(Xavéri szent Ferenc születésének négyszázados évfordulójára.)
II.
Legtöbb hive az Egyháznak E u r ó p a után (itt 180 millió a katholikus) A m e r i k á b a n van, t. i. legalább 70 millió. Hogy szemlénket Délen kezdjük m e g : a közép- és délamerikai köztársaságok lakossága csaknem taljesen katholikus (57 millió), bár a pap-hiány s a fölforgató-párt uralomra jutása, mely a 70-es években E k v á d o r hitvalló elnökét, Garcia More-nót is meggyilkolta, erősen csorbítja a hitéletet. Az északamerikai Egyesült-Államokban a katholikus val-lás kisebbségben van ugyan az összes protestáns feleke-zetekkel szemben (12 millió az összes lakosság 77 mil-liójával szemben), de mégis a legnagyobb egységes vallási társulat Észak-Amerikában s b á r a katholiku-sok helyzete nem k ö n n y ű — a felekezetlen állami iskolákon kívül pl. saját erszényükből kell a katholi-kus iskolákra adózniok — igen tekintélyes állást vív-tak ki maguknak. K a n a d á b a n a katholikus kisebbség (két millió a hét millióval szemben) erősen áll helyén s egyre növekszik. Talán egész Amerikában legszeb-ben Mexicóban virul a katholikus hitélet. A még ki nem irtott bennszülött indiánok közt a Tűzföldtől kezdve föl Alaskáig és Grönlandig számos missió-telepen m ű k ö d n e k többnyire szerzetes hithirdetők.
Mind összevéve Amerika 146 miliónyi lakosságának csaknem fele katholikus.
Egészen m á s körülmények közt fejlődik a hitter-jesztés ügye a legnagyobb világrészben, Ázsiában. Itt nem az európai civilizációból kivált népekkel van az
1 Idézve Bourdeau : Les Maîtres de la Pensée Contempo-raine. 105.1.
evangélium hirdetőinek dolguk, h a n e m ősrégi idők óta m a g u k b a n fejlődő s a népeknek, úgyszólva, vé-rükbe, társadalmi intézményeikbe, államszervezetükbe átment világnézetekkel és vallási fölfogásokkal kell számolniok. Ott vannak mindenekelőtt az elszakadt egyházak. Legújabban i n n e n is, onnan is. főleg a nes-toriánusok közt hallani nagyobbméretű egyesülési moz-galmakról. A nem latin szertartású, de Rómával egye-sült katholikusok száma Ázsiában jóval meghaladja az egy milliót. Ezek nagyrészt török és perzsa kerületek-ben élnek, a hol az alig 50.000 latin szertartású ka-tholikussal együtt csaknem eltörpülnek a 15-ször annyi m o h a m e d á n és pogány mellett. A katholikus bithir-detőknek a világ kevés t á j á n van oly nyomasztóan nehéz helyzetük, mint a török k o r m á n y alatt. Valósá-gos csoda például, ha engedélyt k a p n a k arra, hogy új templomot építsenek. Hasonlóan szomorú képet nyújt Szibéria 20 millió pogánya s a Himalája-államok, melyekbe a hatholikus hitterjesztők a legújabb korig is úgyszólván egyáltalában n e m juthattak be.
