Mátészalkát annyi impozáns jelzője mellett – mint a „fény városa”, „Hollywood böl-csője”, a „szélhámosok Mekkája” –, nevezhetjük a mai kortárs néprajztudósok szülő-városának is. Farkas József múzeumalapító 1931-ben, Szabó László professzor úr 1939-ben, Bodó Sándor főigazgató úr 1943-ban sírt fel a szalkai kórházban.
Jelen kötet ünnepeltje, Viga Gyula pontosan 60 évvel ezelőtt, 1952. május 14-én a boldog anyaméhben azonban arra ösztönözte édesanyját, hogy ne a kórházban, ha-nem mint leendő néprajzkutatót otthon, néhai Sárkány nagyapja házában, a Jókai utca 25-ben – a ma divatos otthonszülés örömében – hozza szép reményekkel erre a gyarló világra. Viga Gyula így emlékezik a szülői házra és a boldog évekre:
„A nagyapám házára utóbb Sárkány Anti bátyám épített szép házat, Szilvásiék mel-lett. A legjobb barátoméké volt a repülőhíd felé a második ház: Papp Pisti sebész volt a szalkai kórházban jó pár évig. Mikor Nagybátonyból visszakerültünk Szalkára, ak-kor a Kórház utcában laktunk: a magtisztító és a daráló udvara között. Ketten laktuk, Pethő Erzsébetékkel, aki a Kieg.-en dolgozott. Ott Tóth Pusuval, a két Szathmári fiú-val, az órás Molnár Jancsifiú-val, Varga Károly tanár úr két fiáfiú-val, a sebész Juhász Imre bácsi fogadott fiával, Puszival, Jámbor Pistával, Csekő Sanyival garázdálkodtunk.
Mikor én elkerültem egyetemre, akkor édesanyám a Puskin utcába költözött.”
Az elmúlt évszázadok során, sőt a Viga Gyula születésétől számított hatvan év folya-mán is jelentősen változott a város településszerkezete, hol előnyére, hol hátrányára.
Az alábbiakban ehhez közlök adatokat.
Mátészalka két jellegzetes tájegység határán, a Nyírség és a Szatmári-síkság talál-kozásánál lévő homokdombokon, a hajdani Ecsedi Láp szélén helyezkedik el.
A középkori eredetű alföldi település 1495 óta mezőváros, később járásszékhely, 1920-tól egy ideig megyeszékhely, 1969-től város.1
Az Ecsedi-láp lecsapolásáig – melyre 1878 és 1895 között került sor – Mátészalka határa sokat megőrzött eredeti természeti állapotából. A századfordulótól azonban már a települést övező teljes területén lehetségessé vált a művelés, így a táj és a gazdálkodás átalakulását már semmi sem akadályozta meg. A város körül kialakult földek, szántóföl-dek, legelők, kaszálók az első világháború előtt – de még egészen az 50-es évekig is – ta-gokban, fordulókban, dűlőkben voltak. Ezek neve ma is létezik. A tagok középpontjában – a birtok nagyságától függően – cselédházak, vagy a gazda „kastélya” állt. Ilyen volt például a ma is álló Vay kastély is, az egykori Vay grófok birtokán, vagy ilyen a mai napig megmaradt Vágóháztanya és Újfalussy tag is.
Mátészalka közvetlen vonzáskörzetét a már a középkori idők óta körülötte szinte szabályos csillag alakban elhelyezkedő 5 falu – Jármi, Pályi, Meggyes, Csaholy, Kocsord –
1 A tanulmányban a Mátészalka történetéről írottakhoz l. Fényes 1839., Borovszky 1908., Ujváry 1992a., 1992b.
alkotja. Tágabb vonzáskörzete a történelem során változóan alakult. Ezt jól érzékeltetik a városból kivezető utak változó történelmi helyzethez igazodó, változó elnevezései is.
