Az imádkozás témája szempontjából jelentős előfordulások

102 3.2.2.3.Tartalmi jellegzetességek

Megállapítható tehát, hogy a kegyelem, a hála, s az öröm mindegyike együtt sehol sem jelenik meg az Újszövetségben, viszont különböző kombinációkban előfordulnak.

Azon szövegek⁴²⁹, amelyekben különböző χαρ-tövű szavak együtt jelennek meg, valamint a referenciák tömbszerű sűrűsödései⁴³⁰ további exegetikai-teológiai vizsgálatot igényelnek, mely a kifejezések egymáshoz való viszonyának, tartalmi átfedéseinek, ok-okozati kapcsolatainak feltárását szolgálja.

A vizsgált kifejezések természetes dinamikája és sokrétűsége a táblázat segítségével is kutatható, és remélhetőleg kamatoztatható lesz a teológiai gondolkodásban.

Hogy a szótőegyezések pontosan milyen jelentőséggel bírhattak az élőnyelvi környezetben, sajnos nehezen megválaszolható. Ugyanakkor – mintegy közös nevezőként – felismerhető, hogy e szavak jellemzően megajándékozottságot fejeznek ki.

Mivel az evangéliumokban az Isten hozzánk érkezésére és jelenlétére hálás öröm és a szeretet aktivitása a válasz, Pálnál a kegyelem reflexiója pedig hálában és járulékosan, de elengedhetetlenül örömben nyilvánul meg, érdemes a kegyelem mellett e fogalmakat is teológiai témává emelni.

103

vizsgálatot a χαρ-tövű szavak és az imádság összefüggésében DOSZ konferencia kötetben már publikáltam⁴³¹, e helyen csak a vizsgálat releváns eredményeit mutatom be.

A χαρ-tövű szavak együttes előfordulásai – az imádkozással kapcsolatos szűrés után is – három típusba sorolhatóak tehát. Egyrészt lehetnek teológiai kifejtések; másrészt a gyülekezeti élet reflexiói; harmadrészt a gyülekezetért és a gyülekezetben történő imádságokra való utalások.⁴³² A χαρ-tövű szavak sűrűsödései, tehát a χαρ-blokkok többsége pedig szintén az imádkozás témájához kapcsolódnak.⁴³³ Ezek alapján a téma újszövetségi kutatásakor legfontosabb szövegek: Rm(5-)6, 2Kor1(-2) és 2Kor(6-)8-9, Ef (2-)5; Fil ǁ 1Thessz; Kol 1. 2,18-4,19. Nyilvánvaló tehát, hogy a χαρ-tövű szavak rendszerét az imádkozásra vonatkozóan Pálnál találjuk. A vizsgálat folyamán ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az igehelyeknek sem, amelyekben, jóllehet csak egy-egy alkalommal találunk χαρ-tövű szót, mégis jelentősek az imádság-téma kontextusában.

„Az imádság χαρ-tövű szavakhoz kapcsolódó hangsúlyos jelenléte a páli levelekben a páli teológia χαρ-hangsúlya ismeretében adódhat a levél műfaji jellegzetességeiből. A levélírás ugyanis kiváló alkalmat jelent efféle reflexiós munkára.

Érdekes ugyanakkor, hogy több más levéllel szemben a fent említett levelekben valóban fontos témává, mintegy a levél tárgyává is válik az imádkozás, ráadásul gyakorta a legmagvasabb teológiai témákhoz kapcsolódva akár mint önreflexió, akár mint valódi közösségi, gyakorlati teológiai téma.”⁴³⁴ Ennek okát véleményem szerint érdemes az Ószövetség evilági élet közepette megszólaló imádságaiban is keresni. Ott ugyanis az élet egésze – hálával és panasszal egyaránt – az imádság témájává lesz, s ez az imádság rendszerint a közösség jelenlétében, együttérzésével vagy akár közös imádságában is zajlik.⁴³⁵ Lehetséges tehát, hogy az egyéni tapasztalatok közösségben való imádságos reflexiója Pálnál a zsidó gyökerekből fakad, s így marad és válik – az adományozás témáját is magában foglaló – a keresztyén praxis kitüntetett eleme.

