Kaptunk egy egyszerű, igen egyszerű meghívót.
Se aranyos szegély rajta, se szecessziós betű. Egyszerű, a milyen egyszerű csak egy meghívó lehet. Nem is nagy úr küldte, hatalmas és tekintélyes, hanem küldte a nemzet szegény napszámosainak egy része, az erdélyi róm. kath. Státus középiskoláiban működő tanárok egyesülete. Szól pedig ez a meghívó az 1906. év április 17. és 18. napján Csíksomlyón (a derék szé-kelység földjén) tartandó ez évi rendes közgyűlésre.
Nézem ezt a meghívót, nézem és elgondolkozom.
Uram Istenem! hogyan is vagyunk tulaj donkép ezen a magyar földön ? Erdély van-e nyugatra s Magyar-ország, az anyaMagyar-ország, keletre, vagy megfordítva? Hisz azt hirdetjük folyton iskoláinkban, hogy a Nyugat előrehaladottabb a Keletnél. Hát Magyarország katho-likus tanárai részéről szól-e ez a meghívó, vagy Erdély-ből ? En ugyanis arról az Erdélyről azt tanítottam az I. osztály földrajzában, hogy az az 1848-iki unió óta Magyarország délkeleti felföldje. Tehát délen is fek-szik, keleten is fekfek-szik, csak nem nyugaton.
Hogy van az tehát, bogy az a meghivó mégis ke-letről j ő és nem nyugatról ? Hát úgy van-e az itt körülöttünk valahol, hogy a Kelet mégis fejlettebb, előrehaladottabb a Nyugatnál ? Ez a meghivó legalább is arra látszik mutatni és ez a szabály alól való ki-vétel engem igazán megszomorít. Nem azért, mert tanári gyűlésről szól, ennek szivemből örülök ; hanem azért, mert katholikus középiskolai tanárok részéről jő, jön keletről és nem nyugatról; tehát egy
anomá-liára figyelmeztet és ez az anomalia ismét csak katholikus anomália, egyike a többieknek, melyekben mi magyar katholikusok leledzünk.
Vájjon láttatok-e meghívót Magyarország' katho-likus középiskoláiban működő tanárok évi közgyűlé-sére? Ugv-e, n e m ? én sem láttam még és senki sem látott olyat. Miért? Azért, mert ilyen tanári egyesület nincs, tehát meghívót sem küldhet, évi közgyűlést se tarthat. És ez így van errefelé, Magyarország nyuga-t á n ? Igen, errefelé. De ez nyuga-talán csak azérnyuga-t van, mernyuga-t itt nincsenek katholikus középiskolák, tehát nincse-nek katholikus középiskolai tanárok s ez az oka, hogy nincsenek megbeszélendő közös ügyeik s így nem lehet szó közgyűlésről s e m ?
Oh, dehogy! T u l a j d o n k é p e n volnának errefelé is katholikus középiskolák, következéskép katholikus középiskolai tanárok is, szerzetesek és világiak, sokkal nagyobb számban, mint amott Magyarország keletén.
Hát akkor hogy van ez? Hát csak úgy van, tisztelt atyámfia, hogy az életben nincs logika. így lett nálunk e tekintetben a Kelet fejlettebb, mint a Nyugat. Ez az állapot egy fejlemény, mely azt mutatja, hogy a tör-ténelem is sokszor visszájából dolgozik ; mert külön-ben ennek az iskolai dolognak is épen megfordítva kel-lene állania. Itt is a Nyugatnak fejlettebbnek kelkel-lene lennie, mint a Keletnek.
A szegény erdélyi katholikusok tudniillik már a XVI. században, Szápolyai János Zsigmond alatt, a kinek udvari esze, udvari orvosa, az unitárius Blan-drata György volt, a recepták közé kerültek, egyenlő-síttettek az új protestáns vallásokkal, de úgy, hogy midőn ezt az elvet a tordai országgyűlés kimondta, rövid idővel rá a katholikus püspököt kikergették s az egyház javait elfoglalták. Az üldözött, a másodrendű polgárokká lefokozott erdélyi katholikusok szenvedtek, de kitartottak, egymáshoz simultak és a türelem végre rózsát termett számukra, ma van autonómiájuk, világi vonatkozású egyházi ügyeiket, alapítványaikat, isko-láikat maguk kezelik és püspökük is van. most Mai-láth Gusztáv gróf.
