Az uráli nyelvek particípiumai és az igenem

Az a jelenség, hogy az uráli nyelvek particípiumai igenemileg determinálatlanok vagy ingadozóak, tehát hogy a particípiumok többsége azonos megformáltság mellett egyes esetekben aktív, másokban passzív jelentésű, a szakirodalomban sokszor tár-gyalt sajátossága ennek a nyelvcsaládnak. A particípum akkor minősíthető igenemileg határozatlannak vagy közömbösnek, ha maga a particípiumi felépítés vagy séma – (re-latív) igető + adott particípiumképző – egyaránt előfordul aktív és passzív használat-ban, az igető morfoszintaktikai vagy szemantikai tulajdonságainak függvényében (pél-dául ha a konkrét particípiumi szóalak igenemét az dönti el, hogy az alapjául szolgáló ige el van-e látva passzív képzővel, illetve hogy tranzitív jelentésű-e). A particípium igenemi közömbössége tehát végeredményben izoláltan tekintett képzőjének igenemi közömbösségét jelenti. A jelenség szélső példája, amikor egy és ugyanazon konkrét particípiumi szóalak szerepelhet mind aktív, mind passzív jelentésben – ezt nevezem az alábbiakban ambivalens példának.

334 Már Hirt (1937, 85) így írt erről: „Die Partizipia können, wie man gewöhnlich sagt, jede Art von Nebensätzen ersetzen. Dieser Ausdruck ist natürlich nur von unserm Standpunkt richtig. In

Wirklichkeit treten nicht die Partizipia für die Nebensätze, sondern umgekehrt, die Nebensätze für die Partizipia ein.”

Az uráli particípiumok igenemi határozatlansága persze nyelvenként – sőt, egy nyelven belül particípiumonként is – különböző fokú lehet. Bizonyos esetekben egyál-talán nem vagy csak történeti elemzéssel mutatható ki, más esetekben olyannyira je-lenvaló, hogy egy és ugyanazon konkrét particípiumi alak igenemileg ambivalens, az-az felléphet mind aktív, mind passzív jelentésben. A szemléltetés kedvéért az-az alábbi-akban rövid válogatást nyújtok különböző uráli nyelvekből, a teljesség igénye nélkül.

Kezdjük az ugor nyelvekkel.

A magyarban a jelen idejű (-ó, -ő képzőjű) melléknévi igenév általában cselekvő, a múlt idejű (-t, -tt) általában szenvedő, de közismertek az ellenpéldák is. A legmeggyő-zőbben úgy jellemezhető a helyzet, ha mindkettőre ambivalens példákat hozunk:

(1) eladólány – aktív, (2) eladó lány – passzív;

(3) olvasott ember – aktív, (4) olvasott könyv – passzív.

Az osztjákban az igenemi ingadozás megfigyelhető mind a jelen idejűnek, mind a múlt idejűnek nevezett particípiumok esetében. A jelen idejű (-tə, -te, -tĭ, -ti stb. kép-zőjű) particípium többnyire cselekvő, de vannak passzív előfordulásai is. Vö.

(5) Kaz. wŭ%i-pŏrti wəj ’rén-harapó állat (= farkas)‟ – aktív, (6) Kaz. jaśtĭ jĭnk ‟ivóvíz‟ – passzív.³³⁵

Ambivalens példák:

(7) нэпек ханшут эви ‟a levelet megírt kislány‟ – aktív, (8) эвийн ханшут нэпек ‟a kislány által megírt levél‟ – passzív.³³⁶

A múlt idejű particípium (szuffixuma -əm, -Îm, -mə, -mÎ,--m) ugyancsak egyaránt használatos cselekvő és szenvedő értelemben:

335 Mindkét példa Honti 1984, 56.

336 Nyomiszova 1988, 123.

(9) Vj. j mÎ}kăs ‟megérkezett ember‟

(10) V. kănčam nipik ‟megírt könyv‟ – passzív.³³⁷

Hasonló a helyzet a vogulban. Folyamatos particípium (-ne, -n):

(11) minne χum ‟menő ember‟ – aktív, (12) line jiw ‟hajítóbot‟ – passzív.

Befejezett particípium (-m):

(13) jiw lim χum ‟a botot elhajított ember‟ – aktív, (14) ērγ^um ērγe ‟énekelt éneke‟ – passzív.³³⁸

Térjünk át a permi nyelvekre. A votjákban a folyamatos melléknévi igenév (-iś, -ś) ugyan mindig aktív jelentésű, a befejezett (-em, -m), a jövő idejű (-no, -ono) és a lehe-tőséget kifejező (-mon) particípiumok azonban egyaránt lehetnek aktívak vagy passzí-vak. Íme a példák:

(15) l ktem k snomurt ‟megérkezett asszony‟ – aktív, (16) l d emkńiga ‟elolvasott könyv‟ – passzív.³³⁹ (17) potono gužem ‟a jövő nyáron‟ – aktív,

