Egy különös ortodoxia születése

Sikere beérett: valójában ortodoxiát indított, még pedig kettős értelemben. Míg az újkantianizmus hosszú és Európa nagy részét uraló módszertani gondolatától előkészítetten Kelsen mellé már korán Adolf Merkl és Alfred Verdross egyenjogú társként emelődött, és műveik megújulóan egymásra következő sorában együtt váltak Németországtól a Baltikumig és Balkánig terjedően, bécsi, brünni és prágai központokkal az egész közép-európai térség nagyban-egészében közös jogtanának forrásává s egészében a kontinentális jogi gondolkodás világméretű

42 C (1988) i. m. 22.

43 1987 és 1991 közt többször is alkalmam nyílott arra, hogy meglátogassam a University College klubjában, ami mindig élményszerűnek bizonyult, hiszen nemességet, bölcsességet, derűt, egyszerűséget egyszerre sugárzott. Igen mértéktartóan beszélgetett, miközben tudott fi gyelni partnerére is. Könyve fordíttatásának tervét örömmel vette, az 1930-as évekbeli budapesti és balatoni útjának megismétléseként az ezért néki járó esetleges honoráriumából ismételt Magyarországra látogatását helyezve kilátásba. Segített könyve szerzői jogának kiadójától számomra biztosításában; ez az, amiből végül Európai Gazdasági Közösség-beli projektu-momból fi nanszírozhatván, immár klasszikus műve posztumusz végleges kiadásból – első-ként a világon – fordítás született: H. L. A. H : A jog fogalma. (Ford. Takács Péter) [Osiris könyvtár: Jog] Budapest, Osiris, 1995. 375. Felajánlotta – ígéretét teljesítve –, hogy (vezető kurátoraként) beajánl az akkor leggazdagabb és legkonstruktívabb amerikai alapítványhoz azért, hogy a Tanner Lectures sorozatának következő színhelye a magyar főváros legyen – egy olyan topikára koncentráltan, amely (amint akkoriban a Yale vendégkutatójaként az Egyesült Államokban, majd hazatérve vállalandó feladatként úgyszólván rögeszmés meggyőződéssel kidolgozni véltem, a demokratizmus költség-haszon-elemzésével) a változatlanul félelmete-sen szilárd, bár immár látható bomlásjegyeket mutató szovjet világbirodalom intellektuális elbizonytalanításában, akadémikus terepen zajló lazításában a leghatásosabb lehet. Összesen négy levelet küldött a Senior Common Roomból címzetten, valamint magáról arckép-grafi kát, mindig kézírással körítetten. Szerény köznapiságára, közvetlenségére jellemzően olyan szövődmény okozta végül halálát, amit agg korában is rendszeresen kerékpáron közlekedve, egy rossz mozdulatából adódó esés következményeként szerzett.

II. K / H 104

példázatává,⁴⁴ Hart egyedül, lényegében egyetlen szerény terjedelmű könyv úgyszólván jegyzetnélküli gondolatsorával hódította meg a világot. Míg a bécsi iskola legfeljebb egy diff úz ortodoxiában kulminált, mely a maga neológiáját is rögvest kitermelte⁴⁵ (gondoljunk csak saját tájainkon akár Horváth Barna erőfe-szítésére, hogy a Kelsen bécsi iskolájához integrálódó Moór Gyulával szemben néhány éven belül a szinoptikus szintézis ortodoxia-ellenességével léphessen fel⁴⁶), Hart abszolút referenciális közegül – kiindulópontként, fogalmi keret-ként, kérdések egyáltalán megfogalmazhatóságának, az elméleti érdeklődés re-levanciájának meghatározójaként – szolgált évtizedeken keresztül, úgyszólván máig: Krakkóban pontosan úgy követői iskolát teremve,⁴⁷ mint Észak- és Dél-Amerika, Nyugat-Európa és a többi kontinens nem csekély számú egyetemén.⁴⁸ Sőt, ezzel egyidejűleg maga az intellektuális alapminta: a vitaindításban és fogalmiasításban egy ténylegesen szűk, ám elitista kisugárzása révén önmagát

44 Már a Reine Rechtslehre megjelenésének évére Rudolf Aladár M – Bibliographie der Reinen Rechtslehre. [Separatabdruck aus Hans K : Reine Rechtslehre. Einleitung in die rechtswissenschaftliche Problematik. Leipzig–Wien, Franz Deuticke, 1934. 68. – az „iskolá-ba” tartozóan ezernyi művet szed lajstromba Európától Japánig. Elsődleges forrásként lásd Revue internationale de la Théorie du Droit / Internationale Zeitschrift für Theorie des Rechts [Brno], vol. I–XIII. 1926–1940.

45 Vö. pl. Salo E – Rudolf A. M (szerk.): Law, State, and International Legal Order.

Essays in Honor of Hans Kelsen. Knoxville, The University of Tennessee Press, 1964.; A.

J. M – R. M (szerk.): Festschrift für Hans Kelsen zum 90. Geburtstag. Wien, Deuticke, 1971.; California Law Review, vol. LIX. no. 3. (1971) »Essays in Honor of Hans Kelsen: Celebrating the 90^th Anniversary of his Birth.«; Rudolf Aladár M (szerk.):

33 Beiträge zur Reinen Rechtslehre. Wien, Europaverlag, 1974.; Revue internationale de Philosophie, vol. 35. no. 4. [No. 138.] (1981) »Kelsen et le positivisme juridique.«; Ota W – Werner K (szerk.): Reine Rechtslehre im Spiegel ihrer Fortsetzer und Kritiker. Wien–New York, Springer, 1988.; Stanley L. P – Bonnie Litschewski P (szerk.): Normativity and Norms. Ciritical Perspectives on Kelsenian Themes.

