3. A χαρ-tövű szavak újszövetségi vonatkozásai
3.1. A boldogság-téma bibliai összefüggései
3.1.2. A boldogság-téma újszövetségi előfordulásai
Az Újszövetség öröm- és boldogság szavainak referenciavizsgálatakor285 azonnal szembetűnik, hogy míg az Ószövetség a boldogság sokféle szavában bővelkedik, az Újszövetség kevesebb féle szót használ kevesebb alkalommal a boldogság kifejezésére.
Az öröm kifejezésére ugyan megmarad a szókészlet és a fogalmi rendszer,286 de a χαρά (χαίρειν) túlsúlya egyértelmű.287 E szó használata is világosan jelzi, hogy az Ószövetség áldásban gyökerező, előbb elsősorban a földi élet (anyagi és lelki) javaiért érzett hálából fakadó, bölcs és békés boldogság és gyakorta kultikus örvendezés, majd pedig a prófétai jövőbe tekintő remény helyett túlsúlyba kerül az anyagi javak élvezetétől független mély, spirituális öröm,288 melyben akár az eszkatológia is evilágban realizálódik.
282 NOCKE, F.J.: Liebe und Glück, Katechetische Blätter 127(2002), Heft 3. 171-174.
283 NOCKE, F.J.: Liebe und Glück 172.
284 NOCKE, F.J.: Liebe und Glück. 173.
285 Boldogság és öröm szómezőinek feltárása: BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück.68-80.; Öröm referenciáinak vizsgálata: BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular 24-43.; RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 93-110.
286 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 9.
287 χαρά és (συγ)χαίρειν: 131 előfordulása szemben az ἀγαλλίασις és ἀγαλλιάομαι 16, és az εὐφρoσύνη és εὐφραίνω 16 előfordulásával; RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy302.; BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular 154.
288 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 302.
83
3.1.2.1. Az ószövetségi boldogság- és örömkifejezések újszövetségi párhuzamai
Az újszövetségi szövegek nyilvánvalóan vállalják ószövetségi párhuzamosaikat, intertextualitásukat.289 Jogosan kutatjuk tehát az Ószövetség emblematikussá vált szavainak újszövetségi fordításait, áthallásait. Az Ó- és az Újszövetség határán, a szövegek keletkezési időpontjai között eltelt évszázadok folyamán azonban nem pusztán a szövegek témája, és az olvasó érdeklődése változik, hanem a nyelvi-kulturális-társadalmi közeg is. Ugyanakkor az újszövetségi öröm-kifejezések alakulása esetében jelentéktelennek bizonyult a külső, azaz hellenisztikus hatás.290 Az Ószövetségből ismert kifejezések megjelenését azonban sajátos hangsúlybeli változások kísérik.291
E változás nyomon követhető az ószövetségi boldogság-szavak LXX-beli görög fordítású megfelelőinek számbavételével az újszövetségi irodalomban.
A חלצ háromféle fordítása ismert a LXX-ban: ἐπιτυγχάνω (1Móz 39,2), κατεύοδομαι (Zsolt 1,3) εὐοόδομαι (1Móz 24,21; Józs 1,8; Jer 12,1). Az ἐπιτυγχάνω csak egyszer fordul elő az Újszövetségben (Jak 4,2), ám ott nem a boldogság összefüggésében.
A κατεύοδομαι nem kerül elő az Újszövetségben. A εὐοόδομαι azonban több helyen is megjelenik, ráadásul a הולש fordításaként is szerepelhet.
A הולש fordításaként az εὐοόδομαι-on túl ismerjük még az Újszövetségben gyakran előkerülő εἰρήνη főnevet, valamint az Újszövetségben nem használt εὐθῦμία szót.
A םולש fordítása természetesen általában szintén az εἰρήνη, kivéve Ézs 38,3-ban, ahol a LXX az ἀρεστός szóval felelteti meg.
Az ירשא fordítása rendszerint μακάριος.
A הושי ἔλεος és σωτηρία a LXX fordításában.
A ךרב fordítása pedig az εὺλογέω.
Az öröm héber szavainak292 legátfogóbb293 fordítása a LXX-ban a χαρά, és melléknévi alakjaiban a χαίρειν.294 Bár legtöbbször kultikus értelmű örömöt jelöl, nem kizárólag ilyen összefüggésben használatos. Viszont Russel kimutatta, hogy e szívbéli
289 Az Újszövetség szövegében különösen is jelentős a prófétai remény- és megváltás-igéknek örömének a Messiás jelenlétében való realizálódása. Pl.: Ézs 40,9; 41,16; 49,13; 61,10; 65,18-19; Joel 2,23; Hab 3,18;
Zak 9,9; 10,7 referenciái valamint Lk 1,44-55; Jn 20,20 stb. esetében.