Az első világháború előtt a kivezető utak nevei még a legközelebbi és egyben Mátészalka számára legfontosabb vásárvárosok nevét viselték. Beregszász, Szatmár-németi, Nagykároly fontosabb volt még akkor, mint Nyíregyháza és Debrecen, így a kive-zető utak neve – Beregszászi út, Szatmári út, Károlyi út. A város elsősorban Nagykároly vonzáskörzetébe tartozott.
A két világháború közötti időben az utak elnevezése a szomszédos falvak nevére változott (Jármi-, Pályi-, Meggyesi-, Csaholyi-, Kocsordi út).2
A Mátészalkát alkotó falvak legkorábbi említése a 13. századból származik. 1231-ből Máté, 1268-ból Zalka, Külszalka, Belszalka, 1362-1231-ből Bedetelke maradt fenn.
Az 1498-ban elnyert vásárjog után az így már mezővárosi ranggal rendelkező tele-pülés azonban még nem igazán kiemelkedő, fontos hely. Nincs országos útja, sem olyan közeli jelentős folyója, melyen az áruszállítás történhetne. A Mátészalkát érintő országút az Ecsedi-láp megkerülésével Szatmárnémetiből Nagykárolyon át Vásárosnaményba tar-tott, onnan a Tisza mellett nyugat felé Nyírbátoron keresztül Debrecenbe.
Később, az 1800-as években Mátészalka még továbbra is másfél-kéttucatnyi tele-pülés áru és termékcseréjének színhelye, de már a 250 szatmári teletele-pülés közül a 20–25 legnépesebb egyike.3
Az 1820-as években nemesei az eddig döntően protestáns lakosságú mezővárost megnyitották az ide betelepülni vágyó zsidók előtt, melynek hatására erősödik kézműipara, kereskedelmi élete, majd 1869-ben a város iparosodása is megindul. Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. néven létrejön első ipari vállalkozása, mely eleinte szeszfőzdé-ből, később mellette gépjavító műhelyszeszfőzdé-ből, olajütőszeszfőzdé-ből, gőzmalomból állt. Itt jött létre az országban először olyan áramfejlesztő, melyet először saját célra, de később 1888-tól egészen 1927-ig a város közvilágítására is használtak. A település második jelentős ipari vállalkozása a Schreiber-féle gőzfűrésztelep volt. Ezt a két nagyobb vállalkozást további szeszfőzdék, fűrésztelepek követték.
1875-től a település járási székhely lett választott szolgabíróval. 1887-ben létesült Nyíregyházától 57 km-es szakasszal a város első vasútvonala. Ezt folyamatosan további vasútvonalak követték: 1898-ban a Debrecen-Nyírbátor, 1905-ben a Mátészalka–Záhony és Mátészalka–Nagykároly, 1908-ban a Mátészalka–Szatmárnémeti, 1925-ben a Fehérgyarmatra tartó 18 km-es vasútvonal.4 Mátészalka azonban 1914-ig csak átrakodó, átszállóhely maradt.
Nem tudott versenyezni Beregszásszal, Szatmárnémetivel, vagy Munkáccsal.5
A város életét a századforduló előtti évtizedben, majd a századfordulón – ugyanúgy, mint az ország többi városában – a megerősödő ipar, kereskedelem, polgári fejlődés jel-lemzi. Régi és újabb városközpontjában ekkor épülnek fel olyan, ma is itt álló, fontos közösségi épületek, intézmények, mint a bíróság, a börtön, a bank, a községháza, a város-háza, a polgári fiúiskola.
A szádforduló tájékán a tanyásodás is felerősödik a város körül. A három puszta – Sándor Puszta, Mátészalkai gyártelep, Újfalussy tag – már majdnem falunak számít.
Mellette újabb szórt tanyák alakulnak körös-körül.
