A döntés közlése

8.8.1. A döntés közlésének általános szabályai

A döntés közlésének mindenekelőtt az adja meg a jelentőségét, hogy a hatósági aktusban foglaltak joghatása általában a döntés közlésének időpontjában veszi kezdetét (például a jogorvoslati lehetőségek igénybevétele vagy a végrehajtás beálltának kiszámítása stb.).

Könnyen felismerhető, hogy a szabályozásnak az ügyfelek szempontjából garanciális jelentősége van. A hatóság oldaláról nézve azt emeljük ki, hogy a kézbesítés felelősség-vonzata a hatóságra nehezedik. Neki kell bizonyítania, hogy a kézbesítés szabályszerűen megtörtént, illetve eljárása a jogi szabályozásnak minden tekintetben megfelelt. Az ügyfél részéről döntő jelentősége van annak, hogy miért hiúsult meg, vagy miért késett a döntés kézhezvétele. Lehet, hogy ebben az ügyfél vétlen, de az is előfordulhat, hogy szándékosan törekszik arra, hogy kitérjen a döntés átvétele elől.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a határozathoz csak akkor kötődik joghatás, ha erről az érintett szabályszerűen értesül. „Az ügyfél tekintetében egy nem közölt, tehát egy nem ismert határozat – még abban az esetben is, ha azon szerepel a kiadmányozásra jogosult aláírása, a pecsét, és postázásra vár – nem válthat és nem is vált ki joghatást.” ( EBH 2011.2379)

120 Hatósági jogalkalmazás a közigazgatásban

A fentiekből levonható az a következtetés, hogy a hatósági döntések kézbesítése nem csupán egy a postai szolgáltatások közül, hanem a hatósági eljárás szerves része. Ennek tudható be a viszonylag terjedelmes szabályozás, továbbá az is, hogy a döntés közlésére vonatkozó normák között kézbesítési szabályok is találhatók.

Az Ákr. a közlés szabályait, a döntések eltérő sajátosságaira tekintettel, a döntés formái alapján részben kettébontja. A határozatot

• az ügyféllel,

• az ügyben eljárt szakhatósággal, továbbá

• azzal közli, akire nézve az rendelkezést tartalmaz.

A végzést a hatóság azzal közli, akinek jogát vagy jogos érdekét érinti, vagy akire nézve az rendelkezést tartalmaz. Az ügyfél tehát nem kap meg minden végzést. Ez nem is in-dokolt, például az eljárás egyéb résztvevőjét érintő végzést szükségtelen minden esetben az ügyféllel is közölni. Figyelemmel azonban az ügyféli jogok gyakorlására, ha az ügyféllel nem közölték, a végzésről kérésére a hatóság egy ízben, külön díj vagy illeték felszámolása nélkül, másolatot állít ki.

Ha írásbeli a kapcsolattartás, a hatóság a döntést hivatalos iratként vagy írásbelinek minősülő elektronikus úton kézbesíti. Ha jogszabály nem zárja ki, a határozatot és végzést a fentebb meghatározott érintettekkel szóban is lehet közölni. Ennek megtörténtét és idő-pontját az iratra rá kell vezetni, és az érintettel is alá kell íratni. Ha a jogosult kéri, a hatóság írásban is megküldi a döntést.

A döntés közlésének szabályozása körében az időpontok és időtartamok meghatározása különösen fontos. Az általános szabály szerint az írásban vagy szóban közölt döntés szem-pontjából a közlés időpontja az a nap, amelyen a döntést közölték. Ahhoz, hogy a hirdetmény vagy közhírré tétel útján való közlés rendeltetésének meg tudjon felelni, az is szükséges, hogy a közlés célba juttatásához megfelelő határidő rendelkezésre álljon. Az Ákr. rendel-kezése szerint a hirdetmény útján közölt döntést a kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. Amennyiben az érintett a határozat vagy a végzés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja vissza, a hatóság másik írásbeli formában megismétli a döntés célba juttatását. Ilyen esetben a közlés napjának az ismételt közlés napja számít.

