteléséről, továbbá

– a tényállás tisztázásához szükséges előre látható eljárási cselekményekről,

• hiánypótlásra hív fel, és

• tájékoztatást ad a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről.

A teljes eljárásban az ügyintézési határidő hatvan nap. Ennél hosszabb határidőt csak tör-vény állapíthat meg.