290 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 59-69. és 111.
291 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 93-110. és 302.
292 חמש; ןנר; שישés ליג
293 Mindegyik öröm-szó fordításaként előfordul, igaz a ןנר fordításaként mindössze egyszer kerül elő.
294 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular 31-32., RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 43-45.
84
örömöt jelölő szó használata során (hiszen elsődlegesen a חמש megfelelőjének tekinthető) mindig oksági összefüggésben áll az Úr szabadító tetteivel.295
A kultikus öröm (ujjongás) szava a LXX-ban elsősorban az ἀγαλλιάομαι. A ןנר fordítása általában, de előfordul a ליג megfelelőjeként is.296
Az örvendezés leggyakrabban használt szava a LXX-ban az εὐφραίνω.297 Jellemzően a jólét örömének s ünneplésének kontextusában fordul elő, olykor pedig eszkatologikus vonásokat is hordoz.298 Ugyanakkor az Újszövetségben lényegesen kevesebb alkalommal találkozunk e statikusabb boldogság-jellegű szóval: helyét átveszi a dinamikusabb χαίρω, mely akár a körülményektől is független legbelső spirituális öröm szava lesz.299 Ezzel együtt változik az öröm átélésének színhelye és apropója is: a templomi istentiszteletről és a tóra tanításáról átkerül a Szentlélek, Krisztus és a testvérek közösségébe.300
3.1.2.2. Az Újszövetség jellegzetes öröm-szavai
Érdemes szemügyre venni a három jellegzetes öröm-főnév sajátosságait, s ezt követően megvizsgálni az öröm szómezejével és a boldogságfogalommal lehetséges összefüggéseit.
A χαρά – a Vulgatában rendszerint „gaudium” –, mély, tartós, belső örömöt jelent.
Szószerinti és metonímikus használatban egyaránt előfordul. Talán héber tautológia megfelelőjeként jelenik meg a Jn 3,29-ben a „χαρᾶ χαίρει” szókapcsolat, mely egyúttal arra is utal, hogy a szó a maga legteljesebb értelmében jelenik meg az Írásban.301 János evangéliumában amúgy is kifejezett hangsúlyt kap a χαρά szó, hiszen Krisztus – és tanítványai – öröme beteljesedésének motívuma mintegy átszövi az evangélium struktúráját.302
Az ἀγαλλίασις nem klasszikus görög szó. E főnévi formában sajátosan újszövetségi (és ókeresztyén) kifejezés. Az igei alak általában a tartós öröm megjelenési
295 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 45.
296 BARTH: ליג II. 1018.; HAUSMANN: ןנר 345.;E: The Biblical Concept of Joy 46-47.
297 Mindegyik öröm-szó fordításaként előfordul., RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 48-50.
298 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy 50.
299 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy.: 111. εὐφραίνω: LXX-ban 193-szor, Újszövetségben 13-szor, εὐφροσύνη LXX-ban 164-szer, Újszövetségben nem fordul elő; χαίρω LXX-ban 80-szor, Újszövetségben 65-ször, χαρά LXX-ban 40-szer, Újszövetségben 59-szer.
300 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy.: 303.
301 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular32.
302 Jn 3,29., 15,11; 16, 24; 17,13. vö. FERRARO,G.: La Gioia di Christo nel Quarto Vangelo 120-129.
85
formáira vonatkozik. A Vulgata ennek megfelelően fordítja az „exultare” szóval303, mely a latin nyelvben az örömben való ugrándozás megjelölése.
Az εὐφρoσύνη a klasszikus görögben tulajdonnév: az ünnepi lakomákon részt vevő grácia neve. Nem véletlen, hogy túlnyomó részt304 a lukácsi iratokban szerepel, általában az eszkhatologikus (lakoma) öröm(e) kifejezéseként.305 Latinul a laetitia kirobbanó örömeként adják vissza.
