A kultúra gazdaságra gyakorolt hatásának vizsgálata

A kultúra és a gazdaság kapcsolata a marxista történelmi materialista elmélet egyik sarokpontja volt, melyben a kultúra a társadalom gazdasági állapotának visszatükröződése.

Marx állítása szerint: „Az anyagi világ előállításának módja meghatározza a szociális, politikai és intellektuális világ általános folyamatait.” (Marx, 1859)

Weber volt az, aki továbbvitte az ötletet, miszerint a kultúrának jelentős hatása lehet a gazdasági növekedésre és fejlődésre. Érvelése szerint a protestáns Európa eredményessége a katolikus Európával szemben arra a tendenciára vezethető vissza, hogy a protestánsok keményebben dolgoznak, és többet takarékoskodnak.

Számos kutatás foglalkozik a kultúra és a gazdasági teljesítmény kapcsolatával. Ezek közt említhető Hofstede, Franke, Casson, Sowell és Gray kutatásai. (Hofstede, 1980) (Franke, 1991) (Casson, 1993) (Sowell, 1994) (Gray, 1996) A kultúra hatásait többnyire a kultúra azon elemeihez kötötték, amelyek befolyásolják a termelési és beruházási döntéseket, az erőforrások hatékony elosztását, a technológiai innovációt és a kereskedelmi nyitottságot.

McClelland a teljesítmény elérésére való törekvést próbálta mérni. Vizsgálta meghatározó tényezőit és a gazdasági teljesítményhez való kapcsolatát. Számszerűsíteni próbálta a késztetést, amely dolgok jobb, gyorsabb és hatékonyabb elvégzésére irányul.

(McClelland, 1961) Ez egy meglehetősen specifikus terület, ami a hatékonyság céljára fókuszál, és amely a kultúrában megfigyelhető cselekvéseken keresztül vizsgálható. Ez teszi lehetővé valaki számára, hogy hatékonyabb legyen és a kultúrák közötti viszonyrendszerben kialakítja és katalizálja az üzleti tevékenységeket. (McClelland, 1976) Pozitív statisztikai kapcsolatot mutatott ki a teljesítmény elérésére való törekvés és a gazdasági növekedés között. Hofstede azonban későbbi kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy teljesítmény elérésére való törekvés és az egy főre eső bevétel növekedése közt egyértelmű összefüggés nem áll fenn. Szerinte az amerikai McClelland a teljesítmény elérésére irányuló törekvést, amely tipikus angolszász érték próbálta a gazdasági teljesítmény univerzális tényezőjeként feltűntetni. Véleménye szerint egy francia, japán vagy svéd nem feltétlenül fogadja el a teljesítmény elérési törekvést, mint alapvető értéket. (Hofstede, 1997) (Hofstede, 2001)

Hofstede nem vetette el annak lehetőségét, hogy a kultúra közvetlenül befolyásolja a gazdasági teljesítményt, bár kutatási során úgy tűnt, hogy nincs korreláció közöttük.

(Hofstede, 2001) Kivéve a hosszú-távú orientációt, amely állítása szerint elősegíti a gazdasági teljesítményt, például a megtakarításra való hajlam növelésével.

Altman például abból indul ki a kultúra gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának modellezésénél, hogy a munkavégzés során kifejtett erőfeszítés akkor maximális, ha a kulturális környezet stimulálja a kooperatív munkavégzést, ami pozitív korrelációban van a munkatermelékenységgel. (Altman, 2001)

Faria és Leon-Ledesma azt az állítást osztja, hogy a kulturális értékek, amelyek a kemény munkát hangsúlyozzák támogatólag hatnak a munkavégzésre. Modelljük szerint a munka szenvedéllyé válhat és ez magasabb szintű kibocsátáshoz, fogyasztáshoz és tőkeállományhoz vezethet. (Faria/Leon-Ledesma, 2003)

Cozzi szerint a kultúra a technológiai innovációra hat. Kijelenti, hogy a kultúra önmagában nem képvisel hasznosságot és fennmaradása a termelékenységre gyakorolt pozitív hatásához kapcsolódik. (Cozzi, 1998)

