Kikből állanak a baptisták egyházi szolgái?
A 16. §. szerint: Az egyházi szolgák rangkülönbség nélkül a következők : 1-ször Hitközségi elöljárók, 2-szor Hitszónokok (lelkészek), 3-szor Hitközségi vének, 4-szer Evangyélisták, 5-ször Diakonusok. Különös egy össze-állítás, az igaz ; éppenúgy lehetne többet, mint keveseb-bet elrendelni. (Megjegyzem, hogy a Hitvallomás 10. cikke még a tanítókat is ide sorolja, valamint hogy ott szolgáknak már csak a diakonok neveztetnek.)
Tehát ezek az egyházi szolgák rangkülönbség nélkül vannak, bizonyára csak itt a papiroson, mert az életben ez máskép szokott lenni. Bármiként álljon is azonban a dolog a szervezetben, annyi tény, hogy ez a felfogás is ellenkezik a Szentírással. Krisztus ugyanis csak az egy Péternek m o n d t a : neked adom a mennyek országa kulcsait, jelezvén ezzel a főhatal-m a t ; apostolainak főhatal-meg ezt főhatal-m o n d t a : ti nefőhatal-m úgy (főhatal-mint a nemzetek királyai), hanem a k i nagyobb közöttetek, legyen, mint a kisebb; és a ki előljáró, mint a szolga (Luk. 22., 26.). Nem tagadta tehát köztük a rangkülönb-séget, hanem azt, ki nagyobb köztük, csupán alázatos-ságra intette. Azért beszélhetett szent Pál az egyházat kormányzó püspökökről (Ap. Csel. 20., 28.) s azért inthette a híveket: Engedelmeskedjetek elöljáróitok-nak (praeposilis vestris) és hódoljatok nekik; mert ők őrködnek, mint a kik számot fognak adni lelkeitekért.
(Zsid. 13., 17.)
Szentírásellenes lévén a szervezet jogi alapja, a többivel rövidebben végezhetünk.
A mi az egyházi szolgák értelmi képesítését illeti, az igazán a minimumra van leszállítva. A hitközségi előljáró, tehát a község feje, vezetője (a 18. §. szerint) elég ha legalább négy polgári iskolai osztályt, vagy ehhez hasonrangú más iskolát (gimnázium, reál, katonai iskola stb.) rendesen vagy magánúton (!) vég-zett legyen és pedig Magyarországon. Ennyi képvég-zett- képzett-sége nálunk m á r m a j d n e m minden mesterembernek, vagy iparosnak van. Hitszónok (lelkész) lehet, a ki hitszónoki (theologiai) iskolát végzett, vagy legalább gimnáziumi, vagy ezzel hasonrangú iskolai érettségi bizonyítvánnyal bir. A hitszónoki iskolát még m a j d csak fogják szervezni. A hitközségi vénektől — pedig,
mint mindjárt meglátjuk, ezek a tulajdonképeni lelké-szei a hitközségnek — nagyobbfokú világi iskolai képzettséget nem kívánnak; bizonyára az elemi isko-lával is megelégesznek. Az evangyelistáknak — csak annyit mond a szervezet — némi iskolai képzettséggel kell birniok, a diakónusoknak már csak írni és olvasni kell tudniok.
Ilyen mértéket szabnak az országos vezetőségre, az ú. n. szövetségi bizottság tisztviselőire is. (5. §.)
Látnivaló, hogy a tudományból ugyancsak keve-set kívánnak, mintha sejtelmével sem bírnának annak, hogy a világ az egyházat kultúrintézménynek is szokta tekinteni, mely, Montesquieu szerint, midőn ég felé mutat, itt a földön is előmozdítja az emberek javát.