431 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából, In: Kiss Gábor (szerk.): Fiatal kutatók és doktoranduszok VIII. Nemzetközi teológuskonferenciájának tanulmánykötetet, DOSZ Hittudományi Osztály, Pécs 2018. 28-37.

432 Fil 1,3-4kk (Imádkozás hálával és örömmel - kegyelem); 2Kor 1,11 és 2Kor 4,15 (hálaadás a kegyelemért);

1Thessz 3,9 (hálaadás az örömért); Fil4,1-4kk és 1 Thessz 5,16-18 (öröm - hálaadás);

433 Rm(5-)6: (megigazulás) a kegyelem állapotában ne a bűnnek szolgáljunk, hanem az igazságnak;

2Kor1(-2): Isten vigasztalása, hála, kegyelem Pál útján; 2Kor(6-)8-9 kegyelem és öröm az adakozásban, mint sajátos hálaadásban; Ef (2-)5 igazi ünneplés; Fil ǁ 1Thessz kegyelem, öröm és hála Krisztusban a gyülekezetben; Kol 1. 2,18-4,19 kegyelem, öröm és hála Krisztusban a gyülekezetben kapcsolódik.

434 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából 29-30.

435 REVENTLOW, H. G.: Gebet im Alten Testament, Verlag Kohlhammer,1986. 314-315.

104 3.2.3.1. Tartalmi észrevételek

A táblázatból kiolvasható, hogy a teljes Újszövetséget tekintve az imádkozáshoz leggyakrabban⁴³⁶ a hála szavai kapcsolódnak. Ezen igehelyek között találunk egyszerű kijelentéseket⁴³⁷; rövid felkiáltásokat – amelyek akár teológiai kifejtés részeként is állhatnak⁴³⁸; imádságokat⁴³⁹; imádságos reflexiókat⁴⁴⁰; illetve a hálára való buzdításokat⁴⁴¹; egyéb kifejtéseket⁴⁴².

Az eszkatologikus tartalmuk miatt külön említendő a Jelenések könyvében található három utalás, hiszen mindhárom hálaima nyilvánvalóan különleges dimenzióban szólal meg.⁴⁴³ (Jel4,9: „...dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek…”; Jel7,12 és 11,14 hálaimák).

Az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben nemcsak a hálaadásra, de az imádkozásra általában is igaz, hogy néhány fontos kivételtől⁴⁴⁴ eltekintve jobbára az imádkozás ténye, de nem a szövege kerül rögzítésre.

Pál leveleiben rendszerint a hálás, imádkozó hangvétellel találkozunk.

Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy a Galatákhoz és a Tituszhoz írt levélben és a többi újszövetségi levélben, ha nem esik szó a hálaadásról, átveszi-e esetükben valami más a hálaimák szerepét. Úgy tűnik, hogy ahol hiányzik a hála, ott hangsúlyos utalást az imádságra más χαρ-tövű szóval sem találunk. Ez azonban nem zárja ki az imádság, mint téma jelenlétét az adott levélben, mint például Jakab levelében. Feltételezhetjük azonban, hogy amint a hálaadó énekekben⁴⁴⁵ és Jn 16-17-ben az öröm az imádság összefüggésében is hangsúlyosan jelen van, talán a kegyelem és az öröm kifejezései olykor a hálaimákhoz hasonló reflexiós háttér résztvevői lehetnek az újszövetségi levélirodalomban is. A hálaadást hangsúlyozó Páli levelekben ugyanis az öröm e szerepe gyakran a hála témájával szorosan összefonódva jelenik meg. A rendszerint a kegyelem szavát (is)

436 48 alkalommal, ebből: χάριv ἔχω 3, εὐχαριστία 11, εὐχαριστέω 33 alkalommal, + 1εὐχάριστος.

437 „hálát adott”: Mt 15,36; Mt26,27; Mk8,6; Mk14,23; Lk,17,16; Lk 22,17.19; Jn 6,11.23; ApCsel 27,35;

ApCsel 28,15.

438 „hála Istennek…”: 1Kor 15,57; 2Kor8,16; 2Kor 9,15.

439 „hálát adok”: Lk 18,11!; Jn11,41.

