A megajándékozottság teológiájában rejlő potenciálok a teológiai gondolkodás

A χαρ-tövű szavak vizsgálatának kezdetén teológiai szempontból választ vártam arra a kérdésre, hogy e szavak újszövetségi előfordulásai hordozak-e valamiféle rendszeralkotási potenciált, vagy inkább rendszer-tükröző szerepük lehet, netán egyszerűen témától függően kerülnek-e bele egészen természetesen egy-egy érvelésbe.

Feltűnő témafüggő sűrűsödéseik és a szövegtanúkban olykor fellelhető felcserélhetőségük ismeretében az utóbbi lehetőség kizárható. Ha azonban rendszeralkotók volnának, lehetne rájuk egyfajta – még ha többrétegű - teológiai rendszert is építeni, akár „boldogságteológiát” írni. Egy ilyen várakozás ugyanakkor az újszövetségi iratok tüzetes vizsgálata fényében irrelevánsnak tűnik. Ugyanakkor a χαρ-tövű szavak esetén igazolódott, hogy teológiai rendszert tükrözhetnek, tekinthetőek mintegy a Bibliában ugyan logikai rendszerben ki nem fejtett, mégis különféle témák kapcsán újra meg újra megjelenő „megajándékozottság teológiájának” a reflexióinak.

Ebből következik egyrészt, hogy a megajándékozottság összefüggésében megfogalmazott teológiai gondolatkörök újszövetségi és krisztológiai tartalmakhoz vagy azok mentén egymáshoz való kapcsolására bőven nyílik lehetőség. Érdemes az Ószövetségben különböző szempontokban leírt megajándékozottság összefüggésében is értelmezni az újszövetségi szövegek megajándékozottságról szóló tanúbizonyságát, hiszen, mint láttuk, az Újszövetséget átható öröm, hála, sőt kegyelem sem csak és kizárólag krisztológiai irányból értelmezhető fogalmak, még ha jellemző és gazdag megközelítésüket kapjuk is ebből a szempontból. Valójában úgy tűnik ugyanis, hogy e részben „újratöltött” görög kifejezések sajátos töltésüket az ószövetségi szövegek nyelvéből s a nyelvben kifejezőső teológiai összefüggésekből nyerik, Izrael népének

132

hittapasztalatát és teológiáját tükrözik annak sokszínűségében, miközben a Jézus Krisztusban megnyilatkozó kegyelemről tanúskodnak. A Bibliai szövegek sokaságának rétegei között kutakodva valódi biztatást nyújt a mai teológiai gondolkodóknak annak tudata is, hogy a különböző szerzőknél tapasztalható eltérő súlypontok olykor ugyanazon szavak értelmének esetében is egymást kiegészítő tartalmakat hordoznak. E sokszínűség a terjedelmében, műfajában, és korában is lényegesen behatároltabb, témájában pedig a Krisztus-esemény értelmezésére fókuszáló keretei között is nyilvánalóan megjelenik e néhány szó adta szűk keresztmetszet vizsgálatakor is a keresztyén meggyőződés, hittapasztalat személyes és teológiai reflexiójának sokféleségé, amely egymás mellett, összességében egymást kiegészítve jelenik meg számunkra az iratok gyűjteményében. Ha a megajándékozottság reflexióját érjük tetten e szavakban tehát, akkor egyenként is így tekintünk e szavakra, és bátorítást kapunk az e kifejezésekhez tartozó tartalmak egymással való kapcsolatba állítására teológiai munkánkban. Ennek tudatában pedig egészen a teológia szíve mélyére hatolhatunk. Hasonlóképp, mint amikor Béres Tamás etikai kérdésfelvetésből kiinduló gondolatmenetében eljut ahhoz – a bibliamagyarázatban talán otthonosabbnak tűnő – kijelentéshez, miszerint „Lényeges krisztológiai szempont Krisztus folyamatos jelenléte a Teremtésben.”⁵²⁶ A gondolatmenet frappáns összefoglalásaként pedig Sigurd Bergmann interpretációjában idézi fel Nazianzoszi Gergely a „megváltás drámájának” szentháromsági szemléletét: „A Lélekben a Fiú által az Atyához azon a helyen, ahol a teremtmények szabaddá lesznek.”⁵²⁷ Hasonlóképp hangsúlyosan kívánkoznak ide a professzor konklúzióját megelőző már-már módszertani jellegűnek is tekinthető megállapításai: „A lelkesültséghez a Lélek kell, aki szabadon közlekedik nemcsak a dogmatikai diszciplínák közt, hanem az élet színtereinek mindegyikén. A Lélek jelenlétének szabadságához tartozik a vele kapcsolatos gondolatok különféle módon történő kifejezésének szabadsága.”⁵²⁸

