Evangélikus Hittudományi Egyetem Hittudományi Doktori Iskola
Rendszeres Teológia Tanszék és Valláspedagógia Tanszék
Balogné Vincze Katalin:
A megajándékozottak boldogsága az Újszövetség χαρ-tövű szavainak teológiai összefüggése és valláspedagógiai jelentősége tükrében
PhD értekezés
Témavezetők:
Dr. Reuss András és Dr. Kodácsy-Simon Eszter
Budapest, 2022.
2 Nyilatkozat:
Alulírott Balogné Vincze Katalin nyilatkozom,
hogy „A megajándékozottak boldogsága az Újszövetség χαρ-tövű szavainak teológiai összefüggése és valláspedagógiai jelentősége tükrében” című értekezést önállóan készítettem, a megadott irodalmon kívül más segédeszközt nem használtam, más szerzők szövegét szó szerint mindig idézőjelek között és a forrás megadásával idéztem, más szerzők eredményeit vagy gondolatait a forrás megadásával használtam föl, értekezésemet korábban más intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el.
Balogné Vincze Katalin
Budapest, 2022. július 30.
3
Tartalom
Bevezetés ... 6
Módszertani bevezetés ... 10
1. Az interdiszciplináris tudományos boldogságkutatás kihívásai a teológia számára ... 12
1.1. Filozófiai megfontolások a boldogság-téma tárgyalásához ... 15
1.1.1. A boldogságfogalom változásának történeti áttekintése Wladyslaw Tatarkiewicz műve alapján ... 16
1.1.2. A boldogság dimenziói Wladislav Tatarkiewicz integratív boldogságfogalmában ……….21
1.1.3. Boldogság a történelem közepette Dieter Thomä gondolatmenetében ... 23
1.1.4. Kortárs vallásfilozófiai impulzusok a boldogságkérdés kutatásához ... 24
1.2. A teológiai vizsgálatba is bevonható megállapítások néhány, a boldogság témájához kapcsolódó pszichológiai fogalom kapcsán ... 29
1.2.1. Koherencia ... 33
1.2.2.Coping ... 36
1.2.3. Flourish ... 40
1.3. A teológiai kutatást befolyásoló sajátosságok ... 44
2. A boldogság témájában végzett teológiai kutatások jelentős megállapításai ... 46
2.1. Az öröm és a boldogság viszonyáról teológia összefüggésben ... 47
2.2. A boldogság, mint teológiai téma Michael Plathow téziseiben ... 52
2.3. A pillanatnyi és a törekvéssel elérhető boldogság teológiai integrációjának modellje Jörg Lausternél ... 58
2.4. Teológusként írni a boldogságkérdésről ... 64
3. A χαρ-tövű szavak újszövetségi vonatkozásai ... 65
3.1. A boldogság-téma bibliai összefüggései ... 65
3.1.1. A boldogság ószövetségi dimenziói ... 66
3.1.2. A boldogság-téma újszövetségi előfordulásai ... 82
3.2. A χαρ- tövű szavak újszövetségi referenciái és összefüggéseik ... 97
3.2.1. Vizsgált paraméterek ... 98
3.2.2. Eredmények ... 99
3.2.3. Az imádkozás témája szempontjából jelentős előfordulások ... 102
3.2.4. Krisztológiai összefüggések ... 108
3.2.5. A referenciavizsgálat tézisének érvényessége ... 109
4. A χαρ-tövű szavak rendszeres teológiai jelentősége ... 111
4.1. Ószövetségi alapok ... 111
4.2. Az újszövetségi kutatás rendszeres teológiai szempontból releváns eredményei ... 112
4.3. A χαρ-tövű szavak két „szomszédja”: δῶρον és ἀγάπη ... 115
4.4. A páli kegyelemfelfogás gyökerei és sajátos újdonsága ... 118
4
4.5. A χαρ-tövű szavakban rejlő lehetőségek teológiai rendszerek vizsgálata
szempontjából ... 120
4.5.1. Az öröm, a boldogság és Krisztus viszonya a teológia néhány klasszikusánál (táblázatos áttekintés) ... 121
4.5.2. Szempontrendszer az örömről, a boldogságról és Krisztusról szóló kijelentések alakulásának vizsgálatához ... 124
4.5.3. A kontextus jelentősége a teológiai megnyilatkozásokban egy megatrend-vita árnyékában ... 127
4.6. Strebensglück és Augenblicksglück probléma átértékelése a χαρ-tövű szavakban rejlő a megajándékozottság teológiájának alkalmazásával ... 130
4.7. A megajándékozottság teológiájában rejlő potenciálok a teológiai gondolkodás számára ... 131
5. A megajándékozottak boldogságáról a hittanórák összefüggésében ... 137
5.1. Örömteli üzenet a megajándékozottak hittanórai közössége számára ... 137
5.1.1. Az újszövetségi referenciavizsgálat hitoktatás szempontjából megfontolandó eredményei ... 138
5.1.2. A rendszeres teológiai gondolatmenet valláspedagógiai szempontból különösen is megfontolandó megállapításai ... 139
5.2. A vizsgálat nyomán megnyíló utak a hitoktatás tartalma tekintetében ... 141
5.2.1. Teológia tanulása az inklúzív hittanórán ... 141
5.2.2. A megajándékozottság teológiai összefüggéseinek inkluzív megközelítése ... 145
5.3. A boldogságproblematika pozitív pedagógiai vetülete a „Boldogságóra” kezdeményezés és a hitoktatás összevetése tükrében ... 152
5.3.1. Pozitív pedagógiai lehetőségek a hittanórán ... 156
5.3.2. A pozitív intézmény problémája a hitoktatás összefüggésében ... 158
5.3.3. Az érzelmi nevelés, mint a hitoktatás meghatározó eleme ... 159
5.4. A hittanórai imádkozás, mint a megajándékozottság megélésének különleges alkalma ... 161
5.4.1. Valláspedagógiai konklúziók az újszövetségi referenciavizsgálat imádkozással kapcsolatos megállapításai alapján ... 161
5.4.2. A megajándékozottság „nyelvtana” a hittanórai imádkozás tanításában ... 163
5.5. Megajándékozottnak lenni – χαρ-tövű szavak, mint a tanári (ön)reflexió lehetséges impulzusai ... 166
6. Összegzés ... 171
6.1. A munka során tett megállapítások ... 171
6.1.1. Az interdiszciplináris boldogságkutatási olvasmányok nyomán nyert megállapítások a boldogság teológiai megközelítése tekintetében ... 171
6.1.2. Kortárs teológiai állásfoglalások továbbgondolásával nyert megállapítások a boldogság-téma teológiai megközelítésével kapcsolatban ... 174 6.1.3. A boldogság kérdésére vonatkozó jelentős biblikus teológiai megállapítások 176 6.1.4. A χαρ-tövű szavakban rejlő lehetőségek a rendszeres teológia szempontjából 179
5
6.1.5. A megajándékozottak boldogságáról a hittanórák összefüggésében ... 184
6.2. A munkafolyamat egészének teológiai jelentősége tartalma és módszere tekintetében ………..190
Absztrakt ... 192
I. A kutatás témájának meghatározása ... 192
II. A kutatás folyamata ... 192
III. Főbb kutatási eredmények tematikus súlypontok szerint ... 193
Abstrakt ... 198
I. Bestimmung des Forschungsthemas ... 198
II. Über den Forschungsprozess ... 198
III. Die wichtigsten Ergebnisse zu zentralen Themen geordnet ... 199
Abstract ... 204
I. Finding the topic of the research ... 204
II. About the process of the research ... 204
III. The most important results ordered by central topics ... 205
Felhasznált irodalom ... 210
6
Gerd Theißen az Újszövetségről: „Es ist Kleingruppenliteratur.
Gerade deshalb ist es erstaunlich, wenn wir in ihr eine Tendenz zur Öffentlichkeit finden.