2 Csomár 1968. 71.
3 Bácskai–Nagy 1984.
4 Vityi 1987.
5 Fábián 1939. 532–550.
A valódi nagy változást, kiugrást azonban a városban nem a századforduló, hanem a 20-as évek, nem a város szerves fejlődése, hanem az első világháborút követő, azt lezá-ró Trianoni békeszerződés hozta. A megváltozott történelmi és közigazgatási helyzet – új országhatár, megyehatár – következtében Mátészalka hirtelen a csonka Szatmár megye megyeszékhelye lett. Tekintettel arra, hogy a megye 2/3-a nem tartozott többé az ország-hoz, a megyei hivatalok áthelyeződtek, Mátészalkára kerültek.
A város lakossága ebben az időszakban – a történelem során először – nem ter-mészetes szaporodás útján, hanem az elcsatolt országrészek menekültjei miatt hirtelen megnövekedett.
1945–50 között a város az egyesített Szatmár-Bereg vármegye székhelye, így to-vábbra is a térség központja, fontos városa. 1950-ben azonban – Szabolcs-Szatmár megye létrehozásakor – megszűnt megyeszékhelyi, városi szerepe.
Kiugró fejlődés Mátészalkán csak 1969-től, az újabb kori várossá nyilvánítástól in-dul meg. Azonban az eddig szervesnek mondható fejlődést ekkor a város jellégétől eltérő, azt erősen átszerkesztő, telek és tömbszerkezetet roncsoló, fő utcáinak, belvárosának egy részét tönkretevő, városközpontját szétziláló megoldások sorozata jellemzi.
Ekkor épül ki a város legrégebben kialakult és beépült két észak–déli irányú utcá-ja, a Kossuth Lajos utca–József Attila utca közötti tömbökön keresztül az az új útvonal (Alkotmány út, egyben 49-es főút), mely nemcsak a tradicionális, történelmi városszerke-zetet és városképet tette tönkre, de sivár kialakításával, a város közepébe vevárosszerke-zetett nagy forgalmával, középső szakaszának panelházas, lakótelepi beépítésével a várost tulajdon-képpen kettévágta. Ugyanakkor nemcsak a város középpontjában – de a város újabb és újabb, eddig be nem épült kertjeit, szántóterületeit felhasználva –, a város szélein is négy-emeletes lakótelepek épültek.
A városközpont köré az eddig szinte egyetlennek számító, már a középkortól kez-dődően kialakult falusias beépítésű, elkülönülő városrész, a Cinevég mellé egész sereg új, lakótelep jellegű, hol paneles emeletes, hol családi házas beépítésű városrész sorakozott fel: a Keleti lakótelep, a Fellegvár, az Újtelep, a Ráckerti lakótelep, az Északi lakótelep.6
Érdemes felsorolni a várost övező külterületek mai neveit is, mert hasonlóan a város két régi elnevezésű városrészének nevéhez (Fellegvár, Cinevég) igen gyakran a régebbi birtokosok neveit, vagy a régebbi területhasználatot őrizték meg. Ezek az óramutató járá-sával északról indulva a következők: Lovashegyi szőlő, Fogarassy tanya, Cél-domb, Kert alja dűlő, Kert alja, Páskom, Bordáncs, Erdőhát, Kis-mezei dűlő, Zsombék, Csere dűlő, Kereszt csárda dűlő, Szemán dűlő, Katona-dűlő, Csárda-szőlő, Veresházi-dűlő, Vágóház dűlő, Benedek tag, Lukács tanya, Újfalusi tanya, Nagy-szőlő, Komoróczi tag, Szalkai erdő, Második forduló, Első forduló, Cserepes hegy.
A Belvárost 1918-ig alkotó, az építészeti örökség szempontjából fontos legrégebbi utcák és terek nevei: Széchenyi utca, Kossuth Lajos utca, Kossuth tér, Dózsa György út, Rákóczi utca, Városház köz, Bajcsy-Zsilinszky utca, Csokonai utca, Nagykárolyi utca.