Blum és Dudley egy kooperációt kerülő játékot ír le, amiben egy, az idegenekkel való együttműködés szubjektív költségeihez kapcsolódó kihívás, jelentős mértékű változást idéz elő a kereskedelmi hálózatban. (Blum/Dudley, 2001)

Chatterji és társai szerint a liberális politikai rendszer ötletek szabadabb terjedését, cserélődését teszi lehetővé, ami serkenti az innovációt. A hipotézisének tesztelése során különböző változókat definiál, melyek a politikai szabadság fokát mérik. Kutatási eredményei szerint a liberális rezsimek magasabb növekedési potenciállal rendelkeznek, mint a nem liberálisak. (Chatterji / Gilmore / Strunk / Vanasin, 1993)

Johnson és Lenartowitz keretrendszert dolgozott ki a kulturális értékek, mint a bizonytalanságkerülés és a konzervativizmus valamint a hierarchia, a gazdasági szabadság és a gazdasági növekedés kapcsolatának vizsgálatához. Erős pozitív összefüggést találtak mind a gazdasági szabadság és a gazdasági növekedés, mind a gazdasági szabadság és a gyenge bizonytalanságkerülés valamint a magas fokú egyéni autonómia között.

(Johnson/Lenartowicz, 1998)

Florida A kreatív osztály felemelkedése című könyvének legfontosabb mondanivalója, hogy a nyitott, befogadó kulturális környezet és egy-egy város illetve régió gazdasági fejlődése között kimutatható összefüggés van. (Ságvári / Dessewffy, 2006) Inglehart vizsgálata

Floridához hasonló eredményekre jutott az Inglehart által vezetett nemzetközi értékkutatás is, amely elvetette ugyan a modernizáció lineáris, determinisztikus modelljét, ugyanakkor szoros kapcsolatot mutatott ki a posztindusztriális, tudásra és kreativitásra épülő társadalom illetve gazdaság és a racionalitást, toleranciát, bizalmat előtérbe helyező értékrendszerek között. (Inglehart / Baker, 2000) Inglehart már korábban kijelentette, hogy a posztindusztriális társadalmak előretörésével az önkifejezés fontosságának növekedése figyelhető meg. (Inglehart, 1997) A korábbi korszakokban a hierarchikus rendszerek csupán alacsony mértékű autonómiát tettek lehetővé dolgozóik számára, míg a világban - ahol a dolgozók szolgáltatások területén tevékenykednek, a „tudás-munkások” szerepe meghatározó, valamint a munkatársak emberekkel és koncepciókkal foglalkoznak - az innováció és az egyéni döntéshozatal gyakorlása kiemelkedő fontosságú.

A kultúra és a gazdaság összefüggései

Az önkifejezés központi jelentőségű lett és az értékprioritás a gazdasági és a fizikai biztonság irányából az egyéni jólét valamint az életminőség irányába mozdult el.

(Inglehart, 1977)

Inglehart-ék empirikus vizsgálatokat is végeztek a gazdasági fejlődés és a megkülönböztető érték-orientációk közötti összefüggések feltérképezésére. Elemzései a World Value Survey adatbázisára támaszkodnak, amely a világ egyik legnagyobb attitűdök, értékek vizsgálatával kapcsolatos adathalmaza. A felmérések három szakaszban zajlottak és összesen 65 országot vizsgáltak. Inglehart ezen adatok közül a 1990 és 1991 közötti felmérések 43 országra vonatkozói adatait használta fel vizsgálataihoz, amelyek koherens kultúrák közötti különbségeket mutattak ki. Két dimenziót talált, amelyek leginkább szemléltetik a gazdag és az alacsonyabb bevételű országok szisztematikus különbözőségét a politikai, szociális és vallási normák illetve hitek tekintetében. Ez a két dimenzió a tradicionális/szekuláris orientáció, valamint a túlélés/önkifejezés értékdimenziója. (Inglehart / Baker, 2000)