Reményteljes, de még a kezdet nehézségeivel küzd s rendkívüli akadályokkal kénytelen szembeszállni a katholikus missió Ázsia nagy, műveltebb birodalmai-b a n : Indiábirodalmai-ban, Kinábirodalmai-ban és Japánbirodalmai-ban. A számszerinti e r e d m é n y ezen országokban is igen kicsiny m é g : Elő-indiában 262 millió lakos közt csak alig két millió, Hátsóindiában s a szigeteken 75 millióból alig egy millió, Kina 330 millió lakosa közt vagy 800.000, Japán 48 milliója közt csak vagy 60.000 lélek katholikus. Tekintettel India, Kina és Japán népeinek m ű -veltségére és r o h a m o s fejlődésére, mellyel azon pont felé látszanak növekedni, a hol mint elsőrangú nagy-h a t a l m a k tekintélyes és egész Ázsiára benagy-hatásos sze-repet fognak játszani a jövő századokban, főleg n é h á n y évtized óta a rendes missiói ténykedésen kívül arra helyeznek sűlyt a katholikus hitterjesztők, hogy a magasabb műveltségű és behatásos osztályokat t u d o m á -nyos intézmények — egyetemek, természettani és csillagászati intézetek, t u d o m á n y o s sajtó — ú t j á n nyerjék meg a kereszténységnek s aztán ezek révén keltsenek mozgalmat a kereszténység befogadására s esetleg tömeges megtérésekre. Ily célból alakultak meg a katholikus indiai egyetemek, melyek m á r jelen-tékeny számú előkelő b r a h m á n t neveltek keresztény gondolkozásban a különféle közpályákra.
Ázsia missióinak, sőt az egész katholikus hitterjesztésnek egyik főbüszkesége a Filippiszigetek, m e -lyeken a katholikus hit nemcsak teljes egyeduralomra jutott — hetedfél milliónyi az egész katholikus
lakos-ság— h a n e m teljesen áthatotta a társadalmi és állam-szervezeti intézményeket is. Ujabban a Filippi-szige-tek az Egyesült-Államok kezére kerülFilippi-szige-tek, melyek-nek k o r m á n y a protestáns angol hivatalnokokkal és tanítókkal árasztja el az országot, kiknek bomlasztó hatása a katholikus filippinók hitéletében máris egyre j o b b a n megérzik, bár ezek még mindig igen szívósan ragaszkodnak a katholikus hithez. Egyébként a
Filippi-szigetek hetedfél milliónyi katholikusa teszi ki Ázsia összes katholikusainak — HV2 millió — több mint felét. E IIV2 millió, melyet a hitben csak megtartani is sok helyen oly nehéz s annyi áldozatot köve-telő föladat, s mely ha biztosan is, de igen lassan gya-rapszik, bizony szomorú kisebbség azon 820 milliónyi, túlnyomó részben még pogány népvegyülék között, mely a legnagyobb földrészt lakja.
A legnagyobb földrészről a «legsötétebbre» térve át, Afrikában is azon szomorú tényt kell legelői meg-állapítanunk, hogy 180 milliónyi lakossága közül még csak h á r o m millió katholikus(tehát egy hatvanadrésze).
Ez a sajnálatos tény azonban itt sem elbátortalanító, főleg, ha meggondoljuk, hogy e h á r o m millió közül egy millió tisztán az utolsó 30 év fáradozásainak ered-m é n y e ; továbbá, ha n e ered-m feledjük, hogy Afrika északi felében mindenfelé ott kisért az izlám, a hit- és erkölcs-életnek ez a legrettenetesebb akadálya, szörnyeteg-szerű, pusztító d é m o n j a . Egyes vidékekről vigaszta-lóbbnál vigasztalóbb hírek érkeznek ; a Niger-tarto-m á n y pl. n é h á n y év előtt egy keresztény katekistát vá-lasztott meg királyává s ez valódi apostolként m ű k ö d i k egész népe megtérítésén. A vadak Afrikában is, mint aránylag kevés kivétellel az egész világon, készségesen fogadják a hithirdetőt s hogy többen nem térnek meg, tíz közt kilenc esetben csak azon múlik, hogy kevés a hithirdető s még kevesebb a templomok, iskolák, k ó r h á z a k emelésére szükséges anyagi támogatás Euró-pából ; bár viszont az is igaz, hogy egy földrészen sem oly áldozatos és viszontagságos a hithirdető m ű -ködése, mint Afrikában, h o n n a n csaknem folytonosan j ö n n e k a j ó b h i r e k : hithirdetők legyilkolásáról, a
klíma, az elemek, a vadállatok iszonyú pusztításairól stb. A mi két magyar zámbézii hithirdetőnk közül is az egyiket, Menyhárthot, állítólag mérgezés, a másikat, Czimmermannt, a gyilkos éghajlat folytán ragadta el a korai halál ; többi zámbézii társai közül is csak egy bírta ki 20 évig az éghajlatot, míg 70—80 társa sok-kal rövidebb idő alatt kidőlt mellőle. Mindazonáltal az egész földrész, az egész k e m é n y talaj tele van úgy-szólván hintve missiótelepekkel s nincs év, melyben új és új erők ne indulnának apostoli útra a sötét föld-rész felé. Különös említést érdemel Madagaszkár szi-gete, a hol pl. a katholikus iskolák látogatóinak száma öt év alatt 20 ezerről 150 ezerre emelkedett; továbbá északon a koptok tömeges visszatérése az Anyaegy-házba.