Ugy látszik, ebben is félreértés vezeti őket. Krisztus ugyanis, isteni erejének a kimutatására, tana elterjeszté-sére, kezdetben egyszerű halászokat, tanulatlan embere-ket választott és tudásuk hiányát charismákkal pótolta ; a baptisták meg ezt a mai felnőtt egyházra is akarják alkalmazni charismák és Krisztus ereje nélkül. Ám legyen meg nekik hitük szerint.
Mik továbbá ezeknek az egyházi szolgáknak a teendőik? A legsajátszerűbb összevisszaságban a követ-kezők.
A hitközségi előljáró — a 17. íj. szerint — a hit-község vezetője és első hivatalnoka s mint ilyen köte-les a tagok nyilvántartásáról gondoskodni, a hivatalos bejegyzéseket eszközölni, a diakonusok vagyonkezelé-sét ellenőrizni s a hitközségi gyűlés határozatait végre-hajtani, illetőleg végrehajtatni ; a költségvetés korlátain belül utalványozni. Ez tehát allele polgári társulati elnök, minden lelkészi kötelezettség nélkül.
A hitszónok a hitközségnek prédikátora (lelkésze), tehát — a szervezet szerint kell, hogy különös képességgel birjon a szentbeszédek tartására. Más teendőt neki a szervezet nem jelöl, kivéve, hogy
egy-úttal egy személyben hitközségi előljáró is lehet.
A hitközségi vének a tagok ápolói, látogatói, gyámolítói, vigasztalói (mintha csupa betegekből álla-nának a baptisták!), kiknek kötelességük tanáccsal szolgálni, a tagokkal imádkozni (!), őket vallási köteles-ségeik teljesítésére buzdítani, szeliden inteni, bibliai értelemben dorgálni, felettük, mint az Úr juhai felett, őrködni, őket a bűntől visszatartani és részükre a szakramentumokat kiszolgáltatni.
Ez igazán a legszebb és valóban az egyedüli lel-készi hivatal az egész hitközségben ; ezek a vének gondozzák a hívek lelkiszükségleteit és sajátszerű, mégis a hitszónokot, a kinek alig van teendője, hívják lelkésznek és érettségit kivánnak tőle, a vénektől pedig, a kiknek tulaj donkép kötelességük a tagoknak minden-nemű tanáccsal szolgálni, a szervezet szerint «nagyobb-fokú világi iskolai képzettség nem kívántatik.» Ez amolyan felforgatása a természeti rendnek és a dolgok természetes követelményeinek !
Az evangyelisták —ugyancsak aszervezetszerint — a hitszónokok mellett működő igehirdetők szóval és
írásban. Tehát a szétszórt, a távolabb fekvő vidéken lakó baptisták közt ugyanaz a tisztük, mint a hit-szónoknak a központban. De hát akkor — ennyi segéd mellett — mit csinál maga a hitszónok, hiszen csak nem prédikál reggeltől estig? Aztán pedig még neki érettségire van szüksége, ezeknek az evangyelistáknak, a kik azonfelül még írásban is kötelesek az igét hir-detni, hogy csak «némi iskolai képzettséggel kell birniok».
A diakonusok végre a hitközség vagyonának a kezelői. Azonfelül, jóllehet csak «írni és olvasni kell tudniok", támogatói a hitszónoknak imával és tanács-csal. A hitközség legtanultabb emberét, a hitszónokot, tehát ennyi oldalról kell megtámogatni !
Ezeket mind összevetve, ha az egyházi szolgák teendőiről és képesítéséről szóló e szervezeti rész nem furcsa, akkor semmi sem furcsa a világon !
A 21. §. kimondja r ó l u k : Minden egyházi szolga (lásd a 16. szakaszt) a hitközségnek, mint testületnek, van alávetve. A hitközség élethossziglanra választja szolgáit és őket hűtlenség esetén bármikor szolgálatuk alul fölmentheti.
A 24. §. pedig: Az egyházi szolgák hivatalai nin-csenek mindig fizetéssel összekötve, de a hitközség határozhat számukra arányos díjazást, különben ők bármi megengedhető polgári foglalkozásúak lehetnek.