Mi a közben, itt nyugaton, a Királyhágón innen, domináns, magyarul mondva, uralkodó vallás marad-tunk, mint Szenczy a 48-iki «Religio»-ban sokszor írta, uralkodó, de a kin mindenki uralkodott, csak illetékes hatóságai nem. Volt főkegyúrunk is folyton, irigykedtek is r á n k e miatt a protestánsok, de nagyon.
És a sok védelemnek és a sok uralkodásnak mégis mi lett a vége ? Az, hogy mi elbizakodva aludtunk, elvesztettük minden cselekvési energiánkat; a protes-tánsok meg nemcsak irigykedtek, de egyúttal folyton lármáztak, igyekeztek és dolgoztak. S beállott a nagy különbség az uralkodó alvó és az ébrenlévő és foly-ton csetekvő két fél között. A protestánsok 1790-ben törvényben megkapták autonómiájukat, 1848-ban pedig egyenlősíttettek velünk. Bennünket meg a nagy véde-lem alatt 1848-ban nemcsak lefokoztak, hanem a fele-kezetlen kormányok markába dobtak; de miután ez csak a főpapjelölésre és alapjainkra vonatkozott, meg-hozták tetejébe az 1883-iki középiskolai törvényt, mellyel elvették Isten és ember előtt sajátunkat ké-pező középiskoláinkat — az egyetemet m á r 1848-ban vették el — s oda sorozták — természetesen kivévén a protestánsok s az erdélyi Státus iskoláit a miniszter közvetlen vezetése és felügyelete alatt álló iskolák közé.
Van püspöki, szerzetesi, katholikus községi és a katholikus tanulmányi alapból fönntartott katholikus középiskolánk akármennyi, tehát katholikus közép-iskolai tanárunk is egynéhány száz, de ez mind el-államosítva van, vagy mondjuk csak a törvény finom kifejezésével élve: a miniszter közvetlen vezetése és felügyelete alatt áll.
Ezért nincs Magyarország nyugatán katholikus tanári egyesület, ezért nem tartanak évi közgyűlést, ezért nem küldenek meghívót se egymásnak, se másnak.
Van nálunk protestáns középiskolai tanári egye-sület és van országos középiskolai tanáregyeegye-sület, elnöke Beöthy Zsolt. De katholikus tanári egyesület nincs ; a mi tanáraink az országos középiskolai tanár-egyesületben foglaltatnak az állami középiskolák tanáraival, velük gymléseznek és velük gondolkoznak.
Gyakorlati következménye ennek az, hogy van
egyáltalán protestáns intelligencia, van Erdélyben ka-tholikus intelligencia is, de Magyarországon — egyes önmaguk lelkületéből azzá lett kivételek leszámításá-val — katholikus intelligencia nincs.
Hát azt gondolom, egy csöppet sem nagyítottam, midőn fönnebb azt m o n d t a m , hogy az életben nincs logika s hogy a történelem sokszor visszájából dolgo-zik, beteljesítvén az evangéliumi igét, hogy az elsők utolsókká s az utolsók meg elsőkké lesznek. A protestáns energia ezt az elvet követte : — akkor régen n á l u n k latinul beszéltek — p r i m u m lolerari, dein aequari, denique dominari ; előbb csak tűretni, aztán egyen-lővé tétetni, végre uralkodni s ki vehetné tőlük rossz néven, hogy az utolsókból lettek elsők; a katholikus energia — vannak úgvlátszik negatív energiák is meg állandóan ezt az elvet követte : in pace esse cum d o m i n o quardiano. Védőernyő alatt az indiai fakír m ó d j á r a pihent, pihent sokáig s azért nincs joga cso-dálkozni, hogy r a j t a is beteljesedett: az elsőkből lesznek utolsók; nincs joga panaszkodni, hogy a saját fiai is elidegenedtek tőle s a katholikus nagylel-kűség, liberalitás címén karöltve küzdöttek ellene.
Ő azt gondolta, a szegény ügyefogyott, hogy hiszen, a kit védenek fölülről, a n n a k csak n e m eshetik baja.
Hát csalódott, mert élhetetlen az, a ki más e m b e r b e n bizakodik.
Ma m á r a n n y i r a vagyunk, a hogy vagyunk, a j o g o k b a n gazdag ősöknek vérszegény unokái, nézünk is egymásra, hogy hát t u l a j d o n k é p e n mi is történt
v e l ü n k ? hogy hová j u t o t t u n k ?
Hát sehová, csak oda, a hová őseink által úgy a XVIII. század közepe óta j á r t úton j u t n i lehet.