Hátra van még Ausztrália és a Szigetvilág. Mind-két helyen igen fiatal még a missió s máris számos hithirdető vértanúi vérével kellett a talajt megöntöz-nie. A missió-iigy a z o n b a n itt is erősen fejlődik és Ausztrália s Óceánia hat és fél milliónyi lakosságából ma egy millió a katholikus egyház hive. A térítésnek igen szép jelenségét m u t a t j a a Szamoa-szigetcsoport missiója, hol a bennszülött király, Mataafa is meg-tért s az evangéliumnak lelkes apostolává lett. Dél-Ausztráliában az angol nyelvű katholikusok nagy
tekintélynek és népszerűségnek örvendenek ; a század fordulópontján tartott nagygyűléskor joggal hirdet-hették a protestáns lapok is, hogy valamennyi feleke-zet között Ausztráliában a katholicizmusé a jövő.
A ki a katholikus hithirdetők leveleit, jelentéseit s m ű k ö d é s ü k leírását a hitterjesztési folyóiratokban tanulmányozza, megfigyeléseinek eredményeként fő-kép azon tényt állapíthatja meg, hogy bár sokfelől, de különösen az évezredes erkölcstelenségbe, b a b o n a ságba s tudatlanságba m e r ü l t népek megrögzött h a j -lamai, szokásai, intézményei és fölfogásai részéről óriási nehézségek állanak a hitterjesztés ú t j á b a n : az egyház meghagyásából és az ő áldásával mégis min-denütt ott küzdenek m á r az evangélium apostoli ter-jesztői az egész világon, Grönland és L a b r a d o r hó-sivatagjain s a Szudán forró h o m o k j á n , a Himalája lejtőin s a p a m p á k s í k j a i n ; és küzdelmeiket, ha las-san is, lia emberfölötti erőlködések árán is, de min-denütt biztos siker kiséri.
Az egyház tehát a maga részéről a szó teljes értel-mében megfelel az Üdvözítő meghagyásának: «Hir-dessétek az evangéliumot minden teremtménynek».
Csak a katholikus nép támogatásától függ, kellő foga-n a t j a lesz-e az egyház s öfoga-nfeláldozó bajfoga-nokai erő-feszítéseinek. A hithirdetők ezrei m o n d t a k le kényel-mükről, hazájukról, m i n d e n ü k r ő l ; még életüket is folytonosan készek odaáldozni : csak egyet kérnek tőlünk : hogy mi meg valami kevéssel támogassuk őket, nehogy leghősiesebb áldozataik s erőfeszítéseik kárba vesszenek.
S ez a gondolat kissé megszégyenítő feddést t a r -talmaz reánk, m a g y a r o k r a nézve. Magyarország tíz millió katholikusa évenkint csak vagy 20—30.000 k o -ronát juttat missiói célokra,1 azaz átlag négy katholi-kus egi/ülvéve hord össze egy fillért. Ausztria kétannyi katholikusa 10—15-ször ennyit, Németország katholi-kusai 100-szor, 200-szor ennyit áldoznak, hogy az áldozatkészségéről hires Franciaországot és Belgiumot ne is említsük. Számarányunkat s átlagos jólétünket tekintve, túlságosan kevés gondot viselünk felebará-taink azon millióira, kik talán épen a mi részvétlensé-günk folytán vesznek el a keresztény művelődésre és meglehet, az örökéletre nézve. Nálunk valóságos kivétel az érdeklődés, legalább a gyakori érdeklődés, a mi világegyházunknak mint ilyennek ügyei iránt s gyakran annyira elmélyedünk itthoni g o n d j a i n k - és bajainkba, mintha a nemzet határain kívül ránknézve nem léteznék sem felebarát, sem kötelesség, sem mű-ködési tér.
