Piccolomini szerelmi történetének időben a harmadik olasz fordítása uniká-lis kéziratban maradt fenn, amelyet a Biblioteca Nazionale Centrale di firen-ze gyűjteményében őriznek Magliabechiano VI 39 jelfiren-zeten. egy quarto mére-tű, 69 számozott oldalt tartalmazó kéziratról van szó, amelyről első ízben, és tudomásom szerint eddig egyetlenként a fentebb idézett Paolo Viti írt.35 Viti egy lábjegyzetében említette meg az első lapján csodálatosan miniált kézira-tot, amelyet térben ő venetói területre, időben pedig a Quattrocento végére helyezett, valamint megadta a mű fentiekben említett könyvtári jelzetét is.36 Ötsornyi lábjegyzetében Viti tulajdonképpen minden szükséges információt közölt azokkal, akiknek kedvük, vagy szükségük van a kézirat részletesebb vizsgálatára.
A jobb híján Venetói Névtelennek elnevezett szerző műve nagy valószínű-séggel teljesen privát célokra készült, szerelmi ajándék lehetett egy azóta is is-meretlen hölgy számára, akinek a kézirat 67r oldalán a fordítás után egy verset is dedikál a szerző. A szonettformában írt költeményben a Venetói saját szerel-mét eurialusnak Lucretia iránt érzett szerelméhez hasonlítja, és kéri hölgyét, hogy legyen az ő Lucretiája:37
Recevi lieta: et cum benigna fronte Del to fidel amante el pizolo dono Recevi lieta: et bench[e] i[n] darte sono Humil: risguarda del voler el fronte.
La voglia e granda et lanimo sta pro[n]to Ma facultade nostre gia non sono Ne mai son state over esser po[sso]no Che satisfaza a quel ch[e] son componto.
Ma questo sia di nostro amor un segno Ne tu recever gia cum altra mente Cha como del mio cor un fermo pegno.
35 Viti, „I volgarizzamenti…”.
36 Uo. 50, 5. j. „Un’altra traduzione compì [Alamanno Donati fordításán kívül – M. Á.], proba-bilmente sul finire del Quattrocento, un anonimo di origine veneta, come testimonia l’unico esemplare (splendidamente miniato nella prima carta), cioé il manoscritto Magliabechiano VI 39 della Biblioteca Nazionale Centrale di firenze, peraltro privo di prefatoria e delle let-tere del Piccolomini al Sozzini e allo Schlicht[!].”
37 A kézirat teljes átírását elvégeztem, az oldalszámokat egy kései, talán könyvtárostól szár-mazó számozás alapján adom meg.
3. fejezet eurialo ti son: ma fa che sente
Como Lucretia le mi fiamme: un legno Como mi non brusa i[n] fuoco ardente.38
A kézirat minden tekintetben egy „díszkönyv” jegyeit hordozza magán, hi-szen az írás gondos és kimunkált, a szükséges helyeken aprólékosan javított szöveget hoz. A kézirat készítése óta eltelt ötszáz év ellenére is jól kivehető, hogy a címlapján található miniatúrát szakértő kéz készítette, jó minőségű hártyára és többek között erős vörös- és aranyfestékekkel dolgozott, így még ma is élénken látszik az ábrázolt jelenet: a kép jobb oldalán Cupido két fehér ló vontatta kocsin áll egy lángoktól körülvett oszlopon (olyasfélén, amelyet Pet-rarca Diadalmenetek című művének ábrázolásain gyakran láthatunk), s nyilát éppen kilőni készül Lucretiára, aki magasan a háza ablakában állva épp lenéz eurialusra. eurialus lovon ül a kép bal oldalán, s felnéz az asszonyra. A három szereplő feje egy egyenlő szárú, csaknem szabályos háromszöget zár be, így a jelenet három szereplője egyenrangúnak látszik.
A kézirat nem tartalmazza a hagyományosan a Historia szövegéhez tar-tozó két ajánló-bevezető levelet, amelyeket Piccolomini Mariano Sozzininak, illetve Kaspar Schlicknek írt. ennek ellenére a fordító a nemesség külön-böző fokainak és eredetének leírásáról szóló részben39 benne hagyja a
„Mariano mio” megszólítást,40 bár az a kötetből nem derül ki a latin verziót nem ismerő számára, hogy ki lehet az így megszólított személy. ettől eltekintve elmondhatjuk, hogy a Venetói általában elég hűséges fordítója a latin szövegnek. Mind a fordító hozzátoldásai, mind kihagyásai elsősorban a Piccolomini eredetijében nagy számban előforduló mitológiai utalásokra vonatkoznak. Az esetek többségében a Venetói a mitológiai hősök neveit valamilyen egyéb jelzővel egészíti ki, utalva a hős születési helyére vagy szüleire. Például Heléna esetében a fordító kiegészítése a lakedaimóni (3r), vagy Parisznál a trójai (3r) jelző, míg Memnón esetében a hős neve mellett a fordító megemlíti szülei, tithonos és Aurora személyét is. Vannak olyan esetek, amikor Piccolomini csupán utalást tesz egy mitológiai történetre, de elhallgatja annak szereplőit vagy a helyet, ahol az események játszódtak: a fordító ezeket is kiegészíti. Az előbbire példa lehet a három istennő, vagyis
38 Ms Magliabechiano VI 39, 67r. „fogadd örömmel, és kedves tekintettel / szeretődtől e kis ajándékot / fogadd örömmel, s bár a költészetben / járatlan vagyok, a szándékra tekints. / Hisz az akarat nagy és a lélek kész / de képességem már nincs rá / és soha nem is volt, vagy lehet, / Hogy megfeleljen a célnak, melyre elszántam magam. / De legyen ez a szerelmünk jele, / S ne fogadd te másként / Mint az én hű szívemnek zálogát. / eurialusod vagyok: s tedd, hogy érezzem / Mint Lucretia, lángjaim: hogy mint egy fa / el ne égjek a heves tűzben.”
