II.
A mit pedig így a történetíróktól tanultunk, ugyan-azt jogtörténeti keretben megvilágítja Timon tanár s megerősít az imént kifejtett nézetünkben épen akkor, midőn az első Árpádok alatt valamiféle államvagyon létezését s püspöki javaink állami eredetét ő is bemu-tatni iparkodik.
így aztán, ex opposito bemutatva, a kérdés még világosabb lesz, a mire annál nagyobb súlyt fektetek, mivel Timon könyvét a fiatal jogász nemzedék tan-könyvül használja, a melynek az ilyen logikátlan v a g y történeti alappal nem biró állítások hatványozottan kárára lehetnének.
Timon ugyanis fejtegetve a középkori királyság fogalmát és az állami szervezetről való akkori véle-kedést: gyökerében mutatja ki lehetetlennek abban az időben az állami vagyon képződésének még a lehetőségét is s ennek dacára mégis egy szusz alatt ugyanakkor, t. i. szent István alatt, a magyar államvagyon lehetőségét és létezését is vitatja.
Lássuk először az egyiket, azután a másikat.
A mit mi ma akár a királyság, akár pedig az állam fogalmán értünk, abból abban a korban még semmi sem volt a közfelfogásban.
A királyt illetőleg: Az államélet fejletlenségének e korszakában — úgymond — a királyra átszállott hatal-mat nem úgy fogták föl, mint egyetemes közjogi ala-pon nyugvó közhatalmat, melyet a király (mint m a ! ) az összesség érdekében gyakorol, mely a királyra az összesség érdekében ruháztatott át, hanem inkább, mint a király személyes hatalmát, mint az ő magán-hatalmát.1 Valóban az összesség érdekében működő
1 T i m o n : Magyar alkotmány- és jogtörténet. 107. 1
király fogalmának a fejlődése a szent korona fogal-m á n a k a fejlődésével nálunk az A n j o u k kora felé esik.
Az államot illetőleg pedig ezt m o n d j a : Az állam, mint az összességtől különálló eszmebeli egység, mint az összesség érdekében működő organizmus (ez a mai állam fogalma!) a középkori népek képzetében még hiányzott és a n n a k következtében nem létezett olyan hatalom sem, mely valóságos, az összesség érdeké-ben működő, abszolút létjoggal biró hatalom lett volna.1
Tehát Timon szerint az összesség érdekében mű-ködő organizmus, valamint az összesség érdekében m ű k ö d ő k ö z h a t a l o m : a király és állam, a mai érte-lemben, a középkori népek képzetében hiányzott, a királyi hatalom magánhatalom volt.
Ha pedig ilyen volt akkor a népek jogi fejlettsége;
ha a közérdek helyét a magánérdek foglalta el s ha a királyi hatalom is csak m a g á n h a t a l o m n a k tekintetett, kérdezem: vájjon a n n a k a kornak az intézményei között az államvagyon, mely egyenesen föltételezi a köznek az érdekét, helyt foglalhatott-e? Annyira nem, hogy abban a k o r b a n államvagyonról, status-javakról beszélni is m e r ő képtelenség. T i m o n n a k e jogtörté-neti fejtegetése tehát egyenesen kizárja az első Árpádok alatt az államvagyon létezését.
S ő mégis becsúsztatja hozzánk az államvagyont, n e m rösteli az ellenmondást, m i d ő n pedig a jogász-nak főerénye a fogalmi és a jogi szabatosság.
Ebbeli elmélkedése a következő : A viszonyok úgy hozták magukkal, hogy az ország területének jelentékeny része a nemzetiségi földosztásba bele nem
vonatott, semmiféle szálláshoz n e m tartozott. E n n e k oka magának az illető területnek természeti, földrajzi sajátosságaiban rejlett. A rengeteg erdőségeket egy-felől, a kiterjedt mocsaras vidékeket másegy-felől, miknek hasznát nem vehették, szabadon hagyták. Ezek a sza-badon m a r a d t területrészek a törzsnek közös vagyo-nát, közös birtokát képezték. Ezeken a meg nem szál-lott területeken kívül voltak azonban még olyan földek is, melyek a v á r a k őrzésére és föntartására rendelt népek ellátására szolgáltak: a várföldek.2
Ez az alapvetés a képezendő államvagyon szá-mára. A földosztásba bele nem vont kétféle földeket különböztet meg, a várföldeket és a haszontalan föl-deket, de mint látjuk, szerinte is gazdátlan egyik sem volt. A várföldek a vár uráé, «a m i k n e k hasznát n e m vehették földek» pedig hogy a törzs közös vagyonát képezték. Itt közben arra a félreértésre ad okot, m i n t h a a vezérek alatt más vagyon is, mint a törzsi és n e m -zetségi közös vagyon létezett volna, pedig nem létezett, m e r i a marhatenyésztő nemzetségek közös vagyoná-ból elosztás által származott egyéni vagyon — a mai m ó d r a — csak szent István alatt a földmívelés terjedé-sével kezdett fejlődni. Aztán azt sem lehet érteni, hogy
