Az egyedi használatú szavak

Az új szóalakok és jelentések, mint a Supplementumból jól látszik, akkor igazán meggyőzőek, ha a képzés szabályosságán túl további adatok is igazolják magyarázatukat. Az mindenesetre első megközelítésre is jól látszik és lényeges tapasztalat, hogy azokban az esetekben, amikor egyedi előfordulás van feltüntetve a szótári szócikkben, s a szóra újabb forrásadat is előkerül, az értelmezések rendszerint jól kiegészítik egymást. Gyöngyösi Gergely munkáját Horváth János irodalomtörténete nyomán hagyományosan a kolostori latinság körébe sorolhatjuk.

Ennek fontos jellemzője, hogy intenzíven hatottak rá a humanizmus nyelvszemléletéből eredő jelenségek, de annak esztétikai szempontját nem tette magáévá, azaz továbbra is a skolasztikus nyelvelmélet alapjaira helyezkedett. A megállapítás első felét azok az esetek támasztják alá, amikor a szó létét Gyöngyösié mellett humanista szerzőtől származó forrásadat is alátámasztja, de más nem (ilyen pl. a ’ius’ [= leves], ahol Galeottóval találkozik a pálos szerző, a ’commentari’, ahol Bonfinivel és Váradi Péterrel [bár más értelemben], a

’complexio’, ahol többek között Hagymási Bálinttal, vagy a ’dediscere’, ahol meg éppen Ianusszal). Az említett ’ius’ arra is rávilágít, hogy a humanistákkal közös volt a mindennapi élet jelenségeinek megnevezésére irányuló törekvés (ilyen egyedi előfordulások Gyöngyösinél a ’botum, cerussa’ stb). A találkozásra azonban jellemzőbb eset, amikor saját egyházi környezetén belül használ azonos, de egyébként egyedi vagy ritka kifejezéseket.

Gyöngyösi ilyen szempontból a értelemszerűen teológusokkal (Szt. Gellért, Cerbanus), de leginkább az obszerváns prédikátorokkal mutat nyelvi egyezést, ami fontos megerősítése a kolostori latinság fogalmának (pl. csak Pelbárttal közös a használata a ’historialis, intellectio, involuntarius, irreligiosus’ stb. szavaknak, de például a Pécsi egyetemi beszédek néven ismert sermo-gyűjteményével az ’impossibilitas’). Ami azonban még ennél is feltűnőbb, hogy Gyöngyösi számos esetben egyedi módon gyarapította a latin szókincset, olyan esetekben pl.

mint a ’candicatio, corrigibilitas, deceptrix, despectus 3, disciplinatus 3, distorte, eiaculatorius, eiector, emendatorius, excultor, exhonoro, frixare, fucate, imbecillare, impeditivus, incensare, incoinquinatus, independenter, indigestibilis, inebrietas, ingrassari, insperato, instructivus, Iobicus, iuncus’. Ezek a szavak egyedül az ő szövegeiből dokumentálhatóak, jelentős részük különösebb magyarázatot nem igénylő módon a skolasztikus nyelvszemlélet képzési elvein alapul. Ha mármost számba veszem azokat az egyedi előfordulásokat is, melyek aSupplementumban szerepelnek a pálos szerző neve alatt, a fentebb mondottak csak még erősebb alátámasztást nyernek. Gyöngyösi újabban feldolgozott munkáiból származik az előzőekben felsorolt 25 kifejezéshez hasonlóan további 33 szó:

’absinthiare, aequanimis, asininus, basse, bissextilis, burdo, caste, celatio, complusculus,