India és Japán apostolának, a világokat felölelő buzgalmú Xavéri Ferencnek j u b i l e u m a juttassa ismét emlékezetünkbe azt, a mire ő a mennyei Atyát magát szokta emlékeztetni világhírűvé vált i m á j á b a n (Aeterne r e r u m o m n i u m ) :
1 A nép vezetőinek többet kellene az ilyen eszményi
célo-kat mutogatniok, többet róluk beszélniük. Szerk.
«Tekintsd a hitetlenek lelkét, mely a te képedre teremtetett. íme, ezekkel telik meg a te gyalázatodra a p o k o l . . . » tíangha Béla S. J.
"Egyházi B r u x e l l e s . Egyetemi bölcseleti tanárból primás-érsek.
vi láp- Márc. 27-én szentelték föl Malinesben püspökké mons.
r° Mercier-1, a louvaini egyetem bölcseleti karában a bölcse-krónika. Jet v oi t tanárát, az ottani bölcseleti felsőbb iskola világhírű
igazgatóját. A fölszentelést mons. Vico nuntius végezte. Je-len volt Belgium valamennyi vagyis 5 püspöke, a senatus és kamara elnökei és Woeste miniszter. Theologiai tanszék-ből hogy egyenesen püspöki trónra lépjen valaki, arra van, bár kevés példa. Ujabban sűrűbben kezdenek az ily esetek előfordulni. De hogy bölcseleti kathedráról lépjen valaki a püspöki trónra, az valóban ritkítja párját, az újabb korban páratlanul áll. Mercier D. érseknél, Bel-gium prímásánál, ez az eset szinte magától értetődő dolog. O, mint a theologia és a bölcselet doktora a lou-vaini kath. egyetem bölcseleti felsőbb iskolájának ala-pításában és vezetésében oly érdemet szerzett, a mely nevét világhírűvé tette. A bölcselet tanítása a louvaini egyetemen érte el korunkban a virágzás legmagasabb fokát. És ez Mercier érdeme. «Cours de Philosophie», eddig öt kötetre gyarapodott munkája, tekintettel min-denütt korunk bölcseleti törekvéseire és kísérleteire, a perennis philosophia mai fejlettségének csúcspontján áll.
L o n d o n . Az iskolaügyben, melyet az angol katho-likusok magukra nézve életkérdésnek tartanak, kezd a helyzet tisztultabb lenni. Magában a minisztériumban két tag nem ért egyet Birrel közoktatásügyi miniszter terveivel. Birrel tudvalevőleg a hitvallásos iskolákat el akarja törülni s helyettük mindenütt s kötelezőleg vegyes (simultan) iskolákat akar behozni, kötelező biblia-olva-sással. A lóláb világosan kilátszik a tervből. Hiszen a protestantizmus bibliával a kezében nyitott utat és tért minden véleménynek, még magának a hitetlenségnek is.
Páris. Egy konfliktus megoldása. Le Nordez volt dijoni püspök, kit az apostoli szentszék püspökségétől megfosztott, vagyis lemondásra bírt, sehogysem akarta eddig átadni utódjának, mons. Dadollenak, a püspöki palota kulcsait. Végre maga a kormány is megsokalta a dolgot s a kulcsok kiadását elrendelte. Le Nordez a kulcsokat a kultuszügyek kormányzóságához küldi be, az pedig azokat Poinselin általános helynöknek küldi át.
