A versenyképesség definíciói

Kutatók és intézmények számos versenyképességi definíciót fogalmaztak meg. A meghatározások sokfélesége a versenyképesség sokrétűségével magyarázható. A következő megfogalmazások a US National Competitiveness Council által összeállított listában találhatók.

„Az ország azon képessége, hogy az egy főre eső GDP állandó magas fokú növekedését érje el.”

World Economic Forum, Global Competitiveness Report, 1996

„A versenyképesség relatív, nem abszolút. Függ a shareholderek és az ügyfelek értékrendjétől, a pénzügyi helyzettől, amelyek meghatározzák a versenykörnyezetben való cselekvés és reakció képességét, valamint az emberek képességeitől és a technológiától, amelyek szükségesek a stratégiaváltások implementációjához. A versenyképesség csak akkor tartható fenn, ha egy megfelelő egyensúly alakul ki és marad fenn ezek között a tényezők között, melyek egymással ellentétben is állhatnak.”

Feurer, R. and Chaharbaghi, K., “Management Decision”, 1994

„Egy vállalat akkor versenyképes, ha termékeket vagy szolgáltatásokat jobb minőségben és olcsóbb áron képes előállítani, mint hazai és nemzetközi versenytársai. A versenyképesség szinonim értelmű a vállalatok hosszú távú profittermelő, a dolgozók kompenzálásának, valamint a tulajdonosoknak gyors megtérülés biztosításának képességével.”

Report of the Select Committee of the House of Lords on Overseas Trade, 1985

„Vállalkozók jelenlegi és jövőbeli képességei és lehetőségei, hogy javakat állítsanak elő világszerte, amelyek ár és nem ár vonatkozású tulajdonságai összességében vonzóbbak, mint a hazai és nemzetközi versenytársaiké.”

European Management Produce and Market (megtalálható a World Competitiveness Report, 1991, IMD-ban és World Economic Forum kiadványaiban is)

„A nemzeti versenyképesség az ország azon képességére vonatkozik, hogy képes termékek kialakítására, előállítására és elosztására, valamint szolgáltatások nyújtására a világpiacon úgy, hogy növekvő hozamot ér el erőforrásai befektetésével.”

Scott, B. R. és Lodge, G. C., “US Competitiveness in the World Economy”, 1985

„A versenyképesség magába foglalja a termelékenységet, a hatékonyságot és a jövedelmezőséget. De nem csak az állapot vagy a cél maga. Hatékony eszköz az életszínvonal és a szociális jólét növelésére. Egy eszköz, amellyel elérhetők a célok.

Globálisan, a termelékenység és a hatékonyság növelésével - a nemzetközi specializálódással összefüggésben – a versenyképesség alapot szolgáltat az emberek kereseteinek inflációmentes növeléséhez.”

Competitiveness Advisory Group, (Ciampi Group). “Enhancing European Competitiveness”. Első jelentés a bizottsági elnök, a miniszterelnök és

az államelnök részére, 1995

„A versenyképesség annak a mértéke, hogy a nemzet hogyan tud szabadkereskedelmi és tisztességes piaci feltételek mellett olyan termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyek megállják a helyüket a nemzetközi piacon, miközben ezzel párhuzamosan hosszútávon fenntartják és növelik az emberek reáljövedelmét.”

OECD

„A nemzetközi piacon helytálló javak és szolgáltatások előállításának képessége úgy, hogy közben az állampolgároknak magas az életszínvonala. A növekedés és a hosszú távú fennmaradás mindkettő esetében elvárt.”

The First Report to the President and Congress, 1992. US Competitiveness Policy Council

„A vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és szupranacionális régiók relatív magas tényező-jövedelemi és tényező-kihasználtsági szint nemzetközi versenyfeltételek melletti elérésére irányuló képességének támogatása.”

OECD, 1996. “Industrial Competitiveness: Benchmarking Business Environments in the Global Economy”

„A nemzetek versenyképességének mérése, nem csupán a gazdasági teljesítmény, hatalom vagy vagyon mérését jelenti, hanem annak értékelését, hogy „hogyan menedzselik gazdasági jövőjüket.” (Garelli, 2005).

A World Competitiveness Yearbook a következő definíción alapul

„A teljesség a versenyképesség egyik fontos jellemzője. A kompetencia a másik. A nemzetek és a vállalatok kompetenciák és képességek halmazát menedzselik annak érdekében, hogy jólétet teremtsenek, illetve profitot termeljenek.”