Az öröm szómezejébe tartozó további újszövetségi szavak (és természetesen ezek származékai): καυχάομαι (Krisztussal való dicsekvés); εὐλογεῖν (dicsérni, dicsőíteni), μεγαλύνειν (magasztalni), αἰνεῖν (örömmel dicsőíteni) σκιρτάω (ugrándozni), γέλως (nevetés), εὐθύμειν (jókedvűnek lenni), εὐδοκεῖν (elégedettnek lenni), θαρρεῖν (jókedvűnek lenni, bátornak lenni, bizalommal lenni), ἡδονή (öröm, gyönyörűség, élvezet), ἱλαρότης (derű), és az inkább már „boldog” értelmű μακάριος. Christiane Bindseil a boldogság összefüggésében felhívja még figyelmünket a δεκτός (kellemes, kedves) melléknévre, valamint a σωτηρία (megmentés, megszabadítás, üdvösség), ἔλεος (könyörület), χάρις (kegyelem) és εἰρήνη (békesség) főnevekre.306
3.1.2.3. A boldogság fogalomkörébe tartozó újszövetségi szavak
Az újszövetségi boldogságfogalom sajátos hangsúlyait kutatva érdemes az ószövetségi boldogság legszembetűnőbb jellegzetességét, a boldogságfogalom külső és belső világ egységéből fakadó integrativitását307 megvizsgálni az újszövetségi fogalmakban. A szómező vizsgálatakor szembetűnő, hogy ilyen integratív szemlélet csak két újszövetségi kifejezésben jelenik meg: az εὐόδομαι és az εἰρήνη esetében.
A jóllétet kifejező εὐόδομαι konkrét előfordulásai308 egyaránt jelölnek anyagi, fizikai és lelki jóllétet. A kontextus szerint jellemzően együtt fordul elő külső- és belső értelemben, s a lelki jóllét döntő az anyagi eredmények, ajándékok élvezetére nézve is.
Állhat mind valódi adottság, mind jövőbeli jókívánság értelmében.
303 Két hely kivételével: Lk 1,44-ben gaudium, ApCsel 16,34-ben pedig laetari szerepel.
304 10 alkalommal.
305 Háromszor bír profán jelentéstartalommal: Lk 12,19; 15,29; 16,19.
306 BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. 28-38.
307 Jelen dolgozat 3.1.1. fejezete konklúziója.
308 Rm 1,10; 1Kor 16,2; 3Jn 1,3.
86
Az εἰρήνη szót profán értelemben is megtaláljuk az újszövetségi szövegekben: a vita és széthúzás ellentéte309, a rend és nyugalom kifejezése310 és az üldözéstől311, háborútól való biztonság312 értelmében. Vallásos értelmet nyer, amikor a földi békesség párhuzamát Istenre vonatkoztatják, azaz Isten a békesség Istene313. Ez a békesség kisugárzik, s a gyülekezet is részesül belőle, s megváltozhatnak tőle annak tagjai is.314 Ezért fohászkodik, s ezt a békességet kívánja számtalanszor Pál apostol is – mintegy Isten áldásaként315 – a gyülekezeteknek Isten kegyelme által. Így egészül ki a szokványos hellenista levélkezdő formula keresztyén lelki tartalom megszólaltatójaként a χάρις καὶ εἰρήνη formulával.316 Ez formula jelöli a gyülekezet együttélésének kulcsát317, ebben is kifejeződik tehát a zsidó- és pogány-keresztyén tagok egysége318. Megtaláljuk majd a Lélek gyümölcse felsorolásában is.319 Jellemzően pogány-keresztyén összefüggésekben szerepel. A χάρις-hoz kapcsolódva jellemzően az evangélium pogány-keresztyének között való terjedésének összefüggésében kerül elénk.320 Talán éppen, mivel az evangélium tartalma is ez a békesség,321 melyben Krisztus részesíti a benne hívőket.322 Megtaláljuk még az ἔλεος-hoz és az ἀγάπη-hoz kapcsolódva is.323 A külső és belső, profán és vallási használatban megjelenő tartalom tehát rendszerint erős spirituális töltést hordoz. Talán közérthetősége és mélyen átélhető és vágyott ajándék volta miatt kerül oly gyakran elő akár mint kifejtendő téma, akár mint hangsúlyos keresztyén levélformula alkotórésze. Érdekes tehát, ahogyan a םולש szó görög megfelelője jellemzően Krisztushoz, valamint a vele és egymással való közösséghez kapcsolva válik a kulcsfontosságú pogány-keresztyén misszió egyik kiemelkedő hívószavává.
Az ószövetségi és az újszövetségi boldogság átélésére egyaránt jellemző, hogy rendszerint nem individuális élményt jelent: az egyén egy közösségnek (az Ószövetségben Isten népének, az Újszövetségben a gyülekezetnek) a tagja, így az ő boldogsága
309 Mt 10,34
310 Lk 11,21
311 ApCsel 9,31
312 ApCsel 24,2
313 1Kor 14,33
314 Fil 4,7; Kol 3,15.
315 Isten áldása jelentésében áll még Lk 2,14 és Jn 16,33 helyeken is.
316 O’BRIEN,P.T.:Introductory Thanksgivings in the Letters of Paul, Wipf and Stocks, Eugene 2009. 108-120.
317 Rm 14,19.
318 Ef 2,14 és Kol 3,15.
319 Gal 5,22.
320 I.m. 110.
321 Ef 6,15.
322 Rm 5,1.
323 2Jn 1,3; Jud 1,2.