Miközben a rendszeres teológiai tudományos életben egyre inkább témává lesz a teológia egészének befoghatatlansága és leírhatatlansága, s ezzel párhuzamosan a teológia pluralizálódása,⁵²⁹ a talán már Schleiermacher óta hasonló felismerésekből

526 BÉRES T.: A hálás élet művészete. Bevezetés az ökoteológiába, (Környezet és társadalom) L’Harmattan 2017. 104.

527 BÉRES T.: A hálás élet művészete.104.

528 BÉRES T.: A hálás élet művészete.104.

529 KÖRTNER, H.J.U.: Tendenzen und Konzeptionen deutschsprachiger Dogmatik, ThR460.:

„…Transformations- und Pluralisierungsprozesse, denen die Theologie heute in ihrer Gesamtheit unterworfen ist. Ruckblickend stellt sich die Frage, wieweit heutige Dogmatik noch in der Lage ist, die neu entstandene Komplexität sowohl zur Geltung zu bringen als auch auf angemessene Weise so weit zu reduzieren, daß sie noch in einem Lehrbuch repräsentativ zur Darstellung gebracht werden kann.

133

táplálkozó tapasztalati hangsúlyok felé való fordulás napjainkban is zajlik.⁵³⁰ Miként például az Ingo Dalferth szerkesztette tanulmánykötetek tanulsága alapján a szubjektivitás⁵³¹, a bizalom⁵³², az imádság⁵³³, vagy másoknál a kommunikatív⁵³⁴- és narratív⁵³⁵ teológiai megközelítés is megjelenik a dogmatika, vagy annak prolegomenája, esetleg egy sajátos evangélikus fundamentálteológia⁵³⁶ kialakulása lehetőségét latolgató szakmai közegben. Ezek alapján könnyű belátni Ingo Dalferth megállapításának igazságát, amely szerint ugyanis a teológia kiindulási- és célpontja egyaránt a keresztyén hitélet.⁵³⁷ Így Dalferth számára a teológia egésze egy jelenre vonatkozó gyakorlati teológia („gegenwartsbezogene praktische Theologie”⁵³⁸), s mint ilyen, szükségszerű, hogy bibliai-exegetikai, történeti és rendszeres kérdésekkel egyaránt foglalkozzon.⁵³⁹ Ugyanezen okból találkozunk egyre gyakrabban olyan dogmatikai művekkel, amelyek a gyülekezeti szolgálat összefüggésében⁵⁴⁰ kerülnek megfogalmazásra, vagy éppen dogmatikai kérdéseket valláspedagógia szempontból⁵⁴¹ tárgyaló tanulmányokkal.

Valamint olyan, már a szómező elemzése kapcsán is említett elsődleges értelmük szerint nem is teológiai fogalmak mentén is, mint sokszínűség, pluralizmus, integrativitás, komplementer kapcsolat, reflexió számos módszertani vagy éppen tartalmi kapcsolódási

Bedenkt man die Vielfalt von Bezügen und Diskursen heutiger dogmatischer Lehr- und Urteilsbildung, scheint das kaum noch möglich zu sein.”

