A választójogi törvény módosításáról az MDP Központi Vezetőségének Titkársága döntött.
A Közigazgatási Bíróságot 1949 elején feloszlatták, de a Választási Bíróság jogintézménye még megmaradt, a közigazgatási bírák helyét a testületben a budapesti ítélőtábla bírái vették át. A vá-lasztójogi törvény módosításáról szóló javaslatot Földes László, az MDP országgyűlési képvi-selője 1949. március 22-én ismertette.25 Miután az érvényben lévő választójogi törvény (1945:VIII. tc., illetve 1947:XXII. tc.) széles, kiterjedt, demokratikus választójogot biztosított, ezért csak kevés módosításra volt szükség; csak olyan mértékben, amennyiben a megváltozott helyzet, az 1947 nyarától eltelt időszak ezt szükségessé tette. Az Országos Nemzeti Bizottság 1949. február 1-jei megszűnésével – szerepét és helyét a Magyar Függetlenségi Népfront vette át – ahol az ONB szerepelt, oda a magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa került a pa-ragrafusokban. A korábbi törvény 14 000 szavazatban határozta meg az egy képviselői megbí-zásra eső szavazatok számát, ezt 16 000-re javasolták felemelni. A korábbiakkal szemben most választójogot kaptak a honvédség és a rendőrség hivatásos állományú tagjai, akik nem-csak választók, hanem képviselővé választhatók is lettek.
A javaslathoz ketten szóltak hozzá, a kisgazdapárti Dulin Jenő, valamint a korábban PDP-tag, ekkor már pártonkívüli Vészy Mátyás. Dulin valamennyi módosító javaslatot támogatta, mert ezekkel „választójogi törvényünket teljesen kifogástalanná és használhatóvá tesszük… a tör-vényjavaslat megfelel a legkényesebb demokratikus ízlésnek és elgondolásnak, megelégedéssel
23A magyar népfront története. Dokumentumok 1935–1976.i. m. 157–159.
24Uo. 162.
25Országgyűlési Napló,V. köt. 1031–1033.
és örömmel elfogadjuk”.26Vészy lényegében osztotta Dulin álláspontját,27de nem volt világos számára, hogy a javaslat szerint a Népfront egy politikai párt-e, vagy ennél több. Hasonlóan az sem, hogy a nemzeti bizottságok helyett a Népfront veszi-e át azt a közjogi szerepet, amelyet korábban a nemzeti bizottság töltött be. A pártok indulását illetően ugyanis Vészy a Népfront Országos Tanácsa mellett a törvényhozás számára is lehetőséget kívánt biztosítani, hogy „maga állapíthassa meg, melyek azok az esetek, amikor a Népfront Országos Bizottsága (helyesen:
Tanácsa – I. L.) nem utasíthat vissza valamely pártot”. Végül a korabeli viszonyokat illetően elutasította az egypártrendszert, mert szerinte „szükség van arra a pártra, amely a maga alkotó kritikájával szab utat és szab sokszor irányt a hatalmon lévő kormányzati pártnak”. A törvény-javaslatot egyébként az Országgyűlés általánosságban és részleteiben is a bizottság előterjesz-tése szerint fogadta el.