87
mindannyiuk boldogsága egyúttal. A közös boldogság legmegfelelőbb kifejezése Isten dicsérete a közösségben.324
Szorosan ide kapcsolódik a dicsőítés, hála és áldás kifejezése, az εὐλογεῖν.325 E szó ószövetségi párhuzamosát a ךרב szóban találjuk. A mindennapi imádság, és az asztali áldás szava egyúttal, tehát tartalmilag kapcsolódik az úrvacsorai asztalközösség ünnepléséhez.326 Az Isten kegyelméből kapott és a Krisztusban átélhető ajándékokért mondott hála, valamint az áldás továbbadása a boldogság témájához szorosan kapcsolódik a maga szakrális keretei között is.327 Christiane Bindseil megállapítása szerint a szó e karaktere kifejezi Isten (akár emberek által is közvetített) struktúrákat áttörő meglepetésszerű megújító erejét.328
Isten e meglepetéseket is tartogató mindenkor jó szándékát, jó tetszését az Újszövetség az εὐδοκία szóval fejezi ki329. Erre adandó válasz Isten jóságának hirdetése330. Pálnál e jótetszés (akár Istené, akár emberé) gyakran összefüggésbe kerül az ajándékok megosztásával, legyen szó az Istentől kapott (lelki) ajándékokról331, az evangélium terjesztéséről332, vagy az adakozásról333. A megosztással és részesedéssel való összefüggésében is a boldogság már említett közösségi aspektusa kerül elénk újra.
A LXX-ban még előforduló, görög filozófiákban gyakori kifejezés, az εὐθύμία az Újszövetségben nem jelenik meg. Hasonló értelemben az εἰρήνη szóval találkozunk.
Lehet, hogy a görög filozófia gondolkodásától való világos elkülönülés az oka e szó hiányának.334 A ἡδονή ugyanakkor megtalálható négy helyen, ám mindig negatív értelemben, mint elvetendő viselkedés, annak káros (pogány) következményei miatt.335
Sajátosan vallási színezetű boldogságot fejez ki ugyanakkor a boldogmondások μακαριός szava az újszövetségi szövegekben összesen ötven alkalommal. A Lukács evangéliumában leggyakrabban, Márknál pedig egyáltalán nem előforduló szó az Isten
324 BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. 79-80.
325 Hasonlóképp említhetnénk még a μεγαλύνειν és αἰνεῖν szavakat is.
326 1Kor 10,16
327 BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. 72.
328 BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. 73.
329Lk 12,32; Ef 1,5; Kol 1,9;BAUER,W.:Wörterbuch zum neuen Testament, De Gruyter, Berlin/New York, 1971. 631-632.
330 Lk 12,32; Fil 1,15
331 2Kor 12,11.
332 1Thessz 2,8.
333 Rm 15,26.
334 Valószínűleg ugyanezen okból nem fordul elő az Újszövetségben az εὐδαιμονία, de (tartalmi szempontból sem lévén adekvát) az εὐτυχία sem.
335 Lk 8,14; Jak 4,13; 2Pt2,13; Tit3,3.
88
Országában való részesedés kifejezése.336 Érdekes, hogy ez a szó mindig személytelen formában kerül elő az Újszövetségben. Ez adódhat jelentéséből is.337 Az Ószövetség bölcsességirodalmi formulájaként is jellemző e személytelen használata a ירשא szónak. A világi görög nyelvhasználatban pedig egyenesen az isteneket illették e boldogság-kifejezéssel, tehát a kifejezés személlyel kapcsolatban legfeljebb kivételes esetben, halála után hozható.338 Ennek fényében különösen is hangsúlyos a jelen idejű eszkatológiai vonás a makarizmák kapcsán.339 A hegyi beszéden és a párhuzamos mezei beszéden kívül mindig jövő idejű alakját találjuk. A „már igen” és „még nem” e kontrasztjával párhuzamosan a külső- és belső világ kontrasztja is megjelenik e szóval összefüggésben Jak 1,12 és 1Pt 3,14.4,14 esetében.
Összességében úgy tűnik tehát, hogy az újszövetségi összefüggésben Isten Országának meghirdetése örömöt okoz, a benne élés, az igehirdetés továbbadása szóval és tettel pedig örömnek és egyfajta sajátos belső és közösségi boldogságot ajándékoz a hívőknek.340
Két krisztológiai jelentőséggel bíró szót341 még szemügyre kell vennünk: a σωτηρία és a χάρις kifejezéseket.
