A zsidósággal kapcsolatban kiemelt hírek elemzése

masszaként „a” cigányokkal történik valami, holott csak egy részüket – s még ebben a számban sem volt konszenzus – érintette a kiutazási szándék.

A kerepesi iskolaüggyel kapcsolatban megfigyelhető volt, hogy nem lehetett pontosan tudni, hány hallgatót érint az ügy (6 vagy legalább 6, egy forrásban 2) és hogy pontosan milyen eljárással merítették ki a hátrányos megkülönböztetés tényét (csak délutáni iskolába járási lehetőség, vagy heti kétszer, csak hétfői és szerdai napokon járhattak iskolába, vagy esti/délutáni órákra kötelezték őket, egyébként nem járhattak iskolába, vagy mindennap bejártak). Ezek az eltérések sokszor még azonos lapon belül is megtalálhatóak voltak (Népszava), csakúgy, mint az, hogy a bírságot mely intézmény kapta: az iskola vagy az iskola fenntartója, az önkormányzat (Magyar Nemzet). Az írások közül kilóg a Magyar Demokrata cikke, amelyik a kerepesi ügyet a terrorizáló cigányság képének igazolására használja fel. Emellett több olyan információt közöl, amely ellentétben áll más lapok értesüléseivel (például: elfogadják a bírságot). A Magyar Demokratában írt magatartásbeli gondokat a HVG cikke is írja, azonban utóbbi kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekszik. Megemlítendő, hogy a HVG az egyetlen lap, amely cikkében az érintett romák is megszólalnak.

A Veres János ügyével összefüggésben megjelentetett írások elolvasása után a legkisebb mértékben sem áll össze az olvasó fejében, hogy mi történt. Az egyes tudósításokban váltakoznak a szavazatvásárlás körülményei, az ellenszolgáltatások, az évek, hogy éppen melyik választási periódusról beszélünk, s az írások csak úgy dúskálnak a különböző nevekben, utalásokban. Ez alapján egy valami biztosnak látszik: a politikai kérdések kifejezetten nagy port kavarnak, főleg akkor, ha a cigányság is érintett az ügyben.

A Magyar Gárda kiemelt témájával kapcsolatban elmondható, hogy a legtöbb – érdemben több témabeli cikket felmutató lap – a szervezetet a cigánybűnözés és a cigányellenesség viszonyában említi, illetve sokszor szerepel még az OCÖ aláírásgyűjtése is a szervezet ellen mint összekötő elem.

címben, „izraelita műhelyként” aposztrofálja. A Magyar Hírlap tájékoztatása alapján „a műhely nem vallási vagy teológiai kérdések megvitatására jött létre, célja elsősorban az, hogy párbeszédet indítson, valamint választ adjon a mai társadalmi kihívásokra,”¹⁰⁹ezzel szemben a Magyar Nemzet a „szakadás fenyegeti a neológ rabbikart” gondolatmenettel indít, majd „a zsidó–keresztény értékrend szolgálatára hivatott szakcsoport”-ról¹¹⁰ beszél, amely egyértelműen teológiai-vallási kontextusba helyezi a témát. Ugyanakkor a cikk politikai kitekintést is tesz: az SZDSZ-re és a Népszabadságra is említést tesz. A Magyar Demokrata egy interjú részletében arra utal, hogy „Konzervatív beállítottságúak, követik az ószövetségi törvényeket, a tízparancsolat szelleme szerint élnek,”¹¹¹ amely szintén a kérdéskör vallási kontextusát erősíti. Talán ez az eltérő értelmezési keret leképezi a társadalomban is megmutatkozó zavart a „zsidó mint vallás” és a „zsidó mint származás” értelmezés között, amelyet még az izraelita szó használati helyénvalóságának nehézsége is tetéz. Ez utóbbit egyébként a Magyar Narancsban megjelent cikk¹¹² egyértelműsíti: „Az »izraelita« felekezetet jelölő finomkodó megnevezés, izraelita származású ember nincs.” Talán ez lehet az oka annak, hogy a Magyar Narancs idézőjeles szóhasználattal ír a műhelyről („izraelita műhelyéről”). A címben egy igen meghökkentő, már-már provokatívnak is minősíthető „pajeszkonjunktúra” szó is domináns, amiből sejthető, hogy az írás bíráló hangnemű, amelyben egyébként az SZDSZ mellett az MSZP-re is történik utalás.