440 „hálát adok”: Rm 8,21; 1Kor 1,4.14; Ef 1,16; Fil1,3;1Thessz 1,2; 1Thessz 2,13; 1Thessz3,9; 2Thessz 1,3; 2Thessz 2,13; 2Tim1,3; Filem4.

441 Ef 5,4.20; Fil4,6; Kol3,15b-17; Kol4,2; 1Thessz5,18; 1 Tim 2,1.

442 Rm1,21; 1Kor 10,30; 1Kor 14, 16-18; 2Kor1,11; 2Kor 4, 15; 2Kor 9,11-12(-15) ; 1Tim4,3.

443 Jel 4,9; 7,12 és 11,14.

444 Miatyánk, Főpapi imádság, Lázár feltámasztása.

445 Lk 19,37 és Jel 19,7.

105

tartalmazó áldó formulák pedig akár sajátos imádságnak is tekinthetőek. A két páli levél nem marad χαρ-tövű szavak híján, még akkor sem, ha ezekben nem az öröm és a hála áll a fókuszban. Mindkettő esetében úgy tűnik, hogy maga a szintén χαρ-tövű szóval kifejezett, e levelekben (is) kitüntetett szerepű kegyelem veszi át akár pl. az üdvözletekben is a hála esetében már megfigyelt reflexiós háttér szerepét.⁴⁴⁶

A Zsidókhoz írt levélben egyedül a 4. fejezetben találunk egy markáns buzdítást az imádkozásra a kegyelemre utalva.⁴⁴⁷ Zsid 12,28 említ hálát, de azt is χάριv ἔχω kifejezéssel élve, ám itt a hálás alapálláson túl az imádságra vonatkozó megállapítás hiányzik. Záró áldó formulaként itt „A kegyelem mindnyájatokkal!” mondat szerepel.

Megjegyzendő, hogy a levél a χαρά-t csak profán – negatívan minősített – örömként ismeri, talán épp ezért a χαρ-tő a profán örömön túl kizárólag a χάρις szóban való megjelenése.

A többi apostoli levél, jóllehet használja a χαρ-tövű szavakat, ezt nem az imádság összefüggésében teszi.⁴⁴⁸

„Úgy tűnik, hogy a χαρ-tövű szavak az imádkozással kapcsolatban valóban a megajándékozottság reflexiós hátterén kapnak hangsúlyos szerepet. Amikor nem a megajándékozottság áll az érdeklődés középpontjában, hanem talán inkább a cselekvés, közösségi tevékenység, általában más szókészlettel élnek a szerzők.”⁴⁴⁹

3.2.3.2. Egyes χαρ-tövű szavak előfordulásai

Meg kell még vizsgálni az imádság összefüggésében előkerülő χαίρω, χαρά, ⁴⁵⁰; χαρίζομαι, χάρις valamint χάρισμα szavakat.

446 Gal-ban a χαρ-tövű szavak közül ezen felül egyszer kerül említésre még Isten ajándéka (χάρις 3,18) és egyezer az öröm, mint a Lélek gyümölcse (5,22). Ám egyik sem az imádság összefüggésében. Tit-ban a kegyelmen kívül más χαρ-tövű szó nem található.

447 Zsid 4,16.

448 Jakab levele mind az imádság témája, mind az öröm paradox értelme szempontjából különös figyelmet érdemel. Szerepel benne a kegyelem, amit a magukat megalázóknak ad Isten (Jak 4,8). Személyes és közösségi, közbenjáró imádság, ének, olajjal való megkenetés a vének által, mint egy liturgikus kézikönyvben sorakoznak a levél végi buzdításban, ám egy χαρ-tövű szóval sem találkozunk itt.

1Pt az öröm és a kegyelem-igék tárháza, ám a kegyelem jellemzően a gyakorlati élet kihívásai között való megállás ajándékát jelenti, nem a Pálnál jellemző megigazulástapasztalat kegyelmére utal. 2Pt inkább csak az elején és a végén utal a kegyelemre. Imádságról pedig egyik levél sem szól. Esetleg az üdvözlő kegyelem-kívánást értelmezhetnénk valamelyest imádságként, ám a Pt levelek nem relevánsak az imádság témájában.

Jn levelek az öröm és a kegyelem témáját éppen csak érintik, szintén nem az imádság kontextusában.