A történelmi Belváros további, a 20-as évek után alakult, beépült, az építészeti örökség szempontjából fontos utcái, terei: Hősök tere, Kölcsey utca, Eötvös utca, Kazinczy köz, Kisfaludy utca.8
6 Csomár 1968. 71–110.
7 Kálnási 1989. 182–259.
8 Vityi 1988.
A város településszerkezetének kialakulása, az első katonai felmérés (1784) alapján
Az ekkor már több falu egyesüléséből kialakult Mátészalka két észak–déli irányú párhuzamos utcából állt, melyeket két keresztirányú utca kötött össze. Ez az elrendezés nemcsak Mátészalkára, de több nyírségi településre is jellemző volt. A két utca közül az egyik az igazi fő utca, a másik egy országút része, amelyen keresztül az átmenő forgalom lebonyolódott. Az igazi fő utca Mátészalka esetében a Széchenyi utca–Kossuth Lajos utca–Dózsa György út vonala volt, az átmenő forgalom a mai József Attila utcán zajlott.
Az első katonai térképpel közel egy időből származó, fennmaradt utcanevek segít-ségével beazonosították a mai utcákat. A fő utca északi szakasza a Nagy-vég nevet viselte, ez a mai Széchenyi utca. Folytatása a Piac utca, mely a Piac térbe torkollott. Ez a mai Kossuth Lajos utca – Kossuth Lajos tér. A Piac térből ágazott ki a Cine-vég, mely valószí-nűleg a középkori Szalka magva volt, és egyben a kovácsok utcája. A másik fő utca északi szakaszát Forrás utcának, folytatását Hatház utcának hívták. Ez a mai József Attila utca és Zöldfa utca. A két észak–déli hosszanti utcát összekötő keresztutcák közül az északit, a mai Bajcsy-Zsilinszky utcát Gát utcának, a felsőt, a mai Rákóczi utcát Szélvég utcá-nak nevezték. A Szélvég utca folytatása a Fellegvár utca volt. A lakóházak a nagy, tágas telkeken fésűs elrendezésben lazán helyezkedtek el, mögöttük fával beültetett, erdősített nagy kertek húzódtak. Keleti és déli irányban nagy összefüggő erdők választották el a települést a lápos vidéktől, nyugati irányban a homokbuckák között tavak sokasága volt.
A Kraszna még természetes állapotú, kanyargós, szabályozatlan.9
Mátészalka beépített területeinek az egymást követő történelmi időszakok során kialakult utcaszerkezetét, utcáinak jellegét, beépítését, de épülettípusait is két egymás-tól élesen különböző időszak és felfogás választja el egymásegymás-tól. Ez a választóvonal a második világháborúig kialakult utca, tömb és telekszerkezet, beépítési mód, lépték és városkép tekintetében még szerves, és az 1970-es évektől kezdődően pedig szervetlenül történt városfejlődés között húzódik.
Épülettípusok
1. Kossuth Lajos utca – Kossuth Lajos tér
A város legkorábban kialakult, egyben legérintetlenebbül megmaradt egykori és mai fő utcája. Az utca és a tér mentén templomok, intézmények, magasföldszintes és emeletes polgárházak villák sorakoznak. Itt találhatók a város legértékesebb, legnagyobb és eredetileg legmélyebb, de utólagos beavatkozás által megrövidített telkei, legszebb házai és itt található a legtöbb védett épület is.
2. Cine-vég
A település másik legkorábban kialakult középkori eredetű utcája, tulajdonképpen a Kossuth Lajos utca szerves folytatása, egykori sóútvonal. Az utca beépítése és jellege azonban a Kossuth Lajos utca kisvárosias polgári beépítésétől mindig is különböző volt.
Falusias jellegű, oldalhatáron álló fésűs elrendezését, gazdálkodásra alkalmas méretű te-lekrendszerét még ma is őrző, szalagszerűen kanyargó, szabálytalan szélességű városból kivezető utcaként maradt meg.