Az üdvösség és szabadítás értelemben előforduló σωτηρία kifejezés mindig egy adott szituációval kontrasztba állítva jelenik meg,342 az Újszövetségben összesen 44 alkalommal. A múltban jellemzően az ellenség szeme láttára, a jelenben a bűn és a hitetlenség helyzeteiben, vagy az eszkatonban a világ elmúlásakor. Isten szavában a bűnbocsánat és szabadulás lehetőségét hirdeti. Jézus Krisztus, a σωτήρ személyében pedig múltat, jelent s jövőt egybevonva hív találkozásra. A szenvedés és fogság közepette találja meg a hívőt és a hívő közösséget. Ez az üzenet pedig az ember boldogulása és így a boldogság témája szempontjából is jelentőséggel bír. A megváltás szava pedig az
336 KOCSIS I.: A hegyi beszéd, A Biblia világa 4. JEL Kiadó, Budapest 2005. 39-40.
337 BAUER,W.:Wörterbuch zum neuen Testament. 961-963.
338 FINZE-MICHAELSEN,H.:Das andere Glück. 70-74.
339 Találó Papp Miklós parafrázis jellegű magyarázata a makarizmák kapcsán: „A Boldogmondásokban van a kulcs: mintha Krisztus elhallgatna pár szót az elején: ’Akik már boldogok Istenben…nem baj, ha szegények, ha üldözik őket, ha sírnak.’ A boldogok már Istenben boldogok.” PAPP M.: Elbűvöltségből erkölcsösnek lenni. A Hegyi beszéd erkölcsteológiai jelentősége, Vigilia 83. 2018./8. 570-579. 573.
340 BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. 70. Az εὐαγγελίζομαι szót is mintegy a boldogság szómezőjében tárgyalja.
Valójában inkább az öröm szómezőjébe tartozhatna, főleg, ha Bindseil nyomán az εὐ-szócskát következetesen örömként fordítanánk. ha jó-ként fordítjuk, talán közelíthetünk vele a filozófiai boldogságfogalmakhoz, de számomra ez túl távoli asszociáció ahhoz, hogy a szómező vizsgálatába beemeljem.
341 Az εὐαγγέλιον szót nem vizsgáljuk, mivel kapcsolódik ugyan Krisztussal, Istennel, a Szentlélekkel, Isten Országával és a μακαριός kifejezéssel, de az örömmel vagy más χαρ-tövű szóval kapcsolódva nem találjuk.
342 BINDSEIL,Ch.: Ja zum Glück. 74.
89
öröm343, a kegyelem344, valamint tágabb szövegösszefüggésben a hála szavaival együtt,
345általában ok-okozati kapcsolatban is áll.
A kegyelem szakkifejezésével, a χάρις szóval mintegy száznál több alkalommal találkozunk önálló használatában. 63 esetben teológiai kifejtést kap. Mély teológiai üzenetet többségében a páli iratokban hordoz, de Lukács346 és János evangéliuma prológusában is hangsúlyos szerepet tölt be. 1Pt levélben pedig a kegyelemnek a kegyelmi ajándékokhoz hasonló tartalommal játszik központi szerepet. Széles spektrumú használata tehát a profán („valaminek a kedvéért”, „valaminek köszönhetően”) előfordulásoktól az áldáskívánó köszöntéseken (kegyelem nektek és békesség) át terjed az Isten kegyelmes ajándékáig, melynek jelei a hétköznapi életben a karizmák. Az Isten kegyelme lehet jótetszés, amelyért akár meg is küzdhet az ember347, de leggyakrabban váratlan és ingyenes348. Éppen ingyenességéből fakadóan a törvénnyel szembe állítva is olvasunk róla349. De leggyakrabban Isten személyes megigazító és elhívó szándékát és tettét jelzi.350 E kegyelem szempontjából pedig fontos a figyelmeztetés annak megbecsülésére, a benne való élésre, a benne maradásra351.
3.1.2.4. Tudományos konszenzus az újszövetségi öröm-teológiáról
Az újszövetségi örömteológia-kutatás megkerülhetetlen alapművének a kutatók Conzelmann lexikoncikkét352 tekintik. A cikk széles spektrumon vázolja χαρά és a vele rokon szavak (egészen a χάρις, a χάρισμα és az εὐχαριστία és εὐχαριστος szavakig) bibliai előfordulását, de ki is tágítja a vizsgálatot a misztériumvallások és a gnózis szövegei felé.
Írása számunkra a χαρ-tövű szavak egységben látása szempontjából különösen is jelentős.
