A források a 14. század második felében arról tudósítanak, hogy napi gond volt a pestisjárvány Flandria és Brabant területén (Gent , Deventer, Namur, Flanders, Liège, Huy), ahol 1360–1494 között 15 járványeseményt jegyeztek fel. Hasonlóan 1356–1357-ben Frankfurtban és Hessenben pusztított a pestis, 1357-ben pedig Csehországban és a Lengyel Királyságban a poroszok földjén 1357-ben 13 ezer ember lett a pestis áldozata. A járvány 1358-ban a Hanza városokat (Hamburg, Lübeck) sújtotta. Dániába pedig a pestist a hadsereg hurcolta be 1361-ben.170
Az 1360–1370 között újabb pestishullámról számolnak be a feljegyzésekben: Angliában 1361–1362-ben, a Fekete halált követő második pestisjárványról a csapás értelmében beszélnek.
Sok helyen a halandóság magasabb 1361-ben mint 1348-ban volt. Német területeken (Ham-burg, Lübeck, Ratze(Ham-burg, Stralsund, Schleswig-Holstein) ismét jelen volt a pestis 1367–1369
168 Az anyakönyvezést 1563-ban IV. Piusl pápa rendelte el a tridenti zsinat határozata nyomán. A történelmi Magyarországon nagyszombati zsinat (1611) vezette be. Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanumot követően az egész országban (1625) kötelezővé tette. A Rituale Romanum ötféle feljegyzést vezetett be: a keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek mellett külön a bérmálási anya-könyvet, valamint az ún. Status Animarumot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tar-talmazta háztartások, illetve családok szerint. Az általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarorszá-gon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. A protestáns egyházaknak az anyakönyvek vezetés jogát 1785-ben II. József adta meg. De több helységben már korábban megkezdték az anyakönyvezést (Lásd: Katolikus lexikon. Digitális változat)
169 Scully, Mary-Louise dr. 2008. New York. 475–489.
170 Keyser, Erich. 1963. 37–42. (Actes du Colloque International de Démographie Historique. Liège.)
közötti három évben. Flandria, Holland, Deventer, Namur, Utrecht, Tournai és Pikárdia vala-mint Anglia, Wales, Írország lakossága 13671370 között újabb a pestis-hullámtól szenvedett.
Az izlandi Évkönyvek arról számolnak be, hogy tízévenként (1360, 1370/1371, 1379, 1390, 1392) ismétlődő járványok voltak Norvégia területén, ahol a mintegy 200 ezer főre becsült népesség, jelentős veszteségeket szenvedett. A „Flateyar annálar” szerint az erősebb pestis hullám az 1378–1379-ben tombolt, ekkor terjedt át hajósok közvetítésével a fertőzés Izlandba is, ahol 1379-ben 12 nap alatt a pestis elterjedt az egész szigeten.
A német városok (Hamburg, Wismar, Stralsund) 1375–1376-ban, Skócia és Anglia lakos-sága 1378–1383 között, Holland területek 1382–1384-ben, immár negyedszer szenvedettek a pestistől a 14. században.171
A lokális pestisjárványok gyakorisága a Fekete halált követően (1352) arra is utal, hogy nem tűnt el hirtelen, mint ahogy a szakirodalomban állítják. Tovább lappang, és meglepő módon a kontinens északnyugati térségeiben ciklikusan majdnem 5–7 éves időközönként ismétlődik ugyanazokban a lokális terekben, helyenként pedig 2–3 évig is elhúzódik. A szak-irodalomban – mint említettük – bizonytalanság van a Fekete halált követő északnyugat-eu-rópai pestis klinikai formája tekintetében: a kutatók egy csoportja tüdőpestisre gyanakszik, a másik csoportjuk pedig a források megbízhatatlanságát emeli ki, tehát lehetséges, hogy a járványos megbetegedések nem is pestisnek, hanem egyéb fertőzéseknek (influenza, vérhas stb.) tulajdoníthatók. A pestis diffúzió útján való terjedésére a térségben – mint az izlandi példa mutatja –,tengeri úton (halászat, kereskedelem) terjedt a pestis a kikötőkből a száraz-földi településekre. A pestisjárványok területi megoszlása az Alpoktól északkeletre és észak-nyugatra eső térségekben szétszórt, viszont időbeli gyakorisága és koncentrált volta a lokális terekben viszonylag egyeletlen megoszlású.