Die ersten Schriften, in denen die Schwelle einer christlichen Publizistik erreicht wird, haben ’das Evangelium’ als Thema – eine ’frohe Botschaft’
mit Öffentlichkeitscharakter.”1
Bevezetés
A teológiai gondolkodás – sajátos területeinek és törvényszerűségeinek figyelembevétele mellett is –, mint a tudományos gondolkodás általában, az adott kor lenyomatát is magán viseli. Korunk a gazdasági és társadalmi válsághelyzetekkel küzdő, ám élményekre éhes és e helyzetében marketing-trendeknek kitett társadalmában hangsúlyosan jelen van az igény a boldogság és boldogulás kérdéskörében megfogalmazott – hiteles – útmutatásokra. Gazdasági, pszichológiai, filozófiai, spirituális ismeretterjesztő- és szakirodalom bő választéka várja a könyvespolcokon vagy a világhálón böngésző „fogyasztót”. Miért ne próbálnánk mi, teológusok is a boldogság nem is annyira új kérdésére saját területünkön válaszokat keresni, melyeknek végül akár az interdiszciplináris diskurzusban, vagy a gyakorlati teológia színterein is hasznavehetőek lehetnének.2 Nem újkeletű igény a teológiában sem az adott szellemtörténeti korszakokat meghatározó kérdések teológiai vonatkozásait kifejteni.3 Ha komolyan vesszük Gerd Theißen azon állításait, amelyeket bibliadidaktikai könyvében a bibliadidaktika, mint motivációs tudomány4 összefüggésében megfogalmaz, azaz, hogy a Biblia üzenetének motiváló erejéből a mai, posztmodern nyilvánosság is meríthet, és
1„Ez egy kicsi csoport irodalma. Éppen ezért bámulatos, ha a nyilvánosságra vonatkozó tendenciákat találunk benne. Az első írásoknak, amelyek a keresztyén publicisztika küszöbét elérik, az „evangélium”
– egy örömhír – a témája a nyilvánosság számára.”(saját fordítás) THEIßEN, G.: Zur Bibel motivieren;
Aufgaben, Inhalte und Methoden einer offenen Bibeldidaktik, Chr. Kaiser Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 2003. 26.
2 ROTHGANGEL, M.: Systematische Theologie als Teildisziplin der Religionspädagogik? Präliminarien zum Verhältnis von Systematischer und Religionspädagogischer Theologie (https://www.theo- web.de/zeitschrift/ausgabe-2003-01/systematische_theologie_als_teildisziplin_der_religionsp_d.pdf - Letöltve 2021.10.08.)
3 Előzményként gondolhatunk akár a tillichi korrelációs módszerre, vagy éppen az etikai kérdésfelveté- sek módszereire, de ilyenek a hatástörténeti kutatások, vagy hermeneutikai kutatások is.
4 THEIßEN,G.: Zur Bibel motivieren; Aufgaben, Inhalte und Methoden einer offenen Bibeldidaktik, Chr.
Kaiser Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 2003. 19-21.
7
ehhez a motivációt a Biblia olvasását tanulók és tanítók számára is maga a szöveg nyújtja, kézenfekvő feladat a bibliai szövegre irányuló korabeli és korunkbeli „Sitz im Leben”
adta kérdések között az Újszövetség szövegeiben megfogalmazott örömhír, mint olyan tartalom mibenlétét kutatni, amely az öröm okáról és mibenlétéről is üzenetet hordoz a sokféleképpen hívők és nem hívők nyilvánossága számára. Nyilvánvaló teológiai feladat tehát a boldogságra irányuló életkérdés teológiai tartalmakkal való összekapcsolásának lehetőségére rámutatni, és mindezt időszerű valláspedagógiai megfontolások mentén is artikulálni.
Tudományos eredmények és a bibliai szöveg utalásai nyomán is sejthetők a boldogságkérdés transzcendens vonatkozásai, ugyanakkor maga a boldogság tapasztalata teológiai szempontból kevésbé hozzáférhető, s a teológiai kutatásnak nem lehet célja a boldogságról szóló tanítás – még ha a „beatitudo” fogalma akár a Boldogságmondások vagy éppen 1Tim 1,11 alapján, akár filozófiai alapvetéssel sem ismeretlen fogalom a teológiai irodalomban –, inkább „csak” következményként vethet számot vele. Szükséges tehát vizsgálódásunk számára olyan teológiailag körüljárható fogalmakat találnunk, amelyek valamiképp közelítenek a boldogság témájához. A boldogságproblematika filozófiai és pszichológiai szakirodalma és egyúttal a teológia szempontjából is megbízható szócsoportnak tűnnek a χαρ-tövű szavak, melyek egy szótőhöz kötődve egészen tág, teológiailag is értelmezhető spektrumon kapcsolódnak a boldogság- problematikához, hiszen az öröm, a kegyelem, a hála és ezek származékai egyrészt a téma pszichológiai és filozófiai tárgyalása szempontjából, másrészt teológiailag is hangsúlyos fogalmakként ismertek.
Munkám első nagy egységében az interdiszciplináris tudományos boldogságkutatás teológiai munkánk során is figyelembe vehető felvetéseit veszem számba. E felvetések kiválasztásakor elsősorban a rendszeres teológiai és a valláspedagógiai gondolatmenethez kapcsolhatóságukat tartom szem előtt, míg a biblikus feltárás magukból az újszövetségi szövegekből indul ki. Egyrészt, mivel a boldogságkutatás kérdésköre nyilvánvalóan meghatározza kutatói érdeklődésemet és a kutatási terület kiválasztását, másrészt, mivel e felvetések fémjelzik a témakörhöz kapcsolódó társtudományi kutatások hangsúlyait, eredményeiket érdemes a teológiai reflexió alkalmával is figyelembe venni, sőt már a tényleges biblikus feltárást megelőzően is izgalmas azt nagy vonalakban, mintegy a megértés és továbbgondolás kontextusaként felvázolni. E ponton nem mondhattam le néhány, a boldogság témája tekintetében programadó teológiai írás kritikai bemutatásáról sem.
8
Ezt követi a beszámoló a bibliai szövegen alapuló kutatásom eredményeiről, melyben a χαρ-tövű szavak újszövetségi előfordulásait mutatom be egy csatolt referenciatáblázat5 segítségével. A táblázat lehetőséget ad a szavak egyes előfordulásainak minősége és funkciója, valamint a megjelenések összességének sajátos mintázatai alapján hangsúlyok és témacsomópontok azonosítására. E referenciavizsgálat tézise: a χαρ-tövű szavak újszövetségi előfordulási, különös tekintettel együtt-állásaikra, gazdagítják az újszövetségi örömről való gondolkodásunkat: új összefüggésekre világíthatnak rá a teológiai gondolkodásban, és hozzájárulhatnak a keresztyén boldogságfogalom dimenzióinak vázolásához és teológiai összefüggésekben való kifejtéséhez és alkalmazásához. Így jutunk el a szenvedések ellenére is erőt adó és eltörölhetetlen, Krisztusban való örvendezés6, mint a keresztyén boldogság jellemzőjének azonosításához. A χαρ-tövű szavak és a hozzájuk kapcsolódó gondolatkörök közös nevezőjeként pedig a megajándékozottság fogalomkörére találunk rá, melyben a boldogság keresztyén tartalmú alapját és értelmezésének lehetőségét leljük. E kapcsolódás teológiai értékelése, és valláspedagógiai jelentőségének felmutatása pedig e diszciplínák szempontjából is továbbgondolható eredményeket ígér. Ezt követően tehát az újszövetségi vizsgálat során fellelt eredmények teológiai és valláspedagógiai reflexiója és továbbgondolása következik.
A rendszeres teológiai fejezet alapkérdése az evilági és a transzcendens viszonya a boldogságra irányuló kérdésben. E viszony tisztázása kapcsán kerül sor a törekvéssel elérendő (Strebensglück) és a pillanatnyi boldogság (Augenblicksglück) etikai kérdésében rejlő ellentét Jörg Lauster által felvetett feloldási lehetőségének igazolására a χαρ-tövű szavakhoz kapcsolódó vizsgálat eredményeinek segítségével. A rendszeres teológiai gondolatmenet az újszövetségi vizsgálódás eredményeit a teremtés, megváltás és megszentelődés hármasának tükrében vizsgálja. A teológiai megfogalmazások fogalmi hangsúlyai mögött a különböző χαρ-tövű szavak célszerűségi szempontból való megjelenéséhez kapcsolódó témakörökre mutatok rá, s egyúttal a közöttük fellelhető kapcsolatra, egyfajta közös nevezőre utalok a valláspedagógiai fejezetben kulcsgondolatként továbbvihető megállapítással, mely szerint a χαρ-tövű szavak valójában a megajándékozottság teológiájának reflexióit nyújtják.