Amennyiben az elektronikus úton közölt döntés átvételét a címzett tizenöt napon belül nem igazolja vissza, a hatóság szintén másik írásbeli formában közli a döntést.

A törvény lehetővé teszi, hogy meghatározott esetekben a hatóság a döntés közlésekor eltérjen az általános szabályoktól. Nevezetesen, ha a hatóság

• életveszéllyel,

• súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint

• törvény rendelkezése alapján

a döntést nem az Ákr.-ben meghatározott módon közli, a döntést írásban is meg kell kül-deni. Ebben az esetben a közlés napjának – kizárólag a jogorvoslati határidők szempont-jából – az írásbeli közlés napját kell tekinteni.

8.8.2. A kézbesítésre vonatkozó szabályok

Az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ekörül azonban már kialakulhat vita és értelmezési probléma.

A megtagadástól el kell határolni azokat az eseteket, amikor a kézbesítés nem volt sikeres, mert a címzett nem vette át az iratot. A törvény külön kiemeli azokat az eseteket, amikor az irat a hatósághoz „nem kereste”, illetve „ismeretlen” vagy „elköltözött” jelzéssel érkezik vissza. Ha „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza az irat, a kézbesítés második megkísérlé-sének napját, az utóbbi esetekben („ismeretlen” vagy „elköltözött” jelzés esetén) a kézbesítés megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

Az általános szabály szerint, ha a címzett tudomást szerez arról, hogy a neki küldött iratot a hatóság kézbesítettnek tekinti, tizenöt napon belül kifogással élhet. A közléstől számított negyvenöt napon túl kifogás nem terjeszthető elő. A kifogás bizonyítását a tör-vény jogcímhez köti. A hatóság akkor ad helyt a kifogásnak, ha a címzett az iratot azért nem vette át, mert

• a kézbesítés során a vonatkozó jogszabályokat megsértették, illetve a kézbesítés más okból nem volt szabályszerű, vagy

• az iratot a címzettnek önhibáján kívüli okból nem volt módja átvenni.

Nem természetes személy címzett kifogást csak akkor terjeszthet elő, ha a kézbesítés nem volt szabályszerű. Az Ákr. nem írja elő, hogy a kézbesítettnek tekintett állapot (helyzet) beálltáról a hatóság külön is tájékoztassa a címzettet. A törvény a kifogás tartalmáról is rendelkezik. Abban elő kell terjeszteni azokat a tényeket és körülményeket, amelyek

• a szabálytalanságot alátámasztják, vagy

• az önhiba hiányát valószínűsítik.

A kifogás elfogadása esetén az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A kifogás tartalmát tekintve, a törvényben megkövetelt feltételek fennállása esetén az el-járás során gyakorolható jog, amely az iratok címzettjeit illeti meg. A kifogást az a hatóság bírálja el, amelyik kiadmányozta a kifogás tárgyát képező iratot. A kézbesítésre vonatkozó szabályok a hatósági kézbesítő eljárására is vonatkoznak. A hatósági kézbesítő útján történő kézbesítés azt jelenti, hogy a posta szerepét a hatóság magára vállalja.

8.8.3. A kézbesítési meghatalmazott

A rendszerváltást követően az ország nyitottabbá válásának köszönhetően a különböző közigazgatási hatósági eljárásokban (például engedélyezési ügyek, közlekedésrendészet stb.) a külföldi ügyfelek száma folyamatosan gyarapodott. Mivel a külföldre történő kéz-besítések általában hosszabb időt vettek igénybe, a Ket. intézményesítette a kézbesítési meghatalmazást, amely a külföldi ügyfelekkel való kapcsolattartás gördülékenyebbé té-telét szolgálta. Az Ákr. átláthatóbb szabályozással kiterjesztette ennek a meghatalmazási formának az alkalmazási lehetőségét.

Az ügyfél a hatósággal való első kapcsolatfelvétel alkalmából köteles a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésére és a kézbesítési meghatalmazott megnevezésére, ha

122 Hatósági jogalkalmazás a közigazgatásban

• Magyarországon lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,

• képviselőt nem nevezett meg, és

• elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.