9 Csomár 1968. 71–110.
3. Széchenyi utca, József Attila utca – Zöldfa utca, Mátyás király utca egy része, Rákóczi utca, Iskola köz
Ugyanúgy, mint a Kossuth utca, ezek utcák is a város legkorábban kialakult és beépült utcái közé tartoznak, de telekméret és beépítési mód, vagy utca szélesség tekin-tetében mégis eltérőek.
4. Ady Endre utca, Kisfaludy utca, Kisfaludy köz, Móricz Zsigmond utca, Somogyi Béla utca, Damjanich utca, Kórház utca egy része, Puskin utca, Kazinczy utca, Wesselényi utca
Az 1920-as évek során kialakult és viszonylag érintetlenül maradt kisvárosias, il-letve kertvárosias karakterű terület. Már szabályos telekméretek, egyenes vezetésű utcák, oldalhatáron álló, előkert nélküli beépítés, kisvárosias és kertvárosias jelleg a jellemző ezen a területen.
5. Belváros, Bajcsy-Zsilinszky út – Hősök tere – Kölcsey Ferenc utca, Szalkay László utca, Eötvös utca, Kazinczy köz
A 70-es évek teljesen új, 24 m széles útnyitása (Szalkai László utca), valamint a Bajcsy-Zsilinszky út mentén a régi zártsorú kisvárosias beépítésű (zsidó boltok) teljes lebontása, helyén lakótelep jellegű átépítés, valamint igen sok új intézmény felépülése következtében Mátészalka Belvárosa gyökeresen megváltozott.
1. kép.
Mátészalka, Kossuth Lajos utca (Szatmári Múzeum fotó-archívum)
2. kép.
Mátészalka, Hősök tere
(Szatmári Múzeum fotó-archívum)
6. Újtelep
A város első lakótelepe, mely 1923-ban épült a tradicionális városhatáron kívül, a vasút túloldalán. Szabályozott, egyenes utcaszerkezet és tömbosztás, közel azonos par-cella méretek.
7. Északi lakótelep
A 70-es évek után épült új családi házas lakótelep. Részben ívesen forduló, részben egyenes szabályos utcákkal és telekszerkezettel.
8. Céldomb, Fellegvár
A 70-es évek után épült családi házas lakótelepek szabályos utca és tömbszerkezet, szabályos telekosztás.
9. Ráckert lakótelep, Keleti lakótelep
A 70-es évek után épült négyemeletes, lapos tetős, paneles lakótelepek.
10. Alkotmány utca (egyben a 49-es számú főút)
Mátészalka történelmi Belvárosát kettévágó 44 m széles új útvonal, autóút. Részben összefüggő falként jelentkező négyemeletes lakótelep beépítés, másrészt tradicionális be-építésű családi házas vagy kisvárosias bebe-építésű beépítetlen telekvégek határolják.
Elfogadhatatlan kialakítás, elfogadhatatlan városkép, elfogadhatatlan terhelés.
Mátészalka műemlékei
– M III 6106 Mátészalka; Kossuth tér; Hrsz.: 3138; Református Templom, tornya középkori eredetű, a hajó nyugati része gótikus, a templom többi része késő ba-rokk, 1790.
– M III 10425 Mátészalka; Kossuth Lajos utca; Hrsz.: 3364; Római katolikus templom
– M III 10233 Mátészalka; Kossuth Lajos utca 19. v. 30.; Hrsz.: 3130; Zsinagóga és rabbilakás, késő klasszicista–romantikus, 1860 körül. A belső festés romantikus.
– M III 10234 Mátészalka; Madách utca; Hrsz.: 2602/2; Volt vármegyeháza, ma-gyaros szecessziós, 20. század eleje. Tervezte: Padányi Gulyás Jenő.
– M III 10426 Mátészalka; Széchenyi utca 1.; Hrsz.: 2813/4; Gyógyszertár, volt Csizmadia-palota.10
Mátészalka helyi védelem alatt álló épületei
– Mátészalka, Kölcsey utca 2–6.; Művelődési Központ, régi megyeháza; Hrsz.:
2594/4; Tulajdonos: Mátészalka Város Önkormányzata.
