A munka során tekintettel voltam mindazon, számomra elérhető forrásokra, melyek vagy kívül maradtak a korábbi adatgyűjtők szemhatárán, vagy az azóta szerencsés módon megélénkült forráskiadási tevékenységnek köszönhetik nyilvános voltukat. Célom elsősorban a hiányzó címszavak pótlása volt, hogy ennek segítségével képet alkothassak elsősorban szótárunk megbízhatóságáról, másodsorban pedig a középkorban Magyarországon használt latin nyelv szókincsének terjedelméről és összetételéről. A gyűjtés első fele (Prima pars) azon szavak jegyzékét és dokumentációját tartalmazza, melyek eddig önálló szócikként nem szerepeltek a Magyarországi Középkori Latinság Szótára megjelent köteteiben (értelem szerűen a jelen értekezés az ábécé első felét öleli fel), a második rész (Pars secunda) az eddig
172 Remény van többek között egy nagyon hiányzó Jagelló-kori okmánytár megszületésére, amin Neumann Tibor dolgozik.
173A Gloss.tot.Lat. megjelent füzeteihez is számos adalékkal szolgál.
hiányzó jelentések dokumentálására törekszik, valamint a kronológiai és geográfiai szempontú adatbővítésre. A harmadik rész (Pars tertia) egy egyszerű lista, melyben a középkori magyarországi szójegyzékek nagyobb darabjaiban található önálló szavak betűrendes listája szerepel.
Az első részbe alacsony számban felvettem olyan címszavakat is, melyek nem képeznek hagyományosan önálló alakot a latin lexikográfiában. Ilyenek pl. asupinumi alakok, melyek felvételét pusztán az indokolta, hogy nem egy esetben ilyenek korábban is megjelentek a kinyomtatott kötetekben (pl. ’aquatus, -us m.’ szócikk), másrészt puszta utalónak tekintettem őket a munka során, s az idézett dokumentum az adott alak egykori használatát támasztja alá. Szerepelnek továbbá a meggondolás tárgyát képező ’tenus’
postpositiós kifejezések, ismét csak azért, mert a nyomtatott kötetekbe is nem egy bekerült ezekből. A középkorban ezeket szinte mindig (talán ejtéstükröző módon) egybeírták az előtte álló ablativusi vagy genitivusi alakkal, feltehető hogy önálló határozónak tekintette őket a középkori grammatikai gondolkodás. Felvettem ezen túl az egyszerű és az alakokat javító utalók létét megalapozó forrásidézetet is, mivel a megjelent kötetekbe visszamenőleg való bedolgozásuk csak új kiadás és újraszerkesztés esetén lehetséges. Önálló szócikként való megjelenésnek a feltétele a forrásban való önálló előfordulás volt, vagyis az önálló használat.
Idézetek esetében ettől a szemponttól akkor tekintettem el, ha az idézet szakadozott, tehát összefüggő szó szerinti részei nem haladták meg a filológiában szövegegyezésnek tekintett három szavas egységet, vagy ha az adott szöveg forrása egyelőre azonosítatlan. Utóbbi esetben ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy a szó eredete a távolabbi jövőben sem kerül tisztázásra (ezeknél éltem az elektronika adta lehetőségekkel, tehát Migne Patrologiájában és a books.google.com kereshető szövegeiben tettem kísérletet a forrásazonosításra). Egy Ianus szó esetében azért tettem kívételt, mivel az adat rossz jelzettel, nem megbízható kiadásból szerepel Ramminger szójegyzékében, a szó szerinti antik forrás (ezesetben Ovidius) feltüntetése nélkül (’agitabilis’).