És m á r most, miért m o n d o m ezeket e l ? Miért?
Csak azért, mert az a bizonyos meghivó eszembe j u t -tatta és mert a Szentírás azt m o n d j a valahol, h o g y :
«Deus sanabiles fecit nationes», Isten gyógyíthatóknak teremtette a nemzeteket. Hátha ez az írási ige is jesedhetnék rajtunk, m i n t ama másik alaposan betel-jesült m á r ? A mi k a b á t u n k rosszul van begombolva,
próbáljuk meg, hátha — ha nehezen is, h a nagy m u n k á -val és nagyobb lelkesedéssel, lia hosszú időn át, de ha mégis végre sikerülne azt valamikép jól begombolni?
Az az 1883-ki középiskolai törvény, meg pl. az az 1848. évi III. t.-cikk, úgy a katholikusokra vonatkozó részében, ott a főkegyúri jog kezelésénél, vájjon örök-é l e t ű - e ? Azt m o n d j á k , hogy nincs örökörök-életű törvörök-ény, a mint pl. a szent István intelmeiről is m á r j ó ideje megfeledkeztek.
De a k á r m i t hozzon is a jövő, most befejezésül csak annak a meghívónak a tárgysorozatát iktatom ide, a mi katholikus épülésünkre:
1. Elnöki megnyitó és jelentés. 2. A tankönyvek ismertetése : aj Magyar nyelvtanok és olvasókönyvek.
Ismerteti Veszprémi Dezső (Csiksomlyó). b) Stilisztikai és rhetorikai könyvek. Ismerteti Wasylkiewic Viktor dr.
(Brassó), cj A poétikai könyvek. Ismerteti Szemlér Ferenc (Sz.-Udvarhely). d) Irodalom történetek.
Ismer-teti Péter János dr. (Gyulafehérvár), ej Latin nyelv-tanok. Ismerteti Kovács Bernardin (K.-Vásárhely).
1,1 Görög nyelvi könyvek. Ismerteti Ivárpiss J. (Gyula-fehérvár). gj Német nyelvi könyvek. Ismerteti Biszner Ödön (Gyulafehérvár), hj Filozofiai propedeulikai könyvek. Ismerteti Szabó György (Marosvásárhely).
i) Történelmi könyvek. Ismerteti Erőss József (Csik-somlyó).^ Földrajzok.Ismerteti Kulcsár Ferenc (Gyula-fehérvár). kJ Természetrajzok. Ismerteti T a m á s Albert (Székelyudvarhely) és Albrecht József (Brassó). IJ Ter-mészettani és fizikai földrajzi könyvek. Ismerteti Pál Gábor (Csiksomlyó). m) Rajzoló geometriák. Ismerteti Spanyár Pál (Székelyudvarhely). 3. Az érzékiség elleni küzdelem. Előadja Ivárpiss János. 4. A céllövés az isko-lában. E l ő a d j a Balló István dr. (Csiksomlyó). 5. Indít-ványok. A gyakorlati tanárképzés a státus középisko-láiban. Az állandó tankönyvvizsgáló bizottság meg-alakulása. Mindkettőt előterjeszti Pál Antal elnök.
P á r i s . A separatio előzményei és következményei. — Egy A mi előzményeit illeti, azok felnyúlnak egészen a
com-munardok idejébe. 1871 márc. 18-án történt, hogy a / fellázadt nemzetőrség Thomas és Lécomte tábornokokat Kr o r
meggyilkolta. A katonai fejetlenség e bűntényével kap-csolatosan a nép kikiáltotta a commune souverainitását.
A márc. 26-iki választások a hazát nem ismerő nemzet-közi szociálisták győzelmével végződtek. Erre aztán nemsokára, ápril 2-án, a következő határozat hirdette-tett ki : «Páris községi képviselete (Commune), — tekintve, hogy a lelkiismeret szabadsága a szabadságok elseje ; tekintve, hogy a vallásügyi közköltség elvben a lelki-ismeret szabadságával ellenkezik ; tekintve, hogy a papság a monarchistákkal a szabadság ellen foglalt ál-lást ; — elhatározta, a mint következik: §. 1. Az egyház az államtól el van különítve. §. 2. A vallásügyi közkölt-ség (kultus-budget) el van törölve. §. 3. A holtkéz va-gyona s a mi a szerzetes-rendek tulajdonában van, ingó-ságok és ingatlanok egyaránt, nemzeti tulajdonnak nyil-váníttatnak. §. 4. Mielőbb bizottság küldetik ki, mely e javaknak értékét fogja megállapítani». íme a mai sepa-ratio előzménye. Valóságos mintája a mai sepasepa-rationak.