Jud hasonlóképp ír kegyelemről, s bár említi az imádkozást is, azt nem a χαρ-tő összefüggésében teszi.

449 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából 32.

450 A συγχαίρω imádság összefüggésében nem fordul elő.

106

Bár a megajándékozottságról, mint kulcsfogalomról szóltunk, különösen feltűnő, hogy az imádkozásra vonatkozó referenciák vizsgálatakor a legkevesebb teendőnk a χάρισμα szó esetében van. Az imádkozással összefüggésben egyedül 2Kor 1,11-ben kerül említésre: „…ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást“. Abból, hogy a χάρισμα szó nem jelenik meg szignifikánsan az imádkozás témakörében, arra következtethetünk, hogy az imádkozás éppen nem képesség és tehetség kérdése, így nem az ékesszólás és a tehetség területe, mint különleges adomány, s nem kiválasztottak feladata, hanem mindenkinek az alapvető „hitéletfunkciója“.⁴⁵¹

A χαρά, χαίρω előfordulásai abban különlegesek, hogy az imádság összefüggésében kifejezetten hangsúlyos krisztológiai összefüggést mutatnak.⁴⁵² Sűrűsödéseik jellemzően a hála sűrűsödéseivel esnek egybe, azon belül pedig a krisztológiai hangsúlynak megfelelően jelennek meg.⁴⁵³

Természetesen található más szavakkal leírt profán és megszentelt öröm is, de úgy tűnik, hogy az Újszövetség legyakoribb öröm szavának⁴⁵⁴ ilyen erős krisztológiai kontextusa egy sajátosan keresztyén öröm megfogalmazása; egyúttal talán az antik öröm keresztyén misszióban „újratöltött“ szavának jellemzője. Ahol nincs jelen az öröm, ott az imádságról rendszerint külsődleges ismertetőjegyei szerint esik szó. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a spontán χαρά-öröm egy egészen személyes (még ha közösségi, akkor is egészen sajátos és mély) imádságot jelez.

A χάρις és χαρίζομαι szavak előfordulásai, illetve azok hiánya szintén tanulságokkal szolgál. Az ApCsel-ben az imádság összefüggésében jellemzően kevésbé hangsúlyosan kerülnek elő⁴⁵⁵, hangsúlyos helyzetben mindössze egyszer találjuk (ApCsel 20,32). Páli levelekben hétszer kerül elő krisztológiai szempontból hangsúlyos helyzetben a kegyelem (Rm 6,17; 1Kor15,57; 2Kor 9,15; Ef 1,6-7; Kol 3,16; Zsid 4,16).

451 Érdemes e tekintetben felfigyelnünk a nyelveken szólás marginalizálására az öt értelmes szóval szemben, miként Jézus kritikájára is a Hegyi Beszédben az imádkozók bőbeszédűségét illetően. BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából 33.

452 4+6=10 alkalomból 7-szer. A tíz előfordulás: Lk 19,37 (i); Jn 16,24 (fn); Jn 17,13 (fn); ApCsel 13,48 (i); Fil 1,4 (fn); Fil 4,4 (i); 1Thessz 3,9 (fn és i); 1Thessz 5,16 (i) Jel 19,7 (i). I.m. (Balogné Vincze Katalin):

33.

453 Jeruzsálemi bevonulás, Jézus az imádság meghallgatását ígéri, közeli visszatéréséről szólva az öröm hangsúlyozásával; Jézus főpapi imája; „a pogányok örvendeztek és magasztalták az ÚR igéjét“; „hálát adok…“, „örömmel imádkozom mindnyájatokért“; „örüljetek az ÚRban (…) hálaadással tárjátok fel könyörgéseiteket; hála az örömért, mellyel megörvendezetettek minket Isten előtt“; „örüljünk és ujjongjunk“ a bárány mennyegzőjén.

454 A a χαρά és (συγ)χαίρειν 131-szer fordul elő, míg az ἀγαλλίασις és ἀγαλλιάομαι 16, és az εὐφρoσύνη és εὐφραίνω 16 alkalommal fordul elő.

