Az öröm és a boldogság viszonyáról teológia összefüggésben

A boldogságkutatásról szóló első, interdiszciplináris fejezetben is láthattuk, milyen sokféle dimenzióban lehetséges és szükséges tudományos módszerekkel vizsgálni a boldogság kérdését. Az egyes tudományterületeken jelentős szakirodalom áll már rendelkezésre. Probléma ugyanakkor, hogy az életminőség vizsgálatával foglalkozó szaktudományok megállapításaikat általában egymástól függetlenül eredeztetik. A sokdimenziós fogalomrendszer egyes területein felhalmozódott ismeretek integrálása egyelőre jelentős kihívást jelent a világi kutatók számára is.¹⁶⁷ Számos félreértésre adhat tehát okot, ha nem világos, ki milyen összefüggésben használja a boldogság és az öröm fogalmait, melyekre a hétköznapi szóhasználatban sokan már-már szinonimaként tekintenek.¹⁶⁸ Általánosan elfogadott meghatározások nem lévén, mi is inkább körülírhatjuk a témát. De összességében azzal a reménnyel, hogy majd a bibliai szavak értelmezése, kapcsolataik feltárása, az európai nyelvekben fellelhető fogalmak jobb megértéséhez, gazdagabb vagy tisztább használatához is hozzásegíthetnek majd. Így tehát bibliai kutakodásunk akár a boldogságkutatási eredmények integrációjához is nyújthat majd szempontokat.

Dolgozatom készítésekor elsősorban a legjelentősebb magyar életminőségkutatók definícióira támaszkodom. Jóllehet, a német Glück és Freude, vagy az angol happiness és joy szavak jelentéskülönbsége világos az adott nyelven – s tán egyértelműbb is mint a magyar öröm és boldogság szópár esetén –, viszont például a Glück és a happiness összevetésekor az angol szóhoz valószínűleg lényegesen más jelentést társítunk, mint német megfelelőjéhez, s valószínűleg egyiké sem fedi tökéletesen a magyar boldogság szó tartalmát.

167 KOVÁCS B.: Életminőség – boldogság – stratégiai tervezés. Polgári Szemle 2007. (3. évf.)2.

(https://polgariszemle.hu/archivum/30-2007-februar-3-evfolyam-2-szam/161-eletminoseg-boldogsag-strategiai-tervezes Letöltés: 2022.07.28.)

168 A két kifejezés felcserélésének érdekes példája Henry NOUWEN egyik könyvének magyar fordítása. Az Itt és most címen 2009-ben megjelent könyv „Öröm” című fejezete, valójában egy komplex boldogságról, egy a transzcendensből táplálkozó életörömről szól, míg a fejezetben szereplő boldogság kifejezés következetesen hol az élvezetekre, élményekre, hol pedig az elégedettségre utal. (A szócsere részben fordítási kérdés, részben pedig az öröm szavának biblikus használatán alapul. Nouwen – amúgy helyes – definíciója alapján „Jézus felfedi előttünk Isten szeretetét, hogy mi is vele örülhessünk, s örömünk teljes legyen. Az öröm annak a tudásnak a megtapasztalása, hogy feltétel nélkül szeretnek bennünket, s ezt a szeretetet semmi – betegség, kudarc, érzelmi megrázkódtatás, elnyomás, háború, sőt a halál – sem veheti el.” Így azonban az öröm szó a bibliai öröm egészen tág dimenzióját hordozza, s ezért nem használhatja ezt a magyar szót már a megszokottabb „öröm(ök)” értelemben, viszont így végül a boldogság kifejezés kap alárendelt szerepet: ez a fajta boldogság inkább csak szerencse, vagy élmény, élvezet szintre kerül, szemben az életminőségkutatások, vagy éppen a makarizmák boldogság-fogalmának komplexitásával, amelyet manapság magyarul általában mégis boldogságként jelölünk.)

