A nemzeti kultúra és a versenyképesség összefüggései

Az előzőekben bemutatásra került, hogy a menedzsment kutatások területén egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a nemzeti kultúra gazdasági teljesítményre gyakorolt hatása iránt. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy a kultúra elősegíti vagy gátolja gazdasági teljesítményt az egyes országokban. Az azonban, hogy milyen hatásmechanizmusok rejlenek ezen kijelentés mögött nem egyértelműen meghatározott.

Nincs feltérképezve az sem, hogy milyen kulturális sajátosságok hatnak pozitívan kedvező gazdasági feltételek kialakítására. (Park, 2003)

Porter szerint modelljének négy tényezője meghatározza egy ország versenyképességét. Annak ellenére, hogy Porter gyémánt-modellje átfogó analitikai eszköz a nemzetek versenyképességi tényezőinek megértéséhez, modellje többnyire csak a látható, fizikai és materiális tényezőkre koncentrál. Nem veszi figyelembe a láthatatlan, mentális faktorok potenciális szerepét. (Bosch / Proijen, 1992) „Úgy tűnik, mintha lenne egy hiányzó része a modellnek.” (Franke / Hofstede / Bond 1991)

Porter csak röviden érinti azt a kérdést, hogy egyes nemzetek miért alakítanak ki kompetitív előnyöket és mások miért nem. Van den Bosch és van Prooijen szerint is hiányos Porter modellje, mert figyelmen kívül hagyja a kultúra nemzetek kompetitív előnyeire gyakorolt befolyását. (Bosch / Proijen, 1992) Porter versenyképességi keretmodellje csupán a gazdasági teljesítmény „kemény” tényezőire koncentrál, és figyelmen kívül hagyja a „puha” tényezőket, a kultúrát.

Két cikk tekinthető mérföldkőnek a nemzeti kultúra és a versenyképesség összefüggéseinek vizsgálatában. Lényegében mindkettőben, Franke, Hofstede és Bond valamint van den Bosch és van Prooijen cikkében is egyértelműen körvonalazódik, hogy a kulturális hatásokat nem szabad figyelmen kívül hagyni az országok versenyképességének vizsgálatakor. A modellek közti különbség a részletekben, a kultúra és a versenyképesség közti hatásmechanizmusban rejlik. Míg Franke, Hofstede és Bond szerint a kultúra közvetlen hatást gyakorol a versenyképességre, addig van den Bosch és van Prooijen szerint a kultúra a gazdasági tevékenységekre, a gyémánt-modell tényezőire hat, amelyek befolyásolják a versenyképességet. A két modellben a függő változó eltérőek. Franke, Hofstede és Bond modelljében a versenyképesség, van den Bosch és van Prooijen modelljében pedig a gyémánt-modell tényezői a függő változók. Az elsőben a kultúra közvetlenül hat, a másikban pedig közvetve, Porter modelljének faktorain keresztül.

(Franke / Hofstede / Bond, 1991) (Bosch / Prooijen, 1992)

Kultúra Gazdasági

teljesítmény

Kultúra Gazdasági

teljesítmény Gyémánt

Franke, Hofstede és Bond modellje

Van den Bosch és Van Prooijen modellje

17. ábra A nemzeti kultúra versenyképességre gyakorolt hatása Forrás: Park, 2003 22. oldal

Napjainkban Koreában a szöuli egyetemen folytatnak kiterjedt kutatásokat a nemzeti kultúra versenyképességre gyakorolt hatásának feltérképezésére. Choi felülvizsgálta Hofstede dimenzióit olyan szempontból, hogy megfelelnek-e napjaink folyamatosan változó globális üzleti világában a kulturális sajátosságok leírására. Újonnan kidolgozott modelljével a kultúra jobb megértését kívánta elérni a versenyképesség növelése érdekében. Park Hofstede modelljének dimenziói és Porter „gyémánt-modelljének”

tényezői közti kapcsolatot vizsgálta.

A kultúra és a gazdaság összefüggései

Choi kutatása

Choi munkája során megpróbálta a különböző kultúramodelleket egy modellbe integrálni Hofstede dimenzióira alapozva. Áttekinti, az egyes kultúramodellek közötti koncepcionális és funkcionális átfedéseket.