A mai előkelő hivatalos Franciaország egy húron pen-dül a vérengző communardokkal. így van ez mindenütt, a hol elejét nem veszik a bajoknak. A mi egy nemzedék előtt még őrültség volt, ma már — napirend. A mi a kínos jelenetekben oly gazdag separatio folyásának kö-vetkezményeit illeti, noshát azok a messze jövőben igazán beláthatatlanok, miért is csak a mar lepattantak-kal, a már jelentkezőkkel foglalkozzunk. Tudvalevő do-log, hogy több tekintélyes világi francia katholikus fel-iratban fordult a francia püspöki karhoz, kérve, sürgetve azt, hogy az egyházi hatóság az ú. n. kultusztársaságo-kat elismerje. Minden egyházának szellemét ismerő és követő katholikus előtt világos, hogy a világi elemnek ilyen «sürgető» s irányt adni akaró fellépése a hierar-chiával szemben nem helyén való, elhibázott dolog : a laicisatio bevitelének megkísérlése az egyház kormányzá-sába. Nem csodálkozhatik tehát senki azon, hogy annak a néhány előkelő francia katholikusnak ezt a kezdemé-nyezését Róma és a francia püspöki kar zokon vette.
A mi Rómát illeti, annak két félhivatalosa, az «Osserva-tore Romano» és a velencei «Difesa» világosan és hatá-rozottan állást foglaltak a laikus egyházvezetés kísérleté-vel szemben. Különösen a kísérleté-velencei «Difesa» római tudó-sítója ismételten tüzetesen foglalkozik a francia világi notabilitások feliratával s hibáztatja Sangniert, a «Sil-lon» szerkesztőjét, mert védelmére kelt a feliratnak és aláíróinak. Sangnier, a katholikus demokraták vezére, megtámadta a «Vérité Française», a «Croix» és a többi katholikus lapokat, melyek a katholikus állásponthoz következetesen ragaszkodnak és azt állítja, hogy a lel-tározásoknál csak oly emberek lázongtak, kik azzal más, nem vallási célokat, milyen például a nationalizmus és a boulangismus, kötöttek össze. Szomorú, nagyon szo-morú dolog, a legnagyobb veszedelem idején, a francia katholikusoknak ez az egyenetlensége és viszálykodása.
Szerencsére, a legjobbak a világiak közül mégis csak inkább az egyházi kormánnyal tartanak, mint a Brune-tiére-Sabatier-féle múlékony áramlattal. így például de Mun gróf, a katholikus parlamenti és társadalmi vezér, a «Croix»-ban kifejtette, hogy azok a katholikus társa-ságok, melyeket a Brunetiére-Sabatier-féle felirat annyira ajánl, megtámadják a papság tekintélyét és az egyházba az ú. n. demokráciát, szóval a modernismust akarják bevinni. Ez ellen az igyekezet ellen rendíthetetlen ellen-állást kell kifejteni. A «Croix» végül erősen korholja a felirat szerzőit, mert fellépésükkel a katholikus Francia-országban új szakadást támasztottak. Szegény francia egyház ! Mi volt — és mivé lett ! így jár minden része az egyháznak, a mely kellő időben megújhodni nem tud.
*
Bécs. Harc a házasság szentsége és fölbont hat attan-sága ellen — dúl most Ausztriában széles körben. A moz-galom hátterében lappang a szabadkőmívesség, előtér-ben nyilvánosan küzd a keresztény házassági jogrend ellen az 1902-ben alakult «Kulturpolitische Gesellschaft»
és különösen az ettől a kultúrpolitikai társulattól alapí-tott «Verein katholisch geschiedener Eheleute», a mely utóbbi egyesület 1904 okt. 22-én Körber miniszterelnök-höz küldöttséget vezetett, a melynek előtte nagy garral hirdette, hogy Ausztria 200.000 «katholikus elváltja*
nevében beszél, kik közül magára Bécsre 38.000 elvált esik.