A tradicionális értékek elsősorban a vallás és a családi élet fontosságát, valamint a hatalom tiszteletét hangsúlyozzák. (Ságvári / Dessewffy, 2006) A tradicionális társadalmakra az abortusszal és a válással szembeni alacsony tolerancia, gazdasági és politikai életben pedig a férfi dominancia a jellemző. Annak ellenére, hogy a tradicionális orientáció sajátosságai rendkívül szerteágazóak, a preindusztriális társadalmakban a jellemző jegyek többsége megfigyelhető. A skála másik végpontján azok a szekuláris értékek találhatóak, amelyek a fentiekkel ellentétes attitűdöket fogalmaznak meg, és egyértelműen a legfejlettebb, a posztindusztriális társadalmi-gazdasági átalakulásban élenjáró országokat jellemezik. Véleménye szerint a valóság túlzott leegyszerűsítése lenne azt állítani, hogy a preindusztriális társadalmak hasonló karakterisztikákkal rendelkeznek, viszont a preindusztriális és a posztindusztriális országok jellemző sajátosságai közötti eltérések egyértelműen kimutathatók. (Inglehart / Baker, 2000)

Az önkifejezés értékdimenziója a bizalmat, a toleranciát, a politikai aktivitást és önmagunk kiteljesítését helyezi előtérbe. Ezen értékek alapvetően a magas szintű biztonságérzethez kapcsolódnak és elsősorban a posztindusztriális társadalmakra jellemzők. Ezzel szemben a bizonytalanság, a komfortérzet hiánya az, ami a túlélésre való törekvést helyezi előtérbe. Az ilyen társadalmakban a gazdasági és fizikai biztonságra, változatlanságra irányuló vágy mindenek felett áll és az emberek fenyegetetve érzik magukat idegenek, etnikai csoportok vagy kulturális változások által. Ez pedig elősegíti a bezárkózást és az intoleranciát. Inglehart szerint az önkifejezés/túlélés dimenziója szorosan összefügg a materialista és posztmaterialista értékek közti polarizációval. Olyan társadalmakban, ahol a túlélés lehetősége adott és biztosított, a fizikai, anyagi jóléten túlmutató célok - az egyéni szabadság fontossága vagy a társadalmi folyamatokban való aktív részvétel - kerülnek előtérbe magától értetődően. (Inglehart / Baker, 2000)

Inglehart elmélete alapján a globális szinten zajló posztindusztriális átalakulás tradicionálistól a szekuláris; valamint a túlélést előtérbe helyezőtől az önkifejezést előtérbe helyező értékek irányába való elmozdulással jellemezhető. Ezen folyamattal párhuzamosan egy ezzel ellentétes jelenség is megfigyelhető, amely a kulturális értékek és normák fennmaradását segíti elő. Az empirikus vizsgálatai azt mutatják, hogy a társadalmakban amellett, hogy a gazdasági fejlődés hatására az értékek megváltozása megy végbe, megfigyelhető a kulturális örökséghez való ragaszkodás is.

A gazdasági fejlődés a társadalmakat azonos irányba tereli, amely konvergencia helyett inkább a kulturális örökségek által meghatározott, párhuzamos pályákon történő mozgással jellemezhető. Összefoglalva kijelentette, hogy a gazdag társadalmak világnézete markánsan eltér a szegényebb társadalmakétól. Ez hasznos megállapítás gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében véghezvitt kultúraváltás megtervezéséhez. (Inglehart / Baker, 2000)

Trompenaars és Hampden-Turner vizsgálata

Trompenaars Hampden-Turner-el közösen végzett elemzéseket hét gazdaságilag fejlett ország, az Egyesült Államok, Japán, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svédország és Hollandia bevonásával. Az eredményeket bemutató könyvük 1993-ban jelent meg The Seves Cultures of Capitalism címmel. A könyv az „értékteremtés értékrendszereit”, vagyis a fenti gazdaságilag fejlett országok kultúráját vizsgálja. Az összehasonlítások alapját a kapitalista országok szociális, magatartási és viselkedési rendszerei, valamint gazdaságai, különösen üzleti sikerességei és gyengeségei jelentik.

(Hampden-Turner / Trompenaars, 1993)

Valamennyi ország akkoriban szabad versenyes, kapitalista berendezkedésű volt, azonban számos tényező vonatkozásában jelentősen eltérést tapasztaltak közöttük. Ilyenek többek közt a hétköznapi tevékenységek, a bizonyos dolgokhoz tulajdonított jelentések, a vezetési stílusok és a tárgyalási taktikák. (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993)

Véleményük szerint az „értékteremtés alapvetően morális cselekvés”. (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993) A morális értékek pedig a kultúrából származnak. A munka minősége tehát nagymértékben függ a kultúra meghatározó értékeitől. A kultúrák mélyrétegeiben fekvő hitek és meggyőződések „láthatatlan kézként szabályozzák a gazdasági tevékenységeket”. (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993) A kulturális preferenciák és értékek a gazdasági erősségek/gyengeségek forrásai.