Érdekes, hogy e szemlélet csak említés szintjén kerül elő később Burkhard Josef Berkmann cikkében,353 másoknál pedig – feltehetőleg a kutatási téma praktikus lehatárolása okán – figyelmen kívül maradt e kapcsolat. Conzelmann széleskörű elemzése rámutat, hogy az amúgy profán értelemben is gyakran használatos χαρά szó mély vallási
343 Lk 2,10-11; ApCsel 13,47-48; Fil 1,18-19.
344 2Kor 6,2; 1 Pt 1,10.
345BAUER,W.:Wörterbuch zum neuen Testament. 1734-1737.
346 pl. Lk 1,30; Lk 2,40; Lk 2,52; Lk 4,22.
347 ApCsel 2,47; ApCsel 7,10; 1Pt 1,2.
348 pl. Lk 1,30; Lk 2,40; Jn 1,14.16.
349 Rm 6,14.
350 Rm 3,24; Rm11,5; Gal 1,15; Ef 2,5.
351 ApCsel 13,43.
352 ThWNT II,751-763.
353 BERKMANN, B.J.: Freut euch zu jeder Zeit!, Geist und Leben, 2004 (77.évf.)/1.,17.
90
értelemmel, igazi spirituális töltéssel rendelkezik. Érdekes ugyanakkor, hogy Conzelmann egyértelműen a Lukácsi iratokban találja meg a szó igazi otthonát, s szinte csak a jánosi iratok jelenidejű eszkatológiájában veszi még komolyan szerepét, de ott is, mint a Megváltó jelenlétének egyszerű jelzését. A későbbi, Conzelmann cikkét recipiáló kutatások jogosan irányítják tehát majd a figyelmet a többi újszövetségi iratanyag felé.
Az újszövetségi örömteológia kutatásának mérföldköve Eduard Lohse: Freude des Glaubens címmel 2006-ban megjelent mongráfiája.354 Ő maga Conzelmann cikkén túl még Gulin, E.G.: Die Freude im neuen Testamnet 1932-ben Helsinkiben megjelent művét valamint Schniewind hasonló című gyűjteményes kötetét és ugyancsak Schniewind: Die Freude der Buße c. tanulmányát355 említi kutatástörténeti adatként. Schniewind e tanulmányában kimutatja, hogy az ószövetségi öröm – a törvény, mint Isten közelségének, s így szavának öröme,356 a zsoltárok, mint a közösségben megélt egyéni örömtapasztalat lenyomatai,357 és a próféták eszkatologikus öröme358 – az újszövetségi iratokban is jelen van. Ugyanakkor mindeme öröm mellett szüntelen ott áll a bűnbánat és a félelem megoldatlan problémája.359 E téren hoz az Újszövetség újat, mégpedig Jézus Krisztus szavában, életében, halálában és feltámadásában, s ennek üzenete sugárzik az újszövetségi levelekből is. Krisztusban az öröm teljesedik be, nincs ok többé rettegésre.
Ez a lelki öröm pedig feltétel nélküli, természetfeletti, világfeletti, amely nem az emberi psziché és az ember lényegének terméke, hanem egyedül Istentől jön.360 A Krisztusban beteljesedett örömöt a Megfeszítettel való kapcsolata különbözteti meg minden más, akár büszke mártír-örömtől is.361
Conzelmann néhány korábbi folyóiratcikkre, Lohse pedig Conzelmann és Schniewind művei mellett Bultmann Újszövetség-teológiájára valamint kommentárokra támaszkodik.
Bultmann műve a χαρ-tövű szavakat újszövetségi referenciáik szóródásának megfelelően tárgyalja különböző témakörökben, ugyanakkor rámutat bizonyos
„tanfejlődési” folyamatokra is velük kapcsolatban. A páli kegyelemtanon362 túl Jánosnál
354 LOHSE, E.: Freude des Glaubens, Die Freude im Neuen Testament, Vandenhoeck - Ruprecht, Göttingen 2006.
355 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße, Vandenhoeck und Rupprecht, Göttingen, 1956.
356 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße. 8-9.
357 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße. 10-11.
358 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße. 12-13.
359 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße. 13-14.
360 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße.: 16. „…geistliche Freude, etwas, das unbedingt und schlechthin nicht aus menschlicher Psychologie und menschlichem Wesen stammt, sondern allein von Gott.”
361 SCHNIEWIND,J.: Die Freude der Buße.:17-18.
362 BULTMANN, R.: Az Újszövetség teológiája, Osiris Kiadó 1998. 275.
91
a megbékélés és az öröm eszkatologikus színezetű összekapcsolását hangsúlyozza.363 Ugyanakkor szembe állítja a Pálnál az Isten igazságával fonódó központi kegyelem fogalmat364 a közeli parúziát váró első Péter levél gondolatmenetével, ahol az Isten sokféle kegyelme a karizmákban válik kézzelfoghatóvá, az igazságot az igazságos és becsületes életfolytatás képviseli.365 Nem találunk további újszövetségteológiai szakirodalmat Christiane Bindseil 2011-ben megjelent rendszeres teológiai értekezésének újszövetségi fejezetében sem.