1) A 15. században a kontinens északnyugati- és középső térségeiben továbbra is a pestis egyik vagy másik klinikai formájára utalnak a forrásadatolt helyekről származó beszámolókban.
Pestisjárványok Északnyugat- és Dél-Európában a 15. században
Hely: Anglia Itália Spanyolország Portugália
(Kohn, Child. G.–Scully, Mary L. 2008. 22–439.; Hatscher, John. 1986. 124. Creighton, Ch. 1891. 237–282. adatai alapján szerkesztett)
171 Enzyklopädie Medizingeschichte. 2005. 169, 563, 1311., Bergdolt, Klaus.1994. 21–19.
London lakossága például 1407–1479 között 11 pestisjárvány szenvedett el, ezek közül csak öt tekinthető némi megszorítással országos kiterjedésűnek. Ismétlődő esetei a 15.szá-zadban főleg Londont sújtották (1400, 1405–1407, 1465–1467, 1499–1500), valamint Bris-tol (1405 –1407) és Norwick (1465–1467, 1478) városait. Vitatott, hogy a 30 ezres országos veszteség 1400-ban csak a tüdőpestisnek vagy egyéb más betegségeknek tulajdonítható vagy sem. Az 1438–1439. évi nyári–őszi évszakokban dühöngő járvány során éhínségre is utalnak a források, azonban nem derül ki a pestis–éhínség relációban a veszteség nagyságrendjét az epidémia vagy az éhínség, vagy a kettő együtthatása váltotta ki.
Izland esetében az 1402–1404 között pusztító járványban lakosság 50–60%-a halt meg, és század végén 1494–1495-ben már a feljegyzések arról szólnak, hogy a szigeten a farmok elnéptelenedtek.
A 15. század elején, pontosabban az 1400. évben kontinensszerte pestis jelenlétéről több helyről is vannak adatok. Veszteségeket viszont csak Firenze városi tanácsa rögzítette: 12 ezerre becsülték az bubópestisben elhaltak számát. Szintén Firenze város adataiból tudjuk, hogy az 1417. évi pestisben a település lakosságának 10%-a halt meg, valamint azt is köz-lik, hogy májusban 500 fertőzött szegényt izoláltak, októberben pedig a fertőzöttek száma 6 ezer volt, melyből körülbelül 4 ezren haltak meg. A 40 ezres becsült halandóság az 1417.
évi pestisjárványban, Itália pestis által érintett településeinek egészére vonatkozhat. Az újabb járvány Firenzében 1430-ban tört ki, és július–szeptember hónapokban főleg a gyerekek az áldozatok, körükben a halandóságot 84%-ra becsülik.
Franciaországban a 15. századi járványos éveket átszövi a százéves háború, azonban 1462– 1494 között szinte tíz évenként ismétlődő tömeges megbetegedések más fertőzések-kel jártak együtt. Például Languedoc tartomány lakossága 1481–1516 között minden évben pestisjárványtól szenvedett. Ugyanakkor a francia királysághoz tartozó területeken ebben a században rendszerint a pestis és egyéb járványok, ínséges, éhínséges évekkel párosultak.
Egyedül Párizsból van utalás arra, hogy 1466-ban a pestis okozta több ezres emberveszte-ségek miatt – egyéb védekezés hiányában – az egyház kiengesztelő körmenetekre hívta a lakosságot.
Milánóban a pestis valószínű a tífusszal együtt jelent meg 1477-ben, és a becslések sze-rint 22 ezer ember fertőződött meg. Bresciában az 1477. évi pestisjárvány négy hónapig tartott és 200 áldozata volt, ezzel szemben Velencében a pestis csak 1478 végén húzódott vissza, amikor az összesített áldozatok számát 30 ezerre becsülték. Velencéből a bubópestis átterjedt Dalmácia területére. Az itáliai pestisjárványok a félsziget északi és középső részeit sújtották, legalábbis az adatok szerint. Ez pedig némi párhuzamot sejtet az Ibériai-félsziget keleti térségeinek (Katalónia, Valencia) járványaival.
