Örömteli üzenet a megajándékozottak hittanórai közössége számára

137

138

önmagából kompetenciái által fel tud mutatni.⁵⁵⁵ Ennek az elvnek a megfontolását és érvényre juttatását is a hitoktatás és a hitoktató feladatának tekinthetjük. Az adekvát módszertan, tehát egészleges integratív pedagógiai módszerek alkalmazása mellett a keresztyén emberkép alapján kidolgozott valláspedagógiai koncepciókra, valamint a χαρ- tövű szavak referenciavizsgálatából is kimutatott integratív boldogságszemléletre irányíthatja a figyelmet.

A biblikus és a rendszeres teológiai vizsgálódás eredményei közül valláspedagógiai szempontból az alábbiakat tartom különösen is megfontolandónak.

5.1.1. Az újszövetségi referenciavizsgálat hitoktatás szempontjából megfontolandó eredményei

Az újszövetségi referenciatáblázat segítségével megállapítottam a vizsgált kifejezések tartalmi sokrétűségét és hogy e szavak jellemzően megajándékozottságot fejeznek ki. Megállapítottuk, hogy a közösségben való megélés elsősorban a kegyelmi ajándékok, és az öröm esetében jellemző. A kegyelem viszont kifejezetten személyes reflexiókban kap helyet, tehát a kegyelem témaköre alkalomszerűen kerül kifejtésre a közösség számára, leginkább Pál személyes reflexiójában.

A χαρ-tövű szavak együttes előfordulásai – az imádkozással kapcsolatos szűrés után is – három típusba sorolhatóak: lehetnek teológiai kifejtések; a gyülekezeti élet reflexiói; vagy éppen a gyülekezetért és a gyülekezetben történő imádságokra való utalások. A χαρ-blokkok többnyire az imádkozás témájához kapcsolódnak. A χαρ-tövű szavak az imádkozással kapcsolatban a megajándékozottság reflexiós hátterén hangsúlyos szerepet kapnak.

A teljes Újszövetséget tekintve az imádkozáshoz leggyakrabban a hála szavai kapcsolódnak. Legyenek azok bár egyszerű kijelentések; rövid felkiáltások, melyek akár teológiai kifejtés részeként is állhatnak, imádságok, imádságos reflexiók, illetve a hálára való buzdítások, vagy más kifejtések.

A χαρά, χαίρω előfordulásai abban különlegesek, hogy az imádság összefüggésében kifejezetten hangsúlyos krisztológiai összefüggést mutatnak.⁵⁵⁶ Sűrűsödéseik jellemzően a hála sűrűsödéseivel esnek egybe, azon belül pedig a

555 Handreichung zum LehrplanPlus für den evangelischen Religionsunterricht der Grundschule RPZ Heilsbronn 2014, 21. o

556 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából. 33.

139

krisztológiai hangsúlynak megfelelően jelennek meg. Az Újszövetség legyakoribb öröm szavának jelentős krisztológiai kontextusa egy sajátosan keresztyén öröm megfogalmazása; melyet az antik öröm keresztyén misszióban „újratöltött“ szavaként foghatunk fel. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a spontán χαρά-öröm egy egészen személyes, még ha közösségi, akkor is egészen sajátos és mély imádságot jelez.

A χάρις és χαρίζομαι szavak előfordulásai vagy éppen hiányuk is tanulságokkal szolgált. Leggyakrabban az istenhit forrását, sőt magát Istent jelenti a kegyelem, hiszen Isten elsődleges sajátossága kegyelmessége, melynek meghirdetője maga Jézus.

A χαρ-tövű szavak egy sajátos lelkiség alapjaira mutatnak rá. Ez a lelkiség elsődlegesen a páli misszióban kristályosodhatott ki⁵⁵⁷ nem csak igehirdetésben, teológiai megfogalmazásokban, de a közösségi és egyéni kegyesség szintjén is. Vizsgálatunk egy Krisztusban örvendező hálás keresztyén közösség képét tárta elénk, melyben Isten kegyelme az erőforrás a szolgálathoz.⁵⁵⁸ A szenvedések ellenére is erőt adó és eltörölhetetlen, Krisztusban való örvendezést, a keresztyén boldogság alapjának tekinthetjük. Fel kell tehát fedezni az egyház számára a bibliai öröm sokféle rétegét: a szabadítás evangéliumának örömét Lukácsnál; Pál mély, belső, Szentlélek munkálta, megváltottságért hálás örömét, és János túláradó örömét: Krisztus örömét.⁵⁵⁹

A χαρ-tövű szavak fogalomkörei nem kritériumai a helyes imádkozásnak vagy a jó teológiának, viszont a róluk, mint az újszövetségi spiritualitás jellegzetes kulcsfogalmairól való gondolkodás – akár az újszövetségi szöveg olvasása vagy tanítása kapcsán hozzájuk kapcsolódó felfedezések, akár a hozzájuk kapcsolódó tapasztalatok formájában is – segítséget nyújthatnak az egyéni és közösségi lelki élet alakításában is.