A Magyar Függetlenségi Népfront megalakulása után – a májusra tervezett választások elő-készítéseként – az MDP szervezetei az ország minden helységében életre hívták a helyi nép-frontbizottságokat. E bizottságokban néhány taggal a parasztpártok, illetve elsősorban a fővá-rosban a radikálisok is képviseltették még magukat. A bizottságok elnöki és titkári tisztét azonban kivétel nélkül mindenütt az MDP-tagok töltötték be. A jelölést ezek a bizottságok hagy-ták jóvá, így a „kör bezárult”, ahogy korábban Rajk László is utalt rá –, mindenki az MDP ki-szolgáltatottja lett. Így a választói névjegyzékek összeállítása sem okozott olyan „gondot”, mint 1947 augusztusában, amikor több mint 400 000 főt zártak ki. 1949-ben 5,7 millió fő kapott vá-lasztójogot; a „kizárási akció” kétszázezres nagyságú lehetett, azaz a választópolgárok mintegy 3,3%-át érintette.28
Az MDP Központi Vezetősége 1949. április 2-i ülésén,29amelynek egyetlen napirendi pontja a „népfrontos választás” lebonyolításának ügye volt, Rákosi beszámolójában ismételten aláhúzta, hogy a választások egyik célja a szövetséges pártok elhalásának meggyorsítása, illetve likvi-dálása. „Ezek a koalíciós pártok nem összekötő kapcsot képeznek az MDP-nek a tömegei felé, hanem inkább szigetelő réteget. Megnehezítik a nem szocialista tömegeknek felénk való fej-lődését és megkönnyítik, hogy a helyi szervezetek – amelyeket képtelenek központilag össze-fogni és irányítani – az ellenség felső szervei legyenek. […] a kár, amit szövetségeseink okoz-nak, kezd nagyobb lenni, mint a haszon. És mert fejlődésünk politikai téren is, az eddiginél gyorsabb iramot követel meg, elhatároztuk, hogy előbbre hozzuk a választást (a korábban tervezett őszi időpont helyett májusra – I. L.) és ezzel előbbre hozzuk azt az időpontot, amikor koa -líciós partnereink szervezeteinek elsorvasztása és elhalása gyorsabb ütemet vesz.” Hivatkozott arra is, hogy egy későbbi időpontban történő választás erősen zavarta volna az ötéves terv elő-készítését és végrehajtását. Rákosi közölte azt is, hogy az új választási közös listánk a népfront listáján történik. Ennek révén a megválasztott képviselők 70%-a az MDP tagjai sorából kerül ki. A fennmaradó helyekre pedig elsősorban olyan jelölteket kell állítani, akik lényegében
fenn-26Uo. 1037.
27Uo. 1041–1042.
28FEITLI. (1994): Az első népfrontválasztás. Társadalmi Szemle,5. sz. 74.
29MOL MK-S. 276. f. 7. ö. e.
tartás nélkül elfogadják a párt irányvonalát. Így a jövendő képviselők több mint négyötöde majd a párt utasításait követi, a maradék befolyásától pedig nem kell tartani. „Gondoskodni fogunk, hogy a választási harc a Népfront és Pártunk zászlaja alatt folyjék le – szögezte le végül Rákosi.
Önálló arculattal, saját gyűlésekkel, plakátokkal, akciókkal a Népfront mellett lehetőleg csak a mi Pártunk lépjen fel. A többi párt – egész kivételes esetektől eltekintve – ne önállóan, hanem mint a Népfront tagja, a Népfronton belül szerepeljen. Választási irodája csak a Népfrontnak legyen, de ezt mindenütt mi tartjuk kézben. Általában a választásokon a szövetségeseinknek önálló sze-repét a minimumra kell csökkenteni. A falvakban csak a Népfront és csak az MDP tartson gyű-lést.” Az ülés után két nappal – április 6-án – a Belügyminisztériumban választási bizottságot hoztak létre Kádár János vezetésével, amelynek tagjai Zöld Sándor, Péter Gábor, Veres József, Tömpe István, Beér János, Mónus Illésné és Tőkés Ottó lettek.30A helyi irányítás az alispánok kezében összpontosult, létrehoztak azonban megyei ellenőrző bizottságokat is, egy közigazga-tási képviselő, egy rendőr és egy ÁVH-tiszt részvételével, amely szükség esetén átvehette a he-lyi vezetést.