Ugyanakkor a Bécsi Egyetem könyvtárában megtaláltam Robert Backherms 1963-ban Fribourgban benyújtott s elfogadott értekezését366, Eric Russell 1978-ban Notthingham-ben benyújtott és elfogadott értekezését,367 valamint Giuseppe Ferraro: La Gioia di Christo nel Quarto Vangelo címmel 1989-ben megjelent monográfiáját.368 Az említett két doktori értekezés elsősorban nyelvészeti kutatást hoz alapos referencia-vizsgálattal. Mindkettő eredményei alátámasztják, hogy bár különböző módon, de az Újszövetség legtöbb iratában érdemes vizsgálat tárgyává tenni a χαρά-val jelzett örömöt, mert rendszerint hangsúlyos kontextusokban találkozunk vele. Backherms tudatosan vállalja műve konklúziójában a Lukács-központúsággal való leszámolást. Pregnánsan, ugyanakkor szinte költőien summáz: Lukácsnál a menny énekel, a föld ezt az éneket visszhangozza Betlehemtől a föld határáig, így hozva el a Krisztus győzelme jó hírét minden ember számára. Öröme a karizmák ajándékával az egész keresztyén életet átöleli.369 Pálnál az öröm a remény földjén virágzik, s a szenvedés esője táplálja.370 János pedig a leginkább kifejezi a keresztyén élet nagyszerű paradoxonát, amit örömnek nevezünk. A legfőbb öröm e titkát Jézus a Vele és Benne egy asztalközösségekben adja.371 Összességében pedig a különböző iratok különböző nézőpontjainak közös nevezőjét Jézusban, a pásztorban és barátban találja meg, aki az ő öröméből részesíti az övéit a Szentlélek által. A megszentelődéskor a hit, békesség és öröm ajándékát kapjuk.
Mindezt a szeretet ajándékában éljük át: az Isten szeretet, s ha ő a miénk, miénk a mennyország.372 Ennek örömét tizenegy faktor szerint jellemzi. Az újszövetségi öröm
363 BULTMANN, R.: Az Újszövetség teológiája, Osiris Kiadó 1998. 349.
364 BULTMANN, R.: Az Újszövetség teológiája, Osiris Kiadó 1998. 275.
365 BULTMANN, R.: Az Újszövetség teológiája, Osiris Kiadó 1998. 424-425.
366 BACKHERMS, R. E.: Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular.
367 RUSSEL, E.: The Biblical Concept of Joy Notthingam University, 1978.
368 FERRARO,G.: La Gioia di Christo nel Quarto Vangelo, SB 83. Paideia Editrice 1998.
369 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular 152-153.
370 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular 153.
371 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular: 154.
372 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular.:155.
92
eszerint: messiási, keresztyén, jelen idejű, eszkatologikus, kultuszi, teljes és nagyszerű, belső és külső, közösségi, szükségszerű, univerzális és örök.373
Ferraro műve (mellyel bizonyos fokú szemlélet- és módszerbeli hasonlóságot mutat az inkább nagyközönségnek szánt, ugyanakkor Rómában megjelent tanulmánykötet,374 melyben Ferraro is közreműködött) jóllehet kizárólag a jánosi iratokat (beleértve a Jelenések könyvét is) tárgyalja, szintén a kutatásban korábban (talán Conzelmann Lukács-centrikussága nyomán) kialakult deficit egyik jelentős korrektivumát is felfedezhetjük benne (miként Panimolle gyűjteményes kötetében is).
Mindkét olasz nyelvű mű a χαρά aktív voltát annak ok-okozati összefüggésében tárja föl, a szótériológiai hangsúlyból kiindulva mind az egyéni mind a közösségi spiritualitás irányába, s a keresztyén öröm mintegy jellegzetességeként annak külső körülmények ellenében is ható megtartó erejét hangsúlyozva, Krisztus misztériumának mintegy a Szentlélek segítségével átélhető voltában. Ezzel pedig már szinte kitárva a horizontot az öröm felől a keresztyén élet sajátos boldogsága felé.
