Ha egy könyvet, mint a minő az újszövetségi Szentírás, mely az életből, az élet szükségleteiből nőtt ki, az élettől s a leghívebb magyarázójától: a g y a k o r -lattól, szóval a már fönnálló apostoli egyháztól el-szakítjuk és pusztán holt betűi nyomán, a fölvetődő értelmük szerint, szervezünk vallási társaságot, ez a tervünk nem sikerülhet. Először is ez a betűk alapján szervezett társulat nem lesz az, vagy olyan, a minőt az alapító tervezett, mert az művét nem a könyv betűibe, hanem az életbe öntötte. Másodszor az ilyen társaságnak idővel okvetetlenül sokfelé, illetőleg sok-félére kell oszlania a konstruálok szerint, mert az emberi ész és a betű természeténél fogva eltérő magyarázatokra mi sem szolgáltat többször alkalmat a holt betűnél. Az ügyvédek és bírák mindennapi tapasztalata tanúskodik erről s analóg példáját láttuk az előző cikkben, a 48-iki törvények félremagyarázá-sának legújabb esetein.
A bibliás vallási társulatoknak is csak ez lehet a sorsuk s hogy m á r eddigelé kétszáz egynéhány fajtára oszlanak, oly szembetűnő tény állításunk mellett, melyet se eltagadni, se máskép magyarázni nem lehet.
Világos jele ez annak, hogy a holt betű magában, legalább a jelen kérdésben, nem vezet az igazsághoz, ellenkezőleg elvezet tőle.
Ennélfogva a bibliás felekezetek, hivatkozzanak bár a bibliára, mint jogi szervezetek, csak ötletszerű emberi alkotások lehetnek. Az újonnan keletkező szer-vezet alapvonalai a felekezet megindítójának a lelké-ből vannak véve, a szerint, a mint Krisztus tanának a rendszerét s az annak megfelelő keresztény életmódot elképzeli, vagyis a hogy a saját elméletéhez a meg-felelő gyakorlatot alkalmazza. Történetileg tekintve a dolgot, azonfelül még egy tényező szokta befolyásolni az ilyen újabb szervezet konstruálását, t. i. a már fönnálló ilyen felekezetek. Senki sem szeret, leg-kevésbbé az újító, taposott nyomokon haladni. Kálvin, okulva Luther hibáin, m á r tökéletesebb szervezetet alkotott a községi rendszerben.2
Az apróbb felekezetek aztán tovább folytatják ezt az önállósítást s a valamiben különbözést, úgy hogy összehasonlításuk a legérdekesebb mozaik képét mu-tatja. Baptistáinknál is a jóváhagyó miniszteri okirat
1 Szervezetük. Megjelent a Hivatalos Közlöny 1905. 23-ik számában.
2 Szemnecz : Kath. autonómia. 1897. A görög kel. román, szerb, az ágostai és ref. egyházak szervezetét mutatja be.
a megerősítés föltételei között emliti, hogy oly törvé-nyes ok, melynek alapján tőlük a jóváhagyást meg kellett volna tagadni, azért sem áll fönn a többi között, mivel «a már létező törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek egyikével sem azonos». Ez tehát elő-nyük az államkormányzat szemében, de nem előelő-nyük a bibliával szemben.
Egy vonásban azonban ezek a különböző bibliás felekezetek mind megegyeznek egymással, abban, hogy a kath. egyház szervezetével szemben mind alul-ról fölfelé, az ú. n. demokratikus vagy népfelségi ala-pon szerveződnek.
S ez a dolog természetéből önként érthető ; ez t. i.
az egyedül lehetséges mód, hogy a kath. egyháztól, melyet elhagyjak s mely fölülről lefelé, az ú. n. tekin-télyi vagy hierarchikus alapon van szervezve, külön-bözzenek.
Hogy azonban miként tudják ezt az eljárásukat önmaguk előtt igazolni, nehezen érthető. Mert hiszen maga a biblia is, mely pedig, mint kifejtettem, az élettől, a gyakorlattól s az ezt őriző hagyománytól el-szakítva, sok helyén homályos, könnyen félreérthető, ebben a kérdésben első tekintetre ellenkezik az olyan fölfogással, mintha Krisztus rendelkezéséhez képest az ő egyházát (ecclesiam meant Math. 16, 18.) demo-kratikusan szervezettnek kellene tekintenünk.