Természetes, hogy a dolognak fele se igaz; sőt a «Salz-burger Kirchenzeitung» azonnal kimutatta, hogy Bécsre vonatkozó szám legalább is négyszerese a valódi szám-nak. Mindegy, a németnek Ausztriában is Luther mon-dása kell : stat pro ratione voluntas, a mit ésszel és igazsággal kivívni nem lehet, annak keresztülvitelére hivatott — szerintök — az akarat és erőszak. Szóval Ausztriában újból napirenden van a «házasság reform»-ja s a dolog már oly komoly jelleget öltött, hogy Gruscha bibornok bécsi érsek, a ki Arcóban keres agg korának gyengeségére üdülést, szükségesnek látta Arcóból intézni híveihez főp. levelet a házasság felbonthatatlanságáról s buzdítani őket, hogy állampolgári jogaikat ennek a hit-cikkelynek védelmében lelkesen érvényesítsék. Megem-lítem e helyütt, inert ide tartozik az, hogy itt Bécsben igen alapos népies füzet hagyta el a sajtót «Heirat auf Probe» cím alatt, melyet Marschall püspök, érseki viká-rius, mint a kath. tan alapjára épített leírását a házas-ság szentsége mibenlétének és hatásainak a
legmelegeb-ben ajánlott. Célja a füzeinek felvilágosítani a katholikus olvasóközönséget a «házassági reform-mozgalom» igazi céljairól. Szerzője A. J. Peters. Ily felvilágosítás talán másutt sem lenne fölösleges.
*
B e r l i n . Hit és hitetlenség küzdelme a protestantiz-musban — az a jelenet, mely a napokban a szép Rajna mellett folyt le. Remscheidben a lelkipásztori állás került üresedésbe. Pályázott a többi között Römer licentiatus Gödesburgból. A jeles férfiú próba-papolásában erőser.
kitett magáért és «hatalmas» szónoklatban tagadta Jézus isteni fiúságát és feltámadását. A remseheidi «felvilágo-sult» keresztény hívek nagy lelkesedéssel megválasztot-ták a «bátor» prédikátort lelkészükké. De hát a protes-tánsok közt is van elöljáróság, a mely azt tartja, hogy
«quod licet Jovi, non licet bovi». A mi szabad Harnack dr.-nak Berlinben, nem szabad Römer licentatus úrnak Renischeidben ! Vagyis a rajnamelléki consistorium Rö-mer úr megválasztását nem hagyta helyben. A dolog felleb-bezés útján a «legfelsőbb egyházi tanács» elé került. Ez a consistoriumi határozatot helybenhagyta. Nagy lárma keletkezett erre a hitetlenséget kedvelő modern protes-táns világban, hogy hát mi joga van egy consistorium-nak és felsőbb egyházi tanácsconsistorium-nak hit dolgában «pápás-kodni», hogy a hit a protestáns vallás elvei szerint kinek-kinek egyedül Krisztussal és a Szentlélekkel intézendő belső magánügye stb., stb. Szóval a hitetlenség a pro-testantizmus körében nem enged «jogaiból».
#
L i p c s e . A mi sok katholikus országban hiány-zik — itt a német protestantizmus kellő közepén testet öltött és valóra vált. Egy itteni könyvkiadócég a Dürr-féle, ez alatt a cím alatt «Dürrs Deutsche Bibliothek», a német nép nemzeti nevelésének átalakítása s izmosítása céljából egész kis kézikönyvtár kiadását indította meg.
Csupa tankönyv a nép használatára az iskolában és életben. Ezek között az életrevaló tankönyvek közt van egy, a mely kiváló figyelmet érdemel az egész világon, mert még a buzgón író és dolgozó német katholikuso-kat is meglepte a dolog újdonsága és életrevalósága.
Dr. Pfleger Lucián fiatal katholikus író, fentemlített cég felhívására írt egy olvasókönyvet népies használatra isko-lában és életben, csupa katholikus írók remek prózájá-ból összeállítva. A tüneményes könyv címe : « Katho-lischer Glaube im deutschen Volke. Ein Lesebuch religiöser Prosa zum Schulgebrauch im deutschen Unterrichte».
Leipzig, 1906. Verlag der Dürrs'chen Buchhandlung 8°, 148 1. Ára 1-75 M. Különös egy könyv ez I Maga mondja magáról, hogy nem apologetikát, nem dogmatikát, nem egyházjogot vagy egyháztörténelmet akar tanítani, hanem mintákat akar adni a német remek prózaírásból a német nyelv mívelt megismeréséhez és elsajátításához. Közvet-lenül középiskolák, kiváltképen pedig tanító- és tanítónő-képezdék számára van szánva s tulajdonképen német nyelvtani munka ez a tankönyv és mégis — úgyszólván teljes vallástani oktatásban részesiti a katholikus ifjúsá-got és az olvasni, magát művelni szerető német népet.
