Az országok versenyképességének mérése

Az országok versenyképességének mérésében két eltérő szemlélet létezik.

Az egyik nézet elfogadja a versenyképességet, mint fogalmat de túl komplexnek és mennyiségi adatokkal nehezen mérhetőnek tartja ahhoz, hogy komplex versenyképességi rangsort lehessen felállítani. Az országok eszerint csak egy-egy mutató vonatkozásában hasonlíthatók össze. (Lengyel, 2003)

A másik szerint az országok versenyképessége összemérhető és köztük rangsor is felállítható. Felfogásuk szerint az a gazdaság versenyképes, amelynek általános fejlettség- és állapotjelzői jók, a gazdaság szereplői ennek tudatában vannak, és a gazdaság nyitottsági foka is eléggé magas ahhoz, hogy a versenyképesség a külgazdasági kapcsolataiban is érvényre jusson. (Török, 1999)

Az országok versenyképességi rangsorával foglalkozó vizsgálatok közül az egyik legjelentősebb az IMD által 1989 óta folyamatosan kiadott IMD World Competitiveness Yearbook című évkönyv. Az elemzések 59 fejlett ország vonatkozásában állítanak fel versenyképességi sorrendet. (Lengyel, 2003)

Világ versenyképességi évkönyv

Az IMD World Competitiveness Yearbook (WCY) a lausanne-i International Institute for Management Development évente megjelenő kiadványa. Az évkönyv a bevont országok adott évben mért versenyképességének rangsorát közli. A sorrend mellett értékeléseket is közreadnak a fontosnak tartott gazdasági és társadalmi folyamatokról.

(Findrik-Szilárd, 2000)

A kultúra és a gazdaság összefüggései

A World Competitiveness Yearbook az ország nemzeti környezete (amiben az állam játssza a főszerepet) és az értékteremtő folyamat (amely az egyénekkel és vállalatokkal kapcsolatos) közti kapcsolatot vizsgálja. A WCY négy versenyképességi faktor interakciójának következményeire koncentrál, amelyek alapvetően meghatározzák az ország nemzeti környezetét. Ezek a következők:

• Gazdasági teljesítmény

• Kormányzati hatékonyság

• Üzleti szféra hatékonysága

• Infrastruktúra

Ez a négy tényező és az ezekhez kapcsolódó több mint 300 kritérium segítségével állítja össze a WCY a rangsorát. Feltételezik, hogy a dimenziók egészséges egyensúlya olyan nemzeti környezetet hoz létre, amely fenntartja a versenyképességet világszinten.

(Garelli, 2005)

A négy tényező mindegyike további öt altényezőre került lebontásra, amelyek a versenyképesség különböző aspektusait foglalják magukba. Ennek megfelelően a WCY 20 altényezőt tartalmaz, amelyeket a következő táblázat mutat be.

Gazdasági

teljesítmény Kormányzat

hatékonysága Üzleti szféra

hatékonysága Infrastruktúra

Belföldi gazdaság Közpénzügyek Termelékenység Alap infrastruktúra Nemzetközi

kereskedelem

Költségvetési

politika Munkaerő-piac Technológiai infrastruktúra Külföldi

befektetések Intézményrendszer Pénzügyek Tudományos infrastruktúra Árak Társadalmi szerkezet Attitűdök és értékek Oktatás

7. Táblázat A versenyképességre ható tényezők Forrás: Rosselet-McCauley, 2005 621. oldal

A gazdasági teljesítményt mérő tényező a szokásos versenyképességi mutatókat tartalmazza, míg a másik három az IMD felfogásához alkalmazkodva azon környezeti elemeket fogja át, amelyek tudatos fejlesztésével javítható az ország versenyképessége.

• A gazdasági teljesítmény tényező a hazai gazdaság makro-gazdasági fejlődését méri.

• A kormányzati hatékonyság tényező a kormányzati politika versenyképességhez való hozzájárulásának mértékét mutatja.

• Az üzleti hatékonyság tényező a vállalatok innovatív és jövedelmező működésének mértékét méri.

• Az infrastruktúra tényező annak a mértéke, hogy az alap, a technológiai, a tudományos és a humán erőforrások mennyire elégítik ki az üzleti szféra igényeit.

Mindegyik tényezőnél a felvázolt erők, illetve dimenziók országonként különböző környezetet alakítanak ki. A versenyképesség túlmutat a gazdasági teljesítményen. A gazdasági környezetet leíró három másik tényező olyan versenytényezőket (kormányzati adminisztráció hatékonysága, oktatás minősége vagy a munkaerő termelékenysége) foglal magában, amelyek nem egy nap alatt változnak meg. A négy tényező együttesen próbálja számszerűsíteni, hogy az adott országban az üzleti környezet milyen mértékben segíti az ott működő vállalatok versenyképességét. (Lengyel, 2003)

Az altényezők jelentős része további kategóriákra lett bontva, annak érdekében, hogy minél explicitebb módon legyenek képesek a versenyképesség meghatározására. Az összes kritérium be lett sorolva a megadott tényezők és altényezők rendszerébe. Nem szükséges azonban, hogy minden altényező azonos számú kritériumot foglaljon magába. Valamennyi altényező azonos súllyal kerül figyelembevételre az összesítésnél. Az elemzéseknél törekedtek az eredmények maximális megbízhatóságára és az előző eredményekkel való kompatibilitásra, összemérhetőségre. A statisztikák nem mindig mentesek hibáktól. Az altényezők súlyszámainak rögzítésével elkerülhető, hogy kisebb hibák jelentősen befolyásolják a végeredményt.