compunctivus, consolativus, contenebrare, contemnere, conventualiter, corviger, definitorius, delatus, despicabilis, discretus, discussor, edentulus, elucubrare, examinanter, fenestripar, fiscella, flebotomia (= phleb-), frontisecus, gemmicula, habituatio, illicitare, indiscusse, infrigero, inspirative, intellegibilis’. Az utóbbi felsorolásban is feltűnőek a rendi életre és szervezetre vonatkozó egyedi kifejezések (’conventualiter, definitorius, discretus, habituatio, indiscusse’), melyek szükségszerűen arra irányítják a figyelmet, hogy a szóhasználat mögött esetleg eszmei törekvések is megbújhattak. Önmagában az a tény, hogy az egyes szerzetesrendek sajátos terminológiát alakítottak ki a rendi szervezetre, nem különös, mondhatni a mindennapi élet követelményének tekinthető.⁷⁰ A ferencesek sajátos jelentésben használták a ’custodia’ (= őrkerület, redni szervezeti egység) és a ’commissarius, commissariatus’ szavakat⁷¹, a domonkosok a ’contrata’-t szótárunkban eddig nem dokumentált módon szintén ’rendi kerület’ értelemben alkalmazták⁷², a becések a prépostnak adtak csak rájuk jellemző tartalmat. Ha azonban az említett pálos előfordulásokhoz hozzávesszük még azt a három esetet is, amikor a szintén újonnan feldolgozott Hadnagy Bálintéval egyezik Gyöngyösi szóhasználata (’contutari, generalatus, coenobialis’), csak megerősödik előbbi benyomásunk. Mind Gyöngyösiről, mind Hadnagyról az irodalomtörténet tanítja,⁷³ hogy szellemi tevékenységük a rendi fegyelem és szellem megújítására összpontosított. A mirákulumjegyzék összeállítása és a rendi történetírás egyaránt arra irányult, hogy a dicső múlt felvillantásával a szomorú jelen szerzeteseit heroizmussal töltsék el. Különösen a ’coenobialis’ melléknévnek tulajdoníthatunk e tekintetben jelentőséget, mert nem csak a két neves középkorvégi pálos munkáiban fordulnak elő, hanem a rendi oklevelezés egyes darabjaiban is, így óhatatlanul azt a benyomást keltik, hogy a

’remete(kolostor, -ház stb.)’ értelmű szó következetes használata a rendi írásbeliségben a sajátos rendi öntudat egyik legfontosabb megnyilvánulása kellett legyen.

Amellet sem érdemes megjegyzés nélkül elmennünk, hogy az újonnan feldolgozott munkákból előkerült adatok egy-egy szerzőre vagy műveltségi körre (pl. kolostori latinitás) nézve sajátos egyezéseket mutatnak. Aligha csodálkozunk azon az elmondottak fényében, hogy az ’incorrigibilitas’ szó újfent Gyöngyösinél tűnik fel, miután egy másik munkájában is

70 Sokat várhatunk ebben a vonatkozásban a rendi formuláskönyvek közzétételétől (tudomásom szerint Sarbak Gábor a Liber viridis, Molnár Antal a Szűcs Jenő által már sok tekintetben kiaknázott ferences levelezőkönyvek kiadásán dolgozik). Fontos hozadéka lehet ezeknek a munkáknak a rendi vokabulárium összeállítása.

71 LLMAeH s.v. Szovák,Győri őrség 17. A ’commissariatus’-ra ld. Supplementum, pars prima.

72 Gabriel ... episcopus ... anno Christi 1501 ... preterea per singulos conventus contrate nostre legavit scutellam unam argenteam:c.1524 M.Sion 1867 p.605. Nam quilibet conventus tocius contrate dilatus est illis ex bonis in numero ad minus vigintiquinque florenorum:Ibid. p.606. Vö. Ipolyi megjegyzésével a 671. oldalon utalássa DuCII,576-ra.

73 Sarbak,Prior General. Tarnai,Irodalmi gondolkodás 103-155.

használta azt⁷⁴, ellentéte, a ’corrigibilitas’ pedig – fentebb láthattuk – szintén az ő kifejezéskincséhez tartozik.

A szerzetesek közötti kummunikációban is feltűnnek olyan szavak, melyeket más forrástípúsokból nem remélhetünk, egyelőre nem is találtunk. Az intézményrendszeren belüli szolidaritás egyik fontos eszköze lehetett az a sajátos nyelvi usus, melyet a szerzethez tartozók maguk között használtak. Ennek egyik ékes tanúbizonysága az az oklevél, mely a pálosok kézikönyvében, a Liber viridisben maradt fenn, és a bencésekkel való viszony rendezésére irányult. Magát a szöveget ígérvényként a bencések, eddig ismeretlen reformkáptalana állították ki 1395-ben, különös benne a beöltözésre és a habitus-használatra utaló kifejezésanyag:

Obligatoria, quod nullus frater heremita in ordinem Sancti Benedicti accipiatur et acceptus extradari debeat:

Nos Emericus Pechwaradiensis, Henricus Sancti Benedicti de Iuxta Gron, alter Henricus Zuburiensis et Iohannes de Batha monasteriorum abbates presidentes capitulo generali venerabilium dominorum abbatum nigri ordinis Sancti Benedicti in provincia Hungarie existencium notum facimus universis et singulis, quorum interest seu interesse poterit, quod nos de voluntate et consensu omnium et singulorum predictorum dominorum abbatum religiosis viris Sancti Pauli primi heremite de Noztre et de Thold in persona ordinis ipsorum vigore litterarum apostolicarum universas et singulas personas, quas dixerint et notaverint de ordine ipsorum ad nostrum ordinem fuisse translatas et ipsius nostri ordinis habitu habituatas, a nobis instanter requirentibus et ipsis restitui postulantibus in quibuscumque monasteriis ordinis nostri ipse persone residere dinoscuntur et qualicumque emineant dignitate, statu seu condicione, spopondemus et tenore presencium spondemus ad festum Beati Adalberti martiris proxime venturum in Strigonium et in presenciam reverendissimi in Christo patris, domini Iohannis archiepiscopi ecclesie Strigoniensis et iudicis sui per ipsum ad hoc delegandi seu subdelegandi, procul mota qualibet occasione seu dilacione mittere et destinare, ita videlicet, ut si examinante sano iudicio dictorum domini archiepiscopi et sui iudicis supradicte persone seu alique ex ipsis in prefato nostro ordine decrete fuerint legittime posse permanere, tunc cum quiete ad loca ipsarum in ipso ordine habita libere et expedite remeabunt; si autem non fuerint ad nostrum pertinere ordinem declarate et ad ordinem prefatorum fratrum heremitarum transferri debere iudicate, tunc deinceps nullus ex eisdem personis, sive fuerit abbas, sive non, in aliquo loco seu monasterio nostri ordinis ad residendum erit acceptandus. Datum in prefato capitulo secundo die festi Beati Luce ewangeliste ad Sanctum Andream de Wysegrad celebrato. Anno Domini millesimo tricentesimo nonagesimo quinto.⁷⁵

Mint fentebb mondottam, Szent Gellért Deliberatiojának szóhasználata egészen különleges színfoltja a magyarországi latinságnak.⁷⁶ Mivel a hazai írásbeliség első

74 LLMAeH s.v. és GREG.GYÖNGY.Constit. p.143.

75 Df 286489 fol. 56v. Egykorú feljegyzés a bal margón a szöveg elején: Valet; a végén: 1395.

76 Nemerkényi,Szent Gellért.

korszakának legterjedelmesebb szövege, ráadásul a bibliakommentár műfajának egyedülálló darabja irodalmunkban, aligha csodálkozhatunk azon, hogy a Magyarországi Latinság Szótárának második leggyakrabban idézett szerzője (az eddigiekben összesen mintegy 3100 esetben hivatkozott rá a Szótár). Az korábban sem volt kétséges a kutatástörténetben, hogy Gellérttel Itália latin nyelvhasználata érkezett el hazánkba, összevetve azonban a 11. század elejének másik itáliai hullámát dokumentáli veszprémi alapítólevéllel⁷⁷, első ránézésre megállapítható, hogy Itálián belül is különös összetételű nyelvvel van dolgunk.⁷⁸Ez részben a szerző velencei származásából adódik, az általa használt kifejezések között vannak olyanok (mindenek előtt a ’favolare’ ige és az ’instantaria’ főnév⁷⁹ tekintehők ilyeneknek), melyek valójában itáliai (= olasz) szavak latinosítás használatából erednek. Összesen 177 esetben állapítható meg bizonyossággal, hogy Gellért a munkájában egyedi alakban használt egy-egy szót. A teológusok későbbiekben is jellemző vonzódásával fordult a természeti / természettudományos ismerete felé. Állattani szótárát nemrégiben állították össze,⁸⁰ ebbe a körbe sorolhatók állatnevekből továbbképzett szavai, mint ’accipitrinus, columbiliter, corviliter, corvinus, ericius, hirciliter’, de ide sorolhatók a drágakövek (’amethystus, beryllus, chrysolithus, chrysoprasus, hyacinthus’), a szelek (’altanus, Circius, euroauster, Favonius’) valamint a csillagképek és csillagászati jelenségek (’Arctophylax, canicula, Hyades,), továbbá a tudományágak (’geometrica,’ az ’arithmetica’ használatában Temesvári Pelbárttal találkozik) megnevezései. Tudományos érdeklődésének bizonyítékai a retorikai műszavak (’allegoria, allegorizo, anagoge, figurate, formativus, hyperbolicus’) és a görög eredetű szavak (’aion, anasceuicus, anomalus, delta, dissologice, dissologicus, hieromysta⁸¹, holocaustoma’), utóbbiak még abban az esetben is, ha egyébként ma már nagyfokú biznyossággal állítható, hogy görög ismereteit Gellért közvetítő forrásból (többek között Isidorus enciklopédiájából és Pseudo Dionysius Areopagita teológiai összefoglalásának latin fordításából) vette.⁸² A magyar történetkutatásban is komoly érdeklődést váltott ki Gellért eretnekjegyzéke, már csak azért is, mert a történeti és külföldi eretnekmozgalmak mellett egy hazai eretnekségről is beszámol, sőt ennek a főbb állításait is ismerteti.⁸³ A történeti eretnekségek megnevezéséről