Csak oly szerzőkből vannak ez olvasmányok véve, a kik gazdag és mély tudással, szép nemes irályt tudtak egye-síteni, régiek és újabbak, hogy csak néhányat említsek
a sok közül : Regensburgi Berthold, Augsburgi Dávid, Strassburgi Miklós, Meister Eckhart, Tauber Suso, Gei-ler von Kaiserberg a középkorból, a későbbi és újabb korból : Joh. Wild, Fr. Spee, Mich. Heiding, Stolberg gr., Sailer, Schlegel, Möhler, Kl. Brentano, Görres, Diepen-brock, Schmid Kristóf, Standenmaier, Beda Weber, Geissei, Ketteier, Stolz Albán, Scheeben, Hettinger, Wol-ter, Hattler, Meschler, Pesch, Willmann, Baumgartner Sándor, az irodalmi polyhistor, Weisz Albert, Keppler, Schell, Morsbach stb. A sok nevet lehetetlen itt felsorolni.
Ennyi is sejtelmet kelthet arról, mennyi mély gondolat, hányféle és mily szellemes alakban kerül elő ebben a szerencsés ötletű olvasókönyvben. A németek — «poten-tes potenter agunt». Nem lehetne ebben őket másoknak is követni ?
*
S z e n t p é t e r v á r . Forrongás az orosz államegyház-ban. — Miklós cárt a szerencsétlen japán háború nyo-mában támadt véres forradalom arra birta, hogy biro-dalmának az állami ügyekhen alkotmányt adjon, a val-lásiakban pedig általában szabad gyakorlatot engedjen.
Ennek folytán az állammal összenőtt ú. n. orthodox orosz egyházat a reformok útjára utasította. Dictum factum. A minden oroszok zsinatja őszre össze van híva.
Márc. 21-én ült össze az előkészítő-bizottság, a melynek tagjai : Antonius szentpétervári metropolita, a chersoni, jaroslavi, wilnai és finnlandi érsekek, a mohilenwi, wol-hyniai és pskowi püspökök, a szent synodus főproku-rátora Obolenski hg. és helyettese Ostrumow, több pap-nevelőintézeti és egyetemi "tanár, valamint több világi férfiú, kiket mind a cár bízott meg és hívott össze.
A bizottság tagjai mindjárt a megnyitó-ülésben össze-különböztek. Antonius metropolita hódoló táviratot kül-dött a cárnak. Ez azonnal válaszolt. Mind a két távira-tot hevesen megtámadta Trubeckoi hg. charkowi egye-temi tanár. A cárnak — így szólt — nincs joga az egy-házban parancsolni. Neki is csak az egyházra kell hall-gatni. A püspökök pedig magukban véve nem maga az egyház, a melyhez a «fehér papság» és a laikusok is tar-toznak. «A zsinatnak — úgymond — csak akkor lesz gyakorlati értéke, hogyha a világi hivek részvétele nagy számban biztosítva lesz és a vélemény szabadsága is meg lesz engedve.» A laikus elemnek behatolása az egyház kormányába heves ellenzést keltett a jelen-volt főpapok részéről. Antonius metropolita kijelentette, hogy a herceg messze túlment a határon. A püspökök habár meggyőződésük ellenére, engedtek annak, hogy világiak is hivassanak meg az egyházi reformok feletti tanácskozásba ; most azonban kitűnik, hogy engedé-kenységük nem volt helyénvaló. Még élesebb hangon beszélt a wolhyniai püspök. Kijelentette, hogy ő vak-merőségnek tekinti, ha a világiak theologiai és egyház-jogi dolgokba avatkoznak be. Valamennyi püspöknek a
beszédéből kitűnt a sajnálat, hogy Trubeckoi hg. meg-hívásával kecske került a kertészi állásra, a kertbe.
Márc. 24-én volt a bizottság második ülése. A tervezett reformok röviden mind szóba kerültek. Az egyház leg-felsőbb kormányzásának kérdésével felmerült, hogy hát mi legyen ezentúl a legfelsőbb forum : patriarkátus, vagy zsinat ? Az őszi zsinat úgy látszik — nemcsak magá-ban levő marad — hanem a jövőre nézve is minta marad.
Nagy lesz a vita, sőt összeütközés lesz a papi és világi
Nagy lesz a vita, sőt összeütközés lesz a papi és világi