530 DEUSER, H. - KORSCH, D.: Systematische Theologie heute. Zur Selbstverständigung einer Disziplin, Veröffentlichungen der Wissenschaftlichen Gesellschaft fur Theologie 23 Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh 2004 7.

531DALFERTH,I.U.–STOELLBERG,Ph.:Krisen der Subjektivität: Problemfelder eines strittigen Paradigmas, Mohr Siebeck, Tübingen 2005.

532 DALFERTH,I.U.-PENG-KELLER,S. (szerk.): Grundvertrauen. Hermeneutik eines Grenzphänomens, Evangelische Verlagsanstalt, Leipzig 2013.

533 DALFERTH,I.U.-PENG-KELLER,S. (szerk.): Beten als verleiblichtes Verstehen. Neue Zugänge zu einer Hermeneutik des Gebets, Verlag Herder, Freiburg 2016.

534 ARENS, E.: Kommunikatives Handeln und christlicher Glaube. Ein theologischer Diskurs mit Habermas, F. Schöning, Paderborn 1997.

535 SANDLER, W.: Narrative Ethik und dramatische Theologie. In: Hofheinz, M. - Marthwig F. – Zeindler M. (szerk.): Ethik und Erzählung. Theologische und philosophische Beiträge zur narrativen Ethik,

Theologischer Verlag Zürich, Zürich 2009. 161-187.

(https://www.uibk.ac.at/theol/leseraum/texte/803.html Letöltve: 2022.08.03.)

536 HÜBNER, H.: Evangelische Fundamentaltheologie. Theologie der Bibel, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 2005.

537 DALFERTH, I.U: Evangelische Theologie als Interpretationspraxis, Eine systematische Orientierung, ThLZ.F 11/12. Evangelische Verlagsanstalt, Leipzig 2004. 176.: „christliche Glaubenspraxis als Ausgangs- und Zielpunkt evangelischer Theologie“

538 DALFERTH, I.U.: Evangelische Theologie als Interpretationspraxis, 52.

539 DALFERTH, I.U.: Evangelische Theologie als Interpretationspraxis, 52.

540 KORSCH, D.: Antwort auf Grundfragen christlichen Glaubens. Dogmatik als Integrative Disziplin, Mohr Siebeck, Tübingen 2016

541 SCHLENKE, D.: ‚Religionspädagogische Theologie‘ – didaktische Verantwortung der Systematik?

(https://www.theo-web.de/zeitschrift/ausgabe-2013-02/11.pdf- Letöltve: 2022.08.03.)

134

lehetőség kínálkozik a rendszeres teológia és más teológiai diszciplinák, a következő fejezet tekintetében épp a valláspedagógia területén.

Nyilvánvaló – és számos szakirodalommal alátámasztott tény –, amiről Németh Dávid Pasztorálantropológia c. művében alapos összegzést nyújt⁵⁴², hogy a pluralizálódás magával vonja az individualizálódást, mint „a pluralizmus személyes életvezetési vonatkozását”.⁵⁴³ Ez az individualizálódás lényegesen eltér a korábbi, modern individualizáció jellemzőitől, ugyanis – állapítja meg Németh Dávid Pethő Bertalan megállapításaira hivatkozva – a posztmodern „egyén nem sikereket akar felmutatni, hogy mások irigykedésétől legyen boldog, hanem másoktól függetlenül szeretné boldognak érezni magát. Meghalt a színpadias hős és feltámadt a ’boldog hajléktalan’. A szubjektivitás ezzel nem visszavonult, hanem felszínes megjelenési formáját őszintére és teljesre cserélte.”⁵⁴⁴ E tekintetben véleményem szerint joggal hiányolhatunk a gondolatmenetből egyfajta inkluzív szemlélet meglétét, ahol egymás belső világa is mindenkit gazdagíthat. E tekintetben a református professzor gondolatmenete szerint a hitbéli felismerés hozhat újat, ugyanis hangsúlyozza, hogy a személyes hitre jutás pillanatától fogva tud túllépni az ember önmagán, és megnyílni a közösség szolgálata felé. Így tud a valóban más abszolút transzcendenciájával építő módon találkozni, s nem pusztán a Jolana Poláková által leírt immanens transzcendenciák világából barkácsolni saját misztikáját.⁵⁴⁵ A kegyelem páli önreflexiójára, de Peter Biehl élettörténeti tanulás gondolatkörére⁵⁴⁶ is asszociálunk e gondolatok nyomán, s messzemenően azonosulhatunk Bernd Schröder megállapításával, amit Biehl gondolatából kiindulva megfogalmaz: bőven van még tennivalónk – immáron az élethosszig tartó, így még inkább az élettörténetiség potenciálját hordozó - vallásos tanulás teológiai reflexiója területén.⁵⁴⁷