Még mielőtt a Népfront választási felhívása megjelent, az MDP Központi Vezetőségének Titkársága április 13-i ülésén már döntött az új Országgyűlés összetételéről. 16 000-es szorzó-számmal számolva a 340 képviselői helyet a következő arányban osztották szét a pártok között:
MDP: 70%; FKGP: 16,2%; NPP: 10%; FMDP: 2,7%; MRP: 1,1%, a mandátumokat tekintve MDP: 238; FKGP: 55; NPP: 34; FMDP: 9; MRP: 4.31Miután azonban az előzetes becslések-hez képest többen adták le szavazataikat, a tervezettnél több – összesen 402 – képviselő került a parlamentbe. Köztük olyanok is, akiket előzőleg nem vizsgáltak meg elég alaposan.32 Ráko-siék szerint ezek a személyek a szövetséges pártok, elsősorban a volt ellenzékiek soraiban fog-laltak helyet.
A választási listákon első helyen a parasztpártok vezetői közül csak egy-két személy sze-repelhetett, Balogh-párti és radikális jelöltet viszont nem lehetett listavezetőként állítani.33A Füg-getlen Magyar Demokrata Pártnak összesen 38 jelöltje volt az MFN választási listáján. A párt elnökén, Balogh Istvánon kívül Parragi György, a párt alelnöke, az elmúlt Országgyűlés tagjai közül pedig Hegedűs Gyula, Alvinczi Imre, Tóth Pál, Vértes István, Lukács Vilmos, Dénes István, Szűts Iván, Abay Nemes Oszkár és Milassin Kornél szerepelt a jelöltek listáján, a többiek új je-löltek voltak.34A Magyar Radikális Párt vezetői szerették volna elérni, hogy a Népfront vezetői az 1947-es országgyűlési választások eredményei alapján megszerzett 6 mandátumot most is biz-tosítsák a párt számára. Az MRP – ahogy fentebb láttuk – csak 4 esélyes helyet kapott, amiben egyéb tényezők mellett szerepet játszott az is, hogy az FMDP vezetőinek sikerült érvényesíte-niük azt a törekvésüket, hogy a számukra leszállított képviselői számmal – a korábbi 18 man-dátummal szemben 9 esélyes hely – az MRP képviselőinek száma is arányban maradjon. Az MRP képviselői és Rákosiék, pontosabban a Népfront vezetői között ezután olyan megállapodás
30MOL MK-S. 276. f. 54/36. ö. e.
31MOL MK-S. 276. f. 54/38. ö. e.
32MOL MK-S. 276. f. 65/176. ö. e.
33MOL MK-S. 276. f 54/36. ö. e.
34Magyar Nemzet,1949. május 9.
született, hogy a négy esélyes helyett Harrer Ferenc, Kende Zsigmond, Halász Aladár és Sze-keres János kapta meg, vagyis mind a négyen volt radikálisok; a Polgári Demokrata Párt volt vezetőit, illetve tagjait csak esélytelen helyre javasolhatták, pontosabban jelölhették.35Ezen túl minden jelöltnek aláírásával kellett megerősíteni, hogy elfogadja a Népfront választási kiált-ványát.
Az MDP vezetői április elején már arról is döntöttek, hogy milyen formában és módon kö-zöljék az ország népével a választási eredményeket. Érdemes és tanulságos idézni a precíz for-gatókönyvet: „1. A délutáni és a 7 óra körüli rádióhíradásban közölni azon körzetek, községek és városok neveit, ahol különösen nagy számban keresték fel a szavazók a választási helysé-geket. Kb. 15–20 helyről kell közlést nyilvánosságra hozni. 2. Az esti 10 órás hírekben, az éj-féli és a vasárnap reggeli, valamint délelőtti híradásban közölhetnek kb. 100 olyan szavazókörzet, városrész, város és község adatait, eredményeit, ahol 1947-ben Pártunk 50%-on felüli eredményt a Népfront jelenlegi pártjai összesen 90%-on felüli eredményt értek el. A hétfői híradás után szer-dáig, a választás eredményének megállapításáig újabb közlések nem történnének. Az eredmény kihirdetése a Belügyminisztérium sajtóosztályán keresztül történik.”36