A hitszónokra nézve azonban szükséges, hogy egyházi hivatala után táplálkozzék. A diakonusi állás csak gyér esetben lehel díjazott.
A hitszónoknak tehát, a ki csak afféle figurális, kell fizetésének lennie, de a véneknek, a kikre a lel-készi m u n k a zöme esik, nem !
Egyebekben a 30. §. szerint : papi ruha nincsen.
Természetes, a hol pap nincs, ott papi ruha sincs.
A hitközség anyagi eszközeiről a 31. §. szól.
E szerint : meghatározott hitközségi adó nincsen ; köteles azonban m i n d e n t a g a hitközség céljaira tehet-ségéhez mérten, szeretetből, adakozni, a ki ezt el-mulasztja, a közömbösség vagy a fösvénység bűnébe esik.
Tehát itt szeretetből köteleznek és ezzel kapcsolat-ban két új bűnt alapítanak meg — szeretetből. Csak az a kérdés, hogy ilyen ingatag alapon hogyan csinál-ják meg az évi költségvetést, melyet a 1 7 . f e l t é t e l e z ?
Ezek volnának a baptista hitközség belső szerve-zetének a körvonalai ; a mondottakhoz képest olyan gyarlók, hogy csakugyan meglátszik rajtuk, hogy ingyen csinálták őket, afféle negyedik polgári iskolai képzettséggel. Ezekért valóban kár volt Kálvin feleke-zetéből kitérni !
De a szervezet készítői mégis büszkék magukra és a szervezetükre, mely a 12. §-ban kivágja: ezen vallásfelekezetnek semminemű földi kegy- vagy véd-ura nincsen; semminemű egyházi függésben külföldi hatóságtól, vallásfelekezeti társulattól, vagy egyéntől nem állhat. És a 13. §-ban: A hitközségek felett semmi-nemű egyházi főhatóság vagy egyházi földi egyén
fon-hatósági vagy papi fejedelmi jogot n e m gyakorolhat.
E szerint a baptista hitközségeknek földi főpapjuk, kerületi vagy országos elöljárójuk, vezetőjük, vagy országos p ü s p ö k j ü k nincsen, hanem az egész felsőbb képviseletet egyedül az 5-ik §-ban körülírt szövet-kezeti (több hitközség szövetsége) bizottság teljesíti...
Ok Krisztus vezérlete alatt á l l a n a k !
Különben m i n d e n ügyüket (22. §.) a hitközségi közgyűlésen intézik el, a hol minden tagnak (23. §.) nemi különbség nélkül egyenlő szólási és szervezeti joga van ; a miben, mint bibliás felekezet, ismét vétenek szent Pál ellen, a ki egyenesen megparancsolta, hogy : az asszonyok az egyházban hallgassanak ; mert nem engedtetik meg nekik, hogy szóljanak. (I. Kor. 14., 34.)
Végül a szervezetbe bele van foglalva isteni tisz-teletük, szertartásaik és a tagok felvétele is.
A 25. §. szerint a baptisták isteni tisztelete kétféle : belső és külső. Lényeges és fő a belső, mely áll az özvegyek és á r v á k n a k n y o m o r ú s á g u k b a n való látoga-tásából, szeplőtelen életmódból, az evangelimnak ( m e l y i k n e k ? mert, hogy azt a valódit nem értik, lát-tuk !) alkalmatos és alkalmatlan időben való terjesz-téséből, bűnösöknek megtérítésre való hívásából, sze-gények és betegek iránti részvétből és a keresztnek ö r ö m m e l való hordozásából.
Ez volna a baptista belső isteni tisztelet; j á m b o r dolgok ezek mindenesetre,olyasfélék, mint a mit nálunk a Szent-Vince-egylet tagjai különösen gyakorolnak.