Ha ennek az élettörténeti vallásos tanulásnak a hátterén gondolkodunk el az újszövetségi referenciavizsgálatban körbejárt teológiai fogalmakról, egészen új

542 NÉMETH D.: Pasztorálantropológia KGRE-L’Harmattan, Budapest 2012, 127-142.

543 NÉMETH D.: Pasztorálantropológia 139.

544 NÉMETH D.: Pasztorálantropológia 140.

545 NÉMETH D.: Pasztorálantropológia 142.

546 BIEHL, P.: Theologie im Kontext von Lebensgeschichte und Zeitgeschehen, Religionspädagogische Anforderüungen an eine Elementartheologie PTh, Bd.20/Heft 2. (https://doi.org/10.14315/prth-1985-0204 Letöltés 2021.01.25.)

547 SCHRÖDER, B.: Religiöse Bildung in biographischer Perspektive - eine religionspädagogische Felderöffnung,Theo-Web. Zeitschrift fuer Religionspaedagogik 17, Heft 2 (2018), 7-25. (https://www.theo-

web.de/archiv/archiv-ab-juni-2017/news/religioese-bildung-in-biographischer-perspektive-eine-

religionspaedagogische-felderoeffnung/?tx_news_pi1%5Bcontroller%5D=News&tx_news_pi1%5Baction%5D=detail&cHash=d 86daf25cdc0d2a056040cd752f06b08, Letöltés: 2021.01.25.)

135

dimenziók nyílnak meg az e szavak környezetében hangsúlyosan megjelenő teológiai témakörök (úrvacsora, keresztség, megváltás, egyházi közösség, imádság) tárgyalásában.

Ugyanakkor nem kerülünk távol a hermeneutikai vagy éppen esztétikai jellegű dogmatikai megközelítésektől sem. Példaként említhetjük Dietrich Korsch Dogmatikai összefogalalását,⁵⁴⁸ melyben Luther Kátéinak szerkezetét követve a „Hinni” (Glauben) ,

„Élni” (Leben), „Értelmezni” (Deuten) , „Kérni” (Bitten), „Elfogadni” (Empfangen) főcímek alá besorolva adja közre dogmatikáját, melyet „Bevezetés az Istennel való emberi élet keresztyén értelmezésébe alcímmel jelentetett meg. Korsch címei alá pedig a χαρ-tövű szavak által kijelölt témaköröket beillesztve is működőképes vezérfonalat kaphatnánk egy hasonlóan „életszerű” dogmatikai kifejtéshez, amelynek talán hasonlóképp a Hinni és az Elfogadni fejezetek adnák a keretét, jóllehet, ha a szavak referenciáinak sűrűsödései alapján építenénk fel a legközpontibb téma felől haladva, akkor épp az „Elfogadni” keresztség és úrvacsora tárgyú fejezettel kezdődne talán a mi kifejtésünk, amelyet összefoglalóan az ajándékozás teológiájának neveznénk, hiszen, mint már jeleztük, az ajándékozás teológiájának reflexióit nyújtják a χαρ-tövű szavak.

