AZ ALEXANDRIAI MUSZEION ÉS A NAGY KÖNYVTÁR

A két egyedülálló ókori intézményben, a  Muszeionban és a  Nagy Könyvtár-ban két kulturális tradíció folytatódik, az egyik a művészetek pártolása, a másik a görög filozófiai iskolák hagyománya. Az alexandriai Muszeionból és a Nagy Könyvtár épületeiből sajnos napjainkig sem kerültek elő maradványok, mert az egykori nagyhírű város a tengerszint megemelkedése miatt víz alá került. Sztra-bónnál olvashatunk arról, hogy a királyi negyedben helyezkedett el a Muszeion épületegyüttese, dísztermében rendezték a tagok közös lakomáit, ugyanitt még egy fedett portikosz és árnyas fasor tette kényelmessé a tudósok életét.

A görög muszeion szó eredetileg mindenfajta, múzsáknak szentelt helyet jelen-tett, ami lehetett egy szent liget, egy szentély. A híressé vált alexandriai Musze-ion alapítója az a phaléroni Démétriosz – Arisztotelész harmadik tanítványa –, aki az i. e. 3. század kezdetén jött Alexandriába, és akit I. Ptolemaiosz (Nagy Sándor egykori testőre) tárt karokkal fogadott.

Démétriosz mintája a Muszeion alapításakor Platón és Arisztotelész athéni iskolája lehetett, de több okból változtatnia kellett az ottani szervezeti felépíté-sen. Ezek között talán a legfontosabb ok, hogy míg az athéni iskolák magánpénz-ből létesültek, addig Alexandriában a Muszeion működtetése állami pénzmagánpénz-ből történt. A tudósokat közvetítők javaslatára a király hívta meg, azok tőle kaptak fizetést, lakást és teljes ellátást, továbbá adómentességet élveztek. Egy másik vál-tozás a résztvevők körére vonatkozott: míg Athénban főleg filozófusok látogat-ták az ilyen intézményeket, addig a Muszeion nyitottabb, írók és költők is a tudós társaság tagjai lehettek. Eltérés volt a vezetőt illetően is, ez a Muszeionban egy, a király által kinevezett pap, aki a szakrális feladatokat és az állami felügyeletet együtt látta el. A Muszeion vezetőjét munkájában segítette egy gondnok (episz-tatész) és egy titkár, valamint több szakképzett rabszolga. Maga az épület osz-lopcsarnokból (peripatosz), egy udvarra nyíló reprezentációs teremből (exedra) és egy nagy, ebédlőül is szolgáló épületből állt, amit laboratóriumok és a gyűj-temények elhelyezésére és bemutatására szolgáló helyiségek egészítettek ki, így a Muszeion a hozzá tartozó könyvtárral együtt az első campusnak, egyetemi

48 Bolonyai Gábor, szerk. 2001, 96.

Az európai egyetemek története

80



városrésznek tekinthető. A Muszeion funkciója és szerepe bővült az idők során:

növény- és állatgyűjtemény létesült benne, ahol az ismert világ minden részéből származó ritkaságokat gyűjtötték és rendszerezték. Fontos változás, hogy a ter-mészettudósok és az orvosok külön helyiségekben állati és emberi tetemeket bon-colhattak, kísérleteket végezhettek. A csillagászok számára csillagvizsgáló létesült.

A Muszeionban tisztán tudományos jellegű ülések, előadások, viták voltak, de vitával összekapcsolt lakomákat is tartottak, s a résztvevők sokszor árnyas faso-rokban sétálva beszélgettek vagy levegős oszlopcsarnokokban üldögéltek.

A Nagy Könyvtárról valamivel több információ maradt az utókorra, mint a Muszeionról. Itt a papirusztekercseket gondosan őrzött szekrényekben helyez-ték el, és a nagy terem mellett sok kisebb munkaszoba alkotta a könyvtár épü-letét. A Könyvtár vezetője rendszerint még egy további fontos feladatot kapott, ő lett ugyanis az uralkodó fiainak egyik nevelője, ilyen tekintetben új mozza-nat, hogy már nem egy, hanem több nevelő töltötte be ezt a fontos funkciót.