455 ApCsel 7,46; 14,26; 15,40.

107

Hangsúlytalanabbul pedig hat alkalommal.⁴⁵⁶ Érdekes, hogy legtöbbször az istenhit forrását, sőt magát Istent jelenti a kegyelem. „Az ApCsel idézet és a páli idézetek alapján is feltételezhető, hogy a bennük tükröződő felfogás szerint Isten elsődleges sajátossága kegyelmessége, melynek meghirdetője maga Jézus.”⁴⁵⁷

3.2.3.3. Következtetések

„Úgy tűnik tehát, hogy a Krisztusban kapott kegyelem teológiája megragadható a χαρ-tövű szavak vizsgálatával. Ezen igék sajátos lelkiség alapjairól tanúskodnak, amely Barclay kifejtése szerint elsődlegesen a páli misszióban kristályosodhatott ki⁴⁵⁸ nem csak igehirdetésben, teológiai megfogalmazásokban, de a közösségi és egyéni kegyesség szintjén is. A bemutatott vizsgálat Krisztusban örvendező hálás keresztyén közösség képét tárja elénk, amelyben Isten kegyelme ad buzdítást és erőforrást a szolgálathoz.” ⁴⁵⁹

Az őskeresztyén spiritualitást feltérképezésekor Jézus evangéliumi imádkozás-tanítását, valamint más szerzők, gyülekezetek kegyességét is szem előtt kellene tartanunk.

Ugyanakkor, mivel a disszertáció vizsgálatának fókuszában a χαρ-tövű szavak állnak, megelégszünk e nagyhatású kegyelemteológiai hagyományról tehető megállapításaink kiemelésével.

A χαρ-tövű szavak referenciavizsgálata eredményeképpen az következő összefüggések váltak nyilvánvalóvá az imádkozás területén.⁴⁶⁰

1.) „Az imádságok még levelek esetében sem kötelező toposzok, hanem spontán és sokszínű megnyilatkozások.

2.) Imádságban a gyülekezeti és egyéni élet számtalan területére és eseményére reflektálnak.

3.) Alapvető „hitéletfunkciókat” élünk meg az imádkozásban Istenre utaltságunkban, de Krisztusban (és számtalan módon) való megajándékozottságunkban is.

456 1Kor 10,30; 2Kor 4,10; 2Kor 8,18; Fil 1,7; 2Tim 1,3; Filem 22.

457 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából 34.

458 BARCLAY,J. M.G.: Paul and the Gift. Eerdmans Publishing Company, Michigan/Cambridge 2015. 75-78.

459 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából 34.

460 A felsorolást saját publikációmból vettem át. BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából 35.

108

4.) Imádságaink a hála alapállásának és erejének visszatükrözői.

5.) Az imádkozásban az öröm sokféle módon fejeződik ki a spontán reakciótól a tudatoson át a teljesedő örömig és az eszkatologikus ujjongásig.

6.) A kegyelem, Isten mindent megelőző, de állandóan ható ajándéka az imádkozó számára, akár bűnbánat, akár veszély, akár öröm esetén is.

7.) Ugyanakkor a χαρ-tövű szavak sűrűsödésének szabályai egyes művek, vagy gyülekezeti helyzetek sajátosságait is jelzik. A kegyelem és karizma mentes, ám hálával és örömmel áthatott evangéliumokat a páli megigazulás-tapasztalatban gyökerező levelek követik, ahol Isten ajándékba kapott kegyelmének személyes dimenziói mellett, az ajándékba kapott közösség öröme és hálaadása a karizmák felismerésével együtt jelenik meg. Magát a karizma kifejezést is Pál vezeti be a Korintusiakhoz írt 1.levelében. Ezt megelőzően nem találkozunk e szóval az ógörög világi irodalomban sem.⁴⁶¹ A gyülekezetek számára szóló pásztori levelek elsősorban e közösség mindennapi kihívásait tartják szem előtt, s így kerül egyre nyilvánosabb és praktikusabb összefüggésekbe a kegyelem szava, ám immáron újra és újra az Isten ajándékainak használatára vonatkoztatva. Míg a Jelenések könyve néhány ám jelentős – részint akklamáció jellegű⁴⁶² - referenciájában viszontlátjuk János hálateli eszkatologikus örömét.”

In document Evangélikus Hittudományi Egyetem Hittudományi Doktori Iskola Rendszeres Teológia Tanszék és Valláspedagógia Tanszék (Pldal 102-108)