Az önértékelés stabilitása

Az önértékelés mint rendszer (az általam használt módon) magában foglalja az önértékelés értékelő funkcióit és az önbecsülésben lévő érzelmi viszonyulásokat is. Az önértékelésnek mint rendszernek a stabilitásával foglalkozunk ebben az egységben.

43 Johnson: Önbecsülés, 49-50.

44 Uo., 59.

45 Constantine Sedikides, Michael J. Strube: Self-evaluation. To thine own self be good, to thine own self be sure, to thin own self be true, and to thine own self be better, in Advances in Experimental Social Psychology, vol. 29, 1997, 212-213. 250.

Baumeister kutatásai során új terminusokat vezetett be az ember önbecsülését, önszabályozó rendszereit vizsgálva (pl. önfelnagyítás, önszabályozás). Ami különösen is érdekes az önbecsülés témája szempontjából, hogy felfedezett a magas és alacsony önbecsülés között egy aszimmetriát. Ez azt jelenti, hogy a magasnak mondható önértékelés relatív és abszolút értelemben is magas, míg az alacsony önértékelés relatív értelemben alacsony, de abszolút értelemben átlagosnak mondható. Az alacsony önbecsüléssel rendelkezők ugyanis nem mondtak le végképp önmagukról, hanem átlagos, vagy valamelyest negatív kifejezésekkel jellemezték magukat. Baumeister arra jut, hogy az önbecsülés alapvetően pozitív tartományban mozog. Az alacsony önbecsülés a pozitív önbecsülés hiányát jelenti. A túlságosan negatív önbecsülés veszélyeztet valamilyen alapvető egyensúlyt az egyénben, így az ellen védekezik a személy, még ha tudattalan módon is.⁴⁶

Az ember, akármilyen sérüléseket is hordozzon, stabilitást keres a működéséhez. A stabilitás eléréséhez pedig erőforrások szükségesek. A valláspedagógia szempontjából ez azért érdekes, mert lehet, hogy egy tanuló önbecsülésén nem tudunk változtatni, vagy az értékelő visszajelzések nem erősítik meg őt, de ha a hit, az Istennel való élő kapcsolat mint erőforrás elérhetővé válik a számára, az már gyógyítja, stabilizálja az önértékelés rendszerét. A valláspedagógia feladata tehát: az Isten szeretetéről való folyamatos, sokoldalú, direkt és indirekt módon való bizonyságtétel.

A stabil önbecsülés mindenképpen erősíti az alkalmazkodóképességet egy-egy adott élethelyzethez. A krízis idején is megtartó erő. Az önbecsülés forrása jórészt szociális folyamatokra vezethető vissza:⁴⁷ a saját viselkedések és tapasztalatok megfigyelésére, szociális visszacsatolásból származó információkra, szociális összehasonlítási folyamatokra. Az önértékérzet indikátor szerepet is betölt: jelzi azt, hogy a személyt a környezete mennyire értékeli vagy ismeri el. Ezért az önértékérzet egyfajta „szociométer”-ként is tekinthető.⁴⁸

Az önértékérzet magasnak mondható állapota alakul ki egy egyénben olyan tulajdonságokhoz, jellegzetességekhez kapcsolódóan, amelyben akár gyermekkorától nárcisztikus késztetései megerősítést nyertek (pl. kinézet, bizonyos képességek, adottságok).⁴⁹ A magas önértékérzet (önbecsülés) nem pozitív fogalom az egyénre számára. Nem feltétlenül

46 Johnson: Önbecsülés: 24.

47 S.H. Filipp, D. Frey: Das Selbst, in K. Immelmann, K.R. Scherer, C. Vogel, P. Schmoock (szerk.):

Psychobiologie, Stuttgart, Gustav Fischer Verlag, 1988, 415-454.

48 Astrid Schütz: Das Selbstwertgefühl als soziales Konstrukt, in Werner Greve: Psychologie des Selbst, Weinheim, Beltz Psychologie Verlags Union, 2000, 192.