Csak egy fogyatkozása van ennek az egész elősorolás-nak, az, hogy belsőről beszél és külső ténykedéseket sorol fel ; bizonyosan rossz pszichológus volt a szer-kesztője, a ki a belső isteni tisztelet elemeit nem jól ismeri. Az egészet összetévesztette a keresztény irgal-masság testi és lelki cselekedeteivel.
A baptista külső isteni tisztelet áll : ima és bibliai órák tartásából (mit csinálnak a bibliai órákon ? az exegesishez magas képzettség kell!) és hitszónoklatból.
Olyan érzékeny lelkeknek, mint a minőknek a j ó b a p -tisták látszanak, elég ez?
A szertartásokról szól a 20. §. Ezt m o n d j a : A keresztelésen, uri szent vacsora osztáson, igehirde-tésen, igeolvasáson és énekeken kívül egyéb szertartás nincsen. Kevés az igaz s mi több, ennek a fele is alig nevezhető szertartásnak, legföllebb a szónak szokatlan kitágításával.
A keresztelésről külön szól a 27. i;. A keresztelés folyó- vagy állóvízben, esetleg egy azon célra felállí-tott m e d e n c é b e n hajtatik v é g r e . . . A szertartás áll énekből, imából, rövid szónoklatból és az egyének egyszeri víz alá merítéséből.
Ez tulajdonkép ennek a felekezelnek a specifi-kuma, a felnőttek keresztelése és a folyóvízben való keresztelés. E b b e n iparkodnak Krisztusnak J o r d á n b a n történt megkeresztelését utánozni. De látszik, a mint a bibliai betűhöz n e m ragaszkodnak abban, hogy az embereket nem utasítják Jordánba, úgy a folyótól is kezdenek távolodni, megengedvén a medencét.
A medencétől pedig m á r csak egy lépés a leöntéssel történő kereszleléshez... s ezért az egy p o n t é r t kellett külön felekezetet felállítani?
28. §. Az urvacsorai szertartás áll a kenyérnek és b o r n a k a hivők közötti kiosztásából (hol?).
A tagfelvételről szól a 29. §. A belépés vagy a ki-lépés bejelentése a hitközségi előljáró előtt történik.
De azt m o n d j a t o v á b b : A belépés a s z a k r a m e n t u m o k kiszolgáltatásával összefüggésben nem áll, azért a meg-keresztelés a belépéssel egy fogalom alá n e m vehető.
Ez teljesen érthetetlen. Hiszen a Hitvallomás 8. cikke szerint: A keresztség... az Úr anyaszentegy-házába való belépés és a 10. cikk szerint : A kereszt-ség által felvétetünk a Krisztusnak e földön létező gyülekezetébe.Hogyan m o n d h a t j á k tehátfennebb, hogy a megkeresztelés a belépéssel egy fogalom alá nem v e h e t ő ? Mit csinálnak a hozzájuk átlépő keresztény, tehát m á r megkeresztelt emberrel ? Nem keresztelik m e g ? Hiszen előttük a gyermek-keresztelésnek nincs értéke ! De erre a szervezetben feleletet n e m kapunk.
Ennyit a szervezetről. Valóban igaza van a minisz-ternek, hogy ez a szervezet egy hazai felekezetével sem azonos. Olyan gyarló.
B u d a p e s t . A Katholikus Egyesületek Szövetségének Egyházi közgyűlése. És mégis mozog a föld, már t. i. a
keresz-tény magyar föld is kezd mzzogni, életjelt adni magá- ° ról. A keresztény eszmék újból kezdik átjárni a magyar krónika.
társadalmat, hogy legyen ismét úgy, a hogy régen volt.
Az erre törekvő Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége közgyűlését Budapesten a belvárosi katholikus Kör dísztermében folyó hó 16. és 17-én tartja meg a következő tárgysorozattal: Május 16-án délelőtt 9 órakor a belvárosi plébánia-templomban szentmise.
