Jogi tudományosságunkban, annak stílusában és célratörésében mindig vala-melyest különvált egyfelől valamely jogterület tételes, dogmatizáló művelése, mely háttérszándéka szerint fi nomít, miközben élethelyzetekre alkalmazható-ságában egyszersmind a biztonságot növeli, s másfelől a fi lozofi kus számadás és latolgatás, mely változó korok változó elméleti problematizálásainak a köntösében, de rendre a mindazonáltal újra és újra felbukkanó bizonytalansá-got, annak tényezőit, vetületeit és példáit mutatja be, mint ami eleve bármiféle jog-vállalkozásnak eredendő tulajdonsága, szerkezeti jegye, drámaiságának fő forrása; és amit különféle fogalmi konstrukciókba rejtett okoskodások látszólag eltüntethetnek, de törvényszerűen ismétlődő felbukkanásukat a legkülönfé-lébb formákban meg nem akadályozhatják. Nos, egyik oldal is, másik oldal is tudományszerűnek tetsző eszközökkel él, s verbalitásában szimbólumként használt nevesítésekkel hangsúlyozza vagy takargatja ama két, egyaránt igaz polaritás egyikét, miszerint mindig biztos a jog, mert eljárásaiban kiszűri ennek kétségbevonhatóságát, megjósolhatóságában mégis bizonytalan, mert emberi s procedurális véletlenszerűségek halmazaiban alakul mindenkori konkretizált eredménye, azaz retrospektív törvényszerűségének esetleges bizonyíthatósága korántsem feltétlenül társul prospektív előreláthatósággal – függetlenül attól, hogy történelmi ívében, egy-egy társadalomban betöltött szerepét illetően mégiscsak tendenciális egységet jelez, amit a mindenkori jogbiztonság
vala-világ érzékelésétől függ s így inkább az általa visszatükrözni kívánt vala-világ, semmint saját belső felépülésének a terminusaiban magyarázható.” David F -H : Deconstruction: A Deconstruction. Essays in Criticism, vol. XLII. no. 3. (1992) 181.
30 Barbara J. S : Probability and Certainty in Seventeenth-century England. A Study of the Relationships between Natural Science, Religion, History, Law, and Literature. Princeton, N.J., Princeton University Press, 1983. mutatja ki a brit empíricizmus, a common sense-gondolkodás, a nyelvi puritanizmus, s mindevvel − gondolati rendszerek merőben a priori konstruálása helyett – az esetből történő induktív következtetéssel történő fokozatos tapaszta-lati építkezés gyökereit a XVII. századi angol gondolkodásban, mely legfeljebb valószínűséget vizionál bármiféle bizonyosság helyett – s nem más ösztönződésből, mint anglikán válaszként a pápai auctoritas-igény, a kánonokra hagyatkozás elutasítására, mintegy a teljes egyházi (s ezzel gondolati) különválás szimbolikus kifejezése gyanánt.
mely szintjének elértségeként társadalomtudományi (szociológiai helyzet- és összefüggés-leíró) vizsgálódásunkkal bizonyíthatunk is.
Végső soron aligha más a jog, mint technika, mely szövegeket aktualizál, majd referenciáltat.31 Nos, változó kultuszokban ennek ma panacea gyanánt piedesztálra emelt egyik egyede az Amerikai Egyesült Államokból elterjedten világszerte kultivált gyakorlattá tett alkotmányjogiasítás: bármiféle egyébkénti szabályozás értelmezhetőségének egy alapjogi foglalatként kultikus magas-ságba emelt alkotmány-korpusz kihámozható elvei alá rendelése. Bármiféle homogenizáció persze heterogenizációt szül, mert ahogyan a klasszikus zsidó, római, arab jogban is – csakúgy, mint bármiféle egyéb, akár tudományos, művészeti vagy egyházi intézményesedésekben –, amint törvény születik, hamarosan „iskolák”, „rítusok” vagy „izmusok” ágaznak ki belőle.32 Nos, az itt most példaként veendő esetben a létrehozott káosz újabb szintézis-törekvése originalizmusként33 próbálja maga alá rendelni a többit, amíg csak törvény-szerűen ki nem derül erről is, hogy bármiféle bizonyosság-fokozó eljárással próbálkozik is, ekként ez gyakorlatilag mégsem működőképes, mert hosszabb távon nem képes az eredendő gond maradéktalan és végleges kiiktatására; s egyáltalán, ha kodifi kált szabálytömegre hagyatkozását tovább feszítené, látszatot keltene csupán, mert a jogbiztonság-hiány növekedése minden előre-haladó életszerű folyamatban elkerülhetetlen, hiszen éppen ez ösztönzi az új és új kihívások, feltételek közti továbbfejlődést; ez képezi életét, ez biztosítja dinamizmusát.34 Bármiféle értelmezés-választás csakis pragmatikus, a követ-kezmények latolgatásából kiinduló lehet:35 egyáltalán problematizálni is csupán azért kezdünk, mert gyakorlati eredményében érdekeltek vagyunk.36
31 Vö. V Csaba: Jogtechnika és jogdogmatika. In: B Gyula (szerk): Ünnepi kötet Boytha Györgyné tiszteletére. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, 2002. 144–155. és V Csaba: Teória s gyakorlatiasság a jogban: A jogtechnika va-rázsszerepe. In: G István László – K László (szerk.): Emlékkönyv Losonczy István professzor halálának 25. évfordulójára. Pécs, [Kódex Nyomda Kft.], 2005. 314–326.