49 Uo., 197.p.

jelent ugyanis szociális kompetenciákat, alkalmazkodóképességet, rugalmasságot, empátiát, egyfajta érzelmi érettséget, amelyek az egyén tartós stabilitásához szükségesek.

Albers és munkatársai kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy a stabil implicit és explicit önbecsülés együtt eredményezheti a legtartósabb érzelmi stabilitást és egyfajta extrovertáltságot, ami az egyén önérvényesítő és önkifejező képességének feltétele.⁵⁰

Az önérvényesítő és önkifejező képesség tehát következménye a belső stabilitásnak.

Fontos indikátor lehet ez a valláspedagógiai munkában. Továbbá hangsúlyozzuk, hogy nem célunk az önértékérzet egyoldalú pozitív növelése, hiszen ez nem segíti az egyén stabilitását.

Az Isten szeretetéről való egyoldalú bizonyságtétel az ember bűnössége, elveszettsége nélkül ugyanolyan egyoldalúságot és megbillent egyensúlyt eredményez, mint kizárólag a bűnösség hangsúlyozása.

Az önértékérzet stabilitása nagyban meghatározza az egész személyiség stabilitását – fogalmazták meg Michael Kernis és kollégái (Baumeister-Boden-Smart). Kutatásaik során megerősítést nyert a hipotézis, amley szerint az instabil önértékérzettel rendelkezők erősebben reagáltak a pozitív, illetve negatív eseményekre, míg a stabil önértékérzettel rendelkezők kevésbé, ezáltal megőrizték stabilitásukat a különböző élethelyzetekben. Különösen problémásnak ítélték meg az „instabilan magas” önértékérzettel rendelkező személyeket, akik túlságosan agresszív interakciós stílusok használatára hajlamosak.⁵¹ Észre vették, hogy a modern kori Amerikában elterjedt az a nézet, hogy az egyén önértékérzetének javítása a társadalom számára pozitív hatással bír. Ezzel együtt az Egyesült Államokban kiemelkedően magas az erőszakos bűncselekmények száma. És azóta is tartja magát az az elképzelés, hogy az egyének megfelelő egymás mellett élésének csodaszere a társadalomban a minél pozitívabb önértékérzet. Megvizsgálva a társadalomban jelen lévő erőszakos cselekményeket és azok kiváltó okait arra jutottak, nem állja meg a helyét, hogy az alacsony önértékelés és az erőszakos, agresszív viselkedés, illetve a bűnözés között kapcsolat áll fenn. Ha mindenkinek „túl pozitív”

az önértékérzete, az annak „inflálódásához” vezet. Minél pozitívabb, erősebb az önértékérzet, annál sérülékenyebb lesz az én.⁵²

Kernis kutatásaiban arra a fontos felismerésre jutott, hogy helyesebb „alacsony” vagy

„magas” önértékelés helyett stabilitásról vagy instabilitásról beszélni. Az alacsony és magas önértékelés közötti különbségtétel általánosságban nehéz, sokkal pontosabban körülírható az a stabilitással vagy instabilitással. Legfontosabb megállapításaik szerint az instabil önértékérzet

50 Albers: Double you? 24.

51Roy Baumeister, Joseph Boden, Laura Smart: Relation of threatened egotism to violance and agression: the dark side of high self-esteem, Psychological rewiev, 1996, No.1, 12.

52 Uo., 29.

az önértékelésben történő nagyobb ingadozások eredménye. Az instabilitás szoros összefüggésben áll a mindennapi eseményeknek az egyén által történő személyes, szubjektív értékelésével.⁵³ Az instabilitást okozhatja a különböző szerepek közötti elhúzódó, tartós konfliktus is, illetve az, ha nagyon különböző értékelő visszajelzéseket kap valaki a különböző szerepeiben. Ha ezek hosszú ideig fennállnak, és nagyban különböznek egymástól, akkor hiába teljesít valamilyen szerepben valaki kiválóan, és kap ennek mentén megerősítő visszajelzéseket, az önbecsülése még instabil maradhat.