1 Timon 106. 1. 2 Timon 66. 1.
egy nomád, a többi között vadászattal is foglalkozó népnél miért m o n d j a a rengeteg erdőségeket haszon-talanoknak, a senki területének, m i d ő n a vezéri s a királyi jövedelmek legnagyobb részét j ó sokáig a nyers termények, a többi között állatbőrök képezték ? De azonfelül egy vadászó népnél még a mocsarakról sem lehet azt mondani, hogy «a m i k n e k hasznát nem vehették».
A miket tehát a viszonyoknak tulajdonít, azok a nemzetiségi földosztásba bele nem vont területek, úgy a hogy ő gondolja, egyáltalán nem léteztek; föl voltak azok nagyjában osztva s vagy az illető törzs közös vagyonát, vagy a várnak vagyonát képezték.
Megjegyzendő, hogy ennél az egész elméletnél — szokása ellenére — egyetlen történeti forrásra sem hivatkozik, tehát az teljesen az övé, egyszóval az ki van gondolva. Ki kellett azt gondolnia, mert valami exterritorialis területre csak volt szüksége, hogy nyo-m á n aztán valanyo-miféle állanyo-mvagyont konstruáljon, melyből szent Istvánnal megcsináltatja a vármegyéket s osztogattatja vele az egyháznak, a világiaknak a bőséges adományokat.
Ebből az odaállított és inventárba helyezett senki földéből m á r most hogyan alakíttatja ki az államva-gyont ?
Helyesebb — ú g y m o n d — ezeket a várterületeket, valamint a nemzetiségek által meg n e m szállott terü-letrészeket egyáltalában azon törzs köztulajdonának tekinteni, a melynek székén belül feküdtek. E törzsi közös t u l a j d o n (megjegyzendő, hogy az egész elfoglalt terület egyenkint a törzsek közös t u l a j d o n á t képezte s n e m volt sátranként, illetőleg házanként parcellázva, mint ma mondanók), csak akkor változott át nemzeti vagy állami közvagyonná (ime itt van!), midőn a m o n a r c h i k u s elv győzelemre jutásánál a király (István) ráteszi kezét a törzsek rendelkezése alatt állott, a szál-lásokon kivül levő földbirtokokra (azelőtt csak erdő-ségekről és mocsarakról beszélt !) s azokat közvetlenül a királyi hatalomnak veti alá.1
Szóval István elvette a törzsektől a senki földét s ime keletkezett a magyar nemzeti nagy állam-vagyon.
Dehogy keletkezett! Két oknál fogva n e m kelet-kezhetett. Először azért, mivel arról, hogy István király a törzsektől elvett volna valamit, semmit sem t u d u n k ; de m i n e k is tette volna, m i k o r m a g á n a k is volt elege.
Másodszor azért nem, mert föltéve, hogy mégis meg-tette, akkor is abból a törzsektől elvett vagyonból — a királyi hatalom a k k o r Timon szerint is m a g á n h a t a -lom lévén — n e m állami vagyon képződött volna, h a n e m István magánbirtokát szaporította volna. Mert állami közbirtok magánkézben n e m d e : fából vas-karika ?
Timon tehát egy történetileg ismeretlen tényből — a senki birtoka — egy igen hamis konklúziót vezet le
1 Timon 67. 1.
s így hozza ki a magyar államvagyont szent István korában.
Nem ! Ez a vagyon-species akkor még ismeretlen volt s a királyi hatalom magánhatalomnak tekintet-vén, csupán kétféle magánbirtok létezett és semmiféle állami birtok. Innen van a kétféle hadsereg szent István k o r á b a n : a királyi és a nemzeti hadsereg; innen az Árpádok alatt végigvonuló az a visszás helyzet, hogy ha a király, mi II. Endrénél különösen szembetűnő, birtokát elosztogatta, se pénze, se katonája nem volt s a birtokos oligarchia föléje kerekedett. Ezt a fölfogást erősítik meg azok a kifejezések is, melyek pl. szent István törvénykönyvében, vagy a tihanyi alapító ok-levélben (1055-ről) fordulnak elő.