A valláspedagógiai megfontolások számára a rendszeres teológiaihoz hasonlóan az evilági és transzcendens viszonya meghatározó, e gondolatmenet azonban a boldogság
5 Mellékletként benyújtva.
6 Fil 4,4-7
9
megélésének lehetőségeire irányul. A megajándékozottság tanulásának és megélésének lehetősége az inkluzív nevelésben alapvető módon jelenik meg, így a hitoktatásban megvalósuló inklúzió témáját kézenfekvő bevonni a gondolatmenetbe. A hitoktatás tartalmai között explicit módon is megjelenhetnek a χαρ-tövű szavak vizsgálatából nyert tanulságok. Ennek a lehetőségnek a bemutatását is szolgálja a hittanóráknak a boldogságórákkal való összevetése. A megajándékozottság megélésben kiemelkedő jelentősége van a reflexiónak, ezért az újszövetségi vizsgálatban szembetűnő imádságkomplexum súlyának megfelelően a gondolatmenetbe illeszkedve külön alfejezetek tárgyalják az imádkozást, mint reflexiós lehetőséget, és az imádkozásra való nevelés módjait.
Az újszövetségi eredményekből kiindulva, rendszeres teológiai megfontolásokon át jut tehát a munka a valláspedagógiai részben a transzcendens alapokon nyugvó boldogság megélésének lehetőségeiig. A munka záró fejezete pedig a tematikus összefoglalás mellett a vizsgálódás folyamatára való visszatekintés kapcsán egyúttal a különböző teológiai területek – éppen napjainkban tudományos vizsgálódás homlokterébe kerülő7 – együttműködésében rejlő lehetőségekre is rámutat.
7 SCHLENKE, D.: ‚Religionspädagogische Theologie‘ – didaktische Verantwortung der Systematik?
(https://www.theo-web.de/zeitschrift/ausgabe-2013-02/11.pdf- Letöltés 2021.10.8.) valamint ROTHGANGEL.M: Systematische Theologie als Teildisziplin der Religionspädagogik? Präliminarien zum Verhältnis von Systematischer und Religionspädagogischer Theologie (https://www.theo- web.de/zeitschrift/ausgabe-2003-01/systematische_theologie_als_teildisziplin_der_religionsp_d.pdf – Letöltve: 2022.08.01.)
10
Módszertani bevezetés
Disszertációmban egy témakör teológiai diszciplínák határain átnyúló vizsgálatától olyan összefüggések feltárását remélem, amelyek diszciplináris részvizsgálatok eredményeit nem pusztán felsorakoztathatják, hanem egymással összefüggésbe állítva sajátos értelmezési keretbe is helyezik azokat.
Az alapvető újszövetségi referenciavizsgálat eredményeire rendszeres teológiai megfontolásokat építek, melyek gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit a valláspedagógia kézenfekvő területén keresem. Munkámban az egyes diszciplínák eredményeinek összevetése újabb kérdések felvetésére és további vizsgálatára is sarkallhatnak. Ennek megfelelően olykor megelégszem továbbvihető szempontok megfogalmazásával, s az így kialakított és felvázolt szempontrendszert magát is tudományos eredménynek tekintem, hiszen a résztudományok szabályai szerint végzett következtetésekre épülnek, és azokat a témakör adta sajátos hálózatba rendezik. E rendszer egyrészt bemutatja, hogy a teológiai szaktudományos vizsgálatok esetén is fontos és gyümölcsöző a kutatást a Szentírás szövegének alapos vizsgálatára építeni, hiszen bibliai kifejezések feltárt kapcsolatai messzemenő teológiai következtetéseket vonhatnak maguk után, ugyanakkor e szerkezet természetéből adódóan több irányból nyitott további kérdések felvetésére és továbbgondolására. A különböző teológiai diszciplínák összefüggésbe állításából pedig sajátos hangsúlyok megfogalmazása adódik, mely akár a témával való későbbi foglalkozás számára is továbbgondolható összefüggéseket nyújthat. A dolgozat gondolatmenetének tehát határt szabnak a mennyiségi keretek, de a továbbgondolás lehetőségének tudatában elégszem meg olykor azzal, hogy a bemutatás teljességére való törekvésről lemondva kiragadott példák segítségével, vagy éppen további kutatásra sarkalló kérdéseket is megfogalmazva építem fel gondolatmenetemet.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért éppen a rendszeres teológia és a valláspedagógia értelmezési keretei között mozgok, amikor az újszövetségi kutatásból nyert eredmények továbbgondolására vállalkozom. A személyes és tartalmi szempontok szerencsés egybeesésén túl az Újszövetség χαρ-tövű szavai a rendszeres teológia elvontabb megközelítéseinek és a valláspedagógia gyakorlatiasabb világának sajátos nyelvi kódkészleteivel egyaránt megközelíthetőek, és hasonlóképpen értelmezhető fogalmak is, tehát megfelelő és meglehetősen központi kapcsolódási pontot jelentenek e
11
két tudományág között. Ez a tény pedig lehetővé és különösen izgalmassá is teszi e különböző teológiai tudományterületeken történő vizsgálódás kombinációját.8
A teológia tudományának ugyanakkor nem módszertanilag differenciált területeire fókuszálok a prolegomena funkcióját betöltő első fejezetben, hanem mintegy holisztikus nézőpontként választom a filozófia és a mindennapi élet gyakorlati tudományai felől érkező boldogságkérdést munkám hátteréül. Maga a tudományos
„boldogságkutatás” is témájából fakadóan széles spektrumú interdiszciplináris együttműködésben folyik. Érdemesnek találtam tehát felvetéseit a teológia egészének szegezni, s az így nyert szempontokat az újszövetségi eredmények értelmezése és továbbvitele kapcsán is érvényesíteni. Ezt követően végzem el a kiválasztott témakör átfogó szaktudományos vizsgálatát beleértve az újszövetségi előfordulások feltérképezését és az ezekből levont konzekvenciákat, valamint ezeknek elsősorban a vonatkozó szakirodalom háttéren történő rendszeres teológiai és valláspedagógiai továbbgondolását. A teológiai társdiszciplínák egymás közötti kapcsolatainak jelentőségét kiemelve igyekszem tehát az eredményeket az egész tudományterület számára gyümölcsöztethetővé tenni.
8 Vö.: ROTHGANGEL,M.:Systematische Theologie als Teildisziplin der Religionspädagogik?
12
1. Az interdiszciplináris tudományos boldogságkutatás kihívásai a teológia számára
A „boldogságkutatás” elnevezés magyar nyelvünkben elsősorban Kopp Mária pszichiáter és magatartástudományi kutatóintézete munkássága nyomán vált széles körben ismertté, népszerűvé.9 E kutatási terület – „happiness studies”, „Glückforschung”
– világszerte fénykorát éli. Tudományos publikációk, konferenciák, kutatócsoportok, kutató műhelyek munkája nyomán immáron elméleti megfontolások és empirikus kutatási eredmények tárháza segíti a tudományos munkát e területen.
A boldogságkérdés az antikvitás óta központi filozófiai téma volt szubjektív életvezetési és politikai szempontból egyaránt. Így a teológia is – mind az etika, mind a misztika és a spiritualitás szempontjából – időről időre reflektált rá10, bár olykor inkább hallgatott róla.11 A 19-20. században azonban egyre inkább gazdaság-politikai, s ugyanakkor személyiségpszichológiai témává vált, rendszerint filozófiai – marxista, egzisztencialista majd fenomenológiai és esztétikai – megalapozással. Az ekként felvetett tudományos problémák kisebb-nagyobb jelentőségű teológiai reflexióival a teológia klasszikusai sem maradtak azonban adósak saját rendszeres teológiai műveikben12, vagy esszé-jellegű monográfiákban13.
9A téma magyarországi jelenléte ugyanakkor nem kizárólag az ő érdemük. Talán Selye János nyomán igen jelentős hazánkban mind a mentálhigiénés mozgalom szerepe, mind a pozitív pszichológia hazai művelőinek munkássága, a fordításban megjelenő pszichológiai szakirodalom jelenléte, vagy éppen magyarországi szociológusok és filozófusok témába vágó publikációs tevékenysége. (A felsorolást természetesen még hosszan folytathatnánk akár az irodalom, képzőművészet, vallás vagy a társadalomtudomány vonalán.)