Choi szerint Hofstede individualizmus/kollektivizmus dimenziója Trompenaars individualizmus/kollektivizmus, univerzalizmus/partikularizmus, szerzett/öröklött státuszú és specifikus/diffúz orientáció, valamint Hall kontextus és tér dimenziójával mutat összefüggést. Hall kontextus dimenziója magas és alacsony kontextusú kultúrákat különböztet meg. Az előzőknél a nonverbális, szituációkon alapuló kommunikáció, az utóbbinál a verbális kommunikáció és az írásbeliség a meghatározó. A tér dimenzió pedig az interperszonális távolságok mértékét jellemzi. Az individualista kultúrák a szabályokat helyezik a barátság és a bizalom elé, az egyéni véleményekre fókuszálnak, szigorúan elkülönítik a magánéletet a munkától, távolságtartók és az embert az általa elért teljesítmény alapján ítélik meg. A bizonytalanságkerülés pedig Trompenaars idő és külső/belső orientáció dimenziójával van kapcsolatban véleménye szerint. Az alacsony bizonytalanságkerülésű kultúrákban az egyének egy időben csak egy dolgot tesznek és ragaszkodnak az időbeosztáshoz. Nem törekednek környezetük ellenőrzés alatt tartására. A specifikus/diffúz orientáció az Trompenaars dimenziói közül, amelyik egyik Hofstede dimenzióval sem mutat összefüggést. Az általa kidolgozott új modell dimenzióit a következő táblázat mutatja be.

Dimenziók Aldimenziók

Individualizmus Jutalom, felelősség Bizonytalanságkerülés Szabály, innováció

Nyitottság Agresszivitás, attraktivitás

8. Táblázat Choi kultúra-modelljének dimenziói Forrás: Choi, 2001 21. oldal

Az individualizmus annak mértékét fejezi ki, hogy a felelősség, a kötelesség illetve a jutalmazás milyen mértékben kötődik az emberhez, mint egyénhez, illetve mint egy csoport egy tagjához. Az aldimenziók pedig azt fejezik ki, hogy mekkora felelősséget adnak az egyénnek illetve, hogy az egyént teljes mértékben megjutalmazzák-e munkájáért, erőfeszítéseiért és idejéért. Az individualista kultúrákban az egyénekre nagyfokú felelősséget ruháznak, amelyhez szükségük is van, hogy munkájukat legjobban végezzék, amire a jutalmazás ösztönzi őket. A kultúrák, amelyek kismértékű felelősséget ruháznak az egyénekre, és amelyek alacsony mértékben is jutalmazzák őket, kollektivista jegyeket hordoznak magukon. (Choi, 2001)

18. ábra Az individualizmus Choi kultúra-modelljében Forrás: Choi, 2001 23. oldal

A második dimenziót, a bizonytalanságkerülés dimenzióját Hofstede-hez hasonlóan értelmezi. Annak a mértéke, hogy az emberek mennyire preferálják a strukturált szituációkat a nem strukturáltakhoz képest. (Hofstede, 1993) Más szóval, annak a mértéke, hogy mennyire érzik fenyegetve magukat az ismeretlen és a bizonytalan események által, és ennek érdekében milyen mértékben alakítanak ki szabályokat és utasítják vissza a kihívásokat, a kockázatvállalást. A bizonytalanságkerülés dimenziót is az előzőhöz hasonlóan két aldimenzióra osztja. A precíz szabály-orientációjú kultúrák mindenben a pontosságot és alaposságot helyezik előtérbe. Az emberek jellemzően szorgalmasak és keményen dolgoznak. A szabályok a károk és kockázatok elhárítását szolgálják. Az e fajta kultúrákban a múlt és a jelen tisztelete a meghatározó. Az alacsony szabály-orientációjú kultúrákra a korrupció és a bűnelkövetés a jellemző. A másik aldimenzió az innováció-orientáció, amely az innovációt, a feltalálást és a befektetést tartja fontosnak. Az ilyen kultúra jellemzően dinamikus és jövő-orientált. Az aldimenzió értelmezésénél segítségül hívható a vállalkozó példája, aki úgy megpróbál értéket előállítani, hogy közben a környezeti kockázatokat gondolkodással és tervezéssel próbálja minimálisra csökkenteni.

Kultúrák, amelyekre a szabály és az innováció-orientáció együttesen jellemző többnyire magasan fejlettek. Az emberek nem csupán szabályokat hoznak és a tőlük telhető legjobban cselekszenek, hanem törekednek új képességek és szakértelem megszerzésére.