A dokumentációban a kimerítőségre törekedtem, vagyis arra, hogy egy-egy új szó esetében az idézett adatok puszta számával is bizonyítsam a szó elterjedtségét és használatát, bevettségét. A néhány esetben hosszabban, hovatovább az unalomig sorolt adatok egy-egy szerző vagy forrás szóhasználatának jellegzeteses fordulatait igyekeznek megvilágítani. Az ilyen módon összeállt szóanyag mintegy 90%-a valóban megbízható, a középkori Magyarország forrásaiban önállóan használt és előforduló alakokból tevődik össze, a maradék 10% utalókból, szövegjavító jellegű megjegyzésekből és bizonytalan alakú, eredetű vagy jelentésű szavakból áll. Az egész munka során törekedtem a szöveg hitelességének és
megbízhatóságának ellenőrzésére. Amennyiben rendelkezésemre állt a kézirat fotója, a megbízhatatlan alakok esetében mindig ellenőriztem a kéziratban található formát. Ahol pl. az adat lelőhelyének megjelölése után egyenlőségjellel a Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteményeiben található darabokra történik utalás (Dl/Df), ott ennek feltüntetése nem puszta díszítménye a munkának, hanem azt jelzi, hogy az alakot tőlem telhető alapossággal ellnőriztem. Erre ritka esetekben nem volt módom, pl. ha az adott oklevél vagy forrásszöveg kézirata semmilyen formában nem volt elérhető számomra.174 Komoly nyereséget jelentő új szavak illetve egyedi előfordulások esetében ugyanakkor indokoltnak látszott a nyomtatott kötetekben megadottakhoz képest hosszabb forrásidézeteket alkalmazni. Így ugyan némileg nőtt a terjedelem, lehetőség teremtődött ugyanakkor a szöveghelyesség és az értelmezés ellenőrzésére. Különösen is így jártam el azokban az esetekben, amikor az idézett forrásadat kéziratból, legtöbbnyire oklevélből származott. Ilyenek esetében a forrásidézetet önálló filológiai forrásközlésnek tekintettem. Néhány esetben a teljesség kedvéért felvettem a nyomtatott kötetekből valamilyen oknál fogva kimaradt, ám nagyobb számú adatállományra támaszkodó szócikkeket is. A korábbi szótárkiegészítésre irányuló írásaimból csak különös és nagyon kis számú esetben vettem át adatot vagy teljes szócikket, ilyenkor feltüntettem az összefüggést (ezek rendszerint Boronkai Ivánnal közösen készített munkánkra vonatkoznak).
Tulajdonnévi eredetű szó néhány esetben szerepel a kiegészítésben, egyelőre azzal a céllal, hogy az onomasztikus anyag közszói használatára utaljak velük.
A második rész anyaga terjedelemben meghaladja az elsőét, ami magában is azt mutatja, hogy a megjelent kötetek megbízhatóak. A gyűjtés elsődleges szempontja itt az volt, hogy az eddig is dokumentált alakú szavaknak a korábbiakban fel nem tárt jelentéskategóriáit forrásadatokkal támasszam alá. Ezt követően szempontnak tekintettem az alacsony számú forrásadattal alátámasztott alakok adatainak bővítését. Ilyen esetekben a szócikk mellett a jelentés megadásától eltekintettem, hisz többnyire ez azonos volt a megjelent kötetben olvashatóval, feltüntettem azonban az adatszámot [x]/y formában, ahol a zárójelben lévő szám a szótár által jelzett, az azt követő szám pedig a megjelent kötetben idézett adatszám szerepel.
Ez – az egyébként a megjelent recenziók szerint mosolyt kiváltó adat – fontos jellemzőnek bizonyult a szóösszetétel vizsgálata kapcsán. Ha hosszabb szócikk adatainak bővítésére került sor, igyekeztem megadni „ad 1 b:” stb. alakban, hogy az itt feltüntetett forrásidézet melyik
174 A Borsa Iván által megindított és Rácz György áldozatos munkájával, az Arcanum Kft. szolgáltatásában a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott eszközök e tekintetben rendkívüli és egyedülálló lehetőséget biztosítottak az adatellenőrzésre. A MOL adatbázisai a kéziratokat, a múzeumi, levéltári és középkori digitális könyvtárak pedig a forráskiadványokban való egyéb előfordulásokat tették könnyen és gyorsan hozzáférhetővé. Köszönettel így nem csak a történészek, a filológusok is tartoznak nekik.
jelentéskategória adatait bővíti vagy módosítja. Az egyszerű bővítéseknél a szempont egy-egy szerző (pl. BONF.) teljes kiaknázása, vagy a kronológiai (esetleg területi vagy műfaji) bővítés volt. Utóbbi esetben nem elhanyagolható ugyanis egy-egy szó „életével” kapcsolatban használatának pontos kezdő ill. záródátuma, továbbá annak megállapítása, hogy a használat milyen műfaji területekre terjedt (pl. csak a hivatali írásbeliségben használtak egy kifejezést, vagy megjelenhetet az esetleg a korabeli értelemben vett szépirodalomban is).