Az Ibériai-félszigeten a pestis hullámzó jelenléte a 15. században valószínűleg kapcso-latban volt a reconquista háborúkkal (11–15. század), valamint az ibériai arab emírek észak-afrikai, keleti utánpótlás hátországával. Tény, hogy 1400–1401-ben Sevillában, 1408 és 1490 között Barcelonában majdnem tízévente pusztított a pestis. A 15. század közepén és végén a pestisjárványok főleg Zaragozában (1486, 1490), Valenciában (1450,1465–1466), és Anda-lúziában (1489–1490) ismétlődtek.
A fennmarad feljegyzések alapján tehát a 15. században a pestisjárványok leggyakrabban a mai Spanyolország, Anglia, részben Franciaország, Itália területén fordultak elő.
A Svédországra vonatkozó pestises évek sora valószínűleg egész Skandináviára értendők, viszont a szakirodalomban egyrészt kételkednek abban, hogy a jelzett évek mindegyikében a pestis (tüdőpestis?) váltotta ki a fertőzést, más fertőzések is közrejátszhattak. Másrészt pedig az adatok bizonytalan voltára hívják fel a figyelmet. Mindazonáltal, egyik dán krónika arról számol be, hogy az 1406. évi pestisben minden tíz emberből egy halt meg, és a pestist köve-tően nagy esőzések és árvizek voltak Dániában, Svédországban és Norvégiában.172
A súlyos csapás Észak-Európában 1448–1449-ben következett be, amikor a források szerint nagy pestis volt Svédországban, Dániában, Németalföldön, Németországban, és a mai balti államokban. Majd 1456–1459-ben megismétlődik Németalföldön. A járvány újabb hulláma, amely 1464-ben a balti államokban és Észak-Németországban, Németalföldön, Stockholmban pusztított, eljut Angliába. A Brit-szigeteken, az angliai Pestwellen Canterbury adatai szerint a 15. században szinte tíz évenként (1413, 1419, 1420, 1431, 1447, 1457, 1465, 1467, 1470, 1471 és 1487) követték egymást a kisebb-nagyobb pestisjárványok.173
A 15. századból származó járványesemény beszámolók, eléggé lakonikusak, s a táblá-zatban látható szétszórtságuk a kontinens északnyugati és déli térségeiben, – valamint egy-azon országon belül – nem utalnak különösebb szabályszerűségekre. Van ahol a század első felében, máshol pedig a század második felében erősebb az intenzitása, illetve a pontszerű koncentrációja a járványnak, de láthatóan minden annak függvénye, hogy az események nyilvántartását kik végzik. Nem véletlen, hogy az itáliai városállamok (szervezettségük ma-gasabb szintjét jelzi) a pestisesemények következményeinek, a népességveszteségnek, – ha nem is pontos, de becsült nagyságrendjének – rendszeres regisztrálása. Valószínűleg a Fekete halált követően endémiás gócok a kontinens északnyugati- és déli térségeiben nem alakultak ki. Részben ennek mutatói a pestises évek térbeli szóródása. A járvány diffúziójának útvonala továbbra is dél – észak irányú: az Ibériai-félszigeten a muszlim–keresztény konfliktus, az észak – itáliai városállamoknak a Mediterrán térség keleti, illetve nyugati, ibériai, francia-országi és észak-afrikai kapcsolatai (kereskedelem, fegyveres konfliktusok) jelzik a pestis terjedésének irányát. Anglia esetében a francia királyokkal Flandria birtoklásáért folyó szász-éves háború, valamint a dél-európai (itáliai, ibériai) kereskedelem jelzi a járvány terjedési útvonalát. A Brit-szigeteken, a források szerint is, rendszerint Dél-Angliából (a kikötőkből) terjedt szét a pestisfertőzés északnyugat irányba, például Izlandra is. A német Közép-Euró-pába, a bécsi 1412. évi pestis az itáliai városok észak irányú szárazföldi kereskedelemével hozható kapcsolatba.174
172 A Skadináv és észak-európai forrásokban szereplő bizonytalan pestis adatok: 1413, 1421, 1422, 1439, 1450, 1455, 1465, 1484, 1495, 1508, Schleswig-Holstein esetében 1406, 1420–1421, 1439–1440, 1448, 1450–1451, 1464, 1483–1485. (Lásd: Lindblom, Anders. 1918. Vadstena klosters minnebok Diarivm vazstenense. Stock-holm. (Idézi: Bergdolt, Klaus.1994. 206– 207.)