10 Nyssai Gergely, Augustinus, (Boethius), Aquinoi Szt. Tamás. Tárgyalásukat, értékelésüket lásd:
CLAUSSEN, J.H.: Glück und Gegenglück, Philosphische und theologische Variationen über einen alltäglichen Begriff, Mohr Siebeck, Tübingen 2005. 2-161.; CLAUSSEN, J.H.: Glück und Gegenglück, Philosphische und theologische Variationen über einen alltäglichen Begriff, Mohr Siebeck, Tübingen 2005; LAUSTER, J.: Gott und das Glück, Das Schicksal des guten Lebens im Christentum, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh 2004. 37-90.; SCHLÖGL- FLIER,K.:Das Glück – Literarische Sensorien und theologisch-ethische Reaktionen. Eine historisch- systematische Annäherung an das Thema des Glücks, Studien der Moraltheologie 36., LIT Verlag, Berlin 200751-107. LANGE, D.: Glück/Glückseligkeit. RGG 3. 1015-1021.
11 Claussen, a téma evangélikus szakértője Eckhart Mestert, az Istennel való egység mint az ellenboldogság (Gegenglück) kifejtőjét tárgyalja, Luthert ugyanakkor a boldogság teológusaként mutatja be. A másik evangélikus szakértő, Lauster ugyanakkor Eckhart Mester a misztikus boldogság kifejtőjeként mutatja be, míg Luthernél a profán boldogság és a megigazulás szembeállítását találja, s innen eredezteti a szerinte Kanttal, mint a „boldogság sírját” megásó gondolkodóval végérvényessé vált, s a XX. század közepéig tartó száműzetését a boldogság témájának a teológiából. Hogy Eckhart Mestert és Luthert e két jelentős szerző eltérően ítéli meg, egyrészt saját teológiai boldogságfogalmuk eltérő voltára, másrészt a rendszerük belső logikájára vezethető vissza. Ezen ellentmondással a későbbiekben részletesen foglalkoznunk kell. Azonban biztos, hogy a boldogság-téma középkori bújócskája a teológia ligetében az újkorban is folytatódott. Ugyanakkor talán még nagyobb kérdés, hogy mit kezdünk e fogalommal ma, amikor elénk lép.
12 Barth, Moltmann, Tillich, Pannenberg, valamint szemelvényesen Bonhoeffer.
13 SÖLLE, D.: Phantasie und Gehorsam. Überlegungen zu einer künftigen christlichen Ethik, Kreuz Verlag, Berlin 1968., valamint. több rövidebb közleménye mellett MOLTMANN, J: Minden végben kezdet rejtezik. Kis reménytan (ford.: Gromon A.) Bencés Kiadó, Pannonhalma 2005. c. műve is ide sorolható.
13
A 21. század jelentős változásai ugyanakkor éppen a globális problémák és globális lehetőségek előtérbe kerülése nyomán egyre nagyobb teret nyitnak az interdiszciplináris együttműködésnek. Ennek gyakorlati hasznát látjuk napjaink boldogságkutatás szempontjából kiemelkedő két tudományágának, a közgazdaságtan gazdaságpolitikai és a pszichológia értékszociológiai vizsgálataink közös eredményeiben.14 Az empirikus boldogságkutatás eredményei azonban szükségszerűen kiáltanak az elméleti kutatói munka fejlesztéséért. Míg az empíriának az internet széles körű elterjedése óriási lökést adott, az elméleti, bölcseleti jellegű tudományos munkában – valószínűleg a módszerből adódóan is – csak kisebb mértékű fellendülést tapasztalunk.
A bölcsészettudományok és részben a vallástudomány és a hittudomány15 területéről többnyire inkább egyéni érdeklődési körök mentén16, vagy más kutatások részeként17 találunk boldogság témájú publikációkat valamint konferenciákat és ezek kiadványait18. Olykor pedig empirikus kutatókkal közös, vegyes kutatócsoportokban jelennek meg érdekes tanulmányok.19 A tudományterület egyik jelentős internetes folyóirata, a Journal of Happiness Studies, és az ennek alapító kiadója – Ruut Veenhoven – által üzemeltetett World Database of Happiness20 közleményeinek túlnyomó többsége empirikus kutatási eredményeket hoz. Az empíria túlsúlya megfigyelhető más boldogságkutatási fórumokon is. Nemcsak az elfogulatlan vagy elfogult szemlélő számára szembetűnő e jelenség, de maguk az empirikus eredményeket publikáló szerzők is több esetben jelzik igényüket a bölcseleti megalapozásra, az adatértelmezésben várt együttműködésre. Az eredmények széles háttéren való értékelésének szép példáját látjuk ugyanakkor a boldogság témájában megszületett ENSZ ajánlásokban.21 Míg a 2012-ben készült első ajánlás a
14 Easterlin, Veenhoven, Ed Diener és Seligmann, valamint két Nobel díjas: Kahnemann és Akerlof munkássága
15 A következő lábjegyezetekben csak a jelentősebb, rendszeres teológiai vonatkozású művekre utalok.
16 CLAUSSEN, GRESHAKE, LAUSTER, ROHNER, SCHLÖGL-FLIER említett monográfiái; valamint BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. Ein theologischer Entwurf im Gespräch mit Bonhoeffer und Adorno, Neukirchener Verlagsgesellschaft, Neulirchen-Vluyn 2011. és BELLEBAUM,A.–SCHALLENBERG,P.
(szerk.): Glückverheissungen. Heilige Schriften der Menschheitsgeschichte, Aschendorf Verlag, Münster 2005.
17 Számos irodalomtudományi, esztétikai, filozófiai, pszichológiai, szociológiai és pedagógiai munkában.
18BRÜMMER,V.–SAROT,M. (szerk.): Happyness, Well-being and the Meaning of Life. A Dialogue of Social Science and Religion, Pharos, Kampen 1996; TŐZSÉR E.(szerk.): Hit és emberi boldogság.
Pszichológusok és teológusok 10., Új Ember Kiadó 2009.
19 BELLEBAUM: Glückforschung, Eine Bestandsaufnahme; KOPP M. (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008.
5-6. fejezete; POLAK (szerk.): Megatrend Religion?
20 World Database of Happiness (https://worlddatabaseofhappiness-archive.eur.nl/ Letöltve:
2022.07.25.)
21 World Happiness Report 2013,
(http://unsdsn.org/files/2013/09/WorldHappinessReport2013_online.pdf Letöltve 2022.07.25.)
14
boldogságkutatás deficitjeként – s ezzel együtt módszertani nehézségként – utal a vallás és értékek összefüggésének kutatási területére22, s ennek megfelelően a vallásosságot és az értékrendet külön vizsgálja, a 2013. szeptemberében megjelent második jelentés az országonként különböző boldogságmutatók okaként egy tizenhét oldalas fejezetet szentel az erényekről szóló ősi vallási és erkölcsi tanítások jelentőségének23 (hasonlóan, mint például a mentális betegségek kérdésének24, melyet a legfőbb, ám a döntéshozók által rendszerint figyelmen kívül hagyott okként tüntet fel). Hasonlóképp figyelemre méltó a Pew Research Global mértékadó washingtoni közvélemény-kutató megállapítása, mely szerint egyebek mellett a vallás is jelentős szerepet tölt be az anyagi jólét és a boldogság különválásában.25 Érdemes megvizsgálni, hogy az objektív – gazdasági és más pl. GNH26 – mutatók és a szubjektív jóllét hermeneutikai problémája – akár elfogadjuk Easterlin paradoxonát27, akár nem – döntően a kulturális és a vallási gyökerek és gyakorlat területéhez kötődik. E gyökerek a globalizáció és a globális migráció előretörésével lehet,
22 World Happiness Report 2012
(https://s3.amazonaws.com/happiness-report/2012/World_Happiness_Report_2012.pdf Letöltve:
2022.07.25.) 71.: The overlap between values and religious belief has not yet been studied in the happiness literature, so we shall treat these as two separate issues, beginning with religion, before coming on to those values that can also be expressed in purely secular terms.”