77 DHA I, 54-58.

78 Az az feltételezés, mely az Új Magyar Irodalmi Lexikon (szerk.: Péter László. Budapest 2000, 955) második kiadásában is napvilágot látott, miszerint esetleg Gellért írta volna István király Intelmeit, nyeli okoból teljes biztonsággal kizárható.

79 Déri,Szent Gellért 388.

80 Déri, Állatok.

81 Redl ,Problémák 212, felveti a ’hieromista’ szóval kapcsolatban, hogy eredete latin forrásból egyelőre nem tisztázott.

82 Redl,Problémák 211-213.

83 Redl,Problémák. Gerics,Egyház 88-114.

már rég kiderült, hogy ezek nagyrészt Isidorus enciklopédiájából származnak, neveiket azonban – mivel nem egyenes idézetben szerepelnek – a hazai latinitás részeként tartjuk számon (’agnosticus, alogii, angeliani, antropomorphitae, apostolici, aquarius, artotyritae, cataphrygii, cathari, encratitae, gnosticus, Hermogenianus’). Az olasz eredetű és tudós forrásból eredő szavak használata mellett azt is megállapította a filológiai kutatás, hogy Gellért törekedett az egyedi megfogalmazások és megnevezések alkalmazására. Katénás gondolatmenetét, gondolatainak hullámzását nem csak különös mondatfűzései és szövegének rímes elemei, de egyedi hangzású kifejezései is fokozottan érzékletessé tették a hallgatók számára.⁸⁴ A Cantica canticorum ószövetségi könyvének megnevezésére pl. több más megjelölés mellett a ’Fescennium’ városnévből képzett antik eredetű költészeti műszót is használta, melynek jelentése a nyugati latin nyelvhasználatban lassanként a nászdaltól a bölcsődalig terjed, Gellérténél egyértelműen a „lakodalmas, nászdal” értelemben.⁸⁵ Anélkül, hogy Hadnagy Bálintról komolyan feltételeznénk, hogy olvashatta a Magyarországon recepcióval⁸⁶ nem bíró Deliberatiót, akár azt is mondhatnánk, volt kitől tanulnia, hisz egy írásában a számára – úgy látszik – nem különösképpen rokonszenves Legenda Aureát ’afféle csúfolódó írásnak vagy gyászos koholmánynak’ nevezte,⁸⁷ amivel tulajdonképpen Gellért egyedi használatához társul szegődött. A csanádi püspök maradék egyedi használatú szavai feltűnő vonzódást mutatnak az expressivitást erősítő partikulák (igekötők stb.), a túlképzés és a fosztóképző használata iránt. Ezen egyedi, mostanáig csak Gellért munkájából dokumentált szavak jegyzéke a következő:

84 Boronkai,Cerbanus 141.

85 Déri:Szent Gellért 388. Déri,Tekintetes.

86 Gerics (Állam 98.) joggal teszi fel, hogy az ősgeszta, de legfőképp az ős-Gellért-legenda írója még ismerhette a személyes irodalmi hagyatékot.

87 Supplementum s.v.

aculeatus

Annak ma már egyre kisebb az esélye, hogy a 11-12. századi hazai latinság forrásszövegeinek köre tetemesen kibővüljön, kivételes esetek azonban bármikor adódhatnak. Gellértről az életéről szóló történeti források némi anakronizmussal állították, hogy sermókban tanította és buzdította a hitre a rábízottakat. Arra már a régebbi irodalom is rámutatott, hogy a legendában említett tematikussermo a skolasztika műfaja, így önmagában nem okozott nagy meglepetést, hogy az 1982-ben előkerült rövid Gellérttől származó töredék a szent szerző beszédeit ’omelia et sermo’ néven nevezi, ezek tehát inkább a homiletikus beszéd jegyeihez álltak közelebb.