32 Vö. pl. V Csaba (szerk.): Összehasonlító jogi kultúrák. Budapest, [Osiris], 2000. és külö-nösen V (2004) i. m.
33 Felbukkanása Paul B : The Misconceived Quest for the Original Understanding. Boston University Law Review, vol. 60. (1980). 204. nevesítésétől Troy L. B : Putting Meaning in its Place: Originalism and Philosophy of Language. Law and Philosophy, vol. 25. (2006) 387–416. és Original Meaning and its Limits. Harvard Law Review, vol. 120. (2007) 1279–
1300. közbenső összefoglalásain át töretlen máig.
34 Anthony D’A : Legal Uncertainty. California Law Review, vol. 71. (1983) 55.
35 Cass R. S : Of Snakes and Butterfl ies: A Reply. Columbia Law Review, vol. 106. (2006) 2234–2243.
36 Richard H. F , Jr.: How to Choose a Constitutional Theory. California Law Review, vol.
98. (1999). 535–579., különösen 579.
40 I. T
Közelebbi vizsgálatából persze előbb-utóbb eltűnik a vizsgálati tárgy is;
amiként Newton okozatosságra épülő mechanikus világképéből anyag, erő s idő fogalma lassan értelmezhetetlen szimbólum maradt csupán. Nos, itt is kiderült hát, hogy mára már a „Mit értelmezünk?” kérdése lett kérdéses,37 hiszen bármi-képpen közelítsük ezt az azonosítandó valamit, válaszunkban egy reductio ad infi nitum nyomorúsága sejlik fel.
Úgy tetszik hát, hogy jogról beszélünk mintha tárgyból emelnénk oltárt magunk fölé , holott csak napi gyakorlatunk standardizálására törekszünk;
és abból, ami e buzgalmunkban legfeljebb tárgy lehetne, vagyis egy eredendő törvényhozói szándék szövegként megjelenítéséből, még az sem sejlik fel, hogy rendeszményét statikumként körülzárta-e ezzel, vagy dinamikum szűrőjeként kívánta csupán az élet élhetővé tételét segíteni.38 Nyersen tán, de esetleg mégis a XIX. század első felének kíméletlen jogkritikusa árult el legtöbbet a jogászi mesterségről. Merthogy Jeremy Bentham szerint aligha csinál a jogász mást, mint egy korbácsos idomító: „Amikor kutyád olyat tesz, amit épp megtörni szeretnél, megvárod, míg valóban cselekszi, majd jól megvered.”39
A jogbiztonság-játék pedig – minél inkább a pozitivizmus eszményei szerinti valóságos nyelvi–logikai defi níciós/determinációs képességet nézzük, annál meggyőzőbben – csaknem bohózatnak bizonyul. A vizsgálat mélységétől függ túlnyomórészt, hogy mekkora szabad játékteret, diszkréciós mezőt fed is valójában le a jogászi mívességbe burkolózó „elvarázsolt értelem”.40 Leíró elemzéseik maguk oltják ki egymást. Lássunk egyetlen példát:
„Azzal a »hittel, miszerint az alkotmányértelmezést kizárólag azon erőfeszítésnek szabadna vezetnie, hogy az Alkotmány jelentését valamiféle történelmi vizsgálódás-formával határoz-zák meg«, az originalizmus »egy gyakran kimódolt, ám éppen nem áttekinthető történelmi vizsgálódás-látszatot« hoz létre; s ez »eszményi ködfüggönyül szolgál ahhoz, hogy mögötte bírák önös személyes, erkölcsi, politikai vagy gazdasági célokat úgyszólván szabadon elérhessenek.« A szövegen túlmutató
el-37 Keith E. W : Dworkin’s »Originalism«: The Role of Intentions in Constitutional Interpretation. The Review of Politics, vol. 62. no. 2. (2000) 197–229.
38 Caleb N : Originalism and Interpretive Conventions. The University of Chicago Law Review, vol. 70. (2003). 519–598., különösen 521. 9. jegyzet.
39 Jeremy B : The Works of… (Szerk. Sir John Bowring) V. kötet. Edinburgh, W. Tait, 1843. 235.
40 Pierre S : The Enchantment of Reason. Durham–London, Duke University Press, 1998.
méletek pedig »lehetővé teszik valamely alkotmányos doktrína manipulatív kiválasztását ahhoz, hogy szűken vett politikai célokat segítsenek elő«, s ezáltal lehetővé teszik, hogy a bírák
»saját értékeket ültessenek demokratikusan megerősített érték-választások helyébe.«”41
Sőt, még folytatja is:
„Ám ha az értelmezés célja tényleg valamilyen személyi kör – »alkotmányozók«, »megerősítők«, vagy maga a »nép«
(bárhogyan határozzuk is meg) – történelmileg valóságos tu-datállapotának a felidézése lenne, úgy erre legkevésbé a bírák, ügyvédek vagy jogtanárok a legalkalmasabbként felkészültek.
E feladatot történészek s nyelvészek, pszichológusok vagy szemiotikusok éppen jobban láthatnák el.”42
41 Gary L : No History, No Certainty, No Legitimacy… No Problem: Originalism and the Limits of Legal Theory. Florida Law Review, vol. 64. (2012) 1551–1571. (http://scholarship.
law.ufl .edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1067&context=fl r); Martin H. R – Matthew B. A : Judicial Review, Constitutional Interpretation, and the Democratic Dilemma:
Proposing a »Controlled Activism« Alternative. Florida Law Review, vol. 64. (2012) 1487., 1489., 1522., 1490. és 1522. belső idézeteivel.
42 L (2012) i. m. 1553.; Gary L – Guy S : Originalism as a Legal Enterprise.
Constitutional Commentary, vol. 23. (2006) 76–78. feldolgozásával.