39 Piccolomini, Historia…, 92.
40 ms Magliabechiano VI 39, 52v.
A mediterrán szövegváltozatok
juno, Pallasz Aténé és Venus említése, akiket Parisz álmában látott (1v),41 a római Lucretián erőszakot tevő Sextus tarquinius neve (9v), vagy a Phyllist eláruló Démophoón (18v); míg utóbbira például hozhatjuk Kolkhisz szigeté-nek nevét, ahonnan Iasón ellopta az aranygyapjat (47v).42 A fordító nagyon kevés esetben hagy ki a latin szövegből, kihagyásai közül azonban két érde-keset érdemes megemlítenünk: eurialus és Lucretia első szerelmes éjszaká-jának végén a latin novellában43 egy utalás hangzik el a bibliai Ámnonnak nővére, támár iránt érzett szerelmére és utóbb kialakult gyűlöletére. ezt az ószövetségi történetet (Sámuel II 13, 1‒22) a Venetói törli saját változatából, talán azért, mert az a vérfertőzés, a nem tiszta szerelem egyik híres példája;
mindenesetre bizonyosan nem azért, mert az utalás homályos lenne a forrá-sául szolgáló szövegben, ahol ezt találjuk: Hamoni cognita Thamar peperit.44
A fordító másik érdekes kihagyása a latin novella Pacorus-epizódjában van, ahol Piccolomini említi Phalarisnak, Agrigentum zsarnoki uralkodójának érc bikáját vagy lovát, amelybe a zsarnok bezáratta ellenségeit, és hagyta, hogy azok megfőjenek az átforrósodott fémszörnyetegben. A fordító kihagyja ezt a motívumot, talán mert túlságosan horrorisztikusnak tartja Phalaris történetét, talán, mert nehezen értelmezi az utalást vagy nem is nem ismeri azt; a forrá-sául szolgáló latin szövegben mindenesetre a teljesen értelmes in equo phalaris (’Phalaris lovában’) olvasat található meg. ez a latin szöveghely láthatóan kó-dexmásolók és nyomdászok egész sorát ejtette zavarba a Historia szövegének sokszorosítása során, akik gyakran teljesen értelmetlen olvasatokat hoztak lét-re.45 Máskor a szerzői szándéktól eltérően, amely Valerius Maximus egy helyére támaszkodva a tauro Phalaris olvasat kell, hogy legyen, de mégis ritka a fenn-maradt szövegekben,46 a sokszor előforduló equo Phalaris olvasatot47 rontották tovább, illetve az equo ’ló’ szóalakról és a megégettetés képzetéről asszociálva
41 A Venetói Névtelen vegyesen használja a görög és a római mitológiai elnevezéseket.
42 A Venetói Névtelennél Kolkhisz mindig szigetként szerepel.
43 „Nec Venus hec satietatem, ut Amoni cognita Thamar peperit, sed maiorem sitim excitavit amoris.” Piccolomini, Historia…, 72.
44 ezt a szöveghelyet egyébként kissé módosítva fordítja le Alamanno Donati is: nem pontosan emlékszik rá, hogy a bibliai történetben Ámnón hál féltestvérével, támárral, s a lány be-csületén esett foltot édes bátyja, Absolon bosszulja meg azzal, hogy megöli Ámnónt. Donati szövege szerint Absolon az, aki elveszíti támár iránti vágyát, miután megkapta őt: „(37r) né peró per questo lui [è] satio: come fu Absolone poi che hebbe havuto a fare con tamarre:
ma allui adviene come a bevitori a uno buono vino et alloro gusto conveniente: bevendo assiduamente non diminuiscono però la volgia del bere: ma più presto l’accendano: così a eurialo assai l’amore cresce: et magiore sete ha che mai.” „nem is elégül ki ettől, ahogyan Absolonnal történt, miután dolga volt támárral: hanem kedve támad, akár a nagyivóknak a jó és ízlésüknek kedves borra, mikor kitartóan isznak, de mégsem oltódik ki a szomjuk, így tehát eurialusban is igen felhorgad a szerelem, és jobban szomjazik, mint bármikor előtte.”
45 Lásd például: a mss Mf, WUn1 kéziratok iniquo fallacia tensi olvasatát.
46 Val. Max., IX 2, 9.
47 Közel harminc kéziratban és harmincöt kiadásban, lásd részletesen az Appendixben.
3. fejezet
egy másik híres történetet, a napisten lovait és Phaeton történetét hozták be a szövegbe.48
Véleményem szerint a fordító kiegészítéseit és kihagyásait is művének sze-relmi célzata és feltételezett női közönsége indokolja: a történet egy gyönyörű, bár tragikus végű szerelmi kapcsolatot mesél el, így jól használható az ud-varlás során, de azokat a részeit, amelyek kevésbé érthetőek (néhol magának a fordítónak is) vagy kevésbé elegánsak az érzékeny fülek számára, meg kell változtatnia és a szeretett nő finom ízléséhez igazítania.