173 Hatscher, John, Economic History Review. XXXIX, 1 (1986) S. 17, 124.
174 A 15. századi hivatkozásaink adatbázisa tekintetében (Lásd: Kohn, Child. C.G.–Scully, Mary, L. 2008.22–439)., A Brit-szigetekre vonatkozóan pedig (Lásd: Creighton, Ch. 1891. 237–282).
2) A 16. században a járványesemények meghatározó szereplője továbbra is pestis, de föld-rajzi felfedezésekkel újabb betegségek (himlő, kanyaró, skarlát, diftéria stb.) is megjelentek a kontinensen.175
Az előző századhoz képest a pestisjárványok gyakoribbak, nem kizárt, hogy feljegyzések szaporodása is közrejátszik ebben. Mindazonáltal a járványesemények többsége a kontinens északi, északnyugati térségében, főleg a Brit-szigeteken, valamint a Német-római Császár-ság területén regisztrált.
A Brit-szigetek, főleg Anglia, Írország- és Skócia vonatkozásában a 16. századból viszony-lag gazdag információ áll rendelkezésünkre Ch. Creighton 19. század utolsó éveiben és 20. szá-zad elején közölt eredményeinek köszönhetően.176 Ch. Creighton az adott században a lakos-ságot tizedelő mindenfajta tömegbetegséget számba vett, ezek közül a pestisjárványokra utaló néhány, nagyságrendileg is meghatározó demográfiai következményekkel járó esetet érdemes kiemelnünk. A 16. század elején, 1509-ben a Calaisban állomásozó angol katonák köréből ter-jed el a pestis Anglia különböző részein. R. Erasmus 1511-ben Cambridgeben tartózkodott, 1512. novemberében Londonba látogat, majd ismét Cambridgeben van 1513-ban, ahol felje-gyezte, hogy Londonban a pestis mellet ínség is volt, és sokan végrendelkeztek: volt hónap, amikor naponta 300–400 ember halt meg pestisben.177 Londonban az újabb pestis 1547–1548-ban tör ki, melyet egy Portsmouth1547–1548-ban kikötő (1546) velencei hajó legénységének tulajdoníta-nak. Londonban 1563. június és 1564. januárja között ismét pestis pusztított. Ch. Creighton által közölt jelentésből havi és napi pontossággal tudjuk az áldozatok számának alakulását.
A járvány csúcsidőszakában 1563. szeptember–október hónapokban az áldozatok száma:
1563.09.10. 1563.09.17. 1563.09.24. 1563.10.01. 1563.10. 08
1454 1626 2372 1828 1262
Mindez arra is utal, hogy a járvány csúcsidőszakában is az áldozatok száma ingadozó volt. A járvány terjedése és az áldozatok száma egy harang alakú sémát írt le, a pestis kitö-résének első hónapjának első napjaiban (1563. június 12, 19, 26) fokozatosan emelkedett az áldozatok száma (17, 25, 23, 44), visszahúzódásának idején (1564. január 7, 14, 21) pedig csökkentek az elhalálozások (45, 26, 13). Összességében Londonban 1563. június és decem-ber hónapok között 16.802, más adat szerint 17.404 elhalálozást regisztráltak. Ugyanakkor 108 parókia (egyház község) területén 20.372 pestisáldozatot jegyeztek fel. Az 1563. évi pestist is – a franciaországi Le Havre kikötőjéből 1562. szeptemberében – visszatérő angol csapatok hurcolták be.178
175 Kohn, Child. G.–Scully, Mary, L. 2008.22–439., Enzyklopädie Medizingeschichte. 2005. 1081., Wrigley, A.
E.–Schofield, Roger, 1981. 207–215.