A zsidósággal kapcsolatban a második kiemelt téma a kárpótlási ügy, amelynek magja főként a holokauszt-túlélők és az ő leszármazottaik számára fizetendő „kártérítés”. A Magyar Hírlap egyik cikkéből¹¹³ kiderül, hogy nem tisztázott ebben a Mazsök szerepe, illetve nem tudni, hogy a külföldön lakó túlélők vagy utódaik jogosultak-e a pénzre. Az írás az OKM, a Mazsök és a Mazsihisz 21 millió dolláros szerződéséről szól. A tudósítás utal a támogatási szerződés nem mindenre kiterjedő szövegezésére és a korábbi gyakorlatra, amikor

„az Osztrák Megbékélési Alapítvány szigorú szabályokhoz kötötte az úgynevezett

109 Magyar Hírlap, 2008.02.20., LR, Zsidó műhely a KDNP támogatásával

110 Magyar Nemzet, 2008.02.19., Joó István, Izraelita műhely alakul a Kereszténydemokrata Néppártban

111 Magyar Demokrata, 2008.02.27., Sinkovics Ferenc, Megmenteni a középosztályt

112 Magyar Narancs, 2008.02.28., Vári György, Pajeszkonjunktúra - A KDNP "izraelita műhelyéről"

113Magyar Hírlap, 2008.02.06., Lánczi Richárd, Külföldön élő magyar zsidók csak felmentéssel kárpótolhatók

osztrák kárpótlást.” A Magyar Hírlap egy másik cikke¹¹⁴ arra emlékeztet, hogy egy korábbi kárpótlási ügyben összegyűjtött kérelmek alapján nem történtek még meg a kifizetések. A Magyar Nemzet következő írása¹¹⁵ az osztrák kárpótlással kapcsolatban arról számol be, hogy „Háromszázmillió forintot meghaladó csalás miatt folyik büntetőeljárás 39 cigány ellen.” Itt a zsidóság szóba sem kerül, csak annyiban, hogy a Mazsök intézi a kárpótlást. Ez alapján feltételezhető, hogy visszaélés csak a deportált cigányokkal kapcsolatban történt, zsidók nem voltak ebben érintettek. A Magyar Nemzet következő cikke¹¹⁶ szintén a bírósági üggyel foglalkozik, de már az OCÖ-vezetőre fókuszálva, azaz a kérdést tulajdonképpen egy politikai alapokon nyugvó kisebbségi önkormányzatos „cigányproblémává”

minősítette át. Egy következő Magyar Nemzet-írás¹¹⁷ nagyarányú tartalmi egyezést mutat a 10 nappal korábban megjelent írásával. Ezt a megszólalásig hasonló cím és az azonos szerző is megerősíti. Tovább olvasva a Magyar Nemzet releváns témájú cikkeit, kiviláglik, hogy születtek tudósítások, amelyek a zsidó kárpótlással foglalkoznak. Az egyik ilyen írás¹¹⁸ „A magyar kormány decemberben átutalt 2.3 milliárd forint kártalanítást a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) számlájára” nyitása azt valószínűsíti, hogy egy újabb (másik) kárpótlási üggyel van dolgunk. A következő két cikk¹¹⁹ „mintegy 2,3 milliárd forint”-ról beszél. Az egyik a „még élő és rászoruló holokauszt-túlélők további anyagi támogatására” fordítandó összegről beszél, a nélkül, hogy említené, hogy ez mely kisebbségeket érint (a cikkben egyetlen utalás történik a zsidóságra). A másik tudósítás hangsúlyozza is ezeket a bizonytalanságokat:

„Kérdés az is, hogy miért csak a zsidó származású áldozatok kapnak az újabb milliárdokból, miközben a cigány áldozatok vagy az antifasiszta ellenállók nem.”