A könyvtár mindenkori vezetője az uralkodó gyermekeinek irodalmi műveltsé-géért felelt, míg a többi oktató közigazgatásra, hadtudományra, fegyverforgatásra és lovaglásra tanította a trónörököst. Tehát megállapítható, hogy ebben az idő-szakban már a nevelési-oktatási feladatok egyfajta korai megosztására került sor.

Egy szerencsésen megmaradt papirusztekercs tanúsága szerint az első száz évben a Muszeion legjobb tudósait bízták meg a könyvtár vezetésével.

A megnövekedett tudományos feladatok ellátásához már nélkülözhetetlen volt a könyvtekercsek gyűjtése, hozzáférhetővé tétele és rendszerezése. Számos anek-dotikus feljegyzés maradt a Könyvtár beszerzési gyakorlatáról, ennek során teker-cseket kölcsönöztek és vásároltak másolásra. Az írnokok, másolók munkaesz-közei, a könyv formája és a másolás munkamódszere itt lett egyre tökéletesebb.

A Könyvtárban őrzött tekercsek becsült száma a kezdeti 200 ezerről (Démétriosz idején) kétszáz évvel később már a 700 ezres számot is elérte.

A tudományok területén a  Muszeion egyik kiemelkedő érdeme a  klasszi-kus szövegek kritikai felülvizsgálata az akkor még fellelhető tekercsek alapján.

A természettudományok terén az asztronómiában Arisztarkhosz kiszámítja a  Nap–Hold távolságot, posztulátumot állít fel a helocentrikus világképre vonat-kozóan. A matematika terén Eratoszthenész kiszámítja a Föld kerületét; Euk-lidész geometriával foglalkozik, a földrajzban a karthágói Hanno kísérletet tesz Spanyolországból indulva Afrika megkerülésére, Püthiasz felderítő útra indul az Északi-tengerhez, expedíció indul az Indus vidékére. Az alkalmazott mechanika eredménye Kteszibiosz sípoló arany italtartálya, kézmosó szerkezetek, víziorgona;

ostromgépek, kőhajító gépek készülnek, a ballisztika is tökéletesedik, a kőhajító gépek találati pontossága nő.

Kallimakhosz, a fiatal költő I. Ptolemaiosz uralkodása idején érkezik Alexand-riába. Kallimakhosz ugyan rokonságban állt Küréné régi királyaival, de ez nem

81

III. Az európai egyetemek ókori előzményei

sokat segített rajta, ő ugyanis költő akart lenni, de a megélhetéshez pénzt kellett keresnie, ezért gyermekeket tanított írni-olvasni.49 Kallimakhosz legfontosabb tudományos műve az alexandriai könyvtár katalógusának, pontosabban az ún.

Pinakesznek az elkészítése, aminek a teljes címe így hangzott: Mindazok tábláza-tai, akik az irodalom valamely területén jelentőset alkottak. A Pinakesz 120 könyv-ből állt, és ez volt az első görög irodalomtörténet.

Sztratón is járt Alexandriában, közvetlenül Arisztotelész Lükeionjából érkezett ide, és itt alapvetően zoológiával foglalkozott. Sztratón mellett két további nevelő is oktatta az ifjú Ptolemaioszt: kószi Philétasz, a költő és tudós, valamint ephe-szoszi Zénodotosz, a tudós filológus, aki a könyvtár igazgatója is volt. A könyv-tári tevékenységben a gyűjtemény gyarapítása és rendezése mellett folyamatos feladata volt a szövegek gondozása. Zénodotosz érdeme a homéroszi eposzok javí-tott, kritikai kiadása. A kritikai kiadás nem a betoldottnak vélt szövegek törlését jelentette, hanem azok lapszéli megjelölését egy ferde vonallal, az obelosz (nyárs) jelével.