(18) korano pu ‟kivágandó fa‟ – passzív.³⁴⁰

Ambivalens példák:

(19) g r mon pijaš ‟legény, aki szánthat‟ – aktív, (20) g r mon int ‟szántható hely‟ – passzív.³⁴¹

337 Honti 1984, 57.

338 A vogul példák forrása: Kálmán 1976, 64. és 115.

339 Csúcs 1990, 55.

340 Barthens 1979, 191.

A zürjénben a három alapvető particípium közül a „folyamatos cselekvő” (-iś) a votjákhoz hasonlóan, csak aktív lehet, ellenben a másik két particípiumnak („folyama-tos szenvedő”: -an, befejezett : - van mind aktív, mind passzív jelentése.

(21) vurśan jem ‟varrótű‟ – aktív, (22) k an śu ‟vetőmag‟ – passzív.

(23) v l ć m mort ‟tanult ember‟ – aktív, (24) p žal m ńań ‟sütött kenyér‟– passzív.

Ambivalens példák:

(25) ытшкан морт ‟kaszáló ember‟³⁴² – aktív,

(26) ытшкан турун ‟(jelenleg) kaszált fű‟³⁴³ – passzív.

A mordvinban hat vagy hét particípiumot szokás megkülönböztetni, melyek jó része igenemileg kötött, de például a perfektum particípiuma (erza -ź, moksa -f) egyaránt jelölhet aktív és passzív vonatkozást:

(27) śe uŕvakstoź brać ‟az a megnősült fivér‟ – aktív, (28) peľs końaź śeľmse ‟félig bezárt szemmel‟ – passzív.

(29) śiźef alaša ‟fáradt ló‟ – aktív,

(30) noldaf alaša ‟szabadon engedett ló‟ – passzív.³⁴⁴

A cseremisz particípiumok közül a folyamatos (keleti -še, -šo, -šö, nyugati -šÎ,-ša) általában aktív,³⁴⁵ ellenben a befejezett (keleti -me, -mo, -mö, nyugati -mÎ ma) és a beálló (-šaš(lək), a nyugatiban -šäš(lək) is) fellép mindkét igenemben. Példák:

341 Csúcs 1990, 55.

342 Az eddigi zürjén példák forrása Rédei 1978, 86–87.

343 Cipanov 1997, 19.

344 Keresztes 1990, 63, 67.

345 Bartens 1979, 135 megjegyzi, hogy egyes nyelvjárásokban ez is előfordul passzív jelentésben.

(31) kol kulÎmo üzγar ‟halfogó eszköz‟ – aktív, (32) kuralme mlande ‟felszántott föld‟ – passzív.

(33) tolšaš i ‟jövő év‟ – aktív,

(34) ΚtΚaš paša ‟elvégzendő munka‟ – passzív.³⁴⁶

Ambivalens példák:

(35) lutšaš jeŋ ‟olvasni készülő ember‟ – aktív, (36) lutšaš kńiga ‟olvasandó könyv‟ – passzív.³⁴⁷

A finnségi nyelvekben a particípiumok igenemi ambivalenciája jóval kevésbé feltű-nő, első látásra talán azt hinnénk, nem is jelentkezik. Ez azonban nem egészen így van.

Vegyük példának a finn nyelv particípiumait. Ezek közül a -va/-vä (eredetileg -pa/-pä) végződésű ún. első particípium, melyet aktívnak szokás tartani, igenemileg valójában közömbös, hiszen képzője aktív és passzív igetövekhez egyaránt kapcsolódik (tekevä

‟tevő‟, tehtävä ‟teendő‟).³⁴⁸ Ami az ún. második és harmadik particípiumot illeti, itt az aktív (-nut/-nyt) és a passzívnak nevezett (-(t)tu/-(t)ty) alakok látszólag következetesen szemben állnak egymással, de igenemileg valójában az utóbbi is közömbös. Az olyan particípiumi formák, mint például tapettu, állítmányként egyaránt előfordulnak aktív és passzív használatban: passzívak praesens perfectumi jelentésükben (karhu on tapettu ‟a medve meg van ölve‟), ellenben aktívak az imperfectum tagadó alakjában (ei tapettu ‟nem gyilkoltak, gyilkolás nem történt‟).³⁴⁹ Jelzői használatukkor – mely kizárólag tranzitív igék esetén lehetséges – mindig passzívak (tapettu karhu ‟megölt medve‟), ellenben csakis aktívak az időhatározói particípiumi szerkezetben (karhun tapettua kananpojan ‟miután a medve megölte a csirkét‟). Az ún. tagadó particípium

346 Bereczki 1990, 60.

347 Bartens 1979, 108.

348 Vesd össze még käypä raha ‟forgalomban lévő pénz‟, lyöpä kello ‟ütő óra‟ versus nyelvjárási astuttapa ‟lépcső‟ (tkp. ‟rálépendő‟).