Az evangéliumok s az apostoli levelek szerint Krisztus egyháza az apostolokra s azok törvényes utódaira van alapítva. Fölülről j ő itt minden, semmi alulról, semmi a néptől, minden Krisztustól. Minden jog itt isteni forrásból ered.
«Nem ti választottatok engem — mondá Krisztus az apostoloknak — hanem én választottalak titeket s én rendeltelek, hogy elmenvén, gyümölcsöt teremje-tek.» (Ján. 15, 16.)
«A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket.» (Ján. 20, 21.)
«Te Péter vagy és e kőszálon fogom építeni az anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kul-csait. És a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve a mennyekben is.» (Máté 16, 18.)
«Bizony mondom nektek — mondá ugyancsak az apostoloknak — a miket megkötöztök a földön, meg lesznek kötve mennyben is; és a miket föloldoztok a földön, föl lesznek oldozva mennyben is.» Máté 18,18.)
«Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön. Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzete-ket, tanítván őket megtartani mind, a miket paran-csoltam nektek; és ime én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.» (Máté 28,18.) így intézkedik Krisz-tus az apostolokkal, a tizenkettővel.
«Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, me-lyen titeket a Szentlélek püspökökké tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására, metyet maga vérével szerzett», mondta szent Pál az efezusi presby-tereknek. (Ap. csel. 20, 28.)
«Nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem az evangéliumot hirdetni», mondja Pál. (I. Kor. 1, 17.)
«Ez okért hagytalak téged Krétában — mondja ugyanaz a Pál apostol Titusnak — hogy a mik hátra vannak, eligazítsad és rendelj városonkint egyházi szolgákat, a mint én meg is hagytam neked.» (Tit. 1,5.) Arról tehát, hogy a nép intézkedjék az ilyen jogható-sági ügyekben, Pál nem tud semmit.
És számtalan más helyen olvasunk hasonlókat, melyek mind azt mutatják, hogy maga a biblia szerint is Krisztus egyházát egyenlőtlen joguak társaságának szervezte, elöljáróit maga rendelte és azokra a saját hatalmát ruházta; szóval hogy egyházát fölülről lefelé hierarchikusan szervezte és minden jogot egyházában a fölülről való küldetéshez kötött. Valamint a kivált-ságokat is, melyek arra szükségesek, hogy az aposto-lok, gyarló emberek létére, Krisztus szándéka szerint végezhessék a r á j u k bizott tisztet, az apostolokhoz kötötte. (Máté 28, 18. ; Ján. 16, 13.) A hiveket pedig egyenesen szembeállította velük s az apostolok enge-delmes követését kötötte szivükre, midőn a 12-nek, illetőleg a kirendelt 72 tanítványnak mondta : «A ki titeket hallgat, engem hallgat ; a ki titeket megvet, engem vet meg.» (Luk. 10, 16.)1
A felekezetek azonban csak demokratikus, vagyis minden jogot a néptől eredeztető alapon válhatnak ki az egyházból (ismerjük a kezdetét Luther idejéből);
önfentartásuk ösztöne kényszerítette őket erre ; ennél-fogva e célra még a biblia bolt betűit is kellett elcsa-varniok, ha önálló életet akartak élni.
Hic liber est, in quo quaerit dogmata sua, Invenit et pariter dogmata quisque sua.
Természetes tehát, hogy a magyar baptisták szer-vezete is erre a demokratikus alapra van fölépítve.
Azonban a nagy hazai protestáns szervezetekhez viszonyítva: kicsi keretbe,38. §-ba van foglalva az egész.
Méreteiben, jogi súlyában alig is múlja fölül a jelen baptista egyházi szervezet bármely hazai polgári tár-saskör alapszabályait.2
Azonfelül a természetes logikai sorrend ugyan azt hozná magával, hogy előtérbe állítsák a hitvallomásu-kat s aztán a szervezetüket, mert a dogmatikából folyik az egyházjog; ugyanis az ilyen szervezet csak a hittanból, csak ennek az elveiből érthető meg; de hát ez úgy látszik ebben az esetben nem sokat határoz, mert megfordították a sorrendet s azért mi is előbb a szervezetüket mutatjuk be, azután ismertetjük a hit-vallomásukat.
Alapszerve az egész szervezetnek, sőt úgyszól-ván — a szövetkezeti bizottságot leszámítva — az egyedüli szervük : a hitközség, a körül forog itt
min-1 Schutte : Kirchenrecht. 1856. II. 99. 1. Értekezésem : Az egyház önálló, tökéletes társaság. Hittud. Folyóirat. 1891. 67.
s köv. 1.