176 Creighton, Charles (1891). 2013. A History of Epidemics in Britain. From A.D. 664 to the Extinction of Plague.
Cambridge: at the University Press. Gazdag forrásanyagra támaszkodik: egyházi anyakönyvek (keresztelés, házasodás, elhalálozás), végrendeletek, királyi vizsgálóbizottságok jelentései stb.
177 Creighton, Ch. 2013. 288–289.
178 Creighton, Ch. 2013. 305–306.
A londoni egyházközségek adatai szerint 1578–1583 között a pestisáldozatok száma az alábbiak szerint alakult:179
1578-ban 7830 ebből pestisben: 3568 1579-ben 3406 ebből pestisben: 629 1580-ban 2873 ebből pestisben: 128
1581-ben 3931 ebből pestisben: 987 (hetente 45) 1582-ben 6762 ebből pestisben: 2976 (hetente 51) 1583-ban 144 ebből pestisben: 40
A 16. század végén 1592 őszén tör ki újabb pestis járvány Londonban és vidékén, amely a következő évre is áterjed: az 1592. decemberi adatok szerint az áldozatok száma 17.844, 1593-ban pedig 25.886. Az egyház községek adatival együtt, magában Londonban 15.003 áldozattal számoltak. Az áldozatok közül 8598 a tehetősebb társadalmi csoportokhoz, a töb-bi 9295 pedig a lakosság egyéb csoportjaihoz tartozott. A 16. század végi pestis kiváltotta többlet veszteségek London lakosság számához (120–150 ezer) viszonyítva megközelítőleg 18–20%-os népességveszteséggel járhatott.180
A 16. században Skóciában is több pestisjárványt regisztráltak (1500, 1515, 1530, 1539, 1545 –1546, 1564), melyek rendszerint, akárcsak Írországban délről, Angliából terjedtek át.
Nagyságrendileg is súlyos, elhúzódó pestisjárvány 1584–1588 között öt évben pusztított, fő-leg Edinburghban, Glasgowban, Aberdeenben, azonban hiányoznak a halandósági adatok.181 A 16. század első évtizedeiben Németalföld több települését sem kíméli a járvány (Gouda, Schiedam, Leiden, Haarlem, Gorinchem), különösen magas volt az elhalálozás 1521-ben (Gauda) és 1522-ben (Amszterdam).182
„Nagy Pestis” tört ki 1521. július 25-én Hamburgban, amely december 6-ig tartott.
Valószínű, hogy innen terjedt át Schleswig-Holstein hercegségbe, ahol 1524–1525-ben is dühöngött. Hasonlóan Hamburgból terjedt át Németalföldre is, ahol 1526-ban volt a leg-erősebb a járvány. Lübeckben 1525–1529 közötti négy évben pusztított a pestis (és/vagy a
„pestis sudorosa”- angol izzadság?). A járvány időrendi lefolyását a város orvosa, Medicus Rembertus Giltzheim jegyezte le. Ezekben az években több más helyen is pestis megbetege-désekről tudunk: 1528-ban Hoorn, 1530-ban Dordrecht, Woerden, valamintNorvégia déli részein 1529–1530-ban.
Németföldön a járvány újabb hullámait 1550, 1560, 1566, 1574, 1589, 1592–1594 évek-ben regisztrálták. Hamburgban és Lübeckévek-ben 1547-évek-ben, 1550-évek-ben Gdanskban, mindhárom eset úgy tűnik nem független az 1547-ben Dél-Németországban kitört pestis megbetegedé-sektől. A legnagyobb veszteségeket a német kisvárosok lakossága 1594-ben szenvedte el:
179 Creighton, Ch. 2013. 341–345.
180 Creighton, Ch. 2013. 354–355.
181 Creighton, Ch. 2013. 360–373.
182 Wolfgang, Wegner, 2005. 1081. (Enzyklopädie Medizingeschichte.)
például Chur városában 550 áldozat a város lakosságának egyharmadát jelentette. Nidda tele-pülésen 1555-ben a 300 pestisáldozat szintén a lakosság harmadát tette ki. Hasonlóan a másik kisváros, Hannover melletti Uelzen esetében, amelyben a 16. század elején 1200 lakos élt, és az 1566. évi pestisben a lakosság egynegyede (295) halt meg, 279 személy pedig felgyógyult a betegségből. A járvány visszahúzódását követően, a pestismentes években a veszteségek rekuperációját jelzi, hogy a településen az 1597. évi újabb pestis idején 1600 lakos élt, és a nyilvántartott 554 halálesetből 510 pestisáldozat.183
Ludovico il Moro idején 1575–1577-ben Milánóban (jókora túlzás) 230 ezer ember lett a pestis áldozata, Velencében 50 ezer, Messinában 40 ezer, 1581-ben Rómában 60 ezer áldo-zatról beszélnek a kortárs beszámolókban. Mellesleg Rómában 1526-ban minden 815 lakos-ra jutott egy orvos. Katalóniában 1558-ban kitört pestis 1570-ig tartott, hasonlóan tíz évig (1590–1600) van jelen Palermóban is. Mindkét városban a becslések a lakosság felének, har-madának elhalálozásával számoltak. Az ilyen és hasonló kvalitatív források alapján végzett feltételezések Benedictow számításaira hivatkoznak, aki a 16. században a kontinens pes-tisáldozatainak arányát 60–65%-ban rögzítette. Eredményeit Navarra királyság, Monteano összes településeinek a 15–18. századi járványeseményeinek vizsgálatára alapozta. Dél-Eu-rópában a pestisjárványok térbeli-időbeli lefolyása és intenzitása változó, az áldozatok száma ingadozó. Például Spanyolországban 1599–1602 közötti három évben „szörnyű” pestisről számolnak be, amely Aragóniát, Kasztíliát, Andalúziát, Katalóniát sújtotta. Az Ibériai-fél-szigetre a pestisjárványokat rendszerint Itáliából és Észak-Afrikából hurcolták be a korábbi századokban, 1599-ben viszont északról tört be, ami „szokatlan” volt, a helyzet súlyos voltát az állítólagos 50%-os népesség veszteség jelzi.184
Francia királyság megyéiben, városaiban 1500–1599 között nagyjából 33 járványese-ményt jegyeztek fel. A Le Roy Ladurie a 16. század második felében,1558–1571 közötti években az elhúzódó országos pestisjárvány idején városok népességveszteségét vizsgálta, amelyből látható (alábbi táblázat), hogy a járvány terjedésének 1562–1566 között a koncent-rációja 1563–1564-ben a legerősebb: 1562-ben 15, 1563-ban pedig 30 városban ismétlődik a pestisjárvány. Ugyanakkor a több mint tíz évig tartó járvány térbeli dinamikája egyben arra is utal, hogy a kezdeti szakaszában (1558–1559) fokozatosan terjed. Majd egy rövid stagnáló időszakot (1561) követően 1562–1566 között hirtelen a városok tucatjaiban jelenik meg, hogy aztán a visszahúzódás szakaszában (1565–1571) ugyanazt a fokozatosságot ismételje meg mint a kitörésének kezdetén. Viszont a visszahúzódása, illetve megszűnése utolsó évé-ben, 1571-ben sem jelentéktelen az áldozatok száma, például Párizsban 25 ezer.185
A járvány járulékos következményei között rendszerint az éhínséget, ínséget szokás em-líteni, amely hol megelőzi-, hol – inkább – követi a pestist.
183 Keyser, Erich, 1963. 111–121.
184 Erkoreka, Anton, 2008/2. 113–115.
185 Le Roy Ladurie, E. 2004. 203.
Pestisjárványok a francia városokban (1558–1571)
Év Városok száma Járvány helyzet Egyéb
1558 3
1559 3
1560 6
1561 7 stagnál
1562 15 másodszor éhínség
1563 30 másodszor éhínség
1564 36 enyhe, terjedőben
1565 16 visszahúzódó
1566 13
1567 7
1568 7
1569 6
1570 3
1571 3
(Le Roy Ladurie, E. 2004. 205. adatai alapján szerkesztett.)