48

Kopp Mária és kutatótársai a pozitív pszichológia háromszintű boldogságfogalmával dolgoznak.¹⁶⁹ Itt az első lépcső az öröm, az élvezet, a hedonisztikus boldogság-elképzelés szintje. Az életminőség második szintjének a „bevonódás”, az elkötelezettség állapota tekinthető, amikor az ember feloldódik egy feladat, célkitűzés teljesítése közben. A harmadik lépcső az élet értelmének a keresése s az értelmes élet megélése. Ez felel meg az Arisztotelész-féle „eudaimoniának”, valódi boldogságnak, amely nem egyfajta állapot, nem is egy különleges élmény, hanem cselekvő aktivitás. A boldogságnak ezt a legmagasabb, harmadik lépcsőfokát az ember önmagával való harmóniája, az életcélok, a személyes növekedés, a másokkal való pozitív, építő jellegű kapcsolatok és az autonómia jellemzik. Kopp Mária összegzése szerint a ma használatos jelentős pszichológiai elméletekben az a közös, hogy „az érett személyiség jellemzője az, hogy mennyire tudja megvalósítani önmagát ott, ahol a szükségletek hierarchiájában a legmagasabb rendű szükségletek túlmutatnak az egyénen.”¹⁷⁰ Nyilvánvaló, hogy az életkörülmények nem a maguk objektivitásában, hanem az egyén szubjektív tapasztalásán és értékelésén keresztül hatnak az élettel való elégedettségre és a boldogságra.¹⁷¹ Ezért fontos még megemlítenünk John Michael Argyle híres megállapítását, mely szerint a szubjektív jól-lét három komponense ekképpen különíthető el: elégedettség, pozitív érzelmek, és a negatív érzelmek hiánya.¹⁷² Nem árt ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a pozitív és negatív érzelmek méltán kerültek külön „kalapba”, hiszen egymást nem zárják ki, bizonyos tekintetben egymástól függetlenül működhetnek,¹⁷³ mindkettőt külön kell kezelni, feldolgozni, hasznosítani saját életünkben, s míg a negatív rombolna, a pozitív érzelem épít, gyógyít. Fontos látnunk azt is, hogy nem pusztán a körülmények és az érzelmi, hanem kognitív tényezők is szerepet játszanak a boldogság gyakorlásában. S hogy közelebb juthassunk e komplex boldogság-fogalomhoz, érdemes visszaidéznünk Martin Seligman authentic happiness fogalmának magyar fordítását, melyet autentikus életörömként ad vissza Erdélyi András István, a fordító. Ezek szerint tehát örömöket és életörömöt kell megkülönböztetnünk, amikor az öröm és a boldogság fogalompárt

169 SELIGMAN M.: Autentikus életöröm. A teljes élet titka, Laurus, Budapest, 2008. 21-37. o. idézi: Kopp M. - Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után, Távlatok 86. (2009) (http://www.tavlatok.hu/86/86kopp_skrabski.pdf Letöltés: 2022.07.28.) 38-39.

Lásd még: I.1. b) Flourish.

170 KOPP M. - SKRABSKI Á.: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után 32.

171 KOVÁCS B.: Életminőség – boldogság – stratégiai tervezés.

172 ARGYLE M: Subjective well-being. In: Pursuit of the Quality of Life, Oxford University Press,1996.

Oxford, New York. idézi: Kopp M - Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után, 38..

173 FREDRICKSON B.L.: The broaden-and-build theory of positive emotions. Phil. Trans. R. Soc. London, 359, 1367–1377. Idézi: Kopp M.- Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után, 39.

49

ízlelgetjük. Így valóban egyértelműbb, hogy nem egy derűs – happy – állapotról, nem is egy rendkívüli – glücklich – élményről van szó csupán, amikor boldogságról szólunk, hanem egy olyan hatékony, önmagán túlmutató, beteljesülés fele tartó, derűs állapotot és ajándékba kapott élményeket is magában foglaló, de mindennél átfogóbb és mélyebb élet boldogságáról, azaz életöröméről, amely az élettel való elégedettség és jól-lét vizsgálataival is csak közelíthető, de a statisztikák trendjein túl is létezni tudó, élni akaró és élni tudó élet, hit, koherencia megnyilvánulásaira, testet öltésére utal.¹⁷⁴ Bagdy Emőke a boldogság és az öröm mibenlétét így összegzi: „A boldogság időbeli-folyamati állapotjellemző, a megelégedettséget foglalja magában. Az öröm nem tartós állapotjellemző, hanem kiugróan pozitív élménypillanat.”¹⁷⁵ Láthatjuk, hogy míg az öröm folyamata hormonok működéseként is leírható, sőt megsegíthető, a boldogság nem ilyen egyszerűen meghatározható és elérhető létállapot, hanem konfliktusok és azokkal való megküzdés nyomán jön létre, hiszen „az élet valóban nem az egyenletes boldogság fonalán szövődik”¹⁷⁶, mégis lehet boldog.