Az előbbiben olvassuk : Ita sunt (res ecclesiarum) sub defensione regis, sicuti propria sue hereditatis.
Vagy: consensimus peticioni tocius senatus, ut unus-quisque propriorum simul et donor um regis domine-tur dum vivit. Az utóbbiban: Prata autem regalia que ad villám hanc insula proximam adiacent ad eadem ecclesiam sunt pertinentia. Silva autem quam ibi re.x habebat circumquaque campis ibi adiacentibus ad prefatam pertinet ecclesiam stb.1 Mindezek csupán a kétféle magánbirtokra utalnak.
Tisztázva lévén ekkép az alapkérdés, menjünk tovább és kérdezzük, Timon ezek után minő jogi ter-mészetűnek tartja az egyházi vagyont?
Erről világosan és határozottan egész könyvében nem nyilatkozik.
A királyságról és az egyházról értekezve pl. csak általánosságban annyit m o n d : Szent István, majd az ő utódai számos monostort alapítottak s azokat, vala-mint a püspökségeket gazdag adományokkal lát-ták el,2
Egy más helyen azonban világosabban beszél : A király — úgymond — a nemzetiségi szállásokat ki-véve, a többi birtokok fölött szabadon rendelkezik, adományoz azokból egyházaknak és magánosoknak, létesíti a királyi vármegyei szervezetet...3
A király tehát mégis csak azokból a törzsektől el-vett s állami javakká változtatott várföldekből, meg a többiekből, «miknek hasznát nem vehették», alapította volna a püspökségeket. T e h á t ? . . . azok állami vagyon, mondaná Deák Ferenc. De strigis autem, quae non sunt, nec mentio fiat, mondta pedig Kálmán király.
És családi javaival mit csinált István király? Mit? azt Timon egyáltalán nem említi.
így csinálódnak nálunk a modern egyházellenes államjogi elméletek semmi alapon. A második, a har-madik meg már szenlírásként fogja hirdetni, hogy igenis Timon kimutatta, hogy az egyházi javak állami vagyonból valók ! — tehát elvehetők.
Mikor pedig a jó Timon a szörnyű csavarásokon és ellenmondásokon keresztül túlesett az elméleten,
1 Marczali : A magyar történet kútfői. 1902. 69, 77, 82—3.1.
2 Timon 257. 1.
3 Timon 230. 1.
akkor újból jámbor arcot vág s m i n d e n n e k : szentnek, sérthetetlennek elmondjaezt az egyházi vagyont.Mintha ezáltal az állami eredetet le lehetne róla törülni. Mintha a sok lesipuskást ezzel meg lehetne ijeszteni ! Azt mondja tovább ugyanis: Szent István és utódai az egyházi intézeteket gazdag adományokkal látták el.
Ezen adományozások a tulajdonjog teljes átruhá-zásával, a szállásjog erejével történtek. Erről lanús-kodik nemcsak szent István decretuma, hanem az oklevelek is, melyek a tulajdonjognak, a proprietas-nak, dominiumproprietas-nak, átruházását világosan kimondják.1
Ez igaz ; de ez csak azért történt s mindenki azért tisztelte az egyházi birtokot, mint saját szállásbirtokát, mivel — Magyarországnak mint államnek akkor semmi birtoka nem lévén — szent István azt, valamint a vilá-giaknak is, a saját családi, az Arpád-családnak a hon-foglaláskor jutott s nem holmi későbbi, a törzsektől elvett vagyonból adományozta. A saját szállásbirtoká-ból osztogatta.
Szóval királyaink a saját magánjavaikból adakoz-tak az egyháznak, a mi pedig, hogy Deákra vissza-térjek, ép oly természetű és ép oly sérthetetlen ado-mány, mint a minőt pl. Bethlen Gábor fejedelem a nagy-enyedi vagy Lorántffv Zsuzsana a sárospataki kollégiumnak hagyott.2 Következéskép nemcsak lehet, hanem kell is a kath. alapítványokat, a kath. vagyont a protestánsokéval összehasonlítani, s a mint ezeket, úgy azokat is magánalapítványoknak kell tekinteni.
Állami eredetű jószágoknak egyik sem mondható. Itt is áll tehát Deák Ferenc szava: ezeket az alapítványo-kat lefoglalni, nincs a statusnak jogában.
*
Ez az a kath. egyházi birtok szent István korából, mely az egyháznak adatva, századokon át, többet gyü-mölcsözött a hazának és a társadalomnak minden más vagyonnál. Azóta sok tekintetben gyarapodott, hozzáférhetetlen magánjogi címeken, úgy hogy a leg-szigorúbb jogászi fölfogással lehet állítani, mikép a magyarországi klérus jószágai, ha jogi szempontból tekintetnek, magánjellegű (privát) birtokok s csak olyr természetűek, mint bármely polgár javai.
