Alessandro Braccesi, aki bevallottan nem törekedett a hűséges fordító szerep-körére szorítkozni, munkájával igen éles kritikát váltott ki elsősorban a firen-zei neoplatonista ficino-kör tagjai között. Marsilio ficino egyik ifjú tanítványa, Alamanno Donati9 ragadott hát tollat, hogy hűséges fordítóként és szinte tu-dományos igényű filológiai alapossággal fordítsa le ismét toszkán nyelvjárásra Piccolomini latin novelláját. A prózafordítás valamikor 1478/79 és 1482 januárja között készült, de nyomtatásba csaknem tíz évvel később került, csupán egyet-len alkalommal, 1492-ben egy hosszú, colophon-szerű címmel: L’Historia di dua amanti composta da Silvio Enea Pontefice Pio II a Mariano compatriota et tardocta di lingua latina in fiorentino da Alamanno Donati al Magnifico Lorenzo de’ Medici.10 A fordítást egy Lorenzo il Magnificónak szóló olasz nyelvű ajánlás,11 valamint Marsilio ficino egy latin nyelvű írása kíséri.12 ez utóbbi apológia egy fiktív jele-net, amelyben maga Cupido parancsolja meg az ifjú Donatinak, hogy a világban terjessze az ő tetteinek hírét és magyarázza a szerelem filozófiáját. A két
kísérő-Epistole de dui amanti…, 40r.
8 Lásd: Viti, „I volgarizzamenti…”; Masoero, „Novella in versi…”; tonelli, „L’Historia di due amanti’…”. Braccesi olasz népnyelven írt műveinek van kritikai kiadása is: Alessandro Braccesi, Sonetti e Canzone, a cura di franca Magnani (Parma: Studium Parmense, 1983).
Braccesi latin költeményeiről lásd: Alessandro Perosa, Alexandri Bracci carmina (firenze:
Bibliopolis, 1954). Csehy zoltán fordításában magyarul is olvasható Braccesi tíz latin költe-ménye, köztük például az Egy papagájról című, amelyet Braccesi saját Historia-fordításába is beépített. Csehy zoltán, Amalthea szarva: Száz itáliai humanista költő, szerk. Polgár Anikó (Budapest: Kalligram, 2012), 381–388.
9 Alamanno Donati (1458–1488?) firenzei születésű humanista, a neoplatonista ficino-kör tagja, és a Mester egyik kedvenc tanítványa, akiről Marsiglio ficino több levélben is bensőséges han-gon emlékezik meg. e kötetben említett Historia-fordításán kívül egy, az értelem és az akarat viszonyáról értekező műve ismert. ficino leveleinek tanúsága szerint a neoplatonistákat bárkivel szemben védelmező, éles nyelvű vitatkozó volt. Szintén ficino egyik levele (Amerigo Corsininak, 1488. október 29-én) utal Donati halálának körülményeire is: e szerint a csillagok rossz együttál-lása miatt Donati lova megbotlott egy kőben, felbukott, és Donati belehalt az esés következtében szerzett sérülésekbe. Donati életrajzáról bővebben: Paolo Viti, „Donati, Alamanno”, Dizionario Biografico degli Italiani (Roma: Istituto dell’enciclopedia Italiana, 1991), 6–9.
10 Alamanno Donati, L’Historia di dua amanti composta da Silvio Enea Pontefice Pio II a Mariano compatriota et tardocta di lingua latina in fiorentino da Alamanno Donati al Magnifico Lorenzo de’ Medici (firenze: Antonio Miscomini vagy francesco Bonaccorsi nyomdája, 1492). A to-vábbiakban hivatkozott példány a következő: Róma, Biblioteca Corsiniana, 51 A 46.
11 Proemio d’Alamano Donati al magnifico Lorenzo de Medici. Bibl. Cors. 51 A 46, 1r-3v.
12 Marsilii Ficini apologus in traductionem de amore: Alamanni Donati ad Laurentium Medicen.
Bibl. Cors. 51 A 46, 3v-4v.
3. fejezet
szöveg annak a két, az eredeti novella keretéül szolgáló levélnek a helyettesíté-sére is szolgál, amelyeket Piccolomini Kaspar Schlicknek és Mariano Sozzininak írt, s amelyeket Donati említés nélkül elhagy. emellett Donati emendálja a latin szöveg hibáit, amelyek meggyőződése szerint a nyomdászok bűnéből kerültek bele,13 és magyarázatokkal bővíti a mitológiai utalásokat, olykor sokkal bőbe-szédűbben adva elő a történetet, mint azt latin elődjében látta. tény azonban, hogy Donati a végkifejletet illetően nem költötte át a két szerelmes meséjét, ilyen szempontból tehát valóban hűségesebb maradt a Piccolomini-szöveghez, mint firenzei fordító elődje, Alessandro Braccesi. A rendelkezésre álló adatok szerint Alamanno Donati munkáját firenzén kívül szinte egyáltalán nem ismerték, és ma mindössze egy csonka kéziratát14 és nyomtatott kiadásának két példányát15 találhatjuk meg Olaszország könyvtáraiban.