Rövidsége miatt a fragmentum, – ami valójában a homília-gyűjtemény utóirata, – szókincse alig alkalmas részletes összehasonlításra. Az azonban könnyű szerrel megállapítható, hogy pl.

az ’adorior, -iri, -orsus sum’ ige használatában – bár aDeliberatióban való előfordulás mellett van egy 15. századi adat is rá a Szótárban – feltűnően egyezik a szóhasználat. Az sem látszik mellékesnek, hogy az ’aedificatio’ főnevet Cerbanust mintegy száz esztendővel megelőzve használja a töredék morális, azaz ’épülés’ értelemben.⁸⁸ Az ilyen apró egyezések is érdemben járulnak hozzá a lexikai bázis értékeléséhez.

Ha már most más szerzők egyedi szóhasználatát illetve a magyarországi latinsághoz való személyes hozzájárulását a fenti, kétségtelenül hibalehetőséget is rejtő módszerrel

88 Heinzer,Gerhard 7.

megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy hogy a szintén itáliai, de fő forrása, Flavius Blondus nyomán sokkal inkább az antik nyelvhasználatra orientálódott Antonio Bonfini a megjelent Szótár tanúsága szerint 154 esetben használt csak tőle dokumentálható szót, a puszta számokban tehát évszázadokkal korábbi honfitársával vetekszik. Nem így a magyar történetírás alapvető emlékei. Kézaitól, akiről a történetírás szinte megkérdőjelezhetetlenül tanítja, hogy munkáját „olasz piacra” szánta, s ezért alkalmazott számos italicizmust a művében, pusztán 13 esetben „jegyez” magában szótári szócikket. A Képes Krónika, a 14.

század nagy szintézise valamivel több, 20 esetben teszi ezt, de egyedi kifejezései közül legalább kettő (’eufugere, exadulterium’) hibaként keletkezett. Még a szintén itáliai Rogerius mester sem tűnik ki ebben a tekintetben, pedig tőle skolasztikus újításoktól hemzsegő nyelvet várnánk, csak 8 saját szava van eddig. Végezetül a már említett, talán lotaringiai író által pergamenre vetett istváni Intelmek csak háromszor használ egyedi szót – persze lássuk a fáktól az erdőt: esztétikai-stilisztikai és tartalmi-eszmei igényessége a legújabb vizsgálatok szerint is vitán felül áll.⁸⁹ Az már nem is meglepő, hogy P. mester szintén a lista végén áll összesen négy előfordulásával, az ő esetében ugyanakkor azt is hozzá kell tegyük, hogy ragokkal lejegyzett szórványszavai és személy- és helynevei magukban is azt a képzetet keltik, hogy nyelvhasználata mögött – ha nem is szóhasználatában, – de nyelvi egyszerűségében és gondolkodásában egyediséget sejtsünk. Ez az aránytalanság a ’nyelvújító’

idegenek és a ’maradi’ hazaik között az oklevelek vizsgálatával azonnal helyreáll, valahonnét ugyanis jönnie kell annak a mintegy 2000 egyedi szóalaknak, ami a mondott számítások után még mindig fennmarad. Érdemes azonban még egy pillantást vetni a magyarországi humanizmus atyjára és legkedvesebb tanítványára.

Vitéz János nyelvhasználatával kapcsolatban Boronkai Iván tanulmányaira támaszkodva Pajorin Klára tett közzé fontos megfigyeléseket. A neves humanizmuskutató arra a meggyőződésre jutott ugyanis, hogy Vitéz nyelvi igényessége mind lexikai, mind stilisztikai és retorikai tekintetben messze elmarad az olasz humanisták nyelvi esztétikai mércéitől.⁹⁰ Egyedi használatú szavainak száma valamivel magasabb, mint a történeti irodalomé, de messze sem éri el Gellért vagy Bonfini arányait, összesen 38, de ebben beleszámítottunk két interiectiót is (’ah, heodum’, utóbbit a titkár, Ivanics Pál vígjátékra jellemző műszónak tartja). Az arányokat azonban végül helyrebillenti a tanítvány. Ianus szóhasználatának eegyedisége szoros kapcsolatban áll iskolázottságával (Guarino és Itália) valamint költői eredetiségével, nála az egyedi szavak szám az eddigi szótárkötetek alapján

89 Szűcs,Intelmek. Kapitánffy:Hungarobyzanzina 17-37. Adamik,Intelmek. Nemerkényi,Intelmek.

90 Pajori,Vitéz 540.

meghaladja a 200-at.