Lavalban ugyanily eljárást fognak követni. Hogy javu-lás az egyház helyzetében alig várható, mutatja az, mi-kép készül a «bloc» a parlamenti választásokra, a melyek május 6-án, illetve 26-án lesznek. Az uralmon levő szö-vetkezett pártok, a bloc, a végrehajtó bizottság elnökévé Combes-t választották meg. A kormány tehát Combes szellemében fogja a csatát megvívni, a sociálisták, a hazátlanok, a vallástalanok kedve szerint és érdekében.
R ó m a . Az olasz kath. társadalmi akció ügyében a
«Ditesa», a melynek összeköttetése X. Pius kormányzá-sával köztudomásu, ezt a nyilatkozatot közölte : A
püspö-kök a kath. sociális akció fölött őrködni fognak, az egyesületeket tapintatosan vezetni fogják és tekintélyü-ket csak ott fogják latba vetni, a hol a szó szoros értel-mében vallási és erkölcsi érdekek kerülnek szóba.
A pápa mult hó végén fogadta együttesen Pericoli-l, Medolago-Albani-t és Tonioló-t, az olasz katholikus tár-sadalmi szervezkedés és tevékenység vezéreit s átvette tőlük a flórenci kongresszusról szóló jegyzőkönyvet, annak a kijelentésével, hogy azt «nagy figyelemmel fogja tanulmányozni» s azután utasításokkal fogja a kongresszusi határozatokat az elnökséggel és a püspöki karralisközölni.Aparlamentben Sonnino miniszter a vasár-napra vonatkozólag kitérő választ adótt. A jobbpárt meg-szentelését akarja a vasárnapnak, a balpárt csak «pihenő napot akar a hetedik napon» vallási kötelességekre való tekintet nélkül. Sonnino «nagy nehézségek» miatt az ügy rendezésének elhalasztását kérte. Bajos dolog is két úrnak szolgálni. Az ily szolgálat miniszternél a bukás előjele.
X. Pius pápa Türk prépostot Münchenben márc. 17-én kelt decretummal Theologiae Doctorrá avatta honoris causa. Ugyancsak O szentsége Buffalo Bill impresario indiánjainak, mivel kitűnt, hogy a kért kihallgatás csak reklám akart lenni s nem tisztelet a pápa személye iránt, az audenciát megtagadta. Mint X. Pius pápa erélyessé-gére nézve jellemző és az egész egyházban figyelemre méltatandó tényt kell itt említenem azt, hogy O szent-sége az ú. n. refonn-katholicizmussal való szembeszál-lást igen komolyan veszi s ennek következtében az «II Santo» hirliedt szerzőjével, Fogazzaro-val való intimus-kodás miatt mgre. Gella kamarást ettől a méltóságtól megfosztotta. Hiábavaló volt minden utólagos kunyerá-lás, a pápa Gellát méltóságába vissza nem helyezte.
—y—la.
Teozól'ia é s a t e o z ó f i a i m o z g a l o m . Dr. Hartmann J f p d a F. és mások nyomán irta Sztojits Iván. Budapest. Az Atlie- . naeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. bizománya. 1905. l o m' Ára 1 korona.
Ezen 49 oldalra terjedő füzet 1905. évi december hóban jelent meg, és annak megírására szerző, mint elő-szavában írja, azért vállalkozott, mert tapasztalta azt :
«hogy nálunk Magyarországon alig ismerik a teozófiai világfelfogást, már pedig ez a magasabb világfelfogás bizonyára hivatva van az emberiség ideális, átszellemült kultúrájának a megvalósítását siettetni azáltal, hogy a végtelen élet legteljesebb egységes mivoltára és ebből folyó-lag az egész emberiség szellemi szolidaritására és kultu-rális együvétartozására utal».