5.1.2. A rendszeres teológiai gondolatmenet valláspedagógiai szempontból különösen is megfontolandó megállapításai

A rendszeres teológiai megállapítások leglényegesebbike, hogy a χαρ-tövű szavak valójában a megajándékozottság teológiájának reflexióit nyújtják. Ez az eredmény az újszövetségi elemzés során igazolódott, de rendszeres teológiai és valláspedagógiai következményei is jelentősek. Amikor tehát a boldogság kérdésére próbálunk meg választ adni bármelyik diszciplina szabályai szerint is, és kézenfekvő, hogy a χαρ-tövű szavak

557 BARCLAY,J. M.G.: Paul and the Gift. 75-78.

558 BALOGNÉ VINCZE K.: Az Újszövetség khar-tövű szavainak jelentősége az imádkozás és az imádkozni tanítás szempontjából: 34.

559 RUSSEL,E: The Biblical Concept of Joy: 305.

140

rendszerén keresztül közelítsünk a témához, nem feledkezhetünk meg a bibliai jelzések, kijelentések funkciójáról. A reflektív funkció egyrészt korlátozza a rájuk alapozható következtetésünk érvényességét, hiszen rendszerint reflexiók és nem hit- vagy erkölcsi tételek a χαρ-tövű szavakkal megfogalmazott bibliai szövegrészek. Másrészt azonban fel is szabadít a reflexiók érvényessége tekintetében, hiszen sem saját tapasztalataink, sem más, χαρ-tövet tartalmazó szövegekkel nem állíthatóak szembe, csak egymás mellé, ez esetben viszont vagy párhuzamos, vagy egymást kiegészítő, komplementer kapcsolatot fedezhetünk fel bennük. E szempontot komolyan véve nem akadályként és elhatárolódásként jelentkeznek az eltérő öröm- vagy hála-tapasztalatok, netán a kegyelem értelmezésének hangsúlyeltolódásai, sőt talán a kegyelem és a jócselekedetek viszonyának kérdését sem kizárólag a megváltottság kérdésén keresztül közelíthetjük meg, de érvelésünket akár a teremtettségben adott vagy a szeretetben megélhető megajándékozottság összefüggései felől is indíthatjuk. Ezáltal viszont nem megtagadva a Krisztus-esemény eredményét, azaz a megváltottságot, mégiscsak felvethető az Istenhez tartozás ajándéka akár az erre rá nem csodálkozott személyek és struktúrák tekintetében is. Természetesen a megajándékozottság gondolatköre csak részben fejeződik ki χαρ-tövű szavakkal az Újszövetség lapjain is, így a fenti gondolatmenet tanításbeli alátámasztásaként akár Mt 25,31-46 szövegére is gondolhatunk. A hitoktatásban pedig különös jelentősége van a kapcsolópontok megtalálásának, a mondanivaló érzékletes kifejezésének, a nem hívő keresztyén háttérrel rendelkező diákok számára is felfogható értelmezéseknek. Így a boldogság kérdésével hozzáférhető tartalmak, mint az életcélok, adottságok vagy az élet értelme problematikája felől történő megközelítésben is fontos lehetőségei rejlenek a biblikus keresztyén tartalmak megközelítésének, értelmezésének. Ha pedig elfogadjuk, hogy a teológia

„Orientierungswissenschaft”, azaz a tájékozódás tudománya, vagy még inkább a tájékozódást segítő tudomány, akkor segítségét várhatjuk a boldogságkeresés, boldogságra törekvés keresztyén alapokon való értelmezésében és elhelyezésében is megajándékozottságunk tudatában. Ahhoz, hogy a teológia akár a hitoktatás számára és általa is valóban tájékozódást segítő tudomány lehessen e területen, sajátos kompetenciafejlesztésre van szükség a hitoktatásban. Olyan jellegű kompetenciák fejlesztésére, amelyek a vallásos élet területén is hasznavehetőek.⁵⁶⁰ E kompetenciák

560 A hitoktatás tekintetében megfogalmazott kompetenciamodell hasznavehető példáját találjuk a bajor LehrePLUS evangélikus hitoktatásra vonatkozó tantervi preambulumában. (2. Kompetezorientierung im Fach Evangelische Religionslehre

141

fejlesztésében pedig a kihívást jelentő szituációk megértésén, kontextualizálásán, a rajtuk való munkálkodáson, tehát a cselekvéshez vezető és a cselekvést valamint az általa megvalósult tanulási folyamatot értékelő úton a személyes és a teológiai reflexió is kulcsszerepet kap. Mivel e reflexióra már az Újszövetségben is számos értékes példát találunk, ez a további reflexió számára is útravalót nyújthat – mindannak tudatában, hogy az ember több, mint amit tevékenységében és képességeiben fel tud mutatni. A keresztyén emberkép ugyanis az emberi kompetenciák hatókörén túl is szól az ember méltóságáról, hiszen az nem pusztán cselekvőképességén alapul, hanem azon, hogy Isten teremtménye.⁵⁶¹ Önmagában ez az érv is elég volna a pedagógiában otthonos inklúzió⁵⁶² valláspedagógiai jelentőségének kifejtéséhez. Ugyanakkor már a rendszeres teológiai gondolatmenetben is említettük a χαρ-tövű szavak különböző jelentései mentén kikristályosodó különböző dogmatikai hangsúlyok inkluzív használatában rejlő gazdagság lehetőségét.⁵⁶³ Érdemes tehát ennek a ténynek a valláspedagógiai haszna tekintetében kitérni az inklúzió jelentőségére.