III. Ptolemaiosz idején a Nagy Könyvtár vezetője és az uralkodó gyermekei-nek nevelője az Athénban tanult Eratoszthenész, ő volt az, aki magát athéni philo-szophosz mestereitől megkülönböztetve olyan philologosznak nevezte, aki nem a bölcsességet (szophia), hanem a tudást (logosz) tartja kiemelten fontosnak. Era-toszthenész foglalkozott a törzsszámok megtanulásának módjával – ezt nevezik Eratoszthenész-féle rostának –, valamint megoldást közölt az ún. déloszi problé-mára. Ez utóbbi feladat lényege, hogy egy kocka alakú oltárt úgy kell kétszeresére növelni, hogy az is kocka alakú legyen. Eratoszthenésznek köszönhető a matema-tikai alapon álló tudományos földrajz és a III. Ptolemaiosz alatti naptárreform-kísérlet.

Eratoszthenész után a bizánci Arisztophanész lett a Könyvtár vezetője, aki tudós filológusnak és grammatikusnak nevezte magát, elvégezte a görög lírai és drámaköltők kritikai kiadását. Miután i. e. 180-ban meghalt, követője Apollóni-usz lett, akit később Arisztarkhosz váltott fel. Utóbbi tovább pontosította a kri-tikai szövegkiadásokat, ún. diplével és kettős vonással (<) jelezve, ha kommen-tár-tekercsre hivatkozik, a diple két ponttal pedig azt jelezte, ha nem értett egyet a leírtakkal.

A fiatal Arkhimédész talán azért látogatott Alexandriába, hogy találkozzon Eukleidésszel. Itt írta 13 kötetes, Elemek című munkáját, jó megközelítéssel meg-határozta a „pi” értékét, számos műszaki találmánya van, így az öntözőcsator-nák vizének kiemelésére szolgáló arkhimédészi csavar. Sírjára – mikor i. e. 212-ben Szürakuszait elfoglalták a rómaiak, és egy katona leszúrta a 75 éves tudóst

49 Swiderkowna, Anna, 1981, 117.

Az európai egyetemek története

82

– a gömbre rajzolt henger mintáját vésték, mert bebizonyította, hogy a gömb tér-fogata a henger térfogatának kétharmadával egyenlő.

Alexandriában működött egy híres orvosi iskola – a kószi iskola örökségét foly-tató Héropholisznak köszönhetően, aki az első ismert hellén orvos. Ő boncolt elő-ször nyilvánosan emberi tetemet. Főleg az emberi agyat vizsgálta, mert ezt a szer-vet tartotta a gondolkodás székhelyének. Megkülönböztette már az érzőidegeket a mozgatóidegektől és a vénákat az artériáktól. Közvetlen segítője a knidoszi orvosi hagyományt folytató Eraszisztratosz, aki az ifjú Ptolemaiosz Philadelphosz egyik nevelője volt, és nagyon közel állt a vérkeringés titkának megfejtéséhez.

Héropholisz másik tanítványa, a szintén kószi Philinosz tagadta az elméleti mun-kák jelentőségét az anatómiában. Ennek köszönhető, hogy Alexandriában önálló, empirikus alapokra helyezkedő orvosi iskola jött létre. Az ide tartozó orvosok tudása három alapra épült:

1. saját tapasztalatukra;

2. mások tapasztalatára, kóresetek leírására;

3. az analógiára, ami szerintük a cselekvés leghelyesebb útját mutatja.

Alexandriában – az empirikus kutatások, a filológiai stúdiumok és részben a matematika oktatásának korabeli fővárosában – nem kedveztek a körülmények a világnézeti általánosításnak, ami mindenütt és óhatatlanul a hagyományos és hivatalos eszmék revízióját eredményezte. A szinkretizmus egyik sajátos formája – a görög műveltség és a zsidó vallás közelítése – mégis itt valósult meg, mégpedig

a hellenizmus alkonyán, a filozófiába integrálódva, hiszen a zsidó monoteizmus nem léphetett vallási egyezségre a görög politeizmussal.