A közgazdászok modelljei ezzel szemben nem tartalmazzák az értékeket, nem veszik figyelembe azok szerepét. A fő kérdés, amire választ keresnek az, hogy az emberek hogyan használják fel a pénzt és nem arra, hogy miért teszik ezt és, hogy mi motiválja őket. „Úgy tűnik, hogy kihagyják a vállalat legbelsőbb magját.” (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993) A közgazdászok a termelési tényezők, a föld, munka, tőke, nyersanyagok és termelési eszközök szerepét hangsúlyozzák, míg figyelmen kívül hagyják a vállalat integrációját, a tényezők szervezését és összehangolását értékes termékek és szolgáltatások előállítása érdekében. A figyelmen kívül hagyott tényező az emberi kapcsolatok tényezője, amely többnyire nem mérhető, viszont ez teszi lehetővé a gazdasági tevékenységeket.

Minden gazdasági tevékenység mögött emberek döntései, értékeken alapuló tevékenységei és bizonyos dolgok másokkal szembeni előtérbe helyezése áll.

Az országok tehát értékek egyedülálló kombinációit használják az értékteremtéshez.

Az értékek mind a vállalatokat, mind annak termékeit, illetve szolgáltatásait jellemzik. A termékek nem lehetnek jobbak, mint előállításuk emberi értékek által befolyásolt folyamatai.

Az országok kultúráját alapvetően az általuk kidolgozott hét dimenziós modellre alapozva vizsgálják, viszont néhány dimenziót megváltoztattak.

A kultúra és a gazdaság összefüggései

A vizsgálatokhoz használt dimenziók a következők:

1. Univerzalizmus/partikularizmus

2. Dekonstrukció/konstrukció: szétszedni a gépet alkatrészeire a megértés céljából, illetve megpróbálni megérteni egészben, ahogy van

3. Individualizmus/kollektivizmus 4. Belső/külső orientáció

5. Szerzett/öröklött státuszú orientáció

6. Egyenlőség/hierarchia: mindenki véleményének a meghallgatása és figyelembevétele, illetve annak elfogadása, hogy a főnök mindent tud

7. Szekvencionális/párhuzamos időértelmezés: a legjobb mindent megcsinálni olyan gyorsan, ahogy csak lehet, illetve meg kell próbálni mindent mindennel összehangolni

(Hampden-Turner / Trompenaars, 1993) Univerzalizmus/partikularizmus

A vállalatoknak minden területen szabályokat, eljárásokat és folyamatokat kell kidolgozni a szigorúan szabályozott biztonsági előírásoktól a tágabb irányvonalakig. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy értéket állítsanak elő, azonban önmagában nem elegendő. A szervezetnek a felmerülő kivételeket is fel kell ismerni, megfelelően kezelni kell őket, illetve megoldásokat kell kidolgozni rájuk. Amennyiben erre nem képesek veszítenek rugalmasságukból, ami pedig a vevők elvesztéséhez, a változó környezethez való alkalmazkodási képesség csökkenéséhez vezet. A sikerességhez tehát az univerzalizmus és a partikularizmus összeegyeztetése szükséges.

Dekonstrukció/konstrukció

Minden vállalatnál szükség van arra, hogy a terméket, a rendszereket illetve a tevékenységeket részekre bontsák, és vizsgálják ezek lehetséges hibáit és fejlesztési lehetőségeit. Ugyanilyen fontos az is, hogy a rendszer egészét is vizsgálják és javítsák összeállítását, szervezettségét és felépítését. A rendszeres, átfogó javítás és fejlesztés a kompetitív előny kulcsa. Csak ez a két tevékenység együttes alkalmazása teszi lehetővé a termékek, szolgáltatások folyamatos megújulását és javulását.

Individualizmus/kollektivizmus

További szükséges dolog minden egyes alkalmazott munkájának díjazása, annak érdekében, hogy biztosítsák az egyének vállalat igényeinek megfelelő munkavégzését. Ez a vállalati eredményesség érdekében történik, ugyanakkor annak alárendelve. Meg kell tehát találni az egyensúlyt az emberek egyéni és a vállalat közös érdekei között.