Ezáltal pedig az olyan „szokásos” bevezetőnk (prolegomenánk), amely a dogmatika etikával szorosan összekapcsolódó helyét, s feladatát firtatná, sem elméleti bevezető volna, hanem a χαρ-tövű szavak használatában kézzelfogható bizonyítékát láthatnánk a teológiának, mint olyan orientációs tudománynak,⁵⁴⁹ amely használja ugyan más tudományok megállapításait, így a filozófia megállapításait a lehetőségekről vagy éppen a természettudomány valóságleírásait, és ezeket bevonja az Isten és ember kapcsolatának – esetünkben ajándékozó és elfogadó-kérő-hálát adó – rendszerében való értelmezésébe.

A dogmatika orientáló tudomány voltát a „Kik vagyunk” kérdés kapcsán fejti ki Dalferth.

Itt is kapcsolódhatunk gondolatmenetéhezt, ugyanis éppen e kérdés ad esélyt a boldogsággal kapcsolatos kérdések megválaszolásához a megajándékozottság reflexiójában is, s így is világosan látható, hogy a teológia és a boldogságkérdést feltevő más tudományok nem pusztán az etika, de a dogmatika területén is valódi párbeszédbe kerülhetnek egymással. Ha pedig elfogadjuk, hogy a dogmatika „integratív diszciplína”⁵⁵⁰, azaz Korsch eljárása szerint praktikusan magában foglalhatja a kortárs dogmatikák mindhárom megközelítési módját (a vallás tanításbéli alapjai felőli, az

548 KORSCH, D.: Dogmatik im Grundriß, Mohr Siebeck Tübingen, 2000.

549 DALFERTH, I.: Umsonst. Eine Erinnerung an die kreative Passivität des Menschen; Mohr Siebeck, Tübingen, 2011. 198-200.

550 KORSCH,D.: Antwort auf Grundfragen christlichen Glaubens. Dogmatik als integrative Disziplin, Mohr Siebeck, Tübingen, 2016.

136

élettörténeti, és a hermeneutikai megközelítést)⁵⁵¹, amennyiben a teológiát a vallás kontextusában fogalmazzuk meg. Saját vizsgálódásunk szempontjából e kontextus tudatosítása különösen is gyümölcsöző lehet, hiszen magát a boldogság és jóllét témájáról szóló interdiszciplinárisan készült vagy éppen így is használható kutatások esetén számos alkalommal sajátos háttérváltozóként jelent meg a vallásosság és a spiritualitás.

Miközben pedig az e jelenség hátterén megbúvó tartalmakat próbáltuk a χαρ-tövű szavak segítségével megragadni, rendszerint az ókeresztyén gyülekezet, Jézus vagy az apostolok hit-reflexióira találtunk, amelyek nem pusztán a dogmatika, de a lelkiség területén is értelmezhető- és értelemzendő eredményekkel szolgáltak. Amikor tehát valamiként megpróbáltuk a keresztyénség boldogságot illető tanításának lehetséges alapjaira bukkanni, valójában öröm- vagy hálateli, vagy éppen a kegyelem tudatában könyörgő és elfogadó attitűdöt tükröző reflexiók kerültek elénk, amelyek azonban óriási hatásúnak bizonyultak egyrészt lejegyzésüket követően, másrészt a már lejegyzésre került tartalmak (például gyülekezetek élete, adományozó vagy éppen imádságos szolidaritása) tekintetében. E sajátos tématükörbe tekintve valóban élettelin érthetjük meg Dalferth etikai-dogmatikai szemléletét fémjelző kijelentését, mely szerint az ajándék (avagy adomány) határozza meg az életet (s így az imádságot is), és nem fordítva.⁵⁵² Tehát a boldogságra vagy hívő életre való törekvést is Isten – sokféleképpen adott – ajándéka határozza meg, azaz dogmatikai megalapozással kerül helyére az erények rendszere, a boldogságra való törekvés, vagy éppen a pillanatnyi boldogság, vagy akár a keresztyén istentiszteleten a dicsőítés értelmezése.

551 KORSCH,D.: Antwort auf Grundfragen christlichen Glaubens. 12-16.

552 DALFERTH, I.U.: Umsonst. 127.

137