23 World Happiness Report 2013 5. fejezete.
24 World Happiness Report 2013 3. fejezete.
25 STOKES,B.:Happiness is increasing in many coutries – but why?, Rew Research Center 2007. 07.
24. (http://www.pewglobal.org/2007/07/24/happiness-is-increasing-in-many-countries-but-why/
Letöltve 2022.07.25.): „Clearly other factors such as religious and ethnic strife and concern about inequality may contribute to this disconnect between economic wellbeing and happiness.”
26 GNH: Gross National Happiness, a 9 domain, 33 indikátor alapján felállított index bemutatását a World Happiness Report 2012 II. részében találjuk a 108-148. oldalon.
27 EASTERLIN, R. A.: Does economic growth improve the human lot? Some empirical evidence. In David, P. A. - Reder, M. W. (szerk.) Nations and households in economic growth: essays in honour of Moses Abramowitz. 89–125. Academic Press, New York 1974.Easterlin 1974-ben fogalmazta meg először a boldogság-paradoxont, mely szerint a gazdagabb társadalmakban élő nagyobb jövedelmű személyek boldogabbnak vallják magukat, mint a kisebb jövedelműek. Ugyanakkor az országok közötti összehasonlításban ilyen összefüggés nem lelhető fel, sőt sokszor épp a szegényebb országok lakói rendelkeznek magasabb boldogságindexszel – természetesen bizonyos alapvető létszükségletek kielégített voltát feltételezve. Azóta e paradoxon széleskörű vizsgálata zajlik. A paradoxon elfogadói javasolják a GDP-központú szemlélet helyett a GNH (Gross National Happiness) használatát, melynek létjogosultságát bizonyítja, hogy a két említett ENSZ jelentésben is e mutatóval dolgoztak. Az Easterlin elméletével vitázó Veenhoven inkább a mókuskerék effektus és a telítődési jelenség kritikáját hangsúlyozza. Véleményem szerint e kritika a 2012-ben kelt ENSZ jelentéshez készített felmérésekben is megerősítést nyert elméletnek inkább a lehetséges gyakorlati következményeire (pl. jóléti államok termelési és fogyasztási trendjeinek mesterséges befolyásolása) tekint aggodalommal, valamint a szubjektív boldogságérzet telítődési pontjának absztrakcióját kérdőjelezi meg – ez utóbbit érzésem szerint jogosan, előbbit pedig mindenképp megfontolandóan, különösen is a jóléti-berendezkedés válságát széles tömegek létminimum alá kerülésével bőrünkön érző szegényebb európai országokban.
A boldogság-paradoxon ugyanakkor alapvető etikai kérdéseket vet fel, és jelzi az anyagi jólét további fokozására tett erőfeszítések nyomán megjelenő társadalmi anomáliákat is (például munkanélküliség, fokozódó környezetszennyezés, közösségi élet hanyatlása, családok válsága, rossz mentálhigiénés helyzet, a bűnözés növekedése). E tekintetben mindenképp hasznosnak tűnik a GNH figyelembevétele a kutatásban és a politikai döntéshozatalban egyaránt.
15
hogy egyre kevésbé lesznek nyilvánvalóak, ám a tudatos, és még inkább a tudatalatti rétegekben sokáig befolyásoló tényezőként fognak hatni, és szükséges is, hogy hassanak.
A nemzetközi kutatási trendek mellett talán érdemes még egy hazai, bár eredetileg bizonyára empirikus kutatóknak szánt, de teológusként talán magunkra is érthető biztatást meghallanunk: „Igen fontos, hogy a fél évszázados erőszakos elhallgattatás után végre tudományos módszerekkel vizsgáljuk, hogy mit jelent az egyén, a közösség és a társadalom egészsége, életminősége szempontjából a vallás, a spiritualitás.”28 Szükséges továbbgondolnunk – immáron valóban teológiai szempontok alapján –, hogy ajándékba kapott (egyéni és közösségi) életünk boldogságának és boldogulásának dimenzióira miként reflektált és miként reflektálhat még a teológia – s benne a gyakorlati teológia bizonyos területei –, és miként nyújthat még muníciót a teológia e téren, ha már a világi tudomány és a teológiai is rákérdez földi létünk alapvető teljesség- vagy hiányérzetére.
1.1. Filozófiai megfontolások a boldogság-téma tárgyalásához
A filozófiai boldogságfogalom sokrétűségéről és történetileg változó hangsúlyairól számos filozófiai műben és lexikoncikkben olvashatunk. E sokrétűséget szemlélteti számunkra két jelentős monográfia, melyekből szempontjából ki is emelek jelen vizsgálódásunk számára néhány fontos szempontot. A lengyel filozófus, Wladyslaw Tatarkiewicz a II. Világháború idején készült, németül pedig 1984-ben megjelent „Über das Glück” című monográfiája29 a modern boldogságkutatás filozófiai megalapozását nyújtja. A német filozófus Dieter Thomä „Vom Glück in der Moderne” címet viselő, 2003-ban megjelent műve30 pedig a boldogság fogalmának filozófiai megközelíthetőségét vizsgálja a XX. századi filozófia széles palettáján. A két különböző korban készült mű módszerbéli és következtetésbéli különbözősége szembetűnő, ugyanakkor a teológus olvasó számára is tanulságos.
28 KOPP M.–KOVÁCS M. E.: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. 164.
29 TATARKIEWICZ, W.: Wandlungen des Glücksbegriffs, Klett-Cotta Verlag, Stuttgart 1984.
30THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne, Suhrkamp Verlag, Frankfurt 2003.
16
6.1.1. 1.1.1. A boldogságfogalom változásának történeti áttekintése Wladyslaw Tatarkiewicz műve alapján
Tatarkiewicz művében a boldogságfogalom történeti áttekintéséből indul ki. E fejezet – „Wandlungen des Glücksbegriffs”31 – eredményeit részletesen ismertetem egyrészt mivel Tatarkiewicz koncepciójának megalapozását is jelenti, másrészt az újszövetségi boldogság-kifejezések kortörténeti háttere megértése szempontjából is hasznát vehetjük e gondolatmenetnek.
A szerző nyolc állomást említ a boldogságfogalom – európai32 – történetében.
1. A kezdetek a filozófia előtti korra nyúlnak vissza. Már ekkor több rokon kifejezés jelenléte dokumentálható a görög irodalomban. A jóllét két görög kifejezése az εὐτυχία és az – inkább mitológiai szövegekben előforduló – εὐδαιμονία. E két, inkább külsődleges jóllétet jelentő szó mellett már ekkor feltűnik a belső jóllét kifejezésére a kellemesség és elégedettség ἡδονή33 szava. A boldogság kifejezésére azonban nem annyira ez az általános fogalom tűnt alkalmasnak, hanem inkább egyedi variánsai:
mindenekelőtt a χαρά, mely tartós kellemességet és elégedettséget jelez, továbbá az εὐφροσύνη, mely egy boldog, derűs vágyakozást jelent, s így a pozitív életérzés egyik lényegi elemét jelöli; valamint az ὄλβος, mely az ember jóllétét az azzal összefüggő életkedv és teljességérzés szempontjából világítja meg. Már ekkor találkozunk egy eszkatologikus kifejezéssel, a μακαριότης szóval, amely az ember számára a földön elérhetetlen, csak az istenek és az Elysiumban lévő lelkek számára hozzáférhető egészen különleges intenzitású élvezetet jelöli „Glückseligkeit” értelemben.
2. A jóllét fogalma ezt követően egyre inkább a szerencse – εὐτυχία – és a jó sors irányába mozdul el – εὐδαιμονία –, hiszen a sikeres és boldog élet feltételei közt a szerencse kulcsszerepet kap. Idővel már azokban az esetekben is a jó sorsot emlegetik a boldogság okaként, amikor nyilvánvalóan nem a szerencse okán, hanem egyéni erőfeszítések nyomán jön létre valakinek a boldogsága.
31 TATARKIEWICZ,W.: Wandlungen des Glücksbegriffs 37-45.
32 A filozófiai szakirodalom nem szokott utalni a fogalom európai vagy nem európai tárgyalásmódjára, hisz hagyományosan európai témafelvetésként kezeli egy európai gyökerű tudományban. Ma, egy interdiszciplináris területeket is érintő dolgozatban azonban szükséges felhívnunk a figyelmet e szűkítésre. Természetesen sok új felismeréssel járna legalább a világvallások etikáját bevonni a vizsgálódásba, de az egyrészt terjedelmi okokból, másrészt a filozófiai fogalomrendszer és módszer adta törvényszerűségek („nyelvezet”) okán nem kivitelezhető és nem érzem ennek szükségét disszertációmban. Az ilyen irányú vizsgálódáshoz az egyes vallások szent szövegein és a vallástudományi szakirodalmakon túl érdemes még pl. kézbe venni a BELLEBAUM, A. - SCHALLENBERG, P. (szerk.): Glückverheissungen. Heilige Schriften der Menschheitsgeschichte, Aschendorf Verlag, Münster 2005 c. tanulmánykötetét is.