Christophe André az önbecsülés leírása kapcsán a magas/alacsony, illetve a stabil/labilis jellemzőket jeleníti meg, és négy kategóriát határoz meg⁵⁴:

4. ábra:

Az önbecsülés szintje

Az önbecsülés stabilitása

MAGAS ALACSONY

STABIL

STABIL MAGAS ÖNBECSÜLÉS (kitartó magas önbecsülés)

STABIL ALACSONY ÖNBECSÜLÉS (beletörődő, csüggedt alacsony

önbecsülés)

LABILIS

LABILIS MAGAS

ÖNBECSÜLÉS (sebezhető magas önbecsülés)

LABILIS ALACSONY ÖNBECSÜLÉS (változásra motivált alacsony önbecsülés)

Ebben a felosztásban megjelenik az önbecsülés két fontos jellemzője: a magas/alacsony és a labilis/stabil meghatározás.

A stabilitáshoz az egyén érzelmi kiegyensúlyozottsága is hozzájárulhat. Az ember érzelmei között vannak ún. önreflektív érzelmek, amelyeket az ember saját magával kapcsolatban, egy tudatos vagy tudattalan önreflexió eredményeként érez. Carsten Gennerich három ilyen érzelmet határoz meg, amelyek fontos szerepet játszanak az önértékelés fejlődésében: a bűntudat, a szégyen és a büszkeség. Ezek az érzések alapvetően a siker-kudarc

53 Kernis-Cornell-Sun-Berry-Harlow: There’s more to self-esteem than whatever it is high or low: The importance of stability of self-esteem, Journal of Personality and Social Psychology, 1993, Vol 65. No.6, 1203.

54 Christophe André, Francois Lelord: Önbecsülés, Budapest, Park Kiadó, 2013, 69.

megéléséhez köthetők. A kudarc az egyén számára az el nem ért cél kapcsán jelentkezik. Az ehhez kapcsolódó bűntudat egy adott cselekedetből kiindulva az egész egyénre kiterjed. A szégyenérzet ehhez kapcsolódva jelenik meg, és az egyén számára a kudarcból fakadó kontrollálhatatlanságot, visszafordíthatatlanságot testesíti meg. A bűntudat és a szégyen folyamatos, hosszan tartó jelenléte megbillenti az egyén belső egyensúlyát, nemcsak alacsony önértékelést, hanem különböző mentális betegségeket, zavarokat is eredményez (pl.

depresszió). A büszkeség ezzel szemben az önértékelést stabilizáló érzés, mely az egyén sikerével van összefüggésben. A büszkeséget nem a negatív „hübrisz” értelmében értjük, hanem „autentikus” büszkeségként. A a kettő közötti különbség egy példával jól érzékeltethető:

egy sportban elért győzelem esetén a hübrisz így fogalmaz: „Azért győztem, mert különb vagyok a többieknél.”. Az autentikus büszkeség pedig így: „Azért győztem, mert kitartóan edzettem.”. A büszkeség pozitív önértékérzetet eredményez, az egyén önkontrollját erősíti, stabilizálja a személyiséget.⁵⁵

Valláspedagógiai munkánk során folyamatosan segítenünk kell a tanulókat életkoruknak megfelelően a bűntudat, szégyen és büszkeség érzéseinek megismerésére, megértésére. A bűntudat és a szégyen a keresztyén üzenetben könnyen megragadható az ember bűnösségének tanításából, miközben ezek a fiatalok számára pusztán erkölcsi fogalmak maradhatnak. A konkrét személyes kudarchoz kapcsolódó bűntudat és szégyen sokkal inkább az egész személyiségre kiterjedő általános alkalmatlanság, inkompetencia érzésében ölt testet, mintsem morális kategóriában. A büszkeség sem etikai kategória, hanem érzés, a célba érkezés és a kompetenciaérzés velejárója. Jó, ha a tanórán lehetősége van a diáknak mindkettővel szembesülni és mindkettőt megtanulni elfogadni és kezelni. A hittanórán helye van a kudarcnak, és a szégyen is megélhető, akárcsak a büszkeség egy siker kapcsán. Ha mindenkinek lehetősége van mindegyiket megtapasztalni, átélni, akkor az segíthet az önértékelés fejlődésében.