A szójegyzékek listájának külön szerepeltetését az indokolja, hogy ezek betűrendes jegyzéke nem jelent meg aRégi Magyar Glosszáriumok hasábjain, s ilymódon csak jelen lista segítségével állapítható meg különösebb fáradság nélkül, hogy az adott szóalak a mindennapi nyelvhasználatra orientált szójegyzékek anyagában feltűnik-e. Hogy az egyes adatokat – főleg azon nem kis számú esetben, amikor eddig a megjelent kötetekben fel nem tüntetett alakkal volt dolgom, - mégsem építettem be az első vagy a második rész betűrendjébe, azt elsősorban is az indokolja, hogy a szójegyzékek latin szóalakjaival kapcsolatban nem csak a régebbi, az újabb filológiai irodalom is meglehetősen tanácstalan. Vegyesen szerepelnek ugyanis a jegyzékekben olyan formák, melyek mindenben kielégítik a latin alak kritériumait, s olyanok, melyekről nehéz lenne eldönteni, mit is akart lejegyezni a másolós, vagy esetleg elcsúsztak-e a sorai az általa használt mintapéldányhoz képest. Bár a Boronkai Iván által kialakított szerkesztői gyakorlat ezeknek a felhasználásáról lemondott, van jelentősége a legalább egyszerű listaként és figyelmeztetésként való szerepeltetésüknek.
Az jelentésmegadásban alakilag a megjelent kötetek rendszeréhez tartottam magam, azaz az iskolai latinszótárakban szokásos, szabályos alak áll félkövér címszóként. Igék esetében azonban megelégedtem egyelőre az egyes szám első személyű alak és az infinitivus feltüntetésével, ezek esetén ugyanis az azonos tőszóra visszavezethető alakoknál a nyomtatott kötetekben megtalálhatók a további igealakok ill. –tövek. Főneveknél ezt a nem megadása, határozóknál az adv. jelzés követi kurzív formában, majd zárójelben, álló formában az alakváltozat, ezt követően pedig a jelentésmegadás kurzívan latinul és magyarul. A latin jelentésmegadás távlati célja a supplementum-kötetként való sajtó alá rendezés megkönnyítése volt. A jelentésmegadást kettősponttal zártam, utána sort törtem, s a következő sorban idéztem a forrásadatot a fenti szempontok szerint. Mivel az egész munka során a megjelent köteteket tekintettem referencia-munkának, a szócikkek végén szereplő cf. ill. vide
’x’ formájú utalások értelem szerűen a megjelent kötetek szócikkeire vonatkoznak. A Magyarországi Középkori Latinság Szótárának forrásjegyzékei (Index operum: I p.XXIV-LV, II p.V-VIII, III p.I-II, IV p.I-II, V p.7-14) (és persze rövidítésjegyzéke: I p.LVLVIII) felmentettek az alól a kötelesség alól, hogy az azokban már szereplő rövidítések feloldását
külön a saját munkámhoz készített irodalomjegyzékben is feltüntessem. A jelentések megadásában és a szövegmagyarázó apparátusban egyaránt a nyomtatott kötetek rendszeréhez tartottam magam, ezeket rendszerint latinul adtam meg, abban a reményben, hogy a Supplementum önmagában, de talán átalakított formában egy nyomtatott kötet alapja lehet.
A Supplementum forrását képező cédulaanyaga mintegy ötezer darabra terjed, néhány cédulától eltekintve az egészet magam gyűjtöttem. A kivételekért Bellus Ibolya, Marton József, Monostori Martina valamint mindenek előtt Mayer Gyula kollégáim szívességének köszönöm. A középkor nyelve élő nyelv volt, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, hogy ahány új forrás a kezünkbe kerül, mindannyi új vagy eddig dokumentálatlan alakkal találkozhatunk. Valódi, az európai latinság tekintetében is hapax legomenonnak tekinthető alak azonban ezek között alig van. Ez arra ösztönöz, hogy a jelen gyűjteményt terjedelménél fogva lényeges, az elemzési szempontokat és következtetéseket megalapozó, ámde véglegesnek semmiképpen, legföljebb emberi értelemben vett teljességre törekvőnek tekintsem. A magyarországi latinság minden kétséget kizáró, valódi kiterjedésével valószínűleg mindaddig nem lehetünk tisztában, amíg a teljes forrásanyag történeti-, irodalom- és szövegkritikai közzétételére nem kerül sor. Erre azonban feltehetőleg még nagyon sokáig várnunk kell.
V. Könyvészet és rövidítésjegyzék
Ab Instituto Studiorum Antiquitatis Promovendorum Academiae Scientiarum Hungaricae compositum.
Praeses consilii editionem adiuvantis / A szerkesztőbizottság elnöke: JÁNOSHARMATTA.