33 Eredeti értelemben: „édesség”.
17
3. Az első filozófus, aki a beteljesedett, sikerült, azaz a boldoggá lett életet vizsgálódásai középpontjába helyezte Démokritosz volt. Megállapította, hogy az élet boldogsága nem függ kizárólag a szerencsétől, vagy egyáltalán a külső körülményektől, hanem elsősorban az ember belső hozzáállásán múlik: az ember akkor lesz boldog, ha elégedett az életével. Mivel a boldog élet alapvetően az, amit az ember pozitívan fog fel, amivel elégedett, amit így boldognak ítél, nem lehet a birtokolt javak eredménye.34 Démokritosz elveti tehát a szerencse és az istenek okságát, a boldog élet kifejezésére egyszerűen a jó lelkiállapot – εὐεστίὼ, εὐθυμία – szavait alkalmazza. Ez az állapot akkor áll fenn, ha az ember élményei harmóniában – ἁρμονία – vannak egymással, ha a lélekben egyensúly – εὐρυθμία – uralkodik, amikor a lélek nyugalma olyan, mint a tengeré. Pozitív érzésekre szükség van tehát a boldogsághoz, de óv Démokritosz az érzelmek kritikátlan hajhászásától is, hiszen nem minden jó érzés vezet boldogsághoz, sőt a túlcsorduló érzelmek áradata szenvedést okoz.
4. A klasszikus görög filozófia mesterei nyomán azonban már a Kr. e. V.
században feledésbe merült Démokritosz tanítása. Szókratész, Platón és követőik tanítása nem a szubjektív jóllét felől értelmezték a boldog életet, hanem objektív kritériumok rendszerét kutatták. Platón szerint azok a boldogok, akik szép és jó dolgokat birtokolnak.
E dolgok ugyanakkor kevésbe tárgyiasultak, inkább cselekvéshez kötődnek, hiszenPlatón a Gorgiasz dialógusban arról szól, hogy a jó és az őrült embert az különbözteti meg egymástól, hogy noha mindketten bátrak és kegyesek, a jó mindig minden helyzetben jól és szépen – mivel erényesen – cselekszik, s ezáltal boldog lesz, míg az őrült rosszul cselekszik és ezért boldogtalan.35 Az ő boldogságfogalmát vette át részben Arisztotelész is36. Az élvezet és a jólét szerinte csak a képzetlen tömegek számára jelenthet
34 DÉMOKRITOSZ: Etikai jellegű töredékek I. In: Görög gondolkodók 2. Kossuth, Budapest,1992.83-84.
B 191.: „A lelki derű a gyönyörűben való mértéktartás és harmonikus élet folytán lesz az ember osztályrésze. [...] Tehát a lehetséges felé kell figyelmünket fordítani, s a meglevővel megelégedni.” 85.
B 207-208.: „Nem szabad minden gyönyört, hanem csak a szépben való gyönyörködést választani Sem a test, sem a vagyon nem teszi boldoggá az embereket, hanem az egyenesség és sokoldalú értelmesség.”
35 Gorg. 507.: Lásd: PLATÓN: Gorgiasz In: Platón összes művei kommentárokkal 1. (ford.: Horváth J.), Atlantisz Kiadó, Budapest 1998. 97-98.
36Tatarkiewicz „átvétel” megjegyzését árnyalja, hogy például Arisztotelész elveti Platón azon gondolatát miszerint a lélek önszeretete (avagy önmagával való barátsága) káros, mert eltérít a jó és erényes dolgok cselekvésétől (Platón Törvények 5. könyv – Lásd: PLATÓN: Törvények In: Platón összes művei kommentárokkal 14. (ford.: Kövendi D.-Bolonyai G.). Atlantisz Kiadó Budapest 2008. 74.) Arisztotelész szerint ugyanis ez az önmagával való barátság a lélek mások felé való fordulásának előfeltétele. NE 1094a-1103a (azaz a Nikomakhoszi Etika I. könyve) és 1176a-1181b (X.6-10., tehát a X. könyv második fele, mint a mű kerete) Lásd: ARISZTOTELÉSZ:Nikomakhoszi etika (ford.: Szabó M.), Európa Könyvkiadó, Budapest 1997. 5-37. és 347-368. valamint SCHMID, W.: Mit sich selbst befreundet sein.Von der Lebenskunst im Umgang mit sich selbst In: Aufklärung und Kritik, Sonderheft 14/2008, 216-217.
18
boldogságot, a valóban boldog ember a legértékesebb dolgokra törekszik. A boldog ember valóban elégedett az életével, de ez csak boldog életének következménye, nem célja és nem oka annak. Ez a fajta εὐδαιμονία37 lett a klasszikus görög etika fő fogalma, mely az Arisztotelész utáni filozófia tárgyává vált. Míg Arisztotelész egész sor jót felsorol, melyek az ember boldogságát meghatározzák, s nem elégséges feltétel számára a legfőbb morális vagy racionális javak megléte, az ő utána működő filozófusok más állásponton vannak: ők a legfőbb jót keresik s annak elérésének módját kutatják.
Ugyanakkor összességében minden nagy görög filozófiai iskola megegyezik abban, hogy csak erkölcsös és okos viselkedés vezethet a boldog élethez.38
Meg kell jegyeznünk azonban e ponton, hogy Arisztotelész amellett, hogy az εὐδαιμονία fogalmát az etika középpontjába állította, a teljes boldogság kifejezésére bevezetett egy másik fogalmat is: így azokat, akik elérték a teljes boldogságot εὐδαίμονες μακάριοι névvel illette39. Csak az lehet nála μακάριος is, akitől a sors nem rabolja el fontos javait. Mert aki birtokolja ugyan a legfőbb jókat, de például beteg vagy magányos, csak εὐδαιμον-módon lehet boldog, nem lehet μακάριος.
Rendelkezésünkre áll tehát négy kulcsfogalom, amit a görög filozófia örökül hagyott számunkra, s melyek értelmezése máig meghatározza az európai gondolkodást.
Az εὐτυχία, μακαριότης, εὐεστίὼ, εὐδαιμονία négyesében megjelenő sokszínűséget érdemes ma is megfontolnunk. Jóllehet Tatarkiewicz még a XX. század közepének filozófiai útkereséseiben a démokritoszi boldogságfogalom túlsúlyára panaszkodik, ám műve keletkezése óta véleményem szerint az általa vágyott többrétű boldogságértelmezés, benne az antik fogalmak sokszínűségének kincsével egy időre újra a figyelem s a tudományos vizsgálódás középpontjába került. Igaz, e széles látókörű kutatói hozzáállás pragmatikus okokból könnyen beszűkülhet vagy részekre szakadhat.
Ez is alátámasztja ugyanakkor a holisztikus reflexiók szükségességét is újra meg újra.
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy korábban a boldog, szerencsés élet az istenek ajándékaként szerepelt a görögség gondolkodásban, majd Démokritosz, később pedig a klasszikus görög filozófia mesterei, majd a későbbi iskolák képviselői40 is inkább
37 NE. 1177b (X.7.) Lásd: ARISZTOTELÉSZ:Nikomakhoszi etika 352.
38 Meg kell jegyeznünk ugyanakkor azt is, hogy Arisztotelész szerint minden cselekvést egy lényegileg hozzátartozó élvezet kísér Az aktív, azaz erényes életet öröm is koronázza, míg ez a passzív életből hiányzik. NE 1175b (X. 5.) Lásd: ARISZTOTELÉSZ:Nikomakhoszi etika 343-345.