A fordítást inkább az olasz irodalomtörténet, mintsem a Piccolomini-szöveg-hagyomány szempontjából vizsgáló Mariarosa Masoero többek között felhívja a figyelmet a Donati szövegében megtalálható jó néhány hibára. ezek közül egy esetben, úgy érzem, feltétlenül meg kell védenem Alamanno Donatit, a neki tulajdonított hiba ugyanis nem hiba, csak akkor, ha szövegét egyetlen modern Piccolomini-kiadás szövegével vetjük össze, ahogyan Masoero tette, a latin szöveghagyomány részletesebb ismerete nélkül. Mariarosa Masoero te-hát téved, amikor Alamanno Donati „transformarmi in pulice” (19r)16 félsorát, amely eurialus harmadik levelében olvasható, a „fraintendimenti e sviste” azaz a fordítói félreértések és tévedések közé sorolja. Donati szövege tanúsága sze-rint eurialus bolhává szeretne átváltozni, hogy bejuthasson Lucretia ablakán, s a latin szöveghagyomány alapos ismeretében állíthatom, hogy a fordító itt nem téved. Minden általam vizsgált latin példányban a következő olvasat áll ugyanis: „trasformari in pulicem vellem” azaz ’bolhává szeretnék változni’, nem pedig az az olvasat, amelyet Masoero számon kér Donatin: „traformari in pulverem vellem” azaz ’porrá szeretnék változni’. ez utóbbi, a szöveghagyo-mány többsége által nem igazolt olvasatot a modern kiadó, Rudolf Wolkan17 munkája terjesztette el, aki a szöveghagyomány legrégebbi fennmaradt kéz-iratának (Lobkowitz-kódex, Prága, azaz ms P1) a szövegét írta át. Wolkan az adott szöveghelyet ugyan jól írta át, ahogyan ezt már egy, a 21. században
13 Bibl. Cors., 51 A 46, 2v. „Preterea l’abbiamo in molti luoghi emendata dove per negligentia degli impressori era scorretta.” „ezen kívül számos helyen kijavítottuk, ahol a kiadók ha-nyagsága miatt hibás volt.”
14 firenze, Biblioteca Riccardiana, ms. 2670.
15 Masoero, „Novella in versi…”, 319. Róma, Biblioteca Corsiniana és Palermo, Biblioteca Centra le della Regione Siciliana gyűjteményeiben. A római nyomtatvány elektronikus fac-similéje elérhető: http://131.175.183.1:1801/view/action/nmets.do?DOCCHOICe=1587162.xm l&dvs=1491997658310~393&locale=hu_HU&search_terms=&adjacency=&VIeWeR_URL=/
view/action/nmets.do?&DeLIVeRY_RULe_ID=7&divtype=&usePid1=true&usePid2=true 16 Uo. 327.
17 Wolkan, Der Briefweschel…, 365.
A mediterrán szövegváltozatok
megjelent latin–francia kiadás is igazolja,18 de a probléma az, hogy Wolkan az olvasatot kizárólagossá tette, miközben nem volt tudomása arról, hogy a latin szöveghagyomány többsége a „trasformari in pulicem” olvasatot tartalmazza.
Wolkan kiadását, s vele ezt a dominánssá vált olvasatot vette át az a Maria Luisa Doglio,19 akinek modern latin–olasz nyelvű kiadását Mariarosa Masoero a Donati-fordítás és a latin szöveg összehasonlításához alapul vette.20 A ms P1-Wolkan variánst Donato Pirovano legújabb latin–olasz kiadása21 szerencsére már kijavította; tegyük hozzá, hogy 1998-ban persze ez a kiadás még nem állt Mariarosa Masoero rendelkezésére,22 de példája jól mutatja, mekkora kocká-zattal jár, ha anakronisztikus módon hasonlítunk össze szövegeket egymással.
jómagam más helyen már foglalkoztam a bolha kérdésével,23 most csak ak-kori fejtegetésem lényegét ismétlem meg. A „trasformari in pulicem vellem”
sor, ahogy jankovits László janus Pannonius költészete és a magyar Eurialus és Lucretia széphistória kapcsán felhívta rá a figyelmet,24 annak a középkori ha-gyománynak a folytatása, amely a pseudo-vergiliusi Culex, és a pseudo-ovidiusi Carmen de pulice című költeményeket parafrazeálja és gondolja tovább.25 A leg-különbözőbb nyelveken dolgozó fordítók számára világos erotikus utalás volt ez, s ízlésüktől függően többen ki is hagyták saját szövegükből,26 esetleg más, a bolhához hasonló behatoló képét tették a helyére.27 Amikor tehát Alamanno
18 Vö. Piccolomini, Oeuvres érotiques…. e kötet 36. oldalán állítja a közreadó Duval, hogy a fent említett ms P1 új átírását hozza. A 120. oldalon pedig a következő olvasat áll: „transformari in puluerem uellem.”