349 Groteszk módon a finn nyelvtanokban passzívnak nevezett igeragozásnak valójában a teljes para-digmája aktív, hiszen rejtett alanya az általában vett cselekvő (vö. német man, francia on), illetve be-szélt nyelvi többes szám első személyű használatában ‟mi‟.

ambivalenciája triviális tény: tuntematon ‟ismeretlen‟ (passzív) versus kuolematon

‟halhatatlan‟ (aktív).³⁵⁰ Így hát legfeljebb a (-nut/-nyt) -particípiumról mondható el, hogy minden körülmények között aktív, illetve az úgynevezett agensparticípiumról (-ma/-mä), hogy minden körülmények között passzív jelentésű.

A lapp nyelvjárásokra (nyelvekre) vonatkozólag eltérő leírások állnak rendelkezé-semre, de a particípiumok teljes igenemi rigorozitását itt is kizárhatjuk. A folyamatos particípium (*-je < *-ja, mely általában beleolvadt az igetőbe, illetve - ′gje képzőjű) mindig aktívnak tűnik, ellenben a befejezett (-m képzőjű) particípium – hasonlóan a finn folyamatos -va/-vä particípiumhoz – annak függvényében aktív vagy passzív, hogy aktív vagy passzivizált igetőből képezték-e:

(37) čallam ‟(aki) írt‟ boattam ‟(aki) megjött‟ – aktív,³⁵¹

(38) gull&m ‟hallott‟; čallum, čallujuvvum ‟írott‟ – passzív,³⁵²

illetve aktívnak mutatkozik az összetett igealakokban is (praesens perfectum és kétféle plusquamperfectum), ahol a létige jelen idejű alakja mellett fordul elő,³⁵³ valamint

„mellékmondat-helyettesítő” particípiumos szerkezetekben, mint például :

(39) son oai′dna boc′cuid vuol′gam ‟látja, hogy a rénszarvasok elmentek (sz. sz.

látja a rénszarvasokat elmenteket)‟.³⁵⁴

A kildini lappban megfigyelhető egy magánhangzó + nč képzőjű befejezett particí-pium, amely egyaránt lehet aktív és passzív:

(40) ormdnč o&mT ‟a leült ember‟ – aktív,

(41) vaÒeAt radd nč mur ‟az erdőben felhasogatott fa‟ – passzív.³⁵⁵

350 Hasonlóan a magyarban: akaratlan (passzív), keletlen (aktív).

351 Szerebrennyikov 1964, 167.

352 Lakó 1986, 108–109; Korhonen 1974, 91-3, Korhonen 1981, 251.

353 Lakó, ugyanott.

354 Korhonen 1981, 300.

355 Kert 1971, 205.

Hasonló a helyzet a szamojéd nyelvekben is, melyek közül most kettőből hozunk példákat (nyilván a többiben is találhatnánk ugyanilyen jelenséget). A szölkupban a négyféle melléknévi igenév közül kettő (az imperfektum (n)(t) ľ és a fosztóképzős -kunčit ľ) szilárdan aktívnak látszik, ellenben a participium perfectum (-p ľ) és a parti-cipium instans (-(p)sTt ľ, -(p)sāt ľ) igeneme ingadozó. Vö.

(42) āľčip ľ ‟lehullott‟ – aktív, (43) q tp ľ ‟zsákmányolt‟ – passzív.

(44) tēsä japorapsTt ľ qup ‟a veletek megküzdendő ember‟ – aktív, (45) mēpsTt ľ alaqo ‟az elkészítendő ladik‟ – passzív.³⁵⁶

Ambivalens példák:

(46) „täp qətpyľ qorgy ‟a szarvast megölt medve‟ – aktív, (47) qorgyt qətpyľ „tä ‟a medvétől megölt szarvas‟ – passzív.³⁵⁷

A nyenyecben a participium imperfectum (-na, - ńe, -da, ďe, -ta, ťe) rögzítetten ak-tív, ellenben mindhárom további particípium, nevezetesen az állító perfekt (-wī/-mī), a tagadó perfekt (-wadawej/-madawej) és a beálló (-wanda/-manda) kifejezhet mind ak-tív, mind passzív jelentést. Példák:

(48) jīľewī ‟élt‟ – aktív,

(49) ŋadamī ‟széttépett‟ – passzív.

(50) jīľewadawej ‟(aki még) nem élt‟ – aktív, (51) poďermadawej ‟befogatlan‟ – passzív.

(52) towanda ‟eljövendő‟ – aktív, (53) śertawanda ‟teendő‟ – passzív.

356 Hajdú 1968, 51–52.

357 Kuznyecova et al. 1980, 254.

Ambivalens példa:

(54) śertawadawej ‟aki még nem csinált / amit még nem csináltak‟.³⁵⁸

In document ELMÉLET ÉS ALKALMAZÁSA AZ URÁLI NYELVEKRE (Pldal 172-179)