39 NE 1176b. (X. 6.) Lásd: ARISZTOTELÉSZ:Nikomakhoszi etika 346.
40 Epikurosz és sztoa. Vö.: EPIKUROS: Epikuros legfontosabb tanításai (szerk. és ford.: Kövendi D. és Sárosi Gy.), Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Budapest 1994. 35-43. (Epikuros üdvözletét küldi Menoikeusnak) 83. (Alapelvek XXII.) 87-88. (Alapelvek XXXVI-XXXIX.) és STEIGER, K.: A sztoikus etika időszerűsége. ELPIS 2014/1. 5-17. 8-11.
19
az ember saját tudatos életfelfogásának és életfolytatásának eredményeként tekintettek az ember boldogságára, s még ha javakról, legfőbb jóról beszéltek, akkor is ezek között első renden az erkölcsi és szellemi javakra tekintettek. Így egyre inkább a külső körülményektől, a szerencsétől és az istenektől független állapotként tekintettek az ember boldogságára.
5.A boldogság-téma transzcendens vonatkozásai viszont a görögség hanyatlása, s a hellenizmus válsága nyomán újra transzcendens vonásokat öltő filozofálás nyomán tört újra felszínre: Plótinosz már kifejezetten az istenre tekintő életben találja meg a boldogság lehetőségét.
6. Ebben az újra vallásossá váló időszakban született meg a keresztyénség.
Tatarkiewicz az újszövetségi szóhasználatból – némiképp egyoldalúan – a μακάριοι használatát emeli ki, a boldogmondások korszakalkotó jelentőségét hangsúlyozva, hiszen a transzcendens boldogság itt metszi a földi dimenziókat. Az evangéliumi eszkatológia jelen idejűvé válása, az etikai következmények, s a boldogság már e földön ízlelhető volta új összefüggésbe helyezte a boldogság-problematikát. Az egyházi latin nyelvben a felicitas szó mellett egyre inkább előtérbe kerülő beatitudo már az εὐδαιμονία megfelelője inkább: a legfőbb jó, melynek birtoklása e boldogság oka, már kizárólag a vallási jó. Az elégedettség itt is a boldogság következménye és nem a célja. Sőt, bár jó az istennek tetsző életre való törekvés, a megfontolt életfolytatás, az erény, végső soron mégis Isten segítsége, az ő kegyelme szükséges a boldogsághoz. Ez, a kegyelem fogalmának beemelése a boldogság tematikába az, ami a keresztyén filozófia igazi specifikuma. Ez a sajátosság határozta meg az európai filozófiát a IV. századtól a XVII. századig.
7. Az újkori gondolkodás – nyilván a transzcendencia háttérbe szorulása, de akár transzcendenciavesztése nyomán is - a boldogság szubjektív oldalára tekint: számára az elégedettség érzése jelenti a boldogságot. E korban a boldogságnak már nem sok köze van az εὐδαιμονία-hoz. A felvilágosodott egyénnek szinte mindegy is, hogy mitől, csak elégedett lehessen: nem tesz különbséget boldogság és öröm, vagy akár élvezet között.
Tatarkiewicz szerint még Kantnak sem sikerült alapvetően szétválasztania az öröm és a boldogság fogalmát: így válik nála az öröm mellett a boldogság kérdése is jelentéktelenné.41 Kantnál a kötelesség teljesítése a legfőbb cél, az értelmes cselekvésnek
41 KANT I.: Anthropologie in Pragmatischer Hinsicht In: I.Kant: Werke Bd.6. Suhrkamp, Frankfurt am Main 1968., lásd még: BARBARIC,D.: Die Langeweile, ein Schlüssel zur Anthropologie Kants. In: Gerhardt, W.-Schumacher, R. – Schumacher, W (szerk.): Kant und die Berliner Aufklärung, De Gruyter, Berlin-New York 2001. 323-330. 324-325.
20
tehát nem tárgya a boldogság, hanem a körülmények függvényében adatik vagy nem adatik, feltételrendszere nem határozható általános érvényűen.
8. A XIX. században ismét terítékre került az öröm és boldogság kérdése: nem a fogalmi tisztázás, inkább egy élő, komplex kérdés vizsgálatának szándékával. A kellemes élet felől csak egy lépés volt az érzelmi szempontból pozitív „mérleg”, mint a boldogság megfogalmazása. A szerencsés és az eudaimón élettől könnyen leválasztott boldogságfogalmat még az örömtől kellett elhatárolni valamilyen módon. Erre négyféle próbálkozás született. Az első módszer a teljesség fogalmát veszi alapul42, hiszen míg az öröm fragmentált, az elégedettség csak részleges, a boldogság teljes kell, hogy legyen. A második úton a tartósság a boldogság döntő kritériuma,43 azaz amikor egy tartós célra – mint például a közjóra – irányuló tevékenység által jön létre. A harmadik szempont szerint a minőségi differencia44, ez különbözteti meg ugyanis az élvezetet az örömtől, s az örömöt a boldogságtól. A negyedik elgondolás szerint nem az érzelem, hanem annak értékelése a döntő. Tatarkiewicz megállapítása szerint egyik út sem elégséges a boldogság definiálására önmagában, hiszen semmiféle redukció – mint például az elégedettség érzésére tekintés – nem bizonyul elégségesnek a boldogság problematika megragadására.
A filozófia története folyamán a boldogság fogalma mindig két végpont között, nevezetesen a tökéletes és a kellemes állapot között helyezkedett el. E két világos fogalom használata érthető és szükségszerű, de a filozófusnak az egész spektrumot szem előtt kell tartania, s a boldogság definiálásához a fent említett négy út összekapcsolása tűnik számára szükségesnek.
Tatarkiewicz nem szól „pesszimista” filozófiákról, nem említi Kierkeggard-ot vagy a boldogságot és az élvezetet délibábnak tekintő Schopenhauert. Viszont a boldogság-szavak értelmezésére felfűzött filozófiatörténetnek tán nem is feladata, hogy az „ördög ügyvédjével” szembesítsen. Mi, mai olvasók is tudatában vagyunk a boldogságfogalom korlátainak: de a korlátok között mégis létező fenomént szeretnénk a lehető legmélyebben megismerni, s ebben segítségünkre lehet talán Tatarkiewicz fent ismertetett gondolatmenete is.
42 Rashdall, aki a középkori egyetemek gondolatából indult ki. Vö.: RASHDALL, H.: Universities of Europe in the Middle Ages I–II, Oxford, 1895. I. 5-8.
43 Leibniz, vö.: LEIBNIZ, G.W.: Schöpferische Vernunft. Schriften aus den Jahren 1668-1686, (Engelhardt, V.W. szerk.) Münster-Köln l955. 306.
44 Scheler, vö.: SCHELER, M.: Der Formalismus in der Ethik und die materiale Wertethik. NEuer Versuch der Grundlegung eines ethischen Personalismus, 2. veränderte Auflage, Verlag von Max Niemeyer, Halle 1921..valamint YOKOYAMA, R.: Das Konzept der Person bei Max Scheler Personwert und Glücklichsein, In: Der Begriff der Person in systematischer wie historischer Perspektive, Mentis Verlag, Münster 2020.
113-129.