19 Doglio, Enea Silvio Piccolomini…, 56.
20 Masoero, „Novella in versi…”, 317, 1. j.
21 Piccolomini, Historia…, 48.
22 Persze alkalma lett volna itáliai ősnyomtatványokat vagy régi kiadásokat is ellenőrizni, ha úgy adódik.
23 Ágnes Máté, „eurialo e Lucrezia – da noi ed in altri paesi”, Nuova Corvina Rivista di Italia-nistica, 21 (2009): 17–23.
24 jankovits László, „Kanbolhavadászat: janus Pannonius pajzán epigrammái”, in Ámor, álom és mámor: a szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete, tudományos konferencia, Sátoraljaújhely, 1999. május 26‒29., szerk. Szentmártoni Szabó Géza (Budapest: Universitas, 2002), 141‒152, főként 149.
25 P. Vergilius Maro, A szúnyog, ford. Szabó Kálmán (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963).
26 Így tesz az Angol Névtelen. „Would to God as thou sayest, that I myghte be a swalowe, ye, or a lesse thynge, that thou myghte not shytte thy wyndowe aganyste me.” „Isten akarja, ahogyan te mondod, hogy fecskévé válhassak, igen, vagy egy kisebb állattá, és hogy te ne csapd rám ablakod.” Pope Pius II, The Goodli History…, 14. és 14/4., 49. j. Alessandro Braccesi Lucretiája is szemérmes, sem ő, sem eurialus nem említi az állatot. „teco parlare non posso et potendo non voglio.” „Veled nem beszélhetek, és ha tudnék is, nem akarok.” Braccesi, B6v. Krzysztof Golian sem említi a bolhát, csak a fecskét: „O Boże, bym sie ja mógł w jaskółkę odmienić […] / Okienko twoje wolne miałbym do wlatania” „Ó Istenem, bárcsak fecskévé válhatnék […] / És a te ablakod szabad lenne a bejárásra.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 27, 811‒813. skk.
27 Mint például Giovanni Paolo Verniglione, aki az aranyeső képében Danaénak megjelenő zeuszt idézi fel: „Ma pur volesse Idio che transformari in rondina mi fusse conceduto o in quella piogia d’oro che serrare non mi potessi” Giovanni Paolo Verniglione, Lo
innamora- 3. fejezet
Donati eurialusa a Lucretia által említett fecske28 helyett bolhává szeretne vál-tozni, azoknak az eurialusoknak a sorához csatlakozik, akik hasonló – nem is olyan rejtett – erotikával beszélnek vágyaikról.
Ilyen a német Niklas von Wyle, a Venetói Névtelen olasz, a francia Octovien de Saint-Gelais, a Spanyol Névtelen, a magyar Pataki Névtelen és a Dán Név-telen által megszólaltatott eurialus is, akiket most ebben a sorrendben idézek:
„O wölt got das ich möcht werden ain schwalb aber lieber wölt ich sin ain floch vmb daz du mir nit möchtest beschliessen dine fenster.”29
Niklas von Wyle
„Ma volesse Idio como dici potesse in una hirundine transmutarmi over più presto i[n]
pullice acio no[n] mi serassi la fenestra.”30
Venetói Névtelen
„A mon desir fusse ores communé / en yrunde pour mes desirs vous dire! / Plus voulentiers puce je deviendroye, / Lors fenestre ne pourrïés fermer.”31
Octovien de Saint-Gelais
„¡Pluguiesse a Dios que, como lo escrives, podiesse ser golondrina!, aunque de mejor voluntad me tornaría pulga porque no toviesses poder de cerrar la entrada.”32
Spanyol Névtelen
„Vajha ideiglen fecskévé lehetnék, azmint te magad írod, / jóllehet bolhává örömesben lennék, ne tennéd be ablakod”.33
Pataki Névtelen
„Vilde Gud at ieg maatte bliffue en suale / ia ieg ville heller vere en loppe / Paa det du skullde icke lucke vinduet for mig.”34
Dán Névtelen
mento de Lucrecia et Eurialo traducto per miser Jo. Paulo Verniglione in versi rithimi, Opera nova (Milano: Pietro Martire Mantegazza e fratelli per Giovanni Giacomo da Legnano, 1508), 5.
III. 1508, Bii r.
28 Piccolomini, Historia…, 48.
29 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 106.
30 BNCf ms Magliabechiano VI 39, 16v.
31 Piccolomini, Oeuvres érotiques…, 121.
32 Piccolomini, Estoria muy verdadera…, 322.
33 RMKt XVI/9, 417.
34 Paulli, Danske Folkebøger…, 70. A mai dán nyelvben a ’fecske’ jelentésű szó alakja sluge, a ’bolha’ szó azonban változatlanul loppe. „Isten adná, hogy fecske legyek, bár én inkább bolha lennék, mivel akkor nem zárnád be előttem az ablakot.”
A mediterrán szövegváltozatok