Van még egy Magyar Nemzet-tudósítás,¹²⁰ ami „az örökös nélkül elhalt zsidó származású, vallású, sérelmet szenvedett személyek után a zsidó közösségi vagyoni igények rendezését koordináló tárcaközi bizottság” létrehozásáról számol be, ami megint mintha a zsidóság érintettségére szűkítené a témát. A Népszava

114 Magyar Hírlap, 2008.02.14., Lánczi Richárd, Megfeledkeztek egy kárpótlási törvényről

115 Magyar Nemzet, 2008.01.19., Dombi Margit, Osztrák kárpótlás: bíróság előtt a háromszázmilliós csalás

116 Magyar Nemzet, 2008.01.24., Joó István, Börtön helyett bujkál a volt OCÖ-vezető

117 Magyar Nemzet, 2008.01.29., Dombi Margit, Bíróság előtt a háromszázmilliós csalás ügye

118 Magyar Nemzet, 2008.02.07., Kulcsár Anna, Zsidó kárpótlás: új fejezet

119 Magyar Nemzet, 2008.02.18., Huth Gergely, Ki és mire költi a túlélők pénzét?

Magyar Nemzet, 2008.02.18., Huth Gergely, Titokban egyeztek meg.

120 Magyar Nemzet, 2008.03.04., MNO, OKM, Mazsihisz: még nincs vége a kárpótlásnak

cikke¹²¹ utal a Magyar Nemzetben írtakra, s erősen bírálja az abban foglalt következő részt: „Nem is beszélve arról, hogy a szovjet megszállás vagy a kommunista diktatúra áldozatai nem is számíthatnak hasonló kártérítésre.” Mint ahogyan a népszavás cikkből kirajzolódik: nem ildomos és kifejezetten félrevezető olyan, egyébként szintén elnyomást elszenvedett csoportokkal párhuzamba állítani a holokauszttal összefüggő kárpótlási ügyet, amelyre „a pénzt nem a magyar kormány adja, hanem az amerikaiak az »aranyvonat«

kárvallottjainak kompenzálására.”

A zsidósággal kapcsolatos következő kiemelt téma a kaposvári zsidó temető megrongálásáról való tájékoztatás. A Magyar Hírlapnál a témában megjelent mind a három cikk közös abban, hogy 24 meggyalázott sírról beszél, azonban eltér abban, hogy a sírokra milyen feliratok kerültek: „tiltott náci jelképeket: horogkeresztet, nyilaskeresztet és a német fasiszta párt rövidítését rajzolták,”¹²² „egyebek mellett horogkeresztet, nyilaskeresztet festettek, továbbá áthúzott Dávid-csillagot, valamint »A hazánk nem eladó!« feliratot,”¹²³

„különböző önkényuralmi jelképeket (horogkeresztet, nyilaskeresztet, SS-jelet).”¹²⁴ A HVG arról számol be, hogy „önkényuralmi jelképeket és antiszemita jelszavakat”¹²⁵ írtak a sírokra. Az összes cikk – beleértve a HVG írását is – megegyezik abban, hogy 15 és 16 éves tettesekről beszél és 24 megrongált sírkőről.

A zsidósággal kapcsolatban a negyedik kiemelt téma a zsidónegyedben (több újság írásmódjában „zsidó negyed”) történt építkezés. A vita alapját az adja, hogy világörökségi helyszínként megengedhető-e a Dohány utcai építkezés, nem változtat-e a negyed arculatán. A 4, erről szóló Magyar Hírlap-cikk¹²⁶ egyike hangsúlyozza, hogy ez már túlnyúlik azon, hogy belpolitikai kérdés legyen, hiszen az ICOMOS, „a kulturális örökségi helyszínek megőrzésére és védelmére létrehozott szervezet is vizsgálóbiztost küldött Pestre.” A Magyar Nemzet

121 Népszava, 2008.02.12., Népszava, Csizma az asztalon

122 Magyar Nemzet, 2008.02.05., MNO, Elfogták a kaposvári zsidó temető sírköveinek összefirkálóit

123 Magyar Nemzet, 2008.02.14., MTI, Röviden

124 Magyar Nemzet, 2008.02.16., Gulyás J. Attila, Sírgyalázás Somogyban

125 HVG, 2008.02.05., hvg.hu, Elfogták a kaposvári zsidó temető rongálóit

126 Magyar Hírlap, 2008.01.24., Bontás és tiltakozás Magyar Hírlap, 2008.01.24., A védőzóna védelme

Magyar Hírlap, 2008.02.12., Lánczi Richárd, A tiltás ellenére is építhetnek Tordai Péterék a Síp utcában