A tömör definíció a két koncepció kombinációja:

„A versenyképesség elemzi, hogy a nemzetek és a vállalatok hogyan menedzselik kompetenciáik összességét annak érdekében, hogy jólétet és profitot érjenek el.” (Garelli, 2005)

A kultúra és a gazdaság összefüggései

Ezen rövid definíció azonban néhány szempontból hiányos. Nem veszi például figyelembe, hogy nemzetről vagy vállalatról van szó. Továbbá csak tisztán a fizikai, tárgyi jellemzőket veszi figyelembe. Ez napjaink tudás-alapú gazdaságában túlzottan egysíkú.

Az emberek számára a versenyképesség általában egy nyer-veszt szituációt jelent, ahol egy ember, vállalat vagy nemzet felülmúlja a másikat. A helyes értelmezésben, a versenyképes személy, vállalat vagy nemzet arra törekszik, hogy kompetitív előnyt fejlesszen ki azon a területen, ahol felül tud múlni másokat.

Magas szintű versenyképesség valamennyi területen egyidejűleg nagyon valószínűtlen. A gyengeség egy adott területen erősséggel kompenzálható egy másikon. Ez a koncepció vezetett a specializálódás elméletéhez a nemzetközi kereskedelemben, amelyet David Ricardo dolgozott ki. A modell illeszkedik a globális vállalatok által gyakran alkalmazott outsourcing stratégiához. A specializálódás ezért fontos szerepet játszik a versenyképességben.

Egy sikeres vállalatnak lényegesen túl kell szárnyalnia múltbéli teljesítményét a versenyképesség növeléséhez. Egy nemzetnek, ha versenyképes akar lenni, teljesen ki kell aknáznia az erőforrásait és a kompetenciáit. A versenyképesség célja tehát, hogy a legjobbat hozza ki a vállalatból, illetve a nemzetből.

A legteljesebb definíció, amely a versenyképesség valamennyi aspektusát figyelembe veszi és kimondottan nemzetekre vonatkozik a következő:

„A közgazdasági tudás azon területe, amely tényadatokat és irányvonalakat elemez, amelyek meghatározzák a nemzetek azon képességét, hogy megfelelő környezetet alakítsanak ki és tartsanak fenn a vállalatok számára a nagyobb értékteremtés, valamint az emberek számára a könnyebb boldogulás és a jólét elérése érdekében.” (World Competitiveness Yearbook, 2003)

Az alapvető különbség a vállalatok és a nemzetek versenyképességében a gazdasági értékteremtéshez kapcsolódik. Míg gazdasági értéket csak a vállalatok állítanak elő, addig a nemzetek támogató vagy gátló környezetet hoznak létre tevékenységükhöz. A nemzetek tehát közvetlenül nem állítanak elő gazdasági értéket.

A nemzeti környezet tények és irányelvek kombinációja. A tényekre, létező dolgokra az emberek jelentéktelen hatással vannak, viszont az irányelveket jelentősen befolyásolják.

A versenyképességet befolyásoló tényezők közt említhetők a természeti erőforrások, az ország területi fekvése és a természeti katasztrófák kockázata. A nemzet megpróbálhatja ezeket befolyásolni, de erre kicsi az esélye. Az irányelvek ezzel szemben teljes mértékben emberek által meghatározottak, könnyen formálhatók és alakíthatók.

A tények és az irányelvek együttesen határozzák meg a nemzet stratégiáját és szabadságát egy kompetitív keretrendszer létrehozására. Ez a koncepció kizárólag hosszútávon értelmezhető.

A versenyképesség tulajdonképpen az emberek jólétének növelése, ami a jövedelemben, az életszínvonalban és az életminőségben testesül meg. Ebben az értelemben a jólét különösen fontos, mert ez hangsúlyozza a versenyképesség nem gazdasági oldalát, ugyanakkor érzékelteti a versenyképesség bármilyen áron történő elérésére irányuló stratégia helytelenségét. A versenyképesség nem redukálható termelékenység vagy profit elérésére. Mindenki tudja, hogy egy ország, amely nem biztosít megfelelő egészségügyi és oktatási infrastruktúrát az embereknek, vagy nem tartja fenn a politikai vagy társadalmi stabilitást, hosszútávon nem fejlődik.

A versenyképesség ennek megfelelően a modern közgazdasági gondolkodás legfontosabb koncepciója. A klasszikus elméletekhez képest a legfontosabb előrelépés, hogy nem gazdasági tényezők, mint az oktatás, a tudomány, a politikai stabilitás és az értékrend gazdasági hatásait is figyelembe veszik a versenyképesség vizsgálatánál. Ez a diverzitás hozzájárul a koncepció finomításához, amely magába foglalja a dinamikus és a szisztematikus megközelítést is.

A gazdasági teljesítményt és fellendülést gyakran használják a versenyképességgel szinonim értelemben. Porter szerint, az egyetlen, versenyképességgel azonos értelmű fogalom a nemzeti termelékenység. (Porter, 1990)