A bibliai öröm-szavakat ízlelgetve azonban úgy tűnik, hogy az öröm eszkatologikus beteljesedésének reménye más idősíkba helyezné ezt az egyszerű pozitív érzelmet, vagy „kiugróan pozitív élménypillanatot”. Amikor Krisztus örömének beteljesedéséről olvasunk az Újszövetség lapjain, vagy az ószövetségi próféciákban, e vallásos értelemben vett öröm mintegy fölülkerekedik az evilági élet boldogságfogalmán, vagy talán megszenteli, be is teljesíti azt. Úgy tűnik, eleink hite s a mi hitünk sem kizárólag életfilozófiai vagy akár rendszeres teológiai kérdésfelvetés síkján ragadja meg a boldogság és az öröm kérdését, hanem az értelem mellett az érzelmeket is integrálva mindenestől járul ujjongva a transzcendens ám velünk tartó Isten színe elé.

Bizonyára nem tévedünk, ha arra gondolunk, hogy az öröm és a boldogság hasonlóképp viszonyul egymáshoz, mint a flourish, azaz virágzás és a koherencia. Lehet, hogy az előbbinek inkább érzelmi indikátorai vannak, míg az utóbbi főleg kognitív síkon érvényesül. De a virágzó élet sem nélkülözheti saját kognitív reflexióját, vagy épp a

174 A boldogság- és az egészségpszichológia kutatói napjainkban a személyiség és a boldogsága spirituális avagy transzcendens dimenziójára is különös figyelmet fordítanak. Természetesen az ilyen valláspszichológiai vizsgálatok sem tudják teljes egészében feltérképezni e bonyolult hatásmechanizmus mibenlétét, de a kutatások teológusok számára is sok fontos összefüggésre is rámutathatnak.

(Vonatkozó cikkgyűjtemény Tomcsányi Teodóra kutatócsoportjától: http://nyilvanos.otka-palyazat.hu/index.php?menuid=930&lang=HU&num=68019

Vonatkozó cikkgyűjtemény Horváth Szabó Katalin kutatócsoportjától: http://nyilvanos.otka-palyazat.hu/index.php?menuid=930&num=42574&lang=EN)

175 BERÉNYI E.: „Hol a boldogság mostanában”, interjú Dr. Bagdy Emőkével, Válasz, 2010. június 7.

176 BERÉNYI E.: „Hol a boldogság mostanában” idézi Bagdy Emőkétől.

50

koherencia meglétének érzelmi visszacsatolását például éppen annak érdekében, hogy a változások között is tartósan fennmaradjon a benne gyökerező boldog állapot. S ha nagyobb összefüggésben szeretnénk látni: a virágzás és a koherencia kölcsönösen feltételezik egymást. Mert a virágzás is kifulladhat, ha nincs elég mély gyökér, vagy nincs hol gyökeret verni. De a nagy összefüggésrendszer is megmerevedik, oktalanná, vagy legalábbis muzeálissá válik, nem tud újra meg újra a kihívásokhoz alkalmazkodva megújulni, ha nincs olyan élmény vagy olyan praxis, amelyet bele lehetne illeszteni, amellyel tesztelni, s ha kell gazdagítani, vagy finomítani lehet, vagy aminek nyomán akár korrigálni vagy újra értelmezni is szükséges lehet. S a megmerevedett keret könnyen hasad s darabokra hull, ha eloldódik közegétől, a keretezett vagy keretezésre váró valóságtól.

Teológiai gondolatmenetben talán nem távoli asszociáció az öröm és a boldogság viszonyára az egyházi élet és a hit tartalmának kapcsolata, netán a gyakorlati és a rendszeres teológia viszonyának¹⁷⁷ analógiája. Míg a rendszeres teológia a tartalom mibenlétével, a gyakorlati teológia inkább a tartalom megélésével foglalkozik.