A szóban forgó francia esetben nem mindenütt járt együtt a pestis az éhínséggel, attól füg-getlenül is terjedt. A járványtörténeti adatok szerint pestismentes éhínség évei vidékenként a francia királyságban: 1515-ben (Poitou, Aquitaine, Auvergne), 1521–1522-ben (Ile-de-France, 6000 áldozat), 1586-ban és 1587-ben (Ile-de-France, Normandia, Loire völgye, Lyon vidéke), 1527-ben és 1585-ben (Périgord), 1589-ben és 1590-ben (Párizs). Ugyanakkor van eset, amikor az éhínség és a pestis együtt járt, például 1529-ben Nantes városában, valamint Párizsban 1590-ben, azonban az éhínséget nem a pestis idézte elő, hanem IV. Henrik csapatai. Az élelemhiányt rendszerint a magas gabona árak váltották ki, ez történt 1562–1563-ban, amikor a királyság több (15, illetve 30) városában az ismétlődő pestishullám idején az élelmiszerárak megugrottak. Le Roy Ladurie az 1691. évi pestisjárvánnyal hasonlítja össze az 1562–1566 közötti éveket, és 1,7 millióban rögzíti az áldozatok számát, igaz kérdőjellel.186 A bizonytalansági tényező abból adó-dik, hogy nem ismert a magas elhalálozás kiváltója: a pestis vagy az élelemhiány vagy pedig mindkettő. Az elhalálozások „magas” száma, a születések csökkenése a szóban forgó években, tehát összetett, a pestisjárványok mellett az élelemárak, a hidrometeorológiai (áradások) és ant-ropogén (vallásháború) tényezők is közrejátszottak benne és együtthatást váltottak ki.
Nemcsak az angol, francia esetek példák arra, hogy ugyanazon a településen a pestis több-ször megismétlődik, hanem a svájci St. Gallen is, ahol 1500–1640 között 14 alkalommal pusz-tított, és az 1580-as évektől 4–5 éves ciklusokban ismétlődött. A település lakosságának helyze-tét súlyosbította, hogy a fiatalabb korcsoportokban fertőző himlő is megjelent a pestis mellet.187 Ami pedig kontinensünk északi térségeit illeti, a svéd forrás 1500-ban a pestissel hoz-ta kapcsolatba a Kalamári Unió hoz-tanácsülésének elhalasztását. Az Északi- és Balti-tenger
186 Le Roy Ladurie, E. 2004. 204–205.
187 Del Panta L. 1980. 51.
térségében több forrásban pestises éveket említenek: Finnországban (1505–1508), Svédor-szágban 1504-ben és 1508-ban (Åboban) két alkalommal, valamint 1510-ben és 1517-ben (Smålandban), Oroszországban pedig 1506-ban (Pszkov), 1508-ban (Novgorod).
3) A 17. században a kontinens északnyugati- és déli térségeiben (akár csak az előző század-ban) a pestisjárványok majdnem egyidejűek, több esetben elhúzódóak és visszatérőek. Le Roy Ladurie például 1600–1670 között a Francia királyságban jelentős népességveszteség-gel járó – térben szétszórt és ciklikus – járványos időszakokat említ:188
1600 – 1616 1626 –1632 1633 –1642 1644 –1657 1666 –1670
360.000 950.000 600.000 270.000 110.000
Becsült számokról van szó, akár csak Biraben számításai esetében is, aki a jelzett hét évti-zedben a francia tartományok városainak és falvainak veszteségét első lépésben 3 millió 360 ezerre becsülte, majd 2 millió 205 ezerre módosította. Ha figyelembe vesszük, hogy a királyság lakossága ebben az időszakban 17 millió 200 ezer volt, akkor a pestisjárványok, noha las-sították a népesség növekedését, de nem játszottak közre jelentősebb mértékben a népesség csökkenésében. Mellesleg a 17. századi franciaországi népesség alakulása (növekedése, illetve
Becsült számokról van szó, akár csak Biraben számításai esetében is, aki a jelzett hét évti-zedben a francia tartományok városainak és falvainak veszteségét első lépésben 3 millió 360 ezerre becsülte, majd 2 millió 205 ezerre módosította. Ha figyelembe vesszük, hogy a királyság lakossága ebben az időszakban 17 millió 200 ezer volt, akkor a pestisjárványok, noha las-sították a népesség növekedését, de nem játszottak közre jelentősebb mértékben a népesség csökkenésében. Mellesleg a 17. századi franciaországi népesség alakulása (növekedése, illetve