10 órakor I. ülés. Elnöki megnyitó. Tartja Zichy János gróf szövetségi elnök. Az igazgatóság jelentése. Szövetségi számadások és költségvetés. Választások elrendelése (41 igazgatósági tag). Határozati javaslatok tárgyalása.
II. ülés délután 3 órakor ugyanott. Határozati javasla-tok tárgyalása. A választás eredményének kihirdetése.
Május 17-én délelőtt a Szent-István-Társulat és Regiszi Szent-Ferenc-Társulat közgyűlése miatt csak a szövet-ség közgyűlésén kiküldött bizottságok működnek. Dél-után 3 órakor a belvárosi Katholikus Kör dísztermében nyilvános ülés. 1. A türelem és szintelenség határa.
Dudek János dr., egyetemi tanár. 2. Keresztény társadalmi térfoglalás. Molnár István dr. tanár. 3. Társadalmi pro-grammok és a kereszténység. Zichy Nándor gróf. Záró-beszéd.
A határozati javaslatok előadói : Erdősi Károly, Frey János dr., Glattfelder Gyula dr., Giesswein Sándor dr., Haller István, Kanter Károly, Mattyasovszky Lajos lovag, Mócsy István dr., Molnár István dr., Pompéry Aurél dr., Szabó György, Szentiványi Károly, Szuszay Antal, Várady L. Árpád c. püspök, Vay Péter gróf, Zlinszky János dr.
*
I t ó m a . A pápaság Rómát a világ szellemi középpont-jává tette. Meglátszik ez az örök városon az év minden
szakán át, de különösen feltűnővé válik húsvét Iáján, a
mikor legsűrűbben érkeznek Rómába valamint az igazán és egészen idegenek, úgy azok az idegenek is, kik mint katholikusok Rómában lelkileg egészen otthon érzik magukat a pápa mellett. Ezidén a magyar ifjúság zarán-doklata egy ausztráliai zarándoklattal találkozott szent Péter sírjánál. Az ausztráliai zarándoksereg 50 tagból állt, három püspök vezetése alatt. — A pápa a Vezúv kitörése által kárt szenvedett lakosság segítségére Prisco nápolyi bibornokhoz 10.000 lirát küldött, levelében saj-nálatát fejezve ki azért, hogy az apostoli szentszék mai gazdasági viszonyai nagyobb arányú segítséget nem engednek meg.
*
Milano. Mennyire szivén viseli az egyház az emberi-ség tudományos haladását, mutatja a következő eset.
Ferrari bibornok, milanói érsek, főegyházmegyéjének hivatalos lapjában, a «Foglio Uí'ficiale»-ban, híveihez buzdító szózatot intézett, melyet a lelkipásztoroknak szó-székről kellett felolvasni : a léghajókról. A dolog a milanói kiállítás érdekével van összefüggésben. Valószinű, hogy nagy léghajózási kísérlet fog Milánóból kiindulni. Fer-rari bibornok figyelmezteti hiveit, hogy a léghajók és léghajósok a tudomány érdekeinek szolgálatában álla-nak : ennélfogva a népnek mindenben segítségükre kell lennie. A lelkipásztorokat felhívja a bibornok, hogy a népnek bővebb felvilágosítással szolgáljanak a léghajó-zás közművelődési hasznosságáról és arról, mikép lehet a nép a léghajósoknak segítségére.
*
L o n d o n . Az angol világbirodalom lakossága össze-sen 398 millióra emelkedett. Ezek közt vallás szerint hindu 208, mohamedán 94, keresztény 58, budhista 12 millió, különféle vallású 23 millió, zsidó 352.754. Ezek-ből az adatokból két tény magaslik ki. Egyik az, hogy a keresztény vallás uralomra képesít más vallásúak felett. Másik az, hogy a nagy angol világbirodalom egész területén nem nagyon sokkal van több zsidó, mint Buda-pesten.