2 Kulturális igényei is — mint látni fogjuk — oly kicsinyek, hogy alfele paraszt-egyháznak lehetne nevezni.
den. Ez természetesen a politikai községtől teljesen különböző fogalom.
Mihelyt egy helyen vagy vidéken — m o n d j a a szervezet — annyi baptista van, hogy képes hitszóno-kot, imaházat, vasárnapi gyermekiskolát föntartani s a hivek lelki ápolásáról kellően gondoskodni : önálló gyülekezetté, azaz hitközséggé alakulhat. (2. §.)
Szerényen és a prot. elveknek valóban megfelelő logikával csupán hitszónokról és imaházról beszélnek;
mert a mely vallásban nincs áldozat —- lévén ezek viszonylagos fogalmak ott papról és templomról csakugyan nem lehet szó.
A következőkben azt az «egy helyen vagy vidé-ken»-t szabatosabban írja körül a szervezet. Egy hit-község területe — úgymond — kiterjed azon városra vagy községre, esetleg azon j árásra, illetőleg azon me-gyére, melynek határán belül a hitközség székhelye van, végre azon megyékre, melyekben nincs ilyen hit-község és a melyek hozzá legközelebb esnek. Számol-nak tehát az elterjedhetés különféle esélyeivel.
Kimondja továbbá a szervezet (3. §.), hogy : Egy hitközség a másiktól független, egyik a másik fölé nem emelkedhetik és belügyeibe nem avatkozhatik.
Egyszóval az egyes hitközség az, a melyben életté válik a baptista vallás s nyilatkozik meg a maga sajá-tos egyéniségében. Ép azért ennek a szervezetét kell csak közelebbről szemügyre vennünk, ha az új jöve-vény bibliás vallás mivoltába mélyebb betekintést aka-runk szerezni.
Krisztus vezérlete alatt — így szól a szervezet — megvannak a hitközségeknek az ő egyházi szolgáik, kiket vallásfelekezete tagjaiból a hitközség szolgála-tára kiválaszt és elrendel. (14. §.)
Ennek a párja a Hit vallomás 10-ik cikke: a gyü-lekezetben levő hivatalokról.
A gyülekezetnek — úgymond — feje egyedül az Úr Jézus Krisztus, látható fejei a földön nincsenek.
Ez a fölfogás Krisztus közvetetten földi vezérleté-ről szerintünk : tapasztalatellenes, bibliaellenes és ter-mészetellenes ; egyébként visszhangja a pietisták a m a rajongó hitének, melynél fogva azt mondják, hogy ők érzik közvetlen összeköttetésüket Krisztussal. Lélektani alapját ennek a különös hitnek a protestantizmus szemmel látható züllésében kereshetjük, a mennyiben a régi tanító-tekintély elvetésével elvesztették lábuk alatt a biztos talajt, melyre a tani egység dolgában addig támaszkodhattak. Az észt nem találták erre alkalmasnak, mert az annyifelé vezette őket, ahányan csak olvasták a bibliát, hát kétségbeesésükben s ön-magukat ámítva közvetetlenül Krisztushoz menekül-tek, elfelejtvén a bibliában elolvasni azokat a helye-ket, a melyeken Krisztusnak és pedig általa kirendelt látható helyetteseiről és az azoknak s nem a hitközség-nek igért Szentlélekről (Ján. 14, 26.) van szó.
Mert úgy hiszem csak eléggé világos Krisztus szava helyettesítéséről, midőn például azt mondta Péternek, ő a lelkek főpásztora: Legeltesd az én bárányaimat,
legeltesd az én j u h a i m a t , (Ján. 21, 15—17.) s m á s hasonlók. Frázisnak ugyan hatalmas és vonzó frázis tehát azt m o n d a n i : mi Krisztus közvetetlen vezérlete alatt állunk, melyhez hasonló a többi protestánsoknak az a másik állítása, hogy ők csak Istennek, csak az Isten igéjének s nem e m b e r n e k hisznek, midőn pedig a valóságban a maguk gyarló emberi fölfogásuknak hisznek, mellyel magyarázgatják a bibliát. A milyen megkapó ugyanis az első tekintetre az ilyen frázis, oly hamis a valóságban, mert épen az ellenkezője az igaz. Mert, hogy egyebet ne említsünk, m á r csak józan ésszel sem lehet igaznak tartani azt, hogy a közvetet-len vezérlő Krisztus volna az, a ki egy és ugyanazon bibliai szövegről annyi különféle, egymástól eltérő, sőt egymásnak ellentmondó értelmezést sngalmazna ezeknek a j ó embereknek ! Hiszen egy lévén csak az igazság, ő volna akkor a szerzője a százféle téve-dezésnek.