Ennek kifejtése után egy más kérdést is akarok röviden érinteni, mely szorosan magukat a katholiku-sokat érdekli s mely az autonomiai kongresszusok alkalmával ismételten fölmerült, t. i. : ki az egyházi birtok jogalanya? Némelyek közt e tekintetben az a nézet merült föl, hogy minden kath. papi birtok a magyarországi kath. egyház tulajdona, melyből — föl-állíttatván az autonómia — az egyházi javadalmasok csak bizonyos kongruát, vagy hányadot (quo tát) kap-janak, vagy a melyben az érdeklettek mint hitbizo-mányszerű haszonélvezők megmaradjanak ugyan, de a jövedelem bizonyos százalékát a Budapesten fölállí-tandó egyházi közpénztárba fizetni tartozzanak ; s hogy
1 Timon 338. 1.
2 Bartha Béla : Irányelvek a kath. autonomia részére.
1890. 54. 1.
az egyes egyházi személyek s testületek birtokai neveik-ről letörültessenek és a magyarországi kath. egyház nevére betelekkönyveztessenek.
Többek között — Schlauch p ü s p ö k ö n kívül — Porubszky foglalkozott e kérdéssel egyházjogilag1 s az eredmény, melyre jutott, tagadó volt.
Szerinte az egyházi birtokok közvetett jogalanya az egész katholikus egyház, mint tökéletes társaság;
közvetlen jogalanya pedig, melyhez az egyházi j a v a k -nak nemcsak haszonélvezete, hanem birtoklási joga is tartozik, azon részletes egyház (pl. egri, nyitrai stb.
püspökség), testület, intézet vagy egyes személy, mely-nek számára tétetett az alapítvány.
Ép azért az olyanféle intézkedés, mint a m i n ő a fennebbi nézetben kifejezést nyer, mely akár a vagyon elvételét az illetékes jogalanyától, akár a birtoklásban b á r m i l y n e m ű korlátozást vonna maga után, jogilag megengedhetetlen.
Fölfogását a következő érvekre alapítja. Hivat-kozik a trienti zsinat XIY. ülés 9. fej. de réf., mety kimondta, hogy az egyik dioecesis j a v a d a l m a i b á r -minő okból is egy másik dioecesis javadalmához, vagy monostorához, vagy kegyhelyéhez örök időkre ne csatoltassanak. Már pedig a szándékolt kommaszálás ennél még többet foglal magában.
Utal a püspökök, apátok, kanonokok, plébánosok esküjére, mellyel javadalmaik elfoglalásakor köte-leztetnek j a v a d a l m u k s egyházuk birtokait védeni, el n e m idegeníteni, sőt az elidegenítetteket visszasze-rezni. Utal az állandó gyakorlatra, mely az egyházi j a v a d a l m a s o k a t birtokaik (csak a k á n o n o k által
kor-látolt) u r a i n a k tekinti.
Hivatkozik a hazai törvényekre. Szent László Decr.
L. 1. c. 24. rendeli : Res ecclesiarum ubicunque inve-niantur, sive apud ecclesias alias, vei apud dominos, ad priorem ecclesiam suam redeant. Hasonlókép 1548: VIII., 1715 : LXII. stb. tvcikkek.
Hivatkozik főképen magokra az alapító okmá-nyokra, m e l y e k b e n (mint pl. fent a tihanyi alapító oklevélben láttuk) a birtokok n e m a magyarországi katholikus egyháznak, h a n e m különösen ennek és ennek a püspökségnek, káptalannak, zárdának adat-nak. Már pedig a végrendelkezők akarata szent és sérthetetlen. Hozzájárul, hogy az a d o m á n n y a l j á r ó kötelezettséget (mise, ima stb.) a végrendelkező az illető megad ományozottra rótta, tőle akarta végeztetni.
Annak a nézetnek a végrehajtása tehát az egyes püspökségek, káptalanok, zárdák stb. jogaiba és az egyház törvényeibe ütköznék.
Elidegenítés lenne az, mely egyházilag és a lelki-ismeret f ó r u m a előtt érvénytelen s egyházi bünteté-seket szokott maga után vonni.
Ezt tehát a katholikusoknak, az egyházi birtokok jogalanya tekintetéből, tudni jó.
1 Porubszky : A magyarországi kath. püspökségek stb.
javainak jogi jellege s alanya. 23. 1. — Altalánosságban : A kath. egyház birtokjoga. Tájékozó. 1882.