Szerző ezen teozófiai és okkultisztikus világfelfogás-ban látja a jövő világvallást, a jövő kulturát és a pana-ceát minden baj ellen. Nem csoda tehát, ha az előszóban e világfelfogásról folytatólag így ír :
«Ebből a megismerésből nyilvánvalóan önként fakad az általános emberszeretet és testvéresülés üdvös szel-leme. És minél jobban terjed el a fajokra, népekre és felekezetekre oszló emberiség legteljesebb kulturális szoli-daritásának a magasztos eszméje, annál inkább romba-dől az emberi nyomornak, a népek és lajok egymásközti gyűlölködésének, a militarizmus és a háborúknak mos-tani könyörtelen uralma. Szintúgy utal a teozófiai világ-felfogás a földi élet igazi rendeltetésére és az emberi
szel-lem (lélek) halhatatlan mivoltára és fényes jövőjére. Fel-világosítást nyújt továbbá az erkölcsi világrendről, az ember «okkult» konstituciójáról, a «reinkarnáció» és
«karma» törvényéről stb. Az erre vonatkozó beható fel-világosítást az érdeklődők a függelékben feljegyzett mü-vekben találhatják meg».
A füzet öt fejezetből áll : I. Az élet problémája.
II. A teozófiai világfelfogás. III. A jövő vallása. IV. Teo-zófia. V. A modern teozófiai mozgalom. Es végre egy függelék : Teozófiai irodalom.
Az I., II., V. fejezet a szerző munkája, a III. és IV.
fejezetről azonban szerző maga is megjegyzi, hogy az szo-rosan dr. Hartmann Ferenc hasonló cimű cikkének át-ültetése.
Az «élet problémáját» (I. fej.), Sztojits J. szerint, egyedül az okkultista (teozófus) irók tudják megoldani, de velük a mai iskolás tudomány most ügy bánik el, mint a scholasztikus tudomány bánt el Galilei tanításá-val. Szerző is elismeri, hogy ezen problémát már régi korban megoldották és hirdették az okkultisták, mint Hasilides (II. századbeli szir gnosztikus szektaalapító), Saccas (ez a III. századbeli pogány neoplatonikus Egip-tomban), Plato (?), Jamblichiis, Plotinus (neoplatonikusok, Saccas követei), Paracelsus (ez a XVI. századbeli, bázeli kémikus, a ki a bölcsek kövét kereste), Schwedenborg (ez a XVIII. századbeli bányamérnök vallásalapító), legú-jabban pedig az okkultista írók, főleg du Prêt hirdetik.
Sztojits szerint az embert az élet problémájának fel-ismerésére az ember lelkében rejlő titokszerüség vezeti, a melyet egyoldalú materialista felfogással megfejteni nem lehet; szerinte az újabb pszichikai megfigyelések (londoni «Society for psychical research») mind több ilyen titokzatos dolgot fedeznek fel az ember lelki életében.
Ilyeneknek tekinti szerző a telepatikus jelenségeket, az előérzeteket és jóslatokat, a szomnambulikus tüneteket, a melyeket sem véletlennek, sem a tehetetlen anyagnak tulajdonítani r.em lehet.
Ezen jelenségek alapján, szerző szerint, az ember önkéntelenül felveti a kérdéseket, mi az ember? Honnét az öntudatos szellemi élet ? Mi a földi lét rendeltetése ? Van-e élet a földi halál u t á n ?
Sztojits szerint ezen kérdésekre (ezek alkotják az élet problémáját) csakis a fentemlített okkultista írók tudnak kielégítő megoldást adni.
Itt már az ismertető helyett a kritikus szólal meg belőlem : Hát a zsidó és a keresztény vallás nem felelt meg régen ezen kérdésekre? Hiszen épen csak az anya-got a szellemtől lényegileg (substantialiter) elválasztó (nemcsak megkülönböztető) dualisztikus világfelfogás, minő a zsidó és a keresztény, helyezkedhetik szembe a materializmussal és csakis a személyes Istent és a sze-mélyes emberi létet valló ember törődhetik saját rendel-tetésével és a földöntúli élettel, míg a pantheizmust, a pantheisztikus moniszmust követő bölcselőnek kár azon kérdések fölött töprengenie, mert hiszen alapelvük sze-rint minden történő csak szükségszerűen folytatódó emanációnak, öntudatraébredésnek és tökéletesedésnek egy-egy folyamat-részletét alkotja.