– Mátészalka, Bajcsy-Zsilinszky utca 20. – Széchenyi utca 1.; Szecessziós lakóház, volt Csizmadia-palota; Hrsz.:2813/4; Tulajdonosok: Mátészalka Város Önkor-mányzata és magánszemélyek.
– Mátészalka, Kölcsey tér 2.; Orvosi rendelő, egykori városháza; Hrsz.: 2574;
Tulajdonos: Mátészalka Város Önkormányzata.
– Mátészalka, Kossuth Lajos utca; Zsinagóga és volt rabbilakás; Hrsz.: 3130;
Tulajdonos: MAZSIHISZ; Használati jog 2097. 03. 12-ig Mátészalka Város Ön-kormányzat.
10 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) által nyilvántartott műemlék adatbázis.
– Mátészalka, Kossuth Lajos utca 16.; Magyarország első villamosított lakóépülete;
Hrsz.: 3132; Tulajdonos: Mátészalka Város Önkormányzata.
– Mátészalka, Kossuth Lajos utca 5.; Szatmári Múzeum, volt Péchy villa; Hrsz.:
3157; Tulajdonos: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal.
– Mátészalka, Kossuth Lajos utca 23.; Bíróság; Hrsz.: 3165; Tulajdonos: Magyar Állam.
– Mátészalka, Kossuth Lajos utca 25.; Napközi otthon, volt Almer ház; Tulajdonos:
Mátészalka Város Önkormányzata; Használati jog: ANTSZ.11 Örökségi értékek elemzése
Mátészalkán összesen 4 műemlék található. Ezen kívül egy polgári bérház, a volt Csizmadia palota földszintjén áll műemléki védelem alatt egy századfordulós gyógyszer-tár. A műemlékek mellett 8 helyi védettségű épület van. Kettő ezek közül műemlék is.
A védett épületek nagyobb része templom, vagy közintézmény. Az így összesen 10 védett
11 Mátészalka Város Önkormányzatának 19/2000. (X. 17.) Ök. számú rendelete az építészeti örökség helyi védelmének szabályairól
4. kép.
Magyarország első villamosított lakóháza (Szatmári Múzeum fotó-archívum)
3. kép.
Mátészalka, Vármegye háza (Szatmári Múzeum fotó-archívum)
épület többsége a város már legelső időtől létező fő utcája mentén és terén, a mai Kossuth Lajos utcában és Kossuth Lajos téren található.
A Kossuth Lajos téren – mely egykor a mainál nagyobb méretű piactér volt – két műemléki templom áll egymással szemben. Az egyik a város középkori eredetét jelző re-formátus, a másik a város későbbi, 19. századi fejlődését jelző római katolikus templom.
Mindkettő az egykor, és azóta is folyamatosan itt élő és erősödő, ma is jelentős egyházi közösség legfontosabb helye, városképet is meghatározó kiemelkedő építészeti emléke.
A harmadik műemlék a Kossuth Lajos utca 19. századi magasföldszintes polgári házai között álló, későklasszicista-romantikus eredetű zsinagóga és a hozzátartozó rabbi lakás együttese – ma élő közösséget nélkülöző, üresen álló, funkcióját vesztett műemlék.
A negyedik műemléki épület már a 20-as évek, a megyeszékhellyé válás fontos középülete. Ez a volt vármegyeháza, mely eredeti funkcióját elvesztve, ma is fontos kö-zösségi funkcióval, kultúrházként működik. Az épület nemcsak a korszak jelentős építé-szeti alkotása, de az enyhén emelkedő Bajcsy-Zsilinszky utcából feltáruló elhelyezése és kialakítása révén városképet is meghatározó valóságos és szimbolikus pontja.