Oxford, Clarendon Press, 1998.; és főként Wolfgang S : Die Reinen Rechtslehren. Wien, Manz, 1975., valamint a »Schriftenreihe des Hans-Kelsen-Institut« eddig közel 40 kötetes sorozata (Wien, Manz, 1977–).

46 Egyfelől a lét és legyen kantiánus módszertani dualizmusát meghaladó szinoptikus, tehát egymásravetített együttlátást biztosító szemléletével, másfelől – leginkább az eredendő angolszász jogi mentalitásra emlékeztetően, de a valóságot magát is folyamatként láttató új természettudományos világképtől is sugalltan [vö. V Csaba: A jogi gondolkodás para-digmái. [1996.] Átdolg. és bőv. 2. kiad. Budapest, Szent István Társulat, 2004. & http://mek.

oszk.hu/14600/14633/ és V Csaba: A jog mint folyamat. Budapest, Osiris, 1998. & http://

mek.oszk.hu/14500/14510/ – a jognak a tételezettség statikuma helyett a döntéshez vezető processzus dinamikájában láttatásával.

47 Mindenekelőtt az Archivum Iuridicum Cracoviense, vol. I–XXXIX/XL. (1965–2006/2007) szerzői köre, elsősorban Marek Zirk-Sadowski és Tomasz Gizbert-Studnicki.

48 Jellegzetes Ruth G (szerk.): Issues in Contemporary Legal Philosophy. The Infl uence of H. L. A. Hart. Oxford, Clarendon Press, 1987. gyűjteménye annyiban, hogy a tan „menedzse-lése” voltaképpen sohasem haladt túl Oxford hatókörén.

sokszorosan megtöbbszöröző hatással saját beszédmódját, kérdésfeltevéseit common sense alapokból indító abszolút érvényű s így korlátozást nem ismerő etalonként kezelt axiomatizmussá emelő kizárólagos tekintély – szintén iskolát teremtett. Hart maga a szkepticizmus józan adományával és alázatával meg-áldott gondolkodó volt. Iskolává éretten már a töprengés toleranciájából keve-sebbel is beérő mozgalommá növekedett. Természetes beszédmódra építő, ám kemény elméleti konzekvenciákkal járó indításával közrehathatott abban, hogy (immár alig továbbrefl ektáltan Magyarországot is magában foglalván⁴⁹) mind a rawlsizmust, mind a New York mellett Oxfordban is megőrzött tanszékén közvetlenül Harttal polemizáló dworkinizmust (s ki és mi jön/jöhet még ezek után?) immár ismert terepeken és módokon egyaránt lehetővé, s emelt fővel intellektuálisan is vállalhatóvá és gyakorolhatóvá tette.⁵⁰

Gyarlóságot emelünk ezzel az erény magaslatára? Korántsem. Inkább látleletként rögzítünk látszólagos párhuzamosságokat: miként váltotta fel a gondolkodásra késztetés európai kontinentális hagyományát – ami Kelsen és köre esetében évtizedek fáradhatatlan töprengésén és vitáin keresztül született példaértékű művek tömkelegével hitelesítette s egyben fémjelezte magát a XX. század első felében – a gondolkodás megszabásának újfajta hagyomány-nyá válása a Hart-recepció nyomán az angolul beszélő civilizációban a XX.

század második felében? Itt és most meg nem válaszolható kérdésként tehát:

miként lehetséges, hogy egy század eleji német–osztrák liberális hagyomány többé-kevésbé nyitott gondolkodásra serkentő típusa egy zártabb gondolkodási hagyományt eredeztető gondolkodási hagyománynak adja át helyét, olyan szel-lemi környezetben, amelyben esetleg magából a liberális hagyományból válnak

49 Vö. pl. B Mátyás: Hart, Dworkin és a jogelmélet posztmetafi zikai fordulata. Budapest, Osiris, 2000.

50 Sydney egyetemén hallgatóságom 1986-ban három könyvön csüngött: Hartén, hogy a jogot megismerje, Dworkinén, hogy az amerikai keleti és nyugati partszegély „politikailag korrekt”

érvelésmódjával éljen, s az akkor még ifjú Hugh Collins azóta meghaladott ifjúkori kalandke-resésén – Hugh C : Marxism and Law. Oxford, Oxford University Press, 1982. –, hogy lázonghasson szülei generációja s 1968 óta visszatérően elpusztításra ítélt „burzsoá jogálla-misága” ellen. Ekkor szőttem bele előadásaim háttéranyagaként közép-európai látképembe a marxizmus valláspótlékszerű érvényesítése pusztító mellékhatásait, mint ami – ahogyan akkoriban a meglepő kontrasztot hangsúlyoztam – mégis megfér egy izgalmas s a vállalandó felelősség tudatában egyértelműen termékeny jelennel; amennyiben megnyomorítottságunk s gúzsba kötöttségünk ellenére e ránk kényszerített táncrend mint egyidejűleg kényszerzubbony és védernyő alatt mindazonáltal a gondolkodás legkülönfélébb irányai nálunk mégis megfo-gannak; sőt, egy sincs közöttük, mely úgy, mint náluk, mindenekelőtt a liberális tradícióiról híres Nagy-Britannia szabad világában, minden tánchoz egyetlen cserépkályhától – ti. a hartitól – ellejtést és visszalejtést kötelező receptként rendelne.

II. K / H 106

részek újmódi (tán az embertelenség néhány korábbi mintájánál is intellektu-álisan kíméletlenebb) konformizmusok teremtőjévé, önként vállalt kalodává?