Megállapításaikra rímel egy másik katolikus kutató, Burkhard Josef Berkmann Pál öröméről szóló 2004-ben megjelent tanulmánya.375 A levelek élén álló üdvözlést és a Filippi levél híres felszólításának praesens formája alapján figyelmeztet:376 a páli öröm nem megvalósítandó, elnyerni való emóció, hanem olyan, ami a megváltott emberé, csak újra-meg újra fel kell ismerni, hiszen a megváltás tényében gyökerezik. Isten világunkba belépő kegyelméből (χάρις) pedig csakis öröm (χαρά) fakadhat.377 A keresztyének élete nem csak mosoly: együtt örvendenek az örvendezővel és sírnak a síróval,378 de életük alaphangja ez az öröm marad még szenvedés idején is.379
Bár láthatóan nem tud Lohse a svájci, az angol s a két olasz monográfiáról, lényegében mégis azokhoz hasonló utat jár be ő is és hasonlóan tág horizontot nyitó eredményeket hoz. Viszont míg a négy másik mű újszövetségi iratonként-iratcsoportonként halad, ő megkísérel műve szerkesztésekor egy oldalirányú kapcsolatokat is bemutathatóvá tévő logikai sorrendben tárgyalni az öröm újszövetségi anyagát. Így még konkrétabb hangsúlyok és kapcsolatok feltrárására, bemutatására
373 BACKHERMS,R.E.:Religious Joy in General in the New Testament and its Sources in Particular.: 155-158.
374 PANIMOLLE (szerk.): Gioia-Sofferenza-Persecuzione nella Bibbia, Edizioni Borla, Roma, 2000.
375 BERKMANN, B.J.: Freut euch zu jeder Zeit! Geist und Leben, 2004 (77.évf.)/1. 15-25.
376 BERKMANN, B.J.: Freut euch zu jeder Zeit! 16. és 23.
377 BERKMANN, B.J.: Freut euch zu jeder Zeit!:17.
378 2Kor 7,9.
379 2Kor 6,10.
93
adódik lehetősége. Lohse művét tekinthetjük az Újszövetség teológiai öröm-kutatás legfisebb reprezentánsának. Az ő legfontosabb konklúzióinak számbavétel egyúttal az újszövetségi örömkutatás summáját kapjuk.
Az evangéliumot, mint örömre okot adó győzelmi jó hírt380 hivatalosan is az örömteológia tárgykörébe emeli,381 s egyúttal ő is megállapítja, hogy az öröm melódiája mintegy cantus firmusként húzódik végig az Újszövetségen.382 Először az őskeresztyénség hitvallását vizsgálja az öröm szempontjából annak ószövetségi (prófétai és zsoltáros)383 előzményeivel együtt. Vizsgálatai nyomán megállapítja, hogy az evangélium tartalma nem valamiféle általános igazság, vagy mitikus tartalom, hanem a Krisztus-eseményre üdvtörténetileg tekint, s az erről szóló jóhírből fakad a hála öröme.384 Ezután Jézust mint az örömhír hírnökét állítja elénk az ő tanításában s a róla szóló feljegyzésekben. Lk 15 alapján jelzi, hogy a kegyelmes Isten teljes jogú „örömhírhozó küldötteként” (Freudenbote) hívja meg Jézus az Őt hallgatókat az Isten határtalan irgalmasságában való részesedésre és az efölötti örvendezésre.385 S az úrral való közösség szétszakíthatatlansága okot ad arra is, hogy még a szenvedések közepette is a Krisztussal való közösség hatalmas örömében örvendezzünk.386 Észreveszi Lohse, hogy Pálnak leveleiben a zsinagógákban megélt törvény örömére is választ kell adnia keresztyén szempontból. Rámutat tehát, hogy Pál nem tartotta ugyan érvénytelennek a törvényt, viszont épp ezért emelte ki, hogy a hívők öröme nem a törvényből kell, hogy fakadjon, hanem az Úr Krisztushoz valótartozásból.387 Fil 4,4 segítségével pedig világossá teszi, hogy ez az Úrban való öröm nem egy egyszerű hangulat csupán, hanem egy, a Krisztus-himnuszban jelzett egyszer s mindenkorra megvalósult esemény eredménye, amit már semmi el nem törölhet.388 Így lesz a jövő reménységének öröme is mindig minden körülmények között maradandó és megtartó erő.389 Ezért nem kell semmiért aggodalmaskodni, hanem mindenkor hálával vinni a kéréseket Isten elé.390 János húsvéti örömében pedig a keresztig vezető út és a megdicsőülés kapcsolódik össze.391 Így lesz a
380 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 16. Egyes számban, a görögben használatos többeszámú győzelmi hírek alapján.
381 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 11-12.
382 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 10.
383 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 15-16. 21-23.
384 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 29.
385 LOHSE, E.: Freude des Glaubens 49-50.
386 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 55.
387 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 67.
388 Hasonlóan Berkmann jelen idejű imperatívus-értelmezéséhez.
389 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 71-72.
390 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 71.
391 LOHSE, E.: Freude des Glaubens. 74.