Belső/külső orientáció

A vállalatoknál különböző feszültségek keletkeznek, melyek lehetnek belülről illetve kívülről jövő hatások következményei. Meg kell próbálnia valahogy összehangolni ezeket a belső és külső hatásokat.

Szerzett/öröklött státuszú orientáció

Minden vállalatnak szüksége van az eredményes működéshez arra, hogy olyan személyek kapjanak státuszokat, magas beosztásokat és nagyobb befolyást, akik eredményesen tevékenykedtek a vállalatnál. Viszont először kell a célokat definiálni és teljesíteni, és csak utána van értelme elért eredményekről beszélni. Így a megfelelő személy kiválasztásának, státusz adományozásának is meg kell előznie a cél teljesítését, eredmény elérését. Ez alapján az értékteremtés a szerzett és öröklött státusz megfelelő integritásán múlik.

Egyenlőség/hierarchia

A vállalatoknak egyrészt biztosítani kell a dolgozóinak az egyenlőséget az értékes közreműködés, hozzájárulás lehetőségének biztosítása érdekében. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha minden alkalmazottat meghallgatnak. Ha ezt minden esetben, mindennel kapcsolatban megteszik, az a döntések elhúzódásához vezet. Ezért is van szükség a hierarchiára, amelyben a feljebb állók összegyűjtik a beosztottak ötleteit, véleményeit és javaslatait, valamint koordinálják azok hasznosítását. A hatékony működéshez tehát az egyelőség és a hierarchia integrálására van szükség.

Szekvencionális/párhuzamos időértelmezés

Az idővel kapcsolatos dimenzió arra keresi a választ, hogy hogyan viszonyul a vállalat az időhöz. A feladatait jellemzően a lehető legrövidebb idő alatt kell elvégeznie, és emellett a legrövidebb idő alatt elvégzett feladatokat egymással szinkronizálni is kell. Két tevékenység szekvenciális összeegyeztetése nem túl bonyolult, ha az idő nem jelent szűk keresztmetszetet, viszont komoly feladatot jelent, ha kevés idő áll rendelkezésre. Ez csupán a szekvencionális és a párhuzamos időértelmezés összehangolásával lehetséges, amely az értékteremtés képességének alapfeltétele. (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993)

Mind a hét dimenzióra a feszültség a jellemző, mert az egyes dimenziókhoz tartozó értékek ellentétesek egymással. Az ellentétes értékek közti feszültség kapcsán kialakuló folyamatok meghatározó jelentőségűek az értékteremtés szempontjából. Hampden-Turner és Trompenaars legfőbb megállapítása, hogy az értékpárok döntő jelentőségűek a gazdasági eredményesség tekintetében. A sikeres kultúrák jellemzője, hogy képesek látszólag ellentétes értékeket egyensúlyba hozni. Az eredményesség feltétele tehát, hogy a legjobb egyensúlyi helyzetet alakítsák ki, amelyhez pedig az ellentéteket megfelelően menedzselő értékrendszer szükséges. (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993)

Az országok gazdasági sikerességeit és gyengeségeit is összehasonlították a kulturális különbözőségek figyelembevételével. Véleményük szerint bizonyos kulturális beállítottságok többé-kevésbé hasznosak bizonyos aktuális kihívásoknak való megfeleléshez. Trompenaars és Hampden-Turner szerint a kulturális sajátosságoknak nem létezik egyetlen legjobb kombinációja, amely kizárólagosan eredményes egy adott helyzetben, viszont bizonyos jellemzők megfigyelhetők, amelyek jellemzően kedvező hatással vannak a sikerességre. Annak ellenére, hogy elismerik kultúra jelentős szerepét a gazdaságban, vitatják, hogy a különböző gazdaságok jövőbeli sikerességének lenne egységes kulturális feltételrendszere illetve, hogy bizonyos országok jelenlegi eredményei magyarázhatóak a kultúrával. (Hampden-Turner / Trompenaars, 1993)

A kultúra és a gazdaság összefüggései

6.4. A vállalati kultúra jelentősége az eredményesség szempontjából