Magyar Hírlap, 2008.02.19., Lánczi Richárd, A Mazsihisznek sem tetszik az építkezés

erőteljesen politikai kontextusba ágyazza a kérdést, az egyik írásban egy francia lapra utalva „féktelen ingatlanspekuláció”¹²⁷-ként definiálja az ügyet. Egy másik tudósítás címe is erősen fogalmaz „Rombolás folyt a zsidó negyedben”. A HVG írásai is utalnak ingatlanspekulációra. Az ICOMOS-jelentés így foglalja össze a helyzetet: „a bontásokhoz-építkezésekhez kapcsolódó problémák szabályozási, kulturális, szociális és örökségvédelmi természetűek, de mindenekelőtt gazdasági jellegűek.”¹²⁸

A zsidósággal kapcsolatban kiemelt témák ötödik tagja a holokauszt. Az öt, részletesen megvizsgált téma közül ez a leginkább szerteágazó, hiszen nem egy konkrét ügyre összepontosít; több, kisebb, teljesen eltérő vonatkozású írásban is helyet kap. Talán ez lehet a magyarázata annak is, hogy ehhez a témához 21 cikk sorolt, ami jelentősen több a temetőrongálással foglalkozó 4, az izraelita műhellyel foglalkozó 6 és a kárpótlási üggyel foglalkozó 10 cikknél, s megelőzi a zsidónegyeddel kapcsolatos 17-es cikkszámot is.

Fontos emlékeznünk arra is, hogy ez az egyetlen kulcstéma, amely mind a 6 vizsgált lapban megjelenik. A Magyar Hírlap egyedüli cikke¹²⁹ a holokauszt-emléknappal foglalkozik. A Magyar Nemzet írásai (10) közül 3 szintén az emlékezés jegyében született, ebből 1 érintőlegesen foglalkozik ezzel.¹³⁰ Utóbbi főtémája a Világ Igaza kitüntetés átadása. Ezen emlékező jellegű írások hangneme illő, tisztelettudó. Két cikk¹³¹ a holokausztoktatás új módszeréről, a képregény segítségével történő tanításról szól (az egyik külföldi, a másik magyar vonatkozásban). Egy írás egy vándorkiállításról tájékoztat, kettő pedig ismeretkör-bővítő jelleggel utal a holokausztra. Az aktuális események között a legnagyobb vihart kavaró az, hogy az Élet a farkasokkal (más cikkekben „Túlélni a farkasokkal”) című, holokausztról szóló, önéletrajzinak vallott műről bebizonyosodott, hogy a történet hamis, sok helyütt a fantázia szüleménye. A Népszava 5 cikket jelentetett meg a holokauszttal kapcsolatban. Ebből egy

127 Magyar Nemzet, 2008.02.04., Lovas István, Napi sajtószemle

128 HVG, 2008.03.05., MTI, Nyilvánosságra hozták a zsidónegyedről szóló ICOMOS-jelentést

129 Magyar Hírlap, 2008.01.27., A holokauszt-emléknap ötvözi a gyászt, a reményt s a könnyeket

130 Magyar Nemzet, 2008.01.27., MNO, Emlékezés a holokauszt áldozataira

Magyar Nemzet, 2008.01.31., MNO, A holokauszt áldozataira emlékeztek Auschwitzban Magyar Nemzet, 2008.02.23., Neszméri Sándor, Slotáékat zavarják a kétnyelvű táblák

131 Magyar Nemzet, 2008.01.30., Keresztes Lajos, Nem működik az osztrák nagykoalíció Magyar Nemzet, 2008.02.19., MNO, Holokauszt- képregénnyel tanítanak a magyar iskolákban

holokauszt-emléknappal foglalkozik,¹³² kettő azzal az eseménnyel, hogy a riói karneválon olyan élőkép bemutatását tervezték, amely holokausztos témát mutat meg.¹³³ A következő írás¹³⁴ egy holokauszt-túlélő vagyonának állítólagos elsikkasztásáról szól, míg az utolsó, témába vágó Népszava-cikk¹³⁵ az antiszemitizmus jelenéről értekezik. A Magyar Demokrata is foglalkozik a hamis alapokon nyugvó holokausztkönyvvel (itt „Túlélni a farkasokkal” fordításban írnak róla).¹³⁶ Ennek hangneme meglehetősen ironikus, s egy sor példát hozva még hamisított, ám a szerzőnek jól jövedelmező holokauszt-történetekre, itt-ott talán már lázító is. Vélhetően már a címadás sem véletlen: „Antidogma - Holomemoárok: üzem- és üzletszerű hamisítás”. A HVG szintén megjelentetett írást¹³⁷ a farkasos történet hamisságáról (a cikkben a mű a Magyar Demokratához hasonlóan „Túlélni a farkasokkal”-ként jelenik meg). A HVG másik, téma szempontjából releváns cikke¹³⁸ is a hazugságokon alapuló sikerművekről szól. A Magyar Narancs¹³⁹ nem fordítja le a farkasos történet címét (Survivre avec les loups), de beszámol a hamisításos történetről.