Lehetséges, hogy a gyakorlati hangsúlyosan felvállalja affektív, míg a rendszeres teológia az inkább kognitív folyamatokkal való foglalkozást. De egyik sem tisztán érzelem, s másik sem tisztán értelem művészete. Sőt egymásra is szükségük van olykor: kölcsönösen egymásra utaltak.¹⁷⁸ Talán éppen azért, mert a hittudományhoz, teológiához tartozik mindkettő. S a hitet, mint ember, közösség és Isten kapcsolatát, kommunikációját sem lehet csak egyik vagy másik síkon megélni vagy megérteni, s magát Istent is lehetetlen tisztán egyik vagy másik módon (természetesen még egyik és másik módon sem egészen) megközelíteni (miként egy embert sem lehet csupán érzelmi vagy csupán értelmi síkon

177 E viszonyról az igehirdetés példáján bemutatva részletesen:

BÉRES T.: Rendszeres teológia az igehirdetésben I., Lelkipásztor 82. évf. (2007) / 8-9. 295-299. és B^ÉRES T.: Az igehirdetés tartalma: valóságismeret – hála – változ(tat)ás, in: Szabó Lajos (szerk.): Homiletika ökumenikus palettán: Együttgondolkodó előadások az igehirdetésről, Luther Kiadó, Budapest 2013. 58.

178 Bár Owe Wikström egyik hazánkban is közismert művében kiábrándultan csaknem diszkvalifikálja a rendszeres teológiát, mint létjogosult önálló tudományágat, mégis e – véleményem szerint félrecsúszott – megoldási javaslat hátterében egy hol megkövesedni látszó, hol saját extravaganciájában vergődő rendszeres teológia képe sejlik fel (a „korrodálódó pluralizmus” kifejezéssel illetve), ugyanakkor a rendszeres teológia szükségszerűen nem ilyen, hanem valóságos feladata épp az (is) volna, amit ő – a rendszeres teológia helyett is egyoldalúan a lelkivezetésre ruházva – amúgy gyönyörűen fogalmaz meg:

„Talán akkor visszanyerhetné az egyház a szavahihetőségét, ha elkezdene a mondandójával kapcsolatos saját tapasztalataival (vagy éppen hiányzó tapasztalataival) foglalkozni, és kevésbé hajszolná, hogy kifelé is célba érjen az üzenete. Annak a valóságnak, amelyet tevékenységével bemutatni és tükrözni hivatott, sokkal fontosabbnak kell lennie, mint magának a tevékenységnek.” (W^IKSTRÖM, O.: A kápráztató sötétség, szempontok a lelkivezetéshez, ford.: Széchey Orsolya, Luther Kiadó, Budapest 2013.) Márpedig a rendszeres teológia tárgya éppen ez a valóság, módszerébe pedig éppen belefér – sőt egészen fontos eleme lehet – az eme valósággal kapcsolatos tapasztalatok tudomásulvétele és használata.

51

megérteni). Miként Albert Schweitzer – bár az élet tisztelete etikájának összefüggésében mondja, de talán e szeretet-etika mélyén nyugvó teológiai meggyőződésre is igaz módon – jegyzi meg, hogy „az igazi szív gondolkodik, és az igazi értelem érez”.¹⁷⁹ De tudjuk, e kapcsolatot is Isten tette, jelenléte, üzenete, terve tartja egyben, és vezeti céljához. Ez hitünk és teológiánk alapja, de igazi kapcsolópontja is ez az örömről és boldogságról szóló diskurzusban.

Úgy tűnik tehát, hogy a boldogság összetett mechanizmusa megközelíthető a rendszeres és a gyakorlati teológia módszerével is, hiszen a keresztyén ember legfőbb vonatkoztatási pontja Isten s az ő kinyilatkoztatása, és a – transzcendens ám (példának okáért a valláspszichológiai vizsgálatok eredményei nyomán) minden bizonnyal akár immanens – boldogságot is rejtő végső értelmezési kerete a kinyilatkoztatáson alapuló hite. E teológiai munka alapját adhatják a biblikus teológia örömmel kapcsolatos megállapításai (mert ilyen van bőven) és boldogságra vonatkozó utalásai.¹⁸⁰