Amennyiben mindkét aldimenzió értéke alacsony a kultúrára a szabályok, törvények hiánya és az alapvető szükségletekre (élelem, ruházat, menedék) való törekvés a jellemző.

(Choi, 2001)

A kultúra és a gazdaság összefüggései

19. ábra A bizonytalanságkerülés Choi kultúra-modelljében Forrás: Choi, 2001 26. oldal

Az új dimenzió, amely hozzáadásra került a modellhez a nyitottság. A nyitottság az a képesség, amely különböző kultúrák eltérő sajátosságainak és viselkedésmódjának megértésére és elfogadására irányul. A két aldimenzió, az agresszivitás és az attraktivitás méri az ország nyitottságának mértékét. Az attraktivitás, azt fejezi ki, hogy mennyire képes olyan környezet kialakítani, amely vonzza a külföldi tőkebefektetéseket és megtartja a hazai vállalatokat. Az agresszivitás pedig az ország nemzetközi piacon való jelenlétének a mértékét jellemzi.

20. ábra A nyitottság Choi kultúra-modelljében Forrás: Choi, 2001 28. oldal

Amennyiben az ország egyszerre attraktív és agresszív is, az emberekre a logikusan gondolkodás és a pozitív ötletek jellemzők, törekszenek a nyitottságra. Mindkét aldimenzió alacsony értéke esetén az emberek jellemzően negatív hozzáállásúak, szűklátókörűek, magukba zárkózók és nem kíváncsiak arra, hogy mi történik körülöttük. Cselekvéseiket érzelmeik irányítják. Az ilyen országok többnyire nacionalista és protekcionista beállítottságúak. (Choi, 2001)

Park kutatása

Park kutatásában a versenyképesség leírásához, a Porter „gyémánt-modelljén”

alapuló úgynevezett dupla „gyémánt-modellt” használja, melyet Moon, Rugman és Verbeke dolgozott ki. (Moon / Rugman / Verbeke, 1998) A modell két „gyémántot”, a hazait és a nemzetközit integrálja egy modellbe. A dupla „gyémánt” már a nemzetközi tevékenységek hatásait is figyelembe veszi minden tényező tekintetében, így Porter modelljéhez képest megfelelőbb a versenyképesség leírásához korunkban, ahol a globalizáció lehetőséget kínál a nemzetek kompetitív előnyeinek bővítéséhez és megerősítéséhez. Kísérletet tesz a nemzeti kultúra és a versenyképesség összefüggésének bizonyítására a meglévő versenyképességi modellre támaszkodva. A kultúra versenyképességre gyakorolt hatását nem közvetlenül, hanem a „gyémánt-modell”

tényezőin keresztül vizsgálja, hangsúlyozva ezzel a „látható” tényezők meghatározó szerepét. A kutatás során a versenyképességet meghatározó mikroökonómiai tényezőket veszi alapul a kulturális hatások feltérképezéséhez. A továbblépést van den Bosch és van Prooijen modelljéhez képest az jelenti, hogy megpróbálja a kapcsolatot részletekbe menőkig vizsgálni. (Park, 2003)

A kutatás fő kérdése, hogy a nemzeti kultúra milyen mértékben magyarázza a

„gyémánt-modell” versenyképességi tényezőinek különbözőségeit. Máshogy fogalmazva annak feltérképezésére törekszik, hogy a „gyémánt-modellben” szereplő változók varianciája milyen mértékben magyarázható a kultúra segítségével. (Park, 2003)

A kutatás eredményeit összegezve, megfigyelhető egy tendencia, mely szerint egyértelmű az ország kulturális beállítottsága és versenyképességi tényezői közti összefüggés. Ez azt jelenti, hogy az adott ország versenyképessége nem határozható meg sem csupán a kulturális sajátosságok ismeretében, sem ezek nélkül.

A kutatók közt a nemzeti kultúra versenyképességre gyakorolt hatásmechanizmusának kérdésében nincs egységes álláspont. Abban viszont egyetértenek, hogy a kultúra jelentős befolyással van az országok versenyképességére. A nemzetek gyarapodásához gazdasági kontextusban szükséges a kulturális értékek és attitűdök, mint akadályozó, illetve támogató tényezők világos megértése. (Grondona, 2000; Harrison, 2000)