A kötelezés az ügyfél kérelmére induló és a hivatalból indított eljárásra egyaránt kiterjed.

Az ügyfél állampolgárságának nincs jelentősége, és a szabályozás a teljes ügyféli körre vonatkozik (természetes és jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet). A kézbesítési meghatalmazott, a hatóság és az ügyfél közé ékelődve, az eljárás során keletkezett iratokat és döntéseket a hatóságtól átveszi, és továbbítja az ügyfél részére.

A meghatalmazottal közölt döntés a közlést követő tizenötödik napon minősül az ügyféllel közöltnek.

Az eljárás eredményességét hivatott elősegíteni a hatóság által kirendelhető kézbe-sítési ügygondnok. A kirendelésnek két előfeltétele van. Akkor kerülhet erre sor, ha hir-detményi kézbesítésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogot korlátoz vagy elvon. Kézbesítési ügygondnoknak kirendelhető a hatóság munkatársa vagy a hatóságtól független bármely személy. Egyébiránt kézbesítési ügygondnok kirendelése nem kötelező, a törvényalkotó a döntés közlésének megkísérlése érdekében tartja alkalmazható megoldásnak. A kézbesítési ügygondnok feladata egyrészt az ügyfél tartózkodási helyének a megállapítása, másrészt a döntés (tehát nem minden irat) kézbesítése. Az ügygondnok kirendelése kiváltja a hirdetményi közlést.

8.8.4. A hirdetményi közlés

A döntésben foglalt jogok és kötelességek gyakorlásának elemi előfeltétele, hogy az ügy-felek és az eljárás egyéb résztvevői számára a döntés elérhetővé váljon. Ezt a célt szolgálják a különböző döntésközlési módozatok. Ezek egyike a kivételesen és nem széles körben alkalmazott hirdetményi közlés. E közlési formának megvannak a korlátai, és korántsem biztos, hogy minden esetben eljut az ügyfélhez, ám a törvényesség biztosítását esetenként csak ennek segítségével lehet elérni.

A döntés hirdetményi közlését akkor kell alkalmazni, ha

• az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik, vagy

• a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy

• a kézbesítés megkísérlése már előre eredménytelennek mutatkozik, vagy

• ezt törvény vagy kormányrendelet előírja.

Az Ákr. meghatározza a hirdetmény tartalmát. A közzététel napjának feltüntetése mellett a hirdetmény tartalmazza a hatóságra, az ügyfélre és az ügyre vonatkozó, beazonosításhoz szükséges adatokat és figyelemfelhívást arra vonatkozóan, hogy a hatóság döntést hozott, de annak kézbesítése meghiúsult, ezért az ügyfél vagy képviselője a döntést a hatóságnál átveheti. A kapcsolatfelvételnek ez a formája arra is biztosíték, hogy illetéktelenek számára ne legyen megismerhető a döntés tartalma.

A hatályos szabályozás a kötelező hirdetményi közlést a határozat mellett a vég-zésre is kiterjeszti. A hirdetményt a hatóság a hirdetőtábláján és a honlapján helyezi el.

Nincs azonban akadálya annak, hogy a hirdetmény a helyi lapban vagy hivatalos lapban is megjelenjen.

A közhírré tétel, hasonlóan a hirdetményi közléshez, a döntés közlésének sajátos, vi-szonylag ritkán alkalmazott formája. A közlemény formájában megjelenő közhírré tétel azonban lényeges pontokon eltér a hirdetményi közléstől. Közhírré tételnek akkor van helye, ha

• az ügyfelek köre nem állapítható meg pontosan, vagy

• törvény vagy kormányrendelet előírja.

Az ügyféli kör pontos megállapítása különösen nagyberuházások megvalósítása esetén (például erőmű, repülőtér, autópálya), illetve nagyberuházás működtetése során (például hatásterület) okoz nehézséget. A közhírré tételi kötelezettség csak a határozatra terjed ki, a végzésre nem.