A zsidóságról szóló „kiválasztott” cikkek mélyebb elemzése a következő megállapításokat hozta. Értelmezési ellentmondás mutatkozott az izraelita műhely valódi céljával kapcsolatban, amelyhez időnként szélesebb körű politikai kitekintés is hozzátartozott. A kárpótlási üggyel foglalkozó írások szerteágazóbbak, hiszen nem egyetlen kárpótlási ügy került napirendre, hanem több is, illetve az egyikkel összefüggésben még egy csalás miatti vádemelés is a látókörbe került. Az olvasó elolvasva a cikkeket kissé elveszíti a fonalat a tekintetben, hogy vajon itt egyetlen, összetett kárpótlási ügyről van-e szó, vagy több, korábbi és újabb kori ügyekről szólnak-e a beszámolók. Ezt a bizonytalanságérzetet az is erősíti, hogy felváltva olvashat a zsidóságot érintő kártérítésről, a cigányságot érintő kárpótlásról vagy a holokauszt-túlélők

132 Népszava, 2008.01.27., MTI, Az ENSZ 2005. november 1-jén nyilvánította a mai napot a holokauszt-emléknapjának

133 Népszava, 2008.01.30., MTI, Holokauszt-élőkép a riói karneválon?

Népszava, 2008.01.31., MTI, Több zsidó szervezet tiltakozott

134 Népszava, 2008.02.07, MTI, Hős, vagy nem?

135 Népszava, 2008.03.14, MTI, Több mint 60 évvel a holokauszt után az antiszemitizmus nem történelem

136 Magyar Demokrata, 2008.03.19., Gazdag István, Antidogma - Holomemoárok: üzem- és üzletszerű hamisítás

137 HVG, 2008.03.01., MTI, Hamis volt a farkasos holokauszt-történet

138 HVG, 2008.03.13., Krisztina O'Brien, Milliókat keresni jókora hazugságokkal – videók

139 Magyar Narancs, 2008.03.06., kulthírek

kárpótlásáról (utóbbi nyilvánvalóan bővebb kategória az előző kettőnél). Ezzel a témával kapcsolatban a Magyar Nemzetben találni egy – egyébként a Népszava által is bírált – félrevezető kontextus felé nyitást. A temető megrongálásáról szóló hírek között a legnagyobb eltérés abban volt tetten érhető, hogy a felfirkált szavak, szimbólumok mennyire voltak precízen felsorolva, ezek mennyiben estek egybe az egyes lapoknál. A zsidónegyeddel kapcsolatos írások szigorúan véve nem is kisebbségspecifikusak (csak a helyszín nevét illetően), mert az írásokban sokkal jobban dominál az építészeti, a műemlékvédelmi vagy a politikai jelleg. A holokauszttal kapcsolatban megjelent írások közül a hamisnak ítélt holokausztkönyvről szóló cikkek mutatták a legvegyesebb képet. Magyar Demokrata írása egyértelműen túl kívánt nyúlni ezen egyetlen eset, illetve az arról tudható körülmények ismertetésén, s az úgynevezett „holokausztipar” teljes egészére kívánja ráhúzni a vizes lepedőt. S noha a HVG-ben is jelenik meg tudósítás, amely számos, az idők folyamán bizonyítottan hamisított holokauszttörténetről szól, ez – a Magyar Demokrata cikkével ellentétben – nem kívánt hangnemével érzelmeket felkorbácsolni.

Jól megfigyelhető, hogy egyes írások a tényközlésre helyezik a hangsúlyt, míg más cikkek törekednek magyarázó jellegű megközelítésre, egyéni vélemény megfogalmazására. Ez önmagában nem elítélhető, hiszen az egyes sajtótermékekben nem csupán hír típusú írásokkal találkozunk.