*
Rio J a n e i r o . Egyház és állam viszonya Brazíliában 1891 óta igaz, hogy az elkülönítés, separatio alapján áll, azonban nem francia, hanem amerikai értelemben, vagyis minden elkülönítés dacára szívélyes. Nyilvánvalóvá lett ez legújabban azon a lakomán, melyet a brazíliai köztársa-ság kormánya Albuquerque bibornok tiszteletére rende-zett, midőn ez Rómából biboros fejedelmi rangban érke-zett vissza hazájába. A köztársaság elnöke maga is meg-jelent a lakomán és maga köszöntötte fel Brazília nevé-ben a biboros főpásztort.
*
J a p á n . Japáni érsek cimet Miklós cár legújabban Miklós püspöknek adományozta, a ki Japánban az orosz hitterjesztés élén áll. A cári ukáz ennek az intézkedésnek indítékául azt hozza föl, hogy Miklós püspök «az ortho-doxia és a keresztény ügy» (ime tehát, ez a két dolog nem egy) érdekében az orosz-japán háború alatt kitűnő, igen jelentékeny szolgálatokat tett. Vájjon mit szól az orosz cár autokrata rendelkezéséhez — Japán ?
Cleveland. (Egyesült Államok.) Utazás közben. Ez alatt a cím alatt az itteni «Magyarok Vasárnapja»
Paulovits Róbert dillonvalei plébános tollából a követ-kező érdekes egyházi tudósítást közölte :
Felkért egyik paptársam, hogy a húsvéti időben menjek el hozzá és segítsek neki hivei kigyóntatásában.
Útnak indultam. Már a depot-on feltűnt egy papi ruhá-ban levő férfiú, kereszttel a mellén. Gondoltam, hogy ez talán szerzetes lesz, de nem törődtem vele. Szokásom szerint a breviáriumot (papi zsolozsma) végeztem, midőn az én papi kinézésű emberem bemutatja magát nekem, hogy ő a természetrajz tanára, egy protestáns-anglikán high churchhöz tartozó főiskolában. Nyugalmamban nem zavart meg, hagytam őt beszélni. A vallásról kez-dett beszélni. Azt mondja, hogy ők protestáns létükre mindent hisznek, mit a római katholikusok, kivéve a római pápa csalatkozhatatlan tanítói hivatalát. Tudtam, hogy utam rövid, nem akartam tovább kérdezni, ő is észrevette, hogy breviáriumozni szeretnék, azt mondja, hogy ő is breviáriumoz, ha elvégeztem, visszajön. Vissza is jött. Ekkor már én is szivesebben beszélgettem vele, mert a papi zsolozsmát elvégeztem. No, most már hall-juk a hitigazságokat.
Azt kérdeztem tőle, hogy mit hisz a keresztség szentsége nélkül kimúlt kisdedek örök életéről? Helye-sen megfelelt, egészen a keresztény tan szerint. Kérde-zem a szentmiséről ! Azt mondja, hogy ő is miséz. Talán még holtakért is miséz? Igen, mondja ő, még misepénzt is elfogadunk. Nem is protestánsok maguk — mondom neki — hiszen a halottakért való misézés még mindig nagy szálka a protestantizmus szemében.
Tessék csak várakozni, elhozom a mi hitvallásun-kat. «Articles of Religion» a cime. Elhozta az imádságos könyvét, annak a végén mutatja az összefoglalt pro-testáns hitágazatokat. Először is a szentmisét kerestem föl, mit szól hozzá a protestáns hit. De bámultam a protestáns lelkésztanár tudományán. Szórói-szóra ez van a hitágazatjuk között : «The sacrifices of Masses, in the which it was commonly said, that the Priest lid offer Chist for the quick and the dead, to have remission of pain or guilt were blasphenous fables, and dangereous deceits» Art. XXXI.
No szépen vagyunk, hiszen eszerint a szentmise istenkáromlás és káros, ártalmas valami. Gondolkoztam, miért miséznek tehát, miért miséznek még a holtakért is ? Míg így gondolkozom, odajön hozzám, mutatom neki a nyomtatott hitvallásukat.