A helyi védettségű intézmények közül – a két műemlékileg is védett épületen kívül – csak egy őrzi eredeti funkcióját. Ez a századfordulón épített bíróság épülete. A múzeum és a napközi otthon eredetileg villa jellegű lakóháznak épült, az orvosi rendelő egykor városháza volt.
A helyi védettségű lakóházak közül meg kell említeni a város nevezetességének, az ország elsőként villamosított lakóházának számító magasföldszintes polgárházat. E kü-lönleges tény mellett – az utcakép szerves és fontos részeként – ez a lakóház jól képviseli a Kossuth Lajos utca jellegzetes, 19. század végi, zártsorú magasföldszintes polgárházas beépítését és életformáját is.
A második világháború előtti történelmi Belváros kevés (összesen négy) emeletes bérháza közül helyi védettségű a Bajcsy-Zsilinszky–Kossuth Lajos utca sarkán álló, zárt-sorú épület, a volt Csizmadia palota, melynek földszintjén a város műemléki védelem alatt álló, eredeti berendezését őrző, ma is működő gyógyszertára található. Az épület városképileg meghatározó helyzetű és kialakítású, de sajnos környezete az 1970-es évek óta megbontott, szétzilált, azóta is folyamatosan átépülő, disszonáns hatású. Ugyanez mondható el sajnos Mátészalka szinte egész történelmi Belvárosáról is.
A város fontos védendő táji, szerkezeti elemei közé tartoznak a történelmi utcákon és utcahálózatokon kívül a városi tájat gazdagító és egyúttal az emlékezést szolgáló régi temetők. Az egyik – Mátészalka régi temetője – ma már nem temetőként, hanem kegyeleti parkként védendő. Mátészalka másik védendő temetője a Fellegvárnak nevezett város-részben található izraelita temető. Ennek területén állhatott a középkorban a Csaholyiak kúriája, mely a református templomon kívül az egyetlen, még nyomaiban fellelhető kö-zépkori emléke a városnak.
IRODALOM FÉNYES Elek
1839 Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográphiai tekintetben, Pesten
BOROVSZKY Samu
é. n. (1908) Szatmár Vármegye. A Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatban.
Országos Monográfia Társaság, Budapest BÁCSKAY Vera–NAGY Lajos
1984 Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest CSOMÁR Zoltán
1968 Mátészalka. Mátészalkai Községi Tanács, Mátészalka–Budapest FÁBIÁN Sándor
1939 Szatmár, Ugocsa és Bereg K. E. E. vármegyék (1924–1938). Budapest KÁLNÁSI Árpád
1989 A mátészalkai járás földrajzi nevei. Debrecen UJVÁRY Zoltán (szerk.)
1992a Mátészalka története. Debrecen 1992b Mátészalka néprajza. Debrecen W. VITYI Zoltán
1987 Mátészalka évszázadai a közlekedésfejlődés tükrében (kézirat)
1988 A mátészalkai utcanevek és településszerkezet fejlődéstörténete (kézirat)
WANDEL DER SIEDLUNGSTRUKTUR VON MÁTÉSZALKA
Mátészalka im Komitat Szatmár ist die Heimatstadt von Gyula Viga, der mit diesem Band beglückwünscht werden soll. Die Studie fasst die Geschichte der Stadt kurz zusammen, stellt die Struktur ihrer Straßen und die Verbindung der Stadt zu den umliegenden Siedlungen vor. Die erste schriftliche Überlieferung der Stadt stammt aus dem 13. Jahrhundert. Seit 1495 war die Mátészalka
Mátészalka im Komitat Szatmár ist die Heimatstadt von Gyula Viga, der mit diesem Band beglückwünscht werden soll. Die Studie fasst die Geschichte der Stadt kurz zusammen, stellt die Struktur ihrer Straßen und die Verbindung der Stadt zu den umliegenden Siedlungen vor. Die erste schriftliche Überlieferung der Stadt stammt aus dem 13. Jahrhundert. Seit 1495 war die Mátészalka