Különben pedig erről a krisztusi közvetetlen földi vezérletről s a n n a k a módjáról a szervezet semmi közelebbi fölvilágosítást n e m tartalmaz, ellenkezőleg a rákövetkező §-ban, az egyházi szolgák elrendeléséről szólván, az egészet tisztán emberi műveletnek m u -tatja be.
Az elrendelés (ordinatio) — úgymond a 15. §. — a megtörtént vizsgálat után, mire ha a hitközség maga n e m képes (no ez ugyan szép dolog !), az ő testvér-hitközségei véneit meghívhatja, több vén kezének az ordinálandó fejére való tevés és érette való ima által — mit rendesen a vének közül egy a gyülekezet előtt fönhangon m o n d — történik.
E b b e n nem látjuk az összefüggést Krisztus földi vezérlete s az ily m ó d o n történő emberi elrendelés között. Mikép, mily jogcímen j u t n a k ugyanis azok a vének ahhoz az isteni joghoz, hogy az üdvösség dolgában, melynek föltételeit megszabni Krisztushoz t a r -tozott, szolgákat ők rendeljenek e l ?
A Szentírás szerint — úgy látjuk — ez világosan a Krisztus rendelte apostolok jogköréhez tartozik;
sőt a midőn azt olvassuk, hogy az első keresztény gyülekezetből mások is emelik kezeiket az ordiná-landó fölé, azt csak mint az ordináló apostolok kísé-rői teszik. (Ap. Csel. 1, 15—26. ; Timót II. 1, 6. össze-vetve I. 4, 14.). Gerjeszd föl az Isten malasztját — inti Pál Timótot — mely benned vagyon az én kezeimnek rádtétele által.
Honnan továbbá a vének missió-joga, küldési joga, melyen a Szentírás szerint az egyház szolgáinak
egész működése alapszik; és pedig Krisztus rendel-kezése szerint, melyet apostolaihoz intézett, m i d ő n m o n d t a : A mint engem küldött az Atya, én is külde-lek titeket? Szent Pál erre támaszkodva azt m o n d j a : hogyan hisznek (az emberek) annak, kit nem hallot-tak ? És hogyan fognak hallani tanító nélkül ? Hogyan tanítanak pedig, hacsak n e m küldetnek? (Róm. 10,14.) Már pedig ez a krisztusi missió csak ott található föl, a hol van apostoli jogutódlás.
Már most minő összeköttetésben állanak a mi kedves baptistáink az apostolokkal amott O c s á n ?
Hiszen ők, a magyar baptisták, csak tegnap kelet-keztek mi közöttünk, az apostolok meg tizenkilenc szá-zad előtt éltek!
Az egész szertartás tehát, melyet a szervezet 15. §-a leír, m e r ő emberi utánzás, melyet utoljára m i n d e n ember megismételhet, de ezt téve, komolyan nem hivatkozhatik Krisztusra. Ebben az esetben is azt lehet mondani, a mit valamikor szent Cyprián írt Novatiá-nusról (epist. 76. ad Magnum) : «Novatianus nincs az egyházban, püspöknek sem tekinthető, miután, meg-vetvén az apostoli hagyományt, senkinek sem utódja, önmaga ordinálta magát». Vagy a mit Optatus írt a donatistákról : «Ugyan mutassátok ki kathedrátok eredetét, a kik magatokat szentegyháznak a k a r j á t o k nevezni !»
íme a lényeges s legfőbb szervezeti hiány a b a p -tistáknál, melyen megdől aztán az egész szervezet értéke, krisztusi volta s az csak afféle emberi alapítás-nak bizonyul, mint bármely m á s polgári t á r s a s k ö r ; az igaz, hogy j á m b o r célzattal, de ez még nem elég a szervezet krisztusi, keresztényi jellegének a biztosítá-sára.