A WCY különböző adatokat használ a kvantifikálható, valamint a kvalifikálható jellemzők mérésére. A 314 adat két fő csoportra osztható. A versenyképesség méréséhez és a rangsoroláshoz 241 adatot használnak, a fennmaradó 73 adat háttér-információként, kiegészítő elemzésekhez kerül felhasználásra. A rangsoroláshoz „kemény” és „puha”

adatokat egyaránt figyelembe vesznek. A versenyképességi rangsor összeállításához használt adatok közül 128 a „kemény” adat, amelyek jellemzően az egyes országok hivatalos statisztikai rendszere által gyűjtött és közreadott adatok. A többi „puha” adat, amely a WCY kérdőíves felméréséből származik. (Rousselet-McCauley, 2005)

Kérdőíves adatok

Míg a „kemény” adatok elsősorban a múltbéli és jelenlegi gazdasági teljesítményt és környezeti tényezőket, addig a „puha” tényezők főleg a jelenlegi és jövőbeli elvárásokat, vagyis a „képességek” megítélését tükrözik. (Lengyel, 2003)

A 113 kérdéses kérdőív éves gyakorisággal kerül kiküldésre a WCY által lefedett országok közép- és felsővezetői részére. A minta minden ország esetében az ország üzleti közösségének keresztmetszetét reprezentálja. A kérdőív a nehezen mérhető jellemzők, mint például a menedzsment gyakorlat, munkakapcsolatok, korrupció és életminőség, számszerűsítésére szolgál. A felmérés során a nemzetközi üzleti téren tevékenykedő válaszadók személyes véleményeire és a jövőre vonatkozó elképzeléseikre kíváncsiak, amelyek nemzetközi tapasztalataikból származnak. Ezek a válaszok nem annyira kapcsolódnak az adott évhez, mint a kemény adatok. A minta meghatározásánál figyelembe lettek véve, az iparágak országokon belüli megoszlásai. A mintanagyság a GDP-vel arányosan került megállapításra. A megkérdezettek hazaiak vagy expatrióták, akik az adott országban működő hazai vagy külföldi vállalatnál dolgoznak, amelynek van valamilyen külföldi kapcsolata vagy kötődése. (Rousselet-McCauley, 2005)

A kultúra és a gazdaság összefüggései

Elemzési módszertan

A versenyképesség mérése és elemzése a bemutatott négy tényező alapján történik.

Az altényezők száma összesen 20. Az altényezőkhöz kapcsolódó adatsorokat először sztenderdizálják, így ezek közvetlenül összegezhetők megadva az adott tényező értékét. A legtöbb esetben a magasabb érték a jobb, mint például a GDP esetében. A legmagasabb sztenderdizált értékkel rendelkező országé az első hely, a legalacsonyabbé az utolsó.

Viszont néhány esetben ez fordítva igaz, vagyis a legalacsonyabb érték jelenti a legmagasabb versenyképességet. Ilyen például a fogyasztói infláció. Ebben az esetben fordított rangsorolást használnak, vagyis a legalacsonyabb értékkel rendelkező ország az első, a legmagasabb értékkel rendelkező az utolsó. (Rousselet-McCauley, 2005)

A statisztikák összegzésével kapják meg az altényezőkhöz kapcsolódó mutatókat, és ezen mutatók alapján állítható össze a rangsor. Az országok komplex versenyképességi rangsorának összeállításánál a 20 altényező pontszámát azonos súllyal, 5-5%-ban veszik figyelembe. Az összesített rangsor mellett tényezőnkénti és altényezőnkénti rangsorokat is összeállítanak.

A mutatókat főleg országokra számolják ki, de országokon belüli régiókra is értelmezhető az elemzés a makroökonómiai információk elhagyásával. A régióknál is mérhető a gazdasági teljesítmény, a regionális/helyi kormányzat, a helyi üzleti szféra hatékonysága és az infrastruktúra. 2003-ban 8 régió került bevonásra és a régiók azóta is a rangsor résztvevői.

Az IMD World Competitiveness Yearbook az egyik legrégebbi, széles körben elfogadott, országok versenyképességével foglalkozó kiadvány. A fogalmi és módszertani háttérről elmondható, hogy nem a közgazdaságtan szokásos szemléletén és módszertanán alapszik. Jelentősége abban rejlik, hogy nem csak statisztikailag mérhető tényezőket, hanem szubjektív véleményeket is figyelembe vesznek a végső összesítésben. Ez azért fontos, mert az üzleti és befektetői döntések tényezői sok esetben nem mérhetők mennyiségi mutatókkal. (Lengyel, 2003)