21
Módszertanilag egyszerűsített történeti áttekintése és boldogságfilozófiai iránymutatása jelen munkánkhoz is fontos gondolatokat nyújt, ugyanis a vázolt fogalmi és hangsúlybeli változások mai teológiai, etikai kérdésfelvetésünk alapjait, útjait és kiküszöbölendő tévútjait tárhatják elénk. E hangsúlyok rendre megjelennek a teológiai gondolkodás meghatározó kérdéseinek tárgyalásakor: miként értékeljük például keresztyén teológusként a kegyelem és a keresztyén élet törekvéseinek, azaz a jócselekedeteknek a viszonyát; vagy éppen a teremtett világ szépsége, s a benne való örvendezés akár misztikus tapasztalatát; de akár a theodícea-kérdést vagy akár a bűn jelenlétét is. Miként kapcsolódjunk a teremtett világ gondozása, fenntartása, vagy éppen az evilágin túli dimenziókra való helyes és helytelen hivatkozások mibenlétének kérdéséhez. Vagy a vallási normalitás vagy extremitás megítéléséhez; közösségek inkluzivitása vagy exkluzivitása mérlegeléséhez. Egyéni és közösségi felelősségvállalás kérdései kapcsán, és az élethelyzetek komplexitásának olykor átláthatatlan sűrűjében való állásfoglalás alkalmával. Vagy a professzionális és a „hic et nunc” felebaráti segítségnyújtásának helyét és lehetőségét illetően. A szív és az ész, a spontán és a minőségbiztosítva tervezett, az észrevétlen és a mérhető viszonyában. Az erényekkel felépített (Strebensglück) és a pillanatnyi boldogság (Augenblicksglück) viszonyát illetően. Komplex kérdéseket-életkérdéseket komplex írás tükrében vizsgálunk teológusként. Megfogalmazásaink mégis szükségszerűen egyszerűsítettek, egyediek, s még ha az általánosra mutatnak is, ott sem zárhatjuk le a gondolatmenetet könnyen. A mi feladatunk is az marad tehát, hogy egy-egy egyszerű fogalom és egy-egy egyszerű összefüggés sokrétűségére mutassunk rá ezáltal is a továbbgondolást, további alkalmazást segítve.45
6.1.2. A boldogság dimenziói Wladislav Tatarkiewicz integratív boldogságfogalmában
45 Megállapításunk filozófiai párhuzamát találjuk Schmidnél, amikor az életművészet („Lebenskunst”, azaz az élet, mint műalkotás) esztétikai értelmezésének újra filozófiai témává emeléséről szól, s megállapítja, hogy nem lehetséges az életművészet antik elemeinek egyszerű újraélesztésével mai gondolatmenetünket megalapozni, hisz akkor ismét (mint egykor az antikvitásban is) normatív elvárásokat fogalmaznánk meg akarva-akaratlanul. „Az új életművészet elvárása csak kívánság jellegű (optatív) lehet: lehetőségeket nyitni, a lehetőségek egész horizontját felmutatni, melyek közül az egyén maga választhat. Előtérbe kerül a kísérletezés: ezt köszönheti a megújuló életművészet a modern művészet közelségének, s ez az, ami nélkül ő maga sem gondolható el.” Lásd: SCHMID, W.: Das Leben als Kunstwerk. Versuch über Kunst und Lebenskunst und ihre Geschichte von der antiken Philosophie bis zur Performance Art, In: Kunstforum International, Band 142 (1998)
22
Tatarkiewicz széles alapokon nyugvó summájának konklúziója, hogy a boldogság fogalma több dimenziót magában foglaló fogalomként tárgyalandó, mely ugyanakkor szükségszerűen hagy nyitott kérdéséket is nem önmagát, mint fogalmat tekintve, hanem a több dimenziónak megfelelően belőle születő elméletek, mint például az elérhetőségének mikéntjéről szóló etikai eszmefuttatások sokféleségéből fakadóan.46 Kanttól átvett boldogságdefiníciója szerint a boldogság – Glück – az élet egészével való teljes és tartós elégedettség47, azaz Kant nyomán a boldogságot annak ideálja szempontjából definiálja.48 Megjegyzi, hogy a fogalom jelentése egy sokrétű, változó és folyamatban lévő jelenség49, amely megközelíthető egyszerre objektív és szubjektív szempontból is, ugyanakkor szubjektív oldala is két feladat, az észlelés és az értékelés elvégzését foglalja magába.50 Szubjektív-objektív kettősségének megfelelően definíciója is kétféleképpen fogalmazható meg. Egyfelől, mint említettük, a boldogság az élet egészével való teljes és tartós elégedettség. Másfelől úgy is fogalmazhatunk, hogy a boldogság olyan élet, amely tartós, teljes és megalapozott elégedettséget nyújt51. Tatarkiewicz megállapítása szerint az első definíció a boldogságélmény meghatározása, míg a második a boldog életé, mely kettő azonban szorosan összefügg egymással. Míg tehát az interdiszciplináris kutatás szempontjából az első definíció inkább a közgazdász Richard Layard boldogságfelfogásával áll rokonságban, a második inkább a manapság Martin Seligman nevével fémjelzett pozitív pszichológia erőforrás-feltáró szemléletéhez hasonlít.52 Tatarkiewicz a boldogság játékmódjairól53 szólva nyolc „főjátékmódot” vesz számba54, azaz a boldogságot nyolc különböző jelentésében tárgyalja: 1. A boldogság konkrét és absztrakt jelentésében, 2. szubjektív és objektív jelentésében, 3. mint pillanat és tartós állapot, 4. reális és ideális boldogság, 5. a minden szükségletre és a csak materiális szükségletekre vonatkozó boldogság, 6. a szokványos és a mélyebb elégedettségen alapuló boldogság, 7. a magától elénk jövő boldogság, és amelyhez a mi törekvésünkre van szükség, 8. a nyugalom és gondtalanság boldogsága. Tatarkiewicz
46 TATARKIEWICZ: Über das Glück 21-28.
47 TATARKIEWICZ: Über das Glück 21.: „volle und dauerhafte Zufriedenheit mit der Ganzheit des Lebens”
48 TATARKIEWICZ: Über das Glück 21.
49 TATARKIEWICZ: Über das Glück 27.:„bedeutet Glück ein verschiedenartiges, veränderliches und fließendes Phänomen”
50 TATARKIEWICZ: Über das Glück 28.
51 TATARKIEWICZ: Über das Glück 27.:„das Glück ist ein Leben, das dauerhafte, volle und begründete Zufriedenheit gibt” TATARKIEWICZ: Über das Glück 27.
52 A pozitív pszichológia kialakulásának összefoglalását a flow-tól a flourishig lásd SELIGMAN: Flourish 13-35.
53 TATARKIEWICZ: Über das Glück 29-33.: „Spielarten”
54 TATARKIEWICZ: Über das Glück 29.: „Hauptspielart”
23
többdimenziós modellje, valamint annak mintegy integratív megközelítése tehát akár a mai boldogságkutatás megalapozásának is tekinthető. Ma ugyanis az interdiszciplináris környezetben zajló szaktudományos kutatások mellett, sőt gyakorta ebből fakadóan egyre inkább az integratív megközelítés lehetősége kerül előtérbe. A boldogságelméletek integratív megközelítéséhez teológiai megfontolásokat Jörg Lauster műve szolgáltat majd. Teológiai gondolkodásunk számára is használható empírikus pszichológiai rendszerezést pedig a Szondy Máté és Martos Tamás: A boldogság három arca címen publikált Boldogság Orientációs Skála recepciójában találunk.
6.1.3. Boldogság a történelem közepette Dieter Thomä gondolatmenetében
Dieter Thomä modern filozófiákra reflektáló központi jelentőségű filozófiai műve55 a boldogság feletti filozófiai vita jellemző alapállásainak – azaz „Glück” a szabadság ellenében,56 valamint „Glück” mint járulékos boldogság57 – vizsgálata nyomán jut el arra a meggyőződésre, hogy a boldogságot egyenesen középen58 kell keresnünk:
nem a történelem végén, hanem az önmeghatározás – „Selbstbestimmung” – és önfenntartás – Selbterhaltung – mezsgyéjén, egyenesen a történelem folyásának közepén.
Ami eme – a teológiában Moltmann anticipáció-gondolatához közel álló – felismerés függeléke- vagy csattanójaként a záró fejezetben59 található, hasonló jelentőséggel bír. Itt reflektál ugyanis a szerző a boldogság-témájával kapcsolatban a filozófia határaira:
hiszen a félreértések mibenléte is valószínűleg a filozófia határainak tiszteletben tartása vagy figyelmen kívül hagyása, esetleg eltérő értelmezései okán keresendő. Míg tehát Tatarkiewicz az élet filozófiai szempontból nehezen körülírható fogalmában találja meg a differenciák okát, Thomä a világ filozófiai problémáját és benne a szerencse és szerencsétlenség természetét kutatja. A világosság – „Klarheit” – és komplexitás kettősségét, mint a filozófia biztonságos fogalomvárába „gubózásának”, vagy szabad térre tett kockázatos, de elkerülhetetlen és szükségszerű, hisz megelevenítő kirándulásának lehetőségét értelmezi.60 Sigmund Freud figyelmeztetését idézi: „…ne feledjük, (…) hogy nemcsak az emberek, de a fogalmak esetében is veszélyes, ha őket
55 THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne, Suhrkamp Verlag, Frankfurt 2003.
56 THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne 21-58.
57 THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne 59-130.
58 THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne 131-291.
59 THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne 292-306.
60 THOMÄ,D.: Vom Glück in der Moderne 299-302.