Mivel az öröm és a boldogság viszonyában egyértelmű, hogy egyik sem létezhet hosszú távon a másik nélkül, szükséges tehát, hogy a kutatásukban, megismerésükben is mindkettő fogalmat szem előtt tartsuk.¹⁸¹ Teológusként, a bibliai fogalmak vizsgálata során kézenfekvő is e nézőpont, hiszen ha csak az öröm szavával, a χαρά szóval egybecsengő χαρ-tövet megfigyeljük, egy egészen széles szócsalád tárul elénk, melynek nemcsak biblikus, de rendszeres és gyakorlati teológiai szempontból is kulcsfontosságú szavai a χάρις, a χάρισμα és az εὐχαριστία. Mindez megerősíti a gyanút – s a filozófia és a pozitív pszichológia azon eredményeit –, miszerint az öröm mellett – vagy annak mélyén, előzményeként is akár – a megbocsátás és a hála, sőt az ajándékokkal való élés is kulcsfontosságú az ember boldogságérzete szempontjából.¹⁸² E χαρ-tövű szavakba rejtve pedig egy teológiai megalapozottságú integratív boldogságszemlélet alapállását is felfedezhetjük, ugyanis megajándékozott voltunk – a χάρις ugyanis sok esetben akár ajándékként is fordítható, fordítandó – egész élet-, világ- és hitszemléletünket meghatározhatja. Ezen szótőegyezések által pedig helyére, azaz közös nevezőre kerülhet az Isten ajándéka fogalmában Isten teremtő és gondviselő, megváltó, megszentelő műve,

179 SCHWEITZER A.: Strassburger Predigten. (szerk.: U.Neuenschwander) C.H.Beck, München 1966. 128.

180 A teológiai disciplinák sorában az egyháztörténeti kutatás is jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a boldogság és öröm kérdéskörében: különösen is, ha különböző lelkiségi, megújulási mozgalmakra, vagy újító egyéniségek életére gondolunk. Ám jelen munkánk módszertani és terjedelmi kereteit mindezek tanulmányozása messze túllépné, ezért ezeket ezúttal látókörünkön kívül hagyjuk.

181 Így járnak el rendszerint a boldogságot pszichológiai, szociológiai, gazdasági szempontok szerint vizsgáló kutatók is általában.

182 BUCHNER, A. A.: A spiritualitás pszichológiája. Oriold és Társai, Budapest 2018. 151-153.

52

melyet olykor félreértésből vagy egymás kárára való egyoldalú túlhangsúlyozásból el-elszakítottunk egymástól. Miként az Istentől kapott ajándékok – mind tartalmuk és céljuk, mind megkapásuk módja szerint – különböznek, de mindenképpen Isten jelenlétének és szándékának bizonyságát hordozzák életünkben, a boldogság és az örömök is – még ha időben, okuk vagy működési mechanizmusuk szerint és élmény vagy élvezet szempontjából is egészen különféle módon jelentkeznek – túlmutathatnak számunkra az igyekezet és a szerencse kettősségén, vagy éppen a racionalitás és a racionalitáson túli dimenzió különbözőségén. Ekképpen tehát az öröm és a boldogság lehetséges közös nevezőjének felismerése a boldogság elérése vagy megkapása különböző útjainak egymás melletti, vagy – szándékainktól függetlenül is – egészen fantáziadúsan kombinált útjainak elismerését is tartogatja. Így érthetünk egyet Jörg Lauster megállapításával, mely szerint a pillanatnyi és a törekvéssel elért boldogság nem játszható s nem játszandó ki egymással szemben,¹⁸³ ugyanis ha az ember tud arról, hogy az életében Isten hívja őt önmagával (és Benne a többiekkel) való közösségre, akkor ez számára óriási szabadságot (és biztonságérzetet) ad, hiszen nem neki kell megtalálnia élete alapját s értelmét, hanem megtapasztalja, hogy „értelem hordozza életét”.¹⁸⁴ A továbbiakban Michael Plathow egy korábbi tanulmányának¹⁸⁵ és Jörg Lauster programadó értekezésének¹⁸⁶ eredményeit emeljük ki, mint a boldogság-téma teológiai megközelítésének jelentős evangélikus példáit.