M ü n s t e r . Székesegyházi szószékek szerzetesek kezé- Egy h ben. Németországban egyre több székesegyházi szószéket
biznak a püspökök szerzetesekre, különösen szent ^ Ferenc-rendiekre. A legújabb eset most fordult elő itt Kr o n Münsterben. Hermann püspök székesegyházának
szószé-két a franciskánusok szász provinciájára bízta, arra a rendtartományra, a melyből szent Ferenc rendje annyi kiváló férfiút kapott legújabb időben a rend reformálásá-nak a terén. Első székesegyházi szónok Münsterben szent Ferenc rendjéből Ortsiefer Dénes atya. Vele az ötödik franciskánus végzi székesegyházi szószéken a hitszónoklás fenséges tisztjét Németországban. A többi négy püspöki szónok szent Ferenc rendjéből a követ-kező helyeken működik : Paderbornban, Kölnben, hol azonban a székesegyházi szónokság az óriás dómból a minoriták templomába van áttéve, Fuldában és Metzben.
*
L o n d o n . A kath. egyház páratlan befolyásáról hiveire — figyelemreméltó nyilatkozat jelent meg a
«Daily Telegraph»-ban. Cikkíró panaszkodik «Vallásos élet Londonban» cimű cikkében az anglikán egyház híveinek lanyha templombajárásáról, azután áttérve a katholikus egyházra és ennek hiveire, így folytatja :
«Egyik legsajátságosabb tulajdonsága a katholikus egy-háznak, hogy valamennyi hitvallás közül egyedül ő fedezte föl titkát annak, hogyan tartson magához acél gerendakapcsokkal lekötve férfit és nőt, embereket a társadalom minden osztályából a műveltség minden fokán. Akármily állást foglaljanak el a világban, bár-mily magas fokot ért el szellemi fejlettségük, a katho-likus egyház hatalma fölöttük valóságos és egyesítő hata-lom. Csak a kik követőiről személyes ismereteket sze-reztek, birnak fogalommal az egyéni meggyőződéseknek ama változatosságáról, a mely nyugalmat és rendet
teremt abban a látszólag szigorú és hajthatatlan rend-szerben, a mellyel a katholikus egyház tekintélye érvé-nyesül. Ő talán (!) a legváltozatosabb és épen úgy a legegységesebb és legtömörebb hatalom a vallásos világ-ban». «Talán»-t mond a konklúzióban, miután a prae-missákhan kétségtelennek ismerte el a katholikus vallás-nak egyedül álló egységességét. Azonban a vallomás csonkán is nagybecsű.
L i s s a b o n . Maestro l^orenzo Perosi, a pápai ének-kar igazgató mestere a Vatikánban, itt Portugália fővá-rosában a «Schola cantorum»-nak egy nagy koncertjét nagy sikerrel dirigálta. Az «01 Opinais» cimű lap azt írja, hogy a művészi világ lelkesedése határt nem ismert, a közönség köréből pedig nem kevesebb, mint 2000 koszorút nyújtottak át az egyházi zene nagy mesterének.
A király azt a kívánságát nyilvánította, hogy a pápai énekkar igazgatóját neki bemutassák. A bemutatást maga a nuntius végezte. Utóbb maestro Perosit a kül-ügyek minisztere is nagy tiszteletadással fogadta.
*
S z e n t f ö l d . Magdalából — a genezáreti tó partjáról érkezett tudósítás szerint az ottani német telep felmérése és parcellázása legközelebb megvalósul. Ez az újabb német telep, úgy mint ascaloni, katholikus gazdasági telep. Vogt káplánhoz Biberachba annyi tudakozódás érkezik, hogy alig képes a kérdezésekre felelni. A német nép nem mondhatni, hogy nem szereti hazáját ; de ha alkalma nyílik, szivesen foglal helyet bárhol a világon és boldogul mindenütt, mert hü marad ősei vallásához és józan, becsületes és szorgalmas erkölcseihez. így fog-lal tért a német nép legújabb időben a Szentföldön is.
*
S z e n t p é t e r v á r . Az orosz államegyház átalakításá-ról, melyet rajta az ezidei őszi összes zsinat fog végezni, már némi előzetes fogalmat lehet szerezni. Az előkészítő-bizottság kimondotta, hogy azon a zsinaton csak a püspö-kök fognak döntő szavazattal birni. A «fehér papság»
(alsó papság) és a világiak csak véleményt mondhatnak szavazati jog nélkül. Különösen érdekes az orosz schis-matikus egyház leendő központi kormányformájának a megállapítása. Két áramlat mutatkozott a bizottságban.