Az alexandriai „iskolában” az értékőrző funkció mellett megjelenik és domi-nánssá válik az aprólékos rendszerezés igénye, amit alkalmanként túlzásba is vit-tek. „Korántsem véletlen, hogy a lényegre nem figyelő, csak a meglevőt rendez-gető, az új kérdések iránt érzéketlen tudóskodást… alexandrizmusnak nevezik.”50 A mesterek és tanítványok folyamatos láncának egymásra épülése mintegy másfél száz évig tartott, és ez volt a Muszeion aranykora. A törés VIII. Ptolema-iosz (a Pocakos) uralkodása idején történt, aki megvonta támogatását a Könyv-tártól, és száműzte a tudósok egy részét. Az alexandriai tudósok úgy lettek min-den hellén nevelői, hogy ebből a központból kiindulva benépesítették az őket befogadó városokat, szigeteket, így kerültek különböző helyekre innen szár-mazó grammatikusok, filozófusok, matematikusok, zenészek, festők, orvosok.

A kereszténység térhódításával a Muszeion helyzete egyre tarthatatlanabbá vált.

Origenész és Alexandriai Kelemen (140–215) vezetésével létrejött Alexandriá-ban egy keresztény főiskola, a Didaszkaleion. A felszabadított rabszolga, Alexand-riai Kelemen Hellász, Magna Graecia és Szíria sok iskolájában megfordult. Fő

50 Huszár Tibor, 1977, 216.

83

III. Az európai egyetemek ókori előzményei

célkitűzése a Biblia és a görög filozófia közötti öszhang keresése. Tanári ambíció-jára utalnak műveinek címei: ilyen az Oktató (propreptikosz), a Nevelő (paidagó-gosz) és a Tanító (didaszkalosz).

A Muszeion és a Nagy Könyvtár eredményes működése több tényező együt-tes hatásának tudható be. Ilyenek: 1. az uralkodók folyamatos anyagi és erköl-csi támogatása, aminek eredményeként a legjobb tudósokat tudták meghívni; 2.

több tehetséges tudós egyidejű jelenléte mellett és a szümpozionok rendszerével lehetőség adódik a tudományos eszmecserére, ennek révén pedig érvényesülnek a különböző tudományterületek – filológia, irodalom, matematika, asztronómia, földrajz, fizika, mechanika – szinergenciájából adódó hatások; 3. Nagy Sándor megalomániás terveit követően optimista, a lehetetlenséggel kacérkodó dinamiz-mus jellemzi Alexandria társadalmát.

Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ezek a kedvező feltételek csak viszonylag rövid ideig álltak fenn, a csúcsot a 3. század jelenti, amely időszakból több jelentős alkotó neve és tevékenységének részletei is fennmaradtak. A hanyat-lás 272-ben kezdődik, Aurelianusszal, aki meghódítja a várost, Diocletianus pedig szigorúan megbünteti a tudósok lázadása miatt. 391-ben Theodosius császár parancsot ad minden pogány szentély lerombolására, talán ennek az áldozata lett a Muszeion is. Serapis templomának felgyújtásáról és a kisebbik könyvtár pusz-tulásáról is említést tesznek a források.51

A Muszeion mintegy 700 évig működött, és 391-ben tragikus körülmények között szűnt meg.

A Könyvtár történeti és tudományos jelentősége abban van, hogy előmozdí-totta és kialakíelőmozdí-totta az igényes tudományos színvonalú oktatást, továbbá ideálként megjelenő mintát jelentett a későbbi korok felsőbb szintű tanintézetei számára.

Az ókori intézmények között talán a Muszeion az, amelyik a leginkább hasonlít a később kialakuló egyetemekhez.