Ad redigendum edendumque consilio adiuverunt / Szerkesztőbizottság: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba Csapodi, Erik Fügedi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, Tibor Klaniczay, Elemér Mályusz, László Mezey, Károly Mollay, István Sinkovics, György Székely. [Vol. II.: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba Csapodi, Erik Fügedi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, Tibor Klaniczay, †Elemér Mályusz, Károly Mollay, †István Sinkovics, György Székely et András Vízkelety; Vol.III.: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba Csapodi, Pál Engel, Géza Érszegi, Erik Fügedi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, Tibor Klaniczay, Károly Mollay, György Székely et András Vízkelety; Vol. IV.: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba Csapodi, Pál Engel, Géza Érszegi, György Györffy, László Hadrovics, Béla Karácsonyi, Károly Mollay, György Székely et András Vízkelety; Vol.V.: Loránd Benkő, István Borzsák, Csaba Csapodi, Pál Engel, Géza Érszegi, György Györffy, György Székely et András Vízkelety]. Series: ISBN 963 05 4185 8
♦
Volumen I. A—B.Ad edendum praeparavit / Kiadásra előkészítette: IVÁNBORONKAI. Lemmata voluminis I composuerunt / Az I. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, Balázs Hegyi, Ágnes Mezey, Mária Szabó, Zsuzsanna Szabó et Katalin Ványai. Manuscriptum legerunt examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et Erik Fügedi. Budapest 1987-1989. (Akadémiai Kiadó) p.
LVIII + 365 + kötéstábla [p.365: Corrigenda] ISBN 963 05 4235 8
[Fasc. 1. a, ab, abs — aeternaliter Budapest 1987.] ISBN 963 05 4251 X
[Fasc. 2. aeternaliter — assignatio Budapest 1988.] ISBN 963 05 4252 8
[Fasc. 3. assignatio — byzantius Budapest 1989.] ISBN 963 05 4858 5
Volumen II. C. Ad edendum praeparavit / Kiadásra előkészítette: IVÁNBORONKAI. Lemmata voluminis II composuerunt / A II. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, György Hegyi, Mária Pataki, Mária Szabó, Katalin Szécsi et Kornél Szovák. Manuscriptum legerunt examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et Erik Fügedi. Budapest 1991. (Akadémiai Kiadó). p. VIII +
461 + kötéstábla [Addenda adIndicem operum] ISBN 963 05 5394 5
[Fasc. 1. caballa — cliciarius Budapest 1991.] ISBN 963 05 5395 3
[Fasc. 2. cliciarius — conor Budapest 1991.] ISBN 963 05 5395 3
[Fasc. 3. conor — czwkarum Budapest 1991.] ISBN 963 05 5787 0
Volumen III. D — E. Ad edendum praeparaverunt / Kiadásra előkészítette: IVÁNBORONKAI et IBOLYA BELLUS. Lemmata voluminis III composuerunt / A III. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, György Hegyi, Beatrix Romhányi, Mária Szabó et Katalin Ványai. Manuscriptum legerunt examinaveruntque / Lektorok: Géza Érszegi et Erik Fügedi. Budapest 1992. (Argumentum Kiadó
— Akadémiai Kiadó). p. II + 501. [Diis manibus T. Klaniczay (obiit 14. Mai 1992.) et E. Fügedi (obiit 18.
Iun. 1992.); Addenda et corrigenda ad vol. II. et Addenda adIndicem operum] ISBN 963 77 1928 8
Volumen IV. F — H. Ad edendum praeparaverunt / Kiadásra előkészítette: IVÁNBORONKAIet KORNÉL SZOVÁK. Lemmata voluminis IV composuerunt / A IV. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, Beatrix Romhányi, Mária Szabó et Kornél Szovák. Manuscriptum legerunt examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et László Solymosi. Budapest 1993. (Argumentum Kiadó) p.
II + 307. [Fontes recenter editi vel excerpti, qui inde ab hoc volumine laudantur; Addenda ad
Abbreviationes, addendum adIntroductionem] ISBN 963 77 1966 0
Volumen V. I.Ad edendum praeparavit / Kiadásra előkészítette:KORNÉLSZOVÁK. Lemmata voluminis V composuerunt / Az V. kötet szócikkeit összeállították: Ibolya Bellus, Iván Boronkai, Balázs Déri, Klára Kisdi, Martina Monostori, Mária Szabó et Kornél Szovák. Manuscriptum legerunt examinaveruntque / Lektorok: István Borzsák et László Solymosi. Budapest 1999. (Argumentum Kiadó) p.465. [Diis manibus I.
Boronkai (obiit 13. Mai 1995.) et I. Kapitánffy (obiit 15. Nov. 1997.); Addenda et corrigenda ad Vol. I.;
Fontes recenter editi vel excerpti, qui ab hoc volumine laudantur; Addenda adAbbreviationes]
ISBN 963 446 104 2