Az egyik fönn akarta tartani a mostani cári szent syno-dust, mely tisztán állami jellegű intézmény. A másik patriarkátust akar. A bizottság többsége a két rendszer összeolvasztásában állapodott meg egyházi túlsúllyal.
E szerint az orosz schisinatikus egyház élén patriarka fog állani ; mellé püspökökből álló zsinat lesz szervezve.
A laicarchia, vagyis a világiak vezetése és uralma, melyre, a mint láttuk, a schismatikus egyházban is törekszenek némelyek, ki lesz zárva.
*
K ó m a . Ac olasz katholikusok köztevékenységének ügyében a bergamói «Azione Popolare», két neveze-tes okmányt közölt. Az egyik Merry del Val bíboros államtitkár levele Medolago-Albani, Toniolo és Pericoli-hoz, az olasz kath. társadalmi akció vezető férfiaiPericoli-hoz, a mely világot vet az úgynevezett keresztény demokraták panaszaira. Merry del Val bibornok levelének szövege ez :
«A Szentatya örömmel értesült arról, hogy az a nap, a melyen önök Firenzében a katholikus egyesületek kép-viselőivel a népegyesület alapszabályairól véglegesen
határozni fognak, közeledik. A Szentatya meg van győ-ződve arról, hogy az értekezlet határozatai helyeselni fogják azt a kiváló buzgóságot, mellyel önök a mult-évi junius hó 11-én kelt pápai körlevél utasításainak gyakorlati megvalósítására vállalkoztak. Az önök által egybehívott értekezletnek célja a legszebb bizonyíték önöknek ama buzgólkodása mellett, hogy a kath. nép-egyesület alapszabályai a leggyakorlatibb alakot öltsék magukra. Ezt a célt pedig annál könnyebben lehet elérni, hogyha önök, a mint a Szentatya kívánja, az alapsza-bályok alapjául «az egyházmegyék kath. akciójának alapszabályait» fogadják el. O Szentsége nem kételkedik azon, hogy az alapszabályok megvitatásánál a képvise-lőket az egyetértés szelleme és a jó cselekvésnek erélye fogja vezetni, a mely a katholikus egyesületi élethez illik».
Az itt említett egyházmegyei alapszabályok 8 pont-ban a következőket foglalják magukpont-ban: 1. Minden olasz-országi egyházmegyében, a püspöktől függésben, «egyház-megyei igazgatóság» alakíttatik, a végett, hogy az illető helyi akció az apostoli szentszék utasításai szerint tör-ténjék. 2. Ennek az egyházmegyei igazgatóságnak tagjai az egyházmegye területén levő s a püspök által kijelölt nagyobb egyesületek hivatalos képviselői. A püspök hozzájuk más tagokat is nevezhet ki. A mely megyében katholikus egyesület nem volna, ott az egyház-megyei igazgatóságot az ő bizalmi férfiaiból állítja össze.
3. Az egyházmegyei igazgatóság mellett papi tanács leszen, melyet a püspök nevez ki és ruház föl jogokkal és köte-lességekkel. 4. Minden egyházmegyei igazgatóságnak alap-szabályai lesznek ügyrenddel, a püspöktől megerősítve, az egyetemes olasz katholikus társadalmi akció alap-szabályaival összhangzásban. 5. Az egyházmegyei igaz-gatóságok igyekezni fognak minden egyházmegyében minden katholikus intézményt egyesíteni, hogy a kath.
köztevékenység könnyebb és hatásosabb legyen. 6. Az egyházmegyei igazgatóságoknak állandó összeköttetésben kell lenni az egyetemes jellegű katholikus egyesületekkel.
7. Az egyházmegyei igazgatóság alapszabályainak kereté-ben szabadon mozog. 8. Egyazon célú katholikus egyesüle-tek az egyházmegyei igazgatósággal egyetértésben egyház-megyei, tartományi stb. szövetségbe léphetnek egymással.
íme ezek azok az alappontozatok, melyeken az úgy-nevezett keresztény demokraták megütköztek. A pápa tudvalevőleg már segített a bajon, kijelentve, hogy nem vallásügyi dolgokban a püspökök a világiaknak
szaba-dabb működést fognak engedni. —y—la.
K ü z d e l m e i m . Irta Vámbéry Ármin. Budapest, J r o d a
-1905. 516. I.1 ' j
Az ember fejcsóválva teszi le kezéből ezt a könyvet
Az ember fejcsóválva teszi le kezéből ezt a könyvet