Már pedig Sztojits által idézett teozófusok mind ilyen monisztikus, pantheisztikus alapon állottak, sőt még a katholikus vallást követő (Meister Eckhardt és a késő középkor misztikusai) vagy a protestantizmushoz
tartozó (Jakob Böhme az 1624-ben elhunyt görlici ci-pészmester-bölcselő és F. Baader) teozófusok is, bár öntu-datlanul a pantheizmus pályájához közeledtek és a misz-ticizmusukban az emberi egyéniséget a világszellemben hagyták elmerülni.
A II. fejezetben («A teozófiai világfelfogás») Sztojits meghatározza a teozófiát, amely szerinte abban áll, hogy az ember saját bensejében megismeri az «örök igazságot»
közvetlen («isteni») szemléléssel, olyanformán, mint a nagy vallásalapítók : «Krishna (ó-indiai mythologiai alak), Laotse, Buddha és Krisztus» ; és ezen szemlélés útján megismeri : a földi élet igazi célját, az emberi lélek okkult szervezetét és halhatatlan voltát, a túlvilágot stb. Ide érve, szerző hozzáteszi : «Ezáltal olyan útra te-reli az igazságszerető embert (a teozófiai világfelfogás), amelyen haladva, már néhány reinkarnáció múlva be-fejezheti a pályafutását, vagyis kinő a földi iskolából az-által, hogy saját bensejében fokozatosan az «örök igazság»
megismeréséhez jut, a mi nem egyéb, mint isteni meg-ismerés (teozófia)».
Ezt Sztojits bővebben is kimagyarázza úgy, hogy az ember nemcsak a földön, hanem érdemeinek jutalmául más égitesteken is mindig magasabb és magasabb rendű létre ébred (reinkarnáció), míg végre eljut végző céljá-hoz, a teozófiácéljá-hoz, amelyben megszűnik ember lenni és korlátolt személyes öntudatából határtalan isteni ön-tudatra ébred. Ez az úgynevezett «karma» (erkölcsi világ-rend) alól való teljes felszabadulás.
Mi ez más, mint az evolucionista-pantheista világ-felfogás, erős buddhisztikus és schopenhaueri utóízzel : a személyes élet «nirvaná»-ja után beolvadás az isteni létbe.
És hogyan képzeli magának ezek után Sztojits az istenséget ?
O így ír (16. lap) : «A számtalan különálló lény és égitest lényegét egyetlen egy örök szellemprincipium alkotja, amelyet az egyes vallásokban és misztikus iratokban istenségnek, Brahmának, Tao-nak stb. ne-veznek».
Köszönjük az ilyen világtél fogást. Ezt bátran alá-írhatná az atheista, a materiálista Haeckel is, mert egy kozmikus energiát ő is csak elismer a matériában, de aláirhatja ezt bármely akozmikus bölcselő, aki a világ önálló létezését tagadásba veszi és mindenben csak
«Istent» lát. Nem érthető tehát, miért volna a teozófia ellenlábasa a materiálista világfelfogásnak.
Amit azután Sztojits a világegyetem (makrokosmos) hétféle régiójáról regél, arra már nincs is szavunk, csak kuriózumképen említjük, hogy az okkult tudomány sze-rint hét régió van: 1. földi (fizikai) régió, 2. asztrális ré-gió, 3. devaliani réré-gió, 4. buddhi-i réré-gió, ö. nirvánái réré-gió, és még két más régió, amelynek nevét szerző nem is
Amit azután Sztojits a világegyetem (makrokosmos) hétféle régiójáról regél, arra már nincs is szavunk, csak kuriózumképen említjük, hogy az okkult tudomány sze-rint hét régió van: 1. földi (fizikai) régió, 2. asztrális ré-gió, 3. devaliani réré-gió, 4. buddhi-i réré-gió, ö. nirvánái réré-gió, és még két más régió, amelynek nevét szerző nem is