Azt hiszed, kedves olvasó, hogy meghökkent?
Nevetve mondja, most már mást hiszünk. Mutatom neki a szentségekről való tant. Ott az van, Krisztus két (kettő) szentséget rendeli. Hát ez mi ? — kérdem tőle. — O ezt sem hisszük mi. Mi hét szentséget hiszünk — mondja. Hát a tisztítóhelyről mit hisznek? van? — kérdem. — Igen, hiszen azért misézünk a halottakért felel ő. Hiszen a hittanukban az van, hogy Isten szavával ellenkezik a purgatóriumban való h i t ? Ó az már régen volt, az utolsó konvención (konventen) már máskép hatá-roztak.
De már rendeltetésem helyére értem, búcsút vettem a tévelygő tanártól. Ilyen tan szerint egy emberöltőn át százfélét is hisznek és mégis protestánsok maradnak.
Mikor tértek át az édesanyához ? —y —la.
oda- ^ vallás ós kinyilatkoztatás. Irta Vajó József dr.
Budapest. 238.1. — Alig egy éve, hogydr. Vajónak «A hit»
einüí munkája megjelent, melyben az alapvető hittan egyik legfogósabb és egyik legszövevényesebb szakaszát tárgyalja igen avatott kézzel. A szakférfiak egyhangú elismeréssel és dicsérettel nyilatkoztak szerzőnk irodalmi termékéről.
Ma már előttünk fekszik a szerzőnek második kötete : a keresztény vallás apologetikája.
Ha valaha, úgy napjainkban égető szükséget képez nálunk a magyar nyelvű hitvédelem. Hisz annak az áldatlan és elkeseredett harcnak, mely mostanában az anyaszentegyház ellen folyamatban van az irodalom minden ágában, saját tapasztalásom szerint is, nagyobb részt a tudatlanság a szülőoka. És hogy a katholikusok közül oly sokan megtántorodnak hitükben, annak tulaj-donítom, hogy kevés nálunk a hitvédelmi könyv. Ezen a bajon segíteni hivatva van egyebek közt Vajó dr. «Vallás és kinyilatkoztatás» című munkája, melynek tartalma nem más, mint az úgynevezett : demonstratio Christiana.
Terjedelme olyan, hogy a nem szakember sem ijedhet meg tőle. Csak a legszükségesebbre szorítkozik.
A felveti anyagot azonban elég kimerítően, szigorúan tudományos felkészültséggel dolgozza fel. Minden tétel-nél megtaláljuk szabatos meghatározását a szóban forgó fogalomnak ; kellő körülírását az értekezés terjedelmé-nek, hogy mily irányban és mértékben akar a szőnye-gen levő kérdés taglalásába bocsátkozni. Hangyaszor-galommal válogatja össze a meggyőző és perdöntő érve-ket úgy, hogy mélyenjáró gondolkodása, biztos Ítélete, bőséges bölcseleti és theologiai ismerete valóban elisme-rést érdemel. Teljesen birtokában van a letárgyalt anyagnak. Méltó tanítványa azoknak a nagy (innsbrucki) mestereknek, kiket ifjú korában hallgatott és kiknek szellemi termékeiből táplálkozott.
Legmegfelelőbbnek tartja a régi hitvédők módszerét.
Nem enged annak a legújabban egyeseknél divatos irányzatnak, melyet éles kritikának vetettaláZubriczkydr.
is «Régi és új utak a hitvédelemben» című munkájában.
Régi és mégis új. Lépést fart a haladó korral. Ismeri és értékesíti a tudományos kutatás legújabb vívmányait.
Ennek bizonyítására legyen elég hamarjában csak kél fejezetre utalnom. Az első, mely az összehasonlító
Ennek bizonyítására legyen elég hamarjában